Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-24 / 95. szám

1990. április 26., csütörtök 5 Szemiotikai szövegtan | „...eljön majd Beszélgetés Petőfi S. Jánossal — Professzor úr, az ön munkásságát világszerte ismerik, nagyra becsülik. Tudományos, publikációs tevékenysége nagyrészt külföldi, nemzetközi intézményekhez, kiadókhoz kötődik. Hogyan született meg itt Szegeden, a tanárképző főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének gondozásában ez a tetszetős kivitelű kiadvány? — Az egyetemmel és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolával, illetőleg oktatóikkal évek óta kapcsolatban állok. A tanárképző főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének oktatóival különösen az utóbbi három évben erősödtek meg a kapcsolataim. A tanszék oktatói-kutatói szövegtani koncepciómat már korábbról ismerték; én különösen Békési Imre munkásságát kísértem figyelemmel. Egy-két, Szegeden tartott előadásom után a főiskolai oktatóknak támadt az az ötlete, hogy rendezzünk egy olyan félnapos, egynapos eszmecserét, amelyen a bennünket közösen érdeklő szakmai kérdéseket vitatnánk meg. Miként a kötet előszavából értesülhet róla az olvasó, ebből az eszmecseréből született meg a kiadvány magva, majd egészült ki a témakörhöz szorosan kapcsolódó más tanulmánnyal, terminológiai szótárral stb. Minthogy ritkán jön létre olyan, a résztvevők mindegyikét lelkesítő munkakapcsolat, amilyennek ezt az együttműködést én látom, szeretném remélni, hogy a kötet nem marad egyszeri kiadvány, hanem egy sorozat első darabjának tekinthető. v *'' ; — A kép teljességét, pontosabban a magyar kutatókkal, tanárokkal való kapcsolataimat illetően, szeretném megemlíteni azt is, hogy négy év óta rendszeresen előadás-sorozatokat tartok a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen, és két éve továbbképző, tájékoztató előadásokat az OPI szervezésében. Az utóbbiakból nőtt ki Szöveg szövegtan, verselemzés címmel egy tanulmánykötet, amely a közeljövőben jelenik meg. Ez és a Szemiotikai szövegtan szervesen egészítik ki egymást, ily módon remélem, hogy a szövegtannal foglalkozók érdeklődését mindkettő felkelti. Minthogy szövegek jelentéstani kérdéseivel egy kutató adekvát módon csak saját anyanyelvének szövegeire vonatkozólag foglalkozhat, az említett együttműködési formák emiatt is különös örömömre szolgálnak. , — A szövegelméleti kutatás nem utolsósorban az ön munkássága nyomán vált tipikusan európai tudomány1990. április 19—21-én, mint arról a Délmagyarország folyamatosan beszámolt, a pedagógusjelöltek Kazinczyról elnevezett Szép magyar beszéd versenyének országos döntőjét Szegeden rendezte meg a Művelődési Minisztérium felsőoktatási és kutatási főosztálya, a Kazinczy Alapítvány kuratóriuma és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola. A zsűri elnöke a szemiotikai textológia világhírű kutatója, Petőfi S. János volt. A Kazinczy-versennyel egy időben jelent meg Petőfi S. János és Békési Imre szerkesztésében a Szemiotikai szövegtan című kiadvány első (A szövegtani kutatás néhány alapkérdése alcímet viselő) kötete, melynek egy-egy példányát a verseny résztvevői is jutalomként vehették át. A kiadványról és a szövegtani kutatások jelenlegi helyzetéről kértem tájékoztatót Petőfi professzpr úrtól. nyá. Mi a lényege, kutatási tárgya, s melyek azok — a Szemiotikai szövegtan alcímében is jelzett — alapkérdések, amelyekkel e kiadvány foglalkozik? — E kutatás lényeges tárgyát a kommunikációt ér.ntő, szöveggel kapcsolatos kérdések képezik. Közöttük központi szerepet játszanak a szövegek megértésével, jelentésével. interpretációjával összefüggő problémák. Ezek sem magán a nyelvészeten, sem magán a pszichológián, sem más, a kommunikációval foglalkozó egyes tudományágon belül nem oldhatók meg, ezért a szövegtan interdiszciplináris tudományként való felfogása elkerülhetetlen. A kötet voltaképpen ennek a kérdéskörnek a főbb aspektusait tárgyalja. — Az elemzett kérdések miként függenek össze egyrészt az ön munkásságával, másrészt saját tudományos eredményei hogyan kapcsolódnak a Szegeden folyó kutatásokhoz? — A vázolt, vagy inkább csak jelzett alapkérdések, minthogy az én kutatásaim is elsősorban a szövegjelentés mibenlétének a feltárására irányulnak, számomra is centrális kérdések. Ügy látom, hogy a szűkebb értelemben vett grammatikai kérdésekből kiindulva, a szöveg, szövegjelentés nemnyelvi aspektusai megkerülhetetlenségének tényé a főiskolai oktató-kutatók munkájában is egyre inkább megmutatkozik. Közös érdeklődésünkben ez egyre szorosabb kapocsnak tekinthető. — Szeretném megemlíteni azt is, hogy a főiskolai műhely mellett kapcsolatok fűztek és fűznek néhány egyetemi kutatóhoz is. Gondolok itt az 1985-ben elhunyt Kanyó Zoltánra, továbbá az interpretációelmélettel, lehetséges világokkal foglalkozó Bernáth Árpádra és Csűri Károlyra. Többek közt ezek a személyes kapcsolatok, s persze kutatási témáink közelsége magyarázza, hogy az említett tanácskozás most megjelentetett anyagában Csúri Károly is jelen van. — Beszélgetésünk aligha alkalmas egy részleteiben átfogó kép körvonalazására. Mégis, hogyan látja a szövegtani kutatások jelenlegi helyzetét, legalábbis melyek ezen integratív erejű és interdiszciplináris tudomány főbb problémái napjainkban? — A szövegtani kutatások jelenlegi helyzetét illetően két kérdést kívánok kiemelni. Az egyik azzal függ öszsze, hogy a kutatók egy részének figyelme napjainkra az interpretáció tényleges folyamatának elemzése felé fordult. Nyilvánvaló, hogy ez nemcsak szövegszerkezeti, hanem mélyreható kognitív pszichológiai ismereteket is igényel. A fő kérdés itt az, hogyan lehet e két ismeretrendszert egymással szervesen összekapcsolni, és hogyan lehet, ha lehetséges egyáltalán, a kognitív pszichológiai hipotézisek helyességét ellenőrizni. — A másik kérdés, amelynek fontossága számomra egyre világosabbá válik, a kutatókat és a nyelvtanárokat egyaránt érinti. Ez pedig a nyelvészeti kutatás autonómiájának kérdése. Más szóval az, hogyan lehet egy — a szövegjelentés feltárására, leírására vonatkozó — általános elmélet keretében a nyelvészeti kutatás illetékességi körét úgy meghatározni, hogy ezen belül a nyelvészek, nyelvtanárok egyaránt biztonsággal mozoghassanak, ugyanakkor eredményeik a tágabb, az általános értelemben vett szövegjelentés-kutatás javára is szolgálhassanak. — Mik a közelebbi és távolabbi tervei, hogyan ítéli meg a további együttműködés perspektíváit, lehetőségeit a szegedi kutatókkal? — Közelebbi és távolabbi terveimről ennyit: szeretném eddigi kutatási eredményeimet egy olyan monográfiában összefoglalni, amely nemcsak szűkebb szakmai köröknek szólna, hanem a szakterület legáltalánosabb értelemben vett művelőinek is. Ezt követően egy-egy speciális jellegű kommunikációtípus' (írott nyelvi, színpadi stb. kommunikáció) jelentéstani kérdéseinek elemzésére kívánom fordítani a figyelmem. Ami a szegedi kutatókkal való további együttműködés lehetőségeit illeti, témaként önként adódik a szövegösszefüggést hordozó elemek grammatikai és általános jelentéstani szempontú vizsgálata. — Munkájához, terveinek megvalósításához, s az eredményes együttműködéshez sok sikert kívánva, köszönöm a beszélgetést. Vass László Japán kórus Szegeden Az Aszunaro gyermekkórus Tokió 30 iskolájának tanulóiból verbuválódott, japánban a gyerekeknek főleg más nemzetek dalait tanítják. A lelkes karvezetőnő Motegi Szecuko úgy érezte, ideje megismertetni az énekelni szerető gyerekeket a japán népzenei hagyományokkal. Az új módszerek keresése közben találkozott Kodály zenepedagógiájával. A kórusnak Tokióban több magyar karnagy is vezetett már foglalkozásokat. Így: Rozgonyi Éva, Katanics Mária, Szabó Helga, Ugrin Gábor, Ordasi Péter, Vass Irén, és Arany János is. Az Aszunaro tagjai táncok bemutatására is vállalkoznak. A japán népdalokhoz képest sokkal vidámabb, örömtelibb táncok énekkel és hangszeres zenével ötvöződnek az előadásokon. A kórus negyedszer jár most Magyarországon. Szegedre a Bartók Béla Művelődési Központ meghívására érkezett, és ma este 7 órától a Tisza Szálló nagytermében koncertezik. Műsorában a japán népdalok mellett Kodály, Bárdos és más magyar szerzők kórusművei is szerepelnek. az en napom Az idén Vincent Van Goghra emlékezik Hollandia ff Halála után száz évvel idézzük a nagy hollandnak ritkán fölcsillanó reményét — egy bátyjához írt levélből : „ ... eljön majd az én napom". Köztudomású, hogy életében egyetlen képét tudta csak eldani. Nem csoda, ha inkább így elmélkedett: „Meglehetősen szomorú dolog, ... hogy festményeimnek talán soha semmi értéke nem lesz" (1888.). Altalános értetlenség közepette, megbomlott ésszel, legföljebb azzal vigasztalhatta magát, hogy „Egyáltalán nem tartozom a közveszélyesek közé'' (1889). De ezt már egy észak-íranciaországi elmegyógyintézetből írja. innen szökik ki 1890. július 29-én nem festeni, mint korábban olykor, hanem hogy agyonlője magát. Ez — sikerült. Az Auvers-sur-Oise-i temetőben ravatalára először barátja, és orvosa Gachet doktor tett. egy nagy csokor napraforgót. Az orvost nagyszerű Van Gogh-portré teszi halhatatlanná. A koporsót pedig aztán csupa Nappá változtatták át a helyi barátok és ismerősök napraforgói. Hollandiában 1990 emlékév. Március 31. és július 29. közt két nagy összefoglaló kiállításra sereglenek a művészet rajongói. Az amsterdami Rijksmuseum Vincent Van Gogh gyűjti össze a festményeit: szám szerint. 135-öt. (összehasonlításul; a párizsi Musée d' Orsay az impresszionisták múzeumának mai utóda — jó, ha egy tizedével büszkélkedhetik, a londoni Tate Gallery még sokkal kevesebbel. Budapestre pedig csak vendégkiállításon jut egy-egy Van Gogh-kép. Így például 1985ben a luganói Thyssen-Bornemissza gyűjteményből egyetlen kép. Igaz, az épp Auvers-sur-Oise-i tájkép volt.) Amsterdamtól 70-80 km-re van a kis Otterlo. Ide kerültek az emlékévben a festő grafikái. A javából 250 darab. A rendezők fölkészültek a legnagyobb forgalomra. Keddtől szombatig reggel 9től este 9-ig tart nyitva mindkét múzeum. Szünnap nincs most itt: vasárnap és hétfőn is fogadja a látogatókat mind a két Van Gogh-kiállítás. Belépőjegyeket csak elővételben árulnak, azt is megszabva, hogy melyik kétórás időszakban lehet valóban belépni a művészet e templomaiba. Magyar szemmel és zsebbel nem olcsó a nagy élményhez jutni: egyegy belépőjegy húsz holland, azaz hétszáz magyar forint Csak hétköznap záróra előtt két és fél órával van félárú kedvezmény. No, persze, az a kevés magyar, aki eljut most Amsterdamba, nem Van Goghon fog remélhetőleg takarékoskodni, s azon sem morfondírozik, hogy bezzeg a londoni vagy akár nyugatberlini nagy állami múzeumokban ingyenes a belépés. Jusson valami az itthon maradó nagy többségnek is! Újítsa föl a tévénk a festőről készült,életrajzi filmet! Lehetnek hibái filmként, mégis alkalmat ad millónyi nézőnek, hogy legalább képernyőn láthassa ezeket a remekeket. Dehogyis a valóság utánzásai ezek, még csak az embertelen valóság lényegéé sem; Mit ér a művészet, idézi lelkesen és megrendülten Van Gogh a nagy romantikus franciát, Delacroix-t, ha nem a szív, a lélek, szűrőjén át vetül ki? „Par coeur! par coeur!" — belülről; Mi, akik ezt átérezzük, „Mi csak tagjai vagyunk egy láncszemnek'' — írja egy levelében bátyjának a holland óriás. Ki is ez a három orom, ez a „mi" 1890 táján? Ha virágzik is még az impresszionizmus, a posztimpresszionizmus szentháromsága: Cézanne, a távoli, aki az'analitikus kubisták atyja lett; a volt jóbarát, Gauguin, akiből kisarjad a szecesszió francia megfelelője is, a szimbolista festészet is; és maga Van Gogh, alighanem a legnagyobb hármójuk közül. Rajong érte sok későbbi avantgárd művészi harci közösség, zászlajukra tűzik a nevét, ősüknek, elődjüknek ismerik el az expresszionisták. Nem „őrültsége tette nagygyá", hanem az, hogy festés közben legyőzte belső szörnyeit, kivetítette, kifestette magából szenvedését. Áttört a magányon, meg nem értésen. Míg föl nem őrlődött, maga tette önnön jelszavává az angol mondást: „Ahol akarat van, ott út is van!" A megalázottak és megszomorítottak keresztyén lelki tanítójából, fölemelő misszionáriusából, az önálló jelentésűvé alakított színek és vonalak mindnyájunkat fölemelő festőóriásává lett. Megérezte és kifejezte: „az egész teremtett világ együtt sóhajtozik, és együtt vajúdik mind ez ideig" (Róm 8:12). Akik találkozhattunk vele és keze nyomaival, igaz tisztelettel emlékezünk rá, a száz éve halottra, s a mindörökké halhatatlanra. Draskóczy Török Gábor TELEVÍZIÓK FELÜLVIZSGÁLATA Tisztelt Vásárlónk! A TS 6355 TÍPUSÚ 029001-032999 ÉS 016904-016906 sorozatszámmal ellátott tv-készülékeink néhány darabjánál szállítás és tartósabb üzemeltetés után érintésvédelmi szempontból balesetveszélyes hiba fordulhat elő. Ezért kérjük a fent említett készülékek tulajdonosait, hogy a készüléket haladéktalanul áramtalanítsák és címüket a legközelebbi VIDEOTON Szerviznek jelentsék be a tévék díjmentes ellenőrzése érdekében. Az említett hiba csak a felsorolt készülékeknél fordulhat elő. Köszönjük együttműködésüket! VIDEOTON Minőségellenőrzési Főosztály DISZKÓSOK, VIDEÓSOK, FIGYELEM! Pályázatot hirdetünk szórakoztatóipari vállalkozók részére a Szeged belvárosában 1990. június l-jétől beüzemelő, új, színvonalas vendéglátóegységgel egy pincetérben lévó, 110 m2-es pinceklubhelyiség bérleményként történő kiadására. A pályázatokat 1990. május 10-éig kérjük „Pinceklub 1667/12" jeligére a Sajtóházba.