Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-21 / 93. szám

4 1990. április 21., szombat 55 A beszéd: szeretet" Kazinczy-verseny Szegeden Kányádi Sándor kolozs­vári magyar költő, a zsűri díszvendége megilletődött­ségéről beszélt, ennek el­lenére jócskán megbabo­názta a jelenlevőket. Ott bujkált a mosoly a lám­palázukról hirtelen megfe­ledkező versenyzők, s a komoly zsűritagok arcán akkor is, amikor Kányádi egykori barátjáról és mes­teréről, Szabédi Lászlóról, a kolozsvári magyar egye­tem tanáráról mesélt, aki szerint a vers közelebb áll az élő beszédhez, mint a próza. Majd az erdélyi költő megkérte a jelenle­vőket, áldozzanak néhány pillanatot az első, a ma­gyar beszédért oly sokat tevő papra. Kire? Arra, aki a Halotti beszédet, egyik legfontosabb ősi nyelvemlékünket lemásol­ta, így őrizvén meg azt az utókor számára, megőriz­vén azokat a mondatokat, melyekben már ott volt az egész magyar irodalom Ígérete. Az első versenyző Do­mokos Johanna, Kolozs­várról érkezett magyar­angol szakos egyetemista volt Tamási Áronnak, a kereszteket cipelő, ekképp szántó székelyekről írt megrendítő szépségű írásá­ból olvasott fel részleteket. Igen, jelezve szellemi ér­tékeink újbóli megbecsülé­sét, a legszebb magyar mondatok követték egy­mást, Sütő András, Ham­vas Béla és Pilinszky mon­A csütörtökön elkezdődött Gzép magyar beszéd (Kazinczyról elkeresztelt) országos versenye péntek reggel a Tisza Szálló koncerttermében folytatódott az ünnepélyes megnyitóval, melyen Békési Imre, a JGYTF tanszék­vezető tanára, főigazgató ama elégedettségének is hangot adott, hogy fennállása óta ez a szegedi a leggazdagabb, s leglátogatot­tabb „szép beszédű" verseny. Harminchat intézmény — vala­mennyi egyetem és tanárképző főiskola, de még a gyógypedagó­giai, a műszaki és a hittudomá­nyi főiskolák, valamint a határon túli magyar iskolák — 69 ver­senyzőt indított. datai. Varga Attila, a sze­gedi Hittudományi Főisko­la hallgatója elmosolyodott, amikor az esélyeiről kér­deztem. Otthon volt nem­rég, megfázott, s jól bere­kedt. De azért eljött, és versenyez. Hegedüs-Bite Beáta — a békéscsabai Tanítóképző Főiskola hall­gatója — is Pilinszky mon­dataival állt a zsűri elé. „A beszéd tehát: adás és befogadás. Nyitottság. Sze­retet ... ahol visszaélnek a szeretettel, vagy ahol meg­szűnik a szeretet, ott nyil­vánvalóan elhal a beszéd eredendő értelme is, és visszájára fordul művésze­te ... A szeretet elhalása minden nyelvromlás igazi gyökere..." (darvasi) A zsűPORTRÉ)A I Működött a „csakazértis" motor Hadd kezdjem egy sze­mélyes vallomással.. Szüle­im jó barátját, édesaryám ötvenes évekbeli kollégá­ját a debreceni zenegimná­ziumban úgy hívták, hogy Petőfi Sándor. Egészen ki­csi gyerekként gyakran ta­lálkoztam a családnak oly kedves Petőfi Sándorral, s amikor később — nem em­lékszem, óvodás voltam még, vagy már kisiskolás —, megtudtam, létezik (lé­tezett) egy költő Petőfi is, a mi Sanyi bácsink nevé­ben éreztem magam sértve, hogy amaz — „bitorolja" e nevet... Később keveseb­bet láttám a „mi Petőfin­ket", mert családjával együtt Budapestre költö­zött, aztán 1969-től hosszú időre teljesen elmaradtak a találkozók, mert Petőfi Sándor Svédországba távo­zott. Jó tíz év után Petőfit professzorként láttuk vi­szont, aki a bielefeldi egye­tem szemiotikai tanszékét vezette. Petőfi S. János — így használja a nevét — szapo­rodó magyarországi látoga­tásai során többször járt Szegeden. Most is itt tar­tózkodik : a Kazinczy-ver­seny zsürielnökeként. Im­már a maceratai (Olaszor­szág) egyetem nyelvfilozó­fiai tanszékének vezetője. Amikor a verseny egyik szünetében beszélgettünk, nem a nyelvfilozófia tartal­mának — számomra, a megértést illetően kétes kimenetelű — lényegéről, hanem a '69-es távozástói (ezt a legutóbbi időkig disszidálásnak hívták) a világhírnévig vezető útról váltottunk szót — Én még régebbről kezdeném. Mindig is az irodalomhoz vonzódtam, de 1951-ben, amikor egyetem­re jelentkeztem, az akkori körülmények miatt mate­matika szakra mentem, mert az biztosabb pályának látszott. Később, 1957-ben, amikor az egyszakos taná­rokat kötelezték másik szak elvégzésére, az első al­kalmat megragadtam, s német nyelv és irodalom szakos tanár is lettem. A tanulmányaim végén szak­dolgozatomhoz nyelvészeti témát választottam, s en­nek nyomán kerültem szo­rosabb kapcsolatba a nyelvészettel. Szerencsés módon ekkor volt a modern nyelvészetnek egy fellen­dülő időszaka. Szövegnyel­vészettel is ebben az idő­szakban kezdtek foglalkoz­ni. így amikor különböző okok arra kényszerítettek, hogy 1969-ben elhagyjam Magyarországot, akkor Svédországba kerülvén szövegnyelvészeti témából doktorálhattam. — Álljunk meg egy ki­csit a „különböző okok"­nál. Szakmai okokat is fed ez a megfogalmazás? — Kifejezetten szakmai okaim nem voltak. — Pedig a szüleimtől hallottak alapján az rém­lik: stabil állása sem volt akkoriban... — De nem szakmai okai voltak annak, hogy elve­szítettem az állásomat, ha­nem „politikai", engem ugyan nem ítéltek el, de nem folytathattam oktatói munkámat, és nem dokto­rálhattam. Ugyanakkor „nem fix" állásban is olyan témával foglalkozhattam, ami később hasznomra vált. Minthogy a fel nem oldha­tó belső feszültség hat gyo­morvérzéshez is vezetett, a hatodikat követő operáció után orvosaim is életfor­maváltást javasoltak. — 1972-ben már arról hallottam; Petőfi S• János a bielefeldi egyetem pro­fesszora. — A Németországban több helyen a 60-as évek végén megépült egyetemek egyikén, Bielejeldben 1972­re érett még a helyzet arra, most megindítottunk egy hogy a nyelvészeti és iro- szövegtani sorozatot is, dalomtudományi megindulhasson, szövegkutatást akarták kő zéppontba állítani. — Ügy hallottam, a bie fakultás aminek az első kötete a na­ahol a pókban jött ki a nyomdá­ból. Nem tagadom: nem volt könnyű tíz évig nem hazajönni, de hogy őszinte lefeldi egyetem szemiotikai legyek, nem tudom, jöhet­tanszékét kifejezetten Pe- tem volna-e hamarabb, hogy. tőfi professzor kedvéért ha akarok. A távolságtar ­hozták létre. tásra sem volt semmi — Nem kifejezetten, okom; igaz, hogy az mert szemiotika létezett és első látogatásomkor a ko­létezik tőlem függetlenül rábbi gyomorvérzéseimhez is. Az viszont tény, hogy az vezető feszültség kiújult, én munkálkodásom egy sa- de ez csupán egy rövid ide­játos természeti szemioti- ig tartó szindróma kához, a szövegszemiotiká- Szívesen jövök haza, hoz kapcsolódik, hogy ezen az megbecsülésben szem, talán az is bizonyíté­ka lehet, hogy 1974-ben — még magyar állampolgár­ként — dékánja lehettem az egyetem nyelvészeti fa­kultásának. — Sikeres németországi évek után mi vezette Olaszországba? — Olasz kollégáimmal tizenkét évvel ezelőtt ren­deztük a maceratai egye­temen az első interdiszcip- pontokat? lináris interpretációelmé- — Az alkaton kívül leti konferenciát. Azóta volt. ter­Annak, mészetesen öt gyerekem és egyetemen nyolc unokám miatt is, volt ré- akiknek a száma hamaro­san kettővel szaporodik. — Magamfajta „röghöz­kötött" embernek — fő­ként e családi vonatkozá­sokat figyelembe véve — nehéz elképzelni; érzelmi­leg hogy lehet immár a ne­gyedik országhoz kötődni. Ez alkat kérdése, vagy in­kább arról van szó.- a szak­mai elhivatottság háttérbe szorítja az érzelmi szem­egy filozófiai fölfogás is köny­minden évben jártam ott, s nyíti a dolgom; Európa a legutóbbi látogatásomkor számomra olyan, mint megkérdezték, lennék-e ott egyetlen ország, amelyen professzor, vagy sem? Mi- belül az, hogy Debrecenből vei a Németországban is Budapestre, vagy Buda­meglévő, egyetemet érintő pestről Stockholmba költő­gazdasági gondok a biele- zik az ember — nem sok­feldi fakultás zsugorítását ban különbözik. Ez csupán is eredményezik, s a fakul- nyelvi kérdés. Jancsó Mik­tás felépítése után a leépí- lós egyszer azt mondta egy tésében nem akartam római interjújában; a ma­résztvenni; másrészt az ot- gyarok ötven százalékig tani törvények szerint hat németek, ötven százalékig év múlva, 65 éves korom- olaszok. A mostani váltást én úgy fogom föl; a „né­metségemet" már letudtam most az „olaszságom" kö­vetkezik. — Talán kicsit didakti­kus a kérdés, mégis; ezt a szakmai világhírnevet va­kap- jon Magyarországon is el tudta volna érni? — Valószínűleg nem. De nem azért, mert ez eleve olyannyira kizárt lenne valamilyen hazajövete- okból. Hanem azért, mert külföldre kerülve az ember valahogy kevésbé akar el­kallódni, működik benne egy „csakazértis" motor ... Balogh Tamás ban nyugdíjba kellett vol­na mennem, amit nem aka­rok tudomásul venni — szóval, ezen okok miatt igent mondtam az olasz meghívásra. — Mikor alakultak ki újabb magyarországi csolatai? — 1979-ben egy akadé­miai intézet meghívására Ötödik éve rendszeres a lem, hogy a pécsi egyete­men minden évben egy há­romhetes kurzust vezetek. A szegedi főiskolával is több éves a kapcsolatom, Tanárnő Kolozsvárról... Józsa Nagy Mária a kolozsvári egyetemről érkezett a versenyre. Nyomban adott volt az első kérdéis: — Lesz-e magyar egyetem Kolozsvárott? — Reméljük. A leghevesebb ellenkezés időszakát él­jük. „Nincs szükségünk rá!", ezt mondja nemcsak a helyi román értelmiségi, vagy az utca egyszerű embere, hanem még a miniszterelnökünk is. Azzal érvelnek, hogy a ma­gyar egyetemen végzett orvos például majd csak, magyar beteget tud gyógyítani. S így mi kerülnénk hátrányos (!) helyzetbe, holott egymás ismerete tekintetében éppen ők vannak hátrányban^ Lévén, nem ismernek úgy bennün­ket. a kultúránkat a nyelvünket, mint mi az övékét. Nem értik, miért van szükség anyanyelvi oktatásra, vagy ép­pen túlságosan jól értik. Látják, hogy az egyetem léte, avagy nem léte visszahat egészen az óvodai oktatásig. Hiszen a szülőknek látni kell, hogy érdemes magyar is­kolába adni a gyerekeket. Ám ha nincs egyetemi, lassan óvodákra sem lesz szükség... Kétségtelen tény, hogy van a román értelmiségnek egy nagyon szűk rétege, amely — ha nem is örül, de — tudomásul veszi a mi tö­rekvéseinket, s ezeket nem elzárkózásnak, hanem a meg­maradásért folytatott harcunknak fogja fel... De ők na­gyon kevesen vannak... A nagy többség nagyon köny­nyen manipulálható. Itt említem meg a marosvásárhelyi és a kolozsvári Vatra Romaneasca szervezetet, mely gya­korlatilag a románok „érdekvédelmét" látja el, a ma­gyarok ellen! A vásárhelyi eseményeket követően töme­gesen iratkoztak be a kolozsvári Vatrába. Elképesztő lázban égtek. — Miben látják önök a Vatra fő veszélyét? — A volt pártaktivisták és securitatésak, akik lába alól a forradalom kirántotta a talajt, nem estek ki a régi szerepükből, mely a megfélemlítésen alapult, s azon, hogy hatalmi szóval mindent el lehet intézni. Ezek az emberek néhány hétre elbizonytalanodtak, de aztán ka­póra jött nekik a Vatra, ahol „visszaigazolhatják ma­gukat", egy új címke mellé. Sajnos, most ezek az em. berek a hangadók a román értelmiségben. A kolozsvári vatrásokat az mozgatja például, hogy mindenáron meg­akadályozzák a magyar egyetem létrejöttét Városunkban él mellesleg Pascu, ez a mi történelmünket igen jól is­merő. következésképp a sajátjukat kitűnően „gyártó" akadémikus, azt hiszem, ez az. ő törekvésük spiritus ma­iorja. ö mozgatja a háttérből a Vatrát ötleteivel. (Való­színűleg.) Tudni kell. hogy Pascu a temesvári esemé­nyekre pillanatok alatt reagált, mégpedig Ceausescuék szája íze szerint. Történész kollégái ezért, amint lehe­tett, ki is közösítették. Ellenben a kolozsvári Vatra a védelmébe vette ... — Lehetetlen közös nevezőre jutni a Vatrával? — Egyszerűen megbízhatatlanok. Marosvásárhely után leültünk velük, tárgyaltunk, s megegyeztünk, hogy nem bíráljuk egymás szervezeteit nyilvánosan. Két nap­ra rá megszegték ígéretüket... ...és Nyitráról Teleki Tiborné a nyitrai pedagógiai főiskola ma­gyar tanszékének tanárnője, ö is versenyzőt kísért Sze­gedre. — A magyar sajtóban egyre több hír lát napvilágot a megerősödő szlovák nacionalizmussal kapcsolatban, ön hogyan látja ennek a veszélynek a jelentőségét? — Sajnos, a magyarországi sajtónak és rádiónak van egy negatív sajátossága, ami nekünk nem tesz jót, tud­niillik a szenzációéhsége. A felvidéki magyarsággal kap­csolatban is sok olyan dolgot nagyítottak fel, melyek nem ilyen mértékben fontosak a számunkra. A „Nyil­vánosság az erőszak ellen" az egyik legerősebb párt Csehszlovákiában, s ennek cseh, illetve szlovák megfe­lelője is. tehát mind a két párt a kezdetektől fogva tá­mogatta a független magyar kezdeményezések program­ját. A többségi nemzet legerősebb {jártja tehát a mi ér­dekeink mellett (is) áll. Ezért érintenek bennünket kel­lemetlenül, hogy olyan csoportoknak és szervezeteknek a nacionalista megnyilvánulását tálalják az első helyen, melyek egyelőre nem bírnak lényeges hatalmi befolyás­sal... Reménykedünk például abban, hogy Nyitrán vagy Komáromban létrejön egy önálló magyar pedagógiai kar... — Várható-e javulás a magyar nemzetiséget érintő egész iskolarendszerben? — Óriási pedagógushiánnyal küszködünk. Ezt póto­landó, szeptembertől sok, eleddig hiányzó szak indul új­ra magyar nyelven iskolánkban. Várhatóan megemelik majd a keretszámot is. Az óvónőképzés helyzete egyelőre stagnál... Ügy gondolom, nem azt kell erősíteni, milyen ellentétek vannak, hanem azt, hogyan tudunk együtt dolgozni. Dal. DM-kü/önc/(/ A Kazinczy-verseny ünnepélyes eredményhirdetése ma délután 2 órakor lesz a Tisza Szállóban, ahol a 80 éves Délmagyarország főszerkesztője a legjobb külföldi versenyzőt különdíjjal jutalmazza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom