Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-18 / 90. szám

1990. április 7., szombat 133 Lövés nem gyújtotta töl magát Naschitz úr fürdőzik a népszerűségben. Elégedetten szemléli alkalmi udvartartását: az ügye fölött már napirendre tért rendőrüket és a kíváncsiskodó újságírókat. Kedélyesen társalog, türelmesen, kitartóan újra és újra kezdi a sztorit, ahányszor csak kérik. — Októberben vettem kettő darab Bongót A sorsolás után látom ám a tévében, hogy a főnyeremény el nem adott szelvényen van. Hát ezt disznóságnak tartottam. Ez az OTP úgy babrál ki a kisemberrel, ahogy akar. Megmarad neki a nagy sóska, micsoda véletlen. — Van ilyen, nem? — Van hát, csak, igazságtalan. Szerintem úgy létt volna helyes, ha csak az eladott szelvények vannak a pakliban Most már így is csinálják, az ám! Higgye meg nekem, ha elolvassák a sztorimat az újságban. az októberi bongósok. robbantanak. Egyszerűen nem bírom az igazságtalanságot Ha ilyen ér, elindul bennem valami, és amíg le nem eresztek, nem hagyom anynyiban. Csak önveszélyes vagyok, az ideggyógyász is megmondta, másokat nem bántok. (Én vagyok a Lövés, éz a becenevem) — Mit akart csinálni 1990. április 17-én? — Fölgyújtani magamat. Benn az OTP-ben, a Takaréktár utcaiban. Mert mentem én a bíróságra is. Elutasítottak. — Miért perelte az OTP-t? — Bementem, adják vissza a húszasomat. Kiröhögtek. Aztán kértem, vigyék át a szelvényemet novemberre. Fogták a hasukat Hát rajtam ne röhögjenek. Kiszámítottam egy átlagot, nyerhettem volna a két szelvénynyel 120 ezret. Azt követel, tem a bíróságon. Tudja, mi lett a vége? Kifizettem 3 ezer 600 forint perköltséget. Még a rokkantnyugdíjamból se futotta, úgy kértem kölcsön anyámtól. Meg is írtam annak a pesti bírónak is, fölgyújtom magam, mint az a prágai diák. — Most itt ülünk a szegedi kapitány irodájában. — Persze, kicseleztek a rendörök. Reggel fölhívtam az OTP-t, hogy egy és kettő között fölgyújtja magát a dorozsmai fiókban az apukám. Ügy csináltam, mintha a fia lennék Naschitz Imrének. Gondoltam, szólnak a zsaruknak, azok meg rohannak majd Dorozsmára, miközben én szépen elintézem a dolgot A sógoromtól kértem 5 liter 92-es benzint. De még el se indultam, délben a zsaruk beállítottak hozzám a Teréz utcába Aztán bekísértek ide, a Párizsi körútra. — Most mit fog csinálni? — Semmit Szőke úrnak aláírtam, nem lesz balhé, miután elmegyek, ö még nem vágott át, én sem fogom. Nyilatkoztam egy qso. mó újságírónak, meglátja, benyomják a sztorit a Danubiusba, megírják a lapok (maguknak időben szóltam), majd lesz itt hajcihó. A Legfelsőbb Bíróság itélete ellen pedig fellebbezek. Adjanak nekem 60 ezret, és felejtsük el egymást. Naschitz Imre valóban járt szerkesztőségünkben, ezt a szó szerint idézett, fénymásolt közleményt hagyta: „Emberek! valaki megfogja gyújtani magát az O.T. P.-ben 1990. IVI. hóban Mindez az .OKTÓBERI BONGÓ" miatt. A Bíróságok is segítettek az O. T. P.-nek csalni, erről határozataim is vannak pecséttel; a Szeged Városi, a Csongrád Megyei, a Legfelsőbb Bíróságtól. Ez a valaki szegedi polgár. A lángoló embert lehet majd látni — 1990. IV. 17—20. között készült: 1000. p." Lángoló embert, hál' Istennek, nem láttunk, a vélt és valós igazságtalanságokból — sajna — nap mint nap részesedünk, valamenynyien. Mint azt az OTP-től megtudtam, a Bongó-sorsolásban minden kinyomtatott, tehát az el nem adott szelvények is részt vesznek, továbbra is. A Bongó-játék szabályzatához pedig -bárki hozzájuthat az OTP-fiókokban, még mielőtt játszani kezd . . Mag Edit Profi politikusokat előzve // Honanya", Békésből A napsütéses húsvéthétfői délelőttön a locsolkodók között is dobogós vagyok a képviselőnő szüleinek újszegedi otthonában. Az ünnepekre hazaérkező, s feltehetően pihenni vágyó gyóz•tes már régen feladta a politikamentes hétvégéhez fűződő álmait. Keze gyorsan jár, térül-fordul, mint a háziasszonyok ilyenkor, a kérdések azonban korántsem a tányérok körül forognak. — Úgynevezett politikusi múltam inkább csak hónapokban, mint évekbeh mérhető. Igaz, '88 őszén ott voltam Gyulán az egyik első megyei szervezet megalakulásán, és tavaly januárban már bekapcsolódtam a szegediek munkájába is, de múltnak ez még szerény. — Púja Frigyessel kapcsolatban — ellentétben —röppent fel először a neve. — Májusban tartott egy képviselői beszámolót Mezőhegyesen, s azon már mindent elkövettünk, hogy az esemény ne legyen túlságosan protokollízű. — Szűk. egy éve már mindenütt mozgott a világ. — De nem Mezőhegyesen. Adott a kombinát, amely, ha nem is az egyetlen, de a legnagyobb munkahely a környéken. Valamiképpen szinte minden család kötőToyota—IBUSZ együttműködés Közö» vállalat alapítására szándéknyilatkozatot írt alá Seizo Ezaki, a Toyota Tsusho Corporation elnöke és Szemenkár Erika, az IBUSZ Rt vezérigazgatója. A két cég által létrehozandó vállalat a tervek szerint együttműködést alakít ki Toyota gépkocsik közös vásárlására: ezeket az IBUSZ—Avis Rent-a-Car hálózaton keresztül adnák bérbe. Az elképzelések között szerepel az is, hogy csaknem száz IBUSZ-iroda a megvásárolt gépkocsikat értékesíti. Felhasználva a két cég nemzetközi hálózatát, a Toyota és az IBUSZ képviselői közös idegenforgalmi tevékenység kialakításáról is tárgyaltak. Az IBUSZ részt vállalna a Toyota 14 japán részlege és számos üzeme, "valamint a 45 országban működő kirendeltsége alkalmazottainak utaztatásából. Egyik fele kocsimosó Kié lesz a szegedi munkásőrház? A Minisztertanács április 12-én tárgyalt a volt munkásőrség egyes ingatlanainak hasznosításáról. Elsó nekifutásra 33 ingatlan kezelői jogáról határoztak, a döntés eredménye a Magyar Közlöny legutóbbi, április 9-én megjelent számában olvasható. Huszonkilenc ingatlant térítés nélkül adnak át, többségükben oktatási, szociális és egészségügyi célokra, kettő a Belügyminisztériumnak, egy pedig a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak jutott. Vételár ellenében kapott egy budapesti ingatlant a Világi Zsidó Iskola, három vidéki épületet pedig csereingatlanért szerezhettek meg új gazdái. Hiába kerestük a listán a szegedi Tábor utcai munkásőrség címét. Erről egyelőre nem döntöttek. A késlekedés okáról az Igazságügyi Minisztériumban érdeklődtünk. Kérdésünkre Majtényi Gábor, a zárolt állami vagyont k&elö és hasznosító intézmény képviselője válaszolt: — A Tábor utcai ingatlan a „jogrendezetlen" csoportba tartozik, ezért nem döntöttek róla az első fordulóban. A bonyolult helyzet oka, hogy a „közösen bejegyzett kezelői jog" egyelőre nern teszi lehetővé, hogy az ingatlan használatát bárkinek odaítéljük. Az ilyen, ..jogilag nem tiszta" eseteket munkánk végére hagytuk. Döntés május végén, június elején várható. Több hasonló helyzet is adódott, a szegedi még az egyszerűbbek közé tartozik. Előfordult az is, hogy az egykori MSZMP-házra a munkásőrség épített emeletet. A korábbi békés „szimbiózis" idején senki sem gondolt arra, hogy az ilyen ingatlanhasználatot jogilag tisztázni kellene. —• Mit jelent a közösen bejegyzett kezelői jog fogalma a Tábor utca 4. szám alatti ingatlan esetében? Kérdésünkre Karancsi Sándor, a földhivatal vezetője válaszolt: J — Ez a probléma onnan adódik, hogy az épülettömb Püspök utcai oldalán van egy kocsimosó, ahol annak idején az MSZMP autóit is tisztogatták. Tudomásom szerint most a megyei tanács hasznosítja. Az ingatlan Tábor utcai főépületére pedig többen is pályáztak. Csak a tisztázódott jogviszony ismeretében dönthetnek az igényekről. Ny. P. Névjegy Név: Dr. Remport Katalin. Iskolai végzettség: JATE Állam- és Jogtudományi Kar. Munkahely: Mezőkovácsházi Ügyvédi Munkaközösség, májustól az Országgyűlés. Párttagsága: az MDF alapító tagja. Különös ismertetőjele: öt alföldi megye 41 egyéni választókerületéből az egyetlen hölgy, aki a Parlamentbe került. dik hozzá. Vezetőiről meg sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy a reform zászlóvivői lettek volna. Nálunk a villanyszerelő MSZMP-titkár gazdasági tanácsadó is lehetett, az állattenyésztő szakmunkás hölgy pedig pályázaton nyerte el a fórevizori állást, azzal a kitétellel, hogy később elvégzi a középiskolát, s utána a főiskolát. — Szóval májusban tengelyt akasztott Púja Frigyessel? — Megkérdeztem tőle, miért a pártját, s miért néma választóit képviselte őszi parlamenti felszólalásában, s azt is, hogy nyugdíjasként hogyan jár neki szolgálati gépkocsi sofőrrel. — Jelöltsége mikor került szóba? — Először augusztusban, aztán november elején, amikor frissen megalakult mezőhegyesi szervezetünk, lemondásra szólította fel a körzet országgyűlési képviselőjét. — Akkoriban ennek meglehetősen nagy divatja volt. — Igen, én is azt hiszem. — Mennyire tartott Vastagh Páltól, az MSZP vidéki titkárától? — Én sokat jártam itthon is akkortájt, s így összetudtam hasonlitani az ismertséget. Szegeden lehet, hogy nyert volna, de a Tiszaparti városban jól csengő név Mezőhegyesen nem volt elég. Arrafelé inkább csak a tévé híradójából ismerhették a vidéki titkárt. — Mi a véleménye arról, hogy nem elsősorban önre, hanem mások ellen szavaztak az emberek. — Horn Gyula, Pozsgay Imre, Csurka István is vereséget szenvedett választókerületében. Mindez a rendszerváltáshoz kapcsolódó sajátos vákuumhelyzettel magyarázható. Többen is magasra jutottak ennek köszönhetően. — Mennyivel nyert az első fordulóban? — A 6300 szavazat 23,15 százalékot jelentett, de a kisgazdapárti Bakos úr csak néhány száz vokssal maradt el tőlem. Az SZDSZ képviselője a második forduló előtt visszalépett, s így április 8-ra csak ketten maradtunk. — Május után is folytatja ügyvédi praxisát? — Még nem tudom, meny nyíre lesz időm rá, de teljesen biztos, hogy nem számolom fel. — Mintha ingatagnak érezné jövendő székét. — Ez a Parlament öt év alatt átszerveződhet néhányszor, a politikusság ma már korántsem nyugdíjas állás. — ön nő, és ráadásul egyedülálló, az emberek pedig néha nagyon konzervatívak. — A vártnál sokkal kevesebb problémám volt ebből, talán két helyen, ha felemlegették. — Volt valami nézeteltérésük a Békés Megyei Népújsággal. — Egykori, azóta már lemondott — lemondatott — főszerkesztőjük az MSZP színeiben indult. A lap versenysemlegessége enyhén szólva megkérdőjelezhető volt a választások előtt. Kovács András tember 15-éig tartózkodhattak szovjet csapatok és gyakoroltak ellenőrzést a győztes nagyhatalmak a magyar állam tevékenysége fölött. 1947. szeptember 15-e után már nem a volt németszövetséges Magyaorrszág ellenőrzése miatt tartózkodtak külföldi csapatok nálunk, hanem — a korábbinál lényegesen kisebb számban — annak következtében, hogy Ausztria négyhatalmi megszállás alá került, ennél fogva Magyarországnak és Romániának továbbra is utánpótlási vonalat kellett biztosítania az osztrák területen levő szovjet katonai erők számára. Hasonló indokkal — az ausztriai és még a németországi angol, amerikai és szovjet csapatok utánpótlásának biztosítására — más országokat is kö_ teleztek mind Nyugat-, mind Közép- és Kelet-Európában arra, hogy az országaikon áthaladó utánpótlási vonalat megtűrjék. Ez az állapot Magyarország és Románia számára mindaddig fennmaradt, amíg az 1955. május 15-én aláírt osztrák államszerződés életbe nem lépett vagyis 1S55 októberének közepéig. Ekkor Ausztriából kivonták a nagyhatalmak megszálló csapatait Ezzel viszont a háborúhoz kapcsolódó mindenfajta győztes jog megszűnt mind Magyarország, mind Románia vonatkozásában is, abban az értelemben is, hogy területükön idegen csapatok tartózkodjanak. Azonban e két országból mégsem távoztak még ekkor sem a szovjet seregek! Az történt ugyanis, hogy még 1955. május 14-én létrejött a Varsói Szerződés szervezete, amelynek ugyan az alapító dokumentuma nem tartalmaz semmilyen utalást idegen katonaság másik ország területén történő elhelyezésére, de az egyik kiegészítő dokumentum, az egyesített parancsnokságról szóló, érinti ezt a kérdést, mint két-, illetve többoldalú megállapodási követelményű célt. Később erre hivatkozva indokolták a szovjet seregek esetleges imperialista támadás elleni, védelmi célú további magyarországi és romániai jelenlétét Tehát már egyáltalán semmi köze ezen csapatok céljának és jogi alapozásának a kezdeti, 1944—45-ben még felszabadító küldetesű feladatokhoz. Sőt ez az új cél a gyakorlatban oda vezetett, hogy 1956 októberében, majd novemberében is, kiegészítve frissebb seregtestekkel, a magyar népfelkelés ellen vonultattak fel, illetve vetették be óket. Mindkét esetben azonban csak utólag biztosította és kapta meg mind a Varsót Szerződés, mind pedig a szovjet vezetés valamilyen magyar szerv kérését, illetve hozzájárulását. Egyébként az itt-tartózkodásról kétoldalú szerződésszerű megállapodás csak 1957 tavaszán történt! Hruscsov költségesnek, Brezsnyev kötelezőnek tartotta Lényeges és figyelemre méltó történelmi körülmény, hogy érezve a szovjet csapatok magyarországi és romániai tartózkodásának fonákságát, s költségességét, Ny. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió miniszterelnöke 1958 első felében Magyarországnak kétszer is — s az elsővel egy időben Rorrjan iának Is — felajánlotta a szovjet seregek teljes kivonását. A Kádár-vezetés válasza mindkétszer az volt, hogy ne, mert külső. Nyugatról jövő, s belső felfordulást eredményező provokációtól lehet ez esetben tartani. A román kormányzat viszont élt a lehetőséggel, s 1958 nyarára tel. jesen kivonták onnan az idegen csapatokat! A hatvanas évek elején, amikor a hivatalos politika szerint a szocializmus alapjait lerakták Magyarországon, és még Hruscsov is a Szovjetunió élén állt, a magyar politikai vezetés elmulasztott egy újabb alkalmai az idegen csapatok kivonása és az ország szuverenitásának teljes helyreállítása érdekében Igy a hatvanas évek után is hazánkba maradtak ezek a katonai erők sót a Brezsnvevidöszakban ez ideológiai magyarázattal is kiegészült Ez pedig az volt, hogy a Varsói Szerződés országaiban a proletárinternaciona'.izmusból fákadó kötelezettség védeni az egyes szocialista országok rendszerét, ha azok válságos helyzetbe kerülnek. Ezt nevezték Nyugaton Brezsnyevdoktrínának. Ezen az alapon történt 1968-ban az azóta már elítélt beavatkozás Csehszlovákiában. A nyolcvanas évek közepétől, a peresztrojka időszakában, egészen az utóbbi időkig, a NATO katonai erejének ellensúlyozása az általános indok a magyarországi szovjet katonai jelenlétre. A nemzetközi viszonyok mostani enyhülése, a tárgyalásos megoldás e katonai erók teljes kivonásáról Magyarországról is. biztató alap ahhoz, hogy e kérdés 45 év után végre teljesen lekerül a politika napirendjéről, és átkerül a magyar történelem lapjaira. Mint láttuk, kezdetben valamennyi külföldi csapat a győztesek nemzetközi jogaira támaszkodva, harccal, de felszabadító céllal érkezett Magyarországra is. Ez a felszabadító megszállás azonban rövidesen negatív népi ta. pasztalatokkal is párosult e hadsereg itteni tevékenysége, politikája következtében. A magyar békeszerződés életbe lépésével ez a küldetés es gyakorlat véget ért, A szovjet csapatok további itt-tartózkodását országon kívüli, de még mindig a győztes antifasiszta okok indokolták. Az ötvenes évek közepétől azonban, mikor minden, a háborús szereplésünkből származó nemzetközi előírás feloldódott, már csak a sztálinista, molotovi nagyhalalmi külpolitika marasztalta itt és Romániában a szovjet katonai erőket. A brezsnyevi időszakban pedig szintén a jaltai érdekszféra-felosztást védelmező birodalmi politika is közrejátszott a még további ittmaxadásukban. Közben azonban a korábbi magyar vezetésnek a nemzeti érdekeket sértő alkalmazkodása és alaposan át nem gondolt, téves döntései is nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy e kérdés ilyen hosszú ideig nem oldódott meg (MTt-Pressi