Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-11 / 60. szám

1990. március 11., vasárnap 5 12.0 116 11.0 10 5 100 M i ' i •á—i-4i » i 1786 1806 1826 1846 1866 1885 1906 1926 1946 1906 Évtizedes hőmérsékleti átlagok — Budapest (1781—1980) Melegszünk? A gumipitypang nem az esetünk Már megszoktuk, hogy olyan az éghajlatunk, amilyen. Bár szárnyra keltek olyan feltételezések is, hogy a mediterrán éghajlat felé haladunk. No persze, és közben elfogy fejünk fölül az ózon, és akkor még attól is elmegy a kedvünk, hogy narancs- és banánültetvényeink tervén gondolkozzunk. Mielőtt bárki is elhintené a narancsmagot, ez ügyben hallgassanak Koppány Györgyret a JATE éghajlattani tanszékének vezetőjére. — Az a hír járja, hogy hazánk éghajlata változni fog. Mi igaz ebből? — Az emberek érdeklődését mindig a pillanatnyi időjárás váltja ki. Mostanában sorra megdőltek a hőmérsékleti rekordok, és ebbői általános következtetéseket vonnak le, pedig elég szélsőséges az időjárásunk. Csak az egy-két emberöltőn át tartó módosulásokra mondhatjuk, hogy éghajlatunk valamilyen irányba eltolódott. — Akkor ez a téli néhány napos felmelegedés nem előzménye, vagy kezdete az éghajlatváltozásnak? — Nem, mert ha bekövetkezik az éghajlatváltozás, akkor az globális méretű. Például, ha Európában enyhe a tél, akkor Amerikában nagyon zord. Azonban van itt egy nagyon érdekes dolog. A múlt század végén, 1880 körül érte el a Fold éghajlata a mélypontot. Ezt a kis jégkorszak végének is nevezik. Az 1600-as években hónapokig jég borította a Temzét, az árusok sátrakat ütöttek rajta — ez volt a jégpiac. A múlt század végétől jelentős melegedés történt az egész földgömbön; ez a körülbelül 1 C-fok is sokat jelent. 1940től viszont újra hőmérséklet-csökkenés tapasztalható. Tehát egy emberöltőn keresztül vannak a változásra utaló tendenciák. Itt van például Budapestnek közel 200 éves," évtizedes hőmérsékleti átlagainak sorozata. Az 1700-as évek végén volt a legmelegebb. Utána 90100 éven át lehűlés következett, amely 1880 körül érte el a mélypontját, utána ismét melegedést mutatnak az átlagok; ez 1940-ben tetőzött. Majd ismét lehűlés következett — A melegedés nincs kapcsolatban az iparosodással? — Az iparosodás és a melegedés körülbelül egybeesik, ekkor nőtt a levegő szén-dioxid-koncentrációja. Igen ám, de az előző felmelegedések mivel magyarázhatók? Akkor még sehol nem volt az ipar. Tehát az éghajlat, a hőmérséklet ingadozásai emberi tevékenységtől függetlenek. Az viszont tény, hogy nemcsak a szén-dioxid, hanem a metán, a szén-monoxid és a dinitrogén-oxid emberi tevékenység során is bekerülhetnek a légkörbe. Ezek a gázok átengedik a napsugarakat viszont a Föld hosszú hullámú sugarait elnyelik, és így csapdába kerül a meleg. — Ezt nevezik üvegházhatásnak? Igen. Ez úgy működik, mint például a fóliasátrak. De az üvegházhatás cgak egyetlenegy tényező, ami befolyásolhatja a hőmérséklet-változást. — Azt tetszett mondani, hogy a hőmérséklet ingadozása valójában emberi tevékenységtől független. Akkor mégis, mi az oka ennek a periodikus nómérsékletváltozásnak? — Ebben nagyon sok tényező szerepet játszik. Például a vulkáni tevékenység. 1912. június 8-án, az alaszkai Katmai vulkán kitörésekor a körülbelül 30 kilométer magasra fellövellődött vulkáni hamu, a nyugati szelek zónájába bekerülve, körbejárta a Földet. Az azt követő 12 hónap volt a leghidegebb, mióta hőmérsékletet mérnek. — A grafikonunkon viszont évszázados léptékekben látszik a melegedés és a hülés. Gondolom, ez nem a vulkáni tevékenység következménye. — Gyakorlatilag 180 éves periodicitással változik a Föld légkörének hőmérséklete, bár ehhez még nincs elég adatunk. A periodicitás okára sokféle feltételezés van. Például a naptevékenység periodikus változása. Mert ha a naptevékenység egy százalékkal növekszik, az 0,5-0,7 fokos globális hőmérséklet-növekedést eredményez. — Ez a hőmérséklet-ingadozás okoz-e valamilyen változást a növénytakaróban? — Igen. Például az ötvenes évek elején viszonylag forró nyaraink és enyhe teleink voltak. Akkor kezdték nálunk a gyapotot és a gumipitypangot termeszteni. A klimatológusok már akkor mondták, hogy a mi éghajlatunk erre nem alkalmas. Néhány év után viszszaállt a rendes éghajlat, és persze véget vetett a gyapot és gumipitypang termesztésének. De nemcsak a hőmérséklet-változás, hanem a csapadék is hatással van a növényzetre. Például Hruscsov is ennek esett áldozatul. A Bajkál-tó környéki szűzföldeket csatornázással akarta termékenynyé tenni. 1901-től '50-ig mérték az átlagos csapadékot De ha korábbi átlagokat is megnéztek volna, ak kor fele annyi csapadékot sem találnak. Hruscsov pechjére a 60-as években visszaállt az éghajlat a múlt századi szintre, és ezért megbukott a szűzföldprogram. — Egy másik, sokakat izgató kérdés, hogy mi a helvzet a Földet körülölelő ózonnal? — A Déli-sarkon észleltek drasztikus ózoncsökkenést a 80-as években az ottani tavaszi hónapokban. Az Északi-sarkon ezt nem észlelték, tehát ez is független emberi tevékenységtől; bár kis mértékben mi is károsítjuk a dezodorokkal. Podmanicsky Szilárd Trényi mint feljelentő is megbukott Bár nyilván van az olvasók között, akinek nem újdonság, amit bevezetőül írok, a későbbiek érthetősége kedvéérc mégis vissza kell mennem pár hónapot. Múlt év decemberében jelent meg egy riport lapunkban, amely a Szeged SC-nél történt pénzügyi visszaélésekről szólt. Az írás egyik főszereplője, Trényi Imre, a klub atlétikai szakosztályanak igazgatója (egykori kalapácsvető) a cikk több kitételét sérelmesnek találta, s ezért bírósághoz fordult. Följelentése nyomán a bíróságon előbb — a joggyakorlatnak megfelelően — békítő tárgyalást tartottak, ami azonban eredménytelenül zárult, mert Trényi Imre nem vonta vissza följelentését, én pedig tartottam magam a riportban írotcakhoz. Ezért tehát immár rendes tárgyalást tűzött ki a bíróság. A pénteki tárgyalás előzményéhez tartozik, hogy csütörtökön megkeresett a szerkesztőségben Trényi Imre és védője, Molnár Imre egyetemi tanár. Molnár Imre fölajánlotta, védence viszszavonja feljelentését. Cserébe „csupán" annyit kértek: írjam meg az újságban, hogy nem igaz, amit a decemberi riportom tartalmazott. Hozzátették, a bíróság úgyis ezt fogja megállapítani, tehát én csak elébe mennék az ítéletnek, de megkímélném magam a bírósági tortúrától. Nos, utólag bevallhatom az olvasónak, a bírósági tárgyalás — különös tekintettel arra, hogy ott vádlottként, még „gyönyörűbb" jogászmegnevezéssel terheltként szerepeltem — nekem sem hiányzott egyáltalán. Ez az oka, hogy a följelentés viszszavonása érdekében én is ajánlottam valamit: azt, hogy egyáltalán nem írok többé Trényi Imre viselt dolgairól. Az események azt mutatják, érdemes lett volna Trényiéknek elfogadni ezt az ajánlatot, ám Molnár Imre hallani sem akart erről, így következett a tárgyalás ... Meg kell, hogy mondjam, bár bírósági tudósítóként sok-sok tárgyalást ültem már végig, s így a termek légköre egyáltalán nem ismeretlen számomra, azért vádlottként — sokkal keményebbnek tűnik ugyanaz a pad... • • Trényi Imre és védője a feljelentésében hét pontban foglalta össze kifogásait. Ebből háromról már a békéltető tárgyaláson kiderült, hogy megalapozatlan, így négyről tárgyalt a bíróság. Ezek közül is egy már a tárgyalás megkezdésére elvesztette aktualitását. A decemberi cikkben ugyanis azt írtam: „a bűnügyi aktában jelenleg nem szerepel Trényi Imre neve". A följelentő azt kifogásolta, ez a megállapítás azt sugallja: most nem, de majd fog. Nos, bár szerintem ez pusztán egy tényszerű megállapítás, azért nem kellett a dolgot megvitatni, mert időközben Trényi Imre gyanúsítottja lett az ügynek, mégpedig magánokirat-hamisításra való rábírás vétsége miatt. Emlékezetes, hogy a decemberi botrány egyik oka az volt: az egyesület alkalmazottai közül többen hozzátartozójuk nevén vettek föl reklámszerzési jutalékot. Trényi most tagadta, hogy ő is ebbe a csoportba tartozna. Ügy nyilatkozott: ő csupán segített „annak a személynek" megfogalmazni a szerződést, aki a reklámüzletet kötötte az egyesületnek. A bíró kérdésére: „Ki az a személy?", Trényi Imre azt válaszolta: A lányom. Más esetben is segített egyébként szerződést fogalmazni a jogvégzett Trényi doktor. A pénteki per lényegi pontja ugyanis az volt: Milyen pénzen utazott tavaly Amerikába a veterán atléták világversenyére? Amikor kiderült, hogy az újszegedi kendergyár volt a szponzor, az is világossá vált: a kendergyár igazgatója a Trényi Imre által előre megszerkesztett szerződést írta alá, így ment a kender pénzéből kirándulni Amerikába. A tanúként megidézett Széli Jánostól, a kendergyár igazgatóiától (aki egyébként a Szeged SC társadalmi elnöke is egyben) azt kérdezte a bíró, hogy mi érdeke fűződött a kendergyárnak Trényi Imne utaztatásához? Széli János azt mondta: Trényi Imre jó propagandája volt a Szeged SC-nek. Nem lát-e ellentmondást a klub elnökségének takarékossági intézkedései, és Trényi százezres támogatása között? — hangzott a következő bírói kérdés. Széli János nemmel válaszolt. A kendergyár amúgy a tavalyi év során összesen 210 ezer forintot utalt át a Baráti Kör Egyesületszámlájára, főként „az egyesület veterán dobóatlétájának nemzetközi versenyein való részvételre" — írja a szerződés. Amit — mint már említettem — Trényi írt. A 115 ezres amerikai úton kívül ősszel 25 ezer 700 forintért Ausztriában versenyzett az 58 éves Trényi Imre. A Szeged SC nemzetközi szintű, sokszoros válogatott atlétanője, Szabó Erzsébet 3 ezer forint jutalmat vehetett föl a Baráti Körtől... Amikor az is kiderült a tárgyaláson, a 210 ezer forintot érő reklámszerződés ellenére senki, semmilyen reklámtevékenységet nem folytatott a szövőgyárnak, a bíró azt is megkérdezte: szerepet játszott-e a kifizetésekben az, hogy Trényi korábban (éppen ezen ügy kipattanásáig) az adóhatóság jogásza volt? Természetesen nem volt a válasz. A már föntebb említett vádpontok egyike a következő sorokat kifogásolta a sokat emlegetett riportban: „Pont abban az időszakban .sikerült' (Trényinek) főállásban elhelyezkednie az egyesületnél, amikor az atlétikai szakosztálynál kiemelkedő eredményességű munkát végző gyaloglóedző, Kéri Ferenc főállását megszüntették." 1989. november 24-én született megállapodás — hosszas vita után — arról, hogy Kéri Ferenc állását megszüntetik. Trényi december l-jétől került a klubhoz. De tagadta, hogy ez „azonos időszak" lenne. Igaz, .feljelentésében azt próbálta a leírtakba magyarázni, hogy azt állítom: Kérit azért küldték el, hogy Trényinek állása legyen. Az írásban ilyenről nem volt szó. Ám újfent megjegyzendő: Kérit a „pénzügyi racionalizálás" jegyében küldték el. Amikor Trényi feleslegessé vált az adóhatóságnál, s állásra volt szüksége, már nem vették ilyen szigorúan a takarékossági intézkedéseket. Neki volt hely a klubnál. Az utolsó pont háttere a volt szakosztály-igazgató, Kovács Kálmán nyilatkozata, aki — idézem ismét az írást —: „megérezte: nem tiszták azok a pénzek, amik a szakosztályhoz kerülnek, . s amiből Trényi az edzőket — mindenekelőtt saját magát — akarta premizálni." Nos, hogy mennyire nem kapott pénzt, a tavalyi prémiumlistával igazolta Trényi, amelyen háromezer forint szerepel a neve mellett. Ám a cikkben nem azt írtam, hogy saját magát premizálta, hanem, hogy akarta premizálni. Az ennek igazolására tanúként megidézett Kovács Kálmán elmondott egy esetet. Trényi Imre egy ízben jelentkezett nála, hogy „szerzett" 70 ezer forintot az edzőknek, amit már föl is osztott: 35 ezret kapott volna ő maga, a maradékot öt másik edző. Kovács Kálmán ezt a felosztást , nem volt hajlandó jóváhagyni, a pénzt nem is fizették ki, viszont Trényi Kovács ellen hangolta az edzőket, mondván: miatta nem kapnak jutalmat... A tanúkihallgatások, valamint a perbeszédek elhangzása utári a Szeged Városi Bíróság Bálint Gyula tanácsa a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól e sorok íróját fölmentette, s a magánvádlót kötelezte a bűnügyi költségek megfizetésére. Ugyanakkor bejelentette, hogy átiratot intéz a városi ügyészséghez nyomozás elrendelése végett, mert az eljárás során Trényi Imrével kapcsolatosan a hivatalos személy által elkövetelt vesztegetés bűntettének gyanúja merült föl. Az ítélet indoklásában a bíró kifejtette, hogy az egybehangzó tanúvallomások, valamint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a decemberi cikk állításai valósak. Az ügyészségnek megküldendő átirattal kapcsolatosan pedig indoklásként annyit mondott: az a tény, hogy olyan összeget költöttek egyetlen sportoló — kétes sportértékű — utaztatására, ami sok-sok atléta egész éves versenyeztetését fedezné, erkölcsileg megkérdőjelezhető. Azzal azonban, hogy mindezt Trényi Imre az adóhatóság dolgozójaként intézte, a bűncselekmény gyanúja is fölmerül. Trényi és védője fellebbezett az ítélet ellen, így az nem jogerős. * Adóhatósági munkakörében már megbukott Trényi Imre, most följelentői szerepköre sem hozott számára sikert. Szakosztály-igazgatóként, a Szeged SC-ben, még tartja magát. Bár talán az is jelez valamit, hogy az egyesület Dózsa György utcai dicsőségvitrinjéből pár hete levették Trényi fotóját ... Bevallom, bizonyos fokig sajnálom ezt az embert. Védőjével, Molnár Imrével együtt (aki szintén sokáig volt vezetője az atlétáknak) azt hirdeti magáról: évcizedekig sikerrel ténykedett, kiváló és áldozatos munkát végzett az atlétika érdekében, s ez: a tekintélyt most „egyesek" tönkreteszik. Holott nem történt más, mint ami manapság nem ritka: valakiről, aki 20-30 éven át büncetlenül garázdálkodhatott egy-egy területen, egyszercsak. megírják, ki is valójában. De 20-30 év, ami alatt soha senki nem emelt kifogást az erkölcstelenségek ellen (mert olyan volt a légkör), szóval, ennyi év elég ahhoz, hogy valaki el is higgye magáról: jóc cselekszik. Ezért különösen fájó a kijózanodás. Ha ennyi „sikertől" való megrészegedés után valaki még ki tud józanodni... Balogh Tamás Nagytakarítás a Himaláján Júliusban nemzetközi expedíciót indítanak a Himalája „K—2" (Karakorum—2) jelzésű csúcsára a hegymászók által otthagyott több tonnányi szemét eltakarítására — jelentették be szerdán Rómában a Mountain Wilderness szervezet képviselői. A csoportban résztvevő olasz, francia, angol, német, belga, csehszlovák és pakisztáni hegymászók százötven helyi vállalkozó segítségével szállítják le a Mount Everest után második legmagasabb hegycsúcsról a hulladékot: sátormaradványokat, konzervdobozokat — és mintegy húsz kilométernyi hegymászókötelet. A 8611 méteres K—2-ről a szemetet zsákokban viszik le a legközelebbi faluba, ahol három hulladékfeldolgozót létesítenek. - „háború" közben ti Kedves Korcsmáros György! Nagyrabecsült kollegámmal, Márok Tamással folytatott beszélgetésedből (Délmagyarország, március 9.) több érdekes meglátásodat is szívesen ragoznám, engedd meg azonban, e helyütt csak egyetlen szegmentjét ragadjam ki. Mivel közvetve személyemet is érinti az ú. n. intendatura kapcsán, s mivel Márokkal' szót váltva kiderült, ő sem tudja (tudhatja), mi az. Visszakérdezésedre tehát én is „visszakérdeznék, de nagyon komolyan": beszélgethettek olyasmiről a nyilvánosság előtt, hitelt érdemlően, amiről nincs érdemi információtok? Ezért most csupán pár észrevétel. 1. Az intendaturának semmi köze a „trösztösítéshez". 2. Kidolgozására a városi tanács végrehajtó bizottságától kaptam megbízást, mint a Szegedi Szabadtéri Játékok művészti vezetője (azóta többedmagammal, megbízólevéllel), dr. Müller Józsefné kulturális elnökhelyettes javaslatára. Határidő; április 15. 3. Ha elkészül — persze szóban addig is — szívesen állok bárkinek rendelkezésére. Miképpen például a szimfónikus zenekar szíves invitálására is megosztottam velük (kérdéseikkel, kételyeikkel) a tervezetet — hangsúlyoznám, a tervezetet. Mely csodák csodájára sokban egyezett Pál Tamás hasonló elképzeléseivel, akinek viszont nyugati tapasztalatai adtak hasznos ötleteket (adhattak, hiszen Pál ismeri a nyugati szisztémát, s vette is a fáradságot nem egy, jópár konzultációra). S ha már itt tartunk. Egészen pontosan magam sem tudom, kinek lettél most a főrendezője? Mert az egész társulat (pontsabban a fele) választott. Az igazgatónak? A szakszervezeti társulatnak? Gregor Józsefnek és az operatársulatnak? Netán a városi tanács művelődésügyi osztályának? Nem tudom, így nem nyilatkozom. Ergo: tace. Üdvözlettel: Nikolényi István