Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-10 / 59. szám
10 1990. március 10., szombat Szombaton fél 3-kor a Hunyadi téren Sz. Dózsa—Szeged SC SPORT r érfias hpytáltás. Ez jutott eszembe férji kézilabdacsapatunk teljesítményéről. Sokan féltettük ezt az együttest', hiszen két óriási kővel megrakott hátizsákot kellett cipelnie a báván, Ez a két hatalmas súly a legutóbbi két világversenyen elére kimagasló eredmény, a világbajnoki ezüst és az olimpián elért — legjobb magyar csapateredményként elkönyvelt — negyedik helyezés. Nyomasztó volt az a tudat is, ha a társaság nem vívja ki az olimpiai részvétélt, akkor ugyanúgy eltűnik a sülluesztőben, mint üöbbi labdajátékunk, beleértve, sajnos, a női kézilabdát is. Mindezt a sikeres Mocsai Lajos után egy olyan új edzővel\ aki szintén szép eredményeket ért el, de egy szinte másik sportágnak tekintendő női kézilabdázásban. (Aki szakértő szemmel nézi a két nem mérkőzéseit; rájön, hogy ez a két játék csak szabályaiban azonos. A többi összetevő: technika, takvika, erő, gyorsaság, szervezettség kérdésében teljesen különböző.) Űj játékosokkal kellett hozni az eredményt. akik részt vettek ugyan világver' senyeken, de ott nem nekik kellett cipelni a súlyosabb terheket. A régiek már túl messze kerültek a magyar valóságtól, s igy vagy fel sem kérték őket, vagy nem vállalták a szereplést. Csik mester azonban nem kesergetv, hanem nagy elánnal vetette magát a munkába. Nagy dolgot hozott össze fiaival. A románok ellen nem sok esélyt adtunk nekik a kezdésig. Ott aztán kiderült, hogy a magyar csapat 1986 után újra tisztelönnyel kezdhet. E tisztáldozat újra Vasile Stinga. Négy éve az állkapcsa, most a keze tört el, s a kézilabda braziljainak számító románok mindkétszer hatékony bal oldal nélkül vétték fel a küzdelmet. Dumitru mindent megtett. Voinea is küzdött, de csapatunk a „bal lábára" sánta sárga-kékek ellen már gőzerővel játszhatott. Hoffman a már tőle megszokottat hozta, a halvány Ivánesik helyett beállított Borsos nagyot alkotod, s végre Gyurka János keze is „megszólalt". Meglepetésre, még a szürke Sibalin Jakab is dicsérhetőt produkált. Ezzel a győzelemmel a csapat már minden tőle telhetőt megtetv, s ezután minden pont a terven felüli részt jelenti. Később, iszonyatosan ideges hangulatú mérkőzésen, az „életükért" (barcelonai küldetésért) harcoló házigazdák ellen szerezték ezt a „sztahanovista" pontot a mieink. A kis döntőbe jutás lehetősége megremegtetve a legbiztosabb magyar kezet, Marosiét is. A hazai pálya a két szovjet bíró súlyától a mi kapunk felé lejtett, de a csapatnak volt Vartása. Az előző eredmények megadták az erőt, s a mérkőzés végén mind a két csapat borzasztóan örült. A hazaiak a barcelonai repülőjegynek. mi pedig az újabb esélynek. Sajnos, a svédek keresztülhúzták a számításainkat (bárok) A Szeged SC labdarúgócsapata már kilenc pont előnnyel áll az NB II. keleti csoportjának az élén. A Szegedi Dózsa együttese pedig két pont hátránnyal követi az utolsó előtti gárdát. A két csapat között összesen 28 pont a különbség, s míg a Szeged SC 12szer nyert a 16 fordulóban, addig ez a Dózsának csak kétszer sikerült. A felső Tisza partiak 27 gólt rúgtak, a Hunyadi tériek pedig ugyanennyit kaptak. E néhány statisztikai adat után már nem sok értelme van feltenni a kérdést: szombaton, fél 3-kor a Hunyadi téren melyik csapat nyer a szegedi „rangadón"? A válasz túl egyértelműnek tűnik, viszont egy mérkőzésre bármelyik csapat összekaphatja magát. Minden bizonnyal ma ezt teszi a Dózsa is. Ha máskor nem is, de most biztosan a lila-fehérek is úgy fognak játszani, ahogy az NB Il-es csapathoz illik. A mérkőzés előtt, szokásunkhoz híven, mindkét klübot meglátogattuk. A Szeged SC-nél nyugodt volt a hangulat. Kovács Fifrenc mesteredző a szobájában fogadott. — A Metripond ellen meglehetősen könnyedén játszott csapata. Mi a véleménye a nyújtott játékról? — vágtunk a téma közepébe. — Természetesen úgy készültünk, mint egy presztízsmeccsre, így aztán azok a meglepetések elmaradtak, melyek ilyenkor érhetik az esélyesebb együttest. Fontos tényező a jó kezdés, de ami a legfontosabb, elégedett lehetek a teljesítménynyel is. Mind a négy gól szép akcióból született, és ezenkívül még rengeteg pozitív támadásvezetésünk volt. — Istnét presztízsmeccs előtt állnak. Mit vár a találkozótól? — Szemem előtt van az őszi meccs, amikor 3-2-re nyertünk. Azon a mérkőzésen jó teljesítményt nyújtott a Dózsa. Akkor arra az egy találkozóra rákoncentráltak a lila-fehérek. Most is nagy csata várható, rossz kiindulási alap lenne részemről, ha a tabellán elfoglalt helyeket nézném. Ezt, remélem, a játékosaimnak sem kell magyarázni. — A Vásárhely ellen támadó szellemben játszottak. Kíván-e változtatni az öszszeállításon? — Pillinger ismét harcképtelen. Vasárnap ugyanis összefejelt az egyik vásárhelyi játékossal, és egész héten fájt a feje. Ót a közel azonos teljesítményre képes Bárány vagy Bolvári fogja helyettesíteni. A mutatott teljesítményük azonban nem könnyíti meg döntésemet. Egyébként a vasárnapi kezdőcsapaton nem változtatok. Rövid beszélgetésünk után Kovács Ferenc kifejtette: — Sajnálom — mondta — a Dózsát, hogy ilyen helyzetben van, hiszen, ha mi feljutnánk, akkor bázisnak mindenképpen kellene egy jó NB Il-es középcsapat. Legalábbis akkor lenne igazi a szegedi labdarúgás ... A Hunyadi tériek mindenesetre nem iparkodnak a középmezőnybe. Bakai László szakosztályvezető nem éppen a legjobb kedvében nyilatkozott: — Az öltözőben elég nyomott a hangulat — kezdett monológjához. — Ez nemcsak a csapat jelenlegi helyezése miatt van, hanem mert az „illetékesek" közül jó néhányan biztos kiesőnek tekintenek bennünket. Egerben például a játékvezetőnek semmi gondot nem okozott befújni egy kétes tizenegyest ellenünk, és ráadásul 1-1-nél Gazdik gólját nem adták meg. Szóval, kérem, u szegény kiesőjelöltet tnég az ág is húzza! Amiben bízunk, az elsősorban a futball örök bizonytalansága, másrészt örvendetes, hogy Batik, aki sárga lapjai miatt pihent, most már pályára léphet, csakúgy, mint Kántor, akinek sérülése rendbejött. Velük egészül ki az egri keret. A mérkőzésről még anynyit, hogy a mozgássérültek, a hölgyek, a 70 éven felüliek, valamint a 10 éven aluliak ingyen nézhetik meg a mérkőzést. Cs. G. L. Két kosárlabda-mérkőzés az újszegedi Sportcsarnokban Kemény várhatók Igazi ' kosarasgála lesz szombaton délután az újszegedi Sportcsarnokban. A műsor már délután három órakor elkezdődik, amikor a Szeged SC NB l-es női csapata a szekszárdiak ellen lép pályára. A mérkőzést a 7—13. helyért vívják. Jobb pozícióban a vendégek vannak, azonban a hazai pálya előnye a szegediek mellett szól. Pungor Miklós, a hazaiak vezető edzője optimista: — Akár győzhetünk is — mondta. — Mindenesetre megpróbálunk élni a hazai környezet adta lehetőségekkel. A legutóbbi mérkőzésen a szegedi csapat idegenben nyert, s ez biztató lehet. — Ha a kecskemétiek elleni erényeket képesek leszünk ismét csillogtatni, azt hiszem, nem lehet gond. Mindenesetre nagyon kellene ez a két pont, ugyanis ez elengedhetetlen feltétele a legjobb tíz közé kerülésünknek. Általában bajnoki mérkőzéseken megverjük mindig a szekszárdiakat, igaz, utoljára szeptemberben játszottunk ellenük. Akkor egy felkészülési tornán egypontos vereséget szenvedtünk. Azóta nem találkozott egymással a két csapat. Gyors, hajtás, kemény csata várható... — mondta Pungor Miklós vezető edző. » E találkozó után, öt órakor a férfiak veszik birtokukba a játékteret. Óriási küzdelem várható itt Is. A Szeged SC ugyanis a szurkolótáboráról „híressé" vált szolnokiakkal mérkőzik. A Tisza-partiak a bravúros székesfehérvári győzelem után, mintha egy kicsit elfáradtak volna, ugyanis kétszer egymás után vereséget szenvedtek. Most sem lesz könnyű dolguk, hiszen a szolnokiak éppen hogy kimaradtak a legjobb hat közül. A csúszdán nincs megállás... Miért vagyunk kishitűek? Férfi kéxilabda-vb Csütörtökön este még egy nagyon boldog magyar válogatott indult el Ostravából — a 12. férfi kézilabda-világbajnokság középdöntőinek városából —, ám csaknem 400 kilométer megtétele. mintegy hatórás buszozás után, pénteken hajnali 2 órakor, egy kedvét vesztett együttes szállt ki a helyosztók •'színhelyén, Prágában. Közben csak annyi történt, hogy befejeződött az 1. középdöntőcsoport rangadója Svédország és Románia között, s mivel a skandinávok váratlanul elveszítették a mérkőzést, felborult a várt sorrend. Az északiak ugyan megtartották első helyüket, de a románok újabb 2 pontjukkal megelőzték a magyarokat, s leszorították őket a 3. helyre. — Biztos voltam abban, hogy a svédek ezt az öszszecsapást is megnyerik, ugyanúgy, mint az előző ötöt — nyilatkozta Csik János szövetségi kapitány, aki a játékosoktól eltérően, ottmaradt Ostravában megtekinteni a mérkőzést. — A második félidő derekán. 17-13-as vezetésüknél már úgy tűnt, hogy igazolódik a papírforma, de a románok — ragyogó formában védő kapusuk, Buligan vezérletével — innen is fordítani tudtak. Persze, szivesebben játszottunk volna pénteken a 3. helyért, de az az eredmény nem tükrözte volna a reális erőviszonyokat A látottak alapján, úgy vélem, hogy a svéd és a román csapat feltétlenül előkelőbb helyezést érdemel a miénknél, s a házigazda csehszlovák gárdával is közel azonos tudásszintet képviselünk Panaszkodásra, elkeseredésre így nem lehet okunk, hiszen célunkat, a legjobb hat közé kerülést teljesítettük, s ezzel kivívtuk a következő olimpián és világbajnokságon való szereplés jogát is. Az 5. hely is elúszott; lapzártakor kaptuk az eredményt: SPANYOLORSZÁG—MAGYARORSZÁG 23-19 (8-10) A magunk részéről mindehhez csak egy mondatot teszünk hozzá: az objektivitásnak álcázott kishitűséget a sportban az eredmények törvényszerűen büntetik .. . A 11. helyért: Lengyelország—Koreai Köztársaság 33-27 (13-13). Prága, 3 ezer 500 néző. A második félidő közepén még 21-18-ra az ázsiaiak vezettek, de a hajrát ismét nem bírták erővel, s így a lengyelek biztos győzelmet arattak. Jellemző, hogy az 53. percben még 27-27 volt az állás* Tudósítóink figyelmébe Felhívjuk tudósítóink figyelmét, mivel szombaton játsszák az összes megyei I. osztályú labdarúgó-mérkőzést, ezért kérjük, hogy az eredményeket közvetlen a találkozó után adják le szerkesztőségünknek. Ami a tudósításból kimaradt... Sporteseményt tudósítani — különösen másik városból, az adott helyszín miliője miatt — számomra mindig érdekes, izgalmas feladat. Az ezzel járó idegtépő „feszülést", a telefonvonalra várást azonban szívesen mellőzném, ha tehetném. Ez elöl legtöbbször nincs menekvés. Csütörtökön este például tíz ötvesen években „harcunkat vezető", vörösnek titulált Csepelen mérgelődhettem, nem tudtam elkerülni Bell csodálatos találmányának sajátos tréfáját; bö egy órán át nem volt városi vonal a stadionban, de a helyi postán sem, így aztán a szerkesztőségben hiába várták az eredményt. Hála Csiszér Előd főorvosnak, a nyomdába még időben érkeztünk, ahol a megértő nyomdászkollégák ezúttal nem ragaszkodtak a géppel írt kézirathoz, s a remek sikerről szóló tudósítás megfelelő helyére kerülhetett. A play off hódít a röplabdasportban is, általa a korábban megszokottnál többet játszhatnak a csapatok. A férfiaknál hétközben kezdődött az a sorozat ami hivatott eldönteni, mely csapatok érdemesek az érmekért csatázni, melyek a további helyezésekért. A Szegedi Építők fiatal. szép reményekre jogosító gárdája a legjobb négybe jutásért vetélkedhet — a csütörtöki meccs után — nem kis eséllyel! Hogy ezt fenntartás nélkül leírhassam, látnom kellett a tavalyi • bajnok, Csepel elleni összecsapást. Nyári Sándor, az építősök vezető edzője azon kevesek közé tartozik, akik a „firkászok" előtt sem titkolják csapatuk követendő taktikáját, így a mérkőzést megelőző .intelmeit" jómagam is hallgathattam. Életem során _ játékosként és újságíróként egyaránt — volt alkalmam néhány taktikai értekezleten részt vennem. Ez a mostani merőben másként hangzott el, mint az általam korábban hallottak. Nehéz, szinte lehetetlen hűen viszszaadni, a lényegest mégis érdemes felidézni. Bevezetőként keresetlen szavakkal adta elő az edző; „lehet eső, lehet hó", de ... És ezen az indulatszócskán volt a hangsúly ami ezúttal indulat nélkül figyelmeztetett. Mégpedig arra. ha a taktika betartása, a fegyelmezett játék és a létező összes lelki és fizikai tartalék bevetése ellenére is kikapnak, fejet kell hajtani a nagyobb tudás előtt. De csakis akkor; Nyomatékkal hangsúlyozta Nyári Sándor azt is legénységének, ne feledjék, ha Csepelen nyernek, a győzelem olyan lendületet adhat a csapatnak, melyet semmi és senki nem képes visszafogni! Ennek tudata és a mérhetetlen elszántság a szemekben tükröződött... Ezután apró, de lényeges dolgokra hivta fel játékosai figyelmét, úgymint a házigazdák sérült játékmesterük, a csehszlovák Nősek hiánya miatt kénytelenek lesznek egyszerűen játszani. Am így sem árt emlékezetbe vésni, hogy Botyánszki és Cserni a vonal mellé helyezi leütéseit; Lombos átlónyitásait mélyről indulva, lábmunkával próbálják hárítani; ha sikerül megfelelően leblokkolni Győrit és Lombost, azok a sáncra próbálnak^ ütni, ezért a hátsók ügyeljenek a „lecsorgó" labdákra ... Külön szólt a most halványabb formában levő Ráczhoz és Polgárhoz, nagyon figyeljenek, mert sok múlik, rrtúlhat rajtuk. Azt szoktuk mondani, minden taktika annyit ér, amennyit a játékosok képesek belőle megvalósítani. No meg azt, ha győz a csapat jó, ha nem, rossz volt az elképzelés ... Helyességét most aligha kell bizonygatni, mint azt sem, hogy ez a társaság érett befogadására, kivitelezésére, mi több, improvizálással (Nusser, Hulmann, Medve) előre nem koreografálható plusszal képes bővíteni ismeretei tarházát. Jellemző a mérkőzés jelentőségére, hogy a Magyar Röplabda Szövetség vezérkara is megtekintette. Dávid László, a szövetség elnöke az összecsapás után így summázta a látottakat: „Eddig is tudtuk, hogy Szeged megfelelő bázisa a sportágnak, nagyon jó az utánpótlás nevelésük. Ez a mérkőzés viszont arról is meggyőzött, a Tisza-parti városban egy új nagycsapat alakul, formálódik!" Méltán érezhette, érezheti így Nyári Sándor is, aki nem győzte fogadni a gratulációkat. Megérdemelte, hiszen edzőként élete legnagyobb győzelme volt ez a mostani! Azért, mert azt a bajnok Csepelt kényszerítették térdre, melynek egykor játékosa volt, kispadján pedig az egykori játékostárs, a jó barát Somogyi László ült edzőként ... Ennél a bravúros győzelemnél aligha kell jobb ajánló a mai visszavágóra (délután 5 órakor játsszák a lila iskolában). Biztos vagyok benne, a Csepelen remeklő építősök most is kiérdemlik, hogy kicsinek bizonyuljon a nézőtér . . . (gyürki) Browning megvédte A Halifaxban zajló műkorcsolyázó és jégtánc-vb-n újabb számban avattak bajnokot. A férfiaknál —csakúgy, mint a párosoknál — a tavalyi győztes megvédte címét. Ez azt jelenti, hogy a kanadai közönség nagy örömére a hazai színek képviselője. Kurt Browning lett a világbajnok. Az idei EB aranyérmese a szovjet Viktor Petrenko ezüstérmet szerzett, míg a tavalyi vbmásodik Bowman a dobogó harmadik fokára állhatott, s ezzel leszorította onnan a párizsi vb „bronzosát", Filipowskit. Száraz András a kűrben a 18. helyen végzett, de a „végelszámolásnál" egy hellyel előbb zárt. A táncospárok az egyénileg alkotott kötelező táncot, az ún originalt mutatták be, amely után a világbajnok szovjet Klimova, Fonomarenko .házaspár vezet, s így címvédés előtt áll. A második helyre feljött a francia Duchesnay testvérpár. akik szambájukra két maximális pontszámot, hatost kaptak. Engi Klára és Tóth Attila az originalban csak a 6. helyet tudta megszerezni, igy az 5. helyről várják a szabadkorcsolyázást. A Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) színeiben szereplő Woodward, Szentpétexy amerikai—magyar „vegyes páros" a 17. helyen áll. Mivel Kerekes Krisztiina és Kolecsánszky Gábor nem került a legjobb húsz közé — csak a 23. helyet tudták megszerezni —, ók nem szereztek jogot a kiír bemutatására.