Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-07 / 56. szám

* 1990. március 7., szerda Szonátaest Nyikolajevával A zeneszerző élei müvében a zongoradarabok fontos helyet foglaltak el, hiszen ő maga is kiváló pianista volt, sót a zeneirodalom mint a hangszerjáték forradalmi újítóját tartja számon. A könnyed Mozart-zenéhez szokott bécsieknek ugyanis újdonságot jelentett energikus billenlésmódja, telt, érzelemdús, néha vaskosnak, bárdolatlannak tetsző tónusa. Tatjana Nyikolajeva, akinek óriási repertoárjában Beethoven összes zongoraszonátája is beletartozik, a korai alkotásokból, az 1798 és 1801 között komponáltakból válogatta műsorát. A hangverseny indító darabja a több szóiamú, harmonikus szerkesztésű E-dúr szönáta volt. A bizonytalanságot sugalló kezdótétei után fergeteges tempójú, pergő fútamok következtek, duzzadó életörömöt, vidámságot érzékeltetve. A G-dúr szonáta is az előző mii hangulatát tükrözte, kiegészülve a Beethovennél először hallható, úgynevezett „társalgáA Filharmónia kamarabcrlet-sorozatában Tatjana Nyikolajeva négy Beethoven-szonátát mutatott be hétfőn a Tisza Szálló hangversenytermében. si" hanggal. A gyengéd, kecses főtémával a művésznő elénk varázsolta a korabeli udvari muzsikálások, a társasági élet hangulatát. Nyikolajeva az I. tételben csodálatos pianóival, majd gyors, könnyed eleganciával lejátszott futamaival nagy elismerést aratott. A koncert második részét a sima, nyugodt, derűs hangulatú B-dúr szonátával indította a művésznő. A II. tétel bensőséges hangulatát, fantáziaszerűségét, virtuozitását jól érzékeltette, de hiányzott a Beethoven-muzsikára már a zeneszerző korai korszakában is annyira jellemző belső tűz, szenvedélyesség. A hangverseny befejezéseként előadott Asz-dúr szonáta is ugyanazt bizonyította, mint az előzőek; a művésznő félelmetes technikai felkészültséggel rendelkezik, könnyedén, elegánsan, óriási rutinnal játszik, fantasztikus tempókra képes. A Gyászinduló egy hős emlékére című III. tétel előadásakor azonban nem éreztük a gyász mély fájdalmát, hangvétele könnyedebbre sikeredett, mint amit a mű megkívánt. Rendkívül szimpatikus volt, hogy a nem túl nagy számú közönség ellenére Nyikolajeva természetes egyszerűséggel játszott el ráadásként egy Apassionatatételt és a Hét bagatellből egy virtuóz részletet. Végezetül engedtessék meg egy, a szervezőket érintő kritikus megjegyzés; a műsor első részében nagyon zavaró volt, hogy a hangszert nem hangolták fel tökéletesen. Előadónak és közönségnek egyaránt fontos a tiszta hangzás, ha egy szál zongorára épül a koncert... G. E. A Soros Alapítvány irodalmi díjai Az MTA Soros Alapítvány Bizottságának 1989-ben alapított irodalmi díjait első ízben adták át kedden a Soros Alapítvány Bizottságának titkárságán. A Weöres-díjat Orbán Ottó költőnek ítélte oda a neves irodalmárokból álló zsűri. Miként indoklásukból kitűnt; Orbán Ottó nemzedékének kiemelkedő egyénisége, aki három és fél évtizedes folyamatos költői mun-, kássága során irodalomtörténeti értékű életmüvet hozott létre. A Krúdy-díjat Nádas Péter író kapta. A közelmúlt évtizedekben jelentős szerepet töltött be a magyar próza irodalomtorténeti fontosságú megújításában. Elbeszélései, regényei, színdarabjai a kortárs magyar irodalom időtálló értékei. Kosztolányi-díjban Rába György írót részesítették. Az elismerést egyebek között azzal indokolták; a negyvenes években lírájában a történelem, a második világháború drámai tapasztalatai, lét és ember, erkölcs és ösztönök mindig újra élhető és újra értelmezhető kérdései sűrűsödtek. A hatvanas években versei elvontabbak, talányosabbak voltak, most a jelképszerű tárgyakkal, analógiákkal fejezi ki magát. A díjakat és az ezzel járó 250 ezer forintot Soros Györgynek, a bizottság elnökének személyes képviselője, Vásárhelyi Miklós adta át. Jelen volt Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia é'lnöke. Ugyancsak első ízben ítélték oda tíz ígéretes fiatal írónak és költőnek a hpvi 10 ezer forintos ösztöndíjat, amelyet egy éven át folyósítanak. (MTI) Pályázati felhívás A Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága meghirdeti az 1090. évi Csongrád megyei Üj- és legújabb kori történeti pályázatot, amely része az országos történeti pályázatnak. Pályázni lehet helyszíni gyűjtésen alapuló saját tapasztalatból, visszaemlékezésből kiinduló, levéltári kutatásra, sajtóanyagra épülő dolgozatok beküldésével, amelyek nyomtatásban még nem jelentek meg. A beküldendő pályamunkák tárgyalta korszak a XVIII. század elejétől napjainkig terjedhet. A szerző támaszkodjon főként még be nem gyűjtött történeti forrásokra, muzeális értékű tárgyakra, dokumentumokra, fotókra és más jellegű emlékekre, természetesen azok pontos lelőhelyének feltüntetésével. A pályázaton részt vehet nemzetiségi témáról. vagy nemzetiségi nyelven írt dolgozat is. Részt vehetnek mindazok, akik múzeumi gyűjtéssel és történetírással hivatásszerűen nem foglalkoznak Várják az iskolai és helytörténeti szakkörök oályamunkáit is. Beküldési határidő; 1990. augusztus 31. Pályadíjak, felnóttkategóriában: 5000 Ft. 4000 Ft 3000 Ft. ifjúsáei kategóriában: 3000 Ft, 2000 Ft. 1500 Ft, csoportos kategóriában pedig 5000 Ft. 4000 Ft, 3000 Ft. Az elkészült Dálvaművet két azonos tartalmú és kiállítású példányban kérik beküldeni, mindkettőn feltüntetve a pályázó nevét, címét és életkorát. Az eredményhirdetés Szegeden, 1990 októberében lesz. Ajánlott témakörök: 1. A helyi politikai, kulturális, gazdasági élet történetében kiemelkedő szerepet vállaló személyiségek életútja. 2. Üj pártok, társadalmi szervezetek, intézmények (olvasókör, kaszinó, klub, művelődési otthon, nemzeti segélymozg'alom, ipartestület. Kiosz, vendéglátás, kereskedelem, sportegyesület stb.) működése, története. 3. Városi, falusi társadalmi osztályok és rétegek életmódjának alakulása, változása (egy család története, munkakörülmények, szokások, lakáskörülmények, szórakozás stb.). 4. Ipari és mezőgazdasági üzemek alakulásának, fejlődésének története: szövetkezeti mozgalom, a különböző hitelszövetkezetek, üzemi évkönyvek, krónikák, szocialistabrigád-naplók, üzemtörténeti gyűjtemények története. 5. Nemzetiségek élete". 6. Az 1945 előtti paraszti írásbeliség dokumentumainak fölkutatása, begyűjtése, írójának életútja. 7. A helyi sajtó egy vagy több évfolyama repertóriumának elkészítése (teljes feldolgozások, személyi bibliográfiák, például Sz. Szigeti Vilmos. Békefi Antal Vér György, Cserzy Mihály stb.. a helyi piac árainak alakulása stb.). 8. Fotótörténeti és saját felvételeket beazonosítani. (Családtagok, gazdasági, gyártási folyamatok, politikai események, kulturális rendezvények. építészeti emlékek. Feltétlen követelmény a jól beazonosított kép: helv. idő, személy, fényképész stb.). 9. Vallási egyletek, falusi kulturális kórok íKalot. Kalász, cserkészet) dokumentumai, történetük feldolgozásai. 10. I.. II. világháborús hadifogság története — ezek levelezései, fotói stb. 11. A lakóhelyen, családban lezajlott koncepciós perek történeteinek feldolgozásai. 12. Lakosságcseréhez fűződő emlékek, dokumentumok féldolgozásai. 13. 1956-os események helyi lezajlásáról és az azt követő megtorlásokról várunk tudósításokat. 14. Ajánljuk az erőszakos termelőszövetkezetesítés témakörének feldolgozását is. A pályázni kívánók útmutatásért forduljanak a szegedi Móra Ferenc Múzeumhoz (Szeged, Roosevelt tér 1—3. 6720). Beiratkozás A szegedi Révai József Általános Iskola az 1990/91-es tanévre beiratkozó elsősöknek az alábbi lehetőségeket kínálja; angol, orosz és gyermektorna foglalkozás tanórán kívül, önköltségesen, valamint órarend szerinti cselgáncsoktatás. Ezenkívül a harmadik évfolyamtól kezdve szakosított angol nyelvű oktatás folyik. A negyedik évtől kezdve olasz, orosz és az angol nyelv folytatása között választhatnak a diákok. A beiratkozás időpontja; ez év március 28-tól 30-ig 8 és 17.30 óra között. Belső hírek Diáktudós Ha egy folyóiratot, periodikát kezébe vesz az ember, először is a borítónak (a külcsínnek) kell elnyernie az olvasó tetszését, vagy ha nem is a tetszését, de az érdeklődését, kíváncsiságát kellene megmozgatnia, csalogatnia. Azután a tartalomjegyzék, a betűk formája, olvashatósága következik. Mindebből igen gyengére vizsgázott az OTDT (Országos Tudományos Diákköri Tanács) orgánuma, a Diáktudós, Persze ehhez ismételten tudomásul kell venni, hogy „semmire" sincs pénz. De talán az sem mindegy, hogy hányan olvassák a benne írottakat, melynek hatását a kivitelezés ízlésessége nagyban befolyásolja. A Diáktudós idei első számában a XIX. Országos Tudományos Diákköri Konferencia záró ünnepségén elhangzott beszédekből olvashatunk rövid összefoglalót. Utána 10 riport erejéig bemutatkoznak a „Pro Scientia" aranyérmesei közül. Az érmet 62 fiatal és 81 konzultáns vehette át — oktatói, hallgatói munkáért. Diákszervezetek egyetemeinken címmel megtudhatjuk, mi az AIESEC, és bemutatkozik az MDE. Majd interjút olvashatunk Lajos Tamással, a BME rektorhelyettesével. aki fő feladatként mondja: „Nyitnunk kell a világ felé." Megismerkedhetünk az Üj hullám tv-műsorból kinőtt Üj Hullám Tehetségkutató és Menedzselő Alapítványnyal, s ezen belül három pályázati kiírással; a philips pályázattal, az ELső Amerikai—Magyar Értékpapírkereskedelmi Rt. pályázatával, és a Budapest—Bécs világkiállításra vonatkozó pályázattal. Végül naptárszerű feldolgozásban találjuk az MTA 1990. évi rendezvénytervét. A periodikát az OTDT terjeszti. P. Sz. A nemzetiségi tanárképzésről Sütő András házában A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola e lap hasábjain, közölte azt a szándékát, hogy alapítványt hoz létre a magyar kisebbségi terülevek tanárképzésének felkarolására és segítésére addig, amíg e területek magyartanár-képzési problémái nem oldódnak meg a jelenleginél sokkal hatékonyabban. Az alapítvány kuratóriumának tiszteletbeli elnökéül Sütő Andrást, a világhírű erdélyi írót kívántuk megnyerni, ezért személyesen kerestük fel az írót — nemrég még lebontással fenyegetett — marosvásárhelyi házában. Sütő András igent mondott. Főiskolánk évtizedek óta nagy sikerrel szervezi a tanárok nyári akadémiáját, a posztgraduális képzés egyik legszínvonalasabb formáját. Az idén a résztvevők között — reményeink szerint — magyar és magyarul tudó román tanárokat is köszönthetünk. Utazásunk másik célja ez volt. A kint folytatott, hivatalos és baráti beszélgetések során merült fel az az igény, hogy jó lenne a Marosvásárhely—Szeged testvérvárosi kapcsolat már elkezdett tárgyalássorozatát újra elindítani, illetve az e folyamatban felmerült -nehézségeket valahogy megoldani. Hogy sikerül-e — ez talán egy újabb beszámoló témája lehet. Dr. Lengyel Zsolt, a Juhász Gyula Tanárképző F iskola főigazgató-helyettese A márciusi Tiszafái Evkönny (1989)-et hullatott a márciusi Tiszatáj első lapjára Nagy Gáspár az elmúlt esztendő jellemzéseként, mert úgy érzi: „Dalokat fűzhettem volna könynyek / gyöngysorába..." Következő három verse pedig mintegy ennek a sirató gyöngysornak szemeiként „Őzzel az immunhiányos I láztól szédelgő országgal" foglalkozik, hol „közben meg fogy a levegő..." s „Mint békebeli / kannibálok / egymást zabálják / föl a barátok", „És hallgatnak versek mélyén a költök." Ám „Reflektoroz az óceán mély kútjában valami fénylő... / s valami fényes is szurkál / másfél méterre a föld alatt." Az Evkönny, A hetedik nyilvánosságban, a Magyar kannibálok és az Észrevétel című, 1989-ben született sorai nemcsak Nagy Gáspár költészetének, de a folyóirat legújabb számának is legértékesebb darabjai közé számítandók. Amiket mintegy kiegészítenek a „helyzetjelentésben" a következő lapokon a határainkon túlról üzenethozó Farkas Árpád, Csiki László, Mircea Dinescu, Tamási Áron, Balogh Edgár versei és prózái, melyeket mintha Balogh azon megszívlelendő bölcsessége kötne csokorrá, hogy „Maradjunk csak őslzintén mimagunknál." Marx tér, szombat délután egy óra. — No, én se jövök mostanában Magyarországra^! — zsörtölődik keserűen egy idős asszony, miközben lerakja mellénk a csomagjait. Képzeljék el, életemben először átjöttem a két unokámmal Szabadkáról vásárolni. S most nem tudunk visszamenni. A buszjegyet ugyanis csak valutáért árulják — mondja méltatlankodva, és előhúzza pénztárcáját. Nézzék, van. forintom, dinárom is, de az nem jó. Most, hogy megyünk haza? Legalább hat márka kellene. Miután nekünk semmilyen konvertibilis pénznemünk nincs, hát jobb híján megígérjük a néninek, bemegyünk vele a forgalmi irodába s megpróbálunk kikönyörögni valami megoldást. Közben az unokák is előkerülnek, egy 14 éves forma kislány, és az öccse. A nagymama taPénzes bulik nacstalanul lobogtatja az ezrest, odaadná akár az egészet hat rongyos márkáért. Végre, mintha a sors küldte volna, elénk toppan egyik régen látott ismerősünk. Közös sopánkodásunk láttán, pénztárcájából kivesz 10 nyugatnémet márkát. Áron alul számítja meg a néninek, aki hálálkodik az égből jött segítségért. A család most már szedheti a batyuját, s elindulhat a szabadkai kocsiállás felé. A mi járatunkra még várni kéli csöppet. Gondolok egyet, s meglátogatom a pályaudvar nőknek adresszált helyiségét. Ajtajában ősz hajú, kék köpenyes hölgy gyűjti az illemhely forintban is leperkálható díját. ötforintost11 csúsztatok a tányérkába,"! mire az asszony villámgyorsan visszaad egy kettest. Köszönöm, mondom, és már igyekezve a kitűzött célom felé, elhárítom a visszajárót. — Nem úgy van az, aranyoskám! — tnutat a hölgy a kopott tükör fölé akasztott táblára. Csak tessék eltenni! Három forint a használati díj. Én csak annyit fogadok el, amenynyi nekem hivatalosan jár. Elteszem a rézpénzt és eltűnődöm. Hogy nálunk manapság kinek mi jár hivatalosan, valutában vagy forintban, azt nehéz lenne követni. S hogy a kis és nagy pénzeket hol és hogyan adják-veszik az állampolgárok, azt helyzete válogatja. Még szerencse, hogy akadnak, akik letudnak mondani egy-egy pénzes buliról! (pacsika) Kurdi Fehér János is önmagához, s tehetségéhez való hűségességét bizonyítja A festészet újjászületése a valósággal című versében. Baka István viszont az „Én, Thészeusz" lírai prózájában, illetve prózai lírájában ezúttal meglep bennünket. Varga Imre, Gömöri György és Géqzi János verseit olvashatjuk ezután, majd a Hazai tükör rovatban azt az, interjút, amit tavaly december 8-án Pozsgay Imre adott Párizsban a TV 5-nek, Az igazság órája című műsorban, a szocialista országok vezetői közül elsőként kapva lehetőséget arra, hogy elemezze a változásokat. A következő lapokon tanulmány kapott helyet, Bertha Zoltán: Erdélyi magyar irodalom a nyolcvanas években. Áttekintés, számbavétel, elem&és, amely, mint a szerző írja, szándéka szerint (is) azt jelzi, „ ... hogy mennyire gazdag, árnyalatokkal teljes, összetett Szépirodalmi kultúra élt még a nyolcvanas években is Erdélyben, s került — az egész erdélyi magyar szellemi és fizikai létezéssel együtt — abszolút végveszélybe." Megerősítéséül ennek, olvashatjuk a következő oldalakon Márkus Béla elemzését a Kolozsvárott élő Kányádi Sándor újabb versgyűjteményéről, mely Magyarországon jelent meg, azt bizonyítja kritikusa szerint, hogy a hatvanéves Kányádi elérte példaképét, belenőtt Arany János kalapjába. Arany János kalapjába nőtt bele." A Néző rovatban ezúttal Fried István teszi közzé gondolatait „Az orosz—magyar irodalmi kapcsolatok jellegéhez." Arra. a summázatra jutva, hogy „Magyar költők. írók, gondolkodók jól választottak: a nem hivatalos tudat, az irodalom Oroszországa mellett szavaztak, Puskin, Lermontov, Dosztojevszkij Oroszországa mellett, a Volkov temető nagy halottjai mellett — és a XX. századi utódjaik mellett, kiknek sorsa azt látszik példázni, amit Bulgakov hirdetett: a kéziratok nem égnek el." — Valahol megvan mint Petri Györgyé is, akinek verseiről Csűrös Miklós írt kritikát a Tiszatáj márciusi számában, amit egyébként Tardi Sándor grafikái illusztrálnak. Sz. M.