Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-06 / 55. szám
1990. március 6., kedd (Folytatás az 1. oldalról.) konfliktusok sehol sem, és sehonnan sem érkezett jelentés a választási törvény komoly megsértéséről. Mint a TASZSZ jelentéséből kitűnik, a körzetek több mint felében második fordulót kell tartani. Ez azonban nem érte váratlanul a választási bizottságot, hiszen 300 körzetben több mint tíz, 24 körzetben pedig több mint 20 jelölt versengett az egy mandátumért. Az újabb fordulót a törvény értelmében két héten belül meg kell tartani. A Sajudis, a litvániai népfrontmozgalom tovább erősítette a február 24-ei választásokon már megszerzett pozícióit. A választások március 4-ei második fordulójában a képviselő nélkül maradt 45 választási körzetből 28-ban tartottak választást. Vasárnap 26 mandátum sorsa dőlt el, mert két körzetben a szavazásra jogosultak felénél kevesebben járultak az urnákhoz, így az ott elért eredmények érvénytelenek. A 26-ból 18 olyan képviselő lett, akit a Sajudis is támogatott. Kilencen a független Litván KP tagjai. Az SZKP platformjához hű litván kommunisták most vasárnap 11 jelöltet indítottak, de közülük senkinek sem sikerült győznie körzetében. A 141 litván parlamenti helyből 116 már foglalt, s közülük 90 a Sajudis képviselőié, illetve a szervezet által támogatott személyiségeké. A független Litván KP 36 képviselői mandátumot szereztek, míg a Moszkva-barát LKP négy helyhez jutott. A vilniusi parlamentben kívülük még a szociáldemokraták, a kereszténydemokraták és a zöldek képviseltethetik magukat. A még hiányzó mandátumokról e héten, szerdán, csütörtökön és szombaton döntenek a választók. A választások mielőbbi lezárását a Sajudis szorgalmazza leginkább, mert azt szeretné, ha a népi küldöttek jövő hétfőn kezdődő rendkívüli kongresszusa előtt megnyithatná első ülésszakát az új összetételű Litván Legfelsőbb Tanács. A litván népfront számára ez bizonyára azért sürgető, mert az NKK ülésén kell véglegesen dönteni az elnöki rendszer bevezetéséről, s e kérdésben vélhetőleg egységes álláspontot akarnak kialakítani, hogy a litván népi küldöttek azt képviselhessék a vitában. Pártok csúcstalálkozója a Parlamentben Gerillák - kutyaszorítóban A salvadori felkelők számára gyökeresen megváltozott a katonai-politikai helyzet a nicaraguai forradalom választási vereségével, s ami még nagyobb csapás: a fordulat olyan váratlan volt, hogy nem tudhatták fölkészülni rá. Salvadorban a fegyveres baloldali ellenállás évtizedekre tekinthet vissza, de csak a nyolcvanas években kapott igazán erőre. Akkoriban a helyi oligarchia a nicaraguai forradalom szívó hatásától megrettenve a hadsereg szélsőjobboldali köreiben keresett védelmet, és lezárta a békés demokratizálódás útját. A gerillák a sandinistákhoz — és Kubához — fordultak segítségért, ami viszont automatikusan a nyakukra hozta az Egyesült Államok beavatkozását. Nicaragua volt az elmúlt évtizedben a salvadori Farabundo Marti Nemzeti Felszabaditási Front politikai, szervezeti, propaganda- és részben hadtáp támaszpontja. Az új kormány beiktatásával ennek vége. A katonai ereje valószínűleg hoszszú időre utoljára, még egyszer megnövekszik, majd azokkal a készletekkel, amelyeket a hátralevő két hónapban át tud menteni salvadori területre. Hosszú távon azonban csak kisebb, és fölöttébb körülményesen bejuttatható szállítmányokra, valamint a zsákmányolt fegyverekre számíthat. A résztvevők először közös álláspontot igyekeztek kialakítani a békés átmenetet veszélyeztető lépések, rendezvények és megnyilvánulások megakadályozása érdekében. Ugyanígy megpróbáltak közös nevezőre jutni a jelenlegi törvényhozás tevékenységéről, valamint a szovjet csapatok hazánkból történő kivonásával kapcsolatos megállapodásról. A pártok általában kinyilvánították, hogy érdekeltek a békés átmenet biztosításában, s óvakodnak a folyamatot megzavaró lépésektől. A legnagyobb figyelmet az első napirendi pont tárgyalásakor a szovjet csapatok hazánkból történő kivonására fordították a pártok. Antall József, a Magyar Demokrata Fórum véleményét tolmácsolva, azt hangoztatta, hogy a kivonás ütemezésében két lényeges nemzetközi szerződést — a párizsi békeszerződést és az osztrák államszerződést feltétlenül figyelembe kell venni. Ennek értelmében a kivonás menetrendjének meghatározásakor viszsza kell térni ahhoz az alapfeltételhez, hogy a kormányszintű megállapodást követően három napon belül végre kell hajtani a személyi állomány kivonását. A megállapodást az MDF szerint a jelenlegi kormány is megkötheti, amennyiben e feltétel betartható. Az MDF álláspontját támogatta a Kereszténydemokrata Néppárt és a Független Kisgazdapárt is. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnöke, Petrasovits Anna, a témával kapcsolatban arról is szólt, hogy Magyarország egyoldalú elszakadása a Varsói Szerződéstől nem járható út, ugyanígy, hazánk semlegessége nem teremthető meg egyoldalúan, ehhez nemzetközi garanciák is szükségesek. Nyers Rezső, az MSZP elnöke pártja azon véleményét tolmácsolta, hogy kár olyan feltételekhez kötni a kivonást, ami esetleg lassítaná a megegyezést, ezért nem javasolta a határidőhöz való merev ragaszkodást. Több párt képv'selője kérte a kormányfőt, hogy tisztázza a Duna-gate ügy kapcsán pénteken mondott orSzűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke vezetésével hétfőn csúcstalálkozót tartottak az Országházban azon tizenkét párt — Magyar Demokrata Fórum, Agrárszövetség, Magyarországi Szociáldemokrata Párt, Magyar Szocialista Munkáspárt. Kereszténydemokrata Néppárt, Magyar Néppárt, Hazafias Választási Koalíció, Független Kisgazdapárt, Vállalkozók Pártja, Fidesz, Magyar Szocialista Párt, Szabad Demokraták Szövetsége — vezetőinek részvételével, amelyek országos listát állítottak a közelgő választásokra. A találkozón reszt vett Ncmeth Miklós, a Minisztertanács elnöke; Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke, továbbá a Magyar Honvédség parancsnoka, a Belügyminisztérium megbízott vezetője, valamint az Országos Választási Bizottság és a BM Választási Iroda vezetői. szággyűlési felszólalásában említett „MSZMP-puccsterv" hátterét. A pártok által feltett kérdésekre először Németh Miklós válaszolt. A jelenlegi Parlament még hátralevő munkájával kapcsolatban elmondta: a kormány a március 14-i ülésszakra csupán két törvényjavaslatot kíván beterjeszteni: az 1945 és 1963 között törvénytelenül elítéltek rehabilitációjáról szóló, valamint az egyházi ingatlanok elidegenités! tilalmáról szóló törvényjavaslatokat. A szovjet csapatok teljes kivonását illetően kijelentette: a magyar kormány két éve intenzív tárgyalásokat folytat a szovjet kormánynyal a csapatok végleges kivonásáról, s jelenleg is mindent megtesz a lehető legkorábbi csapatkivonás érdekében. A kormányfő úgy vélte: amennyiben a választások után hivatalba lépő kormányra bíznák a megállapodás megkötését, valószínűleg az sem tudna a jelenleginél közelebbi időpontban megegyezni. Németh Miklós reagált a nagy visszhangot keltett pénteki országgyűlési felszólalásával kapcsolatos megjegyzésekre is. E fórum előtt is megismételte: a sajtó által puccskísérletnek keresztelt szervezkedés elhalt, nem voltak olyan tárgyi bizonyítékok, konkrétumok, amelyek alapján ügyészségi eljárást lehetett volna indítani. Ezért úgy döntött —, mivel a „szervezkedés" nem veszélyeztette a békés átmenetet —, nem kelt pánikot a terv nyilvánosságra hozatalával. A pártok végül is nem jutottak konszenzusra a szovjet csapatok kivonásának befejezését illetően. Ugyanakkor elfogadták a Németh Miklós kormányfő által felkínált lehetőséget, hogy képviselőik szerdán összeülnek és meghallgatják a kormány megbízottjainak — Somogyi Ferenc külügyi államtitkárnak és Borsits László vezérkari főnöknek — tájékoztatóját a hazánkban állomásozó szovjet csapatok kivonásáról. Második napirendi pontként a választások törvényességével, valamint a választási etikai kódex betartásával összefüggő kérdéseket vitatták meg a pártok képviselői. A vitában felszólalók jórészt a választási eredmények feldolgozásának módszeréről, összesítésének és kihirdetésének rendjéről fejtették ki nézeteiket. Valamennyi párt képviselője egyetértett azzal: nem volt helyes alig három héttel a választások előtt a szavazatok feldolgozásának egyik rendszeréről a másikra átállni. Ami az Állami Népesség-nyilvántartó Hivatal által kidolgozott korábbi rendszer, illetve a Belügyminisztérium Választási Irodájának megbízása alapján kidolgozott másik feldolgozási rendszer előnyeinek és hátrányainak megítélését illeti, erre a részt vevő pártok képviselőinek többsége — szakismeretek hiányában — nem vállalkozott. Az SZDSZ-hez csatlakozva, több párt — így a Független Kisgazdapárt, a Fidesz, a Kereszténydemokrata Néppárt — magyarázatot követelt arra, miért kellett a szavazatszámláló és -feldolgozó rendszeren röviddel a választások előtt változtatni. Gaál Zoltán, belügymiyisztériumi államtitkár azt azzal indokolta, hogy az Állami Népesség-nyilvántartó Hivatal rendszerében nem voltak biztosan kizárhatók a számítógép „tévedései". A választásokkal összefüggő technikai kérdések kapcsán az MDF képviseletében Szabad György szóvá tette: nem szerencsés, hogy a belügyminiszter lemondása után nem neveztek ki új minisztert a tárca élére. A számítógépes szavazatfeldolgozással kapcsolatosan végezetül a pártok többsége egyetértett abban, hogy a két rendszer — az Állami Népesség-nyilvántartó Hivatalé és a BM Választási Irodáé — párhuzamosan működjön. Ezzel egyidejűleg arról is döntöttek, hogy a pártok szakembereket delegáljanak a szavazatokat öszszeszámláló állami testületek mellé. Thatcher Magyarországra készül Margaret Thatcher brit kormányfő kora ősszel Magyarországra és Csehszlovákiába látogat — jelentette hétfőn á-The Times. A lap politikai szerkesztője — értesülése forrásának megnevezése nélkül — hozzáfűzte, hogy Romániát törölték a miniszterelnök asszony kelet-európai útitervéből, mivel „tanácsadói szerint ott még nincs stabil kormányzat!". A kormányfő idei külföldi utazási tervei közül a The Times kiemeli, hogy Margaret Thatcher a -jövö_ hónapban Törökországba készül, júniusban pedig Kijevben részt vesz a brit ipari vásár megnyitásán. A történelem csak olyan megvalósult demokráciákat ismer, amelyekben az. előbb jön létre a településeken belül, és csak utána országos szinten. Nálunk a haladás hívei a felvilágosodás óta mindig felülről akarják bevezetni a demokráciát. Ezt teszik még azok is, akik elismerik, hogy a csak országos szinten megvalósított demokrácia törékeny, nem lehet időálló, és ezt tudva, meg akarják szervezni a lakóhelyek demokráciáját is. Ez folyik igen becsületesen jelenleg is. Az e célt szolgáló tanácsi törvénytervezetről az a véleményem, hogy megfelelő keret akár a legszebb, legerősebb helyi demokrácia megvalósulásához is, de a kereteket ki lehet tölteni áldemokráciával is. Ebben a keretben elképzelhetők erős, önálló tanácsok éppen úgy, mint tehetetlenek, tekintély nélküliek Minden azon múlik, hogy a tanácsi önkormányzatoknak mi lesz a vagyoni helyzete, a gazdasági funkciója. Ebben az irányban azonban eddig semmi sem történt, sót minden ágazat szakemberei maguk akarnak tulajdonosok lenni. Most az volna a legfontosabb. hogy a korábbi bürokratikus állami tulajdont úgy társadalmasítsák, hogv annak az a része, ami a helyi gazdálkodás alapját képezi, legyen a területileg illetékes tanács, vagyis az ott lakók kollektív tulajdona. A sztálinizmus történelmi kártétele Az alábbiakban elsősorban a községekről és a kisvárosokról beszélek, a nagynagyvárosok vagyoni helyzete egészen más szempontok alapján alakítandó. Ezeknek a településeknek történelmileg kialakult tulajdona volt Erdejük, legelőjük, szántóterületük, helyi közüzemeik voltak. A községi elöljáróságoknak az adott tekintélyt, munkájuknak tartalmat, hogy volt mivel gazdálkodniuk, mégpedig olyannal, amihez a lakosság többsége nemcsak értett, de szorosan kötődött mind szakmai, mind anyagi tekintetben. Ezt a községi tulajdont korábban a földbirtokos osztály, az elmúlt negyven évben a mindent államosítani, centralizálni akaró diktatúra igyekezett megsemmisíteni. Sajnos, az utóbbi egv emberöltő alatt többet ért el ebben a tekintetben, mint a földesúri osztály évszázadok alatt A legVagyont a nagyobb történelmi kárt a sztálinizmus azzal tette, hogy szétrombolta a helyi közigazgatásokat, megalomániásán szervezte a községek határával mit sem törődő mamutüzerreket. E bizánci diktatúra európaiságunk legszilárdabb alaojait semmi, sítette meg. Sajnos, napjainkban a sztálinista nagyüzemi struktúrát fokozatosan korszerűsítő menedzseri réteg ebben a tekintetben nem akar szakítani a múlttal. A nyugat-európai civilizáció individualizmust és kollektivizmust oly szerencsésen vegyítő formája annak köszönhetően alakult ki, hogy a gazdasági élet lényegében a osaládi földművelésen és a községi szinten szervezett állattartáson alapult. A családi gazdaságokat a községi gazdálkodás fogta keretbe, szervezte meg mindazt, amit családi alapon nem lehetett. A sztálinista kollektivizálás ezt cserélte fel az ázsiai—kelet-európai tiszta kollektivizmusra, ami felett a diktatúra gyakorolta a korlátlan hatalmat. A nyugat-európai civilizációt a központi hatalomtól gazdaságilag független községek, és községeken belül önállóan gazdálkodó családéi' jellemezték a bizáncit és a moszkovitát pedig a családi önállóságot, a családi tulaidont tagadó, a központi hatalomnak korlátok nélkül alávetett falusi közösségek. A falvak határaival mit sem törődő mezőgazdasági és erdészeti nagyüzemek tehát nemcsak azért idejétmúltak, mert nem voltak hatékonyak, hanem mert felrúgták a községi önkormányzatokat, semmibe vették & közigazgatási határokat A jelenlegi nagvüzemek továbbélését támogatóknak tehát nem hatékonyságukat kellene bizonygatniuk, hanem azt, hogy létük és a magyar társadalom nyugat-euróoaivá válása mennvihen egveztethetö öszsze. A szakbarbárok érveinél ugvanis van sokkal fontosabb, a szabad társadalom érve, amely eddig egyetlenként bizonyította be, hogy képes a kor követelménveinek megfelelő gazdasági eredményekre. Ki legyen a tulajdonos? Annak érdekében, hogy létrehozhassuk a nyugat-európai társadalmaknak megfefalvaknak! lelő közigazgatási élet feltételeit, jelenleg a következőket tartom a legfontosabbnak: — Minden állami vagy termelőszövetkezeti tulajdonban levő ingatlan kerüljön a területileg illetékes tanács tulajdonába. — Mezőgazdasági és erdőterület csak helyi lakosok tulajdona lehet. — A községhatárt nem haladhatja meg egyetlen mezőgazdasági vagy termelőszövetkezeti gazdaság területe sem. Tisztában vagyok azzal, hogy sok, a polgári jogrendnek megfelelő érv szól amellett, hogy állítsak helyre a kollektivizálás előtti tulajdonviszonyokat. Én mégis ellenzem. A történelem nem ismer példát arra, hogy akármelyik polgári társadalom helyreállította volna azokat a vagyoni viszonyokat, amelyeknek a megelőző hatalom által történt erőszakos megváltoztatását igazságtalannak, jogtalannak és ésszerűtlennek ismerte el. Az így viszszaadandó földek többsége már nem is a településen mezőgazdaságból élők, vagy a jövőben élni akarók tulajdonába kerülne. Semmi értelme nem volna annak, hogy már régóta városi lakosok váljanak azáltal gazdagokká, hogy korábban földtulajdonuk volt. Amennyire erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a kisvállalkozásokban üzemelő vagyon mielőbb magántulajdonba kerüliön, annyira nem értek egyet azzal hogy ez történjen azokkal a mezőgazdasági ingatlanokkal is, amelyeket a községek tulajdonába kell adni. Erdő például csak úgy kerülhessen magántulajdonba, ha valaki a tulajdonában levő területet beerdősiti, az erdészeti hatóság engedélye alapján. A községi tanács a tulajdonába került mezőgazdasági területet se adhassa el legalább addig, amíg a mezőgazdaság korszerű üzemi struktúrája ki nem alakul. Addig csak bérbeadással hasznosíthassa. Azok a tulajdonviszonyok, amelyek az értékesítés alapján alakulnak ki, aligha felelnének meg a jövő kívánatos üzemstruktúrájának és a vevőknek indokplatlan nagy jövedelmet biztosithatna néhány éven belül az értékesítés. A mi szegény, és szociális igazságtalanságokkal terhelt társadalmunkban óvakodni kell attól, hogy a lassan növekvő nemzeti jövedelemből azok hasíthassák ki a még nagyobbat, akik vagyoni spekulációval foglalkoznak. Erős helyi kormányzatot Az a követelmény, hogy egyetlen mezőgazdasági üzem se lehessen nagyobb a község határánál, mind gazdasági, mind politikai szempontból könnyen indokolható. Még az ekkora mezőgazdasági és erdészeti üzemek is nagynak számítanak a nálunk sokkal gazdagabb és fejlettebb tőkés országokban. Sem az iskola, sem a mezőgazdasági üzem ne szakadhasson el a községtől, még akkor sem, ha a pedagógusok és az agronómusok azt állítják, hogy ez szerintük esetleg a hatékonyság rovására menne. A helyi önkormányzat megerősítésének elengedhetetlen feltétele, hogy a község határában ne történhessen semmi, amibe a helyi közigazgatásnak nincs beleszólása. Életem során azt vallottam, hogy a falu határában levő erdővel és földekkel ne gazdálkodhasson a Pesten élő arisztokrata vagy bankár. Ezt szerencsére megszüntettük, de aztán kialakult az a rendszer, amiben nemcsak a földet és az erdőt, de az iskolát, sőt. a tanácsot is elvették a falvaktól. Szerintem a társadalom szempontjából nincs nagy különbség a településtől elszakadt, oda semmivel sem kötődő földbirtokos vagy mezőgazdaságikombinát-vezető között. Aki szereti a földet és az erdőt, szeretnie és tisztelnie kell a helyi közieazgatást is. Befejezésül: tisztában vagyok azzal, hogy fenti elképzelésem nem-lehet mindenki számára elfogadható recept. Nem is annak szántam. Azt szerettem volna megvilágítani, hogv a települések gazdasági önállósága egyik legnagyobb és legfontosabb civilizációs örökségünk, európaiságunk nélkülözhetetlen záloga, és hogy a helvi önkormányzatok gazdasági ereje nélkül írott malaszt marad minden jogi keret, legyen az bármilyen korszerű is. Kopátsy Sándor közgazdász I