Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-03 / 53. szám

10 Semmit sem bíznak a véletlenre A Metripond SE csapatát fogadja a Szeged SC Kézilabda edzés volt! SPORT llégre! A magyar sport ' utolsó, nemzetközileg jegyzett csapata megkezdte küzdelmét az életben ma­radásért. A közeli Csehszlo­vákia csarnokaiban egymás­nak feszült a világ jelenle­gi legjobb 16 csapata, kö­zöttük a mi válogatottunk. Az eddig lejátszott két for­duló látszólag meglepetése­ket hozott, de csak azok számára, akik még bíztak a „szocialista országok csa­patainak hegemóniájában". Akik tudják, hogy Nyuga­ton egyre népszerűbb ez az izgalmas, gyors, férfias sport, s egyre több cég adja a nevét és pénzét a játék­hoz, nos, azok számára a várt eredmények jöttek. Szurkolok Csík Jánosnak, aki a nagy sikerek után (vb-ezüst, olimpiai negye­dik hely) csupasz rókát vett át szegedi illetőségű elődjétől. Mocsai Lajos még elődjei: Faludy Mi­hály, Kovács László mun­káját felhasználva, fiatal­ságának lendületét és egész­séges kockázatvállalását hozzáadva megszabadította „bőreitől" azt a bizonyos rókát, szép búcsút biztosít­va az 1955-ös születésű — Fazekas László által felfe­dezett — nagy generáció­nak. Janisnak (Csikót igy becézik) két lehetősége ma­radt. A pillanatnyi siker ér­dekében erőlködni a régi­ekkel és elcsúszni (lásd a déli szomszédunk kezdését), vagy a még hadra fogható v fiatalabb generációra, a Koh vácsék árnyékában keveset játszókra, és a klasszis ka­pusokra építve új csapatot létrehdp.ni. Ez utóbbi lát­szik célravezetőnek. Csík mester megtanította csapa­tát a megalkuvás nélküli lerofíanásos támadásveze­tésre, amely támadások in­dltásához szükséges labdá­kat a parádésan védő Hoff­mann és Bíró szállította az első két, sikerrel megvívott csatában. Védekezésben egységesnek tűnik a csapat. mutatja ezt a magyaroktól szokatlanul kevés kapott gól, támadásban azonban még csak a tatabányai „cowboy" hozott nemzet­közileg jegyezhető teljesít­ményt. Marosi eddig is tü­zelt mindenre, ami mozgott, de az idén már a találat­arány is jó. Reméljük, a továbbiakban a világválo­gatott, MKSZ-elnökségl tag. Iváncsik, és a tehetségét igazán egyszer sem bizo­nyító Gyurka is felnő a ka­pusok és Marosi mellé. Eb­ben az esetben a könnyű­lovasság izzadtságszagú le­győzése után sikerrel vehet­jük fel a harcot a „vérte­sek" ellen is. Bízzunk abban, hogy a következő kit mérkőzés utáni cikkben is azt , kell­jen boncolgatnunk, hogy miért győztünk. (bárok) A döntő a céi A magyar atléták eddig összesen 37 érmet szereztek a fedettpályás Európa-baj­nokságokon. Szombaton és vasárnap Glasgow-ban adott a lehetőség a dicsőséglista kibővítésére, hiszen azok a versenyzők, akik teljesítet­ték a kiküldetéshez előirt igen szigorú szinteket, tu­lajdonképpen valamennyien ott lehetnek a döntőben. Ha foci — akkor tavasz; A megújhodást hozó legszebb évszak idején nemcsak a ter­mészet tárulkozik ki hívoga­tón. A stadionok is megnyit­ják kapuikat, hiszen kezdő­dik a tél csendjét feledtető, oly sokszor elátkozott, pocs­kondiázott, de mégis hőn szeretett labdarúgásunk baj­noki idénye. Az NB II. keleti csoport­ját 7 pont előnnyel vezető, az első osztály felé kacsingató Szeged SC hazai pályán kez­di a pontvadászatot, mégpe­dig a létbizonytalanságban tengődő Metripond SE csapa­ta ellen. Az ősz folyamán Ko­t/ács Ferenc mesteredző ke­zemunkájának köszönhető­en csapat formálódott a Ti­sza-parti stadionban, ahova ismét szívesen jártak a szur­kolók. Hogy ezután is így le­gyen, a labdarúgók tehetik a legtöbbet, mint azért is, hogy mesterük ígérete — miszerint,- szép lesz a tavasz, azaz bajnokságot nyer a tár­saság — valóra válhasson. — Ügy érzem, sikeres fel­készülés után várhatjuk a kezdést, amit terveztem, za­vartalanul elvégezhettük — mondta bevezetőként Kovács Ferenc, amikor, mintegy számvetésként, az el­múlt bő három hónapus 6Zünet tapasztalatairól be­szélgettünk. — Kedvezett az időjárás is, és szerencsénkre senki sem volt sérült! Egy gondom azért így is akadt, mégpedig Magyar Józsi be­vonulása. — Art/ón maradt helyére kit szemelt ki a mesteredző? — Több játékossal is pró­bálkoztam, lehetőséget ka­pott Sahin és Bóka, végül Hegyeshalmi mellett döntöt­tem, őt találtam a legalkal­masabbnak. Támadó szel­lemben játszunk, igy aztán bőven lesz alkalma gyorsa­ságát kamatoztatnia. Nem állítom, hogy végleges meg­oldás, de most ez látszik a legjobbnak. Ezt Tibor is meg­értette, elfogadta, komolyan veszi, barátkozik a poszttal. A többi helyre adottak az emberek, nincs szándékom­ban változtatni, ha csak for­mahanyatlás vagy sérülés nem szól közbe. — A támadó sorral, ha nem csal emlékezetem, nem voli maradéktalanul elége­dett ... — Igen, ez így igaz, főként a bal oldal nem tetszett. Ke­restem, kutattam, hogyan le­hetne eredményesebbé tenni a csatársort, ám — őszintén meg kell mondanom — ott vagyok, ahonnan elindultam. Kísérleteztem a Szabadkáról jött Bolvári Józseffel, de most még nem tudja azt nyújtani, amire a csapatnak szüksége van. Türelmes va­gyok vele, mindenképpen szeretném kihozni belőle, amit első alkalommal meg­láttam, felfedeztem benne. Az igazsághoz tartozik, hogy megviselte a felkészülés. Amikor rákérdeztem, el­mondta, nincs hozzászokva az ilyen intenzitású munká­hoz, ráadásul, az Üjpest el­leni előkészületi mérkőzésen megsérült, úgyhogy, van mit pótolnia. — Az edzömeccseken Pil­linger Béla is játszott, kap-e lehetőséget bajnoki találko­zókon? — Ősszel már szorgalma­san gyakorolt, kár, hogy de­cember közepén vírusos inf­luenzával bajlódott, ezért két héttel később kapcsolódha­tott a közös munkába. Köz­tudott, másfél évet kihagyott, ezért igen nagyra értékelem munkáját, akaratát. Végtele­nül örülök annak, hogy lát­szik is rajta, mennyit dolgo­zik az edzéseken. Ahhoz, hogy a régi önmaga lehes­sen, hogy utolérje magát, ahhoz ez a tavasz még min­denképpen szükséges. Szá­mítok rá, ha úgy adódik, ter­mészetesen játszik majd. — A cél ismert, az együt­tes az első osztályba tart. In­duláskor a vezetők fennszó­val tették közre, senki előtt nem titkolták ezt a szándé­kot. Azóta viszont változott a világ, óriási méretűvé vált a pénztelenség. Ennek tuda­ta hogyan hat a labdarúgók­ra, nem demoralizálja a csa­patot? — Kár lenne tagadni, va­lamennyiünkre zavaróan hatnak az anyagi gondok, de mi mást tehetünk, mint tu­domásul vesszük. A játéko­sok értelmes, intelligens em­berekként fogják föl a sajná­latos állapotot. Nem lehetünk közömbösek azonban azzal az ugyancsak nagyon kelle­metlen, gondot okozó tény­nyel szemben, hogy tíz fo­cistának az idény végén le­jár a szerződése! Mindezek ellenére a csapat egy ember­ként akarja az NB I-be ju­tást, erről nem mondunk le! A mi dolgunk, hogy fölkerül­jünk, a pénz előteremtése pedig a vezetőségé! — Váltsunk gondolatmene­tet, térjünk rá a legközeleb­bi feladatra, a Metripond el­leni megyei rangadóra. A vásárhelyiek — ezt ősszel Ko­vács Ferenc is tapasztalhat­ta — úgymond, mumusai a szegedieknek... — Ez az állítás fordítva is igaz, hiszen a megyebeli csa­patok, így vagy úgy, valami­lyen formában mindig kon­kurensei ' egymásnak. Egy ilyen rangadón a tudásbeli különbségek kiegyenlítőd­nek, a harci kedv, az akarás a meghatározó. Merem re­mélni, ebben mi járunk majd elöl és biztosan nyerünk! Döntő lesz, a csapat meri-e saját stílusát játszani, azt nyújtja-e, amit valójában tud? Megbeszéltük, a 7 pont előnyt elfelejtjük, valameny­nyi mérkőzésünkre úgy ké­szülünk, mintha minden most kezdődne, nem feled­ve: már az NB I-re készü­lünk! összeállítás? — A szokott csapat, tehát Leboniczky — Hegyeshalmi, Bogdán, Szabó, dr. Tóth — dr. Kovács, Takács, Kovács J. — Barna, Kun, Bárány kezd. A Szeged SC csapata, aho­gyan a mesteredző említette — semmit sem bízva a vé­letlenre — az első sípszótól a bajnokság végét jelzőig az NB I-re koncentrál. Ügy gondolkodnak, ahogyan Se­neca tanácsolta: „Tedd rá kezed a mára, és kevésbé fogsz függeni a holnaptól!" Gyürki Ernő • A mérkőzés vasárnap dél­után, fél 3 órakor kezdődik a Tisza-parti stadionban. Kaszparov és Portisch döntetlenje A linaresi nemzetközi sakknagymestertorna 10., utolsó előtti fordulójában a szovjet világbajnok Garri Kaszparov sötéttel döntet­lent ért el honfitársával, Alekszandr Beljavszkijjal, és egypontos előnnyel to­vábbra is az élen áll. Por­tisch Lajos a világos bábu­kat vezetve szintén remi­zett a francia Borisz Szpasszkijjal. A Szalov (szovjet)—Gulko (amerikai) játszmát a szovjet sakkozó betegsége miatt elhalasztot­ták. További eredmények: II­lescas (spanyol)—Ivancsuk (szovjet) döntetlen, Gelfand (szovjet)—Ljubojevics (ju­goszláv) függő, Short (an­gol)—Juszupov (szovjet) döntetlen. Az állás: Kaszparov 7, Gelfand 6 (2), Szalov 6 (1 halasztott), Ivancsuk 6, Short 5,5, Gulko 4,5 (1 ha­lasztott), Beljavszkij 4,5, Juszupov 4 (1), Illescas 3,5 (1), Szpasszkij 3,5, Portisch 3 (1), Ljubojevics 2,5 (1/ pont. Pénteken a függő és az elhalasztott mérkőzéseket játsszák, az utolsó fordulóra szombaton kerül sor. Három arany Pénteken, az arnhemi lég­fegyveres Európa-bajnoksá­gon aranyérmet szerzett Joó Éva (női légpuska), Gáspár Olivér (junior fiú légpus­ka), és a futócélcsapat. Secotex Szegedi Textilmű­vek SE—Veszprémi SE 33-13 (13-5). Női mérkőzés. Újsze­gedi Sportcsarnok, 600 néző. Vezette: Gőg, Horváth. Secotex: Borosné — Utasi 4/1, Keczkóné 8/2, Nagy 1, Mokosné 7/3, Gyimesiné 5, Kocsis 1. Csere: Bleho (ka­pus), Kispál 1, Németh 1, Virincsik 2, Szabó 3. Edző: Les ti István. Veszprém: Magyaróvári — Nyári 3, Sulyok, Radóczi 4, Balázs 2, Szabóné 1, Resz­nyák 3/1. Csere: Veréczi ka­pus), Bankó 1, Bodó 1, Hor­váth 1. Edző: BartaJos Béla. Kiállítás: 0, ül.: 8 perc. Hétméteresek: 8/6, ill.: 2/1. Az első percben gollail mu­tatkozott be a veszprémi csa­pat. A következő góljukra viszont 15 percet kellett vár­ni. Igaz, a szegediek sem na­gyon jeleskedtek még ekkor. Mindössze (!) 6-1-re vezet­tek. Közben mindkét kapu előtt számos száz százalékig biztos helyzetet puskáztak él közte egy-egy hétméterest is elhibáztak a lányok. Boros­né viszont remek formában őrizte hálóját. Aztán bein­dult a szegedi henger. Szebb­nél-szebb gólokkal örven­deztette meg hálás szurkoló­táborát a hazai csapat. A szünetre már tetemes előny­nyel a tarsolyában tért pi­henőre a Lesti Jeányság". A folytatásban semmi érdemi változás nem történt. A két csapat között olyan nagy voflt a ikülönbség, hogy egy­re inkább edzőmérkőzés jel­legű lett a találkozó. Az 50. percben még Borosné is megkísérelte a gólszerzést. Észrevette, hogy a veszpré­mi kapus kint áll a kilences vonalon és megpróbálta a fe­je felett átívelni a labdát. Sajna, ez nem sikerült, pe­dig szép Jett volna. Nagy taps köszönte meg a remekül védő Borosné játékát, ami­kor az 54. percben átadta helyét Rléhonak, aki élete első NB l-es mérkőzésen lé­pett pályára. Az újonc azzal mutatkozott be, hogy kivé­dett egy ziccert. A fináléban már mindenki csak azért szorított, hogy meglegyen a harmincgólos különbség. Meglett! A szegedi csapat minden játékosa átlagon fe­lülit nyújtott. Imre László * A Badó László-emléktorna első mérkőzését a női talál­kozó előtt játszották le: Crvena Zvezda—Arad 28-19 (12-10). Vezette: Kiiment, Papp. Legjobb dobók: Skroic 10, Blagojevic 6. ill.: Finac 7, Nagy 4 (felvételünkön). * A Tisza Volán SC által rende­zett Badó László-emléktorna ma délutáni műsora — a kézilabda­világbajnokságon szereplő ma­gyar csapat mérkőzése miatt — megváltozik. A találkozók kez­dési Időpontját egy órával ko­rábbra tették a rendezők, hogy akit érdekel, a tévében megnéz­hesse válogatottunk középdön­tőben összecsapását. Az újszegedi Sportcsarnok dél­utáni programja - kökvetkezó: Arad—Székelyudvarhely, 14 óra. Tisza Volájt—Crvena Zvezda, 15.30. Eredményhirdetés: 16.45. A JGYTK és a Tornádó SE a Topolya sori csarnokban fel­készülési tornát rendez négy női és négy férficsapat részvételé­vel. Az esemény reggel 8 óra­kor kezdődik, az utolsó mérkő­zést 15.25 órától Játsszák. Farkas István ma 87 éves & •• I • ' • i •• !• . f bzuletesnapi köszönte Comaneci körül nem csitul a vihar Továbbra eincs csend a románok ötszörös olimpiai bajnok tornásenője. Nadia Comaneci körül. Legújabban első átütő sikerének helyszínén, Montreal­ban bukkant fel a 28 éves bajnoknő Alexandre Stefunak, a román rögbiválogatott volt szövetségi kapitányának meg­hívására. Comaneci az 1976. évi olimpián Québec tarto­mány fővárosában 14 évesen kápráztatta el a világot, amikor 3 arany-, 1 ezüst- és 1 bronzérmével szinte berob­bant a sportvilág élvonalába. Mostani látogatása során a lapértesülések szerint Stefu munkaalkalomhoz igyekszik segíteni honfitársát. Comaneci montreali megérkezését követően a sajtó képviselői előtt ismételten és határozottan tagadta egykori kapcsolatát a néhai diktátor fiával, Nicu Ceausescuval. Különösen sértőnek tartja a Life magazinban megjelent írást, amely kettejük állítólagos ötéves viszonyáról „me­sél". Felháborodása ellenére, részleteket nem hajlandó az ügy tisztázása érdekében nyilvánosságra hozni. Nyolcvanhét év szép kor . .. Kiváló egészségi ál­lapotban, szellemi frissesség­ben megérni pedig az élet adományának tekinthető. Farkas István, Szeged egy­kori nagyszerű súlyemelője ma 87 éves. Ez alkalomból tegnap, kora délután a vá­rosházán köszöntötte a re­mek sportembert Gyimesi József általános tanácsel­nök-helyettes, s átadta a „Társadalmi munkáért ki­tüntető jelvény arany fo­kozatát". E megbecsülés mellé Horváth András osz­tályvezető, ajándékot nyúj­tott át a városi ifjúsági és sportosztály nevében. Ugyanakkor Tibor Tamás, az OSH elnöke, miniszter­helyettes levélben tolmácsol­ta jókívánságait. Farkas Pista bácsi tulaj­donképpen 1929-ben került közvetlen közelébe a súly­emelésnek, amikor találko­zott a sportág honi meg­alapítójával, Garamszegi Dezsővel. Ettől kezdve egye­nesen ívelt fel pályája: 1939 és 1949 között 87 rekordot állított fel. A 75 kilogram­mps súlycsoportban 1940­ben Európában negyedik lett. Pista bácsi 1931-ben Zemkó Jánossal együtt út­jára indította Szegeden a súlyemelő csoportot. Keze alól válogatott versenyzők sora került ki, sőt, valami­kor ő nevelte Orvos And­rást, aki több mint két év­tizedig a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt. Farkas István 1951 és'57 kö­zött az országos szövetség elnökségi tagja, majd el­nöke lett a Csongrád me­gyei súlyemelő-szövetségnek. Pista bácsi! Mi ezúton kí­vánunk a mostanihoz ha­sonló jó egészséget, s re­méljük, sokáig követi még kedvenc sportágának, a súlyemelésnek az esemé­nyeit! Gyenes Kálmán felvétele Farkas József (a kép jobb szélén) az őt köszöntök társaságában

Next

/
Oldalképek
Tartalom