Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-28 / 73. szám

107 1990. március 31., szombat Diákok a virágtartón Me nekünk a CSOTI-t! Nem írluk el a címet: bár diákok követeléséről van szó, ezúttal nem édességet kérnek, hanem a Csongrád Megyei Tanács Oktatási és Továbbképzési Intézetét szeretnék megkapni — középiskolai célra. Ennek érdekében március 29-ére demonstrációt szerveznek a Széchenyi térre, így adva hangot elégedetlenségüknek. „Akarod, hogy ne a másik negyvenet túlüvöltve, emberi módon tudjak szólni Hozzád az órán? Hogy a virágtartóra helyetted végre virágokat ültessenek? Hogy tornaterem híján ne az ügyeletes tanár előli rohangálás legyen a testedzés?" A kérdések sora még folytatódik azon a röplapon, amelynek szövegét a Szedipész, azaz a Szegedi Diákok és Pedagógusok Szövetsége fogalmazta meg. Demonstrá-, dóra hívják a középiskolásokat, s az akcióval az elhelyezési problémák, és általában az oktatás mostoha körülményei miatt tiltakoznak. Mi történik csütörtök délután a Széchenyi téren, és mit akarnak elérni? A kérdésre Arpádfalvi Edina, a Szedipesz képviselője válaszolt; — Elfogadhatatlannak tartjuk a jelenlegi középiskolai állapotokat. Sajnos, nem túlzás az, amit plakátjainkra is irtunk: a gyerekek virágtartón ülve hallgatják az órát, életveszélyes iskolába járnak nap mint nap, a zsúfoltságon úgy próbálnak segíteni, hogy vizes pincékbe terelik a diákokat. A költségvetés a legalapvetőbb dolgokra sem elég, év végén a tanárok saját zsebből veszik meg a krétát, ha írni akarnak a táblára. — Ti viszont nem álltatok meg a mostani körülmények kritikájánál, hanem szeretnétek megkapni a megyei tanács oktatási központját. — Éppen az előbb vázolt helyzet kényszerit bennünket VJkt . \ ' V, ; ». , v" ' . ? - kém Somogyi Károlyné fölvétele A Gutenberg utcai Vasvári Pál Közgazdasági Szakközépiskola tanári szobájának mennyezete már állást foglalt az ügyben: leszakadt. Nem történt baja senkinek — egyelőre erre. Mi nem a megyei tanácsot akarjuk támadni ezzel, és nem ragaszkodunk ehhez az épülethez. Más megoldást is elfogadunk, de legalább a segitő szándékot szeretnénk látni a megyeiek részéről. A Szegeden tanuló diákok egyharmada vidékről jár be, helyes volna tehát, ha a megyei vezetés is tenne erőfeszítéseket az érdekükben. Mert eddig csak a városi tanács próbált segíteni valamit. — De mi lenne az újszegedi központban működő három intézménnyel? Az utcára nem mehetnek! — Talán kereshetnének helyet másutt, 12 tantermet nyernénk azzal az épülettel. — A demográfiaia hullám két-harom év múlva túl lesz a csúcson, azután kevesebb lesz a középiskolás is. Nem jelentené ez a kihasználatlanság veszélyét? — Üj középiskolára mindenképpen szükség van. A mai 40-45 fős osztályok később mondjuk 35-ösek lesznek. Hol van ez még az áhított kiscsoportos foglalkozások lehetőségétől? — Nem lehetett volna békésen megbeszélni az oktatási központ ügyét a megyei vezetőkkel? Ügy tudom, ök levélben hívtak titeket konzultációra. — Nem kaptunk ilyen levelet, de ha megkapjuk sem állunk el a demonstráció megszervezésétől.' A szülök, sőt az egész város figyelmét föl akarjuk kelteni, hiszen nem mindegy, hogyan tanul, tud-e egyáltalán tanulni az a fiatal, aki ma és az elkövetkező években középiskolás, illetve az lesz. Lehmann István, megyei tanácselnök a következőképpen vélekedett a tervezett akcióról: — Tárgyalásra hívtuk a diák-pedagógus szövetség képviselőit, de hiába: nem jelentkeztek, és tovább szervezik demonstrációjukat. Követeléseikre — amelyeket csak igen vázlatos formában, a. röplapról ismerek — azt válaszolhatom, hogy semmiképpen sem mondhatunk le egyetlen szegedi ingatlanunkról, ahol három fontos intézmény (a megyei művelődési központ, a pedagógiai intézet és a tanácsi továbbképző intézet) működik. Az épület egyébként sem csak a szegedieké, hanem a megyéé is. Ha eljönnek a szövetség vezetői, megismerhették volna azokat a javaslatokat, amelyek az épület jövőbeni hasznosítására készültek. Ezek között szerepel például a művelődési miniszter által is szorgalmazott új tipusú, regionális pedagógiai intézet létrehozása, vagy az államigazgatási főiskola levelező decentrumának kialakítása. És akkor még nem is beszéltem azokról az át- és továbbképzési feladatokról, amelyeket ennek az intézménynek éppen az új önkormányzat érdekében is el kell látnia. Érvek mindkét oldalon. Nyilvánvaló, hogy a megoldást nem egymás rovására kell megtalálni, ettől a diákszövetség szándékai is távol állnak. De valamilyen megoldás kell. Nyilas Pcter Pszichológiai találkozó Szegeden Szeged negyedik alkalommal látja vendégül a Carl Rogers nevéhez fűződő személyiségközpontú pszichológiai találkozót. Az ötven éve élö, s immár az egész világon elterjedt módszert alkalmazza nagyon sok humán tudomány, elsősorban a pedagógia, a pszichiátria, a pszichológia. A találkozó március 30-án, délután 17 órakor kezdődik, és április l-jén 12 órakor ér véget. A találkozó színhelye a Fürj utca 92/B szám alatti ifjúsági központ. A részvételi díjból a diákok 50 százalékos kedvezményt kapnak. Tiltakozó lányok a Széchenyi téren Széchenyi tér, 1990. március 27., este 6 óra. A hirtelen megjött rossz idő lehűtötte sétányon, az öreg, beteg platánok között tucatnyi leány s egyetlen fiú ül pokrócokon, újságokon, előttük csonkig égett gyertyák, szivükben háborgás és szeretet. Gimnazisták. A miértre elmosolyodnak, s egyszerre beszélnek. — A marosvásárhelyi események miatt. Ügy gondoltuk, ez a legtöbb, amit tehetünk az ottani magyarságért. Péntekre szerettük volna szervezni ezt a sokaknak még szokatlan tiltakozást, de az időpontot a rendőrséggel egyeztetni kellett, s így áthelyeztük mára. Van engedélyünk. Sok erre járó azt kérdezte, melyik pártot képviseljük. Nyilván, hogy egyiket se. Járt erre két külföldi újságíró is, egy olasz, s egy angol. Az előbbi nemigen értette, mit akarunk. Az angol tájékozottabb volt. Ö tudta, mi történt az utóbbi napokban Erdélyben. Közlemény a könyvtárból A „Senki többet, harmadszor..." című cikkben (DM, 1990. március 22.) névtelen levél írásával rágalmaztak bennünket. A becsületsértést és rágalmakat visszautasítjuk. Szeged, 1990. március 22. A KKDSZ Somogyi könyvtári könyvtáros alapszervezet — Mennyi időre terveztétek a tiltakozást? — Egész éjszaka itt ültünk volna, de sajnos, nem sikerült megszervezni a váltást. Először a Kárász utcára gondoltunk, mint színhelyre, de itt, a Széchenyi téren kevesebb ember jár, s nekünk nem is annyira a tömeg, hanem a mi személyes tiltakozásunk a lényeg. Este 8-ig leszünk itt. Volt, aki azt mondta, menjetek haza, mert felfáztok. Volt, aki egyetértett velünk, s volt, aki közömbösen továbbment. A járókelők azért megmegállnak. Olvassák a feliratot, melyen a legnagyobb betűkkel az áll: Nem a románok ellen. Egy öregedő férfi előbb lehajol a lányokhoz, majd odaül hozzájuk Hallani, ahogy mondja, ő jugoszláviai magyar. Egy időközben érkező néni nárciszt osztogat. Különben rend van, lányos szeretet, s hideg, hideg. Tucatnyi fiatal állampolgári jogát gyakorolja. Így van ez jól. Dal Szent-Györgyi Albert Alapítvány Szent-Györgyi Albert nevével fémjelzett alapítványt hozott létre a Magyar— Szovjet Baráti Társaság kezdeményezésére és részvételével néhány jelentős hazai iparvállalat, így az Alutröszt, a Tiszai Vegyi Kombinát és a Dunai Vasmű. Az MSZBT alapító díszelnökéről elnevezett alapítvány célja: a műszaki és természettudományokat művelő fiatalok szakmai munkájának támogatása, a magyar —szovjet tudományos együttműködés és a két ország tudósai közötti kapcsolatok pénzügyi finanszírozása, tapasztalatcserék, tanulmányutak költségeinek fedezése. Az alapítvány nyílt, ahhoz bárki, jogi és magánszemély csatlakozhat, ha egyetért céljával, és megvalósulását támogatni akarja. Az alapítvány — amelyet Márta Ferenc akadémikus vezetésével a kuratórium irányít — jelenleg 2 millió forint kamatozó tőke fölött rendelkezik. Ezt az összeget — a belépési szándékukat újabban jelzők segítségével — várhatóan rövid időn belül megkétszerezik. A pénz hozadékának terhére valószínűleg már az idén néhány szakember külföldi útját finanszírozni fogják, és meghirdetnek egy szakmai pályázatot. (MTI) A mai magyar zene hete Hangversenyek Szegeden A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozata nagytermében (Lenin krt. 79.) a főiskola budapesti. debreceni, győri, miskolci és szegedi tagozatának hallgatói adnak hangversenyt ma este fél 8 órai kezdettel. Holnap, ugyanitt, este fél 8-tól a Szegedi Szimfonikus Zenekar kamarazenei estjén vehetnek részt az érdeklődők. A műsoron Huszár Lajos, Kocsár Miklós, Vántus István és Farkas Ferenc művei szérepelnek. Közreműködik Török János (klarinét), Lass Zoltán (fuvola). A Szegedi Szimfonikus Zenekart Molnár László vezényli. Ötletek a világkiállításhoz Ha igen: hogyan? Hogy lesz-e világkiállítás., az még nem dőlt el. Az új Parlament dönt ez ügyben, reméljük, minél előbb. Mert ha mégis vállaljuk a részvételt, akkor májusban lékeli tenni a belépőt: 470 ezer svájci frankot. Tétlenül persze nem ülhetünk addig sem. Hiszen, ha tudjuk-merjük vállalni a világ előtti szereplést, akkor nem árt, ha néni elképzeléssel a tarsolyunkban startolunk. A legfontosabb, hogy mindenki személyesen is felelősnek érezze magát a temaban. Vagyis, minden állampolgár a maga helyén járuljon hozzá a program sikeréhez, ha módja lesz a közreműködésre. S talán egyetért velünk az olvasó: Szegednek nem mindegy, hogyan szerepel a világot és Európát jelentő deszkákon. Ezért minden olvasó ötletét szívesen vesszük világkiállítás-ügyben attól a pillanattól, hogy a Parlament mégis a részvétel mellett dönt. Az általunk közérdekűnek vélt ötleteket szívesen közreadjuk. Addig is nem árt megkérdezni néhány olyan embert, akinek máris vannak átfogó elképzelései arról: Szeged, mint vidéki város, hogyan, mivel szerepelhet sikeresen az 1995-ös expón. Varga Józsefet, a Szeged Tourist Idegenforgalmi Hivatal vezetőjét kérdeztük: — Hogy legyen-e világkiállítás, azt megszavazhatja a Parlament. De hogy ennek lesz-e látogatója, s hogy a külföldiek eljönnek-e Magyarországra ,az nem csupán szavazás, hanem szervezés és átgondolt előkészítő munka kérdése is. Az idegenforgalom „interszektorális" műfaj. A látogató hiába talál a prospektusokban színes progra • mot, érdekes látnivalót ha nem tud hol megszállni, ebédelni, s a szabadtéri játékokra időben jegyet venni. — Szegednek, mint vidéki városnak milyen helyet szánhatunk a világkiállításban? — Szeged lehetne az Expo egyetlen fesztiválvárosa. S bár nem az én dolgom a szabadtéri játékok programjáról nyilatkozni, mégis úgy gondolom, legfontosabb vonzóerejük a különleges szabadtéri előadásoknak lehetne. Tudom, a mostani állapotok nem valami biztatóak, de van még idő '95-ig. Akkor lesz 60. évfordulója annak, hogy Mascagni a Dóm téren saját operáját, a Parasztbecsületet vezényelte. E müvet a milánói Scala szólistáival akar műsorra is lehetne tűzni. A néptáncfesztivál hagyomágyományaira is építve megszervezhetnénk a Duna menti népek találkozóját. Kész a mobil nézőtér terve is. Ennek kivitelezését például össze lehetne kötni az Expóval. A mexikói labdarúgó-világbajnokság szervezői annak idején 90 évre bérbe adták a stadion páholyait kurrens cégeknek. Itt egy vállalkozó hasonló módon megépíttethetné a mobil nézőteret. Jó üzletet csinálhatna. Az ülőalkalmatosságokat ugyanis egész évben bérbe tudná adni különböző rendezvények szervezőinek. (Téli sporteseményekhez, tavMii, őszi rockkoncertekhaz stb.) Persze, ezeknél szütethttBek jobb ötletek is. — A városi tanácsnak már van ad hoc-bizottsága, amely ötletpályázatot irt ki. — Véleményem szerint intézményesíteni kellene ezt a komplex munkát. Szükség lenne olyan világkiállítási szervező irodára, aminek vezetője és stábja csak az előkészületekkel foglalkozna. Az iroda megszervezéséhez a Szeged Tourist azonnal felajánlana egymillió forintot. A legjobb persze az alapítvány, vagy az egyesület lenne, ehhez is azonnal kapcsolódnánk. — Ügy tudom, a Szeged Tourist helyzete és jövője is igen bizonytalan... — Sajnos, így van — miután megyei intézmény vagyunk. A költségvetésünkS ben igen nagy kérdőjelek mutatkoznak, bár a bevételünk igen tetemes. Elképzeléseink és terveink ennek ellenére vannak. Ügy gondoljuk, a Feszty-körkép nemrég elkészített kicsinyített mása és a Mátyás-emlékpark terve az Utazás '90 című kiállításon már beharangozta ezeket. — Gondolja, hogy Ópusztaszerért és a szabadtériért leutaznak Szegedre a külföldiek? — Szeged és környékének helyzete attól függ: megépül-e az E75-ös autópálya. Ha igen, akkor Szeged Budapest kirándulókörzete lehet. A délről érkező külföldiek számára pedig az első állomás. — Szeged lakossága vajon mennyi részt vállalhat a világkiállításból? — Sajnos, a városlakóknak egyelőre csupán a terheket lehet megígérni. De biztos vagyok abban, hogy a szegediek nem akarnak szégyenkezni. A legfontosabb, hogy a külföldiek vendégbarát környezetbe érkezzenek. A virágos ablakok. a tiszta utcák városává kell válnunk. A szegediek ebben tudnak közreműködni. Tudniuk kell: rajtuk múlik, hogyan szerepel a város. 1995-ig lehet még Szegednek felelős, szilárd kormányzósága, s úgy hiszem, az egyházak is oroszlánrészt vállalnak majd a város programjában, a vendégek fogadásában. Pacsika Emília