Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-27 / 72. szám

97 1990. március 29., csütörtök Természetes ellenségek Mérgek helyett paraziták Nyílik az idd, életre pendülnek a növények. S velük együtt a rovaruk és a gombakártevők. A természet a teljességre, sokszínűségre törekszik. Az ember „önző szerzet", S ha magának akarja a táplálékot, kénytelen beavatkozni. A legegyszerűbb, ha lemérgez maga körül mindent. Napjaink igatósága ez. Miközben észre sem vesszük: magunk is áldozatokká válhatunk a le nem bomlott vegyszerek áldatlan hatásaként. Létezik más, egy agyafúrtabb módszer is. úgy beavatkozni a táplálékláncba, hogy a nem kívánatosnak tartott kártevők ellenségeit segítsük győzelemre. Természetesen körültekintően, nehogy e „protekciósok" diktatúrája következzék. A Növény- és Talajvédelmi Szolgálat hódmezővásárhelyi intézetében erre }s vannak elképzelések, esetenként- kidolgozott, alkalmazható módszereket is tudnak ajánlani. A parányi élőlény,, a liszteske ellen a permetezések csak a küszködést jelentették, számottevő eredményt nem. Az üvegházakban több tucatnyi kezelés sem ért célt. A természetes ellenség, a molytetú fürkészdarázs bepetézik a lárvába és feléli azt. Hat éve hozzáférhető a termelők számára ez a lehetőség. A 34 ezer hektáros hajtató felületből ma még csak 30-40 hektáron alkalmazzák e parányi segítőket. Holott Vásárhelyen sokszorosan elegendő „biológia fegyver" szállítására vállalkoznának. A nagyüzemekben kezdték az alkalmazást, de a további térhódítás akadálya a részesművelés. A sok tulajdonos nem tudja garantálni a vegyszermentességet. Egy szaklapban megjelent ismertetőkitárt ?PP az Idén nőtt •meg a kistermelők érdeklődése. Talán ez . hozhatja meg' a várt áttörést. 'Mivel a fürkészdarázs jelenléte miatt tartózkodni kell a vegyszerezéstől, a másik jelentős kártevő, az atka ellen ás célszerű egy másik élőlényt ,/bevetni." A ragadozó atkák bevitelére 20 éve kész á technológia, csak a termelői fogadtutás hiányzott. Szójababon elszaporitják a takácsatkát, majd ezeket felzabálja a ragadozó • „testvér". Amikor kialakul az egy-egy arány, korpába keverve elválasztják őket egymástól. Ezt az élö elegyet lehet bevinni a fóljákba. A lehetőségek harmadik nagy csoportja az összes létező hernyófaj gyérítésére alkalmas baktérium. Nálunk u közterületeken a hetvenes évek óta alkalmazzák eredménnyel. A fejlett világban a kertekben is kihasználják e tálcán kínált módszert. Magyarországon az egészségügy aggodalma miatt pem engedélyezett. Ügymond, mi lesz, ha mutál, és netán emberi kóroközövá válik. Az elővigyázatosság méltánylandó, de túlzott is lehet. A közterületen sem mutált még eddig, s más országokban sem. Nálunk csak azokat a típusokat engedélyezik, amelyeknek a szervezeteben marad a hatóanyag. Amelyek kibocsátják magukból, már nemkívánatosnak minősíttettek. Pedig már a Szovjetunióban is létezik a burgonyabogar elleni változat, söt Finnországban a házilégy pusztítására is használják. A helikopteres szúnyogirtás a szegedi nyár tartozéka. Igaz, az emberre nem veszélyes. de rajtunk kívül a nyünyog többi ellensége is kipusztul. A szer felcserelése baktériummal azzal az eredménnyel járna. hogy csak kirnondottan a szúnyogokat támadná. S elég lenne a pocsolyák, sekély vizek helyi kezelésével elejét venni az inváziónak. Bármely kártevővel szemben a legcélravezetőbb a rajta élősködőt, a parazitát győzelemre segíteni. Ráadásul ez a legkényelmesebb és a legolcsóbb módszer. Ennek tükrében nehezen érthető, nálunk miért késnek a gyakorlati lépések. Ha már a vegyi anyagoké az elsőbbség, az sem mindegy, hogy mivé bomlanak le. A természetes eredetűek előnye a szintetikusokkal szemben, hogy a természet márkipröbáltan és megbízhatóan megírta ennek forgatókönyvét. így a quásia faforgács forró vízzel kioldott anyagai a Jevéltetű ellen sikerrel alkalmazhatók. A Florin bio-cect készítménye zsírsavakból áll, hatására kiszáradnak a növényre támadók. Ugyanígy a nikotin szintén visszahozható a növényvédelmi kelléktárba. A kén a Jisztharmat, tetű és atka életműködését egyaránt gátolja, miközben kíméli azok parazitáit. A mészkénlé Tiosol néven gyártott változatát a vásárhelyiek hamarosan forgalomba hozzák. Ezt a sűrítményt csak hígítani kel!. A finom nyári olajok névén ismert készítmények tulajdonképpen kozmetikai tisztaságúak. A paprika, a burgonya vagy epp az uborka vírusfertőződését akképp gátolja, hogy a tetű szipókájáról letisztítja a vírust. Logikus és mellékhatások, tói mentes megoldások- Csak el keli lesni a természettől, és kinyújtani értük a kezünket. Talán a jövőben lesz hozzá elég eszünk. T. Sz. I. Az épek felelőssége Emberpróbáló időket élünk. A gyűlölet élesen látót — s látnokot — tesz vakká, érzékeny hallásút süketté, és az erőszakos düh mankót ad a hajdani délceg járású kezébe. Tegnapi épekből csak a háború volt képeli ily gyorsan sérültet kreálni. S amikor fizikai fenyegetettség övezi véreinket, s amikor lelki és lelkiismereti csaták áldozatait szedi e tájon a hjrteleh sebességet váltó történelem, érdemes-e szót vesztegetni aprónak tűnő, hétköznapi sérelmekre? S míg a tollforgató a mérleg serpenyőiben méricskéli kétségei súlyát, elszégyelli magát. Mert nincs az a méltánytalanság, más számára aprónak tűnő figyelmetlenség, amely ne jogtalanul bántaná bárki önérzetét, méltóságát, amely ne rövidítené meg a mindenkinek járó jussot: a mindenkit megillető, emberhez méltó életet. Nem beszélnek, de akarnak A hallássérültek egyik vezetőségi tagja keresett föl a minap, vaskos dokumentációt nyújtott át nekem. Levejek, kérvények, válaszok. A címzettek: a városi tanács vb elnöke, még Csonka István, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, még Vastagh Pál ós Lehmann István, a megyei tanács elnöke. Valamennyien értesültek arról, amit tanácstalanságában a szerkesztőségben élőszóban is előadott az egyesület képviselője. Nevezetesen, hogy az utóbbi időben a tanácsok és a köjál „piszkálgatja" őket, mert hogy a klubjuk környékén élő lakók ide-oda szaladgálnak panaszaikkal. Mellesleg, egyet lehet érteni velük, hiszen az áldatlan körülmények miatt valóban zavarjuk a hallók nyugalmát a halláskárosultak. Egyeihunyt sorstársuk lakását bérli az egyesület 1950 óta, a 93 négyzetméteren csaknem 500 klubtag osztozik. Közülük 145-en siketek, akik nem hallanak, nem beszélnek, de akarnak beszélni. Jelbeszédüket szájuk mozgatásával igyekeznek érthetőbbé tenni, s közben — tudtuk nélkül — erős, erőltetett hang jön ki a torkukon. Aki ezt hallja, azt természetes, hogy zavarja az érthetetlen hang. még akkor fa, ha ezt a jelenséget ismeri. Még akkor is, ha hozzá közelálló, általa tisztelt és szeretett emberről van szó. A nagyothallók közösségi életét valamivel könnyebb megteremteni, ám ez sem felhőtlen, ók haljanak Ugyan és ehhez segítségükre vannak a készülékek, de bizonyos zajokat hangokat jobban fölerősítenek a beszédhangok rovására. Ezért ők is hangosabban beszélnek a szokottnál, és elvárják, hogy velük is olyan hangerővel társalogjanak. Elképzelhető hát, miféle hangzavar lehet egy zsúfolt helyiségben egyegy közös rendezvényen, olyan, amely magukat a hallássérülteket is zavarja és ingerültté teszi. Kézenfekvő az igény: a közösségi életnek olyan szinterét kellene megtalálni számukra, ahol siketek és nagyothallók külön helyiségben gyűlhetnek össze. Az élet teljességéből legtöbbüknek ugyanis ez az egyetlen, otthonon kívüli lehetőség találkozásokra, tájékozódásra, művelődésre. „Tudomásunkra jutott, hogy a Tolbuhin sugárút 14. szám alatti objektumot, amelyet a 3738/1962. június 29-i átirattal a SZOT kezelésére átadtak, most a szakszervezet fölajánlotta az Inlak-nak, eladásra ... Szóval, nincs rá szükség. Ez az objektum két részből állt. Az annak idején Kálvária út 10. szám alatti épület, amelyet He rezeg Ferenc író alapított a báaskai és bánáti — Arad, Temes és Torontál vármegyék —, tehát a trianoni békeszerződéssel elszakított terület sváb számazású középiskolás diákjai számára... A másik épület a Dugonics tér felőli oldalon levő ház, amely állítólag egy borkereskedőé volt. Úgy véljük, hogy a volt konviktusi részben el lehetne helyezni nemcsak a hallássérülteket (siketeket, nagyothallókat), hanem az összes egyéb rokkantakat." A hallássérültek javaslata megszívlelendő, hiszen Makón, Vásárhelyen. Szentesen már működnek ilyen öszszevont klubok, igen gazdaságosan. De hogy lesz-e a borkereskedő házában kialakított könyvtárból, meg a hajdani Szent Gellért-konviktusból több száz ember közérzetét javító, humánus célt szolgáló intézmény? Akik mélységesen megértik A városi tanács volt elnöke, Csonka István tavaly szeptemberi válaszlevele szerint: ,..,. az önök szervezete által igényelt épület a magyar állam tulajdonát képezi, és az szmt kezelésében van ... Elhelyezési igényük megoldása érdekében kérelmükről tájékoztattam a vb hivatala igazgatási osztályát (engedélyező hatóság) azzal, hogy igényüknek megfelelő helyiség esetleges leadása esetén a Hallássérültek Országos Szövetségének megyei szervezetét soron kívül értesítse." Emellett biztosította a hallássérülteket: .Mélységesen megértem a szövetség problémáját természetesnek tartom az önök helyiségigényét, amely megtelelő működésük egyik alapfeltétele." Vastagh Pál ugyancsak emberséges választ küldött szeptemberben: „A levelükben vázolt problémákat nagy megértéssel fogadtam. Ám, mint önök is tudják, az MSZMP különböző szintű szervezetei, törekedve a párt- és állami szervezet felelősségének elhatárolására. egyre inkább a belső pártügyekkel és politikai, stratégiai kérdésekikel foglalkoznak ... Mégis meggyőződésem, hogy vannak olyan humanitárius és mély empátiát igénylő ügyek, amelyektől elhatárolódni érzéketlenség lenne. Ezért, bár a megoldásra ígéretet tenni felelőtlenség lenne, a reális megoldás iránti kérelmüket a városi tanács — mint illetékes szerv — elnökénél messzemenően támogatom. Személyes találkozásra a pártkongresszust követő időszakban örömmel kész vagyok." Lehmapn István az idén januárban kelt levelében ugyancsak igen megértő. Egyebek között ezt írja: „A megyei szervezet elhelyezési gondjait személy szerint én megértem, azonban helyiségek felett én nem rendelkezem, a helyi tanácsokat konkrét ügyek megoldására nem utasíthatom." Ép ember módjára Amíg a válaszokat olvasom, egyre csak kísért a nem is olyan messzi múlt. Az egyik, akkor ugye korántsem választott, tanácsi főemberhez fordultam egy Idős asszony kérelme ügyében. Sötét kis alagsori lakását osztotta meg fia családjával, miközben éveken át vártak a lakáskiutalásra. S amikor megkapták a másfél szobás lakás papírjait, a nagymama maradni akart. Merthogy fiáék várják a második gyereket, ő csak zavarna ott, éjszaka gyakran fölkel és mászkál, mert nem tud aludni. Hadd maradjon a régi, kis lakásban, úgyse utalják azt ki másnak — kérte. És kértem én fa a nevében. De a hivatal embere, akinek a neve mostanság a lakással való visszaélők listáján olvasható — hajthatatlan volt. „Ezeknek" — mondta —, „ezeknek mindig van valami bajuk. És maga, meg a kollégái hogy jönnek ahhoz, hogy engem kioktassanak? Engem, aki már akkor á munkásmozgalom harcosa voltam, amikor ..." S a néninek mennie kellett, ötödikként, a 40 négyzetméternyi lakásba... „Ezeknek", mármint a választópolgároknak, a magyaroknak, a szegedieknek, és egyáltalán, az embereknek valóban mindig van valami bajuk. S a hivatalokat azért tartják — s a tisztségviselőket azért választják —, hogy enyhítsenek ezeken a bajokon. Ne üres szólamokkal, hanem tettekkel. Azóta a stílus mór észrevehetően változott. Az ügyintézés mechanizmusa azonban a régi. Talán mert azóta országnyi gondjaink napfényre kerültek, s talán mert előbb a politika színterét akarjuk tisztába tenni. De hát mi más célja lehetne a tisztességes politikának, mint az ember szolgálata? Ajánlom hát a jövő uralkodó pártjainak figyelmébe ezt az örökséget is: a sérültek bajait. S talán egyszer nálunk sem a szívből jövő válaszlevelek sokasodnak majd, hanem a sípoló közlekedési lámDák, a rámpával ellátott utak és középületek, és a képernyő sarkán jelbeszéddel is közvetíti híreit majd a Magyar Televízió. Hogv a sérültek is éD ember módjára éljenek — és ne fordítva. Chikán Ágnes Vannak jól és rosszul megcsinált szobrok. Az, hogy Kossuthot, Petőfit, vagy éppenséggel Lenint mintázzák, ebből a szempontból teljesen lényegtelen. A keprumbolás, a könyvégetés és a szobordöntögetés nem új keletű fogalmak. A fasiszták politikaiideológiai célokat szolgáló utcai könyvmáglyái módszerükben nem különböztek az írott szót mégsem misítő, vasfüggöny . mögé zárkózott kelet-európai zúzdáktői, vagy a Rákosi-, Ceausescu-rendszert megdöntő forradalmak indulatos könyvpusztításától. (A két említett uralkodó nem írt „sátáni verseket" melyeket ' érdemes lett; volna az utókornak megmenteni, mégis minden könyvért kár.) Ugyanez vonatkozik a gyakran szintén hasonló célokat szolgáló köztéri szobrok rendszerváltással járó(?) döntögetésére is. A pusztítás önjelöltjei a mindenkori nép nevében cselekednek, azonnal és visszavonhatatlanul. * At első választási kampány idején levelével keresett meg Pécsett élő szobrász ismerősöm. Arra kért, ha táviratban hívna, azonnul siessek segítségére, mert; valakik meg akarják támadni Makrisz AgamenA szobrokat ledöntik, ugye? // Döntsön a nép!" non felszabadulási emlékművét. „Meg kell előznünk a képrombolás félműveltségének diktatúráját!... A Szobrokat illetően: az ügyben a szakma, a képzőművészet és a művészettörténet legyen illetékes .. . Amennyiben a szobor fizikai épségét veszélyeztetik, meg kell védenünk azt, ha kell, hát testünkkel." — Hogy Makrisz szobra művészileg milyen értéket képvisel, azt elsősorban á .'szakma döntheti el, de mivel rengeteg rossz szobor van még Pécsett is, semmi sem jogosíthatja fel a rombolás kezdeményezőit a sorrend önkenyes megválasztására. A demokráciának a müveszetek függetlenségét is garantálnia kell, s ilyen alapon a művek nem eshetnek politikai szélirányváltozások, viharok áldozataivá. — így ér-, telmezte a Lenin-szobrok körül kialakult helyzetet Böszörményi István, miután szabályos közelharcot vívott Krassó Györggyel, a Magyar Október Párt képviselőjével a pécsi Leninszobor háromméteres talapzatán. A péntek éjszaka történtekről másnap, a választások előestéjén beszélgettünk; — Te, aki korábban diákkorodban annyira tisztelted Krassót, most megverekedtél vele? — Csak birkóztunk. Tulajdonképpen a kezében tartott sprayt vettem el tőle, hogy ne tehessen kárt a szoborban. Eredetileg még a délelőtt folyamán vandál módon le akarták dönteni az amúgy nem túl jó alkotást. — Kit vállalkoztak erre? — Ez igazán nem derült ki, de annyi bizonyos, hogy a tanács áldását adta az akcióra, s a terepet a „nemzetőrség" és a Politikai Foglyok Szövetsége vigyázta. Mikor az akcióról értesültünk, felhívtuk az MDF, az SZDSZ és a Fidesz helyi szervezeteit, de mindhárom párt elhatárolta magát. Délelőtt io órára mégis megjelent egy daru, de addigra mi már ott voltunk; diákok, művészek egyaránt. — Ellenzékinek ismertetek ..: —r Arra gondolsz, hpgy most a kommunistákkal, szimpatizálok? A Krassó is ezzel jött nekünk. Nem! Krassó Lenint támadta, mi a szobrot védtük. Ö azt mondta; emberi joga Lenint vörösre festeni, mi más véleményen voltunk. Ha valahol a népharag ledönti az első szobrot, nem ügyelve arra, hogy a mű egyébként ne sérüljön meg, akkor beindulhat a dominóelv — a most már „mindent szabad" válogatás nélküli akcióival. A következő talán éppen Agamennon, az Európa-hírű mester alkotása lenne, és az egy jó szobor. — Lenin végül is hogy úszta meg? — Nem úszta meg, mert szerdára az ott volt szobrászok felmérik a szobor statikai és egyéb tulajdonságait, s a kidolgozott terv alapján már sérülés nélkül lesz leszedhető és elszállítható méltó helyére, a várostörténeti múzeum udvarába. — Krassóék mikor érkeztek? — A délelőtt történtek után mi _ biztos, ami biztos —,, őrseget állítottunk, .s este io órakor megjelent egy .20-30 tagú cspport Krassó közülük lépett ki, felmászott az emelvényre, és szónokolni kezdett. Mikor feladtak neki a festéket, akkor léptem közbe. Megkérdeztem tőle, miért kellett ehhez Pécsre jönnie. Nem válaszolt. Jóval később, éjfél körül visszakérdezett; Hitler szobráról lenne szó, akkor is megvédeném-e? Erre azt kellett válaszolnom, hogy az ilyen öncélú, csak politikai hangulatkeltésre alkalmas akciók ellen, ilyen szituációban; mikor már biztos, hogy a szobrot eltávolítják, bizonyára hasonlóképpen reagálnék, mert ez olyan, mintha egy lekötözött embert ütnének, vernének. Nem tartasz attól, hogy ezután „rohadt komcsinak'' titulálnak egyesek? — Mondtam már, én nem Lenint védtem. Az MSZP és az MSZMP egyébként nem is tiltakozott... — Most Agamennon szobránál állítotok örséget? — Remélem, a politikai hisztéria előbb-utóbb elcsendesedik, s nem lesz rá szükség, bár a Pécsi városi tanács tehetetlenségét határozott művészetellenes döntésekkel próbálja palástolni, —. Mit szólsz a békéscsabai Lenin-szobor park gondolatához? — Kulturált megoldásnak tartom. Varga Iván