Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-01 / 51. szám

3 1990. március 1., csütörtök Óvoclatörtenet, mely már nem ,,íigy Szegeden 59 tanácsi fenntartású és 11 üzemi óvoda működik. Ez utóbbiak meglehetősen nagy veszélyben vannak; a fenntartó vállalatok gazdasági kényszerűségekre hivatkozva sorra felszámolják gyermekneveldéiket. Ez lett volna a sorsa a Kemes utcai szövetkezeti óvodának is, ám, hogy mégse így történt, nos, ez valószínűleg egészen rendhagyó történet a várható többivel szemben. Ezért mondja Szögi Béláné, a városi tanács művelődési osztályának óvoda-főelőadója megnyugtató mosollyal: „ez az ügy már nem ügy". Am, de történet mindenképpen. Tanulságaival, fordulataival. Ezért érdemes közreadni, mit mond a művelődésügyi osztály Nem a tanácsot említettük az alcímben — joggal. Ez a későbbiekben megvilágosul. Kedd reggel van tehát, 9 óra előtt, megérkezett a hidegfront, hidegre pöttyözi a csapkodó eső a város „első" házát. Szögl Béláné elmondja a Széchenyi térről érzékelhetóket. Működik tehát a Kemes utca 6. szám alatt egy óvoda a hetvenes évek végétől. Építője, tulajdonosa, fenntartója a szomszédos Ruházati Szövetkezet, melynek elnöke 1988 őszén kéri a tanácsot, vegye át a létesítmény üzemeltetését. De csak azt. A tulajdonjogot természetesen nem. A tanács 1989. január l-jével ezt megteszi. Fizeti a személyzetet, az óvoda építésének fenntartási költségeit, s mint annak előtte, szakmai kompetenciát, s felügyeletet gyakorol. Csakhogy a szerződés tartalmazott egy olyan kitételt is, miszerint 1989. december végi határidővel a felek visszatérnek a szövetkezet által évek óta bérelt két másik ingatlan jogállására. A jogi tisztázás annyit jelentene, hogy az 1988-ban négy és fél millióra fölbecsült óvoda épülete a tanács tulajdonába kerülhet az imént említett két bérlemény átengedése fejében. A dolog egyszerű, üzlet kínálja magát: valamit valamiért. (Megjegyezzük, eközben mintegy 70 kisgyermek kockázik és babázik a Kemes utca 6.-ban, s csakúgy, mint az ő szüleik, az óvodai személyzet sem tud az átengedés feltételeiről és hátteréről.) A tanács végül is nem tartja be a 89-es év végére kijelölt tárgyalási határidőt, miközben rosszhiszemű bérlőséggel vádolja a szövetkezetet. (Ezt majd Bors Győző, a szövetkezet elnöke mondja.) Így tehát nem csoda, hogy az elnöktől február 12-én levelet kap: üzemének gazdasági problémáit csak az óvodaépület felhasználásával tudja megoldani, ezért az épületet 1990. széptember l-jétől gazdasági használatra visszakéri. Eme mozdulatot a labdarúgásnak elnevezett társasjátékban testcselnek hívják. Hogy miért testcsel Bors Győző levele, nemsokára kiderül, miként az is, nem egy, de kétfelé szól. Valljuk meg, igen hatásosan és eredményesen. A szülők és az óvodaszemélyzet február 20-án értesülnek arról, hogy az óvoda megszűnik. Levélben. Még aznap válaszlevél fogalmazódik mintegy 50 aláírással Bors úrhoz, a tanácshoz, látogatnának el a szülői munkaközösség február 27-i gyűlésére, hol megvilágítanák az óvodafelszámolás sötét okait. Ezen szülői értekezleten tudjuk meg tehát, mi is az elnök álláspontja. örül a hívó levélnek, egyben sajnálja, hogy az előbbi szülői értekezletre nem kapott invitálást. A felépült óvoda falait, s játékait mintegy száz „szövetkezeti" gyermek koptatta az „ősidőben". Jelerleg már csak 13 teszi ezt,' több mint ötven egyéb társával egyetemben. A szövetkezet két éve került abba a gazdasági helyzetbe, hogy nem volt képes tovább fenntartani gyermekneveidéjét. Azonban az épület az akkor még legmodernebb nyugatnémet tervek alapján készült, a Kemes utca 6-ot másra, mint óvodára nemigen lehetett volna használni. Emlékszünk még a február 12-én kelt tanácshoz címzett levélre? Megvan tehát a testcsel magyarázata, Bors úr ki is mondja, célja nem volt egyéb, mint egy év huzavonája után a mindent elrendező tárgyalóasztalhoz kényszeríteni a tanácsot. S lön. A szülői értekezlet előtt egy röpke nappal, vagyis e hét még meleg hétfőjén Matusik Sándor, művelődési osztályvezető és Bors Győző elnök kölcsönös megelégedéssel állt fel a tárgyalóasztaltól. Az eredmény megnyugtatóan hangzik: az óvoda a tanácsé, a Szél és Rákóczi utcai bérlemények immáron a szövetkezeté. Az „üzlet" megköttetett. A történet végére mindazonáltal a márciusi vb-ülés várható jóváhagyása teszi a pontot. Ezek után akár el is engedhetnénk a cselekmény „édesen" végződő fonalát. Mégse tesszük. Mert ugye, arról még nem volt szó, mit szól mindehhez a szülő, ez ügy kétségtelenül legkiszolgáltatottabb szereplője. Először is örül, s megköszöni, hogy megmarad gyermeke óvodája. Ugyanakkor bizonytalan, mert érzi kiszolgáltatottságát, hiszen ki tudja, hogyan alakult volna ez a végül is jól végződött ügy, ha nem fogalmaz például leveleket, ha nem ír alá... Ugyan mi történik, ha a szülői közösség nem védi ilyen határozottan önnön és gyermekei érdekeit? Az egyik szülő meg is kérdezte, vajon mire költi az állam az adót, ha egy óvoda létét ilyen könnyedén kétségbe lehet vonni gazdasági megfontolásokra hivatkozva. Bors Győző mellesleg úgy mondja, hogy az egy év alatt egyszerűen lehetetlen volt tárgyalni a tanáccsal, mert azt megbénította a belső hatalmi harc, a kívülről érkező támadássorozat és a bürokratikus ügyintézés. Korrekt kapcsolatát a művelődési osztállyal —, miként ezt Szögi Béláné többször hangsúlyozza az est folyamán — mindenesétre megerősíti. Nem a bizonytalan helyzetű tanácsi vezetéssel, hanem a művelődési osztállyal! Egyébiránt e történetben mindenki azt hangoztatta, hogy akarja,: szeretné az óvodát. A távolról szemlélődónek azonban az a benyomása támad, igazából csak a kétségbeesett gyorsasággal cselekedő szülők — a testcsel hatása! — álltak feladatuk magaslatán. Darvasi László A pénzünkért versenyeznek Mibe 100 000 Ft adómentes hozadéka fektessem? Tényleg, mibe fektessem? Ha idézhetek egy bank-vezériga.zgatót, akkor valutába. No és természetesen jó helyen fekvó ingatlanba, műkincsekbe... De maradjunk most a forintnál, mert egyhetes, néhány hónapos befektetés esetén ez a legkevésbé bonyolult. És a pénzünkért még versenyeznek, egymásra is licitálnak a pénzintézetek! Érdemes válogatni közöttük, hiszen lassan búcsút mondhatunk a 20 százalék alatti éves inflációnak, s így nem mindegy, hol — főleg menynyit — kamatozik a pénzünk. Pozitív reálkamatról — inflációt meghaladó hozadékról — nem nagyon álmodhatunk, ilyennel csak nagyon ritkán, és akkor nagyon rövid ideig dicsekedhetett a magyar pénzügypolitika. Ha már nem nyerhetünk, legalább próbáljuk meg a veszteséget minimalizálni. Tíz pénzintézetet kértünk meg, ajánlja legkedvezőbb kamatozású, egyhetes, egy hónapos ... egyéves befektetési formáit. Gyakorlatilag nem tettünk mást, mint amit egy ügyfél is megtehet, ha van ideje körbejárni, illetve körbetelefonálni a bankokat. Az egyszerűség kedvéért magánszemély 100 ezer forintjára számoltuk ki a nettó, adómentes hozadékot, forintban. Nézzük a táblázatot. Egyhetes lekötési idő nettó hozadékában még nincs akkora különbség, hogy érdemes lenne néhány buszmegállóval arrébb menni. Ennyi időte talán csak a közeljövőben házat, nagyértékű nyugati autót forintért vásárlóknak érdemes „befektetni". Egymillió forintra már egy-két heti átlagkeresetnek megfelelő összeget fizetnek, s az sem mellékes, hogy nem a lepedők mögött, hanem a páncélszekrényben fekszik a pénz. Egy hónapra már kisebb összeget is érdemes elhelyezni, kiutalásra várakozva, ezreket is kamatozhat például a gépkocsi vételárának hátraléka. Nagyértékű ingatlanra várva ugyanaz már tízezrekben mérhető. Az egy hónapos „sort" az OTP és az Agrobank vezeti, fej-fej mellett, a másik négy pénzintézet ajánlata közel egyforma. Negyedéves lekötésnél már érdemes 3& hót „C/ hónap 3 hónap 6 hónap 9 hónap 12 hónap Latiunk -3 800 8 3oo 13 5 oo 19 ooo P08 tabank 31» 1 2oo 3 5oo 7 ooo lo 5oo 2o Boo 13 CB 32o 1 2oo 4 4oo e Boo 13 2oo 2o ooo Agrobsok 1 5oo 5 3oo 11 3oo 16 9oo 23 6oo OTP 34o 1 5oo 4 5oo 9 2oo 14 4oo 19 2oo Tak. •. atöv. 31o 1 2 oo 4 4oo 9 2oo 14 4oo 2o 000 Ounaback 31o 1 2 oo 4 Boo lo 000 OKHB -4 Boo 9 Boo 14 5oo 2o ooo autózni valamelyest, hiszen százezres betétnél is 1800 forint különbség van a legkedvezőbb, illetve a kevésbé jövedelmező formák között. Hat hónapnál 4 ezer 300, kilencnél már 6 ezer 400 forint az eltérés a két szélső érték között. A meglehetősen nagy különbség egyik oka, hogy a Postabank egy éven belül csak a 14 százalékos kamatozású, látra szóló betéti formát kínálja a befektetőknek, ugyanakkor az Agrobank kiugróan magas kamatot tud fizetni árfolyamgaranciás kötvényére. Az egyéves lekötés már összerázza valamelyest a mezőnyt, a legkedvezőbb és a kevésbé jövedelmező forma különbsége mindössze 4 ezer 600 forint. Altalánosnak tekinthető, hogy a kisbankok — Agrobank, Dunabank — vezetik a mezőnyt, és a nagyobb pénzintézetek zárják azt. Ez azért is meggondolásra érdemes, mert ma már nincs a betétekre állami garancia — anélkül, hogy ellenreklámot csinálnék —, ha egy bank „hanyatt esik", az ügyfél futhat a pénze után. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a kisbankok hamarabb jelentenek csődöt, mint a nagyobbak... Az is vitathatatlan tény, hogy a nagyobb szervezetek reagálása általában rugalmatlanabb. Miből él egy bank? Nagyon leegyszerűsítve abból, hogy 100 ezer forintért a betétesnek kamatként egy évre ad mondjuk 21 ezer forintot, ő viszont legalább 25-26, esetenként akár 30 ezret is kér ugyanennyi időre a hitelfelvevőtől. Ez magyarul azt jelenti, hogy a betétesnek bőkezűen fizető bankoknál a hitel is drágább valamelyest. Kovács András í kezdeményezés... A Délmagyarország február 24-i számában „Hangulat, félidőben" címmel jól sikerült, valóban „hangulatos" összeállítást közöl a pártok kampányától. Sulyok Erzsébet írása megfelel az SZDSZ azon törekvésének — amire a beszélgetésen képviselője utalt, s amivel mi így egyetértünk —, „hogy a választókat tiszteljük meg azáltal, hogy színes, felszabadult, jókedvű és ügyes kampányt csináljunk." Hiszen a görcsöket oldani kell, semmi szükség nincs a meglevő valós félelmek szándékos eltúlozására. Tiszteletet parancsoló volt a Magyar Néppárt képviselőjének az a valóban toleráns véleménye, amelyben elégedettségét fejezte ki a sajtó munkáját illetően. Ügy tartjuk, mindnyájunknak tudomásul kell venni, hogy az „újságírók ösztönszerűen is rangsorolnak, nem titkolhatják rokonszenveiket." Emberek! Nincsen öröm üröm nélkül! Bántónak tartjuk, de legalább is elbizonytalanít minket Sulyok Erzsébet újságíró egy mondata: „A pártokkal kötött egyezség aláírásakor valóban nem volt jelen az MSZP képviselője, mert — tudomásom szerint — abban a kiváltságban részesült,. hogy a szerkesztők külön megbeszélték vele." E konkrét el(ki) szólásra néppárti versenytársunk fenti megállapítása nem biztos, hogy vonatkozik. Sulyok Erzsébet „tudomása" a jelen esetben nem fedi az igazságot. Az MSZP képviselője nem részesült abban a kiváltságban, hogy a szerkesztőkkel a tanácskozás előtt a színfalak mögött tárgyaljon, nem is igényelte, de szeretett volna részt verini a többi párttal a megállapodás kialakításában. Szocialista Párt Választási Irodája, Szeged Lakunk: állandóan, •ideiglenesen, ott ahol. Fedéllel fejünk fölött. Akinek nem jut; az hajléktalan, csöves ... nem sorolom a lehetséges jelzők otrombább változatait. Lakunk: bérlakásokban, börtöncellában, albérletekben, villában, szociális otthonokban, magán- (esetleg kertes) házban, putriban, vasútállomáson ... Laknánk: szebben, komfortosabban, tágasabban (kertesben), belvárosiban vagy ellenkezőleg, nyugodtabb helyen; másutt és másként.. . Ennek érdekében gyűjtünk, kuporgatunk, félre — bankba, zsebre, részvénybe — tesszük azt a pénzt amit mások helyettünk is — jobb híján — lakásba fektetnek. Laknánk tehát (miért is ne?) más lakásban: önállóban — nem a szülők, gyermekeik, nagyszülők, anyások és befogadó rokonok nyakán, külön-külön, amúgy városiasan. Igényeink vannak hát, s azokhoz való forintos nyomtatványaink százas bélyegekkel, és a szerencsésebbeknek protekciójuk, az optimistáknak hite, a türelmeseknek kötélből idegzete, az elszántaknak indulata. Ezzel szemben nincs élegendő lákás, működő lakáspiac, imint ahogy nincs értelme annak, hogy mégis százszám álljanak üresen lakatlan lakások országszerte, melyek kiutalhatok, eladhatók. * A. Jánosné és családja úgy gondolta, ha nem működik a rendszer, nem veszi azt figyelembe, s felrúgta a korábban rögzített, máig (és ki tudja, meddig?) érvényes lakáshoz jutási játékszabályokat. Beköltözött egy olyan kilencedik emeleti, gazdátlan két és fél szobás IKVgondozású lakásba, mely 2 éve üresen várt új lakúra. A. Jánosné héttagú családja eredetileg orosházi, de minden vágyuk a szegedivé válás. Ide köti őket munkahelyük, és az itt szerzett tisztes keresetük. Havi 50 ezer forintból gazdálkodnak. 'Nyolc hónapja még albérlőként éltek a fölöttük levő lakásÖrdögűző kerestetik ban. A főbérlő rendes vollt bejelentkezhettek hozzá állandóra, így májusban beadhatták a lakásigénylést Mikor megtudták, hogy az alattuk lévő lakás — ki tudja, miért — lakatlan, beléjük bújt az ördög, és nem tudtak ellenállni a kísértésnek: feltörték az üres lakást, majd becipelrtek bútoraikat, szépen berendezkedtek. Ettől kezdve, mint a nagyvárosi népmese mostoha gyermekei, lakbért, rezsit, az előző tulaj hátralékait szépen fizetve, 8 hónapig boldogan éltek, míg az így szerzett új címre váratlanul tanácsi felszólítás érkezett: 15 napon belül keressenek új szálláshelyet, és adják le a lákás kulcsait, különben kilakoltatás vár rájuk. Nem értették a dolgot — mi a gond, mi a baj —, merthogy egy hónapja rendesen, imánt másoknak, nekik is megemelték a két és fél szoba összkomfort bérleti díját, és azt is rendesen befizették. Abban a hitben éltek: a tanács belátta hibáját, s önkényes lakásfoglalásuk megfelelő súllyal bírt a pótlólagos lakáskiutalás kikényszerítéséhez. Tévedtek. Az átmeneti idill, mint azelőtt az üresen volt lakás, adminisztrációs gikszer lehetett. Mire a felszólítás határideje kitelt, megjelentek a népszerűtlen —, s mint kiderült: hiábavaló feladatot ellátó —: hurcolkodók a tanácsiak két rendőr kíséretében. Mindannyian utálták, amit csináltak. Néhány óra elteltével kipakoltak. A. Jánosné családjának összes ingóságát az utcára. A dolguk végeztével távozó kilakoltatok —, s velük a rend őre is — méltatlankodtak; egyrészt ők sem értették a lakáskiutalás rejtélyeit, évek óta lakásra várva, másrészt tudták, feleslegesen strapái fák magukat... A. Jánosné megmondta: ha elmennek, lemegy a kocsmába, és megfizet néhány mindenre vállalkozót, s még aznap visszaköltözik. A tanácsi ember erre vállát vonogatta, ö nem tehet semmiről, neki ez a kötelessége. Az adminisztrációs idő elteltével — úgy két hónap múlva — ismét jönnek, s újrakezdik... A. Jánosné héttagú családjába belebújt az ördög. Nehéz lesz onnan kiűzni. Varga Iván