Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-23 / 69. szám
5 1990. március 29., csütörtök Szemtanú Marosvásárhelyről Mint egy fasiszta nagygyűlésen Vinez; Gábor, a JATE dokumentátora március 15-étól volt szemtanúja — egészen csütörtökön hajnalig — az erdélyi és marosvásárhelyi eseményeknek. Kronologikus sorrendben igyekszünk végighala Ini a történteken. A múlt hét péntekén a Tudor negyedben lezajlott zavargásokról és a gyógyszertári atrocitásokról már irtunk. Szombattól egyre tragikusabb jelleget öltöttek a felgyorsuló események. — Mert ezen a napon gyűlésezett a Vatra Romineasca szervezete a város sportcsarnokában. A hangulat már ekkor is feszült volt. Két fiatal barátom filmezte őket egészen addig, amíg nekik nem támadtak. Szerencsére sikerült megúszniuk néhány pofonnal. — De hétfőn már a magyarok is gyűléseztek ... — Igen, délelőtt tízre a Vár-templomba szerveztek szolidaritási nagygyűlést, így is támogatva a marosvásárhelyi magyar egyetemisták követeléseit, a diákok eközben az egyetemen felfüggesztették ülösztrájkjukat, mert az intézmény Bukarestből küldöttséget várt — éppen ezt az ügyet megtárgyalandó, az egyetem vezetőségével. Nem akarták, hogy nyomásgyakorlás vádja érje őket. Párhuzamosan a Vár-templomi magyar nagygyűléssel, a városháza előtti főtéren a vatrások tartottak gyűlést, mir.tegy ötszázan lehettek. — Milyen volt a hangulat? — Mint egy 1930-as fasiszta nagygyűlésen. — A jelszavak miatt? — Igen, és a követelések, s főként az általánosan érzékelhető hangulat miatt. Követelték, hogy mondjon le Kincses Előd, és Király Károly. Ugyanakkor pont tíz órakor lett volna a városi Nemzeti Egvség Ideiglenes Tanácsa gyűlése is, a vatrások miatt végül is ez p*»ti kezdődhetett el időben. Nagyon furcsa volt ugyanakkor, hogy hétfőn a városban szinte mindenütt lehetett alkoholt kapni. Korábban ez nem volt jellemző, majd kedden is zárva tartottak az üzletek. Kincses végül is dél körül a mintegy nyolcszáznyi román követelésére lemondott. A Vár-templomi magyar gyűlésnek pedig úgy lett vege, hogy a szónokok kérték a fiatalokat, hogy kerüljék el a főteret, kerüljék a konfrontációt. Délután 3 óra körül egy kisebb csoport, 100-200 főnyi román vatrás indult meg a főtérről az egyetemhez, „románok gyertek velünk" jelszót skandálva. Am az emberek meglehetősen közömbösek maradtak. A román egyetemisták közül azonban jó néhányan csatlakoztak hozzájuk, így jöttek vissza a főtérre. Ez a tömeg egészült ki délutánra a felfegyverzett román parasztokkal, akik a Vasgárda egykori törzsterületéről, a Görgényvölgyről, Hodákról, Libánfalváról, Peteléről jöttek, IFA-szerű hatalmas teherautókon, zajongva, ugyanakkor három csuklós busz is hozta őket. Ez a teljesen felzaklatott manipulált, tömeg ment fel végül a Bolyai térre, melynek egyik végén az RMDSZ székháza, a másik végén pedig a líceum helyezkedik el. Hogy az események végül is ilyen tragikus jelleget öltöttek, abban jócskán szerepe van Júdea ezredesnek is, aki a Maros megyei Nemzeti Egység Ideiglenes Tanács alelnöke, s korábban skizofréniával nyugdíjazták. Délelőtt éppen ö hergelte a román embereket, míg délután a székházban bentrekedt magyarok, lévén hogy Sütő személyesen ismerte, neki telefonáltak, segítséget kérve. A segítség annyi volt, hogy egy rendőrségi Barkasszal néhány embert kimentettek, a többiek közül jó néhánynak sikerült egy hátsó bejáraton kimenekülnie, ők hívták Sütőt is aki azonban nem ment. Később ígéretet kapott, hogy rendőrök sorfala között elhagyhatja a székházat. A bentlévők visszatartották volna, de az író ekkor már ment egy férfi és egy nő társaságában. Ahogy haladtak a rendörök sorfala közt, köpködték, lökdösték őket. Sikerült feljutniuk a teherautóra, mire a tömeg megrohanta azt, letépték a ponyvákat és ott a platón ütlegelték őket. A katonaság pedig állt és nézett... Valószínű, hogy ezek az események már nem spontán jellegűek voltak, hiszen sok magyar beszélt egy fehér Wolkswagenről, amely ide-oda körözött a kisebbnagyobb román csoportok között. — Mi történt kedden? — Tíz óra körül értem be a városba, ekkor már vonultak a központ felé a Maros túlsó oldaláról a magyar emberek a gyárakból, üzemekből... — Szervezte őket valaki? — Nem tudom, valószínű spontán megmozdulásnak indult, de az RMDSZ aktivistái ott voltak a vonuló csoportok élén. Tizenegy órára mintegy nyolcezer magyar ember tüntetett a városháza előtt. Fegyelmezettek voltak, egyetlen ittas embert nem láttam. A lemondott Kincsest követelték vissza. Eközben a tér túlsó felén fiatal románok kezdtek gyülekezni, városiak, egyetemisták, majd egy óra előtt, valamivel menetbe felfejlődve. nyi humorérzék is, hogy a teljesen felesleges, demagóg román jelszavakat megéljenezték, és megtapsolták. Az összecsapás azzal kezdődött, hogy a románok vizesüvegeket kezdtek átdobálni a rendőrök feje fölött, s fél hat körül egyrészt a mellékutcákon, másrészt frontálisan is megindultak. A rendőrök erre félrehúzódtak. A gyerekek és a nők elmenekülték, vagy a városházán kerestek menedéket, a magyaroknak eleinte nem volt fegyvere, majd szétverték a tér padjait, és abból husángokat csináltak, s valahonnan rengeteg üres üveget is szereztek, mert védekezniük kellett. A román támadásnak sikerült beszorítani a magyarokat a városháza és a kultúrpalota közé, akik ezt követően ellentámadásba mentek át. — A magyar televízióban láttunk olyan jelenetet, amelyben egy fekvő, mozdulatlan embert rugdosnak, ütlegelnek ... — Még a román televízióban én is láttam ezt a jelenetet, az eseményekben részt vett magyarokkal együtt, akik azon háborodtak fel, hogy ugyan ez szerintük egy román ember, ember, aki a földön fekszik, s akit ütlegelnek, de arról hogy ez már az előző véres atrocitások tragikus következménye, már egy árva szó sem esett. Csak arról, hogy a magyarok ütnek. Pedig az indulatok nem miattuk szabadultak el, hiszen a sérültek kezdeti aránya egyértelműen a magyarok sérelmeit bizonyítja. Egy fiatal orvostanhallgatóval beszéltem, aki az új klinikán teljesített szolgálatot kedden. A hozzájuk beszállított első 62 sebesültből 49 magyar volt. Szerda hajnalra ez az arány átfordult, a sérültek kb.: kétharmada román, egyharmada pedig magyar volt. A román televízió csúsztatására ugyancsak jellemző a tömegbe hajtó teherautó esete is. Még hét óra körül nagy sebességgel teherautó indult meg a magyarok felé, akik, miután hallották a dübörgő hangot, félreugráltak, de közben úgy megdobták a sofőrt, hogy még a sofőrfülkében meghalt. Az ekkor már irányíthatatlan teherautó felfegyverzett hodáki román parasztokat szállított. Ezeket az embereket azután szintén még ott a helyszínen megverték. De csak erről beszéltek. és arról, hogy a kocsit felgyújtották és azokat a csuklósbuszokat is, melyekkel a parasztokat a városba szállították. Még délután különben 800 főnyi nyárádszeredai magyar is bejött a városba segítségül, fegyvertelenül... — Mennyi az áldozatok száma? — Először kettő, majd négy, végül hat halottról beszéltek hivatalosan, de az emberek szinte biztosak benne, hogy ennél jóval több. — Elérkeztünk a szerdai naphoz. — Zaklatott, feszült, hangulatú. de a katonák hatására már visszafogottabb tömeg hullámzott a városban. Szinte mindenütt láthatók voltak a keddi hatalmas csata nyomai. A főteret két centiméter vastagon üvegcserép borította. A magyarok sztrájkot hirdettek, amihez a románok is csatlakoztak, sőt egyes jobbérzésűek, elítélték a hodákiak vandálságát. Arról természetesen nincs szó, hogy egyetértenének a magyar követelésekkel, csak túlzásnak tartják a vérfürdőt. Ügy jöttem el, hogy a magyarok között elterjedt az a hir, miszerint mindazokat, akiket szerda hajnalban a városházán találtak, a katonaság letartóztatta. így az MRDSZ vezetőségét is... Darvasi László megindultak a magyarok felé, akik ezt észrevéve, pillanatok alatt élőlánccal zárták el á tér általuk birtokolt felét. A román tömeg az ortodox templom előtt álló területet szállta meg, végül úgy felduzzadva, hogy három órára egy gyenge rendőrkordon választotta el a szinte karnyújtásnyira lévő embereket egymástól. — Mit csináltak a magyar szónokok? — Csillapították, hidegvérre intették az embereket, akikben még ekkor volt anyAkkor és most Hányszor könnyezünk még? Hányszor feszülünk vj® lágvevők mellett reszkető gyomorral ? Karácsony táján már reméltük: utoljára. Sírtunk megkönnyebbülten,;. egy embergyalázó, múltat búcsúztatva, ma könnyezünk a gyalázat folytatásán. Akkor bíztunk, hittünk és rohantunk, vagy küldtük kamionba zárt vérünket, feledve a szent karácsony ünnepét. Nem háláért tettük, közös európai boldogulásunkért. Akkor volt miéTt indulni útnak. Ma is lenne ok. Csakhogy míg most karóval jönnénk, akkor virággal mentünk, harag és részrehajlás nélkül. Ma inár úgy nem segíthetünk, mint okkor. Jószerével tehetetlenek vagyunk, s nemcsak a döbbenet szülte bénaság okán. A segelyládánk mindehhez már kevés. A seb mélyebb, üszkösebb, mint első látásra tűnt, s könnyű álom helyett a narkózis gyötrő bódulatát ígéri. (kalocsai) Á nagy sakkjátszma Nem kell kicserélni a parasztot Az Agrárszövetség decemberben alakult, s a jelöltállítást tekintve, bekerült a 12 legjelentősebb politikai szervezet közé. Nagy Tamást, az országos választmány elnökét arról kérdeztem, miként ítélik meg önmaguk felelősségét, lehetőségeit Tudtommal azért indultak a választási küzdelemben, mert úgy találták, a magyar vidék, a mezőgazdaság sorsát senki sem képviselte érdemben. Változott-e azóta a helyzet? — Még mindig nincs rendes programjuk a pártoknak. Az önkormányzatokról, a falu sorsáról szóló tv-s vitamúsorban is megmutatkozott, hogy hová vezet, amikor elméleti szakemberek kiváló teóriákat gyártanak, ugyanazon szakemberek segítségével, akik eddig csinálták, 30 évig, csak most más színekben futnak. Egész egyszerűen nem veszik észre, hogy egy dolog a filozofálás, es más dolog, • hogy ezt hogy lehet megvalósítani. Ha tíz politikai szervezödesnek egymásra tesszük a programját, igen kevés különbséget lehet észlelni benne. Legfeljebb annyit, hogy az egyik az egyik istent, a másik a másik istent dicsőíti, miközben napnál világosabb. hogy itt, Magyarországon von a normális ember kategóriája és a nem normális ember kategóriája. Aki nem látja, hogy egy ennyire tönkrevert gazdaságban nagyon szűk mezsgyén lehet szaladgálni, az nem komoly ember. — Mióta illetik önöket a kommunista utód jelzővel? •— Semmi baj nem volt velünk mindaddig. míg be nem jutottunk a 12 szervezet közé. Addig nyájasan figyelték, hogy ..önképzőkörként" működünk. Most minket az MSZP-vel és az MSZMP-ve! hoznak össze. Az alapvető mondandónk ebben a kérdésben, hogy ez a szerveződés nem ideológiai alapon jött össze. NyugatEurópában is á programpártok veszik át a stafétabotot, melyek egy-egy érdekszférának, egy-egy gondolatnak a megjelenítését célozzák. Az Agrárszövetség minden programpontjában ilyen kérdéseket taglal. Mit csináljunk a gazdasággal, mit csináljunk az önkormányzattal, mit csináljunk az iskolákkal, mit csináljunk az inflációval, mi történjen a nemzetiségekkel? Ezt nem ideológiai alapon közelítjük meg, hanem pragmatikusan. Ugyanez vonatkozik a program másik hányadára, amikor az úgynevezett zöldkérdésekkel foglalkozunk, mert mi hiszünk abban, hogy egy jó gazdaságot meg kell teremteni, de tudjuk azt, hogy nem olyan áron. hogy elpusztítsunk mindent, és az utódainknak semmit ne adjunk át. — Ismerik a vádat, hogy sok emberüket átmentettek a múltból? — Jó lenne, ha minden politikai szervezet egy nagy velencei tükröt veiine, belebámulna, es megnézné, mit mondott öt,tíz. húsz éve. És mondjuk, elgondolkoznának. hogy milyen szép programot írtak Rákosi elvtársnak annak idején, amelynek következtében ide jutottunk. Tagjaink zöme 24 és 34 év közötti életkorú. Ha tetszik, nem mi csináltunk kolhozt. — Miért kell egy ilyen típusú szerveződésnek parlamenti képviselet? — Azért, mert Magyarországon két ország van; van a vidéki Magyarország, és van a főváros és néhány kiemelt körzet. Megyényí területek gyakorlatilag az ellehetetlenülés szélén állnak. Politikai programokkal azt hirdetik meg, hogy a megr levő munkanélkülieket majd oda deportáljuk. földet ígérve nekik. Ennek pedig az a következménye, hogv nem oldottunk meg semmit, hanem a belpolitikai feszültséget csak szétszórtuk. Azt gondoljuk, hogy ezek nagyon ravasz és nagyon megfontolt, sehová nem vezető politikai jelszavak, amelynek az lesz a vége, hogy a csődből nem mászunk ki. ezzel szemben ez a nemzet kapát, kaszát fog ragadni, és valakit fejbe vág. Utána az ellenségképet is eltüntetik. Ha nincs kit, valószínűleg egymást fogják ütni, mint a lovat. Mi célra orientáltan, világos elveket szeretnénk látni, azt támogatni, illetve nem támogatni. Konstruktív ellenzékként, és nem hatalomra törő szerveződésként. Beszélgetésünkbe bekapcsolódott Nagy Húszéin Tibor, a választmány tulajdonreformmal foglalkozó ügyvivője is. — Hogy milyen rendszer váltja föl a letűnt rendszert, az még nem dőlt el. Sajnos, a mostani választási harcokból gazdasági szempontból nem' is látszik, hiszen a pártok abban versenyeznek egymással, hogy ki tud több mocskot szórni a múltra. Amit én elsősorban azért érzek borzasztóan problematikusnak, ,mert ez a nép végül is végezte a munkáját az elmúlt 40-50 évben is, és pusztán azért, mert esetleg rossz rendszerben végezte, és hamis vezetői voltak, azért ennek a népnek a munkáját még nem szabad semmibe venni. Ideje volna már az építésről gondoskodni, és nem a rombolásban versenyezni egymással. Nem tudtunk a választási kampány során, mert nem akartunk hamis, népámító ígéreteket tenni. Becsületbeli kérdésnek tekintjük, hogy nem is tesszük. Szembe kell néznünk azzal a gazdasági csődtömeggel, amit itt fölhalmoztak, azt mindenképDen nekünk kell eltakarítani az útból. Ne ígérje egyetlen párt sem. hogy ha ő kerül hatalomra, akkor a külföldi tőke be.iön, és rendbe teszi ezt az országot. Ilyen nincs. Ugyanis a tőke biztonságot akar, félnek attól, hogy itt egy olyan csoport kerül hatalomra-, amely nem a résztvevők társadalmát, hanem az alattvalók társadalmát kívánja felépíteni. — Mi a véleménye az önöket illető zöldbáró titulusról? — Minden foglalkozási csoportban vannak jó és rossz emberek, minket mégis kollektiven tesznek felelőssé az elmúlt rendszer védelméért. Ez még hagyján, de az utóbbi hetekben már arról beszélnek, hogy azért kell szétverni a téeszeket, mert ott az emberek trehányul végzik a munkájukat. Én ezt 600 ezer mezőgazdasági dolgozó nevében kérem ki. Egyszerűen nem értem, hogy képzeli el az új parasztságot a kisgazdapárt, ha a mostanit likvidálni akarja. Arról van csupán szó, hogy néhány ember létre akarja hozni a saját nagybirtokát. Hogy olcsó munkaerőhöz jusson, a munkanélkülieket rá akarja szabadítani a falura. Mert tudja, hogy azok at emberek, akik ott éltek eddig is a faluban, nem lesznek hajlandók még egyszer mások zsellérei, alárendeltjei lenni. Európa több évtizeddel elment tőlünk. Most úgy képzeljük a fölzárkózást elkezdeni, hogy megsemmisítjük azt. amit az elmúlt negyven évben megteremtettünk? Ha negyven évre visszamegyünk, újabb negyven évvel megtetézzük a lemaradásunkat. Erre van most szükségünk? (x) Magyarázatra szorul fenti írásunk, mivel látszólag megszegtük a pártokkal kötött egyezségünket. A közlés valódi oka az. hogy a mi hibánkból március 20-i számunkból kimaradt az Agrárszövetség időben megrendelt különoldala, melyben — ráadásul — eredetileg az aznavi nagygyűlésre invitáló hír is szerepelt. Az általunk okozott kárt ezen az úton igyekeztünk megtéríteni. h » r• 0