Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-20 / 66. szám
2 1990. március 20., kedd (Folytatás az 1. oldalról.) arról, hogy a szovjet haderő, harckocsioszlopok mozgásával, valamint repülőgépek bevetésével is járó gyakorlatokat folytat Litvánia déli részén. Magas rangú katonatisztek viszont azzal nyugtatták meg Vytautas Landsbergis litván elnököt, hogy a gyakorlatok előre be voltak tervezve. Litván források szerint a harci gépek a nagyvárosok fölött is átrepültek. Ugyancsak vasárnap gondok voltak a külföldi telefonkapcsolattal. Az illetékesek „vonalkarbantartásról" beszéltek. Rendkívül kiélezetté vált hétfőn Moszkva és Vilnius viszonya, miután a litván vezetés Gorbacsovnak küldött válaszában határozottan visszautasította a legfőbb szovjet törvényhozó testület Litvániára vonatkozó határozatát. MSZMP-nagygyűlés Jogilag megalapozatlannak* nevezte a népi küldöttek III. kongresszusának Litvániára vonatkozó határozatát a szovjet elnöknek küldött válaszában a litván parlament. A levél ismertetése után jelentették be Moszkvában, hogy a szovjet elnök „intézkedések megtételére" utasította a szovjet kormányfőt. Ennek nyomán a szovjet kormány még a késő esti órákban nyilatkozatot tett közzé, amelyben a Szovjetunió egészének érdekeire hivatkozva a gazdasági kötelezettségek betartására szólította fel Litvániát. A moszkvai kormány, tiltakozva az országos fontosságú vállalatok, intézmények kisajátítása ellen, leszögezte: azok továbbra is a Szovjetunió tulajdonát képezik, s utasítást adott védelmük megerősítésére. •dani az életszínvonal emelését, kitör a forradalom, összeomlik. (Megoldotta. — a szerk.) Ezért a haszon egy részét elosztotta, szocialista kiadásokra fordította. „De mi mit osztunk szét? A lyukas gatyánkat?" Jelenleg két alternatíva áll előttünk, a visszarendeződés és a szocializmus felé haladás. Az MSZMP csak az utóbbit tartja elfogadhatónak. A régi MSZMP vezetőinek Pozsgayéknak és Némethnek, nagy bűne, hogy okos visszavonulás helyett a fékevesztett menekülést választották. Pedig lassú megtisztulással talán el lehetett volna érni egy olyan eredményt a választásokon, mint most az NDK-ban, a volt kommunista párt. Az MSZMP taglétszámát 50-100 ezerre becsülte, pontos adatok nincsenek. Lehetséges politikai szövetségesként az MSZP-t, a Hazafias Választási Koalíciót, az Agrárszövetséget és esetleg a Néppártot jelölte meg. Végül arra kérte a jelenlévőket, ne csak szavazzanak az MSZMP-re, de erről környezetüket is győzzék meg. A nagygyűlés résztvevői dr. Karácsonyi Béla javaslatára állásfoglalást fogadtak el, melyben tiltakoznak a szobordöntögetések ellen. M. T. Még mindig Eltűnt ajánlószelvények A legszegényebb párt Megtelt a Forrás Gyógyüdülő mintegy 200 fős terme, ahol tegnap a Magyar Szocialista Munkáspárt tartotta választási nagygyűlését. A falakon néhány jelszó: „Hogy nc kerülj az utcára. Szavazz a négyes listára! MSZMP". „Munka! Megélhetés! Szabadság.' Biztonság!" Egy fal melletti asztalon választási listák, s a párt hetilapja, a Szabadság. „Mi vagyunk a legszegényebb párt, s a szegények pártja is vagyunk" — mondta a gyűlés szónoka, Szűcs Ervin, a párt tanácsadó testületének tagja. Az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára személyes hangon beszélt. „Tisztelt Hölgyeim, és Uraim! — kezdte —, nem akarok választási beszédet tartani, mert nem is tudnék. Arról akarok beszélni, miért vállaltam szerepet egy ilyen típusú párt szervezésében akkor, amikor érdek nem kötődhet hozzá, amikor a kommunista eszmének olyan alacsony az ázsiója. Mély meggyőződésem, hogy az ország az MSZMP nélkül tragédiába fog menni'* — hangoztatta. ö élete és tudományos karierje során a tudományos szocializmusban és a dialektikus materializmusban találta meg azt a szemléletet, mellyel a világ érthetővé vált. „Ez egy csodálatos eszme, nagy kár, hogy katekizmust csináltak belőle. Ez az a szemlélet amely nekünk nyugalmat ad. Figyeljék meg; ha a mi pártunk képviselői nyilatkoznak, nem vagdalkoznak, nem vádaskodnak. Nyugodtan beszélünk, mert biztosak vagyunk eszméink biztos győzelmében. Most erősen antikommunista hangulat uralkodik. Arra is föl kéli készülnünk; ha nem sikerül bejutnunk az új Parlamentbe, a törvényhozás esetleg betiltja a pártunkat s illegalitásba kényszerülünk." „Ezt a pártot nem olyanok alakították, akik miniszterek akarnak lenni; Nem is tudnánk most kiállítani egy kormányt. Nem is tudom, mit csinálnánk, ha kormányra kerülnénk. Lehet, hogy kölcsönkérnénk néhány embert az SZDSZ-től vagy a Fidesztől, ők úgyis mindenre vállalkoznak." Kérdésekre válaszolva Szűcs Ervin elmondta, hogy a választásokon „öt és ötven százalék közötti" eredményt várnak, tíz százalékot már szenzációs sikernek tartanának. Az antikommunizmust csődnek nevezte. „A mi pártunk az egyetlen, amely tudományosan megalapozott mozgalom. Az öszszes többi jelszavakban és kampányban gondolkodik. Rajk László forogna a sírjában, ha hallaná a fiát beszélni." Óvott attól az illúziótól, hogy a kapitalizmus itt is mindent meg fog oldani egyik pillanatról a másikra. „Ügy képzelik egyesek, hogy holnap itt csupa Mercedes meg Peugeot fog állni; tízmillió milliomos lesz, a gyerekek is." Az októberi forradalom óriási kihívást jelentett a kapitalizmus számára. Ha nem tudta volna megolA szegedi 3. számú választókerület választási bizottságához február 27,-i levéldátummal, 28,-i postabélyegzővel bejelentés érkezett, amelyet a József Attila sugárút 132-es számú ház 26 lakója nevében írtak. A lakók azt panaszolták, hogy nem kapták meg az ajánlócédulákat; arra kérték a választási bizottságot, vizsgálja ki, miért. Március 10én összeült a 3-as körzet választási bizottsága, s a következő álláspontra helyezkedett: mivel nem nyomozóhatóság, képtelen minden kétséget kizáróan megállapítani, hová lettek a kopogtatócédulák. Mindazonáltal sem a lakók jogait nem engedhetik csorbítani, sem a választás tisztaságát; ezért megtették, hogy információt kértek a népesség-nyilvántartótól és a postától is. Dokumentum van a birtokukban arról, hogy a népesség-nyilvántartó hivataltól 128 ezer 202 darab ajánlószelvény átkerült a postára; a posta nyilatkozott arról, hogy a szelvényeket hiánytalanul átvette, valamint arról, hogy az a kézbesítője, aki a 132-es számú házban is dolgozik, nem kapott — kézbesítés céljából — a 132-es számú házba szóló ajánlószelvényeket. Március 14-én lakógyűlésen tájékoztatta a ház lakóit a választási bizottság elnöke és titkára. Fölvilágosítást adtak arról, hogy bármilyen sajnálatos és rejtélyes az ajánlószelvények eltűnése — ettől a polgárok még szavazhatnak, ök azonban továbbra is ragaszkodtak ahhoz a korábbi követelésükhöz, hogy a választási bizottság bontsa ki a körzet kopogtatócéduláit tartalmazó borítékokat annak megállapítására, hogy valaki, vagy valakik nem használták-e fel illetéktelenül az ő ajánlószelvényeiket. A választási bizottság már 10-én szavazással úgy döntött, csak akkor bontják ki a borítékokat, ha erre az Országos Választási Bizottság vagy bíróság utasítja őket. Ez nem történt meg. Tegnap délután mégis újra összeült a választási bizottság ugyanebben az ügyben. Istmételten megtárgyalták, mit tehetnének, hogy a lakók jogsérelmét orvosolják? Mint ismeretes, 750 ajánlószelvényre volt szükség az érvényes jelölésekhez. A legtöbb szegedi jelölt ennél jóval több szelvényt adott le. Ha a már hitelesített csomagokat most fölbontiák és — ne adj' isten — találnak akárcsak egyetlen, a 132es számú házból származó, tehát kifogásolható ajánlószelvényt, az illető jelöltet „diszkvalifikálni" kell. Ugyanakkor azonban senki sem tudja bizonyítani, miféle úton-módon kerülhetett az esetleges érvénytelen cédula az érvényesek közé. (Lehet az illető személy vagy párt elleni tudatos provokáció éppúgy, mint az illető személy vagy párt viszszaélése. Egyébként — február 23-a előtti bejelentés esetén — az érvénytelen ajánlószelvények kiszűrhetők lettek volna.) Ráadásul a választási bizottságnak nem jogköre mindennek a földerítése. Mindezek miatt a tegnapi tárgyalásukon egyhangúan úgy döntöttek, hogy a választások előtt öt nappal semmiképpen nem teljesíthetik a József Attila sugárútiak kérését. S. E. Magyar vasárnap (Folytatás az J. oldalról.) vazókörzeteinek legalább negyedében jelöltet volt képes állítani. Csongrád megyében hét egyéni választókerület taláLható; a területi listáról pedig maximum hatan juthatnak a Parlamentbe. Megyénknek tehát előreláthatólag 13 képviselője lesz az új, demokratikusan választott Országgyűlésben, hacsak nem jutnak be mások még országos listán is e tájékról. Csongrád megyében 12 párt volt képes legalább kettő egyéni kerületben jelöltet, s így területi listát állítani. Ezen pártok szerepelnek majd a második szavazólapon, mégpedig az alábbi, február 26-án kisorsolt sorrendben és sorszámmal: 1. Hazafias Választási Koalíció; 2. szabad Demokraták Szövetsége; 3. Magyar Néppárt; 4. Magyar szocialista Munkáspárt; 5. Nemzeti Kisgazda és polgári párt; 6. Fiatal Demokraták Szövetsége; 7. Magyar Demokrata Fórum; s. Magyar szocialista párt; 9. Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt; 10. Agrárszövetség; 11. Magyarországi Szociáldemokrata párt; 12. Kereszténydemokrata Néppárt. (Az általuk állított területi listák a Délmagyarország február 27-i számának címoldalán olvashatók.) Itt is akkor érvényes a szavazat, ha csak (és legalább) egyetlen párt „négyzetében" szerepel + jel. A pártok közti választást megkönnyíti hogy a nevük alatt egy 9-12 főből álló lista áll; ők azok a személyek, akiket pártjuk a legszívesebben juttatna be a Parlamentbe; s minél előrébb áll az illető a listán, erre annál nagyobb az esélye. Megjegyzendő; mindenkinek joga van arra, hogy egy másik párt listájára szavazzon a második lapon, mint amely párt egyéni jelöltjére az első lapon voksolt. Ha a második lapon szereplő pártlista egyik „helyezettje" az egyéni körzetben „befut", az ő neve automatikusan törlődik a területi listáról, s helyébe az utána következő egyén lép. A két szavazólap elbírálása külön történik, tehát előfordulhat, hogy az egyik érvénytelen, a másik nem. „Csak" annyi közük van egymáshoz, hogy nem független jelöltek esetén az ezekre leadott voksok számításba jönnek a töredékszavazatok összegzésekor. (Országos szinten, mint már említettük, ez összességében 58 mandátumot jelent.) Ha még egyszer el kell menni... Az egyéni szavazókerületben a március 25-i választás akkor érvénytelen, ha nem él választójogával, nem jelenik meg a körzetben élő szavazópolgárok több mint fele. Ez esetben második fordulót tartanak; ez akkor érvényes, ha a szavazópolgárok több mint 25 százaléka megjelenik. Amennyiben érvényes a választás, s mégsincs döntés — azaz senki sem kapja meg „első körben" az érvényes szavazatok több mint felét, márpedig ez a Csongrád megyei kerületek egyikében-másikában könnyen elképzelhető —, nos, akkor a második fordulóban azok indulhatnak, akik az elsőben megszerezték az érvényes szavazatok legalább 15 %-át. (Maximum hatan, hiszen hétszer tizenöt már százöt.) Ha nincs legalább három, e fenti feltételnek megfelelő jelölt, akkor a legtöbb szavazatot kapott három jelölt indul. Ekkor már az egyszerű többség is elegendő, persze itt is feltétel a legalább 25 százalékos megjelenési arárty. Amennyiben a második fordulóban e 25 százalék alatti az ott élő választópolgárok megjelenési aránya, akkor újra kezdődik az egész processzus; jelöltállításostul, kupogtatócédulástul, nyilvántartásba-vételestül, szavazásostul. Egészen addig, amíg nem sikerül. A megyei választási bizottság arról értesítette szerkesztőségünket. hogy a Hazafias Választási Koalíció és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt listamódosítást jelentett be. A HVK listájának második helyéről Lehmann István visszalépett, így az őt követő jelöltek egy hellyel feljebb kerültek, a lista tizenkettedik helyére új jelöltként Donáth Miklós lépett. Az MSZDP listájának kilencedik helyéről Irhás Józsefet törölték, helyébe új jelöltet a párt nem állított. Varga Iván: Egy hét abrakadabrában Az éjszakai kijárási tilalom természetesen rám is vonatkozik. Túl későn érkeztem Pristináha ahhoz, hogy az esti sétához engedélyt szerezhettem volna. A2ok a kollégák, akik némi utánajárással megkapták a szükséges pecsétes papírokat, szintén a szálloda bárjában gyülekeznek. Rajtuk kívül csupán néhány kereskedő alkotja a kényszerűen összegyűlt, kicsiny vendégsereget. Koszovóban már jó ideje beborult a turizmus korábban sem. túl derűs ege. Hinnék ellenére a vendéglátás árai szinte határtalanok, számomra jobbára megfizethetetlenek, mégis úgy döntöttem — kíváncsiságból —, maradok. Beszélgetőtársaim, ahány ország, vagy jugoszláv köztársaság tudósítói, annyiféleképpen látják a kialakult helyzetet, a várható fejleményeket. Az autóbusz-állomás szomszédságában — a tartományi főváros lepusztultságából — feltűnően kirívó épület fehérlik. „Koszovó múzeum." No, ezt megnézem, maradt még időm a gyorsvonat indulásáig bőven, — gondolom naivan. A múzeum zárva. — Vadonatúj, a régiből már átköltöztünk ... még nem rendezték be — tudom meg a ráérősen kávézó portástól. — Mikorra várható? — kérdezném, de a portás kajánul közbevág: — Ó, azt meg nem mondhatnám. A csigalassúsággal vánszorgó, agyonstrapáit busz lökdösésében különös béke honol: a szerbek szerbül, az albánok albánul beszélgetnek egymás között, s bár ez akár természetes is lehetne, meglepődöm: mégiscsak lehet szerbül beszélni Szerbia déli tartományában. Erről ismét a múzeum jut eszembe. Vajon tíz év múlva miként taglalják majd Koszovó történelmi múltját? A várast elhagyva, szürke ipartelepek otromba körvonalai rajzolódnak ki, s később a vonatból, 50 kilométeren át majd mást sem látok, mint az érdektelen környezetszennyezés megannyi objektumát. A központi pályaudvar valamikor a hetvenes évek végén modern — és európai jellegű — lehetett, az elmúlt idő során azonban külső megjelenése ellenére siralmasan beleolvadt a „minden mindegy" környezetébe. Bejáratánál cipőtisztítók hada vár koszos cipőkre, melyek gazdái pénz híján tovahallagnak. A váróban totális bűzben szunnyad a jobb élet vágya, a munkanélküliek és az éppen sztrájkból hazaigyekvök szebb jövőt álmodhatnak maguknak. Menetrend szerint ritkán indul innen vonat Óránként egy a közeli falvakba, félnaponta a távolabbi városokba. A belgrádi gyors délután háromkor. Addig van három és fél órám. Ezalatt azonos irányba az első kisvárosig, Titova Mitrovicáig utaznék. Rutinosan fel is szállok — a várt indulási idő előtt korábban — a vonatra, ismerve az errefelé irgalmatlan tömegközlekedési szokásokat. Délben váratlanul mindenkit leparancsolnak a három, vagonból álló szerelvényről. — A vonat piszkos, így nem indulhat el — állapítja meg az aznap kinevezett, új vasúti biztos. — Te jó ég! Itt Pristinában, az osztályon felüli hoteleken kívül minden ilyen — tör ki belőlem. Teljes a káosz. Rajtam kívül minden utazni vágyó tiltakozik. Az. hogy egy adott országban a vonat/közlekedés mennyire pontos, jellemzi az ottani állapotokat. E tétel itt és most igaznak bizonyul. Az újonnan beállított, tisztább szerelvényről ismét leszállítanak. Ezúttal a rendőrség is jelen van — a nyomaték kedvéért. — Mostantól csak az szállhat fel, akinek előre váltott menetjegye van — hirdeti ki az ajtókat kulcsra záró vasutas. A több száz fős tömegből alig ötvenen szállunk fel. Hetvenperces késéssel végre kidöcög szerelvényünk a világvégi hangulatú Koszovó Polje-i pályaudvarról. Az első kanyarban lassítva, máris tizenéves suhancok kapaszkodnak a vonatra. (Az ajtókat vajon időközben ki nyitotta ki?) Útitársaim mesélik, így megy ez 30-40 éve. Soha nem szoktak jegyet váltani; a pontos indulás-érkezés errefelé ismeretlen. A negyedik falu után már az ablakon át szállnak ki és be a mindenre vállalkozó fiatalok. Titova Mitrovica is több kilométernyire van az állomástól. A változatosság kedvéért buszközlekedés sem biztosítja az ö&zszeköttetést, legalábbis ezt tapasztalom. A romák és az albánok jól megférnek egymással az üres peronok magasított betonszélein ücsörögve. Az állomás mögötti barakkok pecsenyesütőihez térek be, egyikük szerb. Nála ebédelek, s tőle tudom meg: a várost 90 százalékban albánok lakják már, korábban azonban nem voltak túlsúlyban. Mind a két nyelvet jól beszéli, így jól megy a bolt. öreg mohamedán cigányasszony csoszog be üzletébe, kéreget. Mindenki odaadja neki elköltetlen „titóit". Az ötezer dináros bankó a nyolcvanas évek elején a legnagyobb címletet képviselte, most fél dinárnak felel meg. tehát gyufára sem elég. Nikola. a vendéglős félbe vágott lepényben frissen sült fasírtot csúsztat kezébe. A koldus Allah áldását kéri rá, és buggyos törők gatyája zsebébe rejti az ennivalót, majd továbboldalog a következő vendéglőig. Az állomás elé hat, kékre mázolt páncélozott jármű robog be. A speciális egységek váltják négyfős járőreiket Előveszem fényképezőgépem, meg szeretném örökíteni e pillanatot. Nikola ekkor rámparancsolt: — Teszed el azt a gépet! Meg vagy te örülve? És ha félreértik a mozdulatot? Ezek felszólítás nélkül szitává lőnek minket! Megriadva bocsánatot kérek tőle. és a „specialisták" felé indulok. Engedélyt szeretnék kérni tőlük a fényképezéshez. Nem egyeznek bele, viszont hosszasan igazoltatnak. s arra is kíváncsiak, hol tanultam meg a nyelvet. Minden kérdésüket magyarul teszik fel, hiszen magyarok. A Vajdaságból vezényelték ide őket. Én is feltennék néhány kérdést, de elzárkóznak a válaszadástól. Szemmel láthatólag, számukra mindenki gyanús. A húszfokos melegben golyóálló mellényeik, sisakjaik alatt izzadva, a város felé veszik útjukat, félelmetes fegyvereikkel babrálva... Néhány perces késéssel — azaz, meglepően pontosan — befut a belgrádi gvors. Számításaim szerint este tízre a fővárosba kell érnem... (Folytatjuk.)