Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-15 / 64. szám

^ éh ,'Í ELM A G YARORSZ A6 80. évfolyam, 64. szám 1990. március 15., csütörtök POLITIKAI NAPILAP Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 5,30 forint II nemzet visszaszerezte ünnepét A sajtó is ünnepel — Semmissé nyilvánították a kamatadót Kártérítésekről döntött a Parlament — Gorbacsov az egyetlen elnökjelölt Szabad március M árcius 15-e immár közel másfél évszázada töb­bet jelent a magyarok azóta élt generációi szá­mára, mint a konkrét történelmi eseményről: egy polgári forradalomról, s egy dicső, majd tragikus végkifejletbe torkolló szabadságharcról való megem­lékezés. Március 15-e népünk szabadságának szimbó­lumává vált; oly időszakokban, amikor osztályrészün­kül ikülsö hatalmak általi elnyomatás jutott, igyekez­tek azok adminisztratív eszközökkel gátolni, megaka­dályozni az önfeledt ünneplést; olyan esetekben, ami­kor történelmünk progresszív korszakait (vagy csak epizódjait) éltük, alkalmas volt szabadságvágyunk, s nemzeti függetlenség iránti — sosem múló — igé­nyünk demonstrálására is. Március 15. megünneplésének módja és hőfoka te­hát egyúttal az adott kor politikai értékmérője lett; sokak szerint ez is csak itt, Kelet-Európában fordul­hatott elő, hiszen más, kevéssé viharos történelmű né­pek a legtermészetesebb módon emlékeznek meg sors»­fordulóikról, eszükbe sem jut. hogy azt belpolitikai állapotuktól, vagy külsó hatalmak akaratától függővé tegyék, illetve, hogy az pártcéloknak alárendelhető. Most — tíz nappal a magyar parlamenti válasz­tások előtt — nincs olyan belső erő, vagy külső hata­lom, amely megakadályozhatná, hogy Batthyányra, Kossuthra, Petőfire, Széchenyire, Bemre, Göpgeyre és a többiekre szabad akaratunkból, a magunk által he­lyesnek és méltóságteljesnek ítélt módon emlékezzünk. Sajnos, sokáig ez nem tartozott a magától értetődő dolgok közé; s amennyiben az egy évvel ezelőtti — akár országos szintű, akár szegedi — ünnepségek fel­emelő pillanatait felidézzük, nem szabad elfelejtenünk, hogy azok igen sokat lendítettek az „ügyön" (mint po­litikai demonstrációk), a demokratizálási folyamaton. Meglehet, e tavalyi március 15-ei demokrácia melletti csendes (tízezres, Százezres) tüntetések nélkül csak később, s nem e hónapban választhatnánk új Parla­mentet s ezek hiányában még nem volna érvényes államközi szerződésünk arra nézvést hogy mikorra tá­vozzanak hazánkból az idegen katonák. 1 O A Q márciusában egy nagyszerű refarmkor­I Q^tQ szak- egy gazdasági felemelkedés és egy kulturális aranykor csúcsosodott ki a nemzeti forradalomban. Ma, 1990-ben egy más (nem arany)színű kor után, súlyos gazdasági válság, erköl­csi leépülés és dollármilliárd-adósságok súlya alatt emlékezünk hőseinkre. Szomorú helyzetünk tudatá­ban, mégis, abban reménykedve, hogy ezúttal fegyver­csörgés és puskalövések nélkül őrizhetjük meg békés úton kivívott szabadságig e földnek, mely ápol, s el­takar. Sandi István Á szabad magyar sajtó napja A Csongrád megyében és Szegeden működő rádiós, televíziós és sajtószerveze­tek munkatársait tegnap a megyei tanács épületében — a szabad magyar sajtó nap­ja alkalmából — Szabó G. László megyei tanácselnök­helyettes köszöntötte. (Be­szédét közöljük.) A baráti találkozón, melyen részt vet­tek a pártok képviselői is, valamint jugoszláviai és ro­mániai magyar újságírók, felszólalt Horn Gyula kül­ügyminiszter. A sajtónapi ünnepség után a miniszter válaszolt az újságírók kér­déseire (A sajtótájékoztató­ról hétfői lapunkban tudó­sítunk )• Akiknek megadatik a szólás lehetősége... Szabó G. László beszéde rossz beidegződését elvetve a felismert igazság, az igazi ügyekért vállalt harc . je­lenti az újságíró cselekvé­sének határait. Rendszerváltás előtt ál­lunk, pattanásig feszítve a reményektől és az ismeret­lentől való félelemtől. Ezért hallatlan nagy a felelőssé­gük mindazoknak, akiknek megadatik a szólás lehető­sége. Minden becsületesen gondolkodó magyar ember az új társadalomtól valósá­gos demokráciát vár. És eh­hez a szerveződő pártok, az új összetételű Parlament és kormány mellett a sajtó, a nyilvánosság jelentheti az egyik legfontosabb gyakorló­terepet. Meggyőződésem, a magyar sajtó akkor teszi a legna­gyobb szolgálatot a jövőnek, ha minden megnyilvánulá­sával a nemzet, a haza, a haladás érdekeit szolgálja. Talán nagy szavak ezek, de nem annak szánom őket. Csak szerettem volna a dol­gok lényegéig eljutni. Meg azt is tudom — mert végig­éltem és élem naponta —, hogy megyénk újságírói min­den ellentmondással együtt milyen nagy szerepet ját­szottak, játszanak a magyar nyitás folyamatában, őszin­tén mondhatjuk: közvetlenül a bőrünkön érezzük az em­berpróbáló időket. Az újság­író tudását, személyiségét adja bele minden megnyi­latkozásba. De vajon, meg­őrizhető-e ma a személyiség szuverenitása? Hiszen mind­annyian ki vagyunk téve a politikai kampányok mani­pulatív hatásának. Hogyan lehet tárgyilagosan, a tisz­tánlátás érdekében némi távolságtartással szemlélni az eseményeket, amikor a felgyorsulást alig lehet meg­különböztetni a sodródás­tól? Egyáltalán, jut-e idő a tényeknek pontosan utána­nézni? Senki előtt nem lehet vi­tás, hogy a mindennapi po­litikai kultúra leghatásosabb formálója a sajtó. Bizonyára abban is egyetértünk, hogy nincsen demokrácia függet­len és szabad sajtó nélkül. De napjaink eseményeire gondolva, ott ágaskodik ben­nünk a kérdés: hol vannak a valódi demokratizmus ha­tárai, meddig a szabadság, és honnantól a parttalanság? Nem kisebb dilemmának ér­zem azt sem, amiről Szűrös Mátyás szólt a minap, hogy tudniillik, nálunk egy emo­cionális demokrácia létezik. Mindezt annak bizonyításá­ra említettem, hogy mélyen átérzem a ma írástudójának felelősségét, a rá nehezedő választási kényszereket. A megyei tanács vezetése szeretettel és nagyrabecsü­léssel hívta önöket. Jó azt tudni, hogy megyénkben nagy múltra visszatekintő, és igen nagy példányszámú na­pilapok vannak. Itt alakult meg a Magyar Televízió el­ső körzeti stúdjója. Méltán lehetünk büszkék a Magyar Rádió korszerű szegedi haj­lékára és mindennapjaink részévé vált adásaira. A mi irodalmi folyóiratunk a Tiszatáj, amelynek sorsa egy korszak művészetpolitikájá­nak szomorú és tanulságos demonstrációja. De most ne erre emlékezzünk, inkább a hídra, amelyet e lap kez­dett — határainkat átívelve — nagyon nehezen építeni, és amelynek másik végein sajnos, még ma sem zavar­talan a közlekedés. A kö­szöntő szó szóljon a laptestr véröccsének, a Kincskereső­nek is, amely gyermektársa­dalmunk mindmáig egyetlen irodalmi folyóirata. Köszön­töm az üzemi lapok munka­társait, és az egyre erőtelje­sebben jelentkező helyi ön­állóság fő támaszait jelentő városi tömegkommunikációs fórumoknál dolgozókat. A sajtó egyetlen fóruma sem tudna működni a háttércsa­pat nélkül, amelynek köz­katonái á névtelenségtől ta­kartan végzik nélkülözhetet­len munkájukat. Tisztelet, elismerés és megbecsülés il­lessen mindenkit, aki ilyen formában szolgálja a ma­gyar nyilvánosságot. Köszöntőmet azzal sze­retném zárni, hogy önöket mi segítőtársainknak tekint­jük. Bevallom, néha nehe­zen tudjuk ezt a sorokból kiolvasni. De nem szabad az egyesből, a részletekből messzemenő következtetésre jutni. Ilyen esetekben jó Illyés Gyula szavaira gon­dolni,, aki azt mondta: „nö­veli, ki elfedi a bajt". A megyei tanács nevében kívánom, végezzék munká­jukat legjobb tudásuk sze­rint, képviseljék az igaz­ságot, mert ezzel népünk ja­vát szolgálják! Március IS. programjából Ünnepségek, kitüntetések Ebben az évben rendha­gyó. módon ünnepeljük a magyar sajtó napját, alkal­mazkodva a történelem fel­gyorsult eseményei által tá­masztott követelményekhez. Nagy tisztesség nekem, hogy a megyei tanács nevében én köszönthetem önöket. A meghívó és a szervezők szándéka arról tanúskodik, hogy március 15-ét tekint­jük ezentúl a szabad ma­gyar sajtó napjának Visz­szatérünk nemzeti történel­münk egyik legszebb kor­szakának — 1848 márciusá­nak — nagy vívmányához, és ezzel kifejezzük azt is, hogy sajtónk lerázta magá­ról a kézi vezérlés nemrég még béklyókat jelentő meg­kötöttségeit. Bízom benne, nem elsietett e szó, de min­denképpen napról napra ki­teljesedő tendenciát jelent, ha azt mondom: a magyar sajtó független és szabad. Szeretném e rövid kö­szöntő keretében elmonda­ni, az én felfogásom sze­rint mit jelentenek e sza­vak Ma már a múlt minden Tegnap délután rövid ün­nepséget tartottak a megyei tanács épületében. Lehmann István elnök a tanácsi mun­kában végzett kiemelkedő tevékenységéért főtanácsosi, tanácsosi címeket, illetve „A Tanács Kiváló Dolgozó­ja" kitüntetéseket. Tanácsi Munkáért Emlék plaketteket adott át. A Zalka Máté laktanyá­ban a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát vette át: Páskuli István fő­hadnagy. E kitüntetés ezüst fokozatát kapta Bernát Já­nos főhadnagy, Komócsin János hadnagy és Kun Lász­ló > főtörzsőrmester, bronz fo­kozatát pedig Wittmer Fe­renc főtörzsőrmester és Szó­lni István kinevezett polgá­ri alkalmazott. Húszéves szolgálati idő után Szolgá­lati Érem kitüntetést vettát Szabó Sándor hadnagy és Kis Miklós zászlós. (Folytatás a 2. oldalon.) Szeged. A városi tanács is csatlakozott a nemzeti ke­rekasztal azon állásfoglalá­sához, mely szerint március 15-ét a nemzet ünnepéhez méltó módon, az emberek, közötti megértés és békes­ség jegyében ünnepeljük. Ezen 3 napon szüneteljen a választási kampány és ne le­gyen pártpropaganda. Legnagyobb nemzeti ün­nepünk szegedi programja reggel 9 órakor kezdődix, amikor színészek, muzsiku­sok közreműködésévél a vá­rosi tanács épületének er­kélyéről köszöntik a város­lakókat. Annak az épületnek díszes erkélyéről, melynek falai között zajlott le az 1849. júliusi magyar ország­gyűlés (itt fogadták él a nemzetiségek és a zsidók egyenjogúságáról szóló nagy horderejű 'törvényt). A Széchenyi téri ünnep­séggel egy időben a szegedi polgárok nevében a tanács tagjai és választott tisztség­viselői koszorúkat helyez­nek el a Klauzál téri Kos­suth-szobornál, az Aradi vértanuk terén (a szóregi csata emlékoszlopánál), és Szőregen a csata emlékhe­lyénél. Valamennyi hely­színen díszörséget állnak a helyőrség honvédéi. 'A Magyar Szocialista Párt képviselőjelöltjei az ünnep napján a megye városaiban és! községeiben a hivatalos állami ünnepségek végén szegfű koszorúkat helyeznek el a '48-as emlékműveken. Egyben felhívással fordul­tak a megye lakosságához, a különböző pártok képviselő­jelöltjeihez és a független jelöltekhez, hogy nemzetünk legnagyobb ünnepét egyetlen politikai erő se sajátítsa ki választási kampánycélokra. A Szegedi Ellenzéki Ke­rekasztal pártjai ünnepi nagygyűlést tartanak dél­előtt 10 órakor a Klauzál té­ren. (Mit jelent ma '48 örök­sége? — erről beszélnék majd a pártok képviselője­löltjei; a nagygyűlésen köz­reműködnek a Szegedi Füg­getlen Színpad művészei. E rendezvény szervezői a Fia­tal Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Nép­párt, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Néppárt, a Nemzeti Kisgazdapárt, a Szabad Demokraták Szövet­sége és Szociáldemokrata Part. * Kiskundorozsma. A Füg­getlen Kisgazdapárt, a Ma­gyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövet­sége kiskundorozsmai szer­vezetei községi ünnepséget szerveznek, amely délelőtt fél 10-kor a iMádi György plébános által a dorozsmai templomban celebrált szent­misével veszi kezdetét. Ne­gyed 11-kor a községháza előtt az országzászlónál ün­nepi műsor és koszorúzás 'lesz. A rendezők kérik, hogy a résztvevők hozzanak ma­gukkal egy szál virágot nem­zetiszínű szalaggal. Zsombó. A helyi művelő­dési ház a négynapos ünnep alkalmából színes progra­mot kötött csokorba. Dél­után 4 órától ünnepi meg­emlékezés, baráti találkozó és amatör művészeti csopor­tok műsora kezdődik. Dél­után 5 és este 8 órától, vala­mint pénteken délután 5-től projektor videomozit láthat­lak az érdeklődók. Pénte­ken este 8 órától másnap hajnali 2-ig rophatják a táncot a zsomboiak a házas­sági évfordulók bálján. ' 10 órakor szórakoztató műsor is színesíti a bált. Zenél: a Molnár-zenekar. Szombaton és vasárnap délután 5 és es­te 8 órától projektor video­mozi szórakoztatja a műve­lődési ház vendégeit. Vasár­nap délelőtt 9—12 óráig az aprók táncában gyönyör­ködhetnek és vehetnek részt a gyerekek és felnőttek. Kisteleken. Délután 4 óra­kor veszi kezdetét a Petőfi iskola előtti téren, Petőfi Sándor szobránál az ünnepi megemlékezés a Rákóczi Ferenc Altalános és Zeneis­kola énekkarának műsorá­val. Ezután koszorúzás, majd — a Petőfi iskola tor­natermében — ünnepi De­széd és az iskolások műso­ra következik. Az ünnepsé­get a városi tanács, a Haza­fias Népfront és a Kistele­ken működő politikai pár­tok közösen rendezik; e szervezetek mellett az egy­ház képviselői is elhelyezik a megemlékezés koszorúit. Mórahalom. Március 15­éről Mórahalmon reggel 9 órai kezdettel emlékeznek meg; a '48-as emlékműnél ünnepi műsor hangzik el, melyet koszorúzás követ. Az ünnepséget a helyi népfront szervezi. Megsemmisítette a kamatadót az alkotmánybíróság Alkotmányellenesnek mi­nősítette és teljes egészé­ben megsemmisítette a ka­matadót .az Alkotmánybí­róság. Döntését rendkívül nagy érdeklődés közepiette szerdán délután hirdette ki esztergomi nyilvános ülésén A határozat ren­delkező részét dr Sólyom László, az Alkotmánybíró­ság elnökhelyettese ismer­tette. Az Alkotmánybíró­ság megállapítja — mon­dotta —. hogy a lakás­célú állami kölcsönök utáni 1990. évi adófize­tésről szóló törvény és a végrehajtási rendelet al­kotmányellenes. Ezért ezt a törvényt és módosított minisztertanácsi rendele­tet teljes egészében meg­semmisíti. A megsemmisí­tett torvény és a minisz­tertanácsi határozat a Ma­gyar Közlönyben való köz­zététele napján veszíti ha­tályát (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom