Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-14 / 63. szám

10 1990. március 21., szerda Magas színvonalú, példa értékű, nemzetközileg Is elismert tevékenységért Kossuth-díjat kapott Bozay Attila zeneszerző, érdemes művész; Cserhalmi György, a Nemzeti Színház művésze, érdemes művész; Csoóri Sándor költő; Gyarmathy Tihamér festőművész, kiváló művész; dr. Hajnóczy Gyula, a műszaki tudomány doktora, építészmérnök, régész, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára; Keveházi Gábor táncművész, a Magyar Ailami Operaház magántáncosa, kiváló művész; Konrád György író; Makovecz Imre építész, a Makona Tervező Kisszövetkezet vezetője; Mészáros Márta, a Magyar Filmgyártó Vállalat filmrendezője, érdemes művész; Mészöly Miklós író; Polgár László operaénekes, a Magyar Állami Operaház magánénekese, érdemes művész; Udvaros Dorottya, a Katona József Színház színművésze. Posztumusz Kossuthdíjat kapott Dohnányi Ernő zeneszerző, karmester; Ecldiardt Sándor, az MTA tanácskozó tagja, irodalomtörténész; Hamvas Béla filozófus, író; Huszárik Zoltán filmrendező, érdemes művész; Jékely Zoltán költő; Kodolányl János író; Kondor Béla festő- és grafikusművész; Latinovits Zoltán színművész, érdemes művész; Laziczius Gyula akadémikus, nyelvész; Márai Sándor író, költő; Molnár István koreográfus, kiváló művész; öze Lajos színművész, kiváló művész; Rajeezky Benjámin, a zenetudomány doktora, népzenekutató, zenetörténész, zenepedagógus, teológiai doktor; Sinka István költő, író; Tóth Menyhért festőművész, érdemes művész. Széchenyi-díjban részesült Dohy János, a mezőgazdasági tudomány kandi- r dátusa, nyugalmazott egyetemi tanár; dr. Halász Béla akadémikus, orvos, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára; Harmatta János akadémikus, nyelvész, nyugalmazott egyetemi tanár; Nyíri Tamás, a filozófiai tudomány doktora, teológus, a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia levelező tagozata igazgatója; dr. ötvös László, a kémiai tudomány doktora, vegyész, az MTA Központi Kémiai Kutatóintézet tudományos igazgatóhelyettese;. Perczel Károly, a műszaki tudomány kandidátusa, építész, a Várostervezési Tudományos és Tervező Intézet tudományos tanácsadója; Pigler Andor, a művészettörténeti tudomány kandidátusa, Kossuth-díjas művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója. A Széchenyi-dijat megosztva kapták a Magyarország nemzeti atlasz a szerkesztőbizottságában kifejtett tevékenységükért; Bassa László térképészmérnök, az MTA Földrajz- . tudományi Kutatóintézet tudományos munkatársa; Beluszky Pál, a földrajztudomány kandidátusa, az MTA Regionális Kutatások Központja tudományos főmunkatársa; Bercnyi István, a földrajztudomány doktora, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet osztályvezető tudományos főmunkatársa; Borai Akos, a földrajztudomány doktora, nyugalmazott tudományos tanácsadó; Keresztes Zoltán térképész, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet osztályvezetője; Marosi Sándor, a földrajztudomány doktora, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese; Papp-Váry Árpád, a földrajztudomány kandidátusa, a MEM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal helyettes vezetője; Pécsi Márton akadémikus, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet igazgatója; Szőke Tasi Sándor térképész, a MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal főmunkatársa; az oszcillációs kémiai reakciók mechanizmusának tisztázása terén elért eredményeikért: dr. Kőrös Endre, a kémiai tudomány doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára; dr. Noszticzius Zoltán, a kémiai tudományok kandidátusa, a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi docense ; dr. Orbán Miklós, a kémiai tudomány doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára. Posztumusz Széchenyidíjat kapott: Bibó István, az MTA levelező tagja, történész; ' Győrffy Barna Kossuth-díjas biológus, a biológiai tudomány doktora; Hajnal István akadémikus, történész; Jendrassik György, az MTA levelező tagja, mérnök-feltaláló; Johan Béla, az MTA tanácskozó tagja, orvos; Kerényi Károly, ez MTA levelező tagja, történész; Mándy György biológus, a biológiai tudomány doktora; Náray Szabó István, az MTA levelező tagja, vegyész; Papp Simon akadémikus, geológus; Sántha Kálmán Kossuth-díjas akadémikus, orvos; Szabó Istváji, az MTA levelező tagja, történész; Varga István, az MTA tanácskozó tagja, közgazdász. Ha lesz döntés a kamatadóról Esztergomban minden csendes. Nyoma sincs reggel kilenckor az egy óra múlva kezdődő nyilvános tárgyalásnak. A városi szabadidőközpontban — az egykori pártszékházban — csak néhányan gyülekeznek. Azt hírelik, hogy a délelőttre tervezett lakossági tüntetés végül mégis elmarad. — Negyvenöt éve először fordul elő, hogy állampolgárok megtámadhatnak egy kihirdetett törvényt! — fogad lelkesedéssel jogász ismerősöm. Együtt latolgatjuk az esélyeket. — Szerintem eldöntött dolog ez már! — veti közbe egy bennfentesnek látszó úriember. — Meg van itt koreografálva jó előre minden. Színház az egész ... Kezdődik az előadás... Nincs sok idő a meditálásra, kezdődik az ülés. — A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága! jelenti be az ülést szervező egyik úr. Az öt alkotmánybíró fotósok kereszttüzében, szilvakék talárban belép a terembe. Mindenki feláll, síri csönd. Ádám Antal, a per előadó bírája hosszasan összefoglalja a tényállást. A több mint húsz percig tartó, jogi nyelven előadott bevezető lényegét sem könnyű a járatlan állampolgárnak kihámozni. Eszerint 1090. március 11-éig 75 indítvány érkezett 14 ezer 714 aláírással az Alkotmánybírósághoz, a kamatadó megsemmisítésére. Az indítványozók szerint ez az adó azért törvényellenes, mert sérti az alkotmánynak azt a rendelkezését, miszerint minden állampolgár köteles jövedelmének és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. Többen arra hivatkoztak, hogy a kamatadó azért áll ellentétben a jogszabállyal, mert a kölcsönszerződéssel nem jön létre vagyonnövekedés. Márpedig kiadást nem, csak bevételt lehet megadóztatni. A kamatkiegészítést egyébként is nem az adós, hanem a pénzintézet kapta. Többen azt kifogásolták, hogy a kölcsöntartozás alapján előírt adó ismeretlen a nemzetközi joggyakorlatban, az alkotmány pedig előírja, hogy a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog ismert szabályait. Elsőként Csorna Lajos, a szegedi Északi Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet elnöke kapott szót: — A kormány hitszegésre kényszeritette a Parlamentet. És most éppen ők fenyegetőznek, hogy lemondanak, ha megsemmisítő határozat születik. Kérem a tisztelt Alkotmánybíróságot hogy ne hagyja magát befolyásolni. A pénzügyi tárcától és a tervhivataltól kapott válaszok elszomorítóak, elfogadhatatlanok. Becslésem szerint eddig százmilliós kárt okozott ez a rendelet. Mondjuk ki végre, ez az egész azért van, mert ismét toldozni-f oldozni ke'.l a költségvetést. Jogilag ez az érv elfogadhatatlan. Tizenegyen emelkedtek összesen szólásra a vád képviseletében. A lakás célú kölcsönök megadóztatását más-más indokok alapján, de mindnyájan elvetették: — Alkotmányerejű törvényt csak kétharmados többséggel hozhat a Parlament. Ennél a rendelkezésnél pedig a 60 százalék sem volt meg — vetette közbe Rozgonyi Ernő, a Szövosz képviseletében. Békési otthon mcradt... Többen fogadást is kötöttek, hogy az egyébként meghívott Békési László pénzügyminiszter vajon eljön-e a tárgyalásra. Nos, azoknak lett igazuk, akik arra voksoltak. hogy nem. Igencsak parázs hangulat alakult ki már az előcsarnokban a pénzügyi kormányzat és az Országos Tervhivatal vezetői ellen. — Egyszerűen nevetséges az a válaszlevél, amit a két minisztérium nekünk megküldött — mondta Nehéz Pozsonyi Imre, aki a Független Jogász Fórum nevében vett részt a tárgyaláson. — Az adó alapja ugyanis csak vagyoni aktívum lehet. A nem létező kiadást, a nem létező jövedelmet • Hz alkotmánybíróság első ülése Hajnali négykor a lakótelep még alszik, az emberek békésén foMulnak egyik • oldalukról e másikra, csak itt-ott világít néhány ablak,' mint távoli szentjánosbogár. Almosán lebotorkálok a kocsihoz. A lépcsőházban hivalkodóan nagy' plakát: „Nem fizetünk! A kamatadó törvénytelen" — hirdeti a kitűzött szöveg. Ma eldől, hogy valóban az-e — reménykedem, már a kocsiban, mielőtt nekivágnék az esztergomi útnak, ahol az Alkotmánybíróság először tartja nyilvános ülér sét, arról, alkotmánysértő-e a PaHament döntése, hogy kamatadóval sújtja az öv évnél régebben vásárolt lakások kamattartozásait. Időben oda kell érni, hiszen napokkal előtte kaptuk a hirt, az egykori koronázó város tanácsa a kormányőrség segítségéi kérte, a hatalmas érdeklődésre tekintettel. szankciónak számít, márpe- kunk, miközben levettük az dig a szerződés jóhiszemű-.> állam válláról a terhet, mert nem lehet megadóztatni. Az OTH képviselője végül A pénzügyesek sírnak most, kénytelen volt beismerni, hogy nem bírja lenyelni az meghatározhatatlan a kért en jött létre. Ez a törvény már nem is a jog, hanem a csoda körébe tartozik. Tudomásul kellene venni, hogy a magyar adózás jogi biztonsága fontosa bb, mint hogy elesik egy jelentéktelen jövedelemtől a kormány. Alig két és fél óra telt el a tárgyalás megkezdése óta, amikor Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnökhelyettese bejelentette, hogy tanácskozásra vonulnak vissza. A negyedórányi szünetben mindenki feszülten várakozott, s némi beszélgetésre is kínálkozott alkalom: nem álltunk sorba tanácsi ingyenlakásért. Tiltakozunk az ellen, hogy jövedelemnek vegyék azt, amiért bőven megfizetünk. Nincs idő a további morfond írozásra, mert folytatódik az ülés: — A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága nevében! Az ülést elnapolom — mondja Sólyom László. — ítélethirdetés március 14én, délután 4 órakor, ugyanitt. A teremben lelkes hangulat. A beadványt készítők fél sikernek könyvelik el a államkassza a kedvezményes és a piaci kamat közötti különbséget? Hát ki gerjeszti az inflációt mesterségesen, ha nem ők? Most azzal takaróznak, hogy az egykori állampárt már három évvel ezelőtt élőké- _ g szítette és bevezetésre ja- adóztatjuk ? jogi fogalom. Kilényi Géza visszavonta a kérdést. A fordulópontot a szakértők meghallgatása hozta meg. . — Jogilag elfogadhatatlan halogatást is. az egész. Hiszen nemesik a — Gondolod, hogy ünnep kamatot, hanem a törzstő- előtt kedvezőtlen döntést A villamosbérletet is vasolta a kamatadót. Egyetlen párt sem közjogi méltóság. Kilóg a lóláb. Bevallom, nem irigylem az alkotmány íogászokat. Igaz, ők legalább értik, hogy a hosszú jogi cirádák mit is jelentenek valójában, a teremben ülő egy-két száz érdeklődő aligha. Amennyire sikerült kihámozni a jogi terminus technikusokból a vita arról folyik, hogy a kedvezmény vajon jövedelemnek számít-e vagy sem? — Mindenképpen annak! — emelkedik szólásra az OTH államtitkára, Surányi György. S hosszú bizonyításba kezd, aminek az a lényege, hogy inflációs időkben, ha nem változik a törlesztés összege és nő a fizétés, több szabad jövedelem marad az állampolgároknál. Ez azt is bizonyítja, hogy tavaly több mint egymilliárd dollárt költöttünk el bécsi bevásárlóutakra. Az érvelés nem hat túl meggyőzően. Kilényi Géza, a nemrég leköszönt igazságügyminiszter-helyettes, most alkotmánybírói tisztében tette fel a kérdést: — Államtitkár úr, kérem, határozza meg a kamatadó tárgyát és alanyát! — Nem értem a kérdést! — Akkor megismétlem ... — Nem befolyásoltak hangulati elemek — hangsúlyozta Nagy Tibor profeszszor, a pénzügyi jog hazai iskolateremtője. — A tartozás nem lehet jogcím egy adó bevezetésére. Tehát nincs alapja a kamatadónak se — summázta véleményét, majd az egykori tanítvány, Földes Gábor egyetemi docens emelkedett szólásra: — Ha a kamatadót komolyan vennénk. akkor nem lehetne villamosbérlettel utazni, mert menet közben mondják, mi pótdíjat kellene fizetni az nyel vettük a két is megadóztatja a kormány. A törvény elnevezése is hamis — tanakodtak a jogászok. Számomra sokkal érdekesebb volt annak a tatai munkásembernek a panasza, ak'től a bíróság megvonta a szót, mert nem jogi érvekkel támasztotta alá mondandóját: — Nekünk annak idején nem volt vála.ó:tásunk. Tetszett, nem tetszett, el kelhozna? — nevet az egyikük. — Aligha... Kiderült, a törvény alkotmányellenes. Most már csak a döntés pontos okait kell körbejárniuk. En biztos vagyok abban, hogy szerdán megsemmisítik a Parlament határozatát. Tudod, m're várnak? Délelőtt aláírják a szerződést a Világbankkal, azután kimondják az ítéletet. Koreográfia dolga az egész ... Hazafelé még megállunk lett fogadnunk az OTP-s egy pillanatra Nagymaroslakást. A feltételeket sem nál. Az államtitkár szavai mi szabtuk. De hogy van az, jutnak az eszembe: hogy veszek egy kiló krumvlit a piacon 15 forintért, és utánam szalad az e'adó, hogy adjak még egy tízest, mert romlik a pénz. Azt kedvezménylakást. Hát infláció miatt. Arról, nem is tudja, hogy néz ki ez az beszélve hogy 100 százaié- ajándék? Ügy, hogy a világ kos adó mindenképpen legdrágább lakásában la— A költségvetés nem bírja tovább, hogy több mint hatvanmilliárddal támogassa a lakásvásárlást. Nézem a Dunát. Kétszázmilliárdot temettünk bele .eddig. Alighanem ott úszik valahol a most vitatott kamatadó is.. Rafai Gábor Befejeződött a népszámlálás Hoós János államtitkár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke kedden sajtótájékoztatón számolt be az ez évi — Magyarországon tízévenként esedékes — népszámlálás eddigi eredményeiről. január l-jén az ország népessége 10 millió 450 ezer fő volt. A tíz évvel ezelőtti, 1980. évi népszámláláshoz képest Magyarország lakossága lényegesen csökkent. Míg ugyanis tíz év alatt az élveszületések szászázalékkal kevesebb, mint tíz évvel ezelőtt, a vidéki városoké 2,5 százalékkal több, a községek lélekszáma azonban több mint 7 százalékkal lett alacsonyabb. A népszámlálás a költségvetésnek mintegy 700 millió forintjába került. A kiadások mérlegeléséhez fontos tudni, hogy az elózó, 1980. Elmondta: a népszámlálás ma 1 millió 307 ezer volt, február 20-án fejeződött be, ugyanezen idő alatt 1 millió s a most rendelkezésre álló 448 ezren haltak meg. Bu- évi népszámlálás teljes költelőzetes adatok szerint 1990. dapest népessége csaknem 3 sége 320 millió forint volt.