Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-14 / 63. szám

2 1990. március 14., szerda Gorbacsov hajthatatlan Mihail Gorbacsov elutasí­tott mindenfajta tárgyalást a litván vezetéssel Litvánia függetlenségéről. A Népi Küldöttek Kongresszusá­nak második napján, kedd reggel a szovjet törvényho­zás tagjai tájékoztatást kértek a vilniusi esemé­nyekről. Mihail Gorbacsov elmondta, hogy egyelőre csak előzetes értesülései vánnak, hivatalos értesítést, tájékoztatást még nem ka­pott. A szovjet vezető úgy vélekedett a litván döntés­ről, hogy az nem jogszerű, az 1940-ben történt esemé­nyekről, Litvániának a Szovjetunióhoz kerüléséről politikai, jogi értékelést kell adni. A kérdéssel a Legfel­sőbb Tanács következő ülé­sén kell foglalkozni. Mihai] Gorbacsov a litván függetlenségi nyilatkozatról leszögezte: „Ügy gondolom, hogy a döntés törvénytelen és érvénytelen. A litvánok, a lettekhez és észtekhez ha­sonlóan, azt kérték. ho©r tartsunk tárgyalásokat. Szó sem lehet a tárgyalásról, mi csalf külföldi államokkal tárgyalunk." A szovjet vezető hozzá­fűzte. hogy a litván deklará­cióról politikai és jogi érté­kelést kell adni. ..Álláspon­tunkat a lehető leghamarabb nyilvánosságra hozzuk." A kérdés a legfelsőbb tanács elé kerül — mondotta Mi­hail Gorbacsov. Beszédét szórványos tapssal fogadták. Délelőtt felszólalt egy Irt­ván népi küldött is, aki is­mertette a vilniusi parla­ment döntését a függetlenség helyreállításáról, s arról, hogy a szovjet törvények érvényességét felfüggesztet­ték a köztársaságban. Beje­lentette, hogy a litván népi küldöttek! az érdemi napi­rendi vitában nem vesznek részt, csupán megfigyelőként vannak jelen. Lettország fel­szólaló küldötte viszont a napirendi ponthoz szólt hozzá. A szovjet törvényhozás kedd délelőtti vitájában Mi­hail Gorbacsovon kívül már felmerültek más potenciális jelöltek is. A Szojuz (Szövetség) nevű parlamenti csoport (amely a közelmúltban alakult meg azzal a céllal, hogy erősítsék a szövetségi rendszer egysé­gét) mindjárt két politikust is javasolt jelöltségre. Egyi­kük Nyikolaj Bizskov szov­jet kormányfő, a másik Va­gyim Bakatyin belügyminisz­ter. volna e testület élére, még­pedig Pozsgay Imre állam­jTÚniszler személyében. A világkiállítás előkészí­tésében korábban tevékeny szerepet vállaló Marjai .Jó­zsef nyugalmazott minisz­terelnök-helyettes a szoká­sos politikai gyakorlattal magyarázta a késedelmes döntéseket, s azt is, hogy a Parlament és a közvélemény csak rendkívül későn jutott a nagyszabású rendezvény­nyel kapcsolatos informá­ciókhoz. Részletesen feltár­ta a döntéshozás mecha­nizmusát: kezdetben, a '80­as évek elején csak egy egé­szen szük csoport — a mi­niszterelnök, a gazdasági ügyekkel foglalkozó MSZMP KB titkár, a két illetékes miniszter , valamint maga Kádár János — foglalkozott a világkiállítás gondolatá­val. Marjai József is úgy vé­lekedett, hogy nem kellett volna 7 évig várni a nyilvá­nosság tájékoztatásával. Zsigmond Attila, az ellen­őrzőbizottság elnöke beje­lentette: a meghallgatások ezennel befejeződtek, így a bizottság egyetlen további teendője, hogy elkészítse je­lentését és azt benyújtsa a következő Országgyűlésnek. elnök, Csepregi Oszkár ügy­vezető elnök és Szabó And­rás gazdasági igazgató vá­laszolt az újságírók kérdé­seire. Elhangzott, hogy a ko­rábbiakkal ellentétben a Magyar Technikai és Tö­megsportklubok Szövetsé­ge már nem fog össze szak­szövetségeket, ám a jövő­ben is szorosan együttmű­ködni kíván az immár ön­álló Magyar Búvárszövet­séggel, a Magyar Csúszóko­rongsport Szövetséggel, a Magyar Modellező Szövet­séggel, a Magyar Rádióama­tőr Szövetséggel, a Magyar Repülőszövetséggel és a Ma­gyar Sportlövők Szövetségé­vel, hiszen klubjaik főleg ezekben a sportágakban fog­lalkoztatnak versenyzőket. Persze teljes elszakadásról szó sincs, hiszen az MTTSZ továbbra is támogatja eze­ket a szakszövetségéket, a világversenyeken való rész­vétélre, a felkészülésre. Szó volt Bősről is Gyógyszeráremelés — elhalasztva Francia Bank — Litvánia aranyáról A Francia Bank hajlandó visszaszolgáltatni Litvánia általa őrzött aranykincsét, „annak a litván hatóságnak, amelyet a francia kormány elismer". Ezt kedden jelen­tették be Párizsban. FYanciaország kormánya üdvözölte a litván parlament döntését, de egyelőre fel sem merült az ország önáLló kormánya - elismerésének' kérdése: Párizs a külügy­minisztérium hétfői nyilat­kozatában tárgyalásokat tartott szükségesnek Moszk­va és Vilnius között. A lit­ván aranykészlet 2,2 tonna, s azt még 1930-ban helyez­ték letétbe a Francia Bank­nál az akkori kormánykép­viselői. Bár 1941 után a Szovjetunió kérte a késziet kiszolgáltatását, Párizs meg­tagadta Szt, mert nem volt hajlandó elismerni a balti államok annektálását. A bank őrzi a lett aranykész­letet is, Észtország annak idején nem helyezett el le­tétet Párizsiban. „Áz emberi jogok harcosa // Terjedelmes cikkben fog­lalkozott kedden a The Wa­shington Post Tőkés László amerikai látogatásával, sze­mélyiségével, sajtóértekez­letével. A tekintélyes lap behatóan idézte a temesvári imagyar lelkész által mon­dottakat arról, hogy biztosí­tani ikell a romániai nemze­tiségek, a magyarok és a többiek kollektív jogait. „Románia legismertebb ál­lampolgára támogatást, a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megadását fog­ja kérni Washingtonban or­szágának", irta a lap. Tőkés egyúttal szívesen látna amerikaiakat, „akik megtanítanák a románokat a demokrácia szellemére, s némi türelemre a kisebbsé­gekkel szemben. A türelem Romániában alkalmi fogal­mát először négy évszázad­dal ezelőtt vezették be a há­ború után Romániához ke­rült Erdélyben, mutatott rá a cikk. A The Washington Post sajnálatosnak nevezte, hogy Doina Comea, az em­beri jogok harcosa „a forra­dalom óta elfordult haladó álláspontjától és a magya­rok teljes emberi jogainak helyreállításával szemben foglalt állást. Ugyanakkor Smaranda Enache kiáll a magyarok jogaiért —, s őt ezért nacionalista szélsősé­gesek zaklatják, rágalmaz­zák. Tőkés László kedden Láto­gatást tett a Carnegie-ala­pitványnál, majd fogadja Bruce Gelb, a kormány tá­jékoztatási hivatalának ve­zetője. Délben az amerikai törvényhozás emberi jogi bizottsága ad ebédet tiszte­letére, utóbb a képviselőház külügyi bizottságának tag­jaival, valamint Richárd Schif térrel, az emberjogi kérdésekért felelős külügy­miniszter-helyettessel talál­kozik. Csak szöszmötölés folyik Csak szöszmötölés folyik, valódi előkészítés alig — mondotta Bielek József, a Fővárosi Tanács elnöke a Bécs—Budapest Világkiál­lítás előkészületeit ellenőr­ző országgyűlési bizottság keddi ülésén. A tanácselnök azt is kifogásolta, hogy a ta­nács eddig egyáltalán nem szólhatott bele érdemben a világkiállítási munkálatok­ba, szinte valamennyi dön­tésből kimaradt. így például nem játszhatott szerepet a területkiválasztás folyama­tában, bár — erősítette meg Bielek József — a dél-bu­dapesti körzet kijelölésével egyetértenek, s alkalmasnak tartják a világkiállítás hely­színéül. A főpolgármester úgy vélte, hogy a korábban szóba került fővárosi terü­letek közül a szükséges ki­sajátítások miatt a dél-bu­dapesti igényli a legnagyobb ráfordítást, de a város to­vábbfejlődése szempontjá­ból mindenképpen szeren­Pozsgay Imre állammi­niszter meghívására kedden Budapestre érkezett Petr Pithart, a Cseh Köztársaság kormányának elnöke. A cseh miniszterelnököt a Fe­rihegyi repülőtéren vendég­látója fogadta. A vendég küzdelmes élet­útja is szóba került Petr Pithart és Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági el­nök találkozóján. A cseh kormány feje örömmel szólt arról, hogy miniszterelnöki tisztében az első hivatalos meghívást Magyarországról kapta, hiszen az elmúlt 22 évben — miután nyilván­tartott ellenzéki személyi­ségként Nyugatra nem utaz­hatott — többször látogatott Magyarországra. Magyar­ország a csehszlovák ellen­zék számára egyfajta össze­kötő kapcsot jelentett a Nyugattal, mivel a nyugat­európai utazásoktól meg­fosztott ellenzéki személyi­ségek itt találkozhattak a nyugati emigráció promi­nens képviselőivel. Haszno­sak voltak a magyarországi látogatások abból a szem­pontból is, hogy a Csehszlo­vákiából érkezett ellenzéki­ek tanulmányozhatták a pártállam lebontásában szer­zett magyar tapasztalatokat. Szűrös Mátyás hangsú­lyozta, hogy új alapokra kell helyezni a gazdasági kapcso­latokat is, főként a két or­szág elszámolási rendszerét Ennek kapcsán üdvözölte azt a törekvést, hogy Csehszlo­vákia közeledni kivan a ma­gyar—osztrák—olasz—jugo­szláv négyoldalú együttmű­ködéshez. A megbeszélésen szóba került a bósi vízlépcső ügye is. Szűrös Mátyás azt a ko­rábban már megfogalmazott álláspontot képviselte, hogy a létesítmény jövőjéről mi­előbb kezdődjenek szakértői tárgyalások. Petri Pithart a délutáni órákban a Parlamentben Medgyessy Péter miniszter­elnök-helyettessel folytatott megbeszélést a gazdasági kapcsolatok alakulásáról. Ezután ellenzéki politikai pártok — a Fidesz, a Füg­getlen Kisgazdapárt, a Ma­gyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövet­ségé — képviselőivel talál­kozott a cseh kormányfő. — Az alapvetően fontos gyógyszerekért kevesebbet fogunk fizetni a patikában, de sajnos, néhány orvosság térítési díja emelkedni fog — mondotta kedden dr. Ma­tejka Zsuzsanna gyógyszer­ügyi miniszteri biztos az MTI tudósítójának. Mint is­meretes, a gyógyszerek 1990. április 2-ára tervezett ár­emelésének időpontját az Országgyűlés döntése alap­ján a Minisztertanács már­cius 12-ei ülésén ez év jú­lius elsejére módosította. A kormány egyidejűleg jóvá­hagyta: az áremelkedések kompenzálása érdekében azok a legfontosabb gyógy­szercsoportok, amelyek ed­dig a 90 százalékos támoga­tási kategóriába tartoztak, 95 százalékos társadalom­biztosítási hozzájárulást kap­janak. A miniszteri biztos hang­súlyozta: nagyobb támoga­tásban részesülnek a 'szív­és érrendszerre ható korsze­rű gyógyszerek, a magas vérnyomás kezelésére alkal­mazott modern medicinák, a gyermekgyógyászatban hasz­nálatos orvosságok, a reu­más megbetegedések haté­kony gyógyszerei, egyes, ko­rábban rendkívül magas té­rítési díjú készítmények — mint például az Ulceran. az Isprinosin, a Kreon — és a tőkés importból származó gyógyszerek. Ily módon a társadalombiztosítás 2 mil­liárd 246 millió forint több­letkiadást vállal át a lakos­ságtól. A változások csök­kenteni fogják a nyugdíja­sok és a gyermekes csalá­dok többségének gyógyszer­kiadásait. Az Országgyűlés által jó­váhagyott 26 milliárd forin­tos gyógyszertámogatási elő­irányzat a többi gyógyszer áremelkedésének kompenzá­lására nem nyújt fedezetet, ezért a recept nélkül kap­ható gyógyszereknél, nyug­tatóknál, fogamzásgátlóknál, testépítésre használatos me­dicináknál július l-jétől kü­lönböző mértékű áremelke­désre kell számítani. Tíz tonna fegyver Felemás helyzet Furcsa, mondhatni fele­más a jelenlegi helyzet: a Magyar Honvédelmi Szövet­ség február végén átalakult a Magyar Technikai és Tö­megsportklubok Szövetsé­gévé, de szerte az országban még MHSZ-klubok működ­nek. Ez az átmeneti állapot legkésőbb szeptember végé­ig tart, hiszen addig össze kell hívni egy újabb kül­döttközgyűlést, s addig1 a kluboknak — legyenek azok többféle tevékenységet folytatók vagy szakágiak — dönteniük kell arról, hogy csatlakozni kívánnak-e az MTTSZ-hez Mindez a tár­sadalmi szervezet keddi saj­tótájékoztatóján 'hangzott el, amelyen Farkas Lóránt összesen tíztonnányi fegy­vert akartak „szolgálati cé­lokra" bevinni Brazíliába Fidel Castro biztonsági em­berei, abból az alkalomból, hogy a kubai vezető részt vesz a brazil elnök beikta­tásán. Fidel Castro kubai állam­fő szerdán utazik Brazíliá­ba, hogy jelen legyen Fer­dinánd Collor de Mello meg­választott brazil elnök be­iktatási ünnepségén. A ku­bai biztonsági szolgálat 83 alkalmazottja már korábban a brazil fővárosba utazott. A titkosügynökök nem men­tek üres kézzel: a repülő­gép fedélzetén tíztonnányi fegyvert vittek mágukkal, egyebek között rakétákat, géppisztolyokat, gránátokat és egy légvédelmi ágyút. Brazil repülőtéri közlések szerint a kubaiak csak ki­lencórás vita után voltak haj­landóak lemondani a Fidel Castro személyes biztonsá­gát szavatoló fegyverek ki­rakodásáról — az arzenált szállító repülőgép visszatért Havannába. esés választás. A főváros gazdái viszont nem értenék egyet azzal, hogy nem von­ják be őket a város sorsát érintő, nagy horderejű dön­tésekbe — mondotta Bielek József —, s enyhén szólva furcsa, hogy a Fővárosi Ta­nácsot a kormány csak te­lektulajdonosnak tekinti. Borvendég Béla és Mol­nár Attila, a Magyar Építő­művészek Szövetségének képviseletében jelentek meg a vizsgálóbizottság előtt. Ok egyebek között arról a véle­ménykülönbségről szóltak, amely a szövetség és az elő­készületekkel foglalkozó bizottság között kialakult. Nem fogadta el például a kormánybiztos a MESZ-nek azt a javaslatát, miszerint szükség lenne egy olyan grénium létrehozására, amely összefogja a vi­lágkiállítás koncepcióját meghatározó szellemi erő­ket. A MESZ nagy tekinté­lyű politikai vezetőt állított Szekusper Temesvárott Az ítélőszék előtt álló 21 vádlott közül a rangosab­bak elleni vád: bűnrószes­ség népirtásban. A Ceau­sescu-pár, illetve a már el­itélt négy volt politikai ve­zető esetében a képlet vi­lágos volt, sok munkát nem adott annak bizonyí­tása, kit milyen, és mek­kora felelősség terhel. Köztes szinteken viszont más a helyzet. Mert abban a bizonyos tárgyalóterem­ben elhangzott lövetési pa­rancsot valakik közvetí­tették, mégpedig igen ha­mar, hiszen vasárnap, de­cember 17-én, délután négy óra körül már eldördült az első puskalövés a temes­vári Szabadság (egykoron Jenő herceg) téren. Kis­katonák lőttek, egyelőre még csak sejthető: volt lövöldöző Szekuritáténál sorkatonaságát letöltő le­gény éppúgy, mint más fegyvernemnél szolgáló. Lőttek bel ügyes és honvé-* delmis egységektől is. A per viszont szekus-per. Vagyis, a hadbíróság előtt kizárólagosan belügyesek állnak: volt szekus főtisz­tek, illetve az egykori mi­lícia törzstisztjei. Erre még nem volt példa, hogy belügyisek fölött testületi­leg ítélkezzen a hadügyi ítélőszék. Nem kellett nagy fantázia ahhoz, hogy ki­találja a per iránt érdek­lődő: nagy lesz a harc. De azt aligha jósolta meg bárki, hogy a vádlot­tak felének kihallgatása — a népirtásban való bűnré­szességgel vádoltak — után semmi meg nem világoso­dik. Illetve nagyon „vilá­gos": egyetlen, itt kihall­Kik lőttek? gatott nem lőtt, jóformán puska sem volt a kezük­ben. Vegyük szép sorjá­ban. Macri tábornok a kémelhárítás országos 'fő­nökeként csak adatokat gyűjtött — volna, ha ösz­szejön, de ő igazán egyet-; len külföldi ügynököt fel nem tudott mutatni. Nem állította, igaz, de mintha sugalmazta volna: nem is nagyon akarta ilyesmivel a régi rendszert kiszolgál­ni... Macri Emil szerint a temesvári belügyeseket vasárnap, a legvéresebb napon még fel sem fegy­verezték, másnap történt volna ez meg. Hogy ki lő­hetett, azt nyilván nem tudja a fő kémelhárító, de biztos, hogy nem a bel­ügy, s ezen belül sem a szeku. Popescu Ion, a helyi bel­ügyi felügyelőség parancs­noka — a milícia, a szeku és a tűzoltóság közös fő­nöke —, november végén kapta meg temesvári ki­nevezését, de akkor lépett meg Nadia Comaneci, ami miatt úgy érezte, jobb gyorsan kivennie szabad­ságát. Első munkanapja éppen az ominózus 15-ére esett. Már másnap átve­zényelték a fővárosból ér­kezett tábornokok a me­gyeházára, hogy a pártve­zetésnek segédkezzen, ami­ben tud. Ergo: ő aztán semmi rosszat nem tehe­tett, nem volt alkalma... Ulóbb azért rá is vallottak néhányan, hogy nem volt éppen annyira mellékvágá­nyon. Sima Traian, a helyi szeku ezredesi rangban szolgáló parancsnokától várták a legtöbben a feL oldó vallomást, de téved­tünk. Csinálgatott ő is ezt­azt, de semmi rendkívülit, igazán csak a mindennapi meló folyt, s hogy lövé­sek?! — na ilyet aztán róluk ... Szerinte a szeku­sok december 18-án este kaptak csak fegyvert, az első vérhullám után — amivel kizárja önmagukat az első menetből . .. És nem lövettek a Bu­karestből érkezett főnökök, Teodorescu Filip ezredes és Anastasiu Gábriel al­ezredes — egyik a kémel­hárítás, a másik a belső információs hálózat helyet­tes parancsnoka —, ők nem is foglalkoztak ilyen ügyekkel. Főleg a közhan­gulat felmérésén munkál­kodtak ... Ezek után nem lepett meg senkit, hogy a helyi szeku két parancsnokhe­lyettese, Atudoroaie Gheor­ghe alezredes és Tinu Ra­du őrnagy sem „lehettek" a lövetés, tehát a sok ha­lottért felelős tényezők. Bár, itt már némi hiba csúszhatott a koreográfiá­ba, mert Atudoroaie azt vallotta, hogy már 17-én megtörtént felfegyverezé­sük, felerészt Carpati tí­pusú pisztollyal, felerészt pedig gépfegyverrel... Hogy, hogy nem, utólag valahogyan sugallat szán­hatta meg, mert amikor elébe tették vallomását, aláírás céljából, kiegészí­tést kért, hogy arra a fel­vegyverzésre mintha nem is emlékezne olyan pon­tosan ... Az ítélőszék elnöke eze­ket a nyilvánvaló mellé­beszéléseket legfönnebb né­hány gúnyos szóval illet­te, nem sokat bajlódott az­zal, hogy zavarba hozza a vádlottat, s így bírja őszin­te szóra. Alighanem dön­tő érvényű tanúvallomá­sokra számíthat. Mert a temesváriak tudják, hogy kezdetben bizony minden­ki lőtt a városban, milí­cia, Szekuritáté és hadse­reg. Vannak „golyógyűj­tők", akik meg tudják mondani, melyik típusú golyó honnan származik. Az eddigi vallomásokból nyilvánvaló a szekusok szándéka: olybá minősíte­ni, olyannak mutatni de­cember 15—20. közötti ténykedésüket, ami sem­miben sem tért el a „ter­mészetestől". Akkor pedig, semmi olyan vád nem il­letheti őket, amivel az or­szág bármely városának szekusai nem. vádolhatók. Csak annyi a különbség, hogy halottja kevés vá­rosnak van — Arad, Bras­só, Kolozsvár, Szeben, Bu­karest —, s ezek közül ta­lán a legtöbb éppen Te­mesvárt. Számukat bizo­nyosan még ma sem tud­juk. Marad tehát a kérdés: ki lőtt a Bega partján? A válasz alighanem je­lenlegi beosztásába kerül a nemrég kinevezett nem­zetvédelmi miniszternek és a belügyminiszternek. Utóbbi ellen hetek óta fel-felcsap a tüntetés, előb­bi szerepéről nem ezt tud­ta Temesvár. Bodó Barna V

Next

/
Oldalképek
Tartalom