Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-02 / 52. szám

3 1990. március 2., péntek EGÉSZSÉGÜGY — HELYBEN Á petíciók Életveszélyes semmin sem változtattak ? épületekben gyógyítanak Mint emlékezetes, január végén utcára vonultak Szegeden az egészségügyiek, hogy demonstrálják elégedetlenségüket. A transzparensek a járókelőkét tájékoztatták közérzetükről, követeléseiket azonban petícióban foga 1mazták meg, amelyet átnyújtottak az illetékeseknek, köztük Kajáry Irén megyei főorvosnak. Ezúttal vele beszélgettünk a megye egészségügyének gondjairól, és érdeklődtünk a dolgozók kéréseire adott válaszok felöl. „Etikátlan" tüntetés? — Hogyan ítéli meg a megyei főorvos magát a tüntetést, és a petícióban megfogalmazott követeléseket? — A kéréseket nagyrészt indokoltnak, a megmozdulást időszerűtlennek tartottam. Sőt, ki merem mondani: az ország jelenlegi gazdasági helyzetét nézve etikátlannak is. — Márpedig a tüntetők természetrajza világszerte olyan, hogy az őket ért valódi vagy vélt „etikátlanságok" miatti fölháborodásukban aligha mérlegelnek egyéb szempontokat... — Amikor az országot a gazdasági összeomlás fenyegeti — bár elismerem, ez nehéz — józanabb, belátásra lenne szükség. Különösen akkor, amikor mindennek ellenére, az ország teherbíró képességén felül is vállalta a kormányzat, hogy a 16 százalékos bérautomatizmuson túl is hoz bérintézkedéseket. — A Csongrád megyeiek igazságtalannak tartják, hogy alapbérük 30 százalékkal elmarad az országos átlagtól. — Ha lemaradásban lennének is, jelenleg nincs lehetőség arra, hogy ezt a költségvetésből korrigálják. A tanácsok ugyanis a települések működését is alig tudják biztosítani. Szóba jött az is, hogy egyes intézmények munkáját ideiglenesen szüneteltetni kellene. — ön feltételes módban fogalmaz, mintha valójában nem lennének hátrányos helyzetben — a fizetés tekintetében — az itteni egészségügyiek. — Nyílt statisztikai jelentéseknek nem sikerült a nyomára bukkannunk. Más adatokat közölnek az osztályok, és mást a szakszervezet A petíció átvétele után adatokat kértünk a Szociális és Egészségügyi Minisztériumtól. Eszerint nincs lényeges különbség az országos átlag, valamint a Csongrád megyei egészségügyiek egy főre jutó havi bruttó átlagbére között. Az ipari átlagbérhez viszonyítva viszont itt 39 százalékkal kevesebb üti a markát annak, aki az egészségügyben dolgozik. Van azonban, ahol 73 százalék a lemaradás! — Sovány vigasz — mondanák erre az elégedetlenek. — De a kormányzat erőfeszítéseit is méltányolniuk kellene. Azt, hogy jóváhagyta az egészségügyi és szociális ágazat bérfejlesztési koncepcióját. Igaz, hogy éppen a szűkösebb pénzügyi lehetőségek miatt többlépcsős rendszerben... — Afci korábban részesült . is fizetésemelésben, mára már az sem elégedett, hiszen az infláció miatt alig érzi a pluszforintok áldásos hatását. — így igaz, s mit szóljanak azok, akik olyan szakmában dolgoznak, amelyben csak most lesz fizetésemelés! Egyébként a Szociális és Egészségügyi, valamint a Pénzügyminisztériumnak küldött jelentéseinkben kértük az ágazati lemaradás csökkentését. A megyei tanács, a városi tanácsok azonban jelenleg képtelenek bérfejlesztésre. — Nem tudom, eljutott-e az ön fülébe is: a szegedi egészségügyi dolgozók közt az a hír járja, hogy a bérpolitikai intézkedés újabb lépcsőjeként, január l-jétől visszamenőleg esedékes béremeléseket úgymond „visszatartja" a városi tanács. Félnek az emberek, hogy majd „beépül" a költségvetésbe. — Erről nem hallottam. A, 16 százalékos automatikus béremelés összegét tudomásom szerint ki-ki megkapta a februári fizetésével. Az országos szintű 14 százalékos — a szegedi kórházban egyébként 20,9 százalékos — emelés a bérpolitikai intézkedés révén papíron megtörtént. Mivel az irányszámokat közöljék. több hely.en elkészítettéje élŐré a személyi lebontást is: ez adhat okot á- félreértésre. A pénz éppen ma érkezett meg a megyébe, így a városi tanács még nem kaphatta meg. Idő hiányában valószínű, csak az áprilisi borítékban vehetik kézhez a dolgozók. Mi lesz az áprilisi borítékban ? — Helyesebben ezúttal egyes kiemelt munkaköri csoportokba tartozó dolgo-zók. — Igen, a béremelésben még nem részesült orvosok, egyéb egyetemi végzettségűek, egészségügyi főiskolát végzettek és egészségügyi szakdolgozók. — Milyen elvek alapján osztják el a rendelkezésre álló pénzt? — Létszámarányosan, iskolai végzettség szerint „fejkvótát" állapítottak meg: egy-egy bérfejlesztésben eddig nem részesült orvosra 4500 forintot, főiskolai diplomásra 3000, egészségügyi szakdolgozóra pedig 2000 forintot szánta minisztérium, ennyit utal át a megye a városi tanácsnak. A látszat az, mfntha mindenki ennyit kapna, holott az intézményen belül a vezetőnek, a szakszervezetnek kell döntenie egyéni teljesítmények, a szolgálati idő és egyéb szempontok alapján. Történetesen, ha a műszakiak alacsony bére miatt fokozottan érvényesül az ipar elszívó hatása, az intézmény működőképességének fönntartása érdekében indokolt anyagi áldozatokkal is megtartani őket. Pénzt „kicsikarni"? — A petícióban kérték a dolgozók a 13. havi jutalmat is. — A 13. havi bér költségvetési biztosítása ma — ugyancsak gazdasági okokból — lehetetlen. Az intézmények bérmegtakarításból ennél több jutalmat fizetnek ki évente. — A rossz munkahelyi körülményeket, az igazságtalan adózást is szóvá tették a tüntetők. — A központi intézkedést igénylő kéréseket továbbítottuk a minisztériumba. — Létszámhiányra, túlterheltségre is hivatkoztak a szegedi egészségügyiek. — E tekintetben nem tudunk egyetérteni. A megyében 10 ezer lakosra 42 orvos, 1000 lakosra 27,5 egészségügyi dolgozó jut. A vidéki átlag 26 orvos és 21 egészségügyi dolgozó. A Honvéd téri bőr- és nemibeteg-gondozó födémje megcsúszott, az épület életveszélyessé válf. A gyermek- és ifjúsági ideggondozó három évtizede kérleli a i'anácsot, biztosítson a gyógyítómunkához méltó körülményeket a száz négyzetméteres, sötét és levegőtlen, paravánokkal osztott üzlevhelyiség helyett. A Föltámadás utcai körzeti orvosi és fogászati rendelő — ami negyed százada hajdan volt kocsmában helyeztetett el — bei'egnek és orvosnak megalázó, elviselhetetlen körülmények között működik. gggrisgt- ' 'mr.. •ft.*'* f ••?:•:•., v /A Nagy lástíó felvétele Ez egy fürdőszoba a kórház belgyógyászati osztályán — Mennyiben érez ön, mint egészségügyi dolgozó együtt a szakmabeliekkel? — Tény j—, hogy bár jelentós béremelést kaptunk — nem csökkent lemaradásunk az iparban dolgozók fizetéséhez képest, ezért magasabb bérautomatizmusra lenne szükség. Valóban igazságtalan, hogy az ügyeleti és készenléti díjakat ilyen mértékben megadóztatják, holott az egészségügyben alapvető követelmény az ügyelet, a folyamatos munkavégzés. Végül: sokkal rosszabbak nálunk a munkakörülmények, mint máshol, rettenetes állapotban van a legtöbb kórház, rekonstrukcióra azonban csak központi támogatásból futná. A szegedi kórház fölújítására például egyetlen forintot se irányzott elő a tanács. A pénzhiány nagy csapás az egészségügyben, s az országos gondok miatt ezt még kevésbé tolerálják az emberek. A döntéshozók — a mi osztályunk dolgozói is — tisztességesen igyekeznek enyhíteni a bajokat, ám kétségtelenül az vezetne jobb eredményre, ha az ágazat számára több pénzt tudnánk kicsikarni. Chikán Ágnes Mindhárom intézményről — a mihamarabbi végleges és megnyugtató megoldást sürgetve — részletes helyzetjelentést adtunk az elmúlt év végén. Tettük ezt abban a reményben, hogy az akkor tájt felszabaduló pártlétesítmények között netán akadnak olyan épületek, amelyek az évtizedek ói'a legraszszabb körülmények között vergődő — tanácsi gondozásban levő — szegedi egészségügyi intézményeknek új otthont adhatnak. Reményre jogosított a nagy ígéret, miszerint az MSZMP leadott épületei elsősorban a 40 éve kisemmizett oktatásnak és!vagy ez egészségügynek járnak. Három hónap elteltével ismét tájékozódtunk: mi történt a hárqm rendelővel, illetve mit és mennyié kapott az egészségügy a pártintézmények közül Tízből kettő, marad egy A kérdéseket megválaszolni Csergő Tibort, a Szeged Megyei Városi Tanács V. B. egészségügyi osztályának vezetőjét kértem: — A felszabaduló pártépületek közül tizet igényeltem, a város legrasz. szabb helyzetben levő tanácsi egészségügyi, illetve szociális intézményeinek áthelyezésére. Az Acél, a Földvári, a Rákóczi, az Eszperantó utcai, a Római körúti pártházakat, valamint a Fürj utcai KISZokbatási épületet és a munkásőrség' Tábor utcai székházát. Mindössze kettőt kaptunk: a Földvári és az Acél utcai pártirodát Szándékunk szerint a bónés nemibeteg-gondozót költöztettük volna a Földvári utcai pártházba, lévén e rendelőnek az elhelyezése a legsürgetőbb feladatunk. Mint kiderült, az a pártiroda több millióért alakitható át gyógvítóintézménnyé, így gyakorlatilag egyetlen „ajándék" épület jutott számunkra: az Acél utcai pártiroda, ahová az alsóvárosi szociális otthon lakóit költöztetjük át. A Földvári utcai pártházat talán a kórház tudja használni valamire. — A többi igényelt pártház mely egészségügyi intézmények számára kellett volna? — Az Eszperantó utcába a Lassacskán szétmálló Föltámadás utcai körzeti orvosi és fogászati rendelő költözhetett volna át. A munkásőrség — igencsak tágas, központi helyen fekvő — Tábor utcai házába a bőr- és nemibeteg-gondozót terveztük, esetleg, velük társbérletben, a kórház nillanatnyilag padláson-pincében fekvő raktárkészlettét. A KISZ-iskolában kialakítható lett volna — méghozzá európai körülmények között — egy 120 személyes idősek otthona. Ide költözhettek volna az alsóvárosi kolostorból kitelepítendők. és a hosszabb ideje szociális otthoni elhelyezésre várók. S juthatott volna új épület a gyermek-ideggondozóniak is. Egészségügyi festés A gyermek- és ifjúsági ideggondozó tehát három évtized után sem érdemelt ki legalább az ideális pszichiátriái gondozásra emlékeztető körülményeket Maradnak! tovább a 100 négyzetméteren, a parányi fülkeszobákban, kapu alatti „váróteremmel". Abban a helyiségben, amelyet a köjál egészségügyi munkára alkalmatlannak ítélt, s aminek okán decembertói február közepéig itt „egészségügyi festettek". A Föltámadás utcai rendelőben is kínlódnak tovább, a málló falak között élvezve az ingyenes egészségügyi ellátást. E rendelők/ még nem dőltek össze, az orvosok és a betegek tűrőképessége pedig, úgy tűnik, határtalan így új helyre költöztetésük ismét, és sokadszor, lekerülhet a napirendről. Nem úgy a bőr- és nemibeteg-gondozóé. Innen ugyanis költözni kellett, mert az épület életveszélyessé nyilváníttatott. Felújítása nem gazdaságos, lebontásra javasolták. Persze, attól függ, honnan — pontosabban, kiknek a szemszögéből nézzük. Egy magánstatikus — és a tőle függetlenül méréseket végző Szegedi Tervező Szövetkezet szakemberei — szerint felújítani nem érdemes, mert hiába áldoznának rá 4-5 millió forintot, csak elodáznák néhány évre az épület lebontását. A tanács tervosztálya viszont a felújítást szorgalmazza. Ráncok a bőrgondozón Az egészségügyi osztály vezetőjének azonban nincs ideje a szakvélemények és ellenszakvélemények harcát végigvárni. A bőr- és nemibeteg-gondozónak hely, épület kell, s talán érdemes még ringbe szállni a munkásárök egykori székházáért Delegáció ment hát a Csongrád Megyei Tai*ics elnökhelyetteséhez A küldöttség ígérettel a tarsolyában távozott. Az elnökhelyettes hatalma ez ügyben addig terjedt, hogy megígérte: felkéri Huber Bertalant — a pártvagyon átvilágításával megbízott kormánybiztos szegedi képviselőjét —, tegye szóvá az országos központnál a szegedi munkásőrszékház ügyét. (Amiről mellesleg az a megbízható forrásokból származó hír járja, hogy 36 millióért cserélhet gazdát Az egészségügynek legalábbis ezt az árat szabták.) Bár szándékomban állt, mégsem kerestem fel Huber Bertalant a kérdéssel: szóvátette-e a központban a jó néhány hónapja üresen álló székház ügyét? Úgysem mondhatott volna nekem mí'ért, mint amit kolléganőm minapi írásában olvastam E szerint: „Az Állami Fejlesztési Intézet vezetője elmondta, a 140-150, munkásőrök által használt épület közül csak a pályázatban meghirdetett 32 tulajdonjoga tisztázott A két szegedi ingatlan a Tábor utcai, volt megyei munkás őrparancsnokság és a Komócsin téri egységparancsnokság épülete — az MSZMP és a munkásőrség közös beruházása volt így előbb tisztázni kell a végleges hasznosítás lehetőségeit." Szükségállapot, ki tudja, meddig Mindehhez, persze, egyetlen naiv kérdés kívánkozik: az MSZMP és a munkásőrség közös, beruházásra fordított pénze honnan, miből teremtődött elő? Nem járhatok messze az igazságtól, ha úgy vélem, az évtizedeken át meglopott egészségügy és oktatásügy pénzéből, a nagy kalapba dobott önkényesen elosztott állampolgári befizetésekből, a köz vagyonából. Ha ez a köz var gyon ugyanis igazságosan osztatott volna el, akkor minden bizonnyal 6em az egészségügy, sem az oktatásügy nem kényszerülne most a mások által levetett holmit viselni, illetve azért harcolni. Marad tehát minden a régiben. A nagy ígéretből — miszerint a felszabaduló pártingatlanok elsősorban a hái'rányos helyzetű egészségügyet illetik — itt, nálunk semmi nem váltatott valóra. A legrosszabb körülményekkel küszködő gondozók, rendelők helyzetét megoldandó — a zsúfoltság újabb fokozásával — ismét ..átcsoporvosítás" lesz, etru újabb szükségállapot. Ki tudja, meddig? Kalocsai Katalin