Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-12 / 36. szám

a | III : DÉLMAGYARORSZÁG 80. évfolyam, 36. szám 1990. február 12., hétfő Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Gyertya és Biblia » Állami Lábszínház — Mit jósol a szibériai? - A letiltott atomtemetkezés — Tyson-altató Németország megteremtése. Hozzátette ugyanakkor, hogy a történelmi tapasztalatokból adódó szovjet félelmekkel, mint realitásokkal számot vetnek. — Ma újabb lépést tettünk a szovjet—német kapcsolatok egy új Tőkés László — Temesvár Dávidja, aki legyőzte a fi- rét eredményekről s.iámolliszteust — Szegedet is meghódította. Szombaton róla be- hatnak be. szélt, tekintetével őt kereste a város. És senki sem csa- Az új német állam esetlatkozott leges semlegessége kapcsán A lelkész — Szegedet elhagyva — aztán bemutatott Kohl határozottan értésre egy nagy politikai villámröpülést: Bukarestbe utazott, adta Moszkvában, hogy ezt hogy tárgyaljon az amerikai külügyminiszterrel, majd a megoldást Bonn nem tartPápára röpült, hogy folytassa magyarországi jószolgálati ja elfogadhatónak. A sajtóútját értekezleten részt vevő szintje felé — mondotta Marosvásárhelyen — mely város Románia földrajzi Hans-Dietrich Genscherkül- A jelentős mértékű NDKkövéppontjától, Ágotától mindössze hatvan kilométerre ügyminiszter ehhez hozzá- beli kivándorlás kapcsán fekszik — százezres tömeg tüntetett némán, gyertyával és tette, hogy ezt a kérdést is szintén azt hangoztatta, hogy magyar nyelvű könyvvel — javarészt Szentírással — a a négy nagyhatalommal különösen a jelenlegi időkézben. egyeztetve kívánják megöl- szakban meg kell győzni az Híreink rr.ásiik főszereplője. Horn Gyula Ottawában dar.i. embereket, hogy van perstárgyalt a Nyitott égbolt akcióról, no meg a várhatóan Az európai témakört érint- pektívájuk és lehetőségük a nagy fejlődésnek induló kanadai—magyar kapcsolatokról, ve Kohl kancellár kifejtet- hazájukban való boldoguFolytatása következik... te, hogy az újraegyesítéssel lásra is. Az egyesítés felé Ulánbátor és Győr. Mongóliában békés tömeggyűlésen nem akarják veszélyeztetni a tett első lépésként Bonn vakövetelték a kormány lemondását, és az ellenzék törvé- leszerelés és az enyhülés fo- lutauniót és gazdasági könyes működésének lehetőségét. Északnyugati városunkban pedig ledöntötték talapzatáról a volt megyei pártbizottság székháza előtti szobrot. Az események — nem nehéz belátni — egy tőről fakadnak. Visszakanyarodva a szoborhoz: nem Marxot és nem Lenint ábrázolta. Csak egy munkást, talpig' szocreálban. A ledöntött bronz most is talapzata mellett fekszik. Dlusztus Imre Németország újraegyesítéséről Á kérdésekre a megoldást közösen keresik Moszkva tiszteletben fogja tésre adta, elsősorban Bonn tartani a német nép dön- ^ Berlin, illetőleg a négy tését, ugyanakkor a német ... ' . , egység megvalósítását csak nagyhatalom kozotti folya" az európai realitások figye- fnatos tárgyalások útján képlembe vételével tartja el- zeli el az újraegyesítés meképzelhetőnek — közölte Mi- netének és keretének kidolhail Gorbacsowal folyta- gozását, amit még az idén tott megbeszélései után Hel- az európai államok csúcsmut Kohl. Az NSZK kancel- találkozóján szélesebb köriárja szombat esti moszkvai ben is megvitatnak. A nyulyamatát, a cél egy békés zösséget ajánl az NDK-nak. Mandela szabad! Nelson Mandela, az Afri- tói 60 kilométerre levő Vickai Nemzeti Kongresszus történelmi vezetője több mint 27 — börtönben eltöltött — év után visszanj^rte szabadságát, ami új fejezetet nyithat a Dél-afrikai Köztársaság ben. börtöngazdaság tor Verster kapuján. A kapunál híveinek ezrei várták több mint száz újságíró, fotó- és televíziós ritörténeté- porter társaságában, akik helikopteren érkeztek a A 71 éves, őszbe csavaró- helyszínre, hogy tanúi ledott hajú férfi vasárnap gyenek a legendás fogoly délután feleségével, kéz" a szabad emberként tett első kézben kisétált a Fokváros- lépéseinek. Jelein és a polgárháború Borisz Jelcin, az ellent- beleértve — ezzel a bevezemondásos radikális, Gorba- tővel hívja fel a figyelmet csov elnök legszigorúbb kri- első oldalán a The Sunday tikusa arra figyelmeztet, Times négyoldalas szovjet hogy amennyiben a szovjet helyzetjelentésére. Ennek kePozsgay Imre a baloldalról Szombaton egész nap Hódmezővásárhely vendége volt Pozsgay Imre államminiszter, aki a délutáni választási nagygyűlés előtt találkozott a sajtó képviselőivel. sajtóértekezletén egyúttal gatnémet kancellár annak a kommunista párt nem re- retében számol be a lap köszönetet mondott a szov- meggyőződésének adott han- formálja meg önmagát elég Andrew Neil főszerkesztő és jet államfőnek a német- got, hogy minden felvető- gyorsan a népi harag leve- Peter Millar közép-európai kérdésben eddig elért ered- dő problémára megtalálják zetésére, akkor a Szovjet- főtudósító Borisz Jelcinnel mények elősegítéséért. a kölcsönösen elfogadható unióban román stílusú vé- i(„szibériai" — hívei szerint Kohl, mint ezt a sajtóér- megoldást, s az idei európai res forradalom robbanhat ki, folytatott beszélgetéséről, tekezleten többször is ér- csúcstalálkozón már konk- a KGB utcai lövöldözését is A szovjet ellenzéki politikus kifejtette, hogy véleménye szerint a nyugati fővárosokban túlértékelik mind magát Gorbacsovot, mind az SZKP központi bizottsági ülésének eredményét, a párt monopóliumának megszüntetéséről hozott döntést. Hangoztatta, hogy Gorbacsov a keményvonalasokat békítgetve, túlságosan keveset, és mindig megkésve halad a reformokkal, ami robbanásveszélyes. „A januári gazdasági eredmények még a nullát sem érik el. mínuszt mutatnak, a stagnálás brezsnyevi korszakából sem em, lékszem ilyen gyatra teljesítményre. Meggyőződésem, hogy ha egy-két évvel ezelőtt radikálisabban közelítettük volna meg a dolgokat, most sokkal jobb eredményeket mutathatnánk fel" — mondotta Borisz Jelcin. A probléma fő forrását abban látja, hogy nem dolgozták ki a peresztrojka koncepcióját. Gorbacsov sorozatos kompromisszumai miatt az SZKP öt évvel van lemaradva a peresztrojka mögött, a párton belüli demokratizálás nem történt meg. „Gorbacsov, csakúgy, mint a pb és a kb, állandóan azzal próbálkozik, hogy felkapaszkodjék az utolsó vonat utolsó vagonjára" — mondotta. Az elsősorban pártpolitikai és belpolitikai témákat taglaló sajtótájékoztatón a miniszter több olyan kérdést is kapott, melyek kapcsán szükségessé vált tisztázni: jelenleg ki mit ért Magyarországon baloldal alatt. Sajnos, hosszú időn keresztül országunkban a baloldaliságot a sztálinista gyakorlattal azonosították — mondatta Pozsgay Imre —. s ez bizony, nem növeli a baloldal jelenlegi ázsióját Elsősorban a spanyol, az olasz, a francia szocialista pártot a német szociáldemokrata pártot tekinthetjük „mintának", ha a baloldaliságot meg akarjuk fogalmazni, ezek egytől egyig igen sikeres pártok Európában. Hosszú távon Magyarországon nem lehet kizárni a szocialisták és a szociáldemokraták közeledését baloldali összefogását sem. annak ellenére, hogy jelenleg az SZDP ez elől elzárkózik. A továbbiakban az állammintszter figyelmeztetett annak veszélyére, ha a baloldal kiszorulna a Parlamentből; megjegyezte, hogy sokak szóhasználatában a „kommunistamentes Parlament" valójában baloldalmentes Parlamentet jelent „Csöbörből vödörbe nem eshetünk' „a korábbi sztálinista válthatja fel egy másfajta diktatúra." Vigyázó szemünket Varsóra kell vet lidaritás hirdet sztrájkot, számunkra is jelzés értékű: a gazdasági válságot a rendszerváltás önmagában nem oldja meg; csupán előfeltétele annak. Ráigérgetéssel, egymás túllicitálasával egyetlen felelős politikai erő sem léphet fel ma Magyarországon a siker reményével. Fontos volna nyilvánosságra hozni a decemberi „nemzeti csúcs" jegyzőkönyvét, amelyen gyakorlatilag minden politikai erő (az ellenzék is) beleegyezett a szükséges gazdasági restrikciós intézkedések meghozatalába mégis, most mindannyian — pozíciónyerés reményében — a kormányt teszik ennek következményeiért felelőssé. Kérdésünkre, hogy mi a véleménye a „Vastagh-gate" ügyről, az államminiszter tömören azt válaszolta: „Vastagszik." Majd kifejtette: Battonyán valóban szóba került Recsk, de pontosan ellenkező előjellel említette a recski tábort Vastagh Pál, mint az a későbbi sajtóközleményekből kitűnt. Pozsgay Imre az ügy kapcsán a botrányt kirobbantó újságíró személyes felelősségét hangsúlyozta, majd újabb kérdésünkre — Állt-e valamilyen politikai erő ezen újságíró mögött? — azt felelte: nem tudja, de tény, hogy az ügyből bizonyos politikai erők hasznot húztak. Szóba került a vidéki napilapok jövendőbeli státusa is, amelyek tudvalevő. , leg még mindig a volt állampárt jog7wTnT ~~' utódjának tulajdonában vannak! E kérdiKtaturat nem désben pozsgay Imre nem foglalt el konkrét álláspontot; annyit mondott csak, hogy a nyilvánosság kérdésében lőnünk — jegyezte meg egy másik kérdés vább kell folytatni a politikai egyeztető kapcsán —; ugyanis az a tény. hogy a tárgyalásokat Szolidaritás kormánya ellen maga a Szo- S. I. Ringben Nem tudnám megmondani. hányszor hallottam az elmúlt években azt a lehangoló mondatot: Vár• juk meg a döntést, addig nem publikus. Ezekre a szavakra az újságírók többnyire dührohamot kaptak, amit minden erejükkel igyekeztek palástolni, tehát gyomorfekélyük lett. Eme leverő mondat nemcsak azért váltott ki titkolandó dühöket, mert választott szakmánk gyakorlásában akadályozott. Tudni lehetett belőle: kis pont vagy te itt, ember, aprócska csavar a gépezetben, s majd csak akkor léphetsz működésbe, ha a döntést hozó titokzatos erők úgy határoznak: úgy és addig működsz, ahogy és ameddig akarjuk, se a módhoz, se a célhoz nincs közöd, bízd ide, különben... Különben? A puha diktatúrában sem túl sokan jutottak el a szakmák akadályoztatott gyakorlói még e dacos kérdőszóig sem. Elég volt a fenyegetettség tudata, a többség inkább nem próbálta ki: mi lesz különben? Mostanában változékony a helyzet. Bár sokan vannak még, akik folytatólagosan döntésekre várnak, mert megszokták, mert tele vannak félelmekkel, legyengültek a visszafojtott dühökben, elvesztették aktivitásukat és szakmai ambíciójukat — valahol útközben; de mások, egyre többen, fölállnak, csoportokat alkotnak, szövetkeznek, célt határoznak, döntenek, cselekednek. Magad uram, gyürkőznek a szokatlan föladatnak, s keserves küzdelmekbe bonyolódnak; szakmai célokért — kényszerűségből — politikai hadszínterekre vonulnak. Figyelemre méltó mecscseket játszanak — például a művészek. Legutóbb a filmesek szálltak ringbe. Az idei szemle egyik sajtótájékoztatóján fölállt egy fiatalember és a mikrofonba mondta, hogy a fiatal filmkészítők márpedig filmeket akarnak csinálni ezentúl. Rájöttek, hogy normális működésük föltétele a szakma teljes intézményrendszerének átalakítása. Struktúraváltást! —szállong a légben a förmedvény szóösszetétel — az idegensége még mindig afféle politikai védőpajzsként is szolgál: bizonytalan a jelentése, tehát szükség esetén többféleképpen értelmezhető. Ám az ziher, hogy most a rendszerváltás igényét jelentik be vele — ezúttal a filmkészítők. A szakmájukért vállalt politikai harcot bejelentő filmrendezőknek sem a szavaikban, sem a viselkedésükben nem lehetett fölfedezni militáns jelleget Inkább amolyan szelíd konokságot, a dolgok végiggondolásával szerezhető önbizalmat Meg is mondták: nem hatalmi őrségváltást kívánnak, s nem elemük a politizálás. Hanem eszközük. Hiszen az a szakmainak csúfolt hierarchia, amit most meg kell változtatniuk ahhoz, hogy a dolgukat tehessék, valójában politikai berendezkedés. Erősen központosított intézményrendszer, amelynek egyetlen „erénye" az ellenőrizhetőség. A kultúrára elkülönített, megmaradt pénz nagyobb hányada ebben a szisztémában nem az alkotásra, a művészi termék létrehozására megy, hanem az ellenőrzésre, irányításra szervezett, a központig, a csúcsig kiépített intézményekre. Filmfőigazgatóságra nincs szükség — mondja most a filmfőigazgató, ö volt (?) a kisatyaúristen. Látszatra kezében tartotta a teremtést vezénylő pálcát, ám mindenki tudta, még följebb lakik a jóisten. Ama felső régiók valódi dirigensei azonban mára eltűntek, fölszívódtak. köddé váltak. Itt maradtak a kisatyaúristenek, az ő intézményeik élén; akik egyáltalán nem mind oly belátók, mint a filmfőigazgató. Természetes reflexük az önvédelem, s fölállnak a ring jobb sarkában. A közönség egy része fintorog: muszáj ezt? A kényes gyomrúak eltakarják a szemüket: vigyázat, knock out.veSzély! A diplomata hajlamúak és az utópisták legszívesebben tárgyalóasztalhoz ültetnék a feleket, hogy változtassák meg együtt a játékszabályokat. És mi van, ha a többséget egyáltalán nem érdekli a. küzdősport? Helyes! — bólinthatunk egyöntetűen, mígnem egyszerre csak észrevesszük: mindannyian a ringben vagyunk! Elkerülhetetlenül. Reményünk a fair play, és az, hogy az új tömegsport nem önmagáért való. Hanem az emberért. Sulyok Erzsébet (Folytató* a 2. oldalon.) Tőkés László Szegeden Tőkés László temesvári lelkész Szegedre látogatott; programjáról összeállításunk a 3. oldalon