Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-12 / 36. szám

a | III : DÉLMAGYARORSZÁG 80. évfolyam, 36. szám 1990. február 12., hétfő Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Gyertya és Biblia » Állami Lábszínház — Mit jósol a szibériai? - A letiltott atomtemetkezés — Tyson-altató Németország megteremtése. Hozzátette ugyanakkor, hogy a történelmi tapasztalatok­ból adódó szovjet félelmek­kel, mint realitásokkal szá­mot vetnek. — Ma újabb lépést tettünk a szovjet—né­met kapcsolatok egy új Tőkés László — Temesvár Dávidja, aki legyőzte a fi- rét eredményekről s.iámol­liszteust — Szegedet is meghódította. Szombaton róla be- hatnak be. szélt, tekintetével őt kereste a város. És senki sem csa- Az új német állam eset­latkozott leges semlegessége kapcsán A lelkész — Szegedet elhagyva — aztán bemutatott Kohl határozottan értésre egy nagy politikai villámröpülést: Bukarestbe utazott, adta Moszkvában, hogy ezt hogy tárgyaljon az amerikai külügyminiszterrel, majd a megoldást Bonn nem tart­Pápára röpült, hogy folytassa magyarországi jószolgálati ja elfogadhatónak. A sajtó­útját értekezleten részt vevő szintje felé — mondotta Marosvásárhelyen — mely város Románia földrajzi Hans-Dietrich Genscherkül- A jelentős mértékű NDK­kövéppontjától, Ágotától mindössze hatvan kilométerre ügyminiszter ehhez hozzá- beli kivándorlás kapcsán fekszik — százezres tömeg tüntetett némán, gyertyával és tette, hogy ezt a kérdést is szintén azt hangoztatta, hogy magyar nyelvű könyvvel — javarészt Szentírással — a a négy nagyhatalommal különösen a jelenlegi idő­kézben. egyeztetve kívánják megöl- szakban meg kell győzni az Híreink rr.ásiik főszereplője. Horn Gyula Ottawában dar.i. embereket, hogy van pers­tárgyalt a Nyitott égbolt akcióról, no meg a várhatóan Az európai témakört érint- pektívájuk és lehetőségük a nagy fejlődésnek induló kanadai—magyar kapcsolatokról, ve Kohl kancellár kifejtet- hazájukban való boldogu­Folytatása következik... te, hogy az újraegyesítéssel lásra is. Az egyesítés felé Ulánbátor és Győr. Mongóliában békés tömeggyűlésen nem akarják veszélyeztetni a tett első lépésként Bonn va­követelték a kormány lemondását, és az ellenzék törvé- leszerelés és az enyhülés fo- lutauniót és gazdasági kö­nyes működésének lehetőségét. Északnyugati városunkban pedig ledöntötték talapzatáról a volt megyei pártbizottság székháza előtti szobrot. Az események — nem nehéz be­látni — egy tőről fakadnak. Visszakanyarodva a szoborhoz: nem Marxot és nem Lenint ábrázolta. Csak egy munkást, talpig' szocreálban. A ledöntött bronz most is talapzata mellett fekszik. Dlusztus Imre Németország újraegyesítéséről Á kérdésekre a megoldást közösen keresik Moszkva tiszteletben fogja tésre adta, elsősorban Bonn tartani a német nép dön- ^ Berlin, illetőleg a négy tését, ugyanakkor a német ... ' . , egység megvalósítását csak nagyhatalom kozotti folya" az európai realitások figye- fnatos tárgyalások útján kép­lembe vételével tartja el- zeli el az újraegyesítés me­képzelhetőnek — közölte Mi- netének és keretének kidol­hail Gorbacsowal folyta- gozását, amit még az idén tott megbeszélései után Hel- az európai államok csúcs­mut Kohl. Az NSZK kancel- találkozóján szélesebb kör­iárja szombat esti moszkvai ben is megvitatnak. A nyu­lyamatát, a cél egy békés zösséget ajánl az NDK-nak. Mandela szabad! Nelson Mandela, az Afri- tói 60 kilométerre levő Vic­kai Nemzeti Kongresszus történelmi vezetője több mint 27 — börtönben el­töltött — év után vissza­nj^rte szabadságát, ami új fejezetet nyithat a Dél-afri­kai Köztársaság ben. börtöngazdaság tor Verster kapuján. A kapunál híveinek ezrei várták több mint száz új­ságíró, fotó- és televíziós ri­történeté- porter társaságában, akik helikopteren érkeztek a A 71 éves, őszbe csavaró- helyszínre, hogy tanúi le­dott hajú férfi vasárnap gyenek a legendás fogoly délután feleségével, kéz" a szabad emberként tett első kézben kisétált a Fokváros- lépéseinek. Jelein és a polgárháború Borisz Jelcin, az ellent- beleértve — ezzel a beveze­mondásos radikális, Gorba- tővel hívja fel a figyelmet csov elnök legszigorúbb kri- első oldalán a The Sunday tikusa arra figyelmeztet, Times négyoldalas szovjet hogy amennyiben a szovjet helyzetjelentésére. Ennek ke­Pozsgay Imre a baloldalról Szombaton egész nap Hódmezővásár­hely vendége volt Pozsgay Imre állam­miniszter, aki a délutáni választási nagy­gyűlés előtt találkozott a sajtó képvise­lőivel. sajtóértekezletén egyúttal gatnémet kancellár annak a kommunista párt nem re- retében számol be a lap köszönetet mondott a szov- meggyőződésének adott han- formálja meg önmagát elég Andrew Neil főszerkesztő és jet államfőnek a német- got, hogy minden felvető- gyorsan a népi harag leve- Peter Millar közép-európai kérdésben eddig elért ered- dő problémára megtalálják zetésére, akkor a Szovjet- főtudósító Borisz Jelcinnel mények elősegítéséért. a kölcsönösen elfogadható unióban román stílusú vé- i(„szibériai" — hívei szerint Kohl, mint ezt a sajtóér- megoldást, s az idei európai res forradalom robbanhat ki, folytatott beszélgetéséről, tekezleten többször is ér- csúcstalálkozón már konk- a KGB utcai lövöldözését is A szovjet ellenzéki politi­kus kifejtette, hogy véle­ménye szerint a nyugati fő­városokban túlértékelik mind magát Gorbacsovot, mind az SZKP központi bi­zottsági ülésének eredmé­nyét, a párt monopóliumá­nak megszüntetéséről ho­zott döntést. Hangoztatta, hogy Gorbacsov a kemény­vonalasokat békítgetve, túl­ságosan keveset, és mindig megkésve halad a reformok­kal, ami robbanásveszé­lyes. „A januári gazdasági eredmények még a nullát sem érik el. mínuszt mu­tatnak, a stagnálás brezs­nyevi korszakából sem em, lékszem ilyen gyatra telje­sítményre. Meggyőződésem, hogy ha egy-két évvel ez­előtt radikálisabban közelí­tettük volna meg a dolgo­kat, most sokkal jobb ered­ményeket mutathatnánk fel" — mondotta Borisz Jelcin. A probléma fő forrását abban látja, hogy nem dol­gozták ki a peresztrojka koncepcióját. Gorbacsov so­rozatos kompromisszumai miatt az SZKP öt évvel van lemaradva a peresztroj­ka mögött, a párton belüli demokratizálás nem történt meg. „Gorbacsov, csakúgy, mint a pb és a kb, állandó­an azzal próbálkozik, hogy felkapaszkodjék az utolsó vonat utolsó vagonjára" — mondotta. Az elsősorban pártpolitikai és belpoli­tikai témákat taglaló sajtótájékoztatón a miniszter több olyan kérdést is kapott, melyek kapcsán szükségessé vált tisztáz­ni: jelenleg ki mit ért Magyarországon baloldal alatt. Sajnos, hosszú időn keresz­tül országunkban a baloldaliságot a sztá­linista gyakorlattal azonosították — mon­datta Pozsgay Imre —. s ez bizony, nem növeli a baloldal jelenlegi ázsióját Első­sorban a spanyol, az olasz, a francia szo­cialista pártot a német szociáldemokrata pártot tekinthetjük „mintának", ha a bal­oldaliságot meg akarjuk fogalmazni, ezek egytől egyig igen sikeres pártok Európá­ban. Hosszú távon Magyarországon nem lehet kizárni a szocialisták és a szociál­demokraták közeledését baloldali össze­fogását sem. annak ellenére, hogy jelen­leg az SZDP ez elől elzárkózik. A továb­biakban az állammintszter figyelmeztetett annak veszélyére, ha a baloldal kiszorul­na a Parlamentből; megjegyezte, hogy so­kak szóhasználatában a „kommunista­mentes Parlament" valójában baloldal­mentes Parlamentet jelent „Csöbörből vödörbe nem eshetünk' „a korábbi sztálinista válthatja fel egy másfajta diktatúra." Vigyázó szemünket Varsóra kell vet lidaritás hirdet sztrájkot, számunkra is jelzés értékű: a gazdasági válságot a rendszerváltás önmagában nem oldja meg; csupán előfeltétele annak. Ráigér­getéssel, egymás túllicitálasával egyetlen felelős politikai erő sem léphet fel ma Magyarországon a siker reményével. Fon­tos volna nyilvánosságra hozni a decem­beri „nemzeti csúcs" jegyzőkönyvét, ame­lyen gyakorlatilag minden politikai erő (az ellenzék is) beleegyezett a szükséges gazdasági restrikciós intézkedések megho­zatalába mégis, most mindannyian — po­zíciónyerés reményében — a kormányt teszik ennek következményeiért felelőssé. Kérdésünkre, hogy mi a véleménye a „Vastagh-gate" ügyről, az államminiszter tömören azt válaszolta: „Vastagszik." Majd kifejtette: Battonyán valóban szóba került Recsk, de pontosan ellenkező elő­jellel említette a recski tábort Vastagh Pál, mint az a későbbi sajtóközlemények­ből kitűnt. Pozsgay Imre az ügy kapcsán a botrányt kirobbantó újságíró személyes felelősségét hangsúlyozta, majd újabb kérdésünkre — Állt-e valamilyen politi­kai erő ezen újságíró mögött? — azt fe­lelte: nem tudja, de tény, hogy az ügyből bizonyos politikai erők hasznot húztak. Szóba került a vidéki napilapok jö­vendőbeli státusa is, amelyek tudvalevő­. , leg még mindig a volt állampárt jog­7wTnT ~~' utódjának tulajdonában vannak! E kér­diKtaturat nem désben pozsgay Imre nem foglalt el konkrét álláspontot; annyit mondott csak, hogy a nyilvánosság kérdésében lő­nünk — jegyezte meg egy másik kérdés vább kell folytatni a politikai egyeztető kapcsán —; ugyanis az a tény. hogy a tárgyalásokat Szolidaritás kormánya ellen maga a Szo- S. I. Ringben Nem tudnám megmon­dani. hányszor hallottam az elmúlt években azt a lehangoló mondatot: Vár• juk meg a döntést, addig nem publikus. Ezekre a szavakra az újságírók többnyire dührohamot kaptak, amit minden ere­jükkel igyekeztek palástol­ni, tehát gyomorfekélyük lett. Eme leverő mondat nem­csak azért váltott ki titko­landó dühöket, mert vá­lasztott szakmánk gyakor­lásában akadályozott. Tudni lehetett belőle: kis pont vagy te itt, ember, aprócs­ka csavar a gépezetben, s majd csak akkor léphetsz működésbe, ha a döntést hozó titokzatos erők úgy határoznak: úgy és addig működsz, ahogy és amed­dig akarjuk, se a módhoz, se a célhoz nincs közöd, bízd ide, különben... Kü­lönben? A puha diktatúrában sem túl sokan jutottak el a szakmák akadályoztatott gyakorlói még e dacos kérdőszóig sem. Elég volt a fenyegetettség tudata, a többség inkább nem pró­bálta ki: mi lesz külön­ben? Mostanában változékony a helyzet. Bár sokan van­nak még, akik folytatóla­gosan döntésekre várnak, mert megszokták, mert te­le vannak félelmekkel, le­gyengültek a visszafojtott dühökben, elvesztették ak­tivitásukat és szakmai am­bíciójukat — valahol út­közben; de mások, egyre többen, fölállnak, csopor­tokat alkotnak, szövetkez­nek, célt határoznak, dön­tenek, cselekednek. Magad uram, gyürkőznek a szo­katlan föladatnak, s keser­ves küzdelmekbe bonyo­lódnak; szakmai célokért — kényszerűségből — po­litikai hadszínterekre vo­nulnak. Figyelemre méltó mecs­cseket játszanak — példá­ul a művészek. Legutóbb a filmesek szálltak ringbe. Az idei szemle egyik sajtó­tájékoztatóján fölállt egy fiatalember és a mikrofon­ba mondta, hogy a fiatal filmkészítők márpedig fil­meket akarnak csinálni ezentúl. Rájöttek, hogy normális működésük fölté­tele a szakma teljes intéz­ményrendszerének átala­kítása. Struktúraváltást! —szál­long a légben a förmed­vény szóösszetétel — az idegensége még mindig afféle politikai védőpajzs­ként is szolgál: bizonyta­lan a jelentése, tehát szük­ség esetén többféleképpen értelmezhető. Ám az zi­her, hogy most a rendszer­váltás igényét jelentik be vele — ezúttal a filmké­szítők. A szakmájukért vállalt politikai harcot bejelentő filmrendezőknek sem a szavaikban, sem a viselke­désükben nem lehetett föl­fedezni militáns jelleget Inkább amolyan szelíd ko­nokságot, a dolgok végig­gondolásával szerezhető önbizalmat Meg is mond­ták: nem hatalmi őrség­váltást kívánnak, s nem elemük a politizálás. Ha­nem eszközük. Hiszen az a szakmainak csúfolt hie­rarchia, amit most meg kell változtatniuk ahhoz, hogy a dolgukat tehessék, valójában politikai beren­dezkedés. Erősen közpon­tosított intézményrendszer, amelynek egyetlen „eré­nye" az ellenőrizhetőség. A kultúrára elkü­lönített, megmaradt pénz nagyobb hányada ebben a szisztémában nem az al­kotásra, a művészi termék létrehozására megy, hanem az ellenőrzésre, irányításra szervezett, a központig, a csúcsig kiépített intézmé­nyekre. Filmfőigazgatóságra nincs szükség — mondja most a filmfőigazgató, ö volt (?) a kisatyaúristen. Látszat­ra kezében tartotta a te­remtést vezénylő pálcát, ám mindenki tudta, még följebb lakik a jóisten. Ama felső régiók valódi dirigensei azonban mára eltűntek, fölszívódtak. köd­dé váltak. Itt maradtak a kisatyaúristenek, az ő in­tézményeik élén; akik egy­általán nem mind oly be­látók, mint a filmfőigazga­tó. Természetes reflexük az önvédelem, s fölállnak a ring jobb sarkában. A közönség egy része fintorog: muszáj ezt? A kényes gyomrúak eltakar­ják a szemüket: vigyázat, knock out.veSzély! A dip­lomata hajlamúak és az utópisták legszívesebben tárgyalóasztalhoz ültetnék a feleket, hogy változtas­sák meg együtt a játék­szabályokat. És mi van, ha a többsé­get egyáltalán nem érdek­li a. küzdősport? Helyes! — bólinthatunk egyöntetű­en, mígnem egyszerre csak észrevesszük: mindannyi­an a ringben vagyunk! El­kerülhetetlenül. Remé­nyünk a fair play, és az, hogy az új tömegsport nem önmagáért való. Ha­nem az emberért. Sulyok Erzsébet (Folytató* a 2. oldalon.) Tőkés László Szegeden Tőkés László temesvári lelkész Szegedre látogatott; programjáról összeállításunk a 3. oldalon

Next

/
Oldalképek
Tartalom