Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-10 / 35. szám

10 1990. február 10., szombat DM1 mqy"in Kezdhetjük már ma is... S ok mindent el lehet mondani a mostani kamaszokról, de azt nem, hogy szeretnek olvasni. A többségüket még ezekben a „bezár­tabb" téli napokban sem lehet rávenni arra, hogy idejüket olvasással (is) töltsék. A videónak, tévének, ordító magnónak nem konkurenciá­ja nálunk a könyv — az iskolában ajánlott vagy kötelező olvasmányo­kat sem veszik kezükbe önként (tisztelet a kivételnek!). Még szülői, tanári unszolásra se nagyon. Apukák, anyukák egy része próbálkozik a rábeszéléssel, majd abbahagyja. Pedig nem kellene feladni! Mert a kamaszkorúak jellemformálá­sához, életre neveléséhez, műveltségének alapozásához igenis hozzátar­tozik az olvasás S nemcsak a képregény, a krimi, a sci-fi lapozgatása. Hanem olyan műveké is, amik a gyerek épülésére szolgálnak. Még­hozzá lehetőleg úgy, hogy megbeszélhessék valakivel olvasmányélmé­nyeiket. A kamaszirodalomnak mindig is volt olyan célja, s haszna, hogy jóízű közös beszélgetésre indított gyereket és szülőt, iskolatársa­kat, testvéreket. Hiszen a gyerekek igénylik, hogy beszélgethessenek, hogy meghallgassák a véleményüket, hogy „mesélhessenek", hogy eligazító szót kapjanak ahhoz, amit nem értenek. Higgyünk abban, hogy éppen ezért az olvasásra buzdító szót is képesek igényelni: ha többször hallanák, s mindjárt társulna is hozzá egy-egy asztalra tett olyan könyv is, ami nekik való. Amibe előtte belelapozott „ősük", és felkelti iránta az érdeklődést, s kilátásba helyezi, hogy olvasás után beszélgetnek is róla. Nem könnyű feladata, de felelőssége a szülőnek olvasásra (is) nevelni csemetéjét. Még akkor is, ha a könyvpiac ma (van bár vagy négyszáz kiadó), nem kínál túl sok olyan művet, ami érzi, érti, ismeri és tükörként tartja a kamaszvilágot, illetve valamiféle tartalmas szórakozást, netán eszményképet képes adni. A mai könyvkiadás mostohagyereke az igazi kamaszirodalom, de ne feledkezzünk meg az iskolai és közkönyvtárak polcain sorakozó régebbi művekről! A klasszikusok, a korábbi nemzedékeknek élményeket adó kötetek (például Jókai, Móra, Fekete István, Verne, May Károly könyvei) a mai gyerekek számára is elérhetők. Keltsük fel irántuk az érdeklódé­süket! Próbálkozzunk kitartóan — szülő, gyérek, tanár együtt — azzal, hogy változzanak a (nem) olvasási szokások! Kezdhetjük már ma is... „Képélező » HÁZTARTÁSI HASZONHOZÓ Segíteni akarnak Ma. amikor lassan a levegőért is fizetni kell, micsoda adomány, ha egy sereg szolgáltatáshoz ingyen, díj­talanul juthatunk hozzá. Már persze csak akkor, ha tudjuk, hol. Nos, a város kellős közepén, a Deák Ferenc utca 28—30. szám alatt akad egy ilyen hely. Ám viszonylag kevesen tudnak róla. Ifjúsági Irodának hív­ják, de ne tévesszen meg senkit az elnevezés: ajtaja nyitva áll bármelyik korosztály előtt. Éppúgy szívesen fo­gadják a családosokat, mint az egye­dülállókat. Nem ügyfélként tekinte­nek a betérőre, nem kérnek tőle személyi igazolványt. Ez a hely nem hivatal, sokkal inkább napi gondja­ink, bajaink megoldásában akar se­gítő partner lenni. Akár azt is írhat­nám: hétköznapi ügyeink irodája. A bizalomra épít, a konkrét, érdemi támogatást érzi hivatásának, még ak­kor is, ha ebbéli funkciójában lehe­tőségei korlátozottak. A tájékozta­tást segítendő közöljük, mi minden­nel foglalkoznak. KONFLIKTUSKERÜLŐ Sokféle hirdetést vesznek fel: vál­lalnak gyermekfelügyelet-közvetí­tést, szereznek korrepetitorokat. Me­hetünk hozzájuk tanácsért, informá­cióért, ha eltévedtünk a hivatalok labirintusaiban, a bürokrácia út­vesztőiben. Ki lehet beszélni náluk sérelmeinket is; a „csak" beszélgetni benyitók meghallgatására is készek. Vajon hol van még egy ilyen hely a városban?! Hétfőnként munkajoggal, szerdai napokon lakásüggyel kapcsolatban kaphatunk tőlük felvilágosítást. Minden csütörtökön életvezetési és étkezési tanácsokkal látják el az ér­deklődőket. Délután 4-tÖl este 7-ig „élnek" ezek a szolgáltatások. A 10-955-ös telefonon is szívesen adnak felvilágosítást. Mindezek mellett nyitva az ajtajuk a munkát, az albérletet keresők előtt is. Erről, valamint profiljuk, szolgáltatásaik kiszélesítésének további, most for­málódó terveiről következő családi magazinunkban olvashatnak. A sorsod te vagy Egyre inkább szükségünk van arra, hogy kapaszkodókat találjunk az élet mindennapos, nehezedő ter­heinek cipeléséhez, tűréséhez. Te­herbíró képességeink felméréséhez, önmagunk —, s rajta keresztül má­sok — megismeréséhez, a szükséges változtatásokhoz, sorsunk önke­zünkbe vételéhez korántsem biztos, hogy külső segítség (például idegor­vos) kell. Szükségünk elsősorban el­határozásra van, hogy szembenéz­zünk magunkkal, helyzetünkkel, le­hetőségeinkkel, és teendőinkkel: legyen igényünk önmegismerésre, és önnevelésre, belső erőink fejleszté­sére, hogy jobban bírjuk a fokozódó nyomást. Sokan eljutnak ennek felismerésé­hez, a belső változtatás igényéhez, de megtorpannak, a „hogyan" kér­désénél (s annál, hogy nálunk ma még „nem egészen normális" a pszi­chiátriához fordulni). Nekik ajánl­juk figyelmükbe Popper Péter: A belső utak könyve című gyakorlatso­rát, aminek segítségével „házilago­san" is megpróbálkozhatnak az ön­megismeréssel, az önfejlesztéssel, a magukon való változtatással, az ön­kontroll és az önuralom fokozásával, az érzelmi egyensúly megteremtésé­vel. — Azoknak szól ez a könyv, akik úgy érzik, utat tévesztettek éle­tük és önmaguk „nagy sötétlő erde­jében" és szeretnék megtalálni a he­lyes utat. Iránytű, ami megmutatja, Nem biztos, hogy a tévékészülék­ben vagy az adásban van a hiba, ha homályosabb a kép. Lehetséges, hogy csak a képernyőre rakódott por teszi azzá. A televízióról azon­ban nem szabad úgy letörölni a port, mint más bútordarabokról. Csak tiszta vízbe mártott puha ruhával szabad „törölni", azaz le­mosni a beporosodott képernyőt. Méghozzá úgy, hogy a benedvesített ruhával felülről lefelé haladunk, a törlőruhát közben folyamatosan tiszta felületére hajtogatva. Dör­zsölni szigorúan tilos! Ha a szeny­nyezódés erósebb, akkor többször mossuk át a felületet. De mosószert, tisztítószert ne használjunk. — Vé­gül, puha, nedvszívó ruhával töröl­jük szárazra a képernyőt; ám le­gyünk óvatosak, s a tisztítás után fél óráig ne kapcsoljuk be a készüléket. a Énekeljünk! Orvosok azt ajánlják minden kor­csoportnak. hogy ahányszor csak te­heti, énekeljen torka szakadtából a szabadban. A javaslat az amerikai tüdőgyógyászok szövetségének ér­tekezletén hangzott el a New York-i City Opera Company tagjain vég­zett tanulmány alapján. Noha a megvizsgált énekesek közül néhá­nyan (koruk 28 és 65 év közötti), dohányoztak és sosem törődtek a kondíciójukkal, valamennyiüknek hatalmas tüdeje volt, edzett atléták­hoz hasonló. „Énekléssel idős kor­ban is biztosítani lehet az egészséges tüdőműködést" - jelentették ki. Akárcsk az úszástól, evezéstől és jógázástól, az énekléstől is erősöd­nek a mellkasi izmok. Olaj a tűz(hely)re? Szó—váltó — Szomszéd úr, már meg­csinálta a fia matematika lec­kéjét? — Éppen most készültem el vele. — Megengedi, hogy leír­jam? # — És miben halt meg sze­gény férje? — ABC-ben. — Talán TBC-t akart mon­dani, nem? — Nem. ABC-t mondtam. Vagyis: alkohol, babák, ciga­retta.., * — A férjed remekül néz ki új öltönyében, drágám! — Nem az öltöny az új. A férjem! „Háziáldás" hogy a változtatás előfeltétele ön­magunk szeretetteljes elfogadása (s nem a tagadás, az elutasítás, a rossz­kedv, a cinizmus, a pesszimizmus), a higgadt, elemző tudomásulvétel, a valóság tisztelete. Meggyőz arról, hogy a személyiségünk igenis for­málja a jövőnket, magunk elfoga­dása arra vezet, hogy sorsunkat is képesek legyünk elfogadni, illetve önmagunk változtatásával sorsun­kon is tudunk változtatni. Popper Péter belső utakra vezető „gyakorlati kézikönyve" segít ab­ban, hogy közelebb kerülhessünk önmagunkhoz, konfliktusaink meg­oldásához. Minimális programot ad ahhoz, hogy megelőzhessük lelki egyensúlyunk megingásait, hogy fo­kozzuk ellenállóképességünket, problémamegoldó képességcinket —, s hogy több megértéssel, toleran­ciával, törődéssel legyünk képesek együttélni önmagunkon kívül, má­sokkal is. Félj: Megszűnt a fenyegető bőség ­éppen most rúgtak ki. Gyermekkérdező Kétláb ül háromlábon, farigcsál egylábat. Besomfordál négyláb, elkapja egylábat. Megharagszik kétláb, kapja háromlábat, s úgy üti négylábhoz, hogy tüstént elejti szájából egylábat. o o[8p.i ZoqpXjny v Sf •yzsSojmiSiui vtpvuiztso y tpwztso v vídwy\» 'o.íjny o 6Ü3w»q jjoa tpwitso sf 'upjfpis nqp/wojpq jn otpmuztsa y Már-már közhely (de igaz), hogy a háztartás balesetveszélyes üzem. A forró zsírral telt serpenyőtől a kon­nektorig mindenfelől leselkedik ránk veszély a lakásban. Az otthoni balesetek többsége a konyhában történik: okuk pedig túlnyomórészt a figyelmetlenség, a gondatlanság, és a sietség. Azt ugyan már kisgyermek­ként is fújjuk, hogy „kés, villa, olló, gyerek kezébe nem való", de míg felnőtt korunkban sem vesszük iga­zán komolyan, hogy a különböző szúró- és vágóeszközök milyen ve­szélyt jelentenek igazából. Főleg ha túl élesek, vagy ha „ömlesztve" tá­roljuk őket a konyhaszekrény fiókjá­ban és beléjük kapunk. A jól élezett, egyenes élű kés csak a húsvágáshoz szükséges (csúszásmentes vágódesz­kával!), zöldséget tisztítani, kenye­ret vágni nem ilyesféle „borotvával" kell: a puhább anyagokat életlen, fúrészfogú késekkel szeleteljük, tisz­títsuk. — A kezünket „szeletelni" képes törött szélű tányérokat, csor­bult csuprokat, poharakat, üveg- és porcelánedényeket is tekintsük ve­szélyforrásnak! Miként azokat az edényeket is, amikben igazi forrás van, túlnyomással kombinálva. A kuktát, a kávéfőzőt sohasem töltsük tele annyira vízzel, hogy a szelepe eltömődhessen, s emiatt „robbanás­veszélyessé" válhasson. A szódás és habszifonoknál is vigyázzunk arra, hogy a patronokból kiáramló szén­savnak hely maradjon bennük. A nyomástartó „edények" közül per­sze a legtöbb gondot a gázpalackok helyes szállítására, tárolására és üze­meltetésére fordítsuk! Ha nem pa­lackos, hanem vezetékes gázzal fő­zünk (fűtünk), akkor se feledjük, hogy a gáz robbanásveszélyes! A gáz­csapot csak a meggyújtott gyufa égő­fejhez helyezése után nyissuk ki, ne­hogy a korán nyitott csapból áramló gáz nagy lánggal lobbanjon be, s égési sérüléseket okozzon! „Gázos" helyzet állhat elő akkor is, ha a főzésnél a kifutó étel eloltja a lángot, és szabadon ömlik a gáz a konyha, a lakás légterébe — eleve ne töltsük hát színültig főznivalóval az edénye­ket, s néha nézzünk rájuk. Ha mégis „elszalad valami" a tűzhe­lyen, annak letisztításánál vigyáz­zunk a maró anyagok használatával, mert azok kezünkben, szemünkben, légzőszerveinkben is kárt okozhat­nak. A sósav, a hypó, az ecet, veszé­lyes anyag. Nemkülönben az a folt­tisztításra használatos benzin vagy a festékhígító sem, mindig szabadban vagy nyitott ablaknál dolgozzunk ve­lük. Jó, ha nyitva van a konyhaablak akkor is, ha zsírban, olajban sütünk, vagy lobogó vízben főzünk valamit, hogy tüdőnkbe, bőrünkre ne kerül­hessen a forró gőz. Ami egyébként akkor is. ártalmas lehet, ha a forró ételről helytelenül kapjuk le a fedőt és „felcsapja", megégeti kézfejün­ket, alkarunkat. (Legyen kéznél Irix, Naksol!) A meleg zsír, az olaj felcsapódása ellen sütésnél is véde­kezzünk; a húsok, fánkok, burgonya stb. forgatásához feltétlenül hosszú nyelű villákat használjunk! Közben ne feledkezzünk meg arról se, hogy a teflon vagy más serpenyő nyelét a tűzhely belseje felé fordítsuk, nehogy beleakadhassunk és magunkra borít­hassuk forró tartalmát. Különösen fontos ügyelni arra, hogy a tűzről levett nyeles edényeket az asztalra úgy tegyük, hogy a konyhában serte­pertélő gyerekek nehogy elérjék a nyelüket s rájuk ömölhessen a forró zsír vagy olaj, mert életveszélyes, vagy maradandó nyomú sérüléseket okozhat! Égési sérüléseket, egész életre szóló „jeleket" okozhatnak a háztar­tási gépek is, ha rosszul használják őket. Á kenyérpirítóval, a grillsütő­vel, a kenyérszeletelő géppel, a vasa­lóval óvatosan kell bánni. A robot­gépekkel, a darálókkal, turmixotok­kal, nemkülönben. Közülük az elekt­romos készülékekre fordítsunk külö­nös gondot: időről időre győződjünk meg róla, hogy zsinórjuk ép-e, tisztí­tás után kiszáradtak-e, jó-e a lezáró szerkezetük, helyesen szereltük-e össze őket. Megelőzhetjük az ellen­őrzéssel, a figyelemmel az áram­ütést, éppúgy, mint mondjuk a rosz­szul összerakott robotgépből kire­pülő alkatrész okozta sérülést. Az elektromos berendezésekre egyébként — legyenek a lakás bár­mely pontján — mindig legyünk kellő figyelemmel! A lógó, laza kon­nektorok, a hibás vezetékek, a sza­bálytalan csatlakoztatások, az elöre­gedett kábelek vagy készülékek mind potenciális áramütés hordozók, forrásai lehetnek elektromosság okozta tüzeknek, (Ha hosszabb időre elutazunk, nem árt, ha kihúzzuk a konnektorokból a tévé, a rádió, a hifi-torony, a lámpák dugaszait). A fürdőszobában használatos elektro­mos készülékek fokozottan veszé­lyesek a vizesblokk miatt: sose szárít­sunk hajat fürdőkádban ülve, s ne tegyük a kád szélére a hősugárzót! — A fürdőszobában ügyeljünk arra is, hogy ne csússzon a padló, illetve az idősebb számára a kádból való ki­szállást stabilan felszerelt kapasz­kodó segítse. Mindez persze annyira természe­tesnek, bagatellnek tűnhet, hogy nem is figyelünk rá. Csak akkor, ha már bekövetkezett a baleset: amiből aztán számos kárunk, hátrányunk, szenvedésünk származhat. Pedig el­kerülhető lenne. Ha elhinnénk, hogy a legjobb háztartási haszonhozó ez ügyben a figyelem, a megelőzés. Variációk „Öregedni azt jelenti, hogy az ember tisztában lesz önma­gával és korlátozza magát." (Simoné de Beauvoir) „Az ember akkor öregszik meg, amikor érzi, hogy már elapadt a kíváncsisága." (André Siegfried) Adna — elfogadna Köszönet továbbításával kezdjük mostani összeállításunkat. A hasz­nált könyveket, újságokat kérő 18 éves rokkant fiú sorait idézzük: „...rengeteg olvasnivalót kaptam. Olyannyira örülök, hogy azóta egy­folytában olvasok... Jöttek szege­diek, időt, fáradságot nem kímélve, elhozták nekem az olvasnivalót. Volt köztük idős és egész fiatal... Köszönöm mindazoknak, akik el­hozták, illetve a kedves szerkesztő­ség által elküldték nekem azokat az ajándékokat, amik nekem talán min­dent jelentenek, és az egyébként elérhetetlen magazinok..." Zsoltihoz hasonlóan sokan mások is köszönik az adakozók segítőkész­ségét. Amire a továbbiakban is szükség van, újabb kérések érkez­nek ugyanis folyamatosan a rova­tunkhoz. Többeknek kellene szenes­kályha, bútor, (főleg heverő és gyer­mekágy), centrifuga, mosógép, por­szívó, ruhaszárító. Sokgyermekes családok várnak gyermekruhákra, cipőkre (36—39-es méretű fiúknak való lenne a legsürgősebb), s van, akinek etetőszék, babakocsi, járóka kellene. Alföldi utcai olvasónk pél­dául azt írja: „...rokkantnyugdíjas vagyok, nemrég kaptam egy szoba­konyhás lakást, a létminimumhoz szükséges dolgokat beszerezni és berendezni igen nehéz... szükségem lenne többek között egy használt, de üzemképes centrifugára, és egy porszívógépre is, ha lenne valaki­nek..." Az adományozásra felajánlott hol­mik között változatlanul legtöbb a gyermekruha; van, aki műanyagból készült gyermekhordozót adna át; kí­nálnak olajkályhát, női-férfi kabáto­kat is. Címünk változatlan, a 12-847-es telefonszámon pedig már munkaidő után is lehet rovatunknak üzenetet hagyni, olvasószolgálatunk telefonja üzenetrögzítővel is működik. Családi magazinunkat szerkeszti: SZABÓ MAGDOLNA

Next

/
Oldalképek
Tartalom