Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-09 / 34. szám

rije" 1990. február 9., péntek "H Atomtemetőgondok A PAV véleménye a hulladékelhelyezésről Ófalun bejelentették a la- — E döntések kosságnak, hogy nem épül alaposan fontolóra nyomán kutatásokhoz használják, az kellett elképzelések szerint a hulíel a település határában a venni, hogy a PAV terülePaksi Atomerőmű Vállalat tén miként tudjuk elhelyezhulladéktemetője. A vállalat ni — a kérdés végleges ren— miután az Állami Köz- dezéséig — ezeket a hulla- .. , . . . . , egészségügyi, Járványügyi dékokat — mondotta. — Ez V;„,n.:lí> Főfelügyelőség nem hagyta az ideiglenes megoldás néhe-ladékot új vágatokban lyeznék el. Közben más területek az ófalui gránitmasszívumhoz jóvá a létesítésre vonatkozó hány százmillió forintot igé- hLonTó^fdoSoÍíehítóvé kérelmét - a Szociális és nyelne, emellett meglehető- .haso?'° aÖ"Usag0 ,, le!?e;07 Egészségügyi Minisztérium- sen nehéz megfelelő helyet [Xkok^lheWezését - Eev km fr.rHi.if fr.liiit.Wo_ fuiúini Q t.áiiaiaf fr.ri.iotón 'aoeKoit eineiyezeser. — Egy hoz fordult ügye felülvizs- találni a vállalat területén gálata érdekében. A napok- ezeknek az anyagoknak. m „ . . , ,ne ban értesülhettek arról, hogy A kormány megbízásából mefIeIel° nel3ffj,..1a laK0®sdg e főhatóság is elutasította szakértői csoport foglalkozik kérelmüket. ™st azzal hogy miként lehetne a bezarandó pécsi — Hova helyezik el igy a uránbánya környékén elhePaksi Atomerőmű Vállalat lyezni a hulladékot. Mintegy rengeteg hulladékát? — kér- 80 millió forintot fordítabiztos, bárhol is találjunk dünk hozzá az előkészítő munkákhoz — jelentette ki az igazgató. A PAV egyébként lóra veszi," hogy az fontoófalui dezte Maróthy Lászlót, a nak erre a kutatásra, és az létesítmény ügyében újravállalat nukleáris igazgató- év végéig fejezik be a mun- indítja az államigazgatási ját az MTI munkatársa. kát. A régi bányát csak a eljárást. Dolgozói részvények Fejük fölül a gyárat... Az állami tulajdon felsőbbrendűségét az elmúlt évtizedekben nem sikerült kellőképpen bizonyítani, s a kátyúból kivezető úton elengedhetetlen a privatizáció. A korábban összemosódott tulajdonosi és munkavállalói érdekek szinte tökéletes érdektelenséget eredményeztek. A jelenlegi 80 százalékos állami tulajdon a nem is olyan távoli jövőben 20 százalékra csökkenhet — mondja Lukács János, az MTA szociológusa és Lajtai György, a SZOT közgazdásza. Húszezren az országot A privatizáció most folyó gyakorlata azoknak ad kedvezményeket — 50 százaiéit készpénzbefizetés mellé 16 százalék kamattal privatizálási hitelt —, akik már rendelkeznek bizonyos tőkévél. Ilyen fel tétélekkel a legkedvezőbb állami vagyonrészek — beleértve természetesen a külföldi tőkebefektetéseket is — hamar gazdára találnák. Erősebben fogalmazva: „húszezer ember megveheti a fél országot". Annál is inkább, mert a magasabb jövedelmű hazai befektetők százezreik teremtette meg a részvény mellé további százezreket vásárlás kedvezó feltételeit, kapnak hitelre. A felső jövedelemhatár legtöbbjüknél természetesen 50 százaARFOLYAM 1 x 1 A részvényárfolyam-alakulás klasszikus modellje ma már ritkán érvényesül, s ez nálunk még az átlagosnál is nagyobb nehézségekbe ütközhet. Feltételezzünk egy masszív gazdaságot hasonlóan stabil, évi 5 százalékos inflációval. Az elvárható egyszázalékos pozitív reálkamat mellett tehát a betéti kamatláb 6 százalékod Valaki száz egységért vásárol egy újonnan kibocsátott részvényt. Mekkora lesz az árfolyam évek múlva? Ez tiszta esetben kizárólag a kifizetett osztaléktól függ. Ha az 6 százalék, akkor a részvény árfolyama marad száz egység, hiszen teljesen mindegy, hogy a bankban tartott kamatozó betét, vagy a részvény hozza a hat egység hasznot Ha a prosperáló vállalat tartósan 12 százalék osztalékot tud fizetni, a részvény árfolyama megduplázódik, hiszen a pénzintézetben — 6 százalék kamat mellett — 200 egység tókét kellene betétként elhelyezni 12 egység „jövedelemhez". A gyengébben gazdálkodó vállalat 3 százalékos osztaléka a részvény árfolyamát 50 százalékkal csökkenti, (ötven egység betétre a pénzintézettói is megkapja a három egység jövedelmet, tehát a részvény sem ér többet. A hazai, fix kamatozású, 11-12 százalékos kötvénynél is valami hasonló érvényesült az infláció elszabadulásával, természetesen korántsem ilyen tisztán. A kötvényre még mindig 11-12 százalékot fizettek, amikor más betétek már 15-16 százalékot kamatoztak. így nem is lehet nagyon csodálkozni, hogy a tízezer forintos kötvényért visszavásárláskor csak 8 ezer forintot adtak a pénzintézetek. Kamatprémiumokkal próbálták menteni a menthetőt, ez azonban teljesen rendszer- és piacidegen elem volt a kötvényforgalmazásban. san 20 százalékos a munka- adókedvezményt. A nagy vállalói részvények aránya, buktatók mellett természete1800 cégnél pedig tmár egyenesen többségi. Pedig a fizetésből arrafeflé sem lehet túl sokat befektetni, az állam lékos kulccsal adózik, így az adóalapból levonható befektetés nagyon hamar megtérül. Marad a 16 százalékra felvett hitel. (Miközben a piaci hitelkamatok már a 30 6zázálékot ostromolják.) A munkavállalók úgy érzik, nekik is közük van a részvételük mellett felhalmozott állami vagyonhoz. A rendszer lényege, hogy a dolgozók, illetve azok közössége minimális készpénzbefizetés mellett hitelbe kapja a részvényt, az állam pedig párhuzamosan lemond a nyereségadó egy részéről. Magasabb lesz a keletkező osztalék, amelyet teljes egészében a részvény törlesztésére fordít a munkavállaló. Fokozatosan fizeti ki a teljes összeget, 5-7 év után válik tulajdonossá. Ebben a formában közelebb kerül egymáshoz azedamelyet úgymond eladnak a dig meglehetősen elkülönüíejük fölül. A nagy átlagnak természetesen ima sincs sok esélye 100 ezreket megtakart', tani, s azt befektetni. E jogos igény törvényalkotásunkban is megfogalmazódott, hiszen a vállalateladásból kívülről befolyt összeg meghatározott hányadát dolgozói részvények vásárlására kell fordítani. Ahol már gyakorlat A dolgozói részvények rendszerének ellenzői azzal érvélnek, hogy a munkavállalónál a bérérdekeltség — „csak az élet meg ne álljon" elv — dominál. 'A cáfolatért kedvezmény is járulna. Ez kicsit messze kell menni, az utóbbi egyben legnagyobb USA-ban azonban mindez akadálya is a rendszer bemegtalálható. Száz vállalat- vezetésének, a költségvetés ból több mint ötnél átlago- ugyanis nem bírja el az lő profit-, illetve bérérdekeltség. Igazából a dolgozó tudja, hogy egy vállalatnál hol folyik el a pénz, s az USA-ban is akkor vezették be a rendszert, amikor a japán és az NSZK termékdömping elárasztotta őket. A hazai áru akkoriban egyenesen bóvlinak számított. Itthon még várni kell A jelenlegi magyar gyakorlat, az 50 százaiékos privatizálási hitel helyett, 8090 százalékosra lenne szükség. S természetesen ehhez vállalkozási nyereségadósen vannak apróbb nehézségek is. Ha a dolgozók 50 százalékánál nagyobb hányada akar részvényt vásárolni, mindenkinek kötelezővé kell tenni a vételt. Ellenkező esetben előbb vagy utóbb, nehezen kezelhető ellentélek alakulnak ki. Nem lehet kétféle — osztalékot kapó, illetve „egyszerű" — munkavállaló. Az igazi részvény természetesen eladható, forgatható, örökölhető stb. Ebből is származhat némi komplikáció, ha történetesen építkezni, autót vásárolni szeretne a dolgozó. Ha egyszerre tömegesen akarnak szabadulni részvényüktől, a nagy kínálat miatt csökken az árfolyam. A másik probléma a vállalat részvény-visszavásárlási kötelezettsége. Hogy mennyiben lehet ez a jövő útja, az nagyban függ a részproblémák — hazai körülményeket Ss figyelembe vevő — megoldásától. Kovács András Belépni szabad ... hazánk még az idén az Európa Tanács tagja lehet — kapom el a mostanában sokat hallott félmondatot a rádióban. Örülnöm kellene. Egyelőre azonban — megosztva figyelmemet a második műszak „hogyan főzzünk gyorsan vacsorát" fejezete és a „próbálj meg a mind nehezebben követhető történések sűrűjében tisztességgel tájékozódni" alaptétel között — gyakorlott mozdulatokkal kavarom az ételt, és rezzenéstelenül hallgatom a politikai diskurzust] (Még mielőtt érdektelenséggel vagy közönnyel vádolnának, előrebocsátom: éppen az utóbbi időszakban a szinte mindent oly szemérmetlenül elárasztó indulatés szenvedélyáradat ellen védekezve, megtanultam „szűrni" az eseményeket Ajánlom másoknak' is — igaz, nem könnyű —, érzelmeink kapuját csak az arra érdemeseknek nyissuk ki.) Márciusban küldöttség érkezik hazánkba. A választási tapasztalatokról készített jelentés nagyban hozzájárulhat hogy miniszterelnökünk január végi „belépője" után — ha a huszonhárom tagország is úgy akarja —, akár már novemberben mi, az itthon maradottak: is „beleszagolhassunk" az Európa-ház demokratikus levegőjébe. Ha jól veszem a jelzéseket azi éter hullámain, akkor most arról beszélnek: a kontinens nyugati fele teszi egy újabb gesztust, hogy innen, Közép-Kelet-Európából eljussunk Európába. Most már illene örülnöm ... Nem tudom, valószínűleg a környezet teszi, a szűk konyha, az ablakon át beszemtelenkedő szomszéd bérház látványa, inkább szorongok, félelmeim és fenntartásaim vannak. Képesek leszünk-e arra, hogy az agyunka szívünk ezentúl másfajta ritmusra lüktessen? Talán igen. Az igény mindenesetre bennünk van, még azokban is, akik ezt meg nem tudják fogalmazni. Csak hát a reflexeink, a beidegződéseink ... Akadályfutás lesz ez, a javából, ahol a pálya mellett tébláboláshoz szoktatott többség — önnön korlátait átugorva — próbál meg versenyezni, szokatlan szabályok, szerint A kelet-európai államok többsége elindult a demokratizálódás felé Az átalakulás jelei nálunk is mutatkoznak a gazdaságban, a politikában, a kultúrában... no meg a mindennapi életben ™ gömbölyítem tovább a hullámhosszon érkezett gondolat fonalát. És már peregnek is az emlékezet filmjén közeli és távolabbi képek. Az elmúlt év tavaszán — tizenhét napig — Olaszországban voltam.1 Ennyi idő kevés ahhoz, hogy egy ország a csodáit igazán megmutathassa. Amit mégis sikerült látnom; érintenem, annak élményét féltve őrizgetem. De hoztam másfajta érzékelést is. A kelet-európaiság bélyege legfájóbban egy nyugati tekintet tükrében érhető tetten. Szívesen feledném azt, amit mi képviselünk — minden görcsös erőfeszítés ellenére — arrafelé nyelvtudásban, viselkedésben ... (Különösen, ha nem is erőlködünk annyira) Idegenvezetőnk viccnek szánta, de arcizmaink — mosoly gyanánt — idegesen rándultak fintorokba a sztori végén: honfitársaink az előző csoportban a kulturális programok nagy részét leszavazták. Így lett például a vatikáni múzeum helyett római piac. Ez egy vásárlós társaság volt — kommentálta derűsen az eseményeket. (Téved, áki azt hiszi, autóbusznyi magyarról folyt itt a szó. össznépi játék ez.) Belvárosi fodrászat, délutáni csúcsforgalom. (Talán azon a napon, amikiir a miniszterelnök beszél ama fenti házban.) Szépülni vágyó asszonyokat, lányokat fűz karéjra az ajánlási cédula. Az ápolt, középkorú sajátját, édesanyjáét árulja, 2—2 ezer forintért. Hozzáteszi: nyugdíjas a mama, neki lesz a pénz. Büszkén szól az ötven körüli, nem kontráz, csak monologizál: el nem adná, de nem is jelöL, a bizalmát már nem érdemli senki. Mondaná a fiatal, neki ez lesz az első. hogy hiszi.. ] Leintik, annak idején még mi is. meg hogy holnapra megfordítjuk ... Sokáig csönd, az olló csattogását, a hajszárító zúgását hallani. Aztán megint a fiatal, nem néz semerre, csak lángvörösen a tükörbe: visszafelé nem lehet, csak előre, és ahhoz kell az enyém is. Most senki nem cáfol. Fázós, decemberi este, a sarki neon fényénél elköszönök az ismerőstől. Néhány hét múlva egy szerződés röpíti évekre a hideg skandináv országba. Nem mondja, inkább csak én képzelem: 40 körül már nem kalandvágyból indul útnak, annyi munka után értékelésre vágyik, erkölcsire, anyagira (főként), mert errefelé nincs divatban a tanár, különösen ha művész. Hogy viszszajön-e? Nem tudom. De azt gondolom, ha a már emlegetett kelet-európai jelhez a homlokon még a tehetségé is odakerül, az utak, a sorsok eleve elrendeltek. Mert a ki nem mondható kínokra, a perzselő szégyenre a másik szemébon csak e tájékon lelhető föloldozás. miként a meg nem énekelhető örömben is itt indul hangtalanul a kézért egy másik kéz. Közben vége lett a műsornak, a vacsora is elkészült, s én itt állok végszó nélkül. Pedig, ha rendesen figyelek, bizonyára hallok valami reményt keltőt, biztatót. Talán emlékeztetnek arra, hogy mi ezer éve igenis folyamatosan Európában élünk. Hogy történelmi mértékkel mérve, még az évtizedes egységekkel jelölt araszolás is kicsiny eltérést mutat a határozott lépésekhez kéjpest. És és/re kell vennünk azt is, a forgatókönyv szerint lépésváltás következik. Biztosan bennem van a hiba, hogy — történelmi helyett — csak saját leptékkel tudok mérni. Hiába minden, nekem tegnapi, tegnapelőtti tapasztalás jutott, csalódásokkal. keserűséggel. És már a vágyaim, a jövőképem is mind földhözragadtabb kezd lenni, leginkább csak másodikától másodikáig érvényes. Persze, ettől még erősen kívánom. hogy ez az állítás egyszer ne csak földrajzi evidencia legyen — és halkan kanalazni kezdem a sótlan levest. Juhász Ilona „Átvilágították" a megyei ügyészszervezetet Dicsérték és türelemre intették Van két hónapja is, hogy Az egyes szakági tévé- tő jogalkotói szándék ellenéhírül adtuk, a Legfőbb kenységek ellenőrzésekor ta- re. Szíjártó Károly, a legUgyészség megkezdte szo- pasztaltak szerint, szavunk főbb ügyész sem mondhatott kásos vizsgálatát a Csöng- sem lehet, a megye 42 ügyé- egyéb híján mást, mint hogy rád megyei ügyészek köré- sze helytáll. Bizonyosan nem legyenek türelemmel, régi ben. Történt az is nyilvá- véletlenül hangsúlyozta ezt jogrendszerünk átalakítása, nosan, csakúgy, mint a teg- a vizsgálat vezetője, Nyíri korszerűsítése nem megy napi, csütörtöki értékelés. Sándor, a legfőbb ügyész he- egyik napról a másikra. Ilyen, komplex jellegű el- lyettese. Szóbeli kiegészítő- Míg végleges szisztéma nem lenőrzést itt utoljára 1983- jében utalt arra, miféle köz- alakul ki, nincs értelme az ban tartottak, s mint a 20 vetett és közvetlen hatások ügyészek munkájához belső oldalas összefoglaló jelentés érik napjainkban a törvény rendelkezéseket hozni. Ily kezdi, azóta „... A fő- szolgáit. Szólt a szervezetet módon olykor-olykor improügyészség a folyamatban le- érő alaptalan támadásokról, vizálniuk kell, tegyék az alvó társadalmi, politikai vál- a kortárs politikai és jogi kotmányosság szellemében, tozásokból adódó követeimé- kultúra alacsony szintjéről, tapasztalatuk fölhasználásányeknek megfelelően, a jog- a szinte futószalagrendszer- val. S minden egyéb kérdésállamiság megteremtésére ben készülő, újabbnál újabb ben is legyenek türelemmel. irányuló törekvésekkel ossz- törvényekről, s arról, hogy A legfőbb ÜKvész elisme hangban, fokozott figyelmet mindezen közben a magyar résben részesítette fordít a törvényesség betar- jogalkalmazás 1—xl*w' —x tásár?...." korábbi széSzázhalombattán az iraki olaj A jugoszláviai Omisalj ki- kikötőig tankhajóval továbkötőjéből hétfőn Magyaror- toított ikőolaj a 10 évvel ezszág területére, csütörtökön előtt magyar—csehszlovák fjedig már közvetlen rendel- —jugoszláv közös beruhátetési helyére, a Százhalom- zással létrehozott, de mindbattai Kőolajfinomítóba is eddig lényegében kihasznámegérkezett a kieső szovjet latlan Adria-távvezetéken kőolajszállítmányok pótlá- tette, illetve teszi meg ezt a sára vásárolt iraki olaj. A nem éppen rövid utat. a meevenfoltiait is az üevészsée gyében legeredményesebben gyenioltjait is az ügyészség működö kollégáit pigniczky érthető s ^e összefüggések Józsefnek' a megyei f°ügyé" ertneto, s eme osszeiuggeseK heiyettesének főtanácsosi ismeretében értékelhető iga- címet adományozott, dicsézán a naponta döntéshely- rettel illette Bálint Jánoszetben levő ügyészeink jó nét• Caál Sándornét, Kéri muniráia Andrást, Lacsán Istvánt, muHKaja Margita Tibornét, Szokol A fölszólalók (Kéri And- szilárdot és Vida Mihályt, rás. Bárdos> Istvanné, Szo- Külön hangsúlyozta, a mekol Szilárd, Vida Mihály, gye ügyészi apparátusának Pigniczky József) számos elismerésre méltó munkája peldaval érzékeltették, szám- tükrözi a vezetők szakérteltalan ellentmondás, értelme- mét> fölkészültségét is. zésbeli vita létezik párhuzamosan minden egysegferem- M. E-