Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-06 / 31. szám

5 1990. február 6., kedd Kórokozók a környezetben Régi igényt elégít ki az Alsó-Tisza Vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság azzal a vaskos kötetével, amelyet működési területének környezeti állapotáról állított össze. A kézikönyvnek ugyan kissé súlyos stencilezett kiadványt azonban bátran ajánlhatjuk — akár saját sokszorosítás árán is — mindazoknak a szakembereknek, intézményeknek és pártoknak, amelyeknek a környezetvédelem törvény adta kötelességük, vagy netán „csak" emberi felelősségérzetük táplálta szívügyük. Az alapvető tájékoztatás mellett a helyes környezetvédelmi szemlélet kialakítására is alkalmas ez az öszszeállítás. S hogy ne csak a beavatottak szűk köre értesüljön arról, egyáltalán miféle környezetben élünk ezen a tájon, olvasóinkkal is megosztjuk a szakemberektől szerzett ismereteinket. Hulladéktermelők Miként a legkisebb háztartásban is legfőbb ellensége a háziasszonynak a napi munkavégzés közben keletkezett szemét, ugyanúgy csúfítják és károsítják egyegy település rendjét, tisztaságát a mindennapi tevékenységek során „termelt" hulladékok. Van ezek között teljesen ártalmatlan, amely legföljebb csak a szemét szúrja az embernek, ha rendetlenül tárolják. Az egészségre nem ártalmasak ugyan, ám a józan ész megáll, ha kiderül: pénzt hajítunk ki velük, amikor a szemétbe kerülnek, holott értékes másodnyersanyagként ismét felhasználhatók lennének. Ennél is több kárt okoznak azonban az úgynevezett veszélyes hulladékok, amelyeket az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatások „termelnek". A több mint 170 ezer tonnából csaknem 15 ezer tonnának az ártalmatlanítására, hasznosítására jelenleg nincs megfelelő eljárás, vagy egyszerűen nincs pénz megfelelő kezelésére. Ennél több az a mennyiség, amelynek tárolása nem elégíti ki a biztonsági követelményeket. Csongrád, Bács-Kiskun és Békés megye területén sajnos, nincs ipari veszélyes hulladékokat égető komplexum, de olyan telep sem, ahova véglegesen •- el lehetne helyezni őket. Így aztán a termelők saját telephelyükön tárolják ezeket az anyagokat. Hogy Szegeden melyik vállalat a fő „bűnös"? Ügy tűnik, az NKFV, amely algyői területéin mára már mintegy 30 ezer köbméter, főként olajtartalmú hulladékot halmozott fel. Némi reményt nyújt, hogy a vállalat hozzákezdett ártalmatlanításához. Ugyancsak Algyön, a Fémszelekt Kisszövetkezet telephelyén 900 tonna vegyes galvániszap gyűlt össze, igaz, betonozott Somogyi Királyné fejvétele A felszíni vizek szennyezettségét is vizsgálják az Atikövizig-nél tárolótérben, fedett hordókban. Az Ikarus szegedi gyárában pedig az ott tárolt 400 tonna festékiszap okoz gondokat. Egyedül az egészségügyi hulladékok sorsa látszik megoldottnak, a SZOTE-n már próbaüzemelő hulladékégetőben. A tárolás; színvonal alatti Hogy mi minősül úgynevezett települési hulladéknak, arról valamennyiünknek van némi fogalma, hiszen a legtöbbet mi magunk, a lakosság „termeli". A szilárd halmazállapotúakat a városi ember a kukába dobja, onnan szállítják el az illetékes vállalatok a kijelölt szeméttelepre. A szervezett szemétgyűjtést is igencsak megnehezíti, hogy rosszak az utak, s elavult a járműpark. Az illegális lerakók állapotát meg fölösleges is ecsetelni: aki útonútfélen találkozott ilyennel, az bizonyára kellőképpen elszörnyed a látványtól is. Azt meg nem árt tudatosítani, hogy az efféle szeméthegyek nemcsak a táj képét rombolják, nemcsak a talajt és a vizet szennyezik, hanem a rágcsálók, a rovarok elszaporodása miatt fertőzések forrásai lehetnek. Hogy milyen lenne a hulladékok szabályos tárolása? Első követelmény a rendezett elhelyezés, a folyamatos tömörítés. Illenék földdel befödni az elterített szemetet, s az egész telephelyet bekeríteni, karbantartott őrárokkal avagy fákkal, amelyek eltakarnák a látványra kényes szemek elől. Ezzel szemben a szakemberek sommás véleménye: „Működési területünkön a szeméttelepek állapota az előírások feltételeit nem elégíti ki." Alig van rendeletben előírt kerítés, kapu, hát még őrház a szemétlerakók területén, de a még megfelelő útbaigazítást adó tábla is hiányzik legtöbbször. Sőt a meglevő néhányat is rozsda marta, így olvashatatlan. Nem mindig sikerül betartani a belterülettől mért előírt 1200 méteres távolságot sem: a hulladéklerakóhelyek 40 százaléka a kritikus 1000 méteren belül van, sőt 10 százalék a lakóházak közvetlen közelében. Rendkívül veszélyes helyzetet teremthet, ha 50 méteren belül felszíni víz található, netán csatorna vagy egyéb vízfolyás. Márpedig erre is van példa a három megyében. összességében településeink hulladékelhelyezése színvonal alatti, a minimális követelmények be nem tartása szélsőséges következményeket is előidézhet, amely az azonnali megszüntetést követelné mzg az esetek 22 százalékában." Mi ömlik a Tiszába? A szaknyelven folyékony hulladéknak nevezett szennyvizek „kezelése" szintén igen kezdetleges ezen a vidéken. Csongrád megyében főleg természetes mélyedésekben, volt bányagödrökben. illetve mesterségesen kialakított medencékben folyik az „ártalmatlanítás", a közismert szikkasztással. A szennyvízszippantás és -szállítás a Csongrád Megyei Településtisztasági Vállalat feladata, bekapcsolódnak azonban ebbe a munkába kisiparosok, termelőszövetkezetek és vízművállalatok is. Szentesen a szennyvíztisztító és MakóRákoson a szennyvízkezelő telep fogad ártalmatlanítandó folyadékot. S hogy mi történik a Szegeden kiszippantott szennyvízzel? Az itt keletkező „folyékony hulladék" kezelés nélkül kerül a Tiszába. Tehát úgy tessék majd nyáron lubickolni hűs habjai között ... Chikán Ágnes Nyíltan sajtópárti, ám. leplezetten sajtóéi lenes, nyíltan nyilvánosságpárti, de burkoltan cenzúrabarát vélemények ütközetének zaja a parlamenti vitában elnyomta a szabad sajtó értékei védelmében felhozott érveket. Megszületett az új sajtóregula. A személyiségi jogok megsértése címén a bíróság ezután ötszázezer forintig terjedő bírsággal sújthatja a vétkesnek talált szerkesztőségeket. És még jó, hogy a sajtó most ennyivel megúszta. Hisz akadt olyan indítvány is, hogy ezt az összeget — amely egyébként nem is az ügy sértettjét illeti — egymillióra kellene emelni: az új laptok indítását pedig jelentős óvadék letételéhez kellene kötni. Csak zárójelben jegyezzük meg: az elfogadott törvénymódosítással sem a jogi bizottság, sem az illetékes miniszter nem értett egyet A sajtótörvény előkészítésének egészét áthatotta, a politikai átmenet kiélezett vitái miatt, egyfajta sajtóellenes hangulat. Ennek hangadói deklaráltan a nyilvánosság mellett tették le voksukat sőt annak védelmében léptek fel, de az általuk javasolt. konkrét megoldásokkal apránként igyekeztek visszavenni a sajtószabadsággal juttatott többletjogokat. Nem véletlen, hogy az új sajtótörvény tervezetéről — ami csak később kerülhet az új Parlament elé — egyenesen lesújtó volt az újságíró-szövetség illetékes bizottságának a véleménye. Nem kell találgatni, mi indukálhatta a béklyóitól megszabadult, szabad sajtó első lépései ellen induló támadásokat, s nem egyszer kifejezetten sajtóellenes hangulatot. Ez a sajtó adott hírt a képviselői visszahívásokról, ez a sajtó adta közre a Bős—Nagymaros-vízlépcső mellett szavazó honatyák nevét bírálta meg legutóbb a nyílt szavazás ellen fellépőket Ez a sajtó már minisztereket is megbuktatott. Mondhatnánk, ez a sajtó felcseperedett. Nem hinném hát. hogy jó irányba tartana a jogalkotás akkor, ha néhány szélsőséges példából kiindulva, mégis általánosságban ítéli meg és ítélteti el a sajtót, az újságíró szakmát Ha egyfajta, büntető jellegű szankció beiktatásával igyekszik azt — úgymond — megregulázni, a bírsággal ..kifejezésre juttatva azt a társadalmi rosszallást amit a jogsértés kiváltott" — hogy a törvény indoklását idézzük. Hangsúlyozzuk: nem az ellen van kifogásunk, hogy a jogsértő elnyerje „jutalmát", de attól tartunk, hogy az új rendelkezés inkább a megfélemlítés. mintsem a megelőzés eszköze lesz. Hiszen, mint mondtuk, az így kiszabott összeget nem is a sértett kapja, aki ezért nem is lesz érdekelt a p>erindításban. A nem vagyoni kártérítés alkalmazási köre p>edig a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása nyomán nemrégiben egyébként is kibővült. A jogsértővel szembeni fellép>és jogi arzenálja eddig is gazdag volt: Az újonnan bevezetett bírság viszont az iménti vagyoni követelések érvényesítését sem zárja ki. Kétségtelen: napjainkban rendkívül megnőtt a sajtó felelőssége. Sokak szerint ez ma az egyetlen „legitim" hatalom. Indokolt tehát, hogy törvényes garanciák korlátozzák. S fel kell szólalni a felelőtlen híresztelések, a szennylapok rágalmazói ellen is. Hiszen a sajtó mégsem, válhat a felelőtlen híresztelések terepévé. Ugyanakkor arra is emlékeztetünk: az igazság csak konkrétum lehet! Vissza kell tehát utasítani a sajtót „általában" érő bírálatot. Nincs ugyanis ma annyi, újságírót elmarasztaló konkrét érv — sajtóperben hozott ítélet —, amivel a sajtó megregulázását célzó, mostani törekvéseket igazolni lehetne. Főként, ha a gyakran mondva csinált érveket a mérlegen a sajtószabadsághoz fűződő nyomás közérdek mellé helyezzük. Bodnár Lajos Megértést a kisemberek szívébe! — mondja a hazai románok vezéralakja Azt mondja Petrusán György, a tanárképző főiskola román tanszékének vezetője, mostanában gyakran kérdezik a hazai románokat, hogyan élik meg ők a magyar—román viszony változásait. (A tanszékvezető nem ismeretlen városunkban, a magyarországi nemzetiségiek körében. Mint a demokratikus román szövetség vezéralakja, többször föltűnt sokak által vitatott, progressziót, változást sürgető gondolataival, nézeteivel. Nem oly régen a román szövetség elnöki tisztéről lemondott, de most ismét ott találni az első vonalban: divatos terminológiával élve, amolyan ellenzéki tanácsadó testület élén). Számos példát sorol, mennyire kusza, ellentmondásos az emberek reakciója. S úgy vélekedik, egyre nyilDokumentumfilm Apajpusztáról Immár dokumentumfilm is őrzi, mi történt Apajpusztán. A Magyar Filmszemlén ma ismerheti meg a közönség a példátlan méretűnek nevezett környezetszennyezés körülményeit. A film elkészítéséhez azért járult hozzá 2,8 millió forinttal a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, hogy a hatóságok, illetve az állampolgárok egyaránt levonhassák a megfelelő következtetéseket. Apajpusztán, a Kiskunsági Nemzeti Park szomszédságában létesített veszélyeshulladék-tároló telepen rendezetlenül. szabálytalanul tárolnak it-'g ma is igen sok anyagot. Ezek átrakodása, elszállítása már megkezdődött, de rendkívül vontatottan halad. A szellemkép, ugye, szellemből áll és képből. Ha nagyon egyszerűsítenénk, akkor még talán azt is kimondanánk, hogy egy darab szellemkép egyenlő egy szellem plusz egy kép. Innen nézve a szellem: szegedi. A kép szintén szegedi. Kevésbé áttételesen és jóval tényszerübben: a szegedi egyetemi és főiskolai szellemközpontok termékei egyre gyarapodnak, jelezvén, mégis csak termékenyítő hatású itt a levegő. Van ugye a Harmadkor, ez a színvonalas, izgalmas folyóirat. Lesz, a hírek szerint a Pompei, az előbbiből kiöregedőknek, és persze a városnak. Van az Aetas, a történészek Harmadkor-rangú folyóirata, izmosan, vérpezsdítő eszmerenddel. Él és nagyokat lélegez a fővárosban a Nappali Ház, Hévizi és Szijj tanár urak szép elmeműve, szigorúan Szegedről átszállított alapokon. Pécsett, a Jelenkornál két szegedi harmadkoros szerkeszt immár, s nem okoz számunkra meglepetést, ha hazánk bármely folyóiratában, évkönyvében Háy Jánostól Kurdi Fehér Jánoson* ül u mi Darvasi Lászlónkig beszegve szegedivel találkozunk. Mert ez így van rendjén. Ilia Mihály, Vörös László, Annus József, Baka István városa ez. A kialakult rend — természetéből adódóan — rendszert szült. Megjelent ugyanis a Szellemkép című mozgókép-elméleti folyóirat. Szeikesztői (Dér András rendező mellett): Fuksz Lehel és Medgyesi Gabriella. Előbbi festőművész-operatőr, utóbbi költő-rendező. Mindkettőjükről írt már a Délmagyarország: tehetséges emberek. Itt végeztek, Szegeden. A szellem adott. A képkiteljesedőben. D. I. vánvalóbb, hogy egy közép-kelet-európai nacionalista hullám küszöbén állunk, hacsak nem sikerül meggátolni, s végre az e tájon élő népek együttélését európai módon rendezni. — Véleményem szerint, nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos a két ország többségi nemzetéhez tartozók véleménye, hangulata. A kisebbségekben élőknek őket kell megnyerni Magyarországon és Romániában egyaránt. Mondhat Budapest és Bukarest, amit akar, ha a kisemberek szívében más lakozik, nem lesz megbékélés. — A kisembereket pedig alaposan megdolgozták az elmúlt évtizedekben. — Igen, sajnos, Európának ezen a fertályán éppen erre játszottak rá. Gyűlöletet, ellenszenvet szítottak az etnikumok között. A Ceauisescu-rendszer kivált. De több kárt, mint hasznot hozott a magyar pártállam által hirdetett szemfényvesztő nemzetiségi politika is. — Politikusok, ideológiák „jönnek-mennek", rombolnak — végérvényesen? — Hát, máshonnan is eredeztethető ez a kelet-európai nyavalya. Meggyőződésem, hogy történetíróink a nemzeti öntudatra ébredés, a nemzeti államok kialakulása óta rossz úton járnak. A környező népek történészei például jórészt azon fáradoztak, hogy saját nemzetük identitásjegyeit hangoztassák, azokat, amelyek a többi néptől megkülönböztetik. — Miért baj ez? — Mert a mítoszkeresés, az egyéni vonások felnagyítása, eltúlzása, saját nemzeti erényeik mások fölé helyezésével óhatatlan háttérbe szorulnak a nemzet- és honalapító érdemekkel nem rendelkező nemzetiségiek. Hisz' mi sem természetesebb, az érdemekért a többségi nemzetet ve?ető szerep illeti meg, vagyis nincs egyenjogúság. Ez a kirekesztésen, illetve beolvadáson alapuló alá-fölérendeltségi viszony táplálja évszázadok óta a nacionalizmust. — A nemzetközpontú történetírás és politizálás teljességgel képtelen lenne elfogadni a kisebbségek aktivizálódását, jogköveteléseit? Ismert az illyési gondolat is: a nemzetiségek jogtiprásával a többségi nemzeté is csorbul. — A kelet-európai országok sajnos, vajmi keveset tettek egymás kultúrájának, nyelvének megismertetéséért, kivált a megértés szellemének meghonosításáért. Napjainkban, ha késve is, ezen kellene fáradoznunk mindannyiunknak. Gyötrelmes lesz, mert nincs hagyománya, kialakult gyakorlata ennek a missziónak. — ön hogyan fog hozzá? — Kellő realitással, és mérhetetlen türelemmel. A többségi nemzet bölcsességére kell alapozni, nem a hatalomra. Különösen Romániában, ahol általános az ingerültség, elégedetlenség, s az erőszakolt lépésekkel szemben nem várható tolerancia. A kisemberek mellett óriási a felelősségük a kormányoknak, a politikusoknak. Minden sandaság nélkül, kellő tisztességgel és következetességgel érvényesítik-e a nemzeti és nemzetiségi érdekeket? Fölismerik-e, sehol nincs demokrácia új szellemű nemzetiségpolitika nélkül? Mag Edit