Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-05 / 30. szám

5 1990. február 5., hétfő Lehet, akaratlan, jót tett az a „szocpolos" ott, a Volán-konyhán, amikor kellő öntudattal beszólt: „Ettől a cigány nőtől ne fogadjanak el ebédet." Mert ez a „cigány nó" az­óta akar csak igazán ci­gány lenni. Szép. olajos bőre színét, kékes-fekete haját úgysem tagadhatná le. De ahogy ül velem szemben, és mesél, arról győz meg, 32 évesen ter­mő gondolataiba a legke­vésbé sem fér bele a meg­különböztető emberi külső. Sokkal fontosabb számára a láthatatlan belső. Az igaz, a tiszta, a nemes. Azon fárad, hogy általa másoknak is minél több legyen a láthatatlannak ebből a fajtából. A negyedik emeleti la­kás, ahol férjével otthont, teremtett, ragyogó tiszta. Látszik rajta, itt élnek is, nemcsak laknak. Célszerű, praktikus a berendezés, a két és fél éves Dórika nyugodtan futkározhat egyik szobából a másikba, nem fenyegeti sehol kiálló hegyes szeglet, föl sem bukhat semmiben. A nagy­fiú kirándulni ment. Beszélgetésünket azzal kezdjük, hogy nem politi­zálunk. Mindenről 6zót ejthetünk, de arról nem. Végső soron, úgy is ki le­het lépni a közéletbe — jaj de nem illik ide most ez a szó —, ha az ember nem ideológiát gyárt, ha­nem történetesen ideoló­gia ellen küzd. Mit akar, Marika? Ott kezdte, ahol nagyon sok más cigány gyerek Másfél- éves volt, mikor eldobták a szülei — az anyja magyar. Az otthon­ból egy másik fehér asz­szony vette ki. Az vajon milyen otthont nyújtott neki? Nem tudom- Nem beszélt ezekről az évekről. Iskolából sem tilthatta, hogyan lett volna a cigány kislányból különben sza­kács? Az ember-, a csa­lád-, a rendszeretet sem születik föltétlenül velünk, biztosan akadt tanulni­valója e téren is Forrás­kúton. Számára fontosabb a jövő, mint a múlt. S meg kell hagyni neki az idők rangsorolásának jo­gát. A gyermekgondozási se­gély hátralevő hónapjai­ban is, amikor csak teheti, utazik Cigánd. Baks. Lő­kösháza, Elek, Kétegyháza, no és Szeged cigányaihoz. Ahogy ő fogalmaz. nem úri cigányok után kutat. Putrikat, szükséglakásokat, telepeket keres föl. aztán az illetékes tanácsokat Valahogy úgy fest a dolog, hogy az ő illetékességét sem a cigányok, sem a ta­nácsok nem ismerik el. Fajtájabéliek mindenkivel bizalmatlanok, vele szem­ben azért is, mert nem beszéli a nyelvüket. (Ezért kezdte el tanulni.) Az elöljáróságokon ugyan szí­vesen fogadják, mindaddig, míg vissza nem megy. Hi­szen akkor már kocsit meg homokot kér, amivel feltölthetnék a cigánytelep főutcáját (ahol „derékig" ér a sár), tiltakozik a rendkívüli segély juttatá­sának módja ellen (mert az ezresekből úgy két hé­tig futja italra, de gye­rekruhára, cipőre, kenyér­re, fűtenivalóra nem). És sorolja a szomorú eseteket, amiknek nem lenne sza­bad megtörténniük, mégis megtörténnek. A cigány anya miért nem gyereke taníttatásán, iskoláztatásán fárad ahelyett, hogy orvos­hoz viszi: nyilvánítsa szel­lemi fogyatékosnak a meg­bukott cigány diákot Visz­sza sem hívják pótvizsgáz­ni, újrajáratják vele az osztályt — miért? Hátul ülnek az osztályban — miért? Az iskolai beíra­táskor amelyik kis cigány jobban tud cigányul, mint magyarul, azt átirányítják a kisegítőbe — miért? A zsebtolvajok majdnem fe­lé cigány — miért? A gye­reket küldik lopni, mert a kiskorú elkövetővel nem tud mit kezdeni a törvény — miért? Ebben a nagy takarítóhiányban még an­nak se kellett a Tolbuhin sugárúton két cigány nő — miért? Marika állítja, a miértek mögött nem vélt. nagyon is valós okok, igaz törté­netek rejtőznek. S ezek nem hagyják nyugodni. Különösen az aggasztja, mi vár a ma még kicsi cigányokra, a megszületők­re. E változó országban, amelyben egyre nehezebb az élet. szűkül a tér — a nündenkori kisebbségek­nek Egy út marad, a bű­nözés. S az ezt választó­kat — fajtára, bőrszínre tekintet nélkül — az egész társadalom megveti. Ezt nem akarja Marika. Más lesz az, amibe be­lefogott mint a szakács­kod ás. Elszegődik Szege­den családsegítőnek. Azt mondja, nehezebb. Mérhe­tetlen türelem, jó idegek kellenek hozzá- Ahhoz a munkához kevés a recept. Budapestre készül, hat hó­napos tanfolyamra: azt re­méli, tanulhat majd sok újat A láthatatlan. az igaz, tiszta, nemes akarat és elhatározás benne lako­zik. Csak nehogy kiöljék belőle. Szombaton dél­előtt megegyeztünk, pár év múlva találkozunk: mi maradt? Mag Edit Választási tudnivalók A szegedi kertekben el­nyílóban a hóvirág. S a sö­vényházi tölgyesben hajnal­ban megütötte a fülemet, amit februárban még itt Szeged környékén sohasem hallottam. Magányos kék galamb búgott, méla, bum­mogó, nyögve sóhajtó ütemes hívásar bizonyította, hogy vé­ge a télnek. A gyertyaszen­telői langyos napok után visszatérhetnek vad fagyok, de a fény... már a győztes kikelet mágusa. A Mecsek­ben a Zengőn nyílik a sárgá Itt vannak... virágú som, bontja virágát a hunyor és az esti szürkü­letben párnapos újszülött csí­kos malacait lágy röfögéssel tartja össze a vadkoca. Agancsát vesztett szarvas­óikát látni már a komlói völgyben, ott is tavaszodik. S reggel, hazafelé benéztem a gyevi Fehér-tó iszapszagú szélvizeire. Nem tagadom, reménykedtem, kerestem őket, talán ... hiszen min­denfelé tavaszodik, de sehol nem láttam az annyira várt fekete-fehér ruhás bóbitás alakjukat... S egyszer­zsak ... halkan hullott alá a zöldellő vetésekre... öt hang. i. bíbic ... bí... bic ... A szögedi tavasz öt hangja ... itt 'vannak ... bi­zakodjunk . . . hiszen nem­csak megjöttek, de már szól sípjuk is... andante... sze­gedi tavaszi líra öt hang­ra... bíbic... bí... bic .., Csizmazia György Az 1990. március 25-ei or­szággyűlési képviselői vá­lasztás megkönnyítése érde­kében, a népszámlálás során szerzett tapasztalatokat fi­gyelembe véve, a városi ta­nács végrehajtó bizottsága szükségesnek tartotta egyes szavazókörök területi beosz­tását és a szavazás helyét megváltoztatni, illetve sza­vazóköröket összevonni, va­lamint a fegyveres testüle­teknél újakat kialakítani. összevonás következtében megszűnik a 250-es és a 251-es szavazókör; új szava­zókörként létrehozzák a 349-es szavazókört, itt a sza­vazás helye a Zalka Máté laktanya (Szabadkai út), és a 35.3-as szavazókört, a sza­vazás helye a Kossuth lak­tanya (Bem utca); a 78-as, 278-as, 378-as szavazókörök esetében a szavazás helyé­nek új címe: általános isko­la, Csanádi utca 2., a 86-os és 286-os szavazóköröké: ál­talános iskola, Szerb utca 15., a 278-as szavazókör te­rületéből törlik a Székely sor 21. számú lakóházat és azt a 378-as szavazókör területé­be sorolják, a 83-as szavazó­kör területéből törlik az Odesszai körút 36-os számú lakóépületet, és azt a 283-as számú szavazókörbe sorol­ják. * A Kereszténydemokrata Néppárt Csongrád megye hat választókerületében már korábban önálló képviselő­jelöltet állított; a hetedik (Makót és környékét magá­ba foglaló) körzetben pedig dr. Domokos Mária párton­kívüli belgyógyász szak­orvost jelöli képviselőnek. Vészjel - és jégtörő Az emberi tevékenység keltette zaj veszélyezteti a halakat és az olyan óceáni emlősöket, mint a fóka és a cet. Dr. Arthur A. Myr­berg Jr., a miami egyetem tengerbiológusa a halak akusztikus kapcsolattartásá­nak szakértője arról számol be, hogy a beluga bálnák vészjelet bocsátanak ki, ha egy jégtörő 80 kilométer­nyire van, és menekülnek, ha Ahol az ateista is keresztény... Avagy: Magyarországról a Royalban A menedzserképzéssel fog­lalkozó SKR Stúdió anyagait lapozgatva bukkantam a kö­vetkező mondatokra: „A D. Carnegie intézet felmérése szerint mind az egyén, mind a cég sikeres működéséhez csupán 15 százalékban járul hozzá a szaktudás. A fenn­maradó 85 százalék pedig nem más, mint a kapcsolat­teremtés képessége." A stú­dió vezetőjével, Péter Gá­borral beszélgetve pedig rá­jöttem, hogy a gazdasági menedzsment területe csak egyike azoknak a kérdések­nek, amelyek foglalkoztat­ják. Éveket töltött Prágában, izgalmas véleményt volt módja onnan alkotni Bős— Nagymarosról. Meggyőződé­se, hogy a különböző vallá­sok által alakított életfelfo­gás-modellek meghatározóak egy-egy régió gazdaságfejlő­désében. (Ahogyan fogalma­zott: „Európában az ateista is keresztény ...") Alapfilo­zófiájának tartja, hogy: 1. minden történés központjá­ban az ember van, nem a cég vagy szervezet, 2. egy nép sajátos kultúrájában, szokásaiban, életmódjában kell megtalálni azokat a le­hetőségeket, amelyekre épít­kezni lehet a jövő megala­pozásában. Magyarország, egyáltalán, e régió szerinte most „ár­nyékhelyzetben" van, mivel fokozatosan távolodik tőlünk a világgazdaság centruma. Hogy mégis milyen esélyeink vannak, s vannak-e esé­lyeink egyáltalán? Ezt latol­gattuk megismerkedésünk­kor s ebbe a szellemi ka­landba bocsátkozunk hétfőn este 6 órakor a Royal iro­dalmi kávéházában. Ha kedvük van, tartsanak velünk. Erre invitálja Önö­ket az est házigazdája: Szávay István egy ilyen hajó 40 kilométer­re megközelíti őket. Dr. Myrberg arra a következte­tésre jutott, hogy bizonyos halak hallószervének szőr­sejtjeit tönkreteszi a magas zajszint. A víz ^latti zaj nemcsak menekülésre kész­teti a halakat a zajforrás környékéről, hanem tönkre­teszi a halpetéket is, és csökkenti a halivadékok nö­vekedési ütemét. Film­szemle A XXII. Magyar Film­szemle második napi, vasár­napi vetítésén több mint tíz filmet tűztek műsorra a Bu­dapest Kongresszusi Köz­pontban. A játékfilmek so­rában levetítették Sopsits Árpád Céllövölde című film­jét, amely arra keres vá­laszt: egy fiú miért öli meg minden látható ok és előz­mény nélkül az apját. A ha­lálraítéltben, Zsombolyai Já­nos filmjében a kivégzésre váró ember emlékezik '56 eseményeire és saját sorsá­ra. Grunwalsky Ferenc: Ki­csi, de nagyon erős című filmje Bogár Pálról szól, aki vizsgálati fogságból való szabadulása után tervezgeti a külvilág előtt feddhetetlen életét. Első játékfilmjével jelent­kezett Deák Krisztina, aki Eszterkönyv és Szőke And­rás, aki Vattatyúk címmel forgatott. A dokumentumfilmek so­rában levetítették a Gulyás testvérek két részes, Málen­kij robot című filmjét: a produkció hat dudari fiatal­emberről szól, akiket 1945­ben úgymond három napra elvittek, s akik egy évtized után tértek vissza a szibériai lágerekből. Szobolits Béla: Aki neki­szaladt a demokráciának cí­mű filmje a tiszakécskei ta­nácselnök öngyilkosságának okait elemzi. A szemle hétfőn játék- és dokumentumfilmek bemuta­tásával, valamint informá­ciós vetítéssel folytatódik. flz esztétikum piaca Ha baj van — a világ sikeres országaiban a kor­mányok mindig a polgárokat hívják segítségül; érde­keltté teszik őket a mozgásban, a teljesítésben. Nyu­gaton a kultúra, a művészet termékeit, produktumait ris integrálja a gazdasági élet, a piac. Persze, kicsit másfajta törvények vonatkoznak a művészeti alkotá­sokra, mint más fogyasztási cikkekre. Értéküket, áru­kat nem csupán a kereslet-kínálat egyensúlya hatá­rozza meg. A műgyűjtő számára rendkívül fontos, hogy értékálló^ sőt saját értékét növelő műalkotást vá­sároljon a kortárs művészektől is. Ezért kívánatos, hogy megbízható szakemberek, bizottságok hitelesít­sék, garantálják az értéket. A közízlés pedig egy idő után ehhez próbál igazodni. Itt, Magyarországon, a kortárs képzőművészet ké­peit leginkább tetszik—nem tetszik alapon vásárolják a Képcsarnokból az emberek. A művészettörténészt csak ritkán kérdezik meg: szakmailag mennyire szín­vonalas a kiszemelt műalkotás? A boltok viszont ab­ban érdekeltek, hogy kelendő portékát kínáljanak. Hogyan lehetne valamilyen normát adni? Egyik külföldre szakadt ismerősömnek volt erre ötlete, de az illetékesek kinevették, azt mondták, ezek megva­lósítására nincs fedezet. Javasolta például néhány banknak, takarékszövetkezetnek, vásároljanak meg­bízható szakemberek által értékesnek ítélt képeket, s akasszák ki azokat hivatalukban. Akinek van pénze, vagy pénzzel van dolga, az többször is betér a bank­ba, és szembetalálkozik a műalkotásokkal (már ez isi egyfajta ízlésnevelés!). Ha tudatják a klienssel, hogy a képek eladók, és garantáltan értékállóak, biztosah akad, aki — hogy valamely összeget befektessen — előbb vagy utóbb vásárol a kollekcióból. Az alkotó ázsióia ezzel egy idő után a vevők szemében meenöJ Máris megszülethetne az egyéni mecenatúra lehe­tősége. A nagyobb tőkével rendelkezők, mint ..kincs­képző" eszközt, szívesebben vásárolnak művészeti al­kotást, mint három kocsit videót, színjátszó szökő­kutat vagv egyéb státusszimbólumnak való, de nem értékálló fogyasztási cikket. A művészetnek meg kell adni a lehetőséget, hogy segítse a gazdaságot. Nem szabad csodabogárként, va­lami társadalom által eltartandó, vagy. életünket meg­édesítő. amolyan luxus dologként kezelni. A tisztessé­ges üzlet nem ellensége a minőségnek a művészetben sem. Nálunk a kézi vezérlésű, egy központú állami megrendeléseknél a főiskolai művész-tanárnak poten­ciális riválist jelenthet tehetséges tanítványa. Nyuga­ton viszont az akadémia hallgatóit a mesterek indít­ják el a galériák, üzletek felé is. Ott ugyanis annak a professzornak van neve. presztízse, akinek sikeres tanítványai vannak! Így érdekeltek abban, hogy csak tehetséges embert vegyenek fel a csoportjukba. Olyan, aki az ö koncepciójuknak legjobban meg tud felelni. S érdekük, hogy minden fogásra megtanítsák őket, nehogy szégyent valljanak követőikkel. Az akadémiá­ról kikerülő tehetséges fiatalokat a már befutott, régi tanítványok segítik, azért, hogy saját táborukat erő­sítsék más művészeti csoportokkal szemben Az össze­kovácsolódás mögött természetesen piaci presztízsérde­kek is meghúzódnak, de a legfontosabb az, hogy a művészeti élet ezáltal működik, s szerves része a tár­sadalmi mozgásnak, lüktetésnek. Pacsika Emília

Next

/
Oldalképek
Tartalom