Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám

12 1990. február 3., szombat DM] 1 magazin RIZIKÓRIADÓ Té vészem (le) Pár hónapos korunktól aggastyánidóig ülünk a doboz előtt, és bámuljuk a képernyőt — „össznépi szórakozás. " A tévéből áramló élmények, információk hatásán való elgondolkodás, az azokkal való szembenézés korántsem ennyire „össznépi". A mai magyar családok többségében jórészt addig jutnak, hogy a szülő néha rászól csemetéjére. „Ne bújj bele örökösen abba a tévébe, rontja a szemedet!" Valóban a gyermek szemét rontja a tévénézés? Milyen hatása van az „örökös" televíziózásnak? Állítandó-e valamilyen mérce, valaminő korlátozás a tévénézésre? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ. Tévhitoszlató s egyben rizikóriadót hirdető tapasztalatokról íme a gyermekekkel foglalkozó szemész szakorvos — megszívlelendő! — véleménye• Tévlut az, hogy a gyerekeknek elsősorban a szemét rontja, károsítja a mértéktelen televíziózás; eléje azonban mégis korlátokat kell állítani. A térbeli korlátozás mellett — miszerint két-három méternél közelebbről ne nézzünk tévét — nagyonnagyon fontos az időbeli. Ami maximálisan a gyermek korától függ. Mesét — együtt! Abban a korban, amikor a kicsit már egyáltalán érdekli a mese. a tévénézésnek a mese idejére kell korlátozódnia. A világon a legbájosabb dolog, ha a picik a mesét a szülőkkel együtt nézik; és szükség is van erre, hisz a rajzfilmek a gyermek számára nem mind egyértelműek. A kicsit rá kell vezetni arra. hogy mi volt a trükk, a csalafintaság: vagy éppen le kell vezetni a filmben látott vad, félelmet keltő dolgok hatásait! Igaz, ez a szülőktől időt igényel, de muszáj rászánni. Megéri az u tíz perc. amíg a gyerekkel megnézi a mesét, mert rengeteg pluszt adó együttlét, olyan nexus, ami a hároméves kor alattiaknak különösen fontos. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tévémesc sem. a meselemez sem pótolhatja az élő mesét, amit apu. anyu mond el. Mint ahogy figyelni kell arrá is. hogy amikor a legkisebbeket rettenetesen elkezdi érdekelni a reklám, próbáljuk meg csökkenteni annak nézését, mert a reklámokban látott durva, néha szadista, ijesztő mozzanatok rossz hatással vannak az apróságokra! Amikor a gyerekek nőnek, látókörük bővül, s a mesén, a reklámon túl is elkezdenek érdeklődni a televízió iránt, egyre növekszik a tévénézés időtartama. Sajnos, ma már az óvodás középsós csoportban is arról beszélnek, hogy még az esti krimit is megnézték — és ez a létező legkárosabb. A szülőnek kellene kicsi korú gyermeke számára a műsorból kiválasztani, hogy mit nézzen meg. Például a speciálisan nekik készülő műsorokat, vagy egy-egy remek természetfilmet. De semmi többet! Mert a túlzott mértékű televíziózással a gyerekek egyszerűen elveszítik a gondolkodáskészségüket. Leülnek és bámulják a képernyőt, ahonnan készen kapják az információkat — s elfelejtenek gondolkodni. Válogatás nélkül néznek mindent — ami a szülők cgv részének talán éppen kényelmes is\ mert a gyerek addig is csöndben van. addig nem kell vele foglalkozni. Mintha elfelejtenek, hogy a tévékészüléknek van egy kikapcsológombja is! Hogy a nem gyerekeknek való műsorok nézése helyett éppenséggel lehet esténként, hétvégéken olvasni, játszani, zenét hallgatni, beszélgetni. Gondolkodás- és lélekölő Ez a „feledékenység" megboszszulja magát. Ami a gyerekeknek a világon a legjobban árt, az az időtlen televíziónézés: s nem a szemüknek árt elsősorban, hanem az agyuknak! A gondolkodásmódjuknak, az érzelmeiknek, a lelkűknek. A tévézés egy passzív szórakozás, ami sem képességet, sem ügyességet, sem gondolkodást nem fejleszt. Egyébként is mozgásszegény, levegőtlen világunkban mozdulatlanságra késztet. Ráadásul a műsorok jó részéből a gyerekek még erkölcsileg destruáló dolgokat is kapnak: kezdve a durvaságtól a szexen át a krimibeli öldöklésig, szadizmusig vagy éppen az alkoholizálást rossz példákig, hibás értékrendek sugallásáig. (Ugyanakkor — jobbára műsorszerkesztési hibák miatt — sokszor olyan adásokat nem tudnak megnézni, amik épülésükre, művelődésükre szolgálnának.) A műsorok között válogatás azért is igen fontos lenne, mert amit megnéznek, az számtalan ötletet, példát. ösztönzést adhat (például egészségnevelére. sportra buzdításra. természetszeretetre). Nagyon koncentráltan arra kellene törekedni, hogy csak azt nézzék meg. ami valóban nekik való. És nemigen többet napi egy óránál! A szelektálásban a szülök segítsenek, sót mutassanak példát! S így rávezetve, egy idő után a gyerek maga is „válogatóssá" válik. Nagyon fontos, hogy a gyerekek ne nézzenek — főleg este ne — olyan filmeket, amik felkavarják, veszélyeztetik az elalvásukat. a pihenésüket. s ezzel másnapra fáradttá. hosszabb távon esetleg neurotikussá teszik őket. A szülök felelőssége ebben igen nagy, és ez alól semmi sem menti fel őket! Igényesen választani! A gyereket kicsi korától kívánatos arra nevelni, hogy válasszon — Korának megfelelőt — a műsorok közül. Ne egyetlen közös otthoni elfoglaltsága, szórakozása legyen a családnak a televíziónézés! Sót, arra való legyen, hogy a látottakhoz kiegészítő élményt, tudást akarjanak szerezni — például olvasással, zenehallgatással. családi beszélgetéssel. Kínál arra lehetőséget a műsor, hogy egyik élmény vonzza a másikat. Csak gondolni kell rá! S megtanítani erre a gyereket. Aki egyébként televíziózás-ügyben — s persze másban sem — ne legyen űr a családban! Tudni kell (és tudatni a gyerekkel), hogy mi való neki. mire van szüksége, kívánatos lenne a mentális dolgaikkal sokkal többet foglalkozni, törődni. Megérteni, tudni, hogy a gyereket veszélyeztetheti olyasmi is, aminek kézzelfogható vagy lázzal mérhető azonnali betegségtünete nincsi hosszabb távon azonban summálódhat, összeadódva súlyos problémákat okozhat — idegrendszeri zavarokat, agykárosodást. A szülőknek bizonyos műsorokat igenis együtt kell megnéznie a gyerekével, venni magának a fáradságot ahhoz, hogy segítsen neki feldolgozni a látottakat beszélgetéssel, elemzéssel, magyarázattal. A kiskorúakat nem szabad magukra hagyni az élményeikkel, a kételyeikkel, a kíváncsiságukkal — válaszolni kell a kérdéseikre. (Fontos ez a kamaszkorban is. illetve most. amikor a tévéből, a videóból árad a szex, a pornó, a horror.) Legyen minden családban naponta egy „szent idő" — mondjuk a vacsoráé —. amikor együtt vannak és egymással foglalkoznak! Az igényesebb műsorok nézésére jó ösztönözni szülőnek, pedagógusnak. Mert az igényszintünk kezd veszedelmesen leépülni, s kezdünk érzelmeinkben, tudásunkban is szegényedni. A l4—15 évesek figyelmét különösen fontos volna egy-egy heti műsort közösen átböngészve az értékesebb, érdemlegesebb adásokra irányítani, a nekik mentálisan fontos dolgok megnézésére inspirálni, biztatni. Azért persze nem árt arra sem figyelni, hogy csemeténk a tévébe „ne bújjon bele", ne legyenek túl közel a készülékhez. Amennyiben a gyermek többszöri figyelmeztetés ellenére sem az optimális 2—3 méteres távolságról nézi a televíziót vizsgáltassuk meg öt szemész szakorvossal. SZ. M. Adna — elfogadna Kedves olvasóink, lapunk 12-847es számú telefonján „vesszük" ajánlataikat. kéréseiket, üzeneteiket. Emellett természetesen továbbra is várjuk leveleiket (6740 Szeged, Tanácsköztársaság útja 10. címen). Szeretnénk, ha minél több felajánlást közvetíthetnénk. Kérjük, aki tud, adjon! S kérjük azt is, hogy akinek kérése teljesült, jelezze vissza a szerkesztőségnek, hogy megkönynyítse további munkánkat! Úgy. mint például pusztamérgesi olvasónk tette: „Az önök segítségét kértem használt gyerekruhára és tévére. Ezúton szeretném önöknek megköszönni a segítségüket, a televíziót a tarjáni 603-as épületből megkaptuk és nagyon köszönjük annak, aki adta. A ruhákért pedig szombaton megyünk az Attila utcába..." Kérés egyébként változatlanul sok érkezik, a legkeresettebb továbbra is a gyermekruha, babakocsi, tévé, heverő, mosógép, centrifuga. Kiskorú gyermekeit egyedül nevelő, idős anyját gondozó levélírónk pedig 15 éves, alul kilyukadt Hajdú centrifugájához új „házat", borítólemezt szeretne. Többen kérnek használt bátort, például Budapesti körúti idős olvasónk, aki a következőket írta: „Szociális segélyből élek. A kicsi szobámba befogadtam nyugdíjas barátnőmet. Ebben a szobában csak egy fekhely és egy kisasztal van. Én a nagyobb szobában lakom fiammal. Elfogadnánk barátnőmnek egy szekrényt, egy széket és egy éjjeliszekrényt vagy cipőszekrényt, hogy holmija ne reklámszatyrokban lenne tárolva... Van, aki használt szőnyeget szeretne, más szobanövényeket, cicakosarat. Hétgyermekes család háromévesének kívánna kétkerekű (pótkerekekke! támasztható) biciklit, s kerékpárra vár a zsombói tanyavilágban egy nyugdíjas nő is. Rokkantnyugdíjas házaspár kisfiának pianínót szeretne. Az ajánlatok között vannak gyermekruhák (pl. 8-10-12 éves leánykáknak); 7—8 éves korig alkalmas gyerekágy; molett hölgyre való télikabátok: tévéasztal; virágállvány; olajkályha. Az Örvény utcából porszívót, hűtőt, tévét kínál egy dicséretesen segítőkész olvasónk, hasonlóan önzetlen társa a Moszkvai körútról keverőtárcsás mosógépet adna — egy csokor virágért. Vannak, akik másért, másként csereberélnének: könyvet, villanyrezsót, hősugárzót adna valaki régiségért: 60 literes hűtőért vagy kempingfőzőért cserébe férfi- és fiúkabátokat adnának, húsdarálóért és paradicsomdarálóért pedig varrógépet kínálnak. KIS KERTKERULO Öt hónapnyi magunkat is L

eültek megbeszélni? Nyugodtan, tárgyilagosan, közösen értékelték a félévi „értesítőt"? Vagy csak „égzengés", prédikáció, ) dorgálás, fenyegetés volt? Netán csak túlzó elégedettség, vagy „megfizetése" a produktumnak? Esetleg háborgás, pedagógusszapulás? Biztosan ez is, az is: ahány család, annyiféleképpen reagálnak ezekben a napokban a „bizonyítványra", a gyerekek félévi érdemjegyeire. S ahol nem egyértelműen jók az eredmények, ott bizony hangos szavú bűnbakkeresésre is sor kerül. A vétkes pedig rendszerint a gyerek vagy a tanár. A „dumásabb" nebuló képes meggyózni bűntelenségéról, a pedagógus maximalizmusáról vagy személyes elfogultságáról, pikkeléséról is a szüleit. Pedig nagy kár teret engedni az ilyesminek! Mert amikor az ellenőrzőben egymás alatt sorakozó jegyeket és azok átlagát nézzük, az egész elmúlt félévet látnunk kellene. Emlékezni, felidézni, hogyan is múlt el, mit tett gyerek, tanár, szülő azért, hogy ez a bizonyítvány olyan lett, amilyen. Volt-e elég szorgalom, jó teljesítményre törekvés, lelkiismeretes feladatvégzés: ahhoz kellő segítség, kitartásra biztatás, megértés? Egész félév során folyamatosan odafigyeltünk-e az iskolásra, kötelezettségeire, azok estleges elmulasztására, vagy túlterheléseire. problémáira? S csak a tananyagot kértük-e számon (vagy se), csak azzal törődtünk-e, vagy a gyerek más iskolai élményeivel, netalántán a lelkivilágával is? Szálljunk csak egy kicsit magunkba, hogyan is volt! Beszéljük meg higgadtan, nyugodtan, értőn és megértőn gyerekeinkkel azt, hogy valójában mi is van a most hazavitt félévi érdemjegyek mögött. Értékeljünk tárgyilagosan és nagyon-nagyon őszintén! Csak így van értelme. Csak így becsülhetjük meg (és nem fel vagy le) a féléves teljesítményt — és egymást. Dicshimnuszoknak (netán a javításért járó extra ajándékoknak, „pénzbeli juttatásoknak") éppúgy nincs értelme, mint az ordítozó, megfélemlítő elmarasztalásoknak. Amikor most az ellenőrző könyvekbe nézünk, ne csak a jelest, közepest vagy elégtelent lássuk benne, hanem öt hónapnyi magunkat is: gyerek is, szülő is. Nézzünk mindent együtt! Higgyék el, csak így tudunk reálisan értékelni és megfelelő, elérhető célokat kitűzni a következő félévre... — Egyezkedjünk! A szüleim fizetnek magának, hogy vitázzon rám. Adja ide a pénz felét és en jó leszek! Praktika A téli hónapokban a sárgarépa fontos — és viszonylag olcsó — vitaminforrás. Jó tudni, hogy frissebb, ropogósabb, jobb lesz a répa, ha tisztítás, hámozás előtt gyengén ecetes vízfürdőbe tesszük. S azt is, hogy a legtöbb vitamin a nyers répában van. ajánlatos azt rágcsálni vagy lereszelve fogyasztani. A reszelt nyers répa vitamintartalmát növelhetjük is; pár szem dióval, mazsolával, vékonyra szeletelt gotdenalmával, citrom- vagy narancslével. Különleges ízt kap a sárgarépa — s a gyerekek szívesebben eszik —, ha a belőle készülő főzelék fózóvizébe egy kávéskanálnyi porcukrot teszünk. Szótlan barátainkról Kevés olyan család van, ahol ne lenne állandó vagy időről időre viszszatéró „téma" az állattartás. Ösztönösen vonzódunk hozzá, mert — Déry Tibor szavaival élve — „Az állat szeretete: jelképes tiszteletünk az élet iránt". Ennek a szeretetnek és tiszteletnek a kinyilvánítása és gyakorlása azonban — különösen a városi ember számára — sokkal bonyolultabb dolog, mint gondolnánk. Aki gyermekei kívánságára vagy saját kedvtelésére „állatot hoz a házhoz", az okvetlenül ismerkedjen meg előbb Lányi György Állatkedvelők kézikönyve címú munkájával. „Állj! „A legtöbb időt a sietés rabolja el tőlünk." (Bulatowiczj Mit, mennyit, mennyiert? A háztartási haszon jelentós részét a kert „hozza". Persze csak a gondos, hozzáértő, ésszerűen gazdálkodó tulajdonosoknak, a befőzésben, tartósításban járatos háziasszonyoknak. Akiknek ezekben a hetekben már javában tervezni kell: mit, mennyit szeretne iáén termelni. Ne szégyelljünk ehhez elővenni egy-két papírlapot és egy-két szaktanácsot adó könyvet! Segítségükkel némi fejtöréssel olyan „kerttervet" készíthetünk, amivel területünket maximálisan kihasználhatjuk, a lehető legtöbbet tudjuk rajta termelni. A szakkönyvekből (például: Kiskerti tanácsadó. Kertészek kézikönyve; Kiskert a homoktalajon; (jyümölcsöskert) és saját korábbi tapasztalataink alapján szerzett ismereteink szerint tervezzük meg, mit hová vetünk, ültetünk, illetve mi helyére kerüí majd s milyen másodvetés. A növények fejlődési, művelési igényeit figyelembe vevő „tervrajzaink" szerint kiszámíthatjuk vetőmag- és palántaigényeinket is. S ha már tudjuk, miből mennyi kell, nem árt, ha előre beszerezzük. (A „tavasszal ébredőknek" rendszerint csak drágább vetőmagok jutnak, és többnyire még azok után is szaladgálni kell...) Ha a zöldségfélék és virágok magvait, hagymáit vásárolni indulunk, gondoljunk egyéb beszerzendőkre is. Nézzük át például gondosan a tavalyról maradt permetszereinket, vegyszereinket, számítsuk ki, hogy miből mennyivel kell kiegészíteni a készletet, s vegyük meg. (Mert nagy méreg, ha a kertszezonban az éppen szükséges vegyszerekhez nem tudunk hozzájutni — csak éppen ezzel a „méreggel" nem tudunk levéltetűt vagy szövőlepkét irtani...) Jó, ha beszerezzük a lalajfertőtlenitő szereket és a műtrágyákat is. (Ez utóbbit, ha az időjárás lehetővé teszi, ajánlatos már most bedolgozni a talajba.) Mindez azért is hasznos, mert az ilyen téli „kis kertkerülővel" az évi gazdálkodási költségvetést is felmérhetjük, nagyjából összeáll, mennyit kell beinvesztálnunk. Tan ínég arra is rájövünk, min mennyit tudnánk megspórolni. Mondjuk biokertészeti próbálkozásokkal. Amihez egyre több jó szakkönyv is van. Téli kis kertkerülőnkből ki ne hagyjuk a kertészeti könyvek tanulmányozását! A kezdő állattartóknak íródott könyvben a szerzó mindenekelőtt arra figyelmeztet, hogya nem elég a puszta lelkesedés és tetszés. Ahhoz, hogy ki milyen állatot tartson, figyelembe kell venni saját körülményeit és életmódját is. S ajánlatos rendelkeznie a különböző állatokról bizonyos alapismeretekkel: jó előre tisztában lenni az óhajtott kedvenc jellemzőivel, viselkedési jellegzetességeivel, szokásaival, „nevelhetőségével", azzal, hogy esetleg milyen bosszúságokat képes okozni, milyen gondozást, törődést, táplálást igényel. Vagyis mielőtt „gazdik" akarunk lenni, fel kell mérni, mit kaphatunk és mit adhatunk: mit nyújthat nekünk az állat, s mit vár el tőlünk. Többek között erről szól Lányi György könyve a „szótlan barátainkért" vállalt felelősségtől áthatva. Azokat a díszállatfajokat és tenyészváltozatokat mutatja be — díszhalakat, kétéltűeket, hüllőket, kisemlósöket, díszmadarakat, macskákat, kutyákat, kislovakat, kecskéket — amelyeknek tartásával bárki sikerrel próbálkozhat, ha megismeri, betartja a szükséges feltételeket. Amikről bőséggel szól a könyv, alapos leírásokat, útmutatásokat, sok-sok gyakorlati tanácsot adva. Nemcsak felnőtteknek, gyerekeknek is. (Rögtön a bevezetőben megtudhatjuk például belőle, hogy milyen állatok valók a kicsiknek; mikortól figyelésre, dédelgetésre, s hány éves kortól önálló, személyes gondozásra.) Az akvánumkészítéstól a díszmadarak fény- és mozgáslehetőségének biztosításán át, a macskák szőrének ápolásáig, a kutya kiválasztásának szempontjaiig minden alapvető ismeretet összefoglal a szerző a kötetben, ábrákkal, színes képekkel bőven illusztrálva. A tájékoztatónak és gyakorlati segédeszköznek egyaránt kiválóan alkalmas kézikönyvet ajánlatos fellapozni minden állatbarátnak, de különösen azoknak, akik most szeretnének házukba, lakásukba „új családtagot" betelepíteni. Családi magazinunkat szerkeszti: SZABÓ MAGDOLNA