Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-23 / 46. szám

1990. február 16., péntek 97 W»IS<*S8 • •'vmm. Á felújítás folytatódik Mátyás király kezdte épít­tetni, első köveit 1465-ben rakták a helyükre. Megje­lenésében kifejezte a feren­cesek fogadott életformáját, a szegénységet. Egyszerű, pazarló külsőségek nélküli Isten alsóvárosi háza. Bár a templom fejedelmi adomá­nyokból épült, mégis a „mü­szegénység non plus ultrája" — legalábbis Ipolyi Arnold szerint. Falai, amelyek között sok­szor talált menedéket a kör­nyékbeli nép, mára megkop­tak. Az Országos Műemléki Felügyelőség a templom fel­újításán dolgozik. A régi épület mostani arca Somo­gyi Károlyné képein látha­tó. Az egykori „pálcamű­ves", gótikus kapukat a ba­rokk átépítés során teljesen átalakították, ma javító ke­zekre várnak. Kopott téglák bukkannak elő a levert va­kolat alól, a templomhajó mellett húzódó, folyosón ülő, fából faragott Krisztus-szo­bor talán az épület mai ál­lapota miatt is szomorú. De vigasztalódjunk: ami szép volt, kopottságában, töredékeiben is az marad. És a munka folyik ... (nyilas) Somogyi Károlyné felvételei Szeged továbbra is fogadóképes Zenei diplomácia „Evek óta nem vettünk részt a kultúrpalotában ilyen hangversenyen ... egyszerűen azért, mert ismét érezhettük a koncertlégkört... Ha külföldi olvassa rövid beszámoló­mat, csodálkozni fog: mi az, hogy hangversenylégköre volt az eseménynek? Ezt csak mi értjük! A meleg fűtőtestek (!) lehetővé tették, hogy a szimfonikus zenekar tagjai mu­zsikáljanak. Nem kellett a hidegtől dermedt ujjal játsza­ni a hangszereiken, mint az .aranykor'-ban... a közönség­nek sem télikabátban reszketnie . .." Mindez az aradi Jelen ha­sábjain M. I. kollégám írta, aki. úav tűnik, elég sokat vacogott a decemberi for­raaajom előtt a lélekmelegí­tő hangszeánszokon. Az idé­zett cikk arról számol be, miként tisztelgett Arad né­pe a gyilkosok sortüzében el­hullt ártatlanok emléke előtt. Ehhez méltó partner­nek bizonyult a helybeli szimfonikus zenekar, mely­nek tagjai március első nap­jaiban Szegedre készülnek. A Város megnyitotta ka­puit a Temesvári Opera előtt is, és most az erdélyi, romá­niai forradalom második vá­rosa zenei intézményének követeit fogadja. A „hangje­gyek diplomáciája", meg va­gyok győződve, méltó keret­be övezi azt a segítséget, amit Szeged nyújtott a Ma­ros-menti városnak is. A koncertet előkészítő ara­di küldöttség — Dórin Fran­des karmester, valamint Ke­lemen András és Pataky Ká­roly — hangsúlyozta: céljuk a köszönetnyilvánítás, a ba­ráti kéznyújtás, a testvéri kapcsolatok ápolása. Első­nek Szegedre indul a társu­lat — a városi tanács műve­lődési osztálya fogadóképes­nek minősítette városunkat a hasonló kezdeményezések támogatására, s kitűzték a hálahangverseny időpont­ját: március 3-a, szombat, 19.30 óra, színhely: Szegedi Nemzeti Színház. Az aradi zenészeket a már említett Dórin Frandes kar­mester vezényli, közreműkö­dik Constantin Talmaciu (fuvola). Műsorukon George Enescu I. Román rapszódiá-. ja, Mozart D-dúr fuvolaver­senye (K. 313) és C. Franck d-moll szimfóniája szerepel. Jegyek elővételben a Kárász utcai irodában kaphatók. A méltányosan megállapított árak a hangverseny szelle­miségéhez méltóak. A bevé­telt a Szabadság (Libertatea) számlára utalják át. Amint Papp Györgynétől, a városi tanács művelődési osztálya munkatársától meg­tudtuk, társadalmi összefo­gás bontakozott ki az aradi szimfonikusok fogadására: az Ortutay kollégiumban lesznek elszállásolva s a sze­gedi zenészek baráti beszél­getésen látják majd vendé­gül őket... A „zenei .diplo­mácia" ily módon hosszabb távú együttműködés forrása is lehet. P. S. Az olasz bel canto egyik nagy mesterének, Gaetano Donizettinek legnépszerűbb tragikus operája a Lammer­moori Lucia. A mű címszerepe kivételesen nehéz kolora­túrszoprán-feladat. Így aztán az operaházak általában ak­kor veszik elő a darabot, ha van egy olyan kiemelkedő ké­pességű énekesnő, aki a címszerepben tündökölhet. Ilyen volt Maria Callas, Joan Sutherland, a magyarok közül Gyurkovics Mária, a legutóbbi szegedi felújításon pedig Iván Ildikó, ö azóta már a legnagyobb nyugatnémet há­zakban aratja sikereit, de „utódja" ugyanonnan érkezett, ahonnan ő. Szilágyi Erzsébet (23 éves), a címszerep mos­tani alakítója is a debreceni operától került Szegedre. Eb­ben az évadban Lucia már második jelentős feladata, el­énekelte Verdi Rigolettójának Gildáját is. — Melyik szerep fekszik jobban a hangodnak, melyik kedvesebb a szívednek? — Luciát jobban szere­tem, mert nehezebb, de moz­galmasabb is, több lehetősé­get nyújt. Gildát sokkal könnyebb énekelni. — Ebben a szerepben nagy sikert aratott „elődöd" Iván Ildikó. Mit jelent ez számodra? — Nem foglalkozom vele, nekem magamhoz képest kell jónak lennem. Soha nem méregettem magamat, se sztárokhoz, se senki más­hoz. Bízom a karmesterben, bízom a rendezőben, s ez biztonságot ad. Angyal Má­ria állította be a debreceni előadást is, s jó volt vele új­ra találkozni. Most, második alkalommal megint új szem­pontokat tudott adni Lucia megjelenítéséhez. * Aki a darabot hallani is szeretné, ma este, majd ked­den 7-kor a Nagyszínházba menjen. A rendező, akiben a fiatal énekesnő bízik, An­gyal Mária, karmester Pál Tamás. Enrico Wagner La­jos Debrecenből, Edgár Réti Csaba, Raimondo (beugró­ként) Kenesey Gábor, majd Szakály Péter, Arthur Vajk György. A díszletet és a jel­mezeket két vendég, Székely László és Gombár Judit ter­vezték. Jó szórakozást! (marok) Választási tudnivalók Hogy hol lehet leadni a vagy párthoz tartozó, vagy független jelölteknek szánt ajánlási szelvényeket, azt többször is közzétettük la­punkban. Ezért ma, a cédu­lagyűjtés utolsó napján in­kább arra hívnánk fel olva­sóink figyelmét, hogy ..ak'i bújt — bújt" — vagyis hol­naptól már második szaka­szába érkezik a választási kampány — azaz a pártok, s jelöltjeik nyilván prog­ramjuk népszerűsítésére for­dítanak több energiát. A szegedi (a városkörnyé­ket is magába foglaló) há­rom választókerület vá­lasztási bizottságai egyéb­ként ma éjfélig tartanak ügyeletet — 16 órától, a vá­rosi tanács Széchenyi tér 10. számú épületének földszint 3-as és 9-es szobájában. Rendőrkézen *m i i" * az uduloi vandálok A rendőrség elfogta az Atikövizig üdülőtelep hat épületének feldúlásával és kifosztásával alaposan gya­núsítható Mednyánszki Zsol­tot (2i éves, Szeged, Nagy­ért utca 19.) és társát, Süli Zsoltot (19 éves, Szeged, Va­das Márton utca 81/B), akik vandál pusztítást végezve, színes és fekete-fehér tv-t, horgászfelszereléseket, Com­modore 16 számitógépet, valamint füstölt húskészít­ményeket és szeszes italt tu­lajdonítottak el a féltört üdülőházakból. Ügyükben az eljárás folyamatban van: Süli Zsolt szabadlábon vé­dekezhet, míg a büntetett előéletű Mednyánszki Zsol­tot a budapesti rendőrkapi­tányság nyomozói kérték ki, mivel más bűncselekmények elkövetésével is gyanúsítha­tó. Az epizód nem rendszer... Á nyolcadikosok és a kommunizmus i „Káosz!" — mondta lakonikusan a történelmet taní­tó általános iskolai igazgatónő. A nyolcadikosok történe­lemtanításáról volt szó ugyanis, melynek tankönyvekkel segített hivatalos útmutatása a második világháború le­zárásával — átmenetileg — lezárdttatott ebben a tanévben. Nincs tehát új tankönyv, a régit pedig úgy adták ki, hogy bölcs, s nem ketfésbé óvatos megfontolással, lemetszették belőle a '45 utáni történelmünket taglaló fejezeteit. Mond­ván, inkább a semmi, mint a rossz, idejét múlt valami. Semmi? Mitológiai tapasztalatokból tudjuk, a káosz után — merthogy fentebb ezt emlegettük — a teremtés követ­kezik. A történelemtanár min­denesetre most magára ma­radt ötleteivel, elképzelései­vel, olvasmányélményeivel és szemléletével, a gyerek pedig kénytelen átjegyzetel­ni azt az öt röpke órát, me­lyet a közvetlen szovjet ér­dekszférává válásunk utáni történelmünkből kellene megtanulnia. Jó néhány ta­nár szerint a Kádár-rezsim (a Köznevelésben ajánlott tanmenet tematikája alap­ján mindez két órát ölel fel) értékelése közelsége okán nemhogy lehetetlen, de jobbra húzóan túlontúl elfogult és szélsőséges, ezért a tanári szabadságot fel­használva, inkább hallgat róla, minthogy tanítsa. Más történelemtanárok tán épp az ellenkező megfontolásból jutnak hasonló következte­tésre; olyannyira átalakuló­ban van a negyven évre visszatekintő történelmünk értékelése, hogy — miként azt a gimnáziumokban te­szik — nem szabadna ér­demjeggyel értékelendő kö­vetelménnyé tenni. Vagyis legyen tárgyalandó, ám jel­legét tekintve mégis csak — egyelőre — kiegészítendő témakör Rákosi rémuralma, Nagy Imre tragikus elbuká­sa s Kádár meglehetősen sok áldozattal járó „konszo­lidációja". A témakörben megkérdez­tük Szegfű Lászlót, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola történelem tanszékének ve­zető főiskolai tanárát, kan­didátust is. — A történettudományt is a vulgármarxizmus tartotta hatalma alatt, amit legin­kább az általános iskola szenvedett meg, hiszen még a vulgármarxizmusból is csak kivonatokat kapott. A középiskola talán valamivel jobb helyzetben volt, hiszen ott inkább rendelkezésre áll­tak megbízható források, ámbár ezek többségével is csínján kellett bánni. Elég, ha az orosz—finn háborúra gondolok, hogy ugye ki pro­vokált, s kit. . . Vagy éppen Lenin miért Finnországba utazott, s mindezt kinek a pénzén... Ezek az eleddig nem publikált, vagy nem rendszerezett tények lassan­ként összefüggő sorozattá állnak össze. Egyébiránt a történettudomány most is veszélyben van. Az tudniil­lik. hogy valakit meghurcol­tak a Rákosi-érában, vagy '56-ban, vagy azután, légyen bármilyen fájdalmas vagy tragikus kimenetelű, még­is csak epizód a történelem­ben. Az epizód pedig nem rendszer, nem összefüggés. A vulgármarxista sablono­kat el kell vetni, ugyanak­kor az is nyilvánvaló, hogy a történelem tanítását nem lehet epizódokra alapozni. Dal Börtönéből szabadult Sas lelke Sajnálom Sas Józsefet. Amidőn szerda esti, a magyar televízióban fő műsoridőben sugárzott „akció­ját" nézni kezdtem, még mint a volt állampárt közismert szószóló­ját, az akkori hatalom feltétel nélküli kiszolgálóját, annak a po­litikai kabaré műfajában „alkal­mazott" (had)apródját láttam is­mételten megnyilvánulni. A műsor végére az eleve meglevő fenntar­tásaim az ő — mint embernek, állampolgártársamnak — sajnála­tává alakultak át; látván vergődé­sét, (csúnya szó, de igaz:) kon­cepciótlanságát. vagdalkozásait, önigazolási kísérleteit. Sajnálom Sas Józsefet, és meg­értem őt Eleddig viszonylag „tisz­ta" volt a „játék": az épp hatal­mon levő erők. érdekeit kelletett (a politikai kabaré, mint műfaj) eszközeivel kiszolgálni; kicikizni az abba (akkor éppen) bele nem férő, szintén politikai csoportosu­lásokat, személyeket; egy vissza­vonhatatlan pillanatra kinyitni a szelepeket, hogy aztán azok még hermetikusabban zárhassanak. Ezért a tevékenységéért jutalom járt, bizony: igazgatói állás, jól fi­zető munkakör. Most a fejéről a talpára fordult a világ; s nem tudhatni, hogy áp­rilistól kié (kiké) lészen a hata­lom; kiket kell kicikizni, és kiket megvédelmezni: a vicc, a ..kimon­dás". a rágalmazás szintjét néhol elérő, de nem meghaladó „törté­netek", a bugyuta poénok, s nem az irodalmi igényű irónia eszkö­zeivel. A korábban Lenin-idézetekkel „operáló" főfő-„nevettetö" most Pozsgay bíboros elvtársnak nevez­te Pozsgay Imrét, aki — s ez fő­poénnak számított — kezet csókolt a római pápának. Jutott a cikizés­ből Grósznak, Berecznek és Né­meth Miklósnak is, amely attitűd egy politikai kabaré természetes velejárójának volna tekinthető, ha megfelelő hangnemben (és hiteles személytől) származna. „Szégyellem magam, ha arra gondolok, hogy miért nem jártat­tam jobban a számat" — mondot­ta Sas József, megalakítván a „kabaréi" S A. S.-pártot. Jobb hí­ján — nem tudva, hogy ki lészen a „nyerő erő" —, válogatás nél­kül, primitív módon rúgott bele az összes létező politikai pártba, csoportba, arra apellálva, hogy a szociális demagógia eszközeivel azok a televíziónézők előtt kivétel nélkül lejárathatók. Természete.? dolog, hogy — akar kontrollként is — szükséges a mindenkori valós vagy potenciá­lis hatalom képviselőinek ironikus felhangú bírálata; ezt, ha az nor­mális hangnemben történik, ma­guk az érintettek is kedvelik, vagy csak eltűrik; ám mindenképpen tolerálják. Itt azonban nem erről, hanem egy politikai múmia (tobb millió r.éző előtti) hiteltelen meg­nyilvánulásairól volt szó. Sajnálom Sas Józsefet. S vele együtt mindazokat, akik nem ké­pesek belátni, hogy — lett légye­nek kabarészerzők, -előadók, volt politikai-gazdasági vezetők — végérvényesen eljárt fölöttük itt. Greenwichiéi jóval keletebbre — az Idő. Sandi István Ma este

Next

/
Oldalképek
Tartalom