Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-02 / 28. szám

r*. T") ^sff ^-WgHRW y-yyr^ "T^KT rr&f&P! ' 1990. február 2., péntek (Folytatás az 1. oldalról.) előbbi kinevezése, olyan művész személyében, aki szegedi munkáját állandónak tekinti, felelősséget vállal a tagozat tevékenységének egészéért, aki vezetői jogait az azokkal járó kötelezettségekkel együtt gyakorolja. A színház igazgatója most maradjon a helyén. Hibái kiküszöbölésével tegyen rendet a színházban, Határozottan, döntésképesen, vezető munkatársaival konzultálva, az események, ügyek által megkövetelt dinamizmussal végezze munkáját. Minden körülmények között tartsa meg a színház egésze érdekeit képviselő objektivitását. Hibái ellenére munkajogi fegyelmi vétséget nem követett el. Felváltása azonban a színház teljes széthullásához vezetne, két vezetői státusban egyszerre bekövetkező változást az intézmény nem bírna ki. Ebben a szellemben döntött úgy a végrehajtó bizottság, hogy a főrendezői poszt betöltésére kiírt pályázatot — a hirdetések megjelenésének eltérő időpontjai miatt — február 5én lezártnak tekinti, s február közepéig kinevezi a főrendezőt. (Eddig két pályázat futott be.) A vezető színházi munkatársak javaslatát tiszteletben tartva Nagy László igazgatót most nem mentették fel beosztásából, hanem a színháziak véleményezik majd a főrendező kinevezése után: meddig lássa el igazgatói feladatait. (Nyolc igen, két ellenző és egy tartózkodó szavazat szentesítette e döntést). Nagy László egyébként a jövő évi operaturnét előkészítendő, külföldön van, ezért telefaxon küldött levelében tájékoztatta a vb-t, hogy ha az ő igazgatóságával a színházi helyzet nem oldható meg, kész lenne felmentését fudomásul venni. Ez, mint már írtuk, nem következett be. Következett viszont egy másik javaslat. Azt Tóth Károly tanácstag nevével aláírtan, beadványként terjesztették volna a végrehajtó bizottság elé, ám Tóth Károly az utolsó pillanatban visszavonta. (A vb-tagokhoz tehát nem, a Csongrád Megyei Hírlap szerkesztőségébe azonban eljutott — a lap tegnap közölte is). E beadvány új művészeti modellt, intendatúrát vázol fel. Idézzük: „A modell lényegében egyetlen költségvetési intézményt feltételez. Ezen belül önálló költséghelyként működtetett (így tényleges anyagi lehetőségeit ismerő) művészeti egységeket — próza, opera, balett, szimfonikusok, szabadtéri fesztivál — valamint egységes, ezeket kiszolgáló, közös gazdasági, műszaki bázist, közönségszervezést tartalmaz." E felvázolás lényegére, egyes elemeire, szerkezetére, hatásaira, működésére kíváncsian, a végrehajtó bizottságnak kapóra jött, hogy ülésén ott volt a főszerkesztő-szabadtéri igazgató, az intendatúraötlet szellemi atyja, Nikolényi István. így mindjárt megbízást kapott a koncepció kidolgozására és — saját kérésére — a javaslatban egyesíteni tervezeti intézmények közti közvetítésre. Arra az érvére, hogy az intendatúra gondolata egyébként nem mai keletű (már Vaszy idején is szó volt róla, s tán van is kidolgozott javaslat egy asztalfiókban), az ügyvezető elnök, Müller Józsefné így reagált: azért nem foglalkozott e gondolattal eddig komolyan senki, mert mind a három intézmény tiltakozott ellene. Kérdés, az április 15-i határidővel benyújtandó régi-új koncepció milyen fogadtatásra talál újfent. P. K. Szuperlektor kell ? Most, hogy győzött a román forradalom, hogy lényeges változás látszik körvonalazódni a román és a magyar nép eddig nem éppen zöíkkenőmentes kapcsolatában, nagy tapintattal, hozzáértéssel kell véleményt alkotnunk, leírnunk minden szót, mert ellenkező esetben mindkét fél részéről egy új gyanakvás, egy új bizalmatlanság fogalmazódhat meg. Messzemenően egyetértek Pataki Sándor „magánvéleményével" (DM 1990. jan. 21. „Feltámadás"). Mondandójának egyik megállapítását szeretném azonban jobban kibontani: „A román művészek nevének írásával nem foglalkozom, nyilvánvaló, a szerzők a nagy igyekezetben elfelejtettek rákérdezni a nyelv ismerőjére." Igen, nyilvánvaló, hogy a2t a szórólapot nem nézte meg a „nyelv ismerője", de ugyancsak így járt el a Népszabadság az 1990. január 9. számában, amikoris a „Korrupció a román futballban" című cikkében a 75-szörös volt román válogatott labdarúgó nevét OORNEA DINU-nak írta. Cornea-ról hallottunk a forradalmat megelőző időkből is és tudjuk, hogy ő Doina és nő; de Binu férfi és a keresztneve helyesen OORNEL. A többi névelírásos példáimat fel sem sorolom — mint a viccben — viszont szeretném még egy vebületét felvillantani hazai állapotjainknak, mégpedig azt, hogy mennyire ismeri a magyar állampolgár — tisztelet a kivételnek; én is fel tudnék sorolni több ilyet — szomszédos országaink kultúráját. Szocialista napilapunk január 30. számában a neves irodalomtörténész demokráciáról polemizáló írásában így ír: „... akik olvasták a román Liviu Rebreanu mostanság sajnálatosan aktuális regényét az 1905-ös romániai parasztfelkelésről, az Akasztottak erdejére gondolok..." Nem hiszem, hogy a cikk szerzője ne tudná, hogy a román parasztfelkelés 1907-ben volt, melyről Liviu Rebreanu a „Rascoala" (Felkelés) című regényében írt. És itt jön vissza a Pataki Sándor által megfogalmazott „elfelejtettek rákérdezni a nyelv — és az illető kultúra — ismerőjére" Nem hiszem, hogy minden hazai nyilatkozó, programszervező, tollforgató mellé oda lehetne, oda kellene tenni egy, a nyelvet, a kultúrát ismerő szuperlektort. Ha az európai civilizáció integráns részévé akarunk válni — ott toporgurik az Európa-ház bejáratánál — akkor úgy a nyugati, mint a keleti kultúra termékeit, az ott élő népték szokásait, szellemiségük, lelkületük rezdüléseit illik megismerni, tisztélni és ... kölcsönösen megbecsülni; akár úgy is, hogy a neveket az adatoltat és a sok egyéb mást pontosan, valósághűen közöljük. Kimpián Péter, aki a fűtőszámlán Kingliánként szerepel, de aki volt már Kilián, sőt egyszer Kim Pián Péter is Holt szezon a fuvarfronton Hátulsó pár előre fuss! Három vagy négy fuvarom volt egész januárban — panaszkodik egy tehertaxis —, napokat ácsorgunk Rókuson, a tüzép előtt. Nincs vásárló, nincs fuvar! Néha tízen, tizenöten is összeverődünk. Tudom, a január holt szezon, de ennyire még sosem volt az. Pénzbe kerül az állás is, ráadásul ott vannak a nepperek. Jöjjön ki, és nézze meg! Január végi délelőtt indulok a tüzépre, s már meszsziről keresem azt a tizenegynéhány autót, amelyről hallottam. A lovas kocsikkal együtt ez körülbelül meg is volna. A telep kerítése és a parkoló teherautók között beszélgető csoportot már több száz méterről észreveszem. ők is látják a néptelen járdán közeledőt. Középen megmozdul valaki, és komótosan kiballag a csoport szélére. Üjra feláll valaki — megmozgatja gémberedett tagjait —, ő sem a körtöltés felé indul. Olyan „hátulsó pár előre fuss" játék az egész, számomra ismeretlen szabályokkal. — Kell valamit szállítani? — Köszönöm, nem — Tudok valamiben segíteni? — Köszöntm, nem veszek semmit. — Mit akar vásárolni? — Nem, nem, semmit! Mindez húsz méteren belül. A kérdéseket prilig mindenki hallhatta, a kéz-1 mozdulatokat láthatta. Ötszáz mázsa cement Meghívómat a kihalt telep közepén találom meg, céltalanul őgyeleg. Mindjárt be is mutatja Nagy Pétert és Szöllösi Lajost, a sarkadi áfész átalányelszámolású részlegének vezetőit. ők vették gebinbe a telep rakodási munkáit. — Nem szakadnak meg a munkában... — Csak január elején indultunk, valóban nem lehet gyors kezdésről beszélni. Egyébként az érkező vagonok kirakodása is a mi dolgunk. Kézzel-géppel, ahogy lehet. Van négy Poclainünk, azok lemennek kilenc méter mélyre is. — Itt erre . nincs szükség. — Nemcsak rakodunk, az alapásástól a födém beemeléséig, mindent megcsinálunk. Március 1-jétöl pedig fuvarvállalási részleget alapítunk. — A kerítésen kívüliek ennek nem fognak örülni. Marad munkájuk egyáltalán? — Azt nem tudom, nekünk csak úgy éri meg, ha mindent elvállalunk. — Régen jártak az emberek a vasútra vagont rakni. Ez most megizűnt? — Vannak erre embereink, néha azonban kell alkalmi munkás is. Mi 3,20-at számlázunk a tüzépnek egy mázsa cementért. A munkás ebből 2,50-et kap, a többit adóra és SZTK-ra fizetjük. Ezen szinte semmit sem fogunk, a gépi munkából akarunk megélni. — Egyébként hány mázsa cementet tud kirakni egy nap alatt a markosabb munkás? — Ha nem szakadtak a zsákok, úgy ötszáz mázsát. Hanyatt fekve — százezer Azért rakodó tehertaxissal is lehet találkozni a tüzépen. Egy darus IFA éppen indulni készül, a sofőr azonban leállítja a motort. Nem is nagyon kell kérdezni. — A 7 forint 20 filléres — „szóló" IFA-ra érvényes — kilométer-költségátalányt 1984-ben állapították meg. Azóta jócskán emelkedett az üzemanyag, a gumi és az alkatrész ára, de az autót sem javítják olcsóbban. — Az adóhivatal meg azt mondja, hogy a magas átalányból sokat meg lehet takarítani, ugyanakkor meglehetősen alacsony jövedelmeket vallanak be a tehertaxisok. — Arról mindenki elfeledkezik, hogy egy pótos, darus szerelvény félmillió forint. Ha ezt a bankba tenném és hanyatt feküdnék, akkor is lenne százezer fotöbb mint száz éve ülnek a bakon, ők ezt már nem tudják abbahagyni, pedig gyakran két-három napig egyetlen fuvarjuk nincs. Mégis kint vannak minden reggel. Négyszáz forintért 20 mázsa cementet Újszeged túlsó végére is elvisznek. Kevesebb zsákot 300-ért is vállalnak, s ha be tudnak állni, a küszöbre is lerakják. Mostanában azonban nincs fuvar, senki sem építkezik, az enyhe télen a szén sem fogyott úgy. — Megéri ez egyáltalán? Mennyibe kerül ma egy ló? — Egy rendes muraközi ára 80—130 ezer forint kö- Nepperek zött van. Olcsóbban nem adják, vágóba is lehet kapni kilójáért 110 forintot. Az én Csendesem is nyom vagy nyolc mázsát. Nagy László felvételei pekkel bányásszák, mély gödröket hagyva maguk mögött. Volt is néhány lábtörés a nyáron, úgy tudom, idén már nem adják ki a területet. A maszek tüzépest telefonon kerestem, de csak a helyettesét értem el. Hangsúlyozta, hogy ők csak bizonyos -homokmennyiséget vettek meg a vízművektől, s azt már el is hordták. Szerintük a fuvarosoknak az a legnagyobb bajuk, hogy a korábbiaknál ellenőrzöttebb keretek között hordhatják a homokot. rintom. Ehelyett van bruttó egymillió bevételem, s lesz belőle az év végére 150 ezer tisztán. — Mennyit fizet az ügyfél egy kilométerért? — Én legtöbbször a tüzépnek szállítok, és 10 forintot számlázok egy kilométerre. Azok a hatvanas évek Ennél már a személytaxi is olcsóbb, gondolom magamban, s megyek a konkurenciához. A lófogatosoknak külön standjuk van, a kocsik előtt többnyire egyetlen paci álldogál, kovács Szilveszter és Csűri Béla közel egy idősek, ketten együtt — Mikor ment legjobban a fuvarosoknak? — Hát úgy '62—'67 között. De igazából '80-ig nem panaszkodhattunk. Volt úgy, hogy egy hónapig is a kettős téglagyár előtt aludtunk. A „lapos" és a homok — Mostanában ráérnek hazamenni... — Akkor sem mindig alszunk nyugodtan. Tudja mit? írja meg, hogy mit csináltak a lapossal. Több mint negyven éve hordjuk onnan a homokot. Volt az a terület már a tanácsé, a vízügyé, mindenkié. Egyik gazdával sem volt eddig bajunk. — Es, most mi történt? — Eladta a vízművek a homokot egy maszeknak. Azelőtt 36 forint volt egy köbméter, nyáron már 70-et kellett érte fizetni. Az apám, a nagyapám is onnan hordta a homokot a fogadalmi templom építkezésére. — Azt hiszem, ennek soha sem örültek a strandolok. — Mi mindig a tetejét szedtük, focizni is lehetett utánunk. Most meg nagy géNemcsak a tüzép-telep előtt, a Szent István téren is várakoznak a tehertaxisok. Beállnak a sorba, van, aki csak délre ér az elejére, s kapja meg az első fuvarját. A türelmetlenebb néha kimegy Rókusra, de ott sem jobb a helyzet, s visszafordul. Ha valami hiánycikk, az felértékelődik. Ez mostanában a fuvarral van így, adják-veszik is azokat a nepperek. Közel sem biztos, hogy a taxis szólítja meg először a vásárlót a telep előtt A leggyorsabb ajánlattevő mostanában a nepper. Az ügyesebbje 2—3 fuvart is felvállal, és árulja azokat. „Megalkuszik" ezerben, a gépkocsivezető ebből csak 6—700-at kap. Néha szétcsap köztük a rendőrség, de igazán nem tudnak velük mit kezdeni. A megfélemlített taxisok, a fuvarosok tehetetlenek. Az öregebb lófogatosokat esetenként veréssel is fenyegetik, ha oda akarnak menni a kuncsafthoz. Annak is el akarják törni a lábát, akinek az egyik már így is fából van. A Kiosz — mondják — tehetetlen. Errefelé kellene nekik érdeket védeni, ellenőrizni ! Szervezhetnének akár fuvarvállalási irodát is. igaz, annak sem sok felvállalnivalója akadna mostanában ... Kovács András Meddig lesz Nagy-színház? V