Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-01 / 27. szám

DELMAGYAR0RSZA6 80. évfolyam, 27. szám 1990. február 1., csütörtök Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint „Határozatlan" lett a Parlament Törvényhozatal: elnapolva — Nyilatkozat Romániáról Gorbacsov nem mond le — Újra áremelések Délután 5 óra 43 perc szerepel azon. az MTl-gyorshí­ren, amely arról tudósította a szerkesztőségeket: a parla­menti interpellációkra már nem kerülhetett sor, mivel a létszáméilenörzé6kor kiderült, hogy az Országgyűlés hatá­rozatképtelen. Így hát az első munkanapot berekesztették. E napon különben is jó néhány kérdés tárgyalását elna­polta a Ház. megszületett viszont a sajtótörvény módosí­tása, és egy nyilatkozat a romániai fejleményekkel kap­csolatban. Még egy. immár előre látható hírt illik kiemelni az itthoniak közül: ismét áremelésekkel kell szembenéznünk elsejétől. Külföldről több forrásból is cáfolták a Gorbacsov esetleges lemondásával kapcsolatban elterjedt, híreket. Ro­mániában két szervezeti egységre válik szét a Nemzeti •Megmentési Front Tanácsa, amelynek politikáját éles ame­rikai bírálatok érték. Jugoszláviában mindinkább éleződik a helyzet, a Bolgár Kommunista Párt kongresszusának első napja a vajúdás jegyében zajlott... Szóval, telnek hétköznapjaink ... Szávay István Ma folytatják... Szerdán délelőtt folytatta januári ülésszakát az Or­szággyűlés. A napirend előtt kért "szót Hámori Csaba (országos lis­ta), aki azt indítványozta, hogy a Parlament — tekin­tettel a Romániából érkező hírekre — fogadjon el egy nyilatkozatot az ott zajló eseményekről és a magyar nemzetiség helyzetéről. Az ülésszak az ország­gyűlési képviselők jogállá­sáról szóló alkotmányere­jű törvény feletti határo­zathozatallal folytatódott. (E tar vényt már a múlt heti ülésen "megvitatták a képvi­selők.) Horváth Jenő, a jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottság nevében összegezte az elhangzott niódositó ja­vaslatokat'. Határozathozatal követ­kezett. Először a módosító indítványokról szavaztak, majd a képviselők jogállá­sáról szóló törvényjavaslat egészéről, ám nem született meg a kívánt kétharmados többség, s igy a határozat­hozatalt elnapolták. Benjámin Judit (Budapest 21. vk.) napirenden kívül tájékozatta képviselőtársa­it a SZOT vagyonelszámol­tatása tárgyában benyújtott interpellációjával kapcsola­tosan, amelynek illetékese az Állami Számvevőszék. Ezután az 1986. évi sajtó­törvény módosításáról szóló alkotmányerejű törvényja­vaslat tárgyalásával foly­tatta munkáját az Ország­gyűlés. (Ennek a napirendi pontnak a megtárgyalása az elmúlt héten kezdődött meg.) "Filló Pál a jogi, igazgatá­si és igazságügyi bizottság 'képviseletében a vitában el­hangzott módosító indítvá­nyokat ismertette. Kulcsár Kálmán igazság­ügy-miniszter összegezte a vitában elhangzottakat. A módosító indítványok feletti határozathozatal után a képviselők a tör­vényjavaslat egészéről sza­A kártérítés az államé Az 1986-ban elfogadott sajtótörvényt több lényeges ponton módosította a Tisz­telt Ház. Az egyik szöveg­módosítás értelmében a jö­vőben nemcsak állami szer­vek, jogi személyek, hanem természetes személyek is alapíthatnak időszaki lapot, vagy helyi jellegű önálló rádió- és televízióműsort készítő stúdiót. Könnyebbé váltak a lap­indítás feltételei is, hiszen e sajtótermékek előállításá­ra csupán bejelentési köte­lezettség érvényes. A beje­lentés alapján az adott la­pot nyilvántartásba veszik, s a nyilvántartásba vétel csak akkor tagadható meg, ha a sajtótermék tartalma a törvényben foglalt tilal­makba ütközik. E tilalmak köréről a módosított sajtó­törvény következőképpen rendelkezik: „A sajtósza­badság gyakorlása nem va­lósíthat meg bűncselek­ményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével." E paragrafust az Országgyűlés — egy képviselői módosító indít­vány elfogadásával — ki­egészítette azzal, hogy a sajtószabadság gyakorlása során nem sértheti a közer­kölcsöt és a közszemérmet. Az elfogadott törvény­módosítás újraszabályozza a személyiségi jogok sajtó­beli megsértését is. Ennek értelmében ilyen esetekben — a sajtóval szemben indí­tott polgári perben — a bí­róság 500 ezer forint kárté­rítési összeget szabhat ki. Mivel a képviselők nem fo­gadták el, hogy a megítélt kártérítési összeget a sér­tett kapja, ezért a törvény értelmében a bírság össze­gét közérdekű célok meg­valósítására kell felhasz­nálni. A most módosított sajtó­törvény csak átmenetileg szabályozza a tömegkom­munikációval, a sajtóval kapcsolatos kérdéseket, hi­szen jelenleg is dolgoznak az Igazságügyi Minisztéri­umban az új sajtótörvé­nyen. A több területet átfo­gó, feltehetően információs törvény tervezetét azonban már csak a választások utáni új Országgyűlés tár­gyalja1 meg vaztak, amelyet nagy több­séggel elfogadtak. A következő napirendi pont a házasságról, a csa­ládról és a gyámságról szóló, többszörösen módosított 1952. évi IV. törvény újabb módosításáról szóló törvény­javaslat volt; a téma előter­jesztője Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter. Péterfy Réka, a szociális és egészségügyi bizottság csa­ládvédelmi albizottságának nevében fűzött kiegészítést a témában érintett bizottsági előterjesztéshez. A vitában felszólalt: Ár­vái Lászlóné (Heves m., 1. Vk.), Tamás Gáspár Miklós (Budapest 14. vk.), Csontos Jánosné (Borsod-Abaúj­Zemplén m., 11. vk.), Sol­tészné Pádár Ilona (Sza­bolcs-Szatmár-Bereg m., 8. vk.), Borza Istvánné (Haj­dú-Bihar m„ 1. Vk.), Bánffy György (Budapest 4. vk.), Bozsó Lajosné (Budapest 10. vk.), Horváth Jenő (Buda­pest 1. vk.). Az általános vita lezárá­sát követően Kulcsár Kál­mán igazságügy-miniszter összegezte az elhangzotta­kat. A belső biztonsági szolgá­lat tevékenységét vizsgáló bizottság tagjai sorába vá­lasztották Géczi István (Bu­dapest 49. vk.) képviselőt, és elfogadták Viola Károly jelölését a vizsgálóbizottság­ba. Lékai Gusztáv (Hajdú­Bihar m., 13. vk.) azt indít­ványozta, hogy az ország­gyűlési képvisélök jogállá­sáról szóló törvényjavas­lattal kapcsolatban kiala­kult helyzetet vitassák meg a parlamenti csoportok, fog­laljanak állást, és csütörtö­kön ismételten szavazza­nak majd a jogszabályterve­zetről. •Dauda Sándor (Budapest 45. Vk.) önálló Indítványt terjesztett elő a választójog­ról szóló törvény kiegészí­tésére. Az Országgyűlés úgy döntött, hogy az indítványt napirendjére tűzi. A jogi bizottság úgy vél­te, hogy a családjogi tör­vény alkotmányerejű, ezért a témával foglalkozzon az Alkotmánybíróság, és a ha­tározathozatalt elnapolták. Megkezdődött az Állami Számvevőszék létszámáról és költségvetéséről szóló törvényjavaslat megtárgya­lása. A napirendi ponthoz HageLmayer István, az Ál­lami Számvevőszék elnöke fűzött szóbeli kiegészítést. Az előterjesztés első válto­zatát az Országgyűlés de­cemberi ülésszákán már megtárgyalták, de a képvi­selők akkor azt nem fogad­ták el. Kovács András a erv- és költségvetési bizottság elő­adójaként szólt a témához. A vitában felszólalt: Bal­lá Éva (Budapest 46. vk.), Dobos Ferencné (Pest m., 13. vk.), Biacs Péter (Buda­pest 30. vk.). Ezután a Magyar Köztár­saság katonapolitikai érde­keinek képviseletéről, a szovjet csapatok hazánkból történő kivonásáról szóló or­szággyűlési határozatter­vezet tárgyalásával foly­tatták a képviselők a mun­kát. A tervezethez Sebők János (Veszprém m., 12. Vk.) fűzött megjegyzést. A határozattervezetet az Or­szággyűlés elfogadta. Az országgyűlési képvise­lőjelöltek állami támogatá­sáról szóló határozatterve­zet volt a következő napi­rend. Kovács Mátyás (Ko­márojh m., 4. vk.) képviselő szólt hozzá. Az Országgyű­lés elutasította a határozat­tervezetet, és visszautalta a (Folytatás a 2. oldalon.) Bezárva E z mcet nem maradhat — a tizen-, húszon- egy né­hány bizottsági, valamint a nyolcvan-egyné­hány tanácstagot számlálva össze, együttesen talán, — száz szegedi polgár titka — gondoltam, és vettem egy nagy levegőt. Elmerengésre alkalmas órán végigböngésztem azt a vitaanyagot, melyet a város idei költségvetési és fejlesztési terve előzményének szántak készítői, s melyet a tanács végrehajtó bizott­sága ma véleményez, mielőtt elfogadásra — szűkítés­re-bövítésre —, bárminemű változtatásra a tanács elé terjeszt. És az elmerengésből elborzadás lett Végre sikerült megértenem, hová, s mi okból szegényedik ez a város. Ne maradjon ez kevesek titka! Az Országgyűlés december 21-én volt szíves meg­reformálni az állami -költségvetést. S hiszik, nem hi­szik: a tanácsok számára ez, azt a jelszót jelenti, hogy „Arccal a bevételek felé!" Jobb, ha nem hiszik el egyébként, mert az új rendszer rosszabb, mint a régi, a tervutasításos: a bevételi források több mini 90 százaléka eleve meghatározott Ennyit az önkormány­zati szabadságról a saját bevételek oldalán — általá­nosságban. Részleteiben pedig: amit a tanács befo­lyásolni-alakítani tud. amire egyáltalán hatása van, az az összes bevételének 7,7 százalékát teszi ki Sze­geden. (A tételek például: mennyi üdülőhelyi díjat szed be. mekkora a telekeladásból és -használatból, lakásforgalmazásból, közterület-használati díjból szár­mazó bevétele. Morzsák csupán...) Nincs semmi befolyása viszont a tanácsnak arra; hogy a város lakói mennyi személyi jövedelamadót fi­zettek be, hogy mennyi lesz a többi adó és illeték ösz^ szege. Tervezni persze lehet, kalkulálni az 1989-es adatokból, de akkor az is hozzáteendő, hogy már ta.­valy sem teljesítettük effajta kötelezettségeink közel tíz százalékát! S ahogy lapozom tovább a bevételi té­telek listáját, hogy mit hoznak majd a költség­vetés intézményei a konyhára, s mit az, áfa-vissza­térftés, nő a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság ér­zése bennem. Nemi így annak a bevételiforrás-sorozatnak a bön­gészésekor, amely az „állami támogatás" címet viseli, s amely oly lenyűgöző magabiztossággal sorolja, hogy... de ezt most tényleg érdemes majdnem téte­lesen idézni! Tehát: ön, kedves olvasóm, ha állandó lakos, kap 1170-et, ha 3 és 13 év közötti plusz 4 ezer 180-at, vagy ha túl van a hatvanon 3 ezer 230 forin­tot Nem kézbe, persze, hanem a tanácsi bukszába öntve. Két, azaz kettő forinttal honorálja az állam, hogy ha egy forint üdülőhelyi díjat beszedünk. A kö­zel ötszáz gyermek- és ifjúságvédelmi „ellátottunk" egyenként 198 ezret aki szociális intézményben él, 115 ezret, aki egészségügyi gyermekotthonban, az 140 ezret hoz városának. Egy középiskolás 39 ezre; kóstál a magyar államnak, a diákotthonban élők 44 ezret. Megkapja a város a szociális ellátás 16 százalékos bérfejlesztését és társadalombiztosítási járulékát. 94 milliót pedig a lakóház-felújítás támogatására, és e kö­rüli összeget a „hiányos" beruházásokra. S hogy el ne feledjük: a színház. a szabadtéri nézői jegyénként 230—230 forintot érdemelnek ki a kultúra támogatott­jaiként ... M indebből — a saját bevételek, állami támoga­tások és a (most) 110 milliósra becsült hitel­felvétel „jóvoltából" — mire telik majd? Még előtte a végleges döntésnek, a részletek ismertetése helyett, idéznénk az általános megállapításokból: „Az új önkormányzati gazdálkodás elnevezésű gyermek­betegség valamennyi ismérve fellelhető az 1990. évi tervjavaslatban ... A felhasználásban elsőbbséget kell biztosítani az üzemeltetésnek, és a maradékelv' alap­ján juthat a tanács fejlesztési lehetőségekhez... (Ezek) bővítése vagy a meglevő intézményhálózat, vagy a működés színvonalának csökkentése révén le­hetséges. Ugvanakkor a működésben fennálló feszült­ségek enyhítése csupán a fejlesztési feladatok rovásá­ra lehetséges." Akkor sem folytatom, ha tudták e gondolatmene­tet követni, ugyanis a kör bezárult. Rémképként lá­tok egy táblát Szeged határában: „Az új költségvetési szabályok miatt a város zárva." Pálfy Katalin Kamatprémium kötvényekre a Hitelbanknál Nagy László felvétele Parlamenti pillanat A Magyar Hitel Bank Rt. az elmúlt év gazdálkodásá­nak ismeretében úgy hatá­rozott. hogy az 1987. decem­ber 31. előtt lei bocsátott, alacsony kamatozású kötvé­nyek után a jövőben kötvé­nyenként átlagosan mintegy 5 százalék kamatprémiumot fizet, mivel e kötvények iránt — alacsony kamatuk miatt — jelentősen csök­kent az érdeklődés. A bank vezetése egyben arra kéri a kibocsátókat, hogy kötvé­nyeik reális árfolyamának helyreállítása érdekében maguk is hasonló mértékű kamatprémium fizetését vál­lalják. A kamatprémiumot azon gazdálkodók kötvényei után fizeti az MHB Rt, ame­lyek számlavezetését a bank látja el. A kamatprémium­fizetés feltételeiről 1990. március l-jétől adnak rész­letes tájékoztatást az MHB igazgatóságai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom