Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-24 / 20. szám

1990. január 20., szombat 5 MACÁNVÉLEMÉNY Szemlélődjünk és... Végvári József tartalékos (?) belügyi őrnagy „ügye" tiszavirágéletű lesz, ha felmérjük azon „tartalékokat", melyekkel a rendszerváltással bajlódó magyarságnak számolnia kell. Nem vállalkozom a lehetséges tippek megadására, mindenki felmérheti saját környezetét, s kiderítheti, kik a potenciális „nemzeti hősök"', a maguk kifogyhatatlannak tűnő sorozatában ... S maguk az ügyek is kiszámíthatók, megjelölhetők, jósolhatok, kisebb-nagyobb eltéréssel. Szemléletváltásunk időszakában a látványosra, a botránykeltőre. a kizökkentőre figyelünk, ezt akarjuk minden áron mi is eladni, a sajtó hasábjait feláldozva az egyelőre modell értékű ügyekre. (Végvári esete mindenképpen az), nem számolva a választási hadjárat kimenetelét befolyásoló hatására. Végeredményben ezzel nem is kell. hogy mi számoljunk — maguk az érintettek kellene megtegyék, s úgy tűnik, jól számolnak, miközben elszámolnak. Közben az országnak „működnie" kell! Valakinek csak meg kell alapozni a rendszerváltás gazdasági feltételeit — kemény, öncélúnak tűnő (egyáltalán, létezik határ a gazdasági öncél és közösségszolgálat között?) munkával. Pintér József esetét számtalan változatban megismerhette a közvélemény. Ez az évtized — a nagy politikai földindulások ellenére, vagy inkább okán — a hozzá hasonló embereknek van fenntartva. Akiket rendkívül nehéz lesz „nemzeti hősként" elfogadni, elfogadtatni, mivel nem egy kirívó tettre alapozták életüket. Az. ország működtetésének szakértői ők, szemlélődjünk és váltsunk az általuk diktált iramban is! Ami kevésbé lesz megrökönyödtető, lehangoló avagy feldobó, hasznosságához azonban nem férhet kétség P. S. Zalai kezdeményezés A Zalai Hírlap szerkésztősége és a Zala Megyei Lapkiadó Vállalat kollektívája kedden táviratot intézett Fodor Istvánhoz, az Országgyűlés megbízott elnökéhez. Ebben megismételték azt a korábban már előterjesztett kérésüket, hogy a megyei lapoknak, amelyek, mint. hangoztatják, az országos sajtóhoz hasonlóan nemzeti érdekeket képviselnek, a nemzeti szolgálatot megtestesítő Minisztertanács, illetve annak illetékes szerve, a Minisztertanács Hivatala legyen a felügyeleti szervük, szakmai munkájához pedig' — rnint minden jogállamban — a tájékoztatási törvény betűje és szelleme legyen az irányadó. Szövetkezeti vezetők rehabilitációja A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa (Szövosz) határozatot hozott az 1957-ben felelősségre vont szövetkezeti vezetők rehabilitációjáról, és azt a Szövosz Tájékoztató idei első számában közzétette. Az előzményekhez tartozik, hogy a Szövetkezetek Országos Szövetségének igazgatósága és a Szövosz forradalmi bizottsága 1956 októberi ülésén határozatot hozott arról, hogy a függetlenség, az önkéntesség és a demokratizmus alapján kell továbbfejleszteni a szövetke7 zeti mozgalmat. A dekrétumot október 22-én, a rádióban is felolvasták, és a napi sajtóban is megjelent. Az Országos Földművesszövetkezeti Tanács 1957. január 30-i ülésén határozatban ítélte el az igazgatóság, valamint a forradalmi bizottság tevékenységét, a dekrétum közzétételét is. A történtekért elsősorban Mészáros Sándor és Pintér György elnökhelyetteseket tette felelőssé. Elmarasztalta Agonács Gábor főosztályvezetőt is, s mindhármukat visszahívta igazgatósági tisztségükből, valamennyien alacsonyabb beosztásba kerültek. A tanács tudomásul vette Vas Zoltánnak, a Szövosz elnökének távozását az igazgatóságból, akit 1956 végén, másokkal együtt Romániába hurcoltak. A Szövosz — felülvizsgálva ezeket a tényeket — most megállapította, hogy a szövetkezeti mozgalom számára több tekintetben ma is iránymutató dokumentum az igazgatóság és a forradalmi bizottság 1956. november 22-én nyilvánosságra hozott dekrétuma. Ezért az említett testületeket, illetve az igazgatóság akkori tagjait, Mészáros Sándort, Pintér Györgyöt, Agonács Gábort, valamint Vas Zoltánt, továbbá Vavrik Ferencet, a Szövosz forradalmi bizottságának volt elnökét szövetkezetpolitikai rehabilitációban részesíti; elismerve érdemeiket, kimondva, hogy tevékenységük nem volt ellenforradalmi, mivel az elsősorban a szövetkezeti mozgalom megújítására, a hibák megszüntetésére, a rend és a nyugalom fenntartására irányult. Lemezek és egyenlegek Három megye gazdasági szakembereinek rendezett tegnap egynapos „fejtágítót" a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Szegeden, az MTESZ-székházban. Az áfa, az szja, a vállalkozói nyereségadó és az adóigazgatási eljárás mellett a beszámolási rendszer változásai és az ezzel kapcsolatos gyakorlati tudnivalók is szerepelték a napirenden. Szeles Bélát, ez APEH megyei igazgatóhelyettesét egy rövid összefoglalóra kértük. Jelentősen egyszerűsödött a mérlegbeszámoló, és ez már az 1989-esre is érvényes. Elmaradnak a feleslegés munkát adó, részletező mellékletek, 1990-től kezdődően pedig megszűnnék a negyedéves és féléves mérlegbeszámolók is. Január 31-éig —, s ez érdékli inkább az olvasókat — a munkáltató köteles igazolást adni a személyi jövedelemadó alapot érintő kifizetésekről. Azoknak az állampolgároknak, akiknek bevallását a vállalat intézi, február 20-áig kelű a kedvezmenyekre jogosító igazolványokat beszerezni, illetve a munkáltatónak átadni. Március 20-áig a vállalat köteles tájékoztatni dolgozóját, hogy „pluszban, vagy mínuszban" van-e. Ha az adóhivatal tartozik, azt a vállalat a dolgozónak április 20-áig visszafizeti. Ha a dolgozó tartozik, a rendezés egy kicsit bonyolultabb. Egyszerre legfeljebb a nettó fizetés 15 százaléka vonható le, és a vállalat csak az első három havi részlet „behajtásáig" illetékes. A folytatást imár az adóhatóság bonyolítja. Visszatérve a vállalatokhoz, azoknak március 31éig kell teljesíteni az adatszolgáltatást. Ha ezt mágneslemezen teszik, három hét haladékot kaphatnák. A magánvállalkozókra es a „közületekre" egyaránt érvényes az a rendelkezés, mely szerint a Romániába küldött segélyszállítmányok közérdekű kötelezettségvállalásnak minősülnek, s értékük az adózott nyereség terhére elszámolható. (kovács) Ma: egészségügyiek demonstrációja A Rákóczi térre vonulnak Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Szeged városi alapszervezetének intézőbizottsága demonstrációt szervez ma délután. A szolgálatban nem levő egészségügyi dolgozók fél 5-kor indulnak a Kossuth Lajos sugárúti kórház főbejárata elöl, és a Csongrád Megyei Tanács elé vonulnak. Ott fölolvassák és átadják az illetékeseknek petíciójukat, melynek szövegét az alábbiakban közöljük. „Az egészségügy helyzete hazánkban katasztrofális. A „maradékelv" több évtizeden keresztül történő érvényesülése miatt az egészségügy repedező pilléreit napjainkban már csak az egészségügyi dolgozók lelkiismerete, megszállottsága tartja fenn. Az egészségügy tragikus helyzetben van! Nem rendelkezik feladatai ellátásához szükséges anyagi, tárgyi és személyi feltételekkel. Egyre kevesebb szakemberrel dolgozunk, egyre nagyobb létszámhiánnyal küszködünk. Egyre többet kell dolgoznunk, hogy intézményeink folyamatosan működni tudjanak. Többletmunkánkat nem a pénz utáni hajsza motiválja! Orvosainkat, nővéreinket, asszisztenseinket, műszaki dolgozóinkat etikai és munkajogi kötelezettségek kényszerítik az ügyeletekre, helyettesítésekre. Számunkra nem választás kérdése a túlmunka: az intézmények folyamatos munkarendjének kényszere diktálja ezt. Végezzük a túlmunkát, de azt tapasztaljuk, hogy minél többet dolgozunk: egyre kevesebb a pénzünk. Egyre többen elhagyják az egészségügyi pályát, és ennek következtében az itt maradóknak még többet kell dolgozniuk. Fizikai, szellemi regenerálódásunk feltételei hiányoznak. Utolsó energiatartalékainkat mozgósítva végezzük feladatainkat. A munkában, helyettesítésben, túlórában, ügyeletben fáradt, kimerült dolgozóink gyógyítják a betegeket, miközben maguk a gyógyítók belépnek létük újratermelésének szűkített zónájába. Fizetésünk megalázóan alacsony, nem fejezi ki a társadalmimunka-megosztásban végzett munkánk valós értékét, minőségét és társadalmi hasznosságát. Csongrád megye sajátos, hátrányosan megkülönböztetett helyzetéből adódóan az egészségügyi dolgozók átlagbére az országosétól 30 százalékkal marad el. Dolgozóink élet- és munkakörülményei az elviselhetőség, a tűrőképesség kritikus határán mozognak. Nemcsak a gyógyítók szenvednek! A tanácsi egészségügyi intézményhálózat működési zavarokkal küzd. Pótolgatott költségvetési juttatásokból csak megfeszített erővel tudjuk az ellátás színvonalát fenntartani. Helyzetünkön sürgősen változtatni kell! Legfőbb követelésünk, hogy a Csongrád megyei, városi vezetés — a központi bérintézkedéstől függetlenül — a lehető legrövidebb időn belül számolja fel dolgozóink 30 százalékos alapbér-lemaradását. Követeljük: az egészségügyi dolgozók többletmunkáját sújtó (ügyelet, túlóra, helyettesítés, készenlét stb.) adózás megszüntetését, a túlmunkák adómentességét; a központi bérfejlesztés valamennyi egészségügyi dolgozónál 1990-ben fejeződjék be, és történjék meg felzárkóztatásunk a népgazdasági átlagbérekhez; a termelői ágazatokhoz igazodó bérkövető mechanizmus érvényesüljön; nagyobb arányú részesedést a nemzeti jövedelemből az egészségügynek; maximális munkaidő meghatározását az egészségügyben ; az egészségügyi Üolgozóknak is 13. havi bérarányos jutalmat; a törzsgárdajutalom adómentes legyen; 100 százalékos táppénzt; az egészségügyi dolgozóknak; a múltból örökölt hierarchikus szervezési és irányítási rendszer helyett szakértői irányítást; a finanszírozási rendszer teljes reformját valódi társadalombiztosítási alapon, amely sem a dolgozót, sem a beteget nem hozza kiszolgáltatott helyzetbe; a hepatitis és az AIDS elleni védelem feltételrendszerének megteremtését; feladatarányos finanszírozást megyei szinten; bérek tekintetében Csongrád megye zárkózzon fel az országos átlaghoz; munkahelyi szociális körülmények megjavítását. Mi az EDSZ Szeged Városi Alapszervezet tagsága nevében juttatjuk el követeléseinket, de tudjuk: más területen éló egészségügyi dolgozók érdekeit is kifejezzük követeléseinkkel. Lelkiismeretünk tiltja, hogy a sztrájk eszközével éljünk!" Fiatalok elhelyezkedési gondjai A foglalkoztatási gondoka pályakezdő fiatalokat is érintik; az iskolájukat 1989ben befejezők közül a múlt év végéig több rnint ötezren nem találtak munkahelyet. A legnehezebb az általános iskolát végzették, illetve az onnan is kimaradt, szakképzetlen fiatalok elhelyezkedése. A szakmunkásképzőkből kikerülő pályakezdők többsége a gyakorlati képzést nyújtó vállalatnál kapott munkahelyet. Területenként eltérően, főleg a divatos szakmákban tapasztalhatók csak a szakmunkásképzőt végzetteknél elhelyezkedési nehézségek, a hiányszakmákban viszont több a munkahely, mint a munkára jelentkező. A szakmunkás végzettségű érettségizett fiatalok többsége szakiképzettségének megfelelően tudott elhelyezkedni. Kedvezőtlenek a gimnáziumban érettségizettek elhelyezkedési esélyei. Nagy, egészséges tüdő kell ahhoz, hogy a harcos, optimista sematizmus porát lefújjuk, a magyar reklámról. Ez ugyanis néhány évtizede ugyanolyan őszintétlen, szájbarágó, mint e kor ideológiája, esztétikája, a minőséget a középszerhez lerángató gyakorlata, s ugyanúgy infantilis és kissé gyengeelméjű befogadót feltételez. Persze, nincs ezen mit csodálkozni egy olyan országban, melynek kereskedelmében a kereslet-kínálat alapja: a hiány. Itt eddig minden elkelt reklám nélkül is. Csakhogy lehet kapni, mondtuk az újabb, érdekesebb termékre, s kapva kaptunk rajta. A reklám csak afféle bokréta volt azon, az egyelen. nagy magyar kalapon, melyből az állami kereskedelem kínálgatta áruját. Afféle fölösleges csecsebecse, nem pedig cégér, amire egy igazi piacgazdaságban a leg.iobb bornak is szüksége van. Most, hogy résnyire ugyan, de megnyíltak az adom-veszem-vállalkozom szféra csatornái, hirtelen megszaporodtak a hirdetések, emblémák, plakátok, matricák, reklámokkal bombáznak bennügket úiságban. rádióban, tévében. Erőlködnek a reklámfőnökök — ha ugyan vannak ilyenek —, de egyelőre nehezen tudnak szabadulni a közelmúlt beidegződéseitől, s nem nagyon ismerik a népszerűsítés lélektanát. A vizuálisan megjelenített reklámnak szempillantás alatt Elhatnia. Nemzetközi tapasztalat, észlelés-lélektani kísérletek adatai szerint a mai. felgyorsult élettempóban egy nézőnek két másodperc alatt kell felfogni az utcai reklám villámüzenetét. Aranyszabály: a Locsogó csecsebecsék... ... avagy a szocialista reklám természete plakátot nem nézni kell, hanem észrevenni. A vizuális reklám nem olvasmány, hanem, tömör képi információ, mely ha jó: feszültséget kelt, aktivizál, motivál. Sajnos, ezzel szemben a mi plakátjainkat legtöbbször böngészni kell, á tervezők betűáradattal öntik nyakon a járókelőt. A képi megjelenítések is legtöbbször túlságosan epikusak, agyonfecsegik a témát, vagy éppen elterelik róla a figyelmet. A biztos sikert garantáló, pucér hölgyek szerepeltetése például a plakáton nagyon népszerű fogás, a bájos idomok mellett azonban legtöbbször eltörpül a reklámozandó ribiszkeszörp, vagy a jércepástétom minősége. Az alkoholellenes plakátok legtöbbjén felkiáltójeles, tiltó, megszégyenítő jelszavakat olvashatunk (ezéket szokták legelőször lesznggatni, telefirkálni), melyek nem az oki terápiát szolgálják, hárem mellébeszélnek, pont a lényeget kerülik meg. Még mindig túl sok az olyan reklám, mely nem a terméket, a céget, vagy annak pozitív vonásait hangsúlyozza, hanem helyette a nézőt, a vásárlót utasítja. Ilyenek a „Ne feledjel". a Vásároljon nálunk!", a „Váltsa meg előre ..." kezdetűek, melyek nem is igazán reklámok, inkább afféle primitív, verbális parancsok. A közhelyekből álló reklámokról talán kár is szót ejteni, tele van a sajtó a modern, a kényelmes, az elegáns, a korszerű, az. olcsó semmitmondó, elkoptatott jelzők áradatával, melyek a kínálandó áruról a vásárló helyett alkotnak szubjektív Ítéletet. A csasztuskázó. gyermekded reklámok emlegetésére szintén nem érdemes időt pazarolni. A tévéreklámoknak egy-egy perce egy vagyonba kerül, már csak ezért is megéri azokat minél rövidebb időre korlátozni. Ma még kevesen tudják a törvényt: a kevesebb néha a több. A MÜSZI reklámja például alig egy villanás volt annak idején, mégis egy egész országot lázba hozott a kalapos, ujjával csettintő úriember. A Precision 2000 tévékészülékkel játszó sziámi macska két mozdulata kifejezi a, lényeget: a készülék tökéletes. A Codak film színhelyességét egyetlen mozgóképpel, az aranyló gyöngyszemek szétfröccsenésével be lehet bizonyítani. A Pl ússz-tabletta és az úszóbajnok egyszerre csobbannak a vízbe; egy pillanat'és kész az aszsízociáció. A jelképteremtésben azonban a magyar cégek közül a Postabank jár élen. Következetesen viszi végig ugyanazt a motívumot, tartalmi és formai absztrakcióra öszötönözve vele a nézőt; A biliárdgolyó lehet a nyereség, de a „sok kicsi sokra megy" szimbóluma is, ugyanakkor az emblémában, a piktogramban nemcsak „O" betűvé, de egyúttal a posta szimbóluma, a stempli fogantyújává is átváltozik. Valahol itt kezdődik az agyafúrt, de mégis pofonegyszerű, tiszta, tömör reklámnyelv. A locsogóbb reklámok között is akadnak azért olyanok. melyek szellemesek. Ilyen például az autóvontató kötélnek is elég erős Lee Cooper-nadrágé, a lövöldöző, magabiztos cowboy számára is meglepetést okozó Canada Dryé, vagy a forró homokban mezítlábukat kapkodó, tengerparti üdülök szomját oltó Coca-Coláé. Igaz, ezek közül egy se honi agyszülemény. Magyar viszont az Építőgép jópofa reklámklippje. melyben egy mókás fickó berregésekkel. ratatázással ajánlja a cementkeveröt a kőzúzót, vagy az aszfaltfúrót a kedves nézők figyelmébe. Nem tartom viszont üdvözítőnek a Contrax reklám horroros manírjait, a Super jpklámújságot ajánlgató piros szájú, buta képű hölgyek vinynyogását. a Malév-gép miatt lökdösődő. pocakos koma faragatlanságát, a Kincses Kalendárium utolérhetetlenségét bizonygató leányka modorosságát, a minidzsemmel összekent arcú fiúcska erőlködését, a Néoszabadságot ajánlgató, igen logikátlan felszólító mondat ismételgetését. De a legprimitívebbnek a tukmáló, a ráerőltető reklámot tartom. Azt a fajtát, ami semmilyen képzettársításra. absztrakcióra nem készteti a nézőt, ami semmilyen döntési lehetőséget nem ajánl fel neki. Pacsika Emília