Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-12 / 10. szám

3 1990. január 12., péntek Leveleznek a színházbarátok Azonnali döntést várnak Tegnap délelőtt megbeszélést tartottak a kedden megalakult Szegedi Színházbarátok Körének ideiglenes ügyvivői — a színház jelenlegi helyzetéről. Elhatározták, hogy levelet írnak a városi tanács elnökhelyettesének, a színiházigazgatónak és a Független Színpadnak, hogy felajánlják segítségüket: hogyan lehet a mostani botrányos helyzetet megoldani A leveleikben a közönség szempontjából értékelik az állapotokat, ás leszögezik a prózai társulat egységének helyreállítása jelenthetne garanciát arra. hogy ismét színvonalas előadások szülessenek. Megkérdőjelezik a jelenlegi színházigazgató alkalmasságát, és fölszólítják, vizsgálja fölül eddigi működését. AZÍ igazgatótól egy „gesztus értékű lépést" várnak j.. A tanácselnök-helyettest kérik, hogy a színházművészek szövetsége által javasolt módon, független szakértőkből álló bizottság segítségét vegye igénybe a színházügyben szükségesi teendők elvégzésére. E tekintetben azonnali döntést várnak a tanácstól a színházbarátok, akiknek a száma egyébként keddtől mostanáig 320-ról 400 fölé nőtt. Törvényességi óvás A Legfőbb ügyészség befejezte a Földművelődésügyi Minisztérium több vezetője és alkalmazottja ellen 1948-ban hozott ítéletek felülvizsgálatát. Annak idején a megvádolt 84 személy közül jogerősen 47-et ítéltek el. Dr. Perneczky Bélát és 46 társát a Budapesti Népbíróság 1948. október 29-én, majd a Népbíróságok Országos Tanácsa 1949 április 27-én az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés és egyéb bűncselekmények miatt ítélte el 4 hónapi fogháztól életfogytiglani fegyházig terjedő büntetésekre. A Legfőbb Ügyészség mostani felülvizsgálata szerint 26 elítélt bűnösségének megállapítása volt törvénysértő. Az SZDSZ válasza Gyulay Endrének Tisztelt püspök Űri Engedje meg, hogy tolmácsoljuk a szabad demokraták őszinte egyetértését az ön felelős, tisztázó szándékával, mellyel levelében a pártok nyílt színvallását sürgeti : mert önhöz hasonlóan mi sem éreztük még annyira szükségét a nyílt, őszinte szavaknak, mint most, amikor negyven év után először adatik meg népünknek a szabad választás lehetősége Konkrét és világos programokra van tehát szükség, melyek között lehet és érdemes is választani, olyanokra, amelyek hitelét a leírt szavak és a tettekben megnyilvánuló szándékok közötti összhang adja meg. Sajátos a helyzetünk, hiszen pártunk elsőként dolgozta ki programját és az abban megfogalmazott gondolatok másokéra is termékenyítőleg hatottak. Nem kívánunk a szükségből erényt kovácsolni, ez az elsőség egy évtizedes ellenzéki múltra visszatekintő politikai hagyomány és az abban felhalmozódott szakmai tapasztalatok eredménye, s ha gondolataink némelyike, másutt is otthonra lelhetett, úgy az leginkább ezen gondolatok általunk remélt igazságát bizonyítja. Reméljük, eddigi tevékenységünk nem csorbította ezen gondolatok, vallott alapértékeink — az autonóm ember szuverenitása, méltóság iránti tisztelet, a tolerancia a társadalmi szolidaritás hitelét. Az elmúlt hónapok politikai életének szenvedélyes, indulatoktól sem mentes küzdelmei időlegesen elterelhették a figyelmet az ön által is feltett kérdésekről, mégis érthetőek ezek az indulatok, hiszen nem kisebb feladat állt mindannyiunk előtt, mint hogy akár Indulatosan is vitázva a módon és a változások ütemén, lebontsuk a régit, és hosszú idő után újra írjuk azokat a szabályokat — megteremtve ezzel a közelgő választások alapfeltételét —, amelyek szerint működni fog az új, a születő demokrácia. Korántsem alkottunk tökéleteset, mindannyiunkat sürgettek a megoldásra váró gondok, de talán végre eljött az idő, amikor az indulatok helyett az okos érvelés tagolt nyelve uralja majd az előttünk álló hónapok politikai életét. Nagy a tétje a március végi választásoknak, mely után eldől milyen válaszok születnek majd az ön által megfogalmazott, milliókat érintő kérdésekre, A pártok feladata és felelőssége, hogy az általuk javasoltakat a választók elé tárják, megteremtve a felelős választás lehetőségét mindenki számára. Mi őszintén reméljük, s e szerint kívánunk a jövőben is tevékenykedni, hogy a pártok vetélkedése egyben az igényes és világos programok és az azokat képviselő hitéles személyiségek korrekt, egyenlő feltételek szerinti versenye lesz majd. Tisztelettel: Szabad Demokraták Szövetsége szegedi ügyvivői Amit a Délmagyarország megtehet A íemes megyei magyar iskolákért Szűkebb szomszédságunkban, Temes megye és a történelmi Bánság hagyományos központjában — szinte fölösleges ismételni — Európa felé fordították egy ország szekerét. Sokan és sokat fognak erről még beszélni, elsősorban a többezer áldozatot követelő vérengzés miatt, melyet a zsarnokság törvényszerű kiteljesedésének tarthatunk. Az együttérzés kifejezéseként a magyar nép sokat tett — a decemberi események előtt és után — a romániai kibontakozásért. Hadd ne soroljuk a jeleket, inkább tekintsünk előre! A romániai magyar közoktatás siralmas helyzetéről keveset beszéltünk; a helyzet sokkal tragikusabb, mint sokan gondolták. Ez hangsúlyozottan érvényes az erdélyi magyar kisebbség szórványaira, mivel a diktatúra őket tekintette „kísérleti nyúlnak" a betervezett és véghezvitt szellemi rombolás terén. A szomszédságunkban elterülő Temes megyéről egy jelképes adattal szolgálhatunk; 1966-ban négy magyar nyelvű gimnáziumban (Lúgoson, zsombolyán és két temesváriban) érettségizhettek anyanyelvükön a diákok, erre az esztendőre csupán egy román osztályokkal is (tudatosan és terveszerűen) feltöltött iskolával rendelkeznek a megyeszékhelyen. A vidéki városokban (Detta, Nagyszentmiklós, Zsombolya) ennél tragikusabb a helyzet, a falvakról nem is beszélve Helyzet- és emberismerő .munkatársunk véleménye szerint azonban ezeknek a kisközösségeknek hihetetlen a regeneráló erejük — bizonyítja ezt a Tőkés László körül kialakult csoportosulás, amit pedig a mindenható és mindent tudó szeku sem látott előre. A Temes megyei magyar nyelvű iskolákért hívjuk „csatasorba" Szeged és vidéke iskoláit. Ennek most jött el az ideje; AZ anyanyelvi oktatás fellendítésére szemléltető eszközökre, technikai felszerelésre van szükségük — s ha számba vesszük, hogy „számtanul" vagy akár „vegytanul" az anyanyelv birtokában tud megtanulni az ember fia, a tudományok eme szakágaiban itt mellőzhető tanszerek is számításba jöhetnek. L Arra kérjük a vállalkozó iskolákat, hogy írásban öszszesítsék a segítségre szánt eszközeiket, eljuttatván eme listákat a szerkesztőség címére (Pataki Sándor, Délmagyarország, 6740. Szeged, Tanácsköztársaság útja 10.), megnevezvén azt a szaktanárt, aki az illető iskola részéről e programmal foglalkozik. A Temes megyei magyar tannyelvű iskolák helyzetének ismeretében munkatársunk Vállalkozik a közvetítésre, a kapcsolatok kialakítására, a segélyprogram beindítására. Abban a reményben közöljük sorainkat, hogy fogadókészségben nem lesz hiány. Kezdeményezésünk eredményéről lapunkban beszámolunk. Az iskolák leveleit a jövő hét folyamán várjuk a jelzett tartalomjegyzékkel. Mi legyen a veszteséges vállalatokhal ? Szánté minden hazai párt programjában' nagy súlyt kap a követelés, hogy számolják fel a veszteséges vállalatokat. Ezzel szemben szó sem esik arról, hogy minden vállalatnál szüntessék. meg a pocsékolást, számolják fel a bürokráciát. Ebben súlyos egyoldalú szemléletet, sőt tudati torzulást látok Ahol kezdeni kell A veszteséges vállalatok felszámolása ugyan a piacgazdaságokban természetes és áillandó folyamat, amit a politika alig' vesz tudomásul, hiszen normális piaci viszonyok között a veszteség nem válhat tömeg jelenséggé. Hiszen a gyengén működő vállalatokat legtöbbször már „menet közben" átszervezik, a felesleges kiadásokat megszüntetik, a veszteséges részlegeket leadják, még miielőtt általánossá, krónikussá válhatna a veszteségesség. A modern társadalmakban a tartósan veszteséges nagyvállalat ezért igen ritka jelenség. A fent elmondottakból tehát az lenne az első tanulság, hogy nem a veszteséges vállalatokat kell felszámolni, hanem mindig és mindenütt a veszteségek, a pazarlások, a felesleges kiadások eilen kell küzdeni. Mégpedig a meglevő működő vállalatokon 'belül, és nemcsak azoknál, amelyek már veszteségesek, hanem mindegyiknél, a nyereséggel gazidálkodóknál is. De mit tegyünk alkkor, ha a múlt hibáiból sok veszteséges vállalatot örököltünk? Biztosítani kell, hogy csak az a vállalat legyen veszteséges, amelyik válóban az. A ml jelenlegi árrendszerünkben, a mérlegadataink mellett semmi biztosíték nincs arra, hogy minden veszteséges vállalat valóban az, sőt még arra sem, hogy a nyereséges vállalatok valójában nyereségesek-e. Mi most előbb akarunk vágni, aztán mérni. Ezt a sorrendet feltétlenül meg kell fordítani. Nálunk a veszteségesség fogalmát nem társadalmi, hanem szűk vállalati szemszögből ítéljük meg. Veszteséges az a vállalat, amelyiknek kevesebb a bevétele, mint a kiadása. Ez így van jól a főkönyvelők és az adóhivatal szempontjából. A társadalmi érdek azonban mást kíván. Erre ugyan már jó 60 éve Keynes felhívta a figyelmet, de még mindig nem vettük tudomásul. Mi van ugyanis, ha ieállítunk egy veszteséges vállalatot? Nemcsak a veszteséget takarítjuk meg, hanem kiesik egy sor költségvetési bevétel, hiszen nem fizet tovább bérjárulékot, más adókat. Már a veszteséges vállalatok jelentős hányada esetében ez több mint a veszteség. De kiesik a vállalat eddig évente elszámolt amortizációja is. A vállalati veszteség pedig csak kivételes esetben nagyobb mint a befizetett adók és az amortizáció összege. Ezen túl a leállítás esetén költségvetési többletkiadásként jelentkezik a munkanélküliek résziére kiutalt segély. Ha ezt is szembeállítják a veszteséggel, akkor már aligha akad népgazdasági szempontból is veszteséges vállalat. Legalábbis én még nem találtam. A munkanélküliség is veszteséges Én mindenesetre szeretnék annyira szocialista maradni, hogy veszteségnek fogjam fel a dolgozók kiesett bérét is minden olyan esetben és addig, amíg nem sikerül újra elhelyezkedniük. Jobb volna a népgazdasági szemlélet eddigi hamis értelmezésétől végre megszabadulni. A gazdaság végcélja nem a költségvetési egyensúly, nem is a kormány pénzügyi helyzete, hanem a dolgozók jóléte. Engem különösen nem zavarna az, ha a kormány ugyan még évtizedékig gazdasági nehézségekkel küzdene, de közben a lakosság — ha nem is svéd, de elviselhető életszínvonalon élne. A veszteséges vállalataink környéke ma az ország virágzó környezetének számít, hiszen többek 3 között azért veszteségesek, mert több bér áramlik ki, rnint amennyit a piac elismer. Hány olyan veszteséges termelőszövetkezetünk van, amelyik rnéllett jól élnek az emberek, nemcsak a tagok, hanem a köTnyezö települések lakossága is. A betakarítás után öszszegyűjtött kukorica vagy burgonya csak a szövetkezet mérlegében veszteség, a népgazdaságnak nem az. Sőt előfordulhat, hogy ez hasznosul a legjobban. Azt kellene végre megtanulnunk, hogy egy modern társadalom nem azért gazdag, mert nincs benne veszteséges vállalkozás, hanem azért, mert ezeket bőven ellensúlyozzák az eredmények, a népgazdaság haszna, az állampolgárok jóléte. A marxizmus legnagyobb tévedése abban állt, hogy hibáik, veszteségek nélküli társadalmat akart. Kiderült, hogy minél tökéletesebb egy társadalom, iminél magasabb abban az életszínvonal, annál több a veszteség is. Ezzel szemben, armak ml va-( gyünk a legjobb bizonyítékai, hogy korunkban a lehető legrosszabb az a gazdaság, amelyik minden áron a hibák kiküszöbölésén erőlködik, és közben elfojt minden pozitív kezdeményezést, kiöl minden kockázatot. A vállálatoknak sem a hibák minden áron való megszüntetését kell erőltetni, hanem az eredmény maximalizálást. Ez pedig nagy kockázattal, azaz viszonylag sok veszteséggel jár. •Mindez nem azt jelenti, hogy nem kell mindenütt a hibák kijavításán fáradozni. Sőt ezt mindenütt keűl tenni, nemcsak azoknál, amelyek veszteségeseik, vagy annak tűnnek. A gyakorlati tapasztalatok szerint a legnagyobb tartalékok nem halódó ágazatokban vannak, hanem a Oegdimamikusabbakban, azokban, amelyeik nyereségesek. Egy nyereséges vállalatnál több Kárt okoz a kezdeményezéseket kiölő bürokrácia, az oda nem illő részletekkel való vesződés. Nem a bányászok, hanem a bürokraták Ezzel el is érkeztem mondanivalóm lényegéhez: Nem a veszteséges vállalatok felszámolásában, hanem a piaci viszonyok erősítésében, a vállalatokat nyomorító és költséges bürokrácia leépítésében vannak a legnagyobb tartalékok. Magyarországon nem a bányászokból, a műtrágyagyári munkásokból van sok, haneni a bürokratákból. Amíg százezrével ülnek felesleges vagy éppen kártékony munkát végző bürokraták a meleg hivatalokban, addig nem volna szabad egyetlen fizikai munkát végző munkást sem elbocsátani. iNe a veszteséges vállalatok félszámolásáért hadakozzunk, hanem az általános pocsékolás ellen. A nyereséges vállalatoknál sokszor akkora összeget ér el a pocsékolás, mint amekkora a veszteséges vállalatok hiánya. Lehet, hogy a politikusoknak a választások, előtt nem tanácsos ujjat húzni a bürokratákkal, de legalább ne akarjanak politikai tökét kovácsolni maguknak a munkások elbocsátásával. Tudom, hogy sokan munkásdemagógjáwal vádolnak, de az egyes körökben népszerűtlen igazságot is ki keli mondani. Kopátsy Sándor Nemrég Soroa Györggyel folytatott beszélgetést láttam a televízió Napzárta című műsorában. Arról (is) beszélt: ha egy ország belecsúszott (belekezdett) ez inflációs folyamatba, akkor félúton nincs kiszállás, végig kell hajtani. Minél gyorsabban, annál jobb. Soros szerint néhány hónapos niperinflációs időszakra lenne szükség Magyarországon. hogy utána elő lehessen készíteni a föllendülés korát. Ezen beszélgetés hatása alatt meg sem lepődtem, és —• először — különösebben föl sem háborodtam a fenyegető áremelések hírén. Jöjjön, aminek jönnie kell — gondoltam —, essünk túl rajta. A mai napig úgy gondolom, ennél is keményebb, akár sokkal keményebb megpróbáltatásokat is kibírnék (kibírnánk), ha tudnánk, hol a vége. Ha tudnánk, meddig tart. A ránk zúdított áremelési hullám idején vártam, talán megszólal az ország első embereinek egyike, s elmondja: emberek, kénytelenek vagyunk ezt és ezt csinálni, ezért és ezert, eddig és eddig tart Tudom, a gondolat naiv. Mert: nincs ember a kormányban, aki meg tudná mondani, EZ eddig tart. Vagy ha tudná is. valaki, meddig kell ilyen — vagy rosszabb-*— szinten gyötrődnünk, elhinnénk-e neki? Az ország állapotához hasonlatosan szomorú, hogy nincs olyan hiteles ember, akinek valóban hinnénk". Csak áremelés van. Amiből ismételten csak a koncepciónélküliségét lehet) látni. Többször dühöngteim már az autó- és benzinárak eszeveszett magasságán. Higgye el az olvasó, nem azért e düh, mert jómagam is havi néhány százassal többet hagyok a benzinkútnál. A tej árának emelése legalább kétszer fájdalmasabban terheli á családi kasszát havonta, de ezért nem ágálok.-Ha szomorú is a dolog, de belátható az indokoltsága. A benzinnel. autókkal korántsincs így. Ott még mindig lehet tarhálni, csak ez a lényeg a költségvetés számára, s ész (nélküli) -érvek nem számítanak. Sokat gondolok Soros Györgyre. Ha ő állna elérik, s mondaná akár a fájót is — neki még tudnánk hinni. Ha jönne pár tucat férfi, aki tőlünk nyugatra már produkált valamit a gazdaságban, az itteniek pedig fölállnának, s föltartott kézzel azt mondanák: „Uraim, szabad a pálya, mi itt befuccsoltunk." Ez persze megint naiv gondolat. De naivitás arra az. amúgy sokat hangoztatott „Messiásra" is várni, amit sokan úgy hívnak: választások. Mert jön majd az új kormány, az igaz. Mit talál? Csődtömeget. S jönnek majd újabb népszerűtlen intézkedések. És jönnek újabb kételyek. Űgyhogy én inkább már csak Sorosra várok. De nem jön. Csak a soros áremelés. Balogh Tamás