Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-11 / 9. szám

2 1990. január 11., csütörtök Elúszik az árral a SZUE A „jogging", azaz a kocogás jelenleg a legolcsóbb testmozgást biztosító tevékenységek egyike. Egyszeri beruházással — tornacipő, melegítő vásárlásával — a sportos egyének anynyit futhatnak, ott és akkor, ahol és amikor nekik tetszik. A másik közkedvelt testedző mód, az úszás, már nem biztosít ekkora önállóságot, mivel vízhez, medencéhez, intézményhez kötött. A jeges Tiszában úszkálást pedig még nem honosítottuk meg, de gyanítom, hogy azt amúgy is tiltanák. A SZUE-nek ez évtől saját lábán állva kell megélnie bevételeiből, s mivel a fürdőztetés mindig is ráfizetéses vállalkozás volt, s a tíz éve megállapított dotáció már nem fedezi a Szegedi Vízművek és Fürdők Vállalat költségvetési kiadásait, a kényszerűség — tanácsi támogatás híján — drasztikus áremelésre késztette az amúgy félüzemben működő fürdőt. A vállalat vezetőségének előbb nem is állt szándékában éves úszóbérletet kiadni, de a törzsvendégek kérésére módosított elképzelésein, smégis, bár némileg tupírozott áron — 600 forintról 1500ra emelve — kiadta éves bérleteit, örültek hát a húsz éve nap mint nap, reggel hatra úszni járók, tovább lubickolhatnak az átépítés miatt zárva tartó fűtött kupolán kívül a nyílt ég alatt, két és félszer anynyiért. Ezért a pénzért azonban valószínűleg később sem fürdőzhetnek majd a kupola alatt azok a sportos nyugdíjasok, akik tavaly már-már megszokták ezt. A gőzfürdő várható lerobbanását ugyanis annak felújításáig a kupola alatti medencékkel váltanák ki... A vízgyógyászat, azonkívül, hogy fontos egészségügyi szempont, a jövőben jó vállalkozásnak bizonyulhat. Az úszósport fellegvára amúgy is a szegedi Sportuszoda lett. A nyugdíjas-, katona-, diákbérletek szociális intézményét pedig a SZUE állami, illetve tanácsi támogatás nélkül nem tudja megoldani. Üszni tehát csak az árral szemben lehet, s aki ezt már nem bírja (anyagilag), az naponta megszokásból elkocoghat a SZUE bejáratáig és vissza. Varga Iván Á januári Tiszatáj A folyóirat 44. évfolya- ám elfogadható róla Sza- Bérezés László mának első száma a hagyó- kolczay Lajos megállapítá- szjntén szegedinek színvona- sa, 1 ... mányokhoz híven las irodalmi anyaggal nyit. Csorba Gyözö, Forrai József, Utassy József, Zalán Tibor, Varga Imre és Kukorelly Endre versei mellett Tamási Aron prózája — Szülőföldem V. — olvasható az új évet nyitó oldalakon, aminek egy félmondata szinte jellemzésül kínálkozik erre az összeállításra: „... félig játék, félig forma a szó, s így együttvéve mégis borzasztó komolyan esik". A legsúlyosabb Tiszatájban szavakat Bohumil Hrabal- 'zsa a2 tói közli: az őfelsége pin hogy tudniillik: eleven, élő szervezet: olyan folyóirat, melynek működésére nem csupán a nyugati magyarság lehet büszke, de az egyetemes magyar irodalom is". Miként büszke lehet Szeged városa arra a festőre, aki közülünk 44 éves korában tragikus körülmények között elment: Zoltánfy Istvánra. S akinek munkásságát és emberségét, alkotásait és szellemiségét a D. Fehér Zsuzsa, az értő művészettörténész, és a barát, Temesi w Újra „kopogtatnak Az Állami Népességnyilvántartó Hivatal január 19. és 25. között személyre szólóan kézbesíti a kopogtatócédulákat — a cédulához tartozik az ajánlási szelvény is — a választópolgároknak. Ezt Horváth Ferenc, a hivatal választási irocere voltam ctmu drama- ferenc idézi meg, s méltatban (fordította Varga ja me,eg szavakkal (A lap_ György), aminek híre, sike- számot Zoltánfy festményei re a tavaly nyári avignoni inusztrálják.) színházi fesztiválról, a nyíregyházi színház bemutatójáról eleve érdeklődést biztosít számára. Hogy ez az olvasói érdeklődés erősen osztódjék, arról szinte különös figyelemmel gondoskodtak a Tiszatáj szerkesztői a Tanulmány, a Néző és a Művészet rovatok írásaival. Közlik ugyanis A szocializmusok történelmi tipológiája —, az eltorzult szocializmusok jellemzői címmel Bihari Mihály tanulmányát, melyben a jeles politológus a szocializmus történeti, elméleti, gyakorlati, formácíóelméleti közelítése és elemzése után arra is választ keres, hogy milyen az eltorzult szocializmus lehetséges jövője. A felvázolt perspektívákat — melyek: 1. Történelmi szétesés — lassú elhalás, 2. A szétrobbanás, 3. Rendszerváltás forradalmi erejű radikális reformokon keresztül — az írásmű megfogalmazása (1989. november 7.) óta az európai történelem igazolja. Hogy a megkezdődött változások milyen irányokba és hogyan vezethetnek, arra is ad három lehetőséget Bihari, aki úgy zárja elemzését, hogy „A magyar társadalom történelmi jövője nyitott a demokratikus szocializmus felé éppen úgy, mint más, így például egy felzárkózó, megkésett kapitalista modernizáció, vagy egy eredeti magyar út és történelmi alternatíva felé is." A Néző rovat nem kevésbé érdekes — ám eddig a magyar olvasók számára erősen ködösített — pont felé tekint: összeállítást közöl az Üj Látóhatár (Látóhatár)-ról. Arról, a Münchenben szerkesztett, immáron negyvenéves magyar folyóiratról, amit a honiak számára még titokzatossá gok vesznek körül (a Tiszatáj-béli mostani vallomások nagyban oldják azokat), a magát számító Paál István rendező vallomásának II. részét teszi közzé a folyóiratban — a 60-as évekről. A Kritika rovatban ezúttal Borbély Sándor Radnóti naplójáról szóló írása és Szigeti Lajos Sándor recenziója (Aczél Tamás—Méray Tibor: Tisztító vihar című könyvéről) kapott helyet. Elbúcsúzik a szerkesztőség nevében Grezsa Ferenc főmunkatárs ebben a lapszámban a közelmúltban elhunyt kiváló irodalomtudóstól, Király Istvántól, akinek „halálával a magyar szellemi életben fájdalmas űr támadt". Sz. M. ti dájának vezetője mondta el az MTI kérdésére. Hozzátette: okulva a népszavazás alkalmából egyes helyeken történt visszaélésekből, az Állami Népességnyilvántartó Hivatal az egész országban magára vállalta a választási értesítők kézbesítését. n mi kis színházunk... Szegeden megint felkava- Rémült szinész csapa tok ban? A jó előadások helyett rodott a por. Miközben diktátorokat tüntet el, drámaírókat tesz egy ország élére a nagybetűs élet, dramaturgok. rendezők vállalják fel nemzeti kis közösségek valamennyi problémáját. itt egy maroknyi színészcsapat saját kis forradalmát vívja. A város kettészakadt, drukkolj A Nagyszínház januárban szinte zárva, „kisöccsében" az Eisemann-muzsika andalít, a valódi színjátéka színfalakon kívül játszódik. A főszereplők felvonásonként változnak. Ruszt, a nagy garabonciás, aki mindenhol vfhart kavar-indít. Szembeszáll a lejárt, funkciótlan színházi struktúrával. szakmailag alkalmatlan, saját pozícióit védő kulturális irányítással. Mindenki tudja, hogy igöza van. De nyilai, sajnos, rosszul vannak időzítve, célt tévesztenek. Nem az érintettek, hanem Gregor József veszi a lapot, az ő Credója következik. Pedig alig egy éve ö is ugyanezért hagyta el Szegedet. Látványos szembeállításuk sikeresnek mondható, mindketten sérülten hagyják el a terepet Az apparátus kezét dörzsölheti J.. „RusztnaW mi köze hozzá, nem is tényleges főrendező, Gregornak meg legalább elmegy a kedve, belefárad a friss operaigazgatásba . . Különben is. mi nem szólunk bele ... kiírjuk a főrendezői pályázatot" — mondja a tanácsi „mennyei hang" a felvonás végén. sorakoznak fel a második felvonásra .„Mi miért nem szavazhatjuk meg Rusztot tagozatvezetőnek, hiszen ezt tette az operatársulat Gregorral, a szimfonikusokkal egyetértésben lett Pál Tamás a zenékar vezetője, s itt a színházi gazgatásra sem szoktak pályázatot kiírni..." Most a főrendezőit tényleg kiírják.! Rusztot erre a társulat egységesen megválasztja 17-en, nyomatékul, egzisztenciájukat is kockáztatják. Fiatalok, ezért talán könnyelműen, felmondanak, létrehozzák a Független Színpadot. Az apparátus újból örülhet, pozíciói megmaradtak, játsszon egymással tovább a megosztott prózai társulat. Nyilatkozik a szakszervezeti bonviván, okceakat mond a pri maidonna ... A nagyérdemű, bár egyre kínosabban, szórakozhat tovább. Mellékszálon. epozódistaként, színpadra szólítják a sajtót is. ö a felelős:, mindent megír — holott az a dolga, hogy hallgasson. A felvonás vé>gén az apparátus, a „szakmai" irányítók tartanaik egy kis (önlvizsgálátot, az első felvonás szereplőinek idegesítésére. A második felvonás tehát ezzel az — egyelőre — néma monológgal zárul. S a tervezett harmadik? Miután már mindenkinek elege van. nyilván, találni kell egy bűnöst, aki majd elviszi a balhét.. . S közben a szakma dermedten figyel... Mj van megint Szegeden, a színházmár évek óta csak botrányokat produkál... Tényleg, miért éppen Szegeden jelentkeznek ilyen élesen. fekete-fehéren a színház körüli problémák? Miért tűri a város, hogy — miközben a funkciótlan. intézménycentrikus színházi struktúra már egy. szaklapokban agyonrágott csont — Szeged színházi életében, több tagozatú színházában ennek összes ellentmondása fellelhető legyen? (Nincs a tagozatoknak tényleges autonómiája, a művészeti műhelyek munkája nincs összehangolva, párhuzamosan működtetett gazdasági egységek vannak stb.) Miért tűri a város, hogy egy felkészületlen, pártirányításon szervilissé nevelődött apparátus készítse elő a szintén hozzá nem értő tanácsi vezetők és a még' oly jó indulatú, de tehetetlen tanácsi testületek döntéseit? Mindezt újabban felelősségáthárítással fűszerezve, a műhelyek önállóságára hivatkozva. „Mi nem szólunk bele ... csak éppen, irányítjuk egy kicsit!" A harmadik felvonásra talán az igazi felelősök is színpadra szólíttatnak. Alighanem ez is része egy országos rendteremtésnek. S aztán az egészet lepje a por, és jöjjön már végre Szegeden is az igazi Játék. Molnár Gabriella, a Szegedj Színházbarátok Körének! tagja Befejezték... Az év első napjaiban az ország minden településén megkezdődött a népszámlálás, az adatok összeírása. Több kisebb helységben néhány napon belül befejeződik a kérdőívek kitöltése és összegyűjtése, mint ahogyan az például Komárom megyében, Sur és Csatka községben már hétfőn meg is történt. A nagyobb városokban az összeírás gyors végrehajtására készteti a tanácsokat, hogy január végétől a következő nagy feladatnak, az országgyűlési választások előkészítésének kell nekilátniuk. rr — avagy: néha lőni is kell 1 Teljesen váratlanul, ismét egy akciófilmet láthatnak a mozikban. Főszerepben Michael Douglas, aki A Kína szindróma, a Tánckar, a Kóma, a Smaragd románca, a Végzetes vonzerő című, és még jó néhány ismert filmben játszott. A történet ide-oda kígyóz- jócskán kimeríti va, Manhattan utcáiról, Osa ka neonfényes „sztrit"-jein, Uj film zo, nyers combok között nyakoncsípik a japán maffia, a Yakuza egyik emberét, aki előzőleg a brutalitás tényét " - • : . } sok mondatot erdemes vesztóberében 1760 moziban mutatták be; egy hétvége 6,5 millió dollárt hozott. Japánban, ahol imádják Ken Takakurát, 121 moziban két nap alatt 2 millió dolláros bevételt eredményezett. Akciófilmről van szó, így a megszokott panelekre nem Majd tegetni: üldözés, gyilkolás. japán hatóságok a foglyot - „•• -„ Nick és Charlie társaságában minimalls no> baJ- Penzha" még nem forgattak filmet Ennek fejében átélendő, hogy Michael Douglas, aki a filmben Nick Conklin névre hallgat, a forgatáskor járt Masahiro először Japánban, igy az idegenséget nem volt túl nehéz eljátszania. Japán a tradíció és a rend országa, ahol még kedvelik a misítás, és oktalanságok ela len küzdő főhős, aki bizony a japán padlóra lehet küldeni, és nem csak egyszer, de legalább két ízben. Michael Douglas alakí,, .. , .., tása a megszokott, jó színvotagitanak. V^l^kapjak naIÚ; ugy8 latszlk> vannak nem más mint a nálunk is jól ismert Ken Takakura. és vasöntödéjén át egészen a átszállíttatják reptérig tart. Mindez azért is szagba, ahol a reptéren sike- h„miltafí„ u„„v érdekes, mert Osakában a rült fondorlatos módon meg- ha^mavészetet is hatalmas forgalom miatt lépnie. A japán rendőrség kézbe akarja venni az ügyet, de Nick és Charlie úgy érzik, ez rájuk tartozik, és nem szereplök, akik az akciófilmekre születtek. Douglas kö... , . .. zéjük tartozik. Itt-ott az ope65 to»« nem "aSy.on ratőr. Jan Debont is csillogtradíciókat, így tatja tudását, meglepően az alvilágot is erkölcsi tör- aztán a kellően spékelt ame- • képeket produkál két melyet Ridley t vények uralják, bár a gaz- rikai dagsághoz juttató maffiózó Scott eszközök elég amerikaiak, így aztái. nem terpeszkedik a filmre az unalom. Nick és társa, Charlie Vincent, a manhattani vágóhídon, a bőségesen himbálódi ÍT'^ torökelmetszés között. A zene rendezett, elindul a kjssé fülbemaszó. ha iegmaga utján. alábbis többször hallaná az Amerikában nem maradt ember, akkor biztosan. Egééi a siker, mert hát ott sokan szen idáig a Fekete eső cíis élnek, így többen „eszik" mű filmről volt szó, mely az akciófilmeket. Az USA- 3402 méter hosszú, ban és Kanadában 1989 ok- P- Sz. Én és a kisöcsém még kicsoda ? Nem vártunk intellektuális kinyilatkoztatást, nem vártunk mondatokat éis feL fénylő pillanatokat az élet szubsztanciájáról, minderre nem is gondoltunk. Nevetni vágytunk, felüdülni, olyan könnyedén, ahogy a darab kéri ezt tőlünk. Aztán minden másképp történt.) Mondjak azt, s akkor persze csak a tényeket erősítjük, hogy e sarok írója nem volt bővebben tájékozott a színház tájékán dúló csetepatéról, mint mondjuk a szegedi átlagpolgár. Ügy messziről oda-odapislantott, s konstatált egy-két pukkanást, pengeváltást, majd látott egy kisebb csoportot elvonulni. Aztán megolvasta a sajtóház melletti építkezés paravánjára rótt dühösi feliratot, miszerint az újságírók buzik lennének. S ha igen? Platón is az volt, meg Andersen. meg mondjuk Ferencsiik János is. Nem olyan nagy dolog ez, főként sértésként oktalanság használni, ámbátor ez mindenkinek a szíve dolga, kinek ágyúja van, kinek petárdájakinek vaktöltényé. Na most, ezen problémával az eredendően könnyed s polgári Eisemann-darab egyik alapproblémáját cserkésztük be, amelyben szintén felvillant a maga kedves pikantériájával a homoszexualitás is, ám az androgünitás — lásd egvszerűen: kétneműség — méginkább. vagyis egy gazdag leányból szegény fiú lesz. hogy aztán újra gazdag leánnyá változzon, nem sorolom tovább, gondolom, ismerik a történetet. Szórakozni — erősítem meg még egyszer —. ezt kívántunk. Ám mindennek határt szabott ama aránytalansági sorozat, mely ezen az estén szinte az előadás első percétől kezdve kísértett a színpadon. Nem célunk vagdalkozni, személyeskedni, sebeket ejteni, hiszen bizonyára sok és hirtelen jött munka rejlik e táncosénekes produkció mögött. Es mégis. El kell mondani, mi mindent tévesztettek itt össze a színészek. Sándor János rendezésében, összetévesztették például a játékosságot a ripacskodással, a hangsúlyosságot a harsánysággal, az eleganciát a modorossaggal. Van ennek a darabnak mellesleg egy kulcsmondata is. kvázi imigyen hangzik; olyan nőt akarok akivel reggelizni is lehet. Vagyis, akit nem fejez be az, ágy, tesszük hozzá. Akit nem fejez be az aktus. Akivel újrakezdhető, mert olyan, mert alkalmas rá egy következő nap isi. Tegyük fel, ha vannak olyan, a föntebb említett ággyal végződő hölgyek, van ilyen előadás is. Felejthető. Kedd este ilyennel találkoztunk. Igazából nem tudni, ki tehet róla, gonoszak a körülmények. Semmi okunk nincs arra, hogy ne kívánjunk jobbakat. Dal SZDSZ-gyűjtés Az SZDSZ szegedi szervezete, csatlakozva a JATE-n megalakult Temesvár Bizottság törekvéseihez, az újjászülető romániai kulturális élet, elsősorban a temesvári és a kolozsvári egyetemek megsegítése céljából, pénz- és könyvgyűjtési akciót szervez. Várunk minden könyv, és pénzadományt a Rákóczi utca 11. szám alatt (telefon: 20-796) megnyílt irodánkban, 10—13 és 14—17 óra között. Annak érdekében, hogy a segítség a legcélszerűbb összetételben, a leginkább rászorultakhoz jusson el, az összegyűlt könyveket csakúgy, mint a pénzadományokból vásárolt oktatási segédeszközöket a Temesvár Bizottsághoz juttatjuk el