Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-11 / 9. szám

•w tv r 1990. január 11., csütörtök Holló a hollónak... Válik a posta — Mt volt a szétválás oka? — kérdettük Gyimesi­né Etsedy Saroltát, a Magyar Posta szegedi igazgatóját. — A hírközlési hálózat európai mércével mérve rendkívül elmaradott ha­zánkban, a rangsorban Ma­gyarország az utolsó előtti helyen áll. A telefonhálózat fejlesztéséhez pedig pénz, tőke kell. A hitelekhez és a működőtöké bevonásához pedig pénzügyi tisztánlátás. Ezért választották szét a há­rom ágazatot. így most — átmenetileg _ három állam­igazgatási irányítású nagy­vállalatra bomlott fel a pos­ta. — Ujabb változás is vár­ható? — Júliustól a műsorszórás kivételével részvénytársa­sággá alakulnak a vállala­tok. Eddig ugyanis „házon be­lül" finanszírozták egymást a kevéssé nyereséges és a többet hozó ágazatok. • Ter­mészetesen a költségek sem egyformák a hagyományos postai fejlesztéseknél és az egyre nagyobb tőkét igénylő távközlésnél. Eddig átcso­Több évtizedes házas­ság végződött „válással" az elmúlt napokban. A Magyar Postából ugyan­is január l-jétől három, önálló vállalatot alakí­tottak: a Magyar Posta Vállalatot, a Magyar Távközlési Vállalatot és a Magyar Műsorszóró Vállalatot. portosíthatók voltak a forin­tok. Hogy mi lesz ezután? — A levél-, távirat-, cso­magkézbesítés és a pénzfor­galom mellett újabb vállal­kozásokba is bele kell vág­nunk. A fejlesztéseknél pe­dig óhatatlanul állami tá­mogatásra fog szorulni a ha­gyományos postai ágazat. Egyelőre nem sokkal több egyszerű „bűvészmutatvány­nál" a formaváltás. Eddig cégen belül, ezután egy szinttel feljebb lesznek kénytelenek átforgatni a pénzt. Egyelőre a posta mo­nopolhelyzete sem szűnik meg. Mind ez ideig az 1964­ben hozott postatörvény a „legfrissebb". Legfeljebb módosították, toldozták-fol­tozták az elmúlt huszonöt esztendőben. — Ezek szerint . továbbra is „hatóság" marad a posta? — Erről szó sincs a gya­korlatban. Egyrészt mar ké­szül az új törvény, másrészt gyökeresen változik az üz­letpolitikánk is. szolgáltató jellegű szervezet kívánunk lenni, rugalmas tarifapoliti­kával. — Ami legtöbbször azonos az áremeléssel.. • — Nem biztos. De a mi költségeink is alaposan meg­ugrottak most. Az áremelést legfeljebb csak továbbadjuk. Egyelőre a szétvált válla­latok egy fedél alatt dolgoz­nak. A költözést a nyár ele­jére tervezik. — Egy a fontos, hogy a la­kosság ne érezze meg az át­szervezést. Kívülről ugyan­olyan olajozottnak kell tűn­nie a postai gépezetnek, mintha mi sem történt volna. Igaz, a jövőben is szoros kapcsolatban marad a há­rom önálló cég. Remélhetőleg békességben, jó együttműkö­désben. Ahogyan a közmon­dás is tartja; Holló a holló­nak ... R. G. Energiafelhasználás Csak a fele hazai Mennyi energiát fogyasz­tottunk tavaly, milyenek a ikilátások erre az esztendőre, s van-e lehetőség további energiatakarékosságra? — erről érdeklődött az MTI munkatársa az Ipari Mi­nisztérium illetékeseinél. Az elmúlt évben az ország összes energiafelhasználá­sa — becsült adatok szerint — 1 százalékkal mérséklő­dött az előző évihez viszo­nyítva, s ez a csökkenés 300 ezer tonna kőolajjal egyen­értékű mennyiségnek felel meg — mondotta Horváth J. Ferenc, az Ipari Minisz­térium főosztályvezetője. A csökkenés részben annak tudható be, hogy két száza­lókkal mérséklődött az ipari termelés, továbbá az elmúlt fűtési időszakban az átlagos középhömérsékiet jóval ma­gasabb volt a megszokott­nál. Ennek ellenére a lakos­sági fogyasztás kis mórték­ben növekedett, az összes felhasználáson belül inkább a termelő szféra mérsékel­te a felhasználást. összes­ségében tehát szerkezeti el­mozdulás tapasztalható: csak motorbenzinből 10 szá­zalékkal többet fogyasztot­tak az autósok, mint 1 évvel korábban. Az energiafelhasználáson belül a villamosenergia-fo­gyasztás csekély mértékben — mintegy 0,3 százalékkal — növekedett az előző évi 40,2 Twh értékhez képest. Ezen belül az ipar villamos­energia-felhasználása, _ mint­egy 2 százalékkal mérsék­lődött, a lakosságé pedig csaknem 4 százalékkal nőtt. A felhasznált energiának, mintegy 48 százalékát itthon termelték meg, 52 százaléka származott importból. A 20 millió tonna körüli szénter­melés, a 2 millió tonnát megközelítő kőolaj és a 6 milliárd köbmétert megha­ladó földgáztermelés, vala­mint a 13,9 milliárd kilo­wattóra körüli atomerőmű­vi villamosenergia-terme­lés, továbbá az energiahor­dozó-import egész évben, összességében biztonságos és kiegyensúlyozott energia­ellátást tettek lehetővé. Csu­pán a vegyipari benzinnél adódtak ellátási problémák, ezek azonban idén várható­an megoldódnak, hiszen ez évtől kezdődően erre a ter­mékre is vonatkozik az im­portli berali zálás. Az év végén meglevő kész­letek mennyisége, ezek szer­kezete — átlagos téli hő­mérsékleti viszonyok között — megfelelő biztonságot nyújt az (idei első negyed­évi energiaellátáshoz, felté­telezve természetesen a fo­lyamatos termelést és az im­port beérkezését. A minisz­térium arra számít, hogy az idén is mérsékelten növek­szik az energiafogyasztás. Az - energiaszükséglet felét importból fedezik; ennek nagyobb részét 1990-ben még államközi szerződések biztosítják, ám valószínűleg kiegészítő behozatalra is szükség desz, részben kon­vertibilis relációból. A minisztériumi főosz­tályvezető szerint arra van szükség, hogy mind több magasan feldolgozott termé­ket állítson elő a hazai ipar, így csökkenthető lenne a fajlagos energiaráfordítás. Az ipari technológiáknál is lehetőség van néhány száza­lékos energiamegtakarítás­ra, alapvetően azonban ak­kor válik olcsóbbá az ener­gia, ha — egyebek között — az alumíniumipar, a mű­anyagfeldolgozó ipar nem/ az alapanyagokat és félkész termékeket, hanem a jó mi­nőségű, magasan feldolgo­zott késztermékeket expor­tálja. A minisztérium pályáza­tokkal igyekszik serkenteni a vállalatokat az energia­fogyasztás csökkentésére. Személyi, illetve kollektív jutalmakat tűz ki azoknak, akik korszerű módszereket, technológiákat javasolnak. Egészségügy Kérdőjelek a béremelés körül Tegnap az egészségügy területén dolgozók közül többen érdeklődtek, igaz-e, hogy már februárban meg­emelik 16 százalékkal a fi­zetésüket. Mint a tegnapi tudósításunkból kiderült, a béremelés üteme a helyi ta­nácsokon és a konkrét in­tézményeken múlik. Felhív­tam hát telefonon Csergő Tibort, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetőjét. Kérésemre el­mondta, nem utasíthatja az egészségügyi intézmények igazgatóit, amíg üres a per­sely. Az osztályon ugyanis még nem tudják, mennyi bértömeg áll a város ren­delkezésére. Ugyanis az egészségügynek van olyan területe is, melynek nem a tanács, hanem a társada­lombiztosítási igazgatóság adja a bérfejlesztést. Felhívtam hát a társada­lombiztosítás szegedi kép­viselőit, akik felvilágosítot­tak: a béremelés, bérfej­lesztés főigazgatási jogkör. Ha igaz, holnap érkeznek majd Budapestről a társa­dalombiztosítási főigazga­tóság szakemberei, akik megkötik majd a megfelelő szerződéseket a városi ta­nács egészségügyi osztályá­val. Kajári Irén, a megyei ta­nács egészségügyi osztályá­nak vezetője szerint a bér­tömeg az intézményeknek már rendelkezésükre áll. A keretszámokat a kor­mányzat és a megyei ta­nács már biztosította. A béremelés 1990. január 1­jével hatályos, természete­sen intézménye válogatja, mikorra tudja ezt admi­nisztratíve lerendezni. Ha csak áprilisra, akkor visz­szamenőleg január 1-jéig ki kell fizessék a különböze­tet a dolgozóknak. A me­gyei osztályvezető tájékoz­tatása szerint a városi ta­nácshoz tartozó egészség­ügyi intézmények bértöme­ge összesen 31 millió 746 ezer forint. Ezt az összeget lehet differenciáltan az in­tézmények között elosztani. S ebből tudja az intézmény a dolgozóinak bérét emelni. A szentesi kórház például a napókban már leosztotta a ráeső összeget, náluk a dolgozók februárban meg­kapják a béremelést.. Több intézmény döntött úgy — mondta Kajári Irén —, hogy az infláció ellensúlyozása miatt egységesen mindenki­nek 16 százalékkal emeli a fizetését. Néhány hónapon belül ugyanis újabb, rend­kívüli 14 százalékos bér­emelés várható az egészség­ügyben, amit majd diffe­renciáltan fognak feloszta­ni. - pacsika ­Vonatok „leszálló ágban"? Ha elérjük a csatlakozást... „Az én rózsám vasutas, és ha nem sok az utas, mind­járt megölel!" — így szólt a régi sláger, talán valamikor a harmincas években. És a mai vasutasnak vajon van-e ideje ölelgetni a rózsáját? (Bár a szolgálati szabályzat, «p valószínűleg, tiltja az ilyen t|| kilengéseket.) Az utasok számától biztosan . .. Amint megtudtam, a kocsik ki­használtsági foka — átlago­san — mindössze 33 száza­lék. És a vasúti jegyek most még drágábbak leszL nek. Milyen év elé néz a vas­út? Erről beszélgettem Lo­vász Lázár vasútigazgatóval. — Hogyan jellemezné a vasút jelenlegi általános helyzetét? — Sajnos, az a hosszú éveik óta tartó fullyamat, amelyben a vasúti pályák, kocsik és mozdonyok álla­pota, sőt az egész ide tarto­zó infrastruktúra érzékelhe­tő romlásnak indult, még mindig tart. és természete­sen ebben az évben is foly­tatódni fogj Ennek egyik oka az. hogy a vasút hátrá­nyos helyzetben van példá­ul a közúti közlekedéssel szemben, hiszen ott állami feladat az utak karbantar­tása, éoítése, nálunk viszont nem. Ugyancsak nem segíti a fejlődésünket, hogy idén közel 1 milliárd forinttal kapunk kevesebb támoga­tást. mint tavaly, összeha­sonlításul talán elég meg­említeni, hogy egységnyi vo­nalhosszra — vagv teljesít­ményre, ahogy tetszik — például az NSZK-ban tíz­szer több állami támogatás jut! — Nehezedő helyzetükben fenntartható-e a szolgáltar tások színvonala? — Ez egyre nagyobb pró­batétel elé állít bennünket. Sajnos, még az is lehetsé­ges, hogy bizonyos vonala­kon sebességkorlátozást ve­zetünk be, a vasúti pályák romló állapota miatt. A szolgáltatások színvonalának megőrzéséhez olyan fenntar­tási-beruházási keretekre volna szükség, amelyek je­lenleg hiányoznak! A kény­szer olyan takarékossági in­tézkedésekre szorít minket, amelyekkel el kell érnünk, hogv a vasúti forgalom a mostaninál kevesebb költ­séggel járjon. Ilyen eszköz a sebességkorlátozás mellett például a kocsiszámcsökken. tés ami a szakaszos utazási szokások miatt nehéz. — Ez utóbbi megoldás nem vezetne zsúfoltsághoz, kényelmetlenségekhez? — Elég nehéz zsúfoltság­ról beszélni, legalábbis álta­lában, hiszen a személy­szállítás átlagosan 33 száza­lékos ikihasználtsági fokkal működik. Természetesen vannak 90-100. de ugyanígy alig 10 százalékig telitett vonatok. — A 'színvonal tehát alig tartható, vagy inkább csök­ken, a vasúti tarifák mégis emelkednek. — Ennek oka az állami támogatások csökkenése, eb­ből a vasútnak nem lesz többlete, sőt hátrányosan érint bennünket hiszen vár­hatóan kevesebben utaznak majd. — Mennyivel drágulnak a jegyek? — Még csak előzetes in­formációim vannak. Ezek szerint az utazási távolság­tól függ majd az áremelés mértéke. Aki rövidebb táv­ra utazik — a határ talán 30 kilométer lesz —, annak 35 százalékkal kell többet fizetnie. Aki messzebbre vo­natozik, 20 százalékkal drá­gábban váltja meg a jegyét, mint eddig. De hangsúlyo­zom: a központi intézkedé­seket még nem kaptuk meg. Somogyi Káró]ynó íelvétóío A „gördülő országút" — Nem tervezik a „fapa­dos" kocsik visszaállítását, ahol esetleg az első és má­sodik osztálynál lényegesen olcsóbban lehetne utazni? — Erről először annyit, hogy a vasút nem gazdája saját tarifájának! Ez köz^ ponti döntés eredménye. Az utasok számának csökkené­sét pedig inkább kedvezmé­nyekkel próbáljuk megaka­dályozni, jelenleg — ha jól tudom — 28-féle üzletpoliti­kai kedvezményt adunk. Sajnos, a szociálpolitikai kedvezmények ellenértékét nem kapjuk meg az államt­tól. Tavaly például csak a 70 éven felüliek utazási ked­vezménye 200 milliós bevé­telkiesést jelentett. De más elképzeléseink is vannak az utasok megnyerésére. Az egyik ilyen terv, bekapcso­lódni a Budapest—Debrecen —Nyíregyháza „intercity" hálózatba, ütemes menet­rendben, akár kétóránként! járatokkal biztosítva gyors­vonati közlekedést az emlí­tett vonalon. Még az is le­hetséges, hogy az ilyen gyorsvonatok tarifája meg­egyezne a távolsági személy­vonatokéval, tehát olcsóbb lenne a szokásosnál. Mind­ehhez természetesen nem nélkülözhetők a szükséges anyagi-technikai feltételek. Ugyancsak készülünk arra, hogy az üzleti utazások sza­porodásával megnő azoknak az utasoknak a száma, akik igénylik a gyorsaságot és kényelmet, vagy az utazási idő alatti — itthon újnak számító — szolgáltatásokat. — Es milyen helyzetben van a teherfuvarozás? — Ismert, hogy január 8­ától 30 százalékkal drágáb­ban szállítunk. Ez nyilván­valócin további takarékos­ságra ösztönzi a megrende­lőket. De ezen fölül az utób­bi időszak általános tapasz­talata a szállítási igényeik csökkenése, bár a vasút ré­szesedése nem változott. En­nek egyik oka a racionalizá­lás, az átgondoltabb szállí­tásszervezés, a másik pedig a csökkenő népgazdasági termelés. Tavaly 600 ezer tonnával szállítottunk keve­sebbet a tervezéttnél. De csökken a tranzit- és az importszállítás is. És — a tendenciákból ítélve — az igények további csökkenésé­vel számolunk. — A vasút tehát leszálló ágban van, ha megengedhe­tő itt ez a képzavar. Van­nak-e terveik a bajokból való kilábalásra? — Egy távlati kibontakor:: zási terven dolgozunk, ehhez segítségül hívunk egy kül­földi céget, amely „átvilá­gítja" az egész szervezetet, azaz elemzi jelenlegi hely­zetét. és megoldási módsze­reket javasol. Véleményem szerint elsődleges teendő lenne az állam és a vasút viszonyának rendezése, ame­lyet megrendelő-teljesítő kapcsolatként tudnék elkép­zelni.1 Az államnak vállalnia kellene a vasúti pályák fenn­tartását — még az sem len­ne lehetetlen, hogy mi hasz­nálati díjat fizetnénk ezért. A vasútnak piacorientált gazdálkodó szervezetként kellene működnie. Az; idő sürget, hiszen ahhoz, hogy Európa jelenlegi szintjéhez felzárkózzunk, és bekapcso­lódjunk a hálózatba, óriási összegű állami hozzájárulás­ra lenne szükség, és ez a munka legalább tíz évig el­tartana. — Vannak-e már kezde­ményei ennek a folyamat­nak? — Ausztriával közösen dolgozunk a „gördülő or­szágút" hálózatának ma­gyarországi kiterjesztésén. Ez a módszer azt jelenti, hogy a kamionok pótkocsi­ját vasútra emeljük, és el­visszük egészen addig, ahol ismét a teherautó veszi át a szállítást. A fuvarozásnak ez a módja igen jelentős környezetkímélő hatású — bár az ilyen szempontok egyelőre inkább csak tő­lünk nyugatra játszanak) komolyabb szerepet. Ez a rendszer részben már mű­ködik) isi A másik — az előbbihez hasonló — kezde­ményezés. hogy az egész kamion fölkerül egy speciá. lis. fcis kerekű vasúti kocsi­ra, ám ez utóbbiak egyelőre hiányoznak, és a kamionso­főrök sem örülnek a terv­nek, számukra ez keresetki­esést Okozna. Azért bízunk benne, hogy a szükséged tennivalók fölmérése és vég. hezvitele után egyszer mégiscsak elérjük a csatla­kozást „az európai vonat­hoz" Nyilas Péter 4 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom