Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

1990. január 2., kedd 5 Sisak nélkül Válasz Gyulay Endre megyés püspök levelére Tisztelt Püspök Ür! Uj év kezdetére írt — vá­laszt váró — soraira szeret­nék válaszolni, mint a Nemzeti Kisgazda és Pol­gári Párt egyik vezetője és mint hívő. Az elmúlt negyven év nyomasztó erkölcsi, gazdasá­gi és politikai terhét nagyon nehéz elfeledni, ez csendül ki az ön soraiból is. Lá­tom tiszta szándékú igé­nyét, miként lehetne nálunk, emberi méltóságban, gazda­sági és szociális körülmé­nyekben, jobbat, a kisebb­ségi politikában tökéleteseb­bet, az egyház munkájában távlatokban is biztonságo­sabbat alkotni. „Fel a sisakrostéllyal" mondja ön. Engedje meg, hogy a vélt taktikázásokra, az önérdekű „bűvészmutatványokra" hi­vatkozását, a magunk ré­széről vitassuk. Higgye el, a kommunista hatalom évtizedei után, a politikai életet szervezni nem könnyű dolog. Nyíltan elismerem, még nincs ele­gendő, jól kvalifikált szak­emberünk, de ez nem be­hozhatatlan hátrány. Eddig elnyomottan, politikai és alapvető emberi jogainktól megfosztottan éltünk Ez idő alatt a hatalom futószala­gon, módszeresen képezte kádereit. Mégis, mit valósí­tott meg? Elnyomást, gazda­sági csődöt, erkölcsi rom­lást! Szükség van jó szakembe­rekre — amint ön helyesen mondja, de még inkább be­csületes, tisztességes gondol­kodásra és tettekre. A pri­mátusság hangsúlya az utób­bin van. Sok igazság van a régi magyar mondásban, amely a „józan paraszti ész­járásra" utal. Hiszen a gya­korlati élet bizonyítja: a tiszta, egyenes szándék ere­je óriási önnek nem kell monda­nom, hogy Krisztus világ­megváltó ereje sem szakem­bergárda terveire alapított műhelymunka eredménye volt. Hiszen Isten is hat nap alatt teremtette a világot, akkor tőlünk emberektől sem várható el, hogy ilyen negyven év után csodát te­gyünk. Említést tett látványos pártakciókról, amit végül is elismerően értékel, de ta­lán nem minden hátsó gon­dolat nélkül. Határozottan állítom, hogy mi amikor mellé álltunk a nemes moz­galomnak és gyűjtöttünk, az önkénytől szenvedőknek, azt nem hivalkodva és nem vá­lasztási fondorlatból tettük. Látni kellett volna, amint őszinte szívvel hozta város és falu népe azt, amit nél­külözni tudott, hogy segít­sen a diktatúrát megdöntő­kön. Püspök Ür! Nekünk sisak­rostélyunk, de sisakunk sincs! A mi vívódásunk em­berien egyszerű: a nyíltság, az emberség, a szív megmu­tatása. Programunkat ez motiválja. Lehet, hogy ez a program nem tökéletes, a végrehajtási módokat kellő részletezéssel nem tartal­mazhatja. Ennek oka az, hogy sok-sok űj törvényre van szükség és pontos vég­rehajtási szabályokra. Ehhez olyan törvényhozók kelle­nek, akiket a tiszta, becsü­letes emberi szándék vezet. Mi ilyen embereket akarunk a nép képviselőjeként a szabad választásokon a Par­lamentbe juttatni ön az etikai tartás és a korrupciómentesség követel­ményét hangsúlyozza. Ez nekünk is természetes tö­rekvésünk, azonban köztu­dott. hogy az emberi gyar­lóság, gyengeség sokszor előre nem látható oly: té­nyező, amit neveléssel le­het nyesegetni, talán kiirta­ni is. Ezért ideális célt a társadalmi kontroll szolgál­hat. Az emberi szív és ész megmutatását (amit ön kért) mi sisak és pajzs nél­kül vállaljuk! Nekünk a'z őszinte nyíltság a fegyve­rünk. Meggyőződésünk, hogy kö­dösítéssel, hazugsággal vá­lasztókat tartósan megsze­rezni nem lehet, de nem is szabad. Mi a keresztényi ér­tékeket hittel valljuk és azt emberi akarattal törekszünk megvalósítani Abban bízunk, akik ezen alapvető elveket velünk együtt vallják, a választá­sokkor kétségek között nem lesznek. Ebben a hitben és re­ményben akarunk egy új jövőt építő, új esztendőt kezdeni. Szeghő István, a Nemzeti Kisgazda és Polgári Párt vezetőségi tagja Nem a nosztalgia diktálja Temesvári körút Vannak halaszthatatlan pillanatok a városok törté­netében is. Temesvár és Szeged viszonylatában — ha nagyon mélyre akarunk ásni — Csanád vezért is kapocsnak tekinthetjük: né­pének legelői mélyen a mai Bánság szívébe nyúltak ... Temesvári Pelbárt, a tudós katolikus szerzetes művei­nek egyik éltetője az alsó­városi barátok voltak e vi­déken több évszázadon át. A temesvári vár mellett ki­végzett Dózsa György fel­négyelt tetemének elretten­tő darabkáját nem véletlenül szegeztették a szögedi nép sok mindent elviselő szemei elé ... S a csanádi püspök­ség székhelye másfél évszá­zadnál is hosszabb idősza­kon Temesvár volt. Mindezt hevenyészett visszatekintő­nek szánom, a pillanat he­vében, hisz e város szinte minden lakója tudna űjabb adalékokkal szolgálni e fel­soroláshoz. Ismétlem: vannak halaszt­hatatlan pillanatok a vá­rosok történetében. Amikor hagyományai új­raélesztésével egy közösség a bántó mozdulat kényszere nélkül tud cselekedni. És úgy teheti meg az önbecsü­lés újabb jelét, hogy nem tép fel hegedő sebeket. Egy­szerűen: alkalmazkodik tér­sége (mondjuk így: Hár­mashatár és Vidéke ...) vi­lágrengető eseményeihez. Harminc évig temesvári, másfél esztendeje szegedi lakosként, újszegedi polgár­társaim jelzéseinek is enge­delmeskedve szerény javas­lattal élek: helyeztessék vissza a Temesvári körút neve régi jogaiba! Ami az újabb mártírok példáját is kegyelettel őrizné a most élő (s ha tetszik, ha nem: történelmét a maga hasonmására alakító) há­rom nemzedék továbbgyűrű­ző emlékezetében. S azt a reményt is éltetné, hogy e vidék kényszerű mártírtartalékai végleg ki­fogytak. Pataki Sándor Földrajzból elégtelen „Zavarban vagyok, ezért újra és újra ellenőriztem az adatokat. Nem hittem vol­na, hogy honfitársaim ilyen keveset tudnak földrajzból" — nyilatkozta Vlagyimir Andrejenkov akadémikus a Gallup Intézet vizsgálata is­meretében. A szondázást a National Geographic megbí­zásából végezték nyolc or­szágban, köztük a Szovjet­untóban, 1500-1500 moszkvai és kurszki lakos körében. A teszt szerint a Föld 17 or­szágát, illetve térségét — USA, Szovjetunió, Közép­Amerika, Japán, Kanada Franciaország, Perzsa-öböl, Mexikó, Olaszország, Svéd­ország, Nagy-Britannia, Dél­Afrika, NSZK, Egyiptom, Vietnam, Afganisztán, Csen­des-óceán — kellett a vi­lágtérképen elhelyezni. A legrosszabb eredményt a szovjet válaszadók érték el, átlagosan 7,4 országot tud­tak a helyére tenni. A leg­több jó választ a svédek adták. Egyébként az ameri­kaiak földrajztudása is hiá­nyos. A National Geographic Society elnöke így kommen­tálta a Gallup adatait: „A teszt nyugtalanító tényt kö­zöl. A két szuperhatalom polgárai hiányosan ismerik a Földet, melynek sorsát tulajdonképpen ők határoz­zák meg." Valójában a sa­ját országukat sem ismerik: a szovjetek 13 százaléka nem tudta megjelölni a tér­képen a Szovjetuniót, az amerikaiak 14 százalékának fogalma sem volt arról, hogy hol keresse az Egyesült Államokat. Elgondolkodtató, hogy mindkét ország polgá­rai közül milyen sok em­ber számára fehér volt az a térség, ahol katonáik az utolsó véres harcokat vív­ták. A Szovjetek 38 százalé­ka nem találta Afganisztánt, az amerikaiak 32 százaléká­nak pedig halvány elképze­lése sem volt arról, hogy merre is lehetne megtalál­ni Vietnamot. Hegszámláltatunk Nos, elevenítsük fel rövi­den a népszámlálás történe­tének néhány szakaszát. Eb­ben Mészáros Árpád, a KSH népszámlálás főosztályveze­tő-helyettese volt segítsé­günkre. Elmondta, hogy egy ország népességének számba­vétele egyidős az állam ki­alakulásával, hiszen az adot,t közösség anyagi és katonai teljesítőképességének fel­méréséhez elengedhetetlen volt a lakosság számának megállapítása. Magyarországon is az adó­zó háztartások számának megállapítását célozták az úgynevezett dicalls összeírá­sok, a terményből fizetett egyházi tized és a földesurat illető járadék mennyiségét tüntették fel a dézsmajegy­zékek, az úrbéres jobbágyok kötelességeit foglalták össze az urbáriumok. A 17. század végétől a megyei összeírások az adókivetés alapjául szol­gáló vagyoni helyzet felmé­rését szolgálták. Az összeírások célkitűzé­sei a 18. században egész Európában megváltoztak. Figyelemmel kísértek olyan területeket is, mint a közok­tatás, a közegészségügy meg­szervezése, gazdaságpolitika kialakítása. A katonai és adózási szempontok még nem szorultak háttérbe, de ezeken túl számos egyéb szükséglet jelentkezett, és így a 18. században történtek az első kísérletek a népszám­lálás bevezetésére, rendsze­resítésére, elsőként Svéd­országban, 1701-ben. Magyarországon az össze­írások sorában új fejezetet nyitnak az 1770-ben Mária Terézia által elrendelt lélek­szám-összeírások (Conscrip­tiones Animarum). Mária Terézia az adatok pontosítá­sa és a nemesség adatainak megismerése céljából 1777­ben népszámlálást (Popu­tationsbeschreibung) rendelt el az örökös tartományok­ban, amely mindenkire ki­terjedt felekezethez, osztály­hoz, rendhez tartozásra való tekintet nélkül. A népszám­lálást végre is hajtották, esu­Ismét népszámlálás elé nézünk. Idén újra beko­pogtatnak az otthonokba a kérdezősködók. Hogy bi­zonyos időnként (tíz évenként) miért van erre szük­ség, többnyire köztudott. Azonkívül, hogy megtudjuk, mennyien vagyunk, az illetékesek képet kapnak pél­dául arról, hogy a lakosság hány százaléka rendelke­zik felsőfokú végzettséggel, hány értelmiségi, szak­munkás, segédmunkás stb. van országunkban, milyen korú a lakosság, és még számos értékes információt. Mindez tehát többé-kevésbé tudott dolog. Az vi­szont már kevésbé, hogyan is zajlott régen a nép­számlálás, akkor mire voltak kíváncsiak az ország vezetői pán Magyarországon gátolta meg ezt a nemesség ellenál­lása. II. József 1780-tól átfogó reformok megvalósítását kí­sérelte meg, amelyhez szük­sége volt a katonaköteles ko­rú férfiak és a különféle tár­sadalmi állású népesség, így a nemesség, az iparosok, a földművelők magyarországi számának ismeretére is. II. József nagyszabású reform­kísérlete kudarcot vallott, így teljes körű, a nemességet is magába foglaló népszám­lálásra 1850-ig nem került sor. A szabadságharc leveré­sét követő népszámlálások nem tekinthetők teljesen megbízható forrásnak, rész­ben a lakosság passzív el­lenállása, részben szervezési nehézségek és a végrehajtás­sal kapcsolatos egyéb bonyo­dalmak miatt. A rendszeres időközönként ismétlődő, alapjaiban egysé­ges mérési módszereket al­kalmazó népszámlálások a hivatalos magyar statisztikai szervezet létrejötte után in­dultak meg, és általában tíz­évenként került rájuk sor. 1867 után az újonnan kiala­kított politikai keretek, a nagy lendülettel beinduló gazdasági fejlődés, a polgári állam kialakulása szükséges­sé tette az ország népességi viszonyainak alaposabb is­meretét. Már akkor a föld­művelés-, az ipar- és keres­kedelemügyi minisztérium keretében statisztikai szak­osztályt szerveztek, melynek szinte legélső nagy feladata a népszámlálás lebonyolítása volt. A népszámlálás eszmei időpontjául 1869. december •harmincegyedikének éjfélét tűzték ki, a szervezőmunka irányítója Keleti Károly, a statisztikai szakosztály veze­tője a magyar statisztika ki­emelkedő alakja volt. A sta­tisztikai szakosztály 1871­ben Országos m. kir. Statisz­tikai Hivatal néven önálló­sult, majd az 1897-es újjá­szervezés után a Magyar kir. Központi Statisztikai Hiva­tal nevet vette fel. Az 1890-es, az 1900-ás és 1910-es népszámlálások lé­nyeges változást nem mutat­tak az előzőekhez képest. Az első világháború után nagy várakozás előzte meg az 1920-as népszámlálást, amely számot adott a világháborús emberveszteségről. Az 1930­ban végzett népszámlálás nagy újdonsága a gépi fel­dolgozásra való áttérés volt. A második világháború után új társadalmi, gazda­sági helyzetben, a háborús pusztítások és a háború utá­ni lakosságcserék mértéké­nek megállapítása érdekében kénytelenek voltak — a ha­gyományos időponthoz ké­pest két évvel — előrehozni a népszámlálást 1949-re. A tervgazdálkodás igényei szükségessé tették a rendkí­vül gyors adatfeldolgozást. Az 1960-as, 70-es és 80-as népszámlálások legfontosabb jellemzője, hogy az adatfel- f dolgozást tovább korszerű­sítették, az adatokat megnö­vekedett terjedelemben kö­zölték és elemezték: Hargitai Judit Dz állatok és a hőmérséklet Az élőlények környezetük­től állandó függőségben él­nek, alkalmazkodni kénysze­rülnek a környezet hatásai­hoz. E hatások közül egyik legfontosabb a hőmérséklet. A hőmérséklet-változáshoz való alkalmazkodás legér­dekesebb példája az állat­világban a testhőmérséklet különbözősége. Az állat' szervezet anyagcsere-folya­mata ugyanis bonyolult bio­kémiai jelenségsorozat, amelynek minden lépése a testhőmérséklettől függően lassabban vagy gyorsabban zajlik le. A madarak és emlősök kivételével az álla­tok testhőmérsékletét a kül­ső környezet hőmérséklete szabja meg. Hosszú és küz­delmes evolúciós út veze­tett a változó testhőmérsék­lettől a tökéletesebb hőszabá­lyozás képességéig, amely az alkalmazkodás legmagasabb fokát jelzi. A legprimitívebb emlősök testhőmérséklete a 30 C-fo­kot sem éri el, de ettől a külső hőmérséklet ingadozá­sa szerint meglehetősen nagy változás tapasztalható, ugyanakkor a fejlett rovar­evő emlősök (vakondok, cic­kányok) testhőmérséklete magasabb és kevésbé inga­dozó (33—36 C-fok). A leg­több emlős testhőmérséklete 37—39 C-fok közé esik. A madaiak teste a repülés miatti intenzívebb anyag­csere-folyamatok miatt ma­gasabb, 42—44 C-fok. Az ál­landó testhőmérséklet fenn­tartásának élettani mecha­nizmusa igen bonyolult A környezetbiológiát el­sősorban az érdekli, hogy az állat hogyan hasznosítja hőmérséklet adottságait, il­letve hogyan tud védekezni a szélsőséges ingadozás okozta ártalmakkal szem­ben. A nálunk élő legkisebb testű madár, az ökörszem tojásból kikelt fiókáinál há­romnapos korig a testhő­mérséklet még teljesen meg­egyezik a környezetével, és 15 nap alatt fokozatosan alakul ki az állandó, fajra jellegzetes testhőmérséklet. A téli álmot alvó emlősök­nél (denevér, sün, hörcsög, ürge, pelék stb.) a téli ál­mot egy kritikus külső kör­nyezeti hőmérséklet-változás váltja kj, ennek hatására a testben egyébként működő höszabályozó mechanizmus az alvás idejére kikapcsoló­dik. Az állandó hőmérsékletű állatok testfelülete a test­nagyság négyzetével, a tér­fogata pedig annak köbével arányos, így a nagyobb tes­tű állatoknak viszonylag ki­sebb a hőleadó testfelülete, mint a kis testűeknek. Hő­háztartás szempontjából te­hát hidegebb környezetben a nagyobb testű állatfajok kedvezőbb helyzetben van­nak. Egyazon rokonsági körben a madarak és az emlősök között a Föld hide­gebb zónáiban nagyobb tes­tű, a melegebb vidékeken kisebb testű fajok vagy al­fajok terjedtek el. Ez a múlt század óta felismert jelen­ség a Bergmann-féle sza­bály Churchill néma maradt Winston Churchill „teljes és pontos információval ren­delkezett arról, hogy a japá­nok meglepetéses támadásra készülnek az amerikai flotta ellen Pearl Harbornál" — állítják egy Londonban megjelent, és azonnal be is tiltott könyv szerzői. Eric Nave — az ausztrál, majd a brit hírszerzés egyik kulcs­embere, valamint James Rusbridger, az angol kém­elhárítás egykori tagja nem is akármilyen bombát rob­bantott, azt állítva, hogy „Churchill mindenképpen ki akarta erőszakolni az USA hadbalépését, ezért az­tán eltitkolta az információt Roosevelt előtt még akkor is, amikor a japán flotta már útban volt Pearl Har­bor felé, amikor már tudták, hogy 1941. december 7-én várható a rajtaütés." És az be is következett. Meghalt 4500 amerikai katona. A könyv megjelenését ál­lambiztonsági okokra hivat­kozva nem engedélyezték, a The Independent azonban ismertette a tartalmát. Ebből kitűnik, hogy az an­golok már a húszas évek óta szemmel tartották a japán hadihajók minden mozgását az egyik szerző, Nave kapi­tány jóvoltából, aki ausztrál kiküldetésben dolgozott Ja­pánban, majd 1925-től ő ve­zette a londoni hírszerző is­kola japán tagozatát. „1940­től gyakorlatilag minden nehézség nélkül elolvashat­tuk a japán flotta titkos tize­neteit, a munka inkább unalmas volt, mint nehéz" — mondotta. Ezt az unalmas élményt azonban sohasem osztották meg az amerikai szövetségessel. Ennélfogva azok nem tudhatták azt sem, hogy Jamamoto admirális november 20-án éjszaka a következő döntő fontosságú parancsot adta- „21-én éjfél­kor megkezdődik az ellensé­geskedés második szakasza." London számára nem volt titok, hogy 6 repülőgép­anyahajó, 2 csatahajó, 3 cir­káló és 9 torpedóromboló el­hagyta a támaszpontot. Megfejtették aztt az utasí­tást is, miszerint ezeknek az egységeknek december 4-re készenlétben kell lenniük. Már december l-jén Chur­chill előtt volt a japán flot­taparancsnok üzenete; a ha­jóknak december 7-én Ni­takamaja magasságéban kell lenniük. „Természetesnek tartot­tuk, hogy Churchill meg­osztja az információt a leg­fontosabb szövetségessel, és úgy véltük, az amerikaiak is készülnek. Aztán nem értet­tük, hogy miért nem véde­keznek? A magyarázat nyil­vánvaló; Churchill szándé­kosan nem adta át a japán előkészületekről gyűjtött anyagot. És ez a magyará­zata annak is, hogy miért nem jelenhet meg a könyv." Kívánkozik a kérdés, me­lyet oly sokszor feltesznek: mi lett volna, ha ... Nos, a szakemberek nem szeretik a képzelet játékait. Az áldoza­tok pedig, tudvalévő, soha­sem vitatják, hogy mikor és miért történelmietlen né­mely kérdés. Nyelvvizsgázni akar januárban? Intenzív előkészítés angolból, németből 40 óra. január 8-19 1600 Ft. kis csoportok Jelentkezés a Jelky András Nyelviskolában január4-5-én 16,30-18.30 óra Kossuth Zs Eu Szakközépiskola. Tolbuhin sgt 1 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom