Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-24 / 20. szám

2 1990. január 24., szerda (Folytatás az 1, oldalról.) a még működőképes kormányzat elleni kiméletlen támadásokkal. A kormány — mint tudják _ elvállalta a halaszthatalan intézkedések meghozatalát, de megkérdem: komolyan gondolják, hogy eközben szemrebbenés nélkül tűrni fogja tisztességének, őszinteségének, szakértelmének kétségbe vonását, sokszor tagjai emberi méltóságának megtiprását, a gusztustalan gyalázkodást?" — őszintén örülök, hogy az ellenzék leghangosabb és eszközökkel legjobban ellátott erői már képesnek érzik magukat a kormányzásra. Mert egyre rövidebb az idö, amin belül ezt igazolniuk kell, ha bizalmat kapnak a választóktól. S nyilván nem fognak majd azzal érvelni, amit ettől a kormánytól nem fogadtak el, hogy évtizedek alatt felgyülemlett problémákat nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Azt mondom tehát; előre a szabad választások utáni koalíciós kormányzásért! Csak minek ez a nagy sietség? Nem tudják kivárni, hogy normális mederben és ütemben jusson el az ország a szabad választásokig, s ott higgadtan, hisztéria és pánik nélkül fejezze ki szavazatával akaratát? Nem a kormány vagy magam számára kérek kíméletet! Az ország és népének érdeke a kímélet, hogy ne sodorják felelőtlenül kormányozhatatlan állapotba a társadalmat. — Naponta harsogják a nép fülébe, hogy az összeomlás küszöbén áll az ország, hadd féljenek, idegeskedjenek az emberek, akiknek éppen önbizalomra és nyuga-. lomra lenne szükségük. Szinte csodálni kell, hogy e művi úton is keltett pánikhangulatban, de sajnos teljesen valós terheket cipelve az emberek döntő többsége a munkára összpontosítja figyelmét, és összeszorított fogakkal keményen és becsületesen dolgozik. Elismerést és megbecsülést érdemelnek, és persze jobb életet, aminek közeli esélyét nem ők játszották el. Azt kell felelősen végiggondolni mindenkinek, hogy sem ultimátumokkal, sem támadásokkal nem lehetett, és nem lehet előre haladni. Olyan korrekt együttműködésre van szükség, amikor a politikailag jelentős tényezők a nehéz lépések felelősségéből is vállalják a rájuk eső terhet. Németh Miklós kifejtette: a fizetőképesség, illetve a külső finanszírozás folyamatossága alapfeltétele a működőképességnek. Helyzetünk pedig olyan, hogy ehhez ma nélkülözhetetlen a Nemzetközi Valutaalappal megállapodásra jutni. Nincs mit tagadni, a feltételeket nem mi határozzuk meg, hanem azok helyzetünkből és a feltétlenül követendő célokból fakadnak. — A helyzet igen súlyos, és a kormány azt egyáltalán nem dramatizálta túl a decemberi költségvetési vita során, vagy azt megelőzően A működőképességhez hozzátartozik egy szakmailag felkészült, erkölcsileg szilárd, a mindenkori kormányhoz lojális, és magát biztonságban érző államigazgatási, közigazgatási szakembergárda. Ennek léte nemcsak a mai, hanem a mindenkori kormányzás eredményes működésének is alapfeltétele. Ezért nem csak amiatt emelek ismételten szót a B listázás felmerülő kísértete ellen, mert igazságtalanul és oktalanul kergeti bizonytalanságba a mai szakembergárdát, hanem azért is, mert a jövőt veszélyezteti, aki itt leszámolásra és nem tisztességes elszámoltatásra készül. De a választásokat is veszélyezteti, ha a lebonyolításában fontos szerepet betöltő tanácsi apparátus bizonytalan jövője miatt demoralizálódik, és szétszéled. Szólt a belbiztonsági munka válságáról, és ezzel összefüggésben a titkosszolgálat helyzetéről ls. Igazán csak a magyar állam növekvő függetlensége és a kormány növekvő önállósága, a pártállam lebontása tette lehetővé, hogy a kormányzat érdemben foglalkozzon a belügyi munka koncepcionális kérdéseivel. A kormány abból indult ki; a titkosszolgálatok elsődleges feladata, nemzeti kötelessége, hogy szolgáltassa azokat az információkat, amelyek szükségesek, de az élet nyitott szféráiban nem hozzáférhetők. Vitathatatlan, hogy kémelhárításunk és katonai elhárításunk működőképességének fenntartása az egész nemzet érdekében áll. Különös jelentősége van ennek az instabillá vált magyar belső helyzetben. Hasonló a helyzet a polgári és a katonai hírszerzéssel. A viharosan változó nemzetközi helyzetben létfontosságú ugyanis, hogy a kormány és annak egyes tagjai megbízható információhoz jussanak a hazánkkal kapcsolatos politikai, gazdasági elképzelésekről, valamint a bennünket érintő katonai, katonapolitikai szándékokról és törekvésekről. — A régi belbiztonsági szolgálat elvesztette funkcióját, és már korábban elvesztette a társadalom bizalmát. Megszüntettük. De el kell ismerni, hogy 1989ben az átmenet békés jellegének biztosításában pozitív szerepet játszott. Nincs kétségem aziránt, hogy az új nemzetbiztonsági hivatal «em kapja meg automatikusan a társadalom bizalmát. Ezért úgy gondolom, hogy az új szervezetnek az eddigi belbiztonsági funkciókból — legalábbis az átmenet idejére — csak az elengedhetetlenül szükséges feladatot, a legszűkebben vett alkotmányvédelmet szabad és kell átvenni. A kirobbant botrány egyik tanulsága: abban szerepet játszott az is, hogy a koncepcióváltás gyakorlati végrehajtása az indokoltnál lassabban haladt. Ebben a magam felelősségét is érzem. Horváth István belügyminiszter lemondását érintve a kormányfő kijelentette: az adott helyzetben elkerülhetetlen volt. Mondanivalójához hozzáfűzte, hogy mint reformpolitikus, jelentős szerepet töltött be abban, hogy hazánkban az alkotmányos rend alapján békés úton megy végbe a demokratikus átmenet. Érdemeiért köszönet illeti. A továbbiakban bejelentette: a Minisztertanács — a kialakult helyzetre is tekintettel — egyetért azzal, ha az állambiztonsági szervek tevékenységének vizsgálatára az Országgyűlés különbizottságot hoz létre. Célszerűnek tartaná, ha a Csata Egy sértődött miniszter beszél. Koncepciós perekkel emlegeti együtt a „Dunagate" esetét, időzített támadásról, hatalomra törésről szól, sőt azt is hozzáteszi: a nemzet szétesése fenyeget. Pedig — mint mondja — a belügy toleráns volt, a „hatalmi erőszakszervezet és a nép között nem volt tömegméretű összeütközés". Vagyis, nem lőttek a tömegbe — pedig tehették volna; sugallják a szavak. Majdnem meghatódok ettől a nagyvonalúságtól, de erőt veszek magamon, sőt a miniszter ls így tesz, és lemond. Szavai alapján: most áldozatnak gondolja magát, a hatalmi küzdelem áldozatának. Tény, csata van. Ennek azonban teljesen természetes része, hogy az ellenfelek nyilvánosságra hozzák a másikat kompromittáló adatokat. Ha időzített a dolog azon sem lehet csodálkozni, különösen választások előtt. A politikai élet nem az erkölcsi finomkodók gyülekezőhelye. Törvényt sértettünk, vesztettünk, felállunk — ez a dolgok egyszerű menete. Hogy a törvénysértést ki, milyen szándékkal és mikor hozza nyilvánosságra, a vesztesnek firtatni nincs joga. Csak lemondani. Ha lehet: elegánsan. A bukás is szebb sértődés nélkül Igaz, a ibukott mondhatná, főnöke is tudott a törvénysértésről, ő azonban — ugyancsak sértődötten — kikéri magának a vádaskodásokat. hatásos, költői megfogalmazásoktól hemzsegő beszédében, „Nemzeti tragédiába forduló önsorsrombolás forrása lehet", ami most folyik, mondja. Szavai hatásosak No meg: miniszterelnökre most (még) nagy szükségünk van. Egy belügyminisztert azonban (már) tudunk nélkülözni. B. T. A Külügyminisztérium közleménye a Conrad-ügyben bizottság vezetője független képviselő lenne, és a bizottság tükrözné az Országgyűlés politikai összetételét. A hazánkban tartózkodó szovjet csapatok kivonásával kapcsolatos kormányzati álláspontra térve rámutatott: a kormány — a közvélemény és a parlament támogatását élvezve — aktívan szorgalmazza a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok teljes kivonását. Rizskov miniszterelnökkel tárgyalva egyetértettek abban, hogy a szovjet csapatok magyarországi állomásoztatása egy korábbi, ma már minden tekintetben meghaladott politikai és katonai koncepció következménye, s ma már sem politikai, sem katonai szempontból nem indokolt. Magyarország stratégiai és katonaföldrajzi helyzete lehetővé teszi, hogy biztonságunk bármiféle veszélyeztetése nélkül a lehető legrövidebb időn belül teljes mértékben kivonják hazánkból a szovjet csapatokat. A kivonás menetrendjének kidolgozása és az üggyel kapcsolatos további kérdések rendezése céljából a közeli napokban szakértői szintű magyar—szovjet tárgyalások kezdődnek Budapesten. Tegnap kaptam meg Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök üzenetét, melyben már a szovjet tárgyalódelegáció összetételét is kijelölte. — Remélem, hogy egy különös korszakot zárva, ez év márciusában eljutunk a szabad választásokhoz Magyarországon. A választási kampány még meg sem kezdődött, de már fehérizzásos a készülődő politikai erők hangulata. Igaz, hogy a most színre lépő pártok a múltért nem felelősek. De létük pillanatától kezdve már felelősek szavaikért és tetteikért, az ország sorsának alakulásáért. Itt most úgy tűnik, semmi sem drága. Ezért szeretném mindnyájunk figyelmébe ajánlani — ha valóban demokratikus átmenetet akarunk —, akkor ezt úgy tegyük, hogy eközben a politikai erők és pártok ne távolítsák el az országot Európától — mondta Németh Miklós. Ez a kormány nem akar menekülni a sorsa elől. Nem maga választotta ugyan, de vállalta. Szándéka —, hogy kitartson, és mindent megtegyen, amit tehet — szilárd. Nem a hatalom, hanem a feladat igézetében dolgozik. Hivatásának tekinti, hogy a nép eljusson a szabad választásokig, ahol majd új parlamentet választ, és új kormányt nevez ki. Akkor kormányom úgy távozik, hogy ideje kitelt, történelmi szerepét betöltötte. Kormányom tagjait és engem belső indíttatáson túl eskü is kötelez a nép szolgálatára. Mindvégig eskünkhöz híven kívánunk tevékenykedni. De adunk a becsületünkre! És ahhoz inkább ragaszkodunk, mint a hatalomhoz! Kovács László külügyminisztériumi államtitkár kedden bekérette .Mark Palmert, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetét és a magyar kormány megbízásából az alábbiakat közölte vele: A magyar kormány a korábbi politikai és katonai vezetés hibás, az ország nemzeti érdekeivel nem kellően számoló politikája részének tekinti azt az ügyet, amelynék főszereplőját, Clyde Lee Conradot, az Egyesült Államok hadseregének volt őrmesterét a Német Szövetségi Köztársaságban most bíróság elé állították. A mintegy 15 évvel ezelőtt kezdődött ügytől a kormány egyértelműen elhatárolja magát, A Magyar Köztársaság kormánya alapvető kötelességének tekinti az ország biztonságának szavatolását. Ezt azonban a kölcsönösség messzemenő figyelembevételével csakis olyan eszközöík alkalmazásával tartja megengedhetőnek, amelyek nem okoznák kárt a Magyar Köztársaság és más államok kapcsolataiban. Ugyanilyen magatartást vár el minden, Magyarországgal kapcsolatban álló országtól is. Az államtitkár1 a fentieket közölte Alexander Arnotval, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetével is. Mindkét nagykövet kérte, hogy a magyar kormány állásfoglalását haladéktalanul továbbítsák saját kormányuknak Hírügynökségi jelentések alapján a múlt év őszén a részletekről annyit lehetett tudni, hogy 1988 augusztusában az NSZK-ban vették őrizetbe Clyde Lee Conradot, az amerikai hadsereg volt őrmesterét. Conradot 1974-ben szervezte be az 1956-ban az Egyesült Államokba emigrált magyar Származású Szabó Zoltán, aki 1967-ben lépett kapcsolatba a magyar titkosszolgálattal. Conrad és Szabó dokumentumokat loptak el és másolták le, ezek között a NATO haditervei is ott voltak a Varsói Szerződés ellen viselt háború esetére, továbbá nukleáris fegyverek, valamint csapatok, harckocsik és repülőgépek bevetési tervének részletes leírását is tartalmazták. A frankfurti ügyészség szerint Conrad 1 millió dollárt kapott a magyaroktól és százezret a csehszlovákoknak végzett szolgálataiért. Rádiótelex A KORMÁNY NYILATKOZATA. A Magyar Köztársaság kormánya, a magyar közvélemény növekvő aggodalommal követi a kaukázusi fejleményeket, amelyek tragikus irányt vettek, súlyos emberáldozatokat követelve Mint a Szovjetunióval szomszédos és vele szövetséges ország, számunkra nem közömbös, hogy az ottani feszült helyzet rendezésére tett eddigi politikai erőfeszítések "nem hoztak eredményt, s ez a Szovjetunió vezetését fegyveres erők átmeneti alkalmazására kényszerítette. Kifejezzük azt a reményünket, hogy a gorbacsovi átalakítás politikája, ami a szovjet társadalom megújítását, átfogó demokratizálását, a gazdaság megreformálását tűzte ki céljául, eléri az évtizedek óta megoldatlan és napjaink nyíltabb légkörében felszínre tört nemzeti-nemzetiségi problémák megoldását. ALÁÍRTÁK A VÁLASZTÁSI ETIKÁI KÖDEXET. Megegyezés született a választási etikai kódexről kedden, Budapesten. A dokumentumot, amelynek kidolgozását és elfogudását a Független Jogász Fórum szorgalmazta a választásokon indulni- kívánó pártok számára, 12 szervezet — az Agrárszövetség, a Hazafias Választási Koalíció, a Nem/eti Kisgazdapárt, a Független Szociáldemokrata Párt, a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazdapárt, a Magyar Szocialista Párt, a Magyar Liberális Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Fidesz — kepviselője, valamint dr. Salámin András független képviselőjelölt látta el kézjegyével. Csűri Ákos flradi helyzetképek Egy hónapja robbant ki, és győzött véres verejtékkel a romániai forradalom. Az idő tájt a híradások percről percre közvetítették az eise. ményeket. Mostanság azonban szinte csak Bukarestről érkeznek hírek. De mi történt, mi vál. tozott az erdélyi, magyar lakta városokban? Rövid „kirándulásom" alatt főleg erre, a mindannyiunkat izgató kérdésre kerestem a választ — Aradon. Még Szegeden történt. A benzinkutas, megtudván úticélomat, félve kérdezte: Ki merek menni? A határon azonban jóval nyugodtabb a helyzet, mint egy hónapja volt. Nagyon gyorsan átjutunk a formaságokon — és „miénk Románia". Az Aradig tartó, mintegy félszáz kilométeres távolságon rengeteg kisgyerek állt az út szélén, és ujjaikat V alakra formálva adták tudtunkra, hogy Viktória — azaz győzelem. A városba érkezve, a feltehetően legjobban informált helyre siettem. EZJ a Jelen, a mindeddig egyetlen magyar nyelvű aradi napilap szerkesztősége. Mózer István — akit múltja miatt nem igazán kedveltek a munkatársai — fogadott és mesélte el-elcsukló hangon, félig sírva, elérzékenyülten a decemberi helyi eseményeket: — Az óramúgvár egyik részlegén huszonévesek doljoztak. Tervezték, hogy szolidaritásból ,jó lenne a temesváriak mellé állni. A besúgójuk ezt azonnal jelentette, és másnap két civilruhás securitatés letartóztatta a hangadókat. A többiek azonnal sztrájkba kezdtek, felrázták a gyárat, és a csatlakozókkal megindultak az utcára. A gyárnegyedben egyre többen kapcsolódtak hozzájuk, de az egyik legnagyobb üzemben, a vagongyárban, hatalmas lakatokat tettek a kapukra, bezárták a szekciókat — és megparancsolták a munkáscokat, hogy dolgozzanak tovább. Persze, senki sem. dolgozott, izgatottan tárgyalták az eseményeket — és mikor a tüntetők odaértek, az egyik munkás egy kalapáccsal leverte a lakatot. — Innen hová indultak tovább? — Bejöttek a városháza felé, de azt addigra a katonák körbevették, rohamrendőrök is Jöttek. Az emberek különböző jelmondatokat harsogtak, hogy „Le Ceausescuval! Szabadságot! Demokráciát!" — mire a katonák a levegőbe lőttek. Az első döbbenettől hasra vágódtak, majd pillanatok alatt rendeződtek, kinyitották az ingüket, és jöttek. Elfoglalták a teret, letérdepeltek a katonák elé, és mondták, hogy lőjenek. Ekkor egy tiszt odament hozzájuk: „Gyerekek, kiabáljatok, hogy mit akartok!" — Súgott nekik. Ez a tüntetés egész éjjel, folyamatosan tartott. — Mikor jöttek meg a secus terror különítmények? — A repülőgép 23-án érkezett meg a két tábornok vezette 29 szekussal. ök aztán óriási felfordulást okoztak, hisz a tömegbe lőttek, elszóródtak a városban, és valóságos kommandóakciókat hajtottak végre, melynek 17 fiatalember esett áldozatául. De szerencsére a forradalmárok, a fiatalok végig kitartottak, és véghez vitték Románia történetének legnagyobb forradalmát. El tudják képzelni, hogy mi motiválhat egy tisztviselő asszonyt arra, hogy kimenjen a térre, és a fiatalokkal együtt védje a forradalmat? A Dumitru Lupa-Getával történt beszélgetésemig én sem nagyon tudtam. Az ottani viszonyokhoz képest igen jól öltözött, ápolt, csinos asszony egy étteremben adott találkozót; — A televízió bemondta. hogy mindenki egészséges ott. ahol demonstrációk voltak, és törvényeket hoznak a jobb életkörülményekért A hír hallatán az emberek zöme hazament mire a terroristák elkezdték löni a kis létszámú Icatonaságot. A külvárosban elkezdtek toborozni. mert a szekusok el akarták foglalni a népe tanács épületét. A ferjemmel mi is összeszedtünk háromszáz embert és bejöttünk. — Miért harcolt, hisz hivatalnoki állása volt? — Hülye ember csak idióta dolgokat tud kitalálni. Ettől akartam megszabadulni, ettől az; idiótától. — Elégedett ezekkel a változásokkal? — Azok, akik nincsenek tisztában helyzetünkkel, elégedettek. Szerintem elsősorban a gazdaság rentabilitását kell helyre tenni. így nem vagyok elégedett A gazdasági csődből való kilábaláshoz, ha optimista vagyok, kell legalább 3-5 év. De ezt a vezetés egyedül nem tudja megcsinálni, ehhez össze kell fognunk: — Miben változott az élete? — Semmiben. Több a munkám, és aggasztanak! a környezetemben levő emberek. Nem olyanok, mint amilyeneknek szeretném őket látni, de hiszek a forradalomban — és magamban ... Az utcán van időm elgondolkodni Dumitru asszony gondolatain, mely szerint most is fél az emberektől, kiváltképp azoktól, akik túl sokat akarnak egyszerre. Es még valami aggasztja az értelmiséget, hogy senki, de az ég egy adta világon senki nem akar dolgozni. Mindenki azt a bizonyos sült galambot várja. Vajon mennyi időre lesz szükség, mire ez az eufórikus öröm elmúlik, s visszazökkennek a munkába? Mert addig nem szűnnek meg a gázzal hajtott autóbuszok és a Krisztus előtti szinten álló villamosok, De most legalább ezek járnak. Ambivalens érzések, gondolatok ide, vagy oda. valami. valahol mégiscsak megerősít az aradiak hitében. Ennél csak jobb jöhet. (Folytatjuk.)