Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-16 / 13. szám

1990. január 16., kedd I 5 Tátrai kalauz 2. v Igy mulat egy magyar Az egész napos mozgásban kopottas eleganciáiú. de da- tos listát adott értékes tár­elfáradt, s a minden igényt kielégítő, korántsem zsúfolt, 20 koronás szaunában fel­frissült turisták esti napi­rendje redszerint egy étte­masztszalvétas turista- gyairól. különös tekintettel rem. A Tátrában megint kínálnak. A tej literje, zsír­központoknál olcsóbb — ét­terem étlapján az erőlevest tojással 1,70-ért látja. A közértben egy tojást 1,35-ért ugyan két üres sor... A tel­a sífelszerelésre. A mind­össze 6 rubrikás felsorolás négy tétele után ott maradt gazdagnak érezheti magát a magyar. Az árak — s ez nemcsak az éttermekre igaz tartalomtól függően, 2-3 kiló kristálycukor ára 7 ko­rona. A kai aj 46. a csirke — a két és fél. háromezer 30, az egyik legdrágább sza­koronás átlagfizetésekhez lámi 105 korona kilónként, szabottak. A maximális nyugdíj 2 ezer 500 korona, a árai a fizetésekhez hasonlít bolti eladó 1500-at. egy fő­orvos 4 ezer 500-at keres. Az étlap 2-5 koronás le­vesekkel kezdődik, a legtöbb főétel 20 korona körüli, öt­venhez már bélszínt kell enni bélszínnel, vagy lelóg a pisztráng a tányérról. Nyolckoronás sörnél drá­gábbat találni már bravúros teljesítmény, a kóla azon­ban meglehetősen drága. A szovjet pezsgő 125 korona, hazait feléért is lehet kapni, egy 10-15 koronás belépővel „nehezített" diszkóbárban. Vadonatúj éjszakai szórako­zóhelyen — Szegeden is do­jes körű kiviteli tilalom a gyakorlatban oldódni látszik valamelyest. A január második hetére érvényes hivatalos valutaár­folyam szerint 100 osztrák A híradástechnikai cikkek schilling 344, ugyanennyi fo­rint 45,22 koronát ért. Feke­tén az előbbiért kerek 500, a mi piros bankjegyünként közel 50 koronát kínálnak. Északj szomszédaink a múlt hét közepén jutottak először hozzá éves 2 ezer va nagyon magasak, á Tes­la választékát jobbára csak szocialista import bővíti. Igazából majdnem minden kapható, csak! a minőség gyengébb a nálunk megszo­kottnál. A konfekció láttán koronás valutakeretükhöz. könnyen támad olyan érzé­se a nézelődő turistának, hogy arrafelé szednek vala­mit szépség ellen. (A hazai festékrétegnek háromszoro­sát cipelő fehérnépről — tisztelet az igazán bájos ki­vételnek — is ugyanez.) Ahol tátva marad a ma­gyar, különösen az alföldi bogós lenne — 44 koronás erpber szája, az a sportszak­ök mindjárt a mi „ötven­dolláros" rendeletünkkel kezdtek. Egy USA-dollár el­adási árfolyama 42, a vételi 34 korona. A közel félszáz dolláros éves ellátmány könnyen 40-re fogyatkozhat, elmondható és nem feltétlenül a korona­leértékelés következtében. Csehszlovákiában . ugyanis meglehetősen szokatlan mó­don ötvözik a jogosultság és a kereslet-kínálat sajátossá-bolti árú 7 deeis pezsgőt üzlet. Magára valamit, is adó hetven-egynéhányért veszte- áruház 30-féle sílécet, fele gait. „Az árfolyam a lakos­ennyi futólécet tart, széles sáa érdeklődésétől függően méretválasztékkal.* Az árak változik. A hosszú sorok — Ami mindjárt feltűnik: az néhány száz koronától 1500- egyeseknek mór hét útleve­árak nyomtatottak. Az étla­pokon az látszik, hogy leg­alább egy szezont kibírnak. getnek. Locsolja isi bátran a magyar. ig terjednek. A kötéseknél hasonló a helyzet, egy Mar­ker 700-1000 korona. A női lük is van — rövid időn be­lül 50 koronára is felverhe­tik a dollár árfolyamát, ami és a boltokban sincsenek korcsolya cipővel mindössze szeptemberrel újra vissza­átjavítva a számok. Kicsit zavarba is jön a magyar. 300. a férfi énnek duplája Vinné is a javát a mar amikor egy külvárosi, kissé gyar, de hát a haláron pon­eshet 42-re" — irja a ma­gyar nyelvű napilap Kovács András A dominóelv Egy szövetkezet kálváriája Augusztusi fizetésüket — egy nem kívánt tévészerep­lést követően — október kö­zepén, a szeptemberit az el­múlt héten kaptak meg a szegedi Diamant Kisszövet­kezet dolgozói. Háromhavi hátralékkal, ünnepek táján, meglehetősen nehéz volt) gazdálkodni. Ügyük decem­berben a munkaügyi bírósá­got is megjárta, pénz azon­ban ezután sem lett. Janu­ár első hetében végrehajtási keresetet nyújtottak be a kisszövetkezet ellen. Háiom hónapon belül már a második tévészereplésen áteső cégnek: most úgy hiányzik a nyilvánosság, mint ablakos tótnak az a bizonytalan mozdulat. Az üzleti világ kíméletlen. Ha tudja, hogy padlón a konku­rens, ki is használja azt. Legutóbb ötmillió forint ér­tékű árukészletet kótyave­tyéltek el 3,4 millióért, s ennek is csak a felét látták eddig. A hiányzó második részt a hét végére várják. Ebből — s még másból — ki lehelne fizetni a dolgo­zóknak járó pénzt. A korábban prosperáló kisszövetkezet most l-jétől 31-óig él. Hárommilliós hör­csögtáblakészlet jelenleg is raktáron van. a vevők pe­dig várnak. Tudják, hogy az. idő nekik dolgozik. A cég a bankoktól nem kap pénzt, egyiknek jelenleg is tartozik 8,5 millióval, összes tarto­zásuk ennok többszöröse. A kisszövetkezet 20 éven keresztül csak nyugati piac­ra termelt, éves exportja — az utóbbi időben már — 40 és 50 millió forint között mozgott. Egy dollárt nem 100-150 forintért, hanem gyakran 27-30-ért állítottak elő. Néhány éve még egy­más kezéből kapkodták ki a 7 ezer 500 forintos hörcsög­tábláikat a nyugatnémet ve­vők. ma 6 ezerért sem ka/Jl nagyon senkinek. A csúcson 160 főt dolgov tató kisszövetkezet azóta már felszámolta a fellendü­lés idején alapított budapes­ti békéscsabai kirendeltsé­gét. ötletük sok maradt, a megvalósítás azonban pénz hiányában bizonytalan Hat­vanmilliós hitellel svéd— magyar közös vállalatot ala­pítanának, bankot azonban nem nagyon találnak. Egy svéd úr már legalább hífr­mincszor járt Szegeden gombatartósitás ügyében, dűlőre azonban nefn jutot­tak. Ugyanennek az üzlet­embernek Balatonbogláron a gyümölcslevekkel minden könnyebben sikerült. A zilált pénzügyek többek között a kintlevőségeknek is köszönhető. Ha közülük pél­dául a legnagyobb adós idő­ben fizetett volna, minden marad a régi mederben. Ez nem is volt olyan rassz, hi­szen eddig 15-20 ezer forin­tot is lehetett keresni ennél a cégnél. A jövő most elbi­zonytalanodott. A főnök az­zal kezdte az, új évet, hogy az idén is előfordulhat csú­szás a fizetésnél. Ha ezt va­laki nem tudja vállalni, s talál kedvezőbb ajánlatot, nyugodtan menjen. Dominó. A becslések sze­rint az országban 2,5 ezer kisszövetkezet topog hason­ló cipőben. Nem tudnak fi­zetni, mert nekik sem fizet­nek. Minél nagyobb szerve­zet mohd csődöt, annál töb­ben borulnak körülötte.. A vesztesek mindig a legki­sebbek. hiszen az adósok kielégítésének sorrendje az állam, az állam... Egy miskolci vállalat bukása tisztán másfél milliót vett ki a zsebükből. Perre is men­tek volna, de mindenki azt javasolta, legalább az ille­téket takarítsák meg .. . K. A. Pártok ajánlatára és kérésére 0 Szegedi Erdély Kör koordinál Vasárnap délután a Szegedi Erdély Kör szokásos heti viselői is mértékadó ismere­taiáíközóján rendkívüli és be nem tervezett napirend lekkel rendelkeznek a/, oda­megvitatására került sor. Csikós Mária, a kör ügyvezető áti helyzetről. Így várható, elnöke részt vett pénteken este a szegedi pártok és társa- hogy a kezdeti nagy lelkese­dalmi szervezetek egyeztető értekezletén (melyet a Nép- dést most már a tudatosabb, párt javaslatára az MSZP szervezett), ahol javaslat szüle- hiánypótló, a kisebbségi lét lett arra vonatkozóan, hogy a tagság vállalja el az Er- intézményes beindítását elő­déibe irányuló segélyszállítmányok koordinálását. A tag- segítő akciók kerülnek elö­sájj megvitatta és elfogadta a felkínált lehetőséget. Ennek kapcsán intéztük romániai helyzetelemzésével térbe. — Az Erdély Kör _ vál­lalt kötelezettsége arányá­kérdéseinket Csikós Mária- megadta azt az alaphangot, J™ , ~ tenmaminél^ hnz- amelyre vegereclmenyben mÉnyesebh helytállás érde. gS mindenki felkeszult. Egv gondolata mellett szeretnék hoz; — A szegedi pártok társadalmi szervezetek meg­fogalmazták konkrét elkép­zeléseiket is? — Igen. A Hazafias Nép­front biztosit majd helyisé­get a segélyszállítmányok tá­rolására. Amint összeáll egy kében? • _ . — Szeretnénk — városi elidőzni. Országszerte napi- : , . , *, , . H segédlettel — egy tanacsado renden van a testvérvárosi l , , , , . , .. , , ... T, bizottságot alakítani (Vörös­rendszer lelelevenitese Ro mánia és Erdély viszonylatá­ban. Az alulról jövő kezde­ményezéseknek van jövője. egy küldemény, tagságunk és létalapja — hangoztatta vállalja az „idegenvezető" szerepkört. Nyilvánvaló: mindenki elsősorban a szü­lőföldjét ismeri oly mérték­ben, hogy gond nélkül kalau­zolhatja a most már célirá­Annus József, s itt említhető Szeged és Marosvásárhely „bimbózó'' kapcsolata, amit az intézmények igyekeznek megalapozni. — A határmenti kereszt, egyházak, tanács), melynek rendszeres ülései nyitottak lennének a ma­gánszemélyek szamára is. Így minden épkézláb javas­latot, ötletet be tudnánk épí­teni a munkánkba, s még mielőtt lezárnánk beszélge­tésünket, megemlítem: pén­teken a pártok és társadalmi megyék szervezetek választási etikai nyosan induló konvojokat, kapcsán milyen állaspnntra problémákat vitattuk meg, avagy kisebb szállitmányo- helyezkedtek a pártok kat. társadalmi szervezetek? — Mit tart megjegyzésre Dobozy Levente sz;j­érdemesnek a (pozitív éttér mnlt be egy aradi küldött­lemben) rendkívülinek mi- séggel folytatott tárgyalásaí­nösíthetö tanácskozás kap- ról, illetve a Temesvári Üj csán? Szó szerkesztőségében szer­— Annus József az MSZP zett tapasztalatairól, a többi sában! részéről rövid és objektív pártok és szervezetek kép­a közelgő kampány jegyé­ben ... — Köszönjük a felvilágo­sításokat és az Erdély fiör tagsagának eredményes munkgt kívánunk — most már szülőföldjük tanwgalá­Pataki Sándor Özenet a magyarországi szlovéneknek, horvátoknak és szerbeknek A Délszláv Szövetség Or­szágos Választmánya a kö­zelmúltban tartotta gyűlé­sét, amelyen a hogyan to­vább kérdésre keresték a választ. Az egység terem lés nak, azt a célt szolgálják, társadalmi változásokkal, hogy fennmaradjon a ne- és képessé tenni arra, hogy vünk és a nyelvünk. Sajnos tevékenységével unyanyél­ezzel párhuzamosan hangos vünk, iskoláink, kultúránk üzenetek érkeznek azoktól és hagyományaink megör/.é­is, akik eddig nagyon is sét szolgálja. Ügy véljük, céljával a következő üzene- .csendesek, szolgalelkúek hogy minden becsületes tet fogalmazták meg: voltak, és csakis a saját horvátnak, szerbnek, szlo­„... Évtizedeken át, a önös érdekeiket tartották vénnek ma az egység meg­páriállam időszakában, ami- szem előtt. Most felébredtek őrzése az érdeke és l'élada­kor minden annak volt alá- és alkalmat 'keresnők, hogy ta is, hogy azt őrizze. Egy­rendelve, a mi szövetsé- ismét a maguk malmára séges fellépéssel e- szévve­günknek is meg volt kötve a hajtsák a vizet. Hasonló ön- zettíel képesek leszünk arra, keze. Az ország más szerve- ző célok vezérlik most is hogy az új helyzetben biz­zeteihez és intézményeihez őket: bomlasztják nemzeti- tositsuk magunknak mind­hasonlóan szövetségünk is ségeink egységét, nacionalis- azt, ami már régen is járt a párt által meghatározott ta alapon szerveződnek. A volna: állampolgári és póli­poliLikál folytatta. Ellenkező megosztottság viszont na­esetben nem létezhetettvol- gyon kedvez az asszimilá­na. ... Gyökeres változások- ciónak. Csak az egység ra .került sor. az országban, menthet meg bennünket, igy a nemzetiségek életében Arra kérjük a magyaror­is. Jogosuk azok a hangok, szági horvátokat, szerbeket vélemények, amelyek a dél- és szlovéneket, hogy ebben szláv nemzetiségi szervezet a feszült helyzetben őrizzék reformját követelik. Első- meg nyugalmukat, józan sorban azok emelik fel sza- ítélőképességüket, ne hagy­vukat, akik ezt már évekkel ják magukat félrevezetni, és ezelőtt sürgették, de akkor őrizzék meg az egységünket, még hiába. Szavaik őszinték A szövetség tevékenységét és törekvéseik arra irányul- összhangba kell hozni a tikai jogaink garantálását, szabad nemzetiségi nyelv­használatot és isKolarend­szert. Törekvéseinkben bizton­sággal számíthatunk anya­országunk, Jugoszlávia sok­oldalú anyagi és erkölcsi tá­mogatására azért, hogy ne szűnjenek meg dalaink, tán­caink és anyanyelvünk. A Délszláv Szövetség Országos Választmánya REFLEX ~ A Nézőpont legutóbb) adásában a szegedi színházi helyzet elemzé­sének szentelték a húszperces mű­soridót. A rendelkezésre álló idő természetesen borzalmasan kevés volt arra, hogy átfogó kép alakul­hasson ki a nézőben azokról a problémákról, amelyek megoldá­sával — úgy tűnik — legkevésbé az illetékesek küszködnek. Az el­lentétes oldalon álló két színész (Kaszás Géza a felmondottak kö­zül, és Bede-Fazekas Annamária Hiányérzet tegelőző pozícióba „kényszerült", kinek magabiztosságát háttérként még mindig az általa vezetett in­tézmény múltból örökölt struktu­rális szilárdsága biztosította. Bár el akartak kerülni a müsoF készí­tői, ez az alapállás személyesíke­dő) sikra terelte a beszélgetést, az ottmaradottukból) megszólalta- amelyben arányaiban sokkal több tása után a vitavezető (Mészáros Tamás újságíró, kritikus) Nagy László igazgatót és Ruszt József rendezőt próbálta szóra bírni, egy helyzetelemzés- erejéig. Elismerem, hogy a szegedi probléma lényegé­nek a megragadása és felfejtése nagyon nehéz a külső szemlélő számára. Azt azonban már csak a terjedelemből is sejteni lehetett, hogy mesélő múlt időben elmon­datni a két résztvevővel, mi is történt valójában, lehetetlen. A színészek és Mészáros Tamás tö­mör expozéja után (melyben vé­gül js elhangzott a .„mi történt") talán hasznosabb lett volna a „hol tartunk most" és a „ki hogyan, milyen lépésekben képzeli el a jö­vői," témakörökben gondolkodni. A n.i történt csapdája ugyanis óhatatlanul zsákutcába vezet. Ruszt József egy önvédelmi. Nagy László pedig egy magabiztos, men­idö jutott például Ruszt nyugdí­jaztatási kérelmének a minősítge­tésere. mint arra, hogy most va­lójában milyen problémával és ki­nek. milyen felelősségével állunk szemben Hiszen Bede-Fazekas Annamáriától is hallottuk, ennek a robbantásnak itt volt az ideje, csak a hogyannal voltak gondok. Ezek után már fölösleges újra és újra visszatérni arra. hogy miért és miért így jött el az ideje vala­minek. A káosz fennáll, a felelős továbbgondolást már nem alapoz­hatja meg önvédelmi reflexek so­rozata. Sajnos, Ruszt József sem tudott fölülemelkedni védekező nak jogában állt egy „adott" ve­zetőt megszavazni a tagozat élére, miért nem állt ugyanez jogában a prózának. Igen lényeges az ügy szempontjából az is, hogy a kol­lektív felmondás gondolatával foglalkozó színészek felajánlották: december végéig gázsi nélkül is hajlandók játszani, csakis a kö­zönség érdekében. Harmadsorban: mielőtt a felmondás „de íucto" is bekövetkezett (a színészek mun­kakönyveinek a kiadásával), Nagy László már bejelentette, hogy a decemberi előadások elmaradnak, illetve vendégjátékokkal pótolják utolsó pillanatok váltak kényel­metlenné számára, amikor körvo­nalazódott a veszély, nevezetesen, hogy egy igazgatónak most már a megoldáshoz vezető úton kellene járnia, bizonyítania kellene. Neki e műsorban azokban az érvekben kellett volna magabiztosnak len­nie, amellyel bizonyítani tudja al­kalmasságát erre a posztra. Bizo­nyítania. hogy a jövőben meg tud­ja akadályozni a romlást, s nem süllyed a langyos vidéki középszer apátiájába a próza. Bizonyítania, hogy rátermettségénél fogva, ké­pes rábirnj a döntéshozó testületet egy helytelen határozat (a szava­zás eredményét figyelmen ikivül hagyó pályázati kiírás) utólagos fe­lülvizsgálatára Hozzáértésével bi­zonyítani a városi vezetés számá­azokat. Pedig ekkor „de jure", még ra, hogy egy sárga épület a Tisza csak egy sajátos sztrájkról volt szó. Tudjuk, hogy eddig egyetlen társulat sem deklarálta vendég­szereplésével Nagy László mellet­ti szándékút. Egészséges radikaliz­mussal. azt sem hagyhatjuk figyel­men kívül, hogy a próza jelenleg halott. Az a prózai társulat, amely két hónap leforgása alatt egyetlen oppozícióján, csak a műsor utolsó zenés játékkal, az Én és a kis­pillanataiban ocsúdott, de ekkor öcsémmel kíván kultúrát közvetí­sikerült néhány, nagyon fontos teni, már alig nevezhető színház­érvet fölsorakoztatnia. Ismét meg- nak. erősítette, s ez volt szinte a mű- Nagy Lászlónak viszont a lehe­sor egyetlen, pozitívan értékelhető tó legkézenfekvőbb kapaszkodó eleme, hogy hu az operatársulat- volt a múlt elemezgetése. Csak az partján nem attól színház, mert annak neveztetik, hanem attól, amilyen munka a falakon belül folyik. Vagy szembe kell néznünk a láthatatlan ellenséggel, a fan­tomszinházak fantomnézőiként? Az alkalmasság egyetlen krité­riuma a cselekvés, a tenni akarás. Ezeket a momentumokat hiányol­tam Nagy László szerepléseből. Pedig a műsorban többször hang­súlyozta. hogv ő eddig csakis a színház érdekében cselekedett. Ab­ban meg. ugye. nincs vita. hogy mit kívánnak ezek az érdekek? Nagy Márta i

Next

/
Oldalképek
Tartalom