Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-15 / 12. szám

10 1990. január 15., hétfő . r Hollandi — exportra Ma este a Royalban Magyarok a Gulag-szigeteken Mióta az a szörnyű öt be­tű — Gulag — világszerte, s idővel idehaza is ismertté vált, sokunk fejében megfo­galmazódhatott a kérdés: ugyan hány honfitársunk pusztulhatott, sínylődhetett évtizedeken át a sztálini koncentrációs táborok pok­lában, hány magyarul beszé­lő ember lehetett, lehetne szereplője az aktáknak, me­lyeket hatalmas világtörté­nelmi jelentőséggel először a nagy Nobel-díjas szovjet író, Alekszandr Szolzsenyicin mutatott meg a döbbenten bámuló emberiségnek? Mióta a tavaly budapes­ti játékfilmszemlén bemutat­ták Sára Sándor Csonka Be­reg című, monumentális al­Ma ilyen vád nem hangzik el. Fönnáll viszont a felekeze­tek közötti megosztás veszé­lye. A Sík Sándor tömörítet­te negyedik törvény első megfogalmazása még így részletezte a követelménye­ket: „A cserkész mindenki­nek barátja, és testvére min­den más cserkésznek, bár­mely nemzethez, társadalmi osztályhoz vagy vallásfeleke­zethez tartozzék is az." Napjainkban, az erőszak­kal gleichschaltolt társada­lom fölszabadulása után, a differenciálódás, a széttago­lódás időszakában vagyunk. A politikai pártok osztódása a választásokig tart. Utána e folyamat majd az ellentété­re fordul; az életképtelen kis pártok föltétlenül szövetsé­geskeresésre kényszerülnek és fönnmaradásukról csak in­tegrálódással, egységesülés­sel gondoskodhatnak. Az osztódás mai divatja az újjászerveződő cserkészmóz­galmat sem kímélte meg. Bármi szomorú, de egymás­sal vetélkedő két szövetség, a Magyar Cserkészszövetség és a Magyar Cserkészcsapa­tok Szövetsége szeretne meg­osztozni az ifjúság e nem® mozgalmának újjáteremtésé­ben, föllendítésében. Ezúttal a verseny nem szolgálja a célt, mert megosztja az erő­ket, megzavarja a tájékozó­dást; a vetélkedés méltatlan viszálykodásokra vezet. A mi megosztottságunkat nem or­vosolja az országgyűlési vá­lasztás. Nem várhatunk ad­dig. Számomra különösen fáj­dalmas ez a viszály. Mint az V. ®erkészkerület utolsó ve­zető tisztje, minkét szövet­ségben megtalálom barátai­mat, különösen itt Szegeden és a hajdani szegedi cser­készkerületben. Ezért vállal kotását, már némi fogalmat alkothattunk; a „malen'nij rabotra" hurcoltak között nagyon sok magyar is áldo­zatul esett a keleti hódító esztelen barbárságának. A magyar könyvkiadás törté­netében alighanem az elsők között, még az ősszel jelent meg a szegedi JATE Kiadó­nál egy most végző fiatal jo­gász, Szente Zoltán Magya­rok a Gulag-szigeteken cí­mű kötete: a szerző ebben a művében az egykori dunán­túli Bakonyi brigád elhur­colt tagjainak a Gulag-szi­geteken szerzett tapasztala­tait gyűjtötte össze, egyben megpróbálva némi áttekin­tést is adni a táboréletről, lágertörténetekkel, a kitö­rölhetetlen nyomokat bizo­nyító, roppant érdekes sze­mélyiség- és szociálpszicho­lógiai megfigyelésekkel, to­vábbá a rehabilitációról, a magyar szibériások egy V®zprém megyei csoportjá­nak kálváriájáról. E könyv premierjeként lesz beszélgetés ma, hétfőn este 6 órai kezdettel a Ro­yalban Szente Zoltánnal, a Magyarok a Gulag-szigete­ken című könyv szerzőjével — továbbá hallható lesz élő­szóban is beszámoló mind­arról, amit a huszadik szá­zadnak a náci táborok mel­letti legszörnyűbb jelensége, a Gulag jelentett. Erre az estre várja szeretettel az ér­deklődőket a házigazda: Domonkos László A megépítés terve a kö­zelmúlt jelentős szegedi al­kotópárosának, Oberfrank­nak és Kerényinek a nevé­hez fűződik. Ma már vilá­gos: A bolygó hollandi (a Machbeth mellett) itteni munkálkodásuk csúcspontja. A mostani felújított válto­zatában csak egy komolyabb változás van: kimaradt a forgószínpad. Gondolom azért, mert azokban a nyu­gati színházakban, ahol elő fogják adni, nem mindenhol van ilyen gépezet. Ez a ren­dezés alapvonalát nem érin­ti, a forgós részek zavar nélkül áttehetők mozdulat­lan alapra. Ám a produkció ezeken a pontokon veszít valamit régi hatásosságából. Elsősorban a nyitányban, a fináléban, valamint az I. felvonás végén. Kerényi Miklós Gábor iti. v. rende­zése ugyanis elsősorban az effektusokra épít, ezek je­lentik a legjobb, legerősebb pillanatokat. (A hollandi ha­jójának döbbenetes érkezése, a finom látványosság, ahogy Senta szobájába behozza a hollandit és Dalandot, vagy a zárókép szépen megkom­ponált kiengesztelődése.) Persze az effektusoknak megvan az a hátrányuk, hogy ha az ember többször látja őket, a meglepetés el­vész. Ám egy színház min­dig az aznapi, a darabot először látó közönségre épít. Oberfrank Géza m. v. hollandi-dirigálása annak idején kivételes élményt je­lentett. Nyilvánvaló, hogy ez az a zenei világ, amely­ben leginkább . otthonos. Ezért is vagyok kicsit zavar­ban, mert ezen a ponton emlékeim, nem egyeznek a most ' tapasztaltakkal. A mostani — múlt heti — es­tén ugyanis nem volt képes ugyanazt az intenzitást pro­dukálni, bár voltak igen Nem tudok róla, hogy Magyarország jelentős mértékben adna el kül­földre hajókat. Most megtört a jég, egy bi­zonyos Landgraf űr megvásárolta a Szegedi Nemzeti Színházból a „bolygó hollandi" típusú tengerjárót. A hajó egy igen híres múlt századi tervező, bizonyos Ri­chárd Wagner elképze­lései szerint készült, s két éve bocsátották út­jára. Legfőbb jellegze­tessége: kizárólag szín­padon közlekedik. szép megoldásai. Nem tu­dom a próbaidőszak hossza, vagy múló indiszpozíció akadályozta-e legjobb for­májának elérésében, abban azonban biztos vagyok, hogy erre a darabra őt kellett meg-, illetve visszahívni. Jó előadást dirigált — ugyan­csak a turné előtt — Cser Miklós m. v. és korrektet Molnár László. A bolygónak annak ide­jén nagy erőssége volt a szereposztás. A mostani turnéra a legjobb szegedi erőket ismét felvonultatva tehetséges budapesti művé­szekkel erősítették meg. Szá­momra a legnagyobb él­ményt Kálmándi Mihály m. v. hollandjja jelentette. Nemrég Amo'nasróban mu­tatkozott be Szegeden, s már akkor nyilvánvaló volt, igen szép, és sötét színű or­gánum tulajdonosa. Most még egyértelműbb, a leg­szebb magyar basszbariton az övé, igazi Wagner-ígéret. Ráadásul fájdalmas, titokza­tos hangszíne különösen il­lik ehhez a figurához. Kitű­nő a maszkja is, igazi el­gyötört férfiarc. De méltó a szerepre Gurbán János is, aki immár ugyancsak ven­dég. Nagyon markáns hol­landi Németh József. A há­rom Senta közül Felber Gabriella m. v. elsősorban hangerejével és éneklésének drámaiságával, Misura Zsu­zsa a dallamvezetés elegan­ciájával, Vári Zsuzsa m. v. finom megoldásaival tűnik ki. Kenesey Gábor m. v. Dalandként magabiztos zsá­nerfigura, Szakály Péter igen óvatosan énekelte a hangjának kissé magas szó­lamot. Juhász József mel­lett ezúttal., Korcsmáros Pé­ter vendégeskedik Erik sze­repében. A feladat egyikük­nek sem tartozik igazán a szerepköréhez, de kielégítően oldják meg. A kisebb ala­kítások közül ki kell emelni Vajk György életteli, ked­vesen züllött Kormányosát. A kórus igen rapszodikus volt. A férfikar a nyitókép­ben több mint bizonytalan, a harmadik felvonás nagy­jelenetében kitűnő. A Fonó­kórus viszont minden eset­ben igencsak lötyögősen szólt; még Molnár László tudta a legnagyobb sikerrel összefogni, ö viszont tempó­engedményt lett. Az előadás német nyelvű. Mivel erről a nyelvről csak vajmi töredékes ismeretek­kel rendelkezem, nem szíve­sen bonyolódnék hosszú fej­tegetésekbe a kiejtésről, de azt még a laikus is hallja, hogy — főképp a szegedi művészek deklamációjában — uralkodik a „hazafias jel­leg" ... (Kedvencem az egyik Daland szájából hang­zott el: Behüttesz Gott). A bolygó hollandi határo­zottan exportképes jármű.. Jól összeácsolt, erős Vitorlá­zatú, száguldani képes. Nem ártana, ha nagy nyugati ki­rándulása után még a sze­gedi színház partjainál is horgonyozna kissé. Márok Tamás A cserkész minden cserkészt testvérének tekint A szombati találkozó elé A tíz cserkésztörvény má­sodik magyar változatának megfogalmazását Sík Sán­dornak tulajdonítjuk. Tőle való a legilleték®ebb ma­gyarázata is. A fönt címül választott negyedik cserkész­törvény miatt a második vi­lágháború idején a jobbol­daltól jellemző támadás is érte a ®erkészeket. Kifogá­solták a nemzetek közötti testvériségnek ázt az eszmé­jét, amely szerint a más nemzethez tartozó cserkészt — de általában; embertár­sat — éppúgy t®tvérnek te­kintünk, mint a magyart. IEGY PE3DI Qevkész :ti»rso KOTEtlb > tou*azs£<3iiíirwimmternmi : AamszmmcKisiyatuy^HcvKAUii.'ici Í3 VfciMSVfa' MMBM 5 icstms: KsmiwGt ím MVHositmn -.uarr.iterwAiMO* rjjmmtumm - iC^íii-fXívcmiiXisDnsnnf *JIUH.w ctxxmx uiMum'sim vva saauKt w t^ívuanmi iiazír">u s icwiziNiaü Métmti sím: mm « iüMTYiífll.TíiCA/iA'aWO ' iXMyn^'JNíapuiMöu* KBtonw >11 miST'JM DWfLítDW* Í L&PKES1 MÖ6 VOM » actftóv taxacím: » a auKX rm. imms 2A •uMUrrm /jóhv tam, hogy találkozóra hívom minden ®erkészt®tvéremet, tartozzék e percben bárme­lyik szövetséghez, s azokat is, akik még egyikhez sem ®at­lakoztak. Szombaton, január 20-án, délelőtt 10 órakor a JATE Bolyai Intézetének (a hajda­ni piarista gimnáziumnak) nagytermében jövünk össze, hogy megb®zéljük a jöven­dő magyar cserkészet egysé­gének föltételeit, az egység akadályainak elhárításához nélkülözhetetlen köl®önös megértés kérdéseit. Szeretettel és bizalommal várom a negyedik cserkész­törvény szellemében minden cserkészt®tvéremet. Péter László Hegyek, völgyek között... Lécekkel és botokkal felszerelkezett, optimista magya­rok december közepe óta változó ütemben rohamozzák északi szomszédainkat. Az sem nagyon zavarja a síelni indulókat, hogy a politikai enyhüléssel párhuzamosan, mostanában az időjárás is rendkívülit produkál. Az el­múlt hónap közepén a Hopok északi lejtőjén 13 — napon 23 — Celsius-fokot mértek, ami utoljára éppen száz éve fordult elő. Hó csak mutatóban maradt. Jasna völgyében január második hetében 42 évre visszamenőleg mindig volt hó ... Tátrai kalauz A kedvezőtlen hójelentések ellenére útnak indulókat már itthon érik apróbb bosz­szúságok. A 8 koronás ben­zint a magyarok — merő ba­rátságból — csak 14 koronás utalvány ellenében kaphat­ják. Ezt a büntető árat — 100 korona kezelési költséggel együtt 230 forint — a közel­múlt áremelése is csak eny­híteni tudta, indul a magyar a bonért, de már az első uta­zási irodában felvilágosít­ják; ilyen ®ak a határ túl­oldalán kapható. A rövid ma­gyar nyelvű tájékoztatóval ellátott listát a közös átkelő­helyen kezébe is nyomják a fellécezett utasnak, kismillió szálloda és iroda címével. Január második hete nem számít szezonnak, s talán ép­pen ezért csak minden ne­gyedik-ötödik cím „élő". Kü­lönösen azok lepődhetnek meg, akik szombaton szalad­nak bele a nagy csehszlovák kora délutánba. Ha rosszul választják meg az útvona­lat, vagy beljebb igyekeznek, előfordulhat, hogy hétfőnél előbb nem jutnak az áhított cédulákhoz. A határon meg ... inkább kép®lapot árulnak. A dízel® autók tor­túrája még hosszabb is le­het. Egy 50—60 ezr® vár® ahhoz gyakran kicsi, hogy utazási irodája gázolajbont is forgalmazzon. * Természetesen azért a csehszlovák kutas is ember, csak az első ajánlattól nem szabad megijedni. (Húsz nyugatnémet márka = 40 li­ter gázolaj) Az alku vége gyakran valami elfogadható — az utalvány áránál rend­szerint ala®onyabb — ®z­szeg. Ha a kút önkiszolgáló és a hőmérséklet is mínusz 5 fok alatti, akkor a kezelő a be­párásodott ablakon ker®ztül csak a piros és zöld lámpá­kat, valamint a ko®ik szi­luettjét látja. (Ritka eset, amikor a szocialista gyárt­mány előnyt jelent.) A belső kezelőpulton kijelzett — li­terenkénti 8 koronás — ösz­szeg kifizetéséhez nem kell sok b®zéd. Hangsúlyozom, mindez a határtól távolabb, abszolút hóment® előszezonban, na­gyobb városok szélén, ahol jó, ha minden kétszázadik tankoló autó magyar. A „megtakarított" utalvá­nyok tízszázalékos kezelési költség levonása mellett aki­bocsátó szervezet bármely irodájában visszaválthatók. Ez azonban nem lehet túl gyakori esemény, hiszen egyetlen árva tízliter® bo­nunk kisebb termelési ta­ná®kozást indukált. A szállást legtöbben utazá­si irodákon ker®ztül már előre lefoglalják, aki ennek hiányában magánházaknál érdeklődik, 40—80 koronáért kaphat fedelet egy-egy éj­szakára. Az ár, — a minőség mellett — a sífelvonók kö­zelségének és a-hó magassá­gának függvényében válto­zik. A szerény hagyományú magánszállások mellett a szállodai szobaárak is meg­lehetősen olcsók. A gond in­kább a helyhiány, s ez az idei szezonban feltételezhe­tően erősebb lesz, hiszen sí­talpra termett szomszédaink lassan egy hónapja éhezik a havat. A síbérletek a 2—10 koró­nás felvonók eredeti áraihoz kép®t 20 százalék® enged­ményt adnak. Negyven koro­náért 50 pont vásárolható, amelyből egy-egy libegés vagy „tányérozás" különböző mértékben fogyaszt. A ta­pasztalatok szerint csak a ki­tartó profik kép®ek két bér­letet elcsúszkálni . egyetlen napon. A kezdőknek idő kell, míg elérik az 50 pontot. A hóra érzékétlen ülők és fel­vonók a látogatottabb helye­ken kirándulóidőben' is jár­nak. Indulás igény szerint, amikor a kezelő már úgy ér­zi, hogy az álldigálók lét­száma elért egy minimumot. Síeléshez kell valamennyi hó, a korcsolyához azonban elég a hideg is. Ha egy-egy hegyi tó beáll, az úgy is ma­rad április 'elejéig. Gyanús hójelentések hallatán min­denképpen érdem® egy pár kor®olyacipőt is beszorí­tani az útipoggyászba. Az új ®ztendő első két hetében többnyire csak ilyen csúsz­kálással múlathatták az időt a téli sportok szerelmesei. Kovács András Kárpátaljai képeslap Be szép is ilyenkor tél­időn végigutazni az Alföld kenyérsík óceánján! Ungvár táján már felködlenek a he­gyek, s muzsikál a Latorca, Talabor, Ung jégtáblás med­re. Hivatal® kiküldetésben, szolgálati papírral barangol­hatok a Tisza vízgyűjtő te­rületének élő múzeumában: állatokat, növényeket leltá­rozva. Napidíjam mint egy szovjet népképviselőé; telik buszra, kenyérre és filmre. Lehet már utazni, engedély is könnyebben kerül. Gya­log, stoppal, busszal, mert a túl felgyorsult utak nem tű­rik az ámulatot. Mert biz­t® érdekes lenne, ha a pisztrjalovei katoni objek­tum építése által kiváltott ®eményekről szólnék, de képeslapra az mégsem való! Régi vágyam teljesült: a Tisza forrását felker®ni végre. Legyen ez most a ké­pi® lapon. Tollszárat ugyan nem vit­tem magammal, mint Móra Igazgató úr elbeszéléséből tudjuk — „bedugva vele a forrást, elapad a Tisza". Nem akartam a vízügy, s Vágás doktor matematikai előjelző programjait fölbo­rítani felelőtlen tollszárak­ciómmal... Csend®en . „la­pulva" utaztam, nyögve bu­szoztam Munká®on, Irsa­ván, Huszton, Técsőn át Ra­hóra. Máramarosszigetnél a román határnál kaviccsal dobtam át a Tiszát. Fedor Hámor, a Kárpátaljai Vé­dett Rezervátum vezetője tuszkolt UAZ-ba. s onnan már úttalan utakon a Fe­hér-Tisza patakja mellett vergődtünk egyre följebb, hódöntötte fenyők, hótorla­szok közt. Ott már nin® sietség, megáll az ember valóságosan, s gondolatban. Jó kiszállni, amiben vagyunk — járműből, gondból, idő­ből ... Jó megnézni, ami nem siet... az óriás sziklá­kat, háromölelés® fenyőket, öreg hucul favágó kérg® kezét... „Alászolggjá"-val köszön, s ®illogó évtizedes emlékek örömével vezet. A sűrű berekben, kiszétesedő mocsaras, sziklás rejteken egy farönkökből épített ha­talmas indiánvárhoz hasonló építmény. A Magyar Királyi Erdészet ősi fausztatója, duzzasztógátastul, zsilipka­pustól ... elfeledve. Szik­lákkal és vízzel kellett meg­küzdeni azoknak, akik itt állították össze a tutajokat, s az áradás hátára kapva vitte ' a szálfákat... vitte. Szegedig, hazáig ... Nézzük ®ak meg a sze­gedi öreg házak. födémge­rendáit bontáskor — évszá­zad után is bennük látjuk a havas erejét, szilajságát. Talán egy jövőbeni múze­um alatt állok, hófödte sziklák közt k®keny csík az ég s a kőüstben vízirigók ker®gélnek búvár bravúr­ral a fehéren tajtékzó Ti­sza-patakban. Átugrottuk a Tiszát, s az UAZ is átlábalt rajta. Másfél órás pöfögés után a Hoverla kettőezr® lábánál hagytuk el a ko®it. Hóban fúrva, sziklán csúszva indultunk a fölöt­tünk lévő sziklafalban lévő forráshoz. Csönd és béke minden az erdőhatár fölött. Áfonyás kitakarásban szajkó köszont, a kotnyel® plagi­zátor sárgarigó hangját utá­nozza, mínusz 25 fokban nyári illúzió. Szegedi Tisza­part?! A sriklaomlás teteién fagyott orgonasípok erdeje, játszik a szél rajtuk, úgy sír, mint Dankó Pista hege­cjűje szólt a b®zorkányszi­geti folyóparton ... Ismerős, ősi, s magyar ... Lám, nem is kell a toll­szár, fölösleg® lenne be­dugni a Tisza torkát, mert... jelentem: befagyott a forrás! A havason fakalyiba pat­togó tüzénél b®zélgetünk, álmodozunk; tervek, közös kutatások, hallgatók köz® cseréje, közös könyvkiadás; „a Tisza forrásától a tenge­rig", Természet és Népek . .. A Hoverlán langyos szél bukik át a Prut felől s Bo­rogyin sztyeppxszimfóniájá­nak hangjaira „ébredünk". De jó is lesz, ha a folyók összekötnek, forrástól a ten­gerig járhat-barangolhat az ember, nemcsak kiküldetés­ben, B®zorkányszigettől Máramaros-szigetig — úgy, ahogy a madár! Csizmazia György

Next

/
Oldalképek
Tartalom