Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-15 / 12. szám

10 1990. január 15., hétfő . r Pengő forintok — avagy: variációk minimumra Kelj fel r~ és járj! Az 1930-as évek válságidőszakában rendszeresen regisztrálták és közzétették a munkásságra vonatkozó létminimum-számításokat. Ezekből kiderült, hogy a harmincas évek elején a munkások körülbelül 40 százalékának nem volt annyi keresete, hogy fedezze belőle családja megélhetését. Pedig igencsak szűkösen, nagyon is a minimummal számoltak akkor a szakszervezeti felmérők . Egy öttagú munkáscsalád heti létminimuma volt 1936ban: 1 kg marhahús (i;72 pengő), 1 kg disznóhús (1,77 P), 1 kg füstölt szalonna (1.90 P), fél kiló zsír (0,85 P). 13 kg kenvér (4,94 P). 1 kgfőzóliszt (0.38 P). 10 kg burgonya (2,70 P), 3 kg savanyúkáposzta (0,84 P), 2 kg szárazbab (0,84 P), fél kiló só (0,20 P), 0,7 kg cukor (0,90 P). 4 db tojás (0,32 P), 7 liter tej (1.96 P). Az élelmiszerekre összesen 19,32 pengő kellett. Tüzelésre és világításra számítottak 20 kg fút (0.96 P), 40 kg szenet (1.98 P), 1 liter petróleumot (0.40 P) és 4 doboz gyufát (0.24 P); vagyis összesen 3.58 pengőt. A háztartási cikkek minimumába tartozott heti fél kiló mosószappan (0,40 P), fél kiló mosószóda (0,08 P). cipőpaszta (0.36 P). valamint konyhati tisztítóeszközökre 0,92 pengő, egészségügyi fürdőre 2,48: azaz összesen 4,24 pengő. Ruházkodásra (24-féle cikk egy heti hányadaként) 10.54 pengőt kalkuláltak. Lakásra: egy szoba és konyha lakbére 10 pengő, plusz a házmesterpénz (0,20 pengő) és a szemétpénz (0,12 pengő); azaz 10,32 pengő. A mai létminimum-számításokba nem tartozó kiadásokat is figyelembe vették akkortájt egyéb szükségletek címén. Ilyen ..egyéb" tétel volt az iskolaszer (2.35 P), betegségi és öregségi juttatásra 2,37 P. rokkantegyletre 1 P, egyleti illetékre 0.60 P. újságra Ó.60 P. borbélyra 1.05 P. dohányzásra 2.30 Pi kereseti és rokkantadó (1,53 P), jövedelmi adó (1.53 P). Összesen 12,84 pengő. Felmérések szerint a mai munkásoknak több mint 50 százaléka nem tudja egyedül megkeresni felesége és három gyermeke eltartásának költségeit. Erre mintegy 14 ezer forint szükségeltetett 1988-ban. figyelembe véve azonban a családi pótlék összegét is. a minimális szükségletek kielégítéséhez havi nettó 9 ezer forintos kereset kellett volna egy átlagmunkásnak. (Megjegyzendő, hogy az akkori elvek szerint a létminimum-számításnál nem vették figyelembe a lakhatás megszerzésének költségfedezetét.) S vajon mennyire lesz szüksége 1990-ben? „Játsszunk" (s gondolkodjunk!) el kicsit egy összehasonlításon: Egy öttagú munkáscsalád 1936-ban alapul vett heti létminimumára 1990-ben kell: 1 kilogramm marhahús (170 forint). 1 kg disznóhús (200 Ft), 1 kg szalonna (40 Ft), fél kiló zsír (45 Ft). 13 kg kenyér (191.80 Ft). 1 kg fózóliszt (14 Ft), 10 kg burgonya (160 Ft), 3 kg savanyükúpöszta (90 Ft). 2 kg szárazbab (146 Ft), fél kiló só (3,30 Ft), 70 dkg cukor (20 Ft), 4 db tojás (16,40 Ft), 7 liter tej (127,40 Ft). Összesen 1223 forint/hét. Havonta tehát 4895 forint. Fűtésre (központi fűtéses közepes nagyságú lakás esetén) 1500 forint/hó. Tisztítószerekre hetente: fél kiló mosószappanra (19 Ft), fél kg mosóporra (30 Ft), cipókrémre (40 Ft), konyhai tisztítószerekre (100 Ft), mosdószappanra (35 Ft). Összesen 224 forint. Azaz havi: 896 forint. Lakásra (pl. 65 m- OTP-lakás esetén) törlesztőrészlet (kamatadóval), plusz közös költségek, villanydíj, melegvíz-díj, gázdíj, azaz a „rezsi" körülbelül 4000 forint/hó. Mindösszesen tehát havonta étkezésre, tisztálkodásra, fűtésre, világításra, lakásra szükséges: 11 ezer 291 forint. Az egyéb szükségletekre és a ruházkodásra marad (?) 3 ezer 707 Ft. Ezek szerint ha a családban csak egy kereső van, akkor... Még úgy se, mint a 30-as években? — Sovány vigasz, líogy most van még munka az asszonyok számára is... Sz. M. A mozgássérült gj erekelt terápiája, a magjar származású Pető András orvos-pedagógus módszere immáron világliiríi. A Pető-módszerrel a mozgástanitás — nem túlzás — csodákra képes, hiszen segítségével az idegrendszeri sérülési szenvedett — sokszor teljesen mozgásképtelen — gvennekek megtaníthatok janii, fogni, beszélni. A Pető-mods/er alkalmazása az esetek 80 százalékában sikerre vezet s minél korábban kezdik alkalmazását, annál valószínűbb a jó eredmény. Magyarországon a fővárosban és Kiskunhalason működik ilyen intézet s nemrégiben javasolták — majd elvetették — hogy adják át az ú jszegedi kISZ-tabort e célra. A szegedi mozgássérült kisgyerekek Petőintézete a hattyastelepi óvoda, ahol pillanatnyilag a 12 tagú speciális csoport mozgástanítását három konduktor végzi, a beszédjavítással pedig egy logopédus foglalkozik. Somogyi Károly né képei minden szónál többet mondanak anrúl a hihetetlen türelmet igénylő küzdelemről, amit a mozgástanítók folytatnak nap mint nap egy lépésért, egy mozdulatért. Találkozás egy fiatalemberrel Ne legyenek kiszolgáltatottak! Szükségletek és gyanakvások Üres zsebbel, éhes gyomorral, lefagyott fülekkel keresek interjúalanyt a Tisza-parton. Egyetemista kell. Ilyenkor, vizsgaidőszak kellős közepén két reális alternatíva áll előttem. Kollégium vagv kocsma. Már éppen azon morfondírozom, hogy melyiket válasszam. mikor kilógó nyelvvel, hatalmas mozdulatokkal rohan felém valaki. Csupalélek fiatalember, ráadásul egyetemista. A szokásos másfél perces bájcsevegés után megkérdezem, hogy nincs-e kedve egy pár kérdés erejéig anyagi helyzetét „megosztani" velem és az olvasóval. Én lepődtem meg a legjobban, mikor kiderült, hogy van. Álljon itt tehát beszélgetésünk. — Első éves vagy. Miből éltél eddig? — Havi 910 forint, azaz kilencszáztíz forint húspénzböl. Tudniillik az első félévben nem kapunk ösztöndíjat, mármint tanulmányit. így aztán ebből a fantasztikus mennyiségű pénzből gazdálkodtunk. — Felemelő érzés lehet. De mondd csak, ez meddig elég egy hónapban? — Ha normálisan, azaz naponta háromszor étkeznék, akkor jó esetben is csak egy hétig. így azonban, akit nem támogatnak, vagy nincs mellékes keresete, egy hónapig kell. hogy ennyiből kihúzza. — Ha nem vagyok tul indiszkrét, te hányszor ettél naponta? — Ha én lennek a saját ósöm, bogyókat, magvakat, leveleket a nap minden órájában. ráadásul ingyért. Sajnos azonban a civilizáció — legalábbis bizonyos tekintetben — már túljutott ezen a primitív fokon, így a napi egyszeri étkezéssel kellett beérnem, no persze bizonyos háttértámogatással ez könnyebbé vált. — Dolgoztál mellett? egyetem függően kaptok valamennyi tanulmányi ösztöndíjat. — Nagyon pontosan fogalmaztál — valamennyit. Ez csoportonként, azon belül pedig egyénenként differenciált. Lehet, hogy te szigorúbb tanároknál is kitűnőre vizsgázol éppúgy, mint egy másik csoportbéli a könnyebbeknél, mégis kevesebb pénzt kapsz ugyanazért az átlagért, mert a csoportok többi tagjai között a javukra nagyobb a különbség. Aranyos, mi? — És miképpen boldogultok a szabad piacgazdaság által teremtett ár-magasugróversennyel? — Ez a mi csóróorgiánk csúcsa. Teljes satisfaction. Esetleg, ha az ösztöndíjaknál is bevezetnék ezt a „piacgazdaságot"! De ennél a jelenlegi helyzetben Morus Utópiája is valószínűbb... Valahogy ígv zajlana a beszélgetésem — magammal. Csűri Ákos A másfél szobás, igen szerényen berendezett lakásban rend, tisztaság, s egy zaklatott idős ember fogadott. Biztatás nélkül megnyílt, hiszen azért hívott levelével, hogy elmondja szorongásait. íme hosszú monológjának néhány részlete: ..— Borzasztóan megrázott, hogy a volt munkatársam hetvenévesen öngyilkos lett. Beszélt nekem mostanában arról, hogy se testileg, se lelkileg nem bírja már a nyomorgást, meg hogy fél, nem tud megélni, ha újabb lakbér- és rezsiemelkedés lesz, meg többe kerül az ennivaló. De ezt azért nem gondoltam volna..." Amit a lakó fizet... ,.— Most belegondoltam. Most már én is félek. A régebben kuporgatott párezres tartalékomat elvitte az infláció. • Mára csak a 4200 forintos nyugdíjam van, meg ez a lakás. Igaz, pár százassal emelik most ezt a — ne haragudjon, én így mondom — nyögdíjat, de mit pótol az, amikor mindennek emelték az árát, ami a megélhetésemhez kell. Vegetáló vegetáriánusok — Hát most is azt csinálom! Sajnos nemcsak nekem kell ilyén pluszmunkát vállalnom az egzisztenciális problémáim megoldásához. Az évfolyam anyagi helyzete — a differenciáltság mellett is — olyan elképzelhetetlenül gyenge, hogy igen nagy hányada keres alkalmi munkát (pl. népszámlálás) — ami „rendkívül kedvezóen" hat tanulmányainkra, vizsgáinkra. — A második félévtói azonban, éppen e vizsgák átlagától Leves helyett jó néhányszor egy pohár tiszta víz. Liszttől dagadó főzelék, néhány deka mócsingkörettel. Darabka sütemény, sokszor önálló második fogásként. Tészta minden mennyiségben, hiszen jól kibéleli a gyomrot, puffaszt is rendesen, de legalább késlelteti az uzsonnái éhséget. Gyümölcs, zöldségféle? Csupán alma formájában képviselteti magát. Kellőképpen zsíros, gyomorbombázó ételek immáron hosszú évek óta, rendre ismétlődve a hét napjain, utálatot keltő monotóniában. S ahogyan az évek sörán az árak kúsznak felfelé, úgy silányul a gyermekétkeztetésben tálalt falatok minősége, zsugorodik mennyisége s emelkedik térítési dijainak egyhavi összege. Mindezzel együtt és ebből következően nö azoknak a tábora, akiknek házi költségvetése már nem bírja a gyerek napközi díjait s ezért egyre több kis- és nagyiskolás napjai telnek meleg étel nélkül. Mert hát annak, akinek nem jut a közétkeztetésre, nemigen futja otthoni esti lakomára. Ismét itt az újabb — a legdrasztikusabb áremelés — ami természetesen most sem kerüli el a gyermekétkeztetést. Az eddigi egységesen fizetendő — tehát a családok összjövedelme közötti igencsak jelentős különbségeket figyelmen kívül hagyó — gyermekmenza napi 28 forintja helyett februártól 35-öt perkál le a bérből és fizetésből élő szülő. Persze, már aki bírja és már aki érdemesnek tartja az előre beharangozott újabb minőségromlás és adagfosztás tudatában benevezni gyermekét a magyar közétkeztetésbe. Mint hírlik: a térítési díj növekedésével fordított ahányban változik — azaz még mindig tovább silányítható — a betevő falat. Kevesebb hűs, több tészta! — ez az új jelszó. Csak az a kérdés, mégis mihez képest? Mert ha a gyermekmenzákon eddig tálalt húsfalatoknál kevesebb és az ott adott tésztánál több, akkor a gyermeki szervezet egészségét romboló hosszú távú gyermekétkeztetési program biztosítottnak látszik. K. K. — Számoljon csak: van a 47 négyzetméterre fűtés- meg melegvíz-díjam ezerötven forint, a közös költségekre a házban fizetnem kell most háromszázötven forintot, de ezt emeljük, hiszen a víz-, a csatornadíj több mint háromszáz százalékkal lett több. A villanyszámlám úgy átlag havi százas, a gáz díja havi hetvennégy forint volt a régi áron. Az OTP-nek eddig havi kilencszázat törlesztettem, most az is több lesz, ugye. Szóval a lakásom eddig elvitt havonta úgy 2500 forintot a 4200-ból; a többiből, meg a kis tartalékomból élhettem. A; áremelések után mi marad? — Gondoltam, egyetlen lehetőségem ez a lakás. Mer' kuncsorogni segélyért a tanácshoz elvből nem megyek azok után. hogy ennek az államnak több mint. negyven évig becsülettel dolgoztam! — Vagy elcserélem ezt a nehezen összekoplalt, meggürcölt lakásomat egy kisebbre és élek egy darabig a különbözeti pénzből, vagy albérlőt veszek ide. Amit a lakó fizet, abból talán futná az étkezésemre, meg cipótalpaltatásra, gyógyszerre... — De annyi rosszat hallottam ismerősöktől. Van, aki már hosszú ideje pereskedik, mégsem tudja kitetetni a lakásából a volt albérlőjét. — Mi legyen? Nem tudom. " Sajnos, én sem tudtam. S kedves Tinn Géza bácsi, beszélgetésünk óta sem tudom. Azazhogy nem merek tanácsot adni. ígéretemhez híven „utánanéztem" az albérletre vonatkozó jogszabályoknak, ám bennük megnyugtató garanciát nem találtam. Kiszolgáltatva Az IKV információs irodájában és a bíróságon elmondták, hogy az albérleti jogviszonvt alapvetően ma is az 1/1971. II. 8-án kiadott kormányrendelet szabályozza (igaz, többszörösen módosítva). Eszerint fogadható saját tulajdonú lakásba és a tanácsi bérlakásba is — annak ötven százalékáig terjedő területre és azon személyenként legalább 6 négyzetméter életteret biztosítva — albérlő. A bérleti jogviszonyt a bérbeadó és a bérlő szerződése hozza létre. Ebben kellene rögzíteni, hogy az mennyi időre szól, milyen feltételekkel (azaz ki mit biztosít, mit vállal, mit fizet). Ám jóformán semmi garancia nincs arra, hogy ha az albérlő nem fizet, vagy a felmondás után nem költözik ki. a bérbeadónak nem peres úton kell-e igazát, pénzét, birtoka háborítatlanságát keresnie. Igaz, az 1983-ban kiadott rendelet szerint a bérbeadó azóta már nem köteles albérlőjének másik lakást biztosítani — s ez előrelépés a korábbi állapothoz képest —, ám ha az albérlő nem költözik ki, mehet szállásadója az igazáért, intézkedésért a bíróságra. Akkor is mehet, ha bérlője nem a megegyezés szerinti díjat fizeti. A 93/1988/XII. 23. számú MT rendelet szerint (ami 1989. január 1-jctól érvényes) a lakbér a két fél közötti megállapodás szerint fizetendő. Hu a megegyezés szerinti összeget a bérbevevő később aránytalanul soknak érzi, ó is fordulhat bírósághoz, kérve a mérséklést. — Jogászok, bírók, ügyintézők azonban mind tudják, hogy a papíron, a bérleti szerződésen szereplő összegek legtöbbször irreálisuk: nem a valóságot tükrözik. (Például az adó „kivédése" miatt sem...) Ön- és jogsegély Pedig nagyon kellene, hogy ne így legyen! Egy 1988-ban készült felmérés szerint ugyanis Magyarországon 200 ezer családnak nincs lakása (s több mint kétmillió embernek nincs meg a komfortja sem). Egyre kevesebben képesek jövedelmükkel követni az árak emelkedését, s ma az átlagos jövedelmű családoknak szinte semmi esélyük nincs arra, hogy lukasra tudjanak spórolni s önálló otthonhoz tudjanak jutni. .4 fiatalok helyzete különösen reménytelen. Nekik — ha nem tudnak, nem akarnak a szülőkkel élni — marud(na) az albérlet. Amire rá is lelhetnének idős házaspároknál, magányos nyugdíjasoknál, akiknek a megélhetésért vívott küzdelmükben kapaszkodót, mintegy önsegélyezési jelentene, ha albérlői kéjt fogadhatnának. Ha ennek meglennének a jogi biztosítékai is. Egyrészről tehát a lakás nélküliek, másrészről a megélhetési gondjaikon lakásuk bérbeadásával valamelyest segíteni tudók érdeke lenne, hogy az albérlésre vonatkozó jogszabályok változzanak. Tisztességesebb üzleti alapon, megfelelő garanciákkal biztosítsák azt — mint például Európa kellően civilizált, felnőttebb társadalmú országaiban teszik rég —, hogy se bérlő, se bérbeadó ne legyen kiszolgáltatott helyzetben.' Tisztább jogi szabályozás esetén kevesebb lenne az albérleti seftelésból származó konfliktus (s vele a bíróságok és az adóhivatal munkája); emberek százezreinek sorsa könnyebbülhetne. Szabó Magdolna