Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-09 / 292. szám

8 1989. december 9., szombat DM1 mqgqzin rizikoriado Ha „baj" van a gyerekkel... Ha gond, ha probléma \an a gyerekkel. könnyen kicsúszik a szánkon a minősítés, hogy ..kezelhetetlen ez a kölyök ". S a szülök többsége nemigen tud mit kezdeni azzal a csemetéjével, akivel „baj" van: konfliktusok, csatározások állandó színhelyévé lesz miatta a család. Igazából van-e „kezelhetetlen" gyermek, s vajon mitől válik azzá? S mit tehetnek a felnőttek, a szülök, hogy megakadályozzák ezt a bizonyos kezelhetetlenné válási, illetve újra „kezelhetővé" tegyék a gyereket? Ezekről az alapvetően fontos családi (és társadalmi) kérdésekről beszélgettünk — szülőket segítő szándékkal — a minap Farkasinszky Tere: íóorvosasszonnyal, a városi Ifjúsági Ideggondozó és Lélektani Intézet vezetőjével. — Elfogadható-e az az „ítélet", hogy egy gyerek kezelhetetlen '.' — Nem. Nehezen beilleszkedő, nehezen nevelhető gyermekek vannak. Akik a közösségben, a családban problémát jelentenek. De meg kell. meg lehet találni hozzájuk az adott személyiség kulcsát. Az okokat kell megkeresni. Ezek az okok alapvetően kétfélék lehetnek: biológiai, szervi, idegrendszeri, illetve környezeti. nevelési okok. Az egészségügyi okok között — sajnos szép számmal — szerepel például a veszélyeztetett terhesség, a koraszülés. Az ígv világra hozott gyermekek többsége életképes, de érzékenyebb, ingerlékenyebb, nehezebben alakul ki benne a belső fékrendszer, az önfegyelmezés. A szociális környezeti, nevelési okok között háromféle veszély van. Egyrészt a túlféltó, túlóvó, ám mindent megengedő szülői magatartás; másrészt a dresszírozó, rátelepedő, agresszív, túlszigorú. megtorló apai-anyai viselkedés; harmadrészt az. amikor testileg-lelkileg elhanyagolják a gyereket. Mindhárom magatartásforma helytelen, káros a fejlődő szervezetre, lélekre. Az lenne a helyes, ha a gyermek fejlődési fázisának megfelelő nevelést alkalmaznának. A megfelelő magatartási, nevelési normákkal bíró családokban bekódoiódnak, rögzítődnek a gyermek magatartási szabályai közé a szükségesek. A gyermek életkori sajátosságait viszont mindig figyelembe kell venni. Azt például, hogy vannak úgynevezett dackorszakok. Az erre panaszkodó szülök rendszerint ennek produktív tüneteit sorolják, hogy a kicsi ellenkezik, visszabeszél, esetleg támad, rombol. S félnek, hogy a gyerek nem illeszkedik be az iskolai rendbe. Ez sajnos lehetséges. Elkerülése érdekében nagyon fontos az, hogy az iskolába kerülés időpontjáig a kicsi nyugodt, számára biztonságot adó légkörben, a családban tanulja meg az alapvető magatartási szabályokat. — Az iskolába kerülés, uz iskoláskor újabb problémák forrása... — Amiknek oka lehet például az. hogy a szülőnek túlkövetelő elvárása van, ennek a gyerek nem tud megfelelni. ezért szorongóvá, neurotikussá válhat, vagy izgágává, ellenállóvá. Az ellenállásból aztán sajnos lehet hosszabb távra szóló probléma. Annál is inkább, mert a mi iskolarendszerünk nem gyermekcentrikus, középpontjában nem a gyermek személyisége áll, hanem az oktató, a dreszszírozó rendszer: a hatalmas méretű és nem az életkori sajátosságoknak megfelelő tananyag. Oktatás közben a pedagógusnak nincs ideje — sokuknak készsége sem — felmérni a tanuló adottságait, készségeit, nem bontakoztatja ki azokat, nem jut a gyermek sikerélményekhez, kudarcokhoz könnyebben. Ettől aztán letörik, megrendül az iskolás önbizalma, önértékelési zavarok léphetnek fel. És megjelenhet — ha szülői megértés, segítség nincs — a serdülőkori dac, az ellenállás minden normával, követelménnyel szemben. — Az ellenállásból következik az „elvadulás"? — Ha a gyermek sehol sem talál megértő, segítő környezetre, akkor következhet Tapasztalataink azt mutatjuk. hogy az ultulunos iskola utolsó éveiben sok gyerek kisodródik: csavargás, atrocitás, búnbe kerülés lehetőségei fenyegetik. A; a legrosszabb, hu a magatartasat illetően csak negatív visszajelzéseket kap. Mert ennek következtében az alakul ki benne, hogy ó az „elvárásoknak" nem tud megfelelni, hiába is töri magát, tehát ..rossz"lesz — deformálódik a személyisege. Egyre nehezebben tudja felszínre hozni a jó tulajdonságait. — Óriási ebben környezetének a felelőssége! - Mit lehet tenni'.' - A gyermek eletkori sajatussagainak megfelelő norma- es engedmenyrendszert kell alkalmazni. Úgy alakítani az életvitelt, hogy mar kicsi kortól reszt vegyen például a családi munkamegosztásban. S ezért dicsérjük meg. illetve folyamatosan jelezzük neki. mit tesz jól és mit nem. A legveszélyesebb a kamasz- és serdülőkor, az hozza a legtöbb problémát: ekkor van a nevelésben a legtöbb olyan elcsúszás, ami az egész személyiségfejlődést elrontja. A mai serdülök biológiailag előbb érnek, mint társadalmilag, és ez megnehezíti a dolgukat. A serdülőkor belső problémainak levezetéséhez türelmes. segítő szülői magatartás kellene. Csakhogy hatnak a generációs problémák is. A mai fiatalság álsagosnuk ítéli meg a mai felnőtt társadalmat. A felnövekvő nemzedék úgy érzi, nem kap biztos kapaszkodót, erkölcsöt — sem a társadalomban, sem uz iskolában, sem a családban —; egy felborult normarendszert érzékel, amitől szenved, amit elutasít. Amitől depressziós, bizonytalan lesz, nem lát perspektívát. És belesodródik önpusztító vagy büntetendő cselekményekbe. aminek következménye lehet. hogy társadalmilag megbélyegződik. sokszor egész életére. És uz ógyerekei majd ..kezelhetetlen" gyerekek lesznek, újratermelik a problémákat... Valószínűleg. Mert nem tudunk egyhamar túllépni az utóbbi évtizedekben létrehozott tarsadalmi csapdaiakon. Azon például, hogy a nök munkába állításává) elvettük a mintaadó anvai a családtól. Hogy elindult egy családfelbomlási hullám. s a csonka családokban kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek a gyerekek. konfliktusokban, bizonytalanságban élnek nagyon sokan. A kétkeresős családmodell csapdájában nincs idő egymásra. Csakhogy ehhez a csaladi erőfeszites önmagában kevés. Hogy a család visszanyerje méltóságát, nemzetmegtartó, emberformáló funkcióját, ahhoz az államnak is segíteni kellene. (Például azzal, hogy a családi pótlek alanyi jogon járjon.) Belátni, hogy a felnövekvő nemzedékre kell koncentrálni, a fiatalság a legfontosabb. Érdekében az államnak, uz iskolának, a családnak együtt kell tennie. Úgy például, hogy a humánszolgáltató rendszert mielőbb fejlesztjük. enyhítjük túlterheltségét. S fejlesztjük a pszichológiai kulturáltságot is. Legalabb annyira, hogy a szülők ne szégyelljenek szakemberhez fordulni — például az Ifjúsági Ideggondozó és Lélektani Intézetben, a nevelési tanácsadóban, a családsegítő központban — ha észlelik, hogy „baj" van a gyerekkel. Az orvos, a pszichológus, a logopédus segíthet kivédeni a súlyosabb későbbi személyiségzavart, ha időben elkezdhet foglalkozni a problémás gyermekkel. — Fel kellene ébreszteni az igényt a szülőkben arra, hogy ezt a segítséget igénybe vegyék. Van rá mód. Használják ki! Higgyék el. nem szégyen, nem megbélyegzés! Sokkal inkubb lehetőség arra. hogy kevesebb legyen a „kezelhetetlen" gyerek — s nagvobb a családi béke. SZ. M. Az öregedés művészete Borzasztó nehéz önmagunknak bevallani, hogy öregszünk — s a környezetnek, a családnak is nehéz bánni az öregedő emberrel. Az öregedéshez egy csomó szorongás, félelem tapad. A korosodók félnek életerejük, teljesítőképességük hanyatlásától, a betegségtói, a tétlenségre kárhoziatástól. az elmagányosodástól. a magukra utaltságtól. a védtelenségtól. Az idósödó emberek többségé sajnos hagyja, hogy mindez úrrá legyen rajta. Pedig: „Abból, amit régen sorsnak neveztek, ma már sok függ tőlünk magunktól. Csakhogy ezzel a felelősségünk is nagyobb. A tétlen sorselfogadás idegen a mai dinamikus kor szániára, s ez hat arra is, hogy miként közelítünk az öregedéshez, amelyet értelmes előkészítéssel és alakítással életünknek még formálható szakaszává szeretnénk tenni." Fritz Riemann: Az öregedés művészete című könyve ezen gondolat jegyében próbál segíteni a korosodó embereknek abban, hogy ne megrázó válságként éljék meg öregkoruk beköszöntét Ménkűhullató" H

azaviszunk mindent. S/ülo a munkahelyi gondjait, ügyintézés közben felgyűlt hivatali packázusok miatt mérgét, a bevásárlás napi ársokkjait, az állandó időzavart, gyerek az iskolai nyűgöket. Amiktói aztán a legtöbb otthonban — valaki, valami miatt — állandóan feszült a légkor. Mondhatnunk ugy is, hogy túlnyomás uralkodik. S alig-alig van család, amelyikben rendre akad valaki, aki kelló óvatossággal, tapintattal kinyissa azt a szelepet, ami leengedi a feszültséget. A szócsatákban (netán tettlegességben is) megnyilvánuló robbanások sajnos egyre gyakoribbak. Pedig mindenki érzi. megszenvedi romboló hatásukat — aminek a vége lehet válás, lehet idegbeteggé tett gyerek, nélirasZténiás anva. pohárhoz „menekülő" apa... Az ilyen „végre" persze kevesen gondolnak. Nap-nap után csak kibírják valahogy. Az a baj, azon se tűnődnek el. miként lenne változtatható ez valahogy: egyszer pedig végig kellene gondolni! S megfogadni, megpróbálni minél kevesebbet hazahurcoini és otthon agresszíven elővezetni a feszültségeinkből. Ha meg valamely családtagunkon érezzük, látjuk, hogv benne sok van. próbáljuk segíteni levezetni! Kibeszéltető érdeklődéssel, megértéssel, vigasztalással, útmutató szóval, tapintattal, szeretettel. törődéssel. Amire — higgyék el! — valamennyiünknek nagy szüksége van. Miként arra is. hogy tudjuk tolerálni, elviselni, tűrni, leszerelni mások „ménkühullató hangulatait". Ha pedig éppen nekünk adódik ilyen, ne vétlen családtagjainkra szórjuk a villámokat! Mert attól csak rosszabb lesz minden. Jobb. elviselhetőbb, békésebb csak attól, ha önmérsékletet és toleranciát tanúsítunk. Nem könnyű, tudom. De a bajokbol. gondokbol. feszültségekből való szabaduláshoz ez kell. ez a szelep. Amit elsősorban persze a felnőttek kezének-lelkének kell tudni szabályozni. Akkor is. ha sokszor nehezükre esik a feszülő légkörű mindennapok nehéz helyzeteiben bölcsen viselkedni. Talán könnyebb, ha tudják, hogy az ostoba, „villámszóró", rontó-romboló magatartás nem vezet jóra — csak „végre". SZABÓ MAGDOLNA HÁZTARTÁSI HASZONHOZÓ Mosás közben sütemény A szerzó könyvében arról számol be, amit maga is átélt, megszenvedett idős kora idején — azzal a szándékkal. hogy tudatosítsa a realitást, a szükségszerűségeket, amikkel szembe kell nézni és fel kell venni a küzdelmet — azért, hogy az ösztönös tagadás, a tudat alatti feszültségek ne váljanak élettagadó veszélyekké az öregedő ember számára. Szol a könyv az öregedésről, mint válságról, s arról, miként lehet erre felkészülni és megbékélve vele legyőzni azt. Az öregkor hátrányairól és előnyeiről egyaránt elmondja a leglényegesebbet, elemzi, hogy mi az. ami nehezíti és mi az. ami megkönnyíti az öregedést. Az élet második felének testi-lelki jellemzőit tárja az olvasó elé — a szexualitás problémáitól a szellemi szabadságig. Külön fejezetek szólnak a könyvben — amit jó szívvel ajánlunk minden idósödó olvasónknak — az öregkor erényeiről, a magánytól való menekülés lehetőségeiről, s arról, miként könvnvítheti meg a korosodás terheinek viselését az. hu sorstársaikkal megosztják Infláció ellen házimunka. Hatásos — egy sor szolgáltatás, vásárlás árát megspóroló — ám roppant fárasztó ellenszer. Főleg nőknek. Közülük is azoknak, akik nem tudják (esetleg nem is próbálják) megtervezni, megszervezni, családi munkamegosztással gyorsabban végezhetővé cs kisebb terhet jelentövé tenni. Rosszul azok járnak, akik nem értik és értetik meg, hogy az otthoni többletmunka fedezetét a család minden tagjának — adottságai és készségei szerint — kell biztositunia. És alaposan meg kell változtatni a családi időgazdálkodást. — Rengeteg múlik rajta! Szánjunk rá időről időre pár percet, hogy végiggondoljuk, mikor, mit, kinek kell elvégezni a háztartásban: osszuk be a teendőket! Az elvégzendő munkákat fontossági sorrend szerint csoportosítsuk. További szempont legyen a beosztásnál, hogy milyen tennivalókat tudunk esetleg párhuzamosan. egy időben elvégezni. — Például idő- és munkamegtakarítást eredmenvezhet a helyes konyhatechnika: a kuktában hamarabb fő az étel, mint a fazékban: a mélyhűtőből kivett spenót rövidebb idö alatt elkészíthető, mint a leveles; Kézvédő Vannak, akik a házi- és kerti munkáknál kesztyűvel próbálják védeni kezüket a kosztól, a sérüléstől, a fertőzéstől, a nedvességtől. Hacsak lehet, műanyagból készült kesztyűt használjanak és ne gumikesztyűt! A gumikesztyű ugyanis árthat a/ érzékeny bőrnek: használata viszketést, kiütéseket, bórgyulladást válthat ki. A gumiban lévő egyes vegyi anyagok allergiás tüneteket, roszszabb esetben ekcémát, maradandó bőrkárosodást okozhatnak. amíg a sutóben egytálétel készül, közben vasalhatunk, porszívózhatunk... A mosógép üzemideje alatt összeállíthatjuk a sütemény tésztáját vagy megölthetünk egy-egy elszakadt ruhadarabot. De ne kapjunk egyik munkából a másikba úgy, hogy aztán mind félbemarad s végül „a feje tetejére áll az egész lakás"! Tervezzük meg az optimális sorrendet: gondoljuk ut. mi a legcélszerűbb, a leggyorsabb. És kalkuláljuk be azt is, mi mennyire fárasztó. Jó. hu rövidebb pihenőket tartunk (átfutva közben a gyerek leckéjét vagy az újságot), mert utána nagyobb lesz a teljesítőképességünk. újra erőre kapunk. (Különösen fontos ez akkor, ha egész nap házimunkát végzünk — amit mondjuk vasárnap estére joggal érezhet a megállás nélkül dolgozó nó lélekölő robotnak...) A család minden tagja — napról napra — végezze el a reá háruló teendőket, ne hagyjuk őket felszaporodni. — Ha minden este rendet raknak a gyerekszobában, nem lesz hét végére „tukarítatlan kupi". — Ne feledjük: a rend megtérülő befektetés! Holmink megkímélése is az. S nemcsak az anyák dolga, hanem az egész családé! Vízkérdések Van a lakásában csöpögő csap? És tudja, hogy egyetlen csöp-csöp-csöp vízcsapon egy esztendő alatt közel kétezer liter vizet lehet elpazarolni? S arról van fogalma, mennyi energiát is elpazarolhat, ha a vizet a kelleténél magasabb hőfokra hevíti, illetve hu több vizet melegít a kellőnél? Tudja, hogy egy kádnyi meleg vízben való fürdéshez háromszor annyi energiát használ el, mintha zuhanyozna? Ki fizeti? Adna — Elfogadna Az elmúlt hetekben számos holmi talált új gazdára rovatunk segítségé-vei. (Olvasóink ezért mondott. írott elismerő szavait köszönjük — továbbítjuk azoknak, akik adtak.) Az utóbbi napokban kérésekkel leginkább többgyermekes családok jelentkeztek. elsősorban ruhaneműket. heveróket szeretnériek. Például az Adai, Szatymazi utcába, a Rókusi körútra, a Lugas utcába. A Kossuth Lajos sugárútról fotelágyat ajánlanak, kérnek érte emeletes gyerekágyat. Háromgyermekes olvasónk etetőszéket szeretne kisfiának. Téli ruhákat várna három kiskorú gyermekét egyedül nevelő nö fiainak és tizenhét éves lányának — s elfogadna használt porszívót is Ugyancsak ruhaneműt, háztartási gépeket, bútort kér egy Erdélyből menekült család Mosógépet többen szeretnének. Van viszont, aki (esetleg csereként) parkettfényező gépet kínál. Radnóti utcai olvasónk cserélne: Weltmeister tangóharmonikát 60 literes hűtőszekrényre vagy írógépre: 52-es férfi télikabátot távcsőre vagy hintaszékre: kamasz fiú télikabátot hálózsákra vagy campingfózóre. A Töltés utcából átadnanuk fűrészporos kályhát. Újszegedről használt televíziót kínálnak. Továbbra is arra kérjük olvasóinkat, hogy akiket az ajánlatok, kérések érdekelnek, jelentkezzenek olvasószolgálatunknál a Sajtóházban (telefon: 24-633; levélcím: 6740 Szeged, Tanácsköztársaság útja 10.). Csaladi Maga/inunkat szerkesztette Szabó Magdolna