Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-09 / 292. szám

8 1989. december 9., szombat DM1 mqgqzin rizikoriado Ha „baj" van a gyerekkel... Ha gond, ha probléma \an a gye­rekkel. könnyen kicsúszik a szánkon a minősítés, hogy ..kezelhetetlen ez a kölyök ". S a szülök többsége nem­igen tud mit kezdeni azzal a csemeté­jével, akivel „baj" van: konfliktusok, csatározások állandó színhelyévé lesz miatta a család. Igazából van-e „kezelhetetlen" gyermek, s vajon mitől válik azzá? S mit tehetnek a felnőttek, a szülök, hogy megakadályozzák ezt a bizo­nyos kezelhetetlenné válási, illetve újra „kezelhetővé" tegyék a gyere­ket? Ezekről az alapvetően fontos családi (és társadalmi) kérdésekről beszélgettünk — szülőket segítő szándékkal — a minap Farkasinszky Tere: íóorvosasszonnyal, a városi If­júsági Ideggondozó és Lélektani In­tézet vezetőjével. — Elfogadható-e az az „ítélet", hogy egy gyerek kezelhetetlen '.' — Nem. Nehezen beilleszkedő, nehezen nevelhető gyermekek van­nak. Akik a közösségben, a család­ban problémát jelentenek. De meg kell. meg lehet találni hozzájuk az adott személyiség kulcsát. Az okokat kell megkeresni. Ezek az okok alap­vetően kétfélék lehetnek: biológiai, szervi, idegrendszeri, illetve környe­zeti. nevelési okok. Az egészségügyi okok között — sajnos szép számmal — szerepel például a veszélyeztetett terhesség, a koraszülés. Az ígv vi­lágra hozott gyermekek többsége életképes, de érzékenyebb, ingerlé­kenyebb, nehezebben alakul ki benne a belső fékrendszer, az önfe­gyelmezés. A szociális környezeti, nevelési okok között háromféle ve­szély van. Egyrészt a túlféltó, túlóvó, ám mindent megengedő szülői ma­gatartás; másrészt a dresszírozó, rá­telepedő, agresszív, túlszigorú. meg­torló apai-anyai viselkedés; harmad­részt az. amikor testileg-lelkileg el­hanyagolják a gyereket. Mindhárom magatartásforma helytelen, káros a fejlődő szervezetre, lélekre. Az lenne a helyes, ha a gyermek fejlő­dési fázisának megfelelő nevelést al­kalmaznának. A megfelelő magatar­tási, nevelési normákkal bíró csalá­dokban bekódoiódnak, rögzítődnek a gyermek magatartási szabályai közé a szükségesek. A gyermek életkori sajátosságait viszont mindig figyelembe kell venni. Azt például, hogy vannak úgynevezett dackorszakok. Az erre panaszkodó szülök rendszerint en­nek produktív tüneteit sorolják, hogy a kicsi ellenkezik, visszabeszél, esetleg támad, rombol. S félnek, hogy a gyerek nem illeszkedik be az iskolai rendbe. Ez sajnos lehetséges. Elkerülése érdekében nagyon fontos az, hogy az iskolába kerülés időpont­jáig a kicsi nyugodt, számára bizton­ságot adó légkörben, a családban tanulja meg az alapvető magatartási szabályokat. — Az iskolába kerülés, uz iskolás­kor újabb problémák forrása... — Amiknek oka lehet például az. hogy a szülőnek túlkövetelő elvárása van, ennek a gyerek nem tud megfe­lelni. ezért szorongóvá, neurotikussá válhat, vagy izgágává, ellenállóvá. Az ellenállásból aztán sajnos lehet hosszabb távra szóló probléma. An­nál is inkább, mert a mi iskolarend­szerünk nem gyermekcentrikus, kö­zéppontjában nem a gyermek szemé­lyisége áll, hanem az oktató, a dresz­szírozó rendszer: a hatalmas méretű és nem az életkori sajátosságoknak megfelelő tananyag. Oktatás közben a pedagógusnak nincs ideje — so­kuknak készsége sem — felmérni a tanuló adottságait, készségeit, nem bontakoztatja ki azokat, nem jut a gyermek sikerélményekhez, kudar­cokhoz könnyebben. Ettől aztán le­törik, megrendül az iskolás önbi­zalma, önértékelési zavarok léphet­nek fel. És megjelenhet — ha szülői megértés, segítség nincs — a serdü­lőkori dac, az ellenállás minden nor­mával, követelménnyel szemben. — Az ellenállásból következik az „elvadulás"? — Ha a gyermek sehol sem talál megértő, segítő környezetre, akkor következhet Tapasztalataink azt mutatjuk. hogy az ultulunos iskola utolsó éveiben sok gyerek kisodró­dik: csavargás, atrocitás, búnbe ke­rülés lehetőségei fenyegetik. A; a legrosszabb, hu a magatarta­sat illetően csak negatív visszajelzé­seket kap. Mert ennek következté­ben az alakul ki benne, hogy ó az „elvárásoknak" nem tud megfelelni, hiába is töri magát, tehát ..rossz"lesz — deformálódik a személyisege. Egyre nehezebben tudja felszínre hozni a jó tulajdonságait. — Óriási ebben környezetének a felelőssége! - Mit lehet tenni'.' - A gyermek eletkori sajatussa­gainak megfelelő norma- es enged­menyrendszert kell alkalmazni. Úgy alakítani az életvitelt, hogy mar kicsi kortól reszt vegyen például a családi munkamegosztásban. S ezért dicsér­jük meg. illetve folyamatosan jelez­zük neki. mit tesz jól és mit nem. A legveszélyesebb a kamasz- és serdülőkor, az hozza a legtöbb prob­lémát: ekkor van a nevelésben a legtöbb olyan elcsúszás, ami az egész személyiségfejlődést elrontja. A mai serdülök biológiailag előbb érnek, mint társadalmilag, és ez megnehe­zíti a dolgukat. A serdülőkor belső problémainak levezetéséhez türel­mes. segítő szülői magatartás kellene. Csakhogy hatnak a generációs prob­lémák is. A mai fiatalság álsagosnuk ítéli meg a mai felnőtt társadalmat. A felnövekvő nemzedék úgy érzi, nem kap biztos kapaszkodót, erkölcsöt — sem a társadalomban, sem uz iskolá­ban, sem a családban —; egy felbo­rult normarendszert érzékel, amitől szenved, amit elutasít. Amitől dep­ressziós, bizonytalan lesz, nem lát perspektívát. És belesodródik ön­pusztító vagy büntetendő cselekmé­nyekbe. aminek következménye le­het. hogy társadalmilag megbélyeg­ződik. sokszor egész életére. És uz ógyerekei majd ..kezelhe­tetlen" gyerekek lesznek, újraterme­lik a problémákat... Valószínűleg. Mert nem tu­dunk egyhamar túllépni az utóbbi évtizedekben létrehozott tarsadalmi csapdaiakon. Azon például, hogy a nök munkába állításává) elvettük a mintaadó anvai a családtól. Hogy elindult egy családfelbomlási hul­lám. s a csonka családokban kiszol­gáltatott helyzetbe kerülnek a gyere­kek. konfliktusokban, bizonytalan­ságban élnek nagyon sokan. A két­keresős családmodell csapdájában nincs idő egymásra. Csakhogy ehhez a csaladi erőfeszi­tes önmagában kevés. Hogy a család visszanyerje méltóságát, nemzet­megtartó, emberformáló funkcióját, ahhoz az államnak is segíteni kel­lene. (Például azzal, hogy a családi pótlek alanyi jogon járjon.) Belátni, hogy a felnövekvő nemzedékre kell koncentrálni, a fiatalság a legfonto­sabb. Érdekében az államnak, uz iskolának, a családnak együtt kell tennie. Úgy például, hogy a humán­szolgáltató rendszert mielőbb fej­lesztjük. enyhítjük túlterheltségét. S fejlesztjük a pszichológiai kulturált­ságot is. Legalabb annyira, hogy a szülők ne szégyelljenek szakemberhez for­dulni — például az Ifjúsági Ideggon­dozó és Lélektani Intézetben, a ne­velési tanácsadóban, a családsegítő központban — ha észlelik, hogy „baj" van a gyerekkel. Az orvos, a pszichológus, a logopédus segíthet kivédeni a súlyosabb későbbi szemé­lyiségzavart, ha időben elkezdhet fog­lalkozni a problémás gyermekkel. — Fel kellene ébreszteni az igényt a szülőkben arra, hogy ezt a segítséget igénybe vegyék. Van rá mód. Hasz­nálják ki! Higgyék el. nem szégyen, nem megbélyegzés! Sokkal inkubb lehetőség arra. hogy kevesebb legyen a „kezelhetet­len" gyerek — s nagvobb a családi béke. SZ. M. Az öregedés művészete Borzasztó nehéz önmagunknak bevallani, hogy öregszünk — s a környezetnek, a családnak is nehéz bánni az öregedő emberrel. Az öregedéshez egy csomó szo­rongás, félelem tapad. A korosodók félnek életerejük, teljesítőképessé­gük hanyatlásától, a betegségtói, a tétlenségre kárhoziatástól. az elma­gányosodástól. a magukra utaltság­tól. a védtelenségtól. Az idósödó emberek többségé sajnos hagyja, hogy mindez úrrá legyen rajta. Pedig: „Abból, amit régen sorsnak neveztek, ma már sok függ tőlünk magunktól. Csakhogy ezzel a felelős­ségünk is nagyobb. A tétlen sorselfo­gadás idegen a mai dinamikus kor szániára, s ez hat arra is, hogy miként közelítünk az öregedéshez, amelyet értelmes előkészítéssel és alakítással életünknek még formálható szaka­szává szeretnénk tenni." Fritz Riemann: Az öregedés művé­szete című könyve ezen gondolat je­gyében próbál segíteni a korosodó embereknek abban, hogy ne meg­rázó válságként éljék meg öregkoruk beköszöntét Ménkűhullató" H azaviszunk mindent. S/ülo a munkahelyi gondjait, ügyintézés közben felgyűlt hivatali packázusok miatt mérgét, a bevásárlás napi ársokkjait, az állandó időzavart, gyerek az iskolai nyűgöket. Amiktói aztán a legtöbb otthonban — valaki, valami miatt — állandóan feszült a légkor. Mondhatnunk ugy is, hogy túlnyomás uralkodik. S alig-alig van család, amelyikben rendre akad valaki, aki kelló óvatossággal, tapintattal kinyissa azt a szelepet, ami leengedi a feszültséget. A szócsatákban (netán tettlegességben is) megnyilvánuló robbanások sajnos egyre gyakoribbak. Pedig mindenki érzi. megszen­vedi romboló hatásukat — aminek a vége lehet válás, lehet idegbe­teggé tett gyerek, nélirasZténiás anva. pohárhoz „menekülő" apa... Az ilyen „végre" persze kevesen gondolnak. Nap-nap után csak kibírják valahogy. Az a baj, azon se tűnődnek el. miként lenne változtatható ez valahogy: egyszer pedig végig kellene gondolni! S megfogadni, meg­próbálni minél kevesebbet hazahurcoini és otthon agresszíven előve­zetni a feszültségeinkből. Ha meg valamely családtagunkon érezzük, látjuk, hogv benne sok van. próbáljuk segíteni levezetni! Kibeszéltető érdeklődéssel, megértéssel, vigasztalással, útmutató szóval, tapintat­tal, szeretettel. törődéssel. Amire — higgyék el! — valamennyiünknek nagy szüksége van. Miként arra is. hogy tudjuk tolerálni, elviselni, tűrni, leszerelni mások „ménkühullató hangulatait". Ha pedig éppen nekünk adódik ilyen, ne vétlen családtagjainkra szórjuk a villámokat! Mert attól csak rosszabb lesz minden. Jobb. elviselhetőbb, békésebb csak attól, ha önmérsékletet és toleranciát tanúsítunk. Nem könnyű, tudom. De a bajokbol. gondokbol. feszültségekből való szabaduláshoz ez kell. ez a szelep. Amit elsősorban persze a felnőttek kezének-lelkének kell tudni szabályozni. Akkor is. ha sokszor nehezükre esik a feszülő légkörű mindennapok nehéz helyzeteiben bölcsen viselkedni. Talán könnyebb, ha tudják, hogy az ostoba, „villámszóró", rontó-romboló magatartás nem vezet jóra — csak „végre". SZABÓ MAGDOLNA HÁZTARTÁSI HASZONHOZÓ Mosás közben sütemény A szerzó könyvében arról számol be, amit maga is átélt, megszenve­dett idős kora idején — azzal a szán­dékkal. hogy tudatosítsa a realitást, a szükségszerűségeket, amikkel szembe kell nézni és fel kell venni a küzdelmet — azért, hogy az ösztönös tagadás, a tudat alatti feszültségek ne váljanak élettagadó veszélyekké az öregedő ember számára. Szol a könyv az öregedésről, mint válságról, s arról, miként lehet erre felkészülni és megbékélve vele le­győzni azt. Az öregkor hátrányairól és előnyeiről egyaránt elmondja a leglényegesebbet, elemzi, hogy mi az. ami nehezíti és mi az. ami meg­könnyíti az öregedést. Az élet máso­dik felének testi-lelki jellemzőit tárja az olvasó elé — a szexualitás problé­máitól a szellemi szabadságig. Külön fejezetek szólnak a könyvben — amit jó szívvel ajánlunk minden idó­södó olvasónknak — az öregkor eré­nyeiről, a magánytól való menekülés lehetőségeiről, s arról, miként könv­nvítheti meg a korosodás terheinek viselését az. hu sorstársaikkal meg­osztják Infláció ellen házimunka. Hatásos — egy sor szolgáltatás, vásárlás árát megspóroló — ám roppant fárasztó ellenszer. Főleg nőknek. Közülük is azoknak, akik nem tudják (esetleg nem is próbálják) megtervezni, meg­szervezni, családi munkamegosztás­sal gyorsabban végezhetővé cs ki­sebb terhet jelentövé tenni. Rosszul azok járnak, akik nem értik és értetik meg, hogy az otthoni többletmunka fedezetét a család min­den tagjának — adottságai és készsé­gei szerint — kell biztositunia. És alaposan meg kell változtatni a csa­ládi időgazdálkodást. — Rengeteg múlik rajta! Szánjunk rá időről időre pár per­cet, hogy végiggondoljuk, mikor, mit, kinek kell elvégezni a háztartás­ban: osszuk be a teendőket! Az elvég­zendő munkákat fontossági sorrend szerint csoportosítsuk. További szempont legyen a beosztásnál, hogy milyen tennivalókat tudunk esetleg párhuzamosan. egy időben elvé­gezni. — Például idő- és munkameg­takarítást eredmenvezhet a helyes konyhatechnika: a kuktában hama­rabb fő az étel, mint a fazékban: a mélyhűtőből kivett spenót rövidebb idö alatt elkészíthető, mint a leveles; Kézvédő Vannak, akik a házi- és kerti mun­káknál kesztyűvel próbálják védeni kezüket a kosztól, a sérüléstől, a fertőzéstől, a nedvességtől. Hacsak lehet, műanyagból készült kesztyűt használjanak és ne gumikesztyűt! A gumikesztyű ugyanis árthat a/ érzékeny bőrnek: használata viszke­tést, kiütéseket, bórgyulladást vált­hat ki. A gumiban lévő egyes vegyi anyagok allergiás tüneteket, rosz­szabb esetben ekcémát, maradandó bőrkárosodást okozhatnak. amíg a sutóben egytálétel készül, közben vasalhatunk, porszívózha­tunk... A mosógép üzemideje alatt összeállíthatjuk a sütemény tésztáját vagy megölthetünk egy-egy elsza­kadt ruhadarabot. De ne kapjunk egyik munkából a másikba úgy, hogy aztán mind félbemarad s végül „a feje tetejére áll az egész lakás"! Ter­vezzük meg az optimális sorrendet: gondoljuk ut. mi a legcélszerűbb, a leggyorsabb. És kalkuláljuk be azt is, mi mennyire fárasztó. Jó. hu rövi­debb pihenőket tartunk (átfutva köz­ben a gyerek leckéjét vagy az újsá­got), mert utána nagyobb lesz a telje­sítőképességünk. újra erőre kapunk. (Különösen fontos ez akkor, ha egész nap házimunkát végzünk — amit mondjuk vasárnap estére joggal érezhet a megállás nélkül dolgozó nó lélekölő robotnak...) A család minden tagja — napról napra — végezze el a reá háruló teendőket, ne hagyjuk őket felszapo­rodni. — Ha minden este rendet raknak a gyerekszobában, nem lesz hét végére „tukarítatlan kupi". — Ne feledjük: a rend megtérülő befekte­tés! Holmink megkímélése is az. S nemcsak az anyák dolga, hanem az egész családé! Vízkérdések Van a lakásában csöpögő csap? És tudja, hogy egyetlen csöp-csöp-csöp vízcsapon egy esztendő alatt közel kétezer liter vizet lehet elpazarolni? S arról van fogalma, mennyi ener­giát is elpazarolhat, ha a vizet a kelle­ténél magasabb hőfokra hevíti, illetve hu több vizet melegít a kellőnél? Tudja, hogy egy kádnyi meleg vízben való fürdéshez háromszor annyi energiát használ el, mintha zuhanyozna? Ki fizeti? Adna — Elfogadna Az elmúlt hetekben számos holmi talált új gazdára rovatunk segítségé-­vei. (Olvasóink ezért mondott. írott elismerő szavait köszönjük — továb­bítjuk azoknak, akik adtak.) Az utóbbi napokban kérésekkel legin­kább többgyermekes családok je­lentkeztek. elsősorban ruhanemű­ket. heveróket szeretnériek. Például az Adai, Szatymazi utcába, a Rókusi körútra, a Lugas utcába. A Kossuth Lajos sugárútról fotel­ágyat ajánlanak, kérnek érte emele­tes gyerekágyat. Háromgyermekes olvasónk etető­széket szeretne kisfiának. Téli ruhákat várna három kiskorú gyermekét egyedül nevelő nö fiainak és tizenhét éves lányának — s elfo­gadna használt porszívót is Ugyancsak ruhaneműt, háztartási gépeket, bútort kér egy Erdélyből menekült család Mosógépet többen szeretnének. Van viszont, aki (esetleg csereként) parkettfényező gépet kínál. Radnóti utcai olvasónk cserélne: Weltmeister tangóharmonikát 60 li­teres hűtőszekrényre vagy írógépre: 52-es férfi télikabátot távcsőre vagy hintaszékre: kamasz fiú télikabátot hálózsákra vagy campingfózóre. A Töltés utcából átadnanuk fű­részporos kályhát. Újszegedről használt televíziót kí­nálnak. Továbbra is arra kérjük olvasóin­kat, hogy akiket az ajánlatok, kéré­sek érdekelnek, jelentkezzenek ol­vasószolgálatunknál a Sajtóházban (telefon: 24-633; levélcím: 6740 Sze­ged, Tanácsköztársaság útja 10.). Csaladi Maga/inunkat szerkesztette Szabó Magdolna

Next

/
Oldalképek
Tartalom