Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-08 / 291. szám

1989. december 8., péntek 5 Glatz Ferenc, mint Mátyás király Egyetemek — alkudozások előtt? Még novemberben tartották a felsőoktatási intézmények ama ominózus rektori értekezletét, melyen Glatz Ferenc művelődési miniszter az előzetesen megígért oktatói béremelést 20 százalékos hallgatói keretszámemeléshez kötötte. A JATE-t Balázs Mihály nevelési rektorhelyettes képviselte. — A miniszter egyéniségéhez méltóan dinamikus és határozott előadást tartott — mondja Balázs Mihály —, ekképp körvonalazva a felsőoktatásra vonatkozó elképzeléseit. Mint Gla^z Ferenc hangsúlyozta, csakis úgy tud fellépni rektorai és egyetemi oktatói érdekében, ha egyúttal új igényeket is megfogalmazhat. Ezen új igények közé tartozik a béremelések ügye is. Kemény csatározásokat folytatott a kormányzattal ezért a pénzért, ám csak akkor tudja a béremelést garantálni, ha az egyetemek is hajlandók modernizációs lépésekre . .. Például növelik a hallgatói keretszámot. — A híradások arról szóltak, hogy az értekezlet egyhangúlag elfogadta a miniszter bejelentését. — Formális szavazás nem történt. Glatz Ferenc ellenben megígérte, hogy leül akár még a kari vezetőkkel is, egyeztetendő: ki mit tud vállalni. Valójában ezzel az ígérettel tette elfogadhatóvá a béremelés feltételeit, hiszen így még mindig van mód tárgyalni, alkudozni... — ügy gondolom, ezek után már nem is az a fontos, zsarolás vagy árukapcsolás volt-e ez a miniszteri feltétel, ellenben az, fel van-e ilyen létszámemelésre készülve a JATE. — Nyilvánvaló, hogy a létszámemelést a jelenlegi keretek között nem lehet végrehajtani. Gazdasági főigazgatónk úgy látja, hogy a,z egyetem anyagi ellátottsága jelenleg a 85—86-os évek szintjén áll. Ez a legnagyobb probléma tehát, hogy tudniillik a hallgatói keretszám növelésének anyagi feltételeit is meg kellene teremteni. Ugyanakkor vannak olyan komolyan megfontolandó vélemények is, hogy nem igazán kihasználtak az egyetemek belső erőforrásai. Nem olyan régen Glatz Ferenc afféle újmódi Mátyás királyként inkognitóban meglátogatta két egyetemünket egy pénteki napon, dél körül. Elszörnyedve konstatálta, milyen kevés tanteremben tanítanak éppen. Személy szerint nem tartom feltétlenül demagógnak a miniszter „akcióját", s tapasztalataim szerint épp a JATE-n is hasonló a helyzet. Csütörtökön szinte eltűnnek a városból, az egyetem környékéről a hallgatók. A JATE-n, mondjuk, lesznek új oktatási épületek, a legproblematikusabb szerintem azonban a következő három terület: háromezer hallgatónkból csak minden harmadikat tudjuk kollégiumban elhelyezni. Könyvtárunk is túlterhelt, testnevelési tanszékünk pedig egyszerűen katasztrofális helyzetben van. Van azonban a hallgatói keretszámemelésnek egy másfajta megközelítése is, az tudniillik, hogy a demográfiai hullám levezetésére az egyetem nem lehet eszköz. Ügy tűnik, olcsóbb az egyetemre bevinni a fiatalt, mint munkanélküli-segélyt adni neki. Csakis ezeknek a szempontoknak a tudatosítása után lehet létszámemelésről beszélni. — A rektori konferenciát követő Napzárta műsorában arról beszéltek: a létszámemelés lépcsőzetes lesz ... — Alkudozásokba kell bocsátkozni, ez elkerülhetetlen. Igazából fel sem merült bennünk, hogy elutasítjuk a 20 százalékot, egyszerűen nem tehettük, hiszen a költségvetési dotációt — többek között — a hallgatói létszámtól teszik függővé... — Sokféle híresztelés, találgatás látott napvilágot a felvételikkel kapcsolatban. — A konferencián a miniszter elmondta, hogy a sajtóban nem árnyaltan taglalták álláspontját. Szó sincs arról, hogy megszűnnének a felvételik. Csupán az egyetemi autonómia megnyilvánulásaként egyegy intézmény eldöntheti, szüksége van-e a felvételiztetés mindkét (írásbeli, szóbeli) formájára. Darvasi László Szeged szimbóluma nőalak legyen! Mint néhány héttel ezelőtt a szobrok fotóival szemléltetett cikkünkben megírtuk, Lapis András szobrászművész négy változatban készítette el a Szegedért alapítvány — először jövőre átadandó — fődíját Azt is hírül adtuk akikor, hogy a kisplasztikákat a szegedi nagyszínházban a városlakók is megnézhetik, s véleményt mondhatnak, segíthetnek az alapítvány elnökségének a döntésben. melyik legyen az „egy a négyből". Tudjuk, hogy éppen ma ül össze az alapítvány elnöksége, s egyebek közt a szobor ügyében is dönt. Talán segítségükre lesz Kopasz Márta szegedi grafikusművész véleménye, aki szerint „a Tisza habjai fölé emelt kecses, századfordulós, eklektikus-szecessziós várost" a szobrok közül a nőalak) szimbolizálja a leginkább; (A művésznőről tisztelői-ismerősei tudják, hogy ő maga is mindig női alakkal fejezi ki szegediségét és Szeged géniuszát.) Mint szerkesztőségünkbe eljutott szakvéleményében írja Kopasz Márta, a női szoboralak (fodrozódó, bő szoknyájával) utal arra, hogy Szeged az ország első körűthálózatú városa, nagy kalapja pedig az éghajlati-földrajzi tényt, a veröfényt (s a hozzá tartozó árnyékkeresést) idézá. »» A vak gyermek olyan, mint egy elrontott, picinyke világ amit nem lehet jóvá tenni. A fényre nyíló ablak kulcsait elvette a sors, örók sötétségben nevelkedik a lélek. Segíteni kell neki. ezért jött létre a „Szól a szív" alapítvány 1987 tavaszám nem látó gyermekek javára, azzal a nemes céllal, hogy megkönnyítse beilleszkedésüket a nem látott világba. Ehhez komoly és drága taneszközökre van szükség, uszodára, anyagi háttérre. A „Szól a szív" alapítvány komolyzenei koncertkörúttal szeretne támogatókat nyerni, melynek egyik hangversenye a városi tanács, a Hungar ff Hotels éd a családi intézet támogatásával épp itt, Szegedem a Tisza Szálló dísztermében lesz holnap. szombaton, 15 órakor. A hangversenyen közreműködnek: Bán Sándor • zongoraművész. Szenthelyi Miklós hegedűművész, a Zeneművészeti Főiskola hallgatói és a Weiner Kamarazenekar, Weninger Richárd vezényletével. Jegyek a Szegedi Vd+osi Családi Intézet irodájában és a hangverseny színhelyén válthatók, ahol a szervezők lehetőséget biztosítanak — az alapítvány céljára — adakozásra Szegényedő iskolák A Pedagógusok Szakszervezetének Csongrád megyei bizottsága nyilatkozatot juttatott el szerkesztőségünkbe a december 9—10-én rendezendő pedagógus-szakszervezeti országos küldöttértekezlettel kapcsolatban. A megyei küldöttcsoport elutasítja azt az iskolákat érintő pénzügyi finanszírozási módot. amely a továbbiakban nem számol az iskolák fenntartási és dologi kiadásaiban jelentkező inflációval. Ezt úgy kezeli, mintha nem is volna. Emiatt az iskolákban jelentkező terheket a gyermek, a szülő, a pedagógus és az iskolát körülvevő gazdasági környezet vállára' helyezi. Mindezért a felelősség nem a pedagógus-szakszervezetet és képviselőit, hanem a központi állami irányítást terheli. A megyei küldöttek kijelentik; a helyhatósági és országos válasz,tásokon csak annak a pártnak a jelöltjét fogják segíteni, amely az iskolát a tanulókkal, pedagógusokkal és oktatásügyi dolgozókklal együtt, kizárólag tettekben, és nem szavakban támogatja. Uj magyar napilap Üj magyar nyelvű napilapot indít a szlovákiai megújulásért küzdő Közvélemény az Erőszak Ellen mozgalom „Nap" címmel. A 4 oldalas újság, amelynek főszerkesztője dr. Huncsik Péter orvos, a Független Magyar Kezdeményezés tagja lesz, a jövő hét végén jelenik meg először Szuromi Pál: Csáky József Somogyi Károlyné felvétele Csáky József: Táncoslány Szomorú tény: Csáky József szobrászművész születésének centenáriuma elmaradt. Ki tudja miért, a város elfelejtette megünnepelni a 100 éves évfordulót. Nagy öröm viszont, hogy a karácsonyi könyvpiacon már kapható Szuromi Pál Csáky Józsefről írt könyve. A Szegedről elszármazott, s Franciaországban híressé vált művészről szóló monográfia hézagpótló mű. Keveset tudunk erről a szobrászról, s talán azt is kevesen tudják a városban, hogy a könyv borítóján (s képünkön) látható Annakúti táncoslány is Csáky József alkotása. A könyvet értő közönségnek szánta az író és a kiadó. Megírására Szuromi Pál az elmúlt évben meghirdetett alkotói pályázat kapcsán kapta a megbízást. A négyezer példányban. megjelent kiadvány fölött többen is bábáskodtak, így: a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat és a Szeged Megyei Városi Tanács művelődési osztálya. A lapkiadó félmillió forintos költségéhez a város 50 ezer forinttal járult hozzá (a megye szintén ugyanennyivel szándékozik támogatni a kiadást.) A könyv megjelentetése egyfajta mecenatúra, melyre nagy szüksége van Szeged szellemi, művészeti életének. A lapkiadó más, nyereséges kiadványok terhére a jövőben is szeretne szegedi vonatkozású művészeti könyveket megjelentetni. A városi tanács p>edig már több éve vállalja helyi vonatkozású könyvek kiadását. Reméljük, a ránk következő ínséges időkben is lesz erre p>énz és igény is e könyvek iránt az olvasók körében. Szuromi Pál tetszetős kötésben megjelent kötetét szíves figyelmébe ajánljuk az iskoláknak, a könyvtáraknak és minden olvasónak,- aki érdeklődik a képzőművészet maradandó értékei iránt. (pacsika) Tudósítás és visszhangja „November 28-án a városi tanács és a rendőrség közlekedési osztályával közös munkaértekezletet tartottunk a Szegedi Közlekedési Vállalat oktatási központjában, a városi közúti közlekedés és a közlekedésben dolgozók égetően sürgős, megoldásra váró gondjairól. Az értekezleten részt vett a Délmagyarország egyik munkatársa, és másnap "Eddig vártak a napszámosok ...« címmel tudósított a megbeszélésről. Nos ez az, amiért jómagam, de még jobban a járművezetőink sértve érzik magukat. Ugyanis mi az, hogy ők napszámosok? — mondják. Igaz, hogy varínak gondjaik, hogy munkaerőhiány miatt túlórázniuk kell, de nem éhbérért, mint egykor a "nemzet napszámosai" kellett tegyék a dolgukat, hiszen legtöbben a tízezer forintnál jóval többet keresnek. De egyébként is tiltakoznak a "napszámos" titulus ellen, hiszen ők szakemberek, olyanok, akik felelősségteljesen végzik nem is könnyű, igenis sok hozzáértést, szaktudást igénylő feladatukat, hivatásukat. Az említett írásból úgy tűnik, mintha a vállalat dolgozóival szemben valami nagy-nagy igazságtalanság történt volna ez idáig. Holott a városi közlekedésben fellelhető gondok, amelyeket a közlekedési dolgozók és az utazóközönség érdekében is sürgősen meg kell oldani, nemcsak az SZKV, hanem a tanács és a közlekedésrendészet közös asztalára is tartoznak. Véleményünk szerint erről és a megoldás érdekében hozott határozatokról is szükség lett volna tudósítani, hogy az utazóközönség tudtára jusson, mit tesz a tanács, a közlekedésrendészet és az SZKV a jogos panaszok orvoslása érdekében. Figyelembe véve mindezeket, talán nem tűnik szerény telenségnek a kérésünk: a lap hasábjain térjenek vissza az értekezletünkön szerepelt témákhoz, amik nagyon is közérdekűek" — írja Gazdag László, az SZKV igazgatója. Természetesen készséggel helyt adunk lapunkban — mint eddig is — minden közérdekű és a közt szolgáló témának. Nem volt más célja munkatársunknak a tudósítás írásakor sem: ráirányítani a város utazóközönségének figyelmét a közlekedésben dolgozók helyzetére. Ezért használta — újságírói fordulatként, és nem megbélyegzést szándékkal — o „napszámos" kifejezést, amelyet egyébként a köznyelv a nemzet napszámosainak, á pedagógusoknak a megnevezésére elfogad. Ha az összevetés a tanári pályán dolgozókkal sérti a járművezetőket, ám visszavonjuk. Szomszédoló Ki lesz a bálanya ? Az utóbbi években Jugoszláviát jellemző infláció, az erősödő munkanélküliség, a racionális szerkezetváltásra képtelen gazdaság szülte állampolgári elégedetlenség, az egymást váltó, jórészt működésképtelen kormányok, az általános irányíthatatlanság, mind az anarchia jegyeiként is felfoghatók. Az egyre válságosabb helyzetbe került balkáni ország a napokban ünnepelte (volna) a háború utáni új, független, szocialista (AVNOJ-i) Jugoszlávia létrejöttét, ám az 1943 novemberében hozott alapelvekkel homlokegyenest ellentétes törekvések egyelőre következményeiben beláthatatlan politikai ütközéshez vezettek, az egymásra kígyót-békát kiáltó szerb és szlovén tagköztársaság között. Mindkét fél az együtt élő népek; nemzetek és nemzetiségek (kisebbségek) alkotmányos egyenjogúságát kéri számon a másikon. Ami most Jugoszláviában történik, európai szemmel példátlannak tűnik, ám ugyanakkor példaértékű. Kétségtelen, hogy egy instabil politikai helyzetben könnyebb egymásnak ugrasztani (a bevett európai hagyományokat követve) két — vagy több — népet, a történelemre, az igazságraj vagy mostanság a demokráciára hivatkozva, mint kinek-kinek külön, vagy együttes erővel „gatyába ráznia" gazdaságát. A mindenkori politikai elit szívesebben hárítja másra a felelősséget — kicselezve az egyébként előbb-utóbb ellene forduló indulatokat minthogy lemondjon megszerzett hatalmáról. Ehhez nem árt a hasonló gondokkal küszködők között szövetségeseket keresni. Ha ez szövetségi rendszerben lévő tagköztársaságok között történik, az ugye, a polgárháború rémét idézi.(?) A szomszédunkban zajló politikai marakodás pedig a legkevésbé sem használ az ott élő népeknek. Az állandósuló sztrájkok, a szerbek által meghirdetett bojkott, nemcsak a politikai ellenfeleket, de Jugoszláviát is térdre kényszerítheti. Vagy tán ez volna a-cél? Szlovénia a maga részéről — úgy tűnik _ megteszi az esetleges elszakadáshoz szükséges lépéseket. Az országot a szlovén Stípe Suvár képviseli kormányfőként, a világ színe előtt, s magánemberként gyakran nyilatkozva, inkább Szlové" nia malmára hajtja a vizet. Szlobodán Milosevics pedig a szerbeknek az ő vezérük — s a Jugoszláviában legnagyobb, az összes nemzet és nemzetiség összlétszámának csaknem felét kitevő, hagyományaiban legharciasabb, s legönérzetesebb népcsoport — egyetlen szavára több millióan (szinte fenntartás nélkül) figyelnek odaadással. A jugoszláv hadsereg (mely annak idején Európában csodálatot keltő módon szállt szembe a fasiszta túlerővel) inkább a Szerbia zászlajára tűzött jugoszláv egység mellett száll síkra. * ' Végül, a minden indulat forrásaként megjelölhető Koszovó szerb tartományról elmondható, hogy gazdaságilag a Balkán legelmaradottabb vidékei közé sorolható, holott bányászata, ásványi kincsei nem indokolnák ezt. Az 1981-től datált albán—szerb nemzetiségi gyűlölködés az izraeli —arab—zsidó konfliktusra emlékeztet. Hogy ki tiporja lábbal az emberi jogokat Jugoszláviában? E kérdés megválaszolására elfogulatlanul csak egy válasz adható: Az, aki elvitatja mások egyenjogúságát. Varga Iván