Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-05 / 288. szám

2 ­1989. december 5., kedd (Folytatás az 1. oldalról.) hogy Gorbacsov az Európá­val kapcsolatos döntéseket nem akarja az Egyesült Ál­lamok és Kanada részvétele nélkül kidolgozni, és nem sürgeti a két szövetség fel­számolását. Egyetértettek abban is a résztvevők Eyskens össze­foglalója szerint, hogy a Szovjetunió és szövetségesei gazdasági helyzete igen sú­lyos, s a Nyugatnak segíte­nie kell. Ez a műszaki tá­mogatástól a pénzügyi se­gítségen át a piacgazdaság kiépítéséhez való hozzájáru­lásig — például szakembe­rek képzésével — az intéz­kedésekszéles skáláját jelent­heti. Másfelől olyan vélemény is elhangzott a felszólalások során, hogy amikor Kelet­Európa országaiban plura­lista demokrácia alakul ki, a folyamat aligha állhat meg a Szovjetunió határai­nál. A német határok és né­met önrendelkezés össze­függéseit firtató kérdésre Eyskens azzal válaszolt, hogy a résztvevők szerint a hatá­rok sérthetetlensége és érinthetetlensége nem szük­ségszerűen azonos, és a né­met belső határ nem ugyan­olyan határ, mint a többi. Áttérés a dollárelszámolásra A svájci „nem Svájcban a NEM győzött. Méghcazá elsöprő többség­gel. Eredmény: az ezredfor­dulóra mégsem számolják fel a 625 ezer (!) fős hadse­regert. A svájciak ugyanaz­nap járultak az urnákhoz, amikor a magyarok. de mennyivel könnyebb volt a dolguk. Nem volt se négy igen. se nemigen, se bojkott­felhívás a voksolás előtt. Egyetlen kérdésre kellett válaszolni: támogatják-e azt a javaslatot, hogy az alkot­mányba írják be: ,.Svájcnak, nincs hadserege." A nemek kétharmados többséggel győztek. A fiatalok seregéi lenes só­ge — az igennel szavazóik jószerivel csak közülük ke­rültek ki — érthető, hiszen a svájci törvények szerint a 20- éves korban kötelező négy hónapos alapkiképzést követően 32 évea kórig évente kötelezően két-három hetes gyakorlatokon vesznek részt. Később is „berántják" őket, igaz, már kevesebbszer. A másik ok; a nagyhatal­mak leszerelési hajlandósá­ga láttán, mintaországként akarják feltüntetni Svájcot. A fiatalok kampánya arra a szlogenre épült, hogy „Svájcnak nem hadserege van, Svájc maga egy had­sereg." Ami igaz, nem kell a szomszédba menni egy kis militarizmusért. A hat­milliós országban hivatalo­san 625 ezer hadra fogható tartalékos van, s ezt a tö­meget egy-két nap alatt mozgósíthatják. Profi kato­nák is szolgálnak, de ezek. száma elenyésző a hatszáz­ezres „otthoni hadsereggel" szemben. Ezt a kifejezést azért használják, mert a svájciak lakásukban tartják az egyenruhát, a fegyvereket és az összes többi felszere­lést. Tavaly ötmilliárd fran­kot költöttek a hadseregre, a nemzeti össztermék érté­kének csaknem két százalé­kát. Gyorsítás Prágában A csehszlovák kormány átalakítása lépést jelent a politikai és gazdasági refor­mok határozottabb meg­valósítása felé, jelentette ki Ladislav Adamec csehszlo­vák miniszterelnök. A mó­dosított összetételű kabinet programjáról nyilatkozva Adamec azt hangoztatta, hogy a nemzeti közmeg­egyezésből, mindazoknak a széles koalíciójából indul­nak ki, a-kik hozzájárulnak a társadalom kivezetéséhez a válságból. Azt fejtegette, hogy a kormány a Nemzeti IFront és a többi társadalmi erő érdekeinek a követke­zetes, demokratikus érvé­nyesítésére törekszik. Adamec az egyik legfon­tosabb feladatnak nevezte a szociális biztonság és az életszínvonal megőrzését, az infláció elkerülését. Kö­zölte: stabilizációs progra­mot dolgoztak ki, amely a kiadások megtakarítására összpontosít. A csehszlovákiai megúju­lási mozgalom hatására a szlovákiai magyarság köré­ben is sorra szerveződnek a gyökeres társadalmi refor­Németh Miklós és Nyiko­laj Rizskov hétfőn Moszkvá­ban másfél órás eszmecserét folytatott a magyar—szovjet gazdasági együttműködés legégetőbb kérdéseiről, s kölcsönösen tájékoztatták egymást a két országban zajló reformfolyamatokról, a legfontosabb belpolitikai eseményekről. A kétoldalú együttműkö­dési mechanizmus átalakítá­sáról Németh Miklós kifej­tette: célunk a világpiaci ér­tékviszonyokon nyugvó, az áru-, pénzkapcsolatok leg­szélesebb körű felhasználá­sát biztosító piaci együttmű­ködési modell kialakítása. Ennek megfelelően kétolda­lú együttműködésünk rend­szerének Olyan átfogó átala­kítására van szükség, amely­nek alapja és központi ele­me az önálló vállalati moz­gástér maximális mértékű kiszélesítése, az állami köte­lezettségvállalások vissza­szorítása. A magyar—szovjet gazda­sági együttműködés rendsze­rének átalakítására a ma­gyar miniszterelnök konk­rét javaslatokat tartalmazó levelet adott át Nyikolaj Rizskovnak. A levél átadá­sakor Németh hangsúlyozta: a dollárelszámolást és a vi­lágpiaci elszámolást is ma­gában foglaló új modellre csak akkor tudunk áttérni, ha megoldást találunk az át­állás lényegéből fakadó egy­oldalú veszteségek és elő­nyök fokozatosan, mindkét fél számára elfogadható ütemben és mértékben tör­ténő érvényesítésére. Az 1989—1990. évi árufor­galom és fizetési mérleg ala­kulása kapcsán a magyar kormányfő nyomatékkal mutatott rá az idei szovjet szállítási lemaradások mi­előbbi pótlásának szükséges­ségére, főként az energia­hordozók, valamint a gép­kocsiszállitások területén. Nyikolaj Rizskov megér­tést tanúsított a Magyaror­szágra irányuló energiaszál­lítások fontossága iránt. A megbeszélésen szóba került a jamburgi közös be­ruházás kérdése és a paksi atomerőmű bővítésének az ezredfordulóig való felfüg­gesztése is, amiről magyar kormánydöntés született. A két miniszterelnök újólag egyetértett abban, hogy el­engedhetetlenül szükséges a KGST sokoldalú együttmű­ködési mechanizmusának korszerűsítése. A csehszlovákiai demok­ratikus megújulást megsza­kítva. ezek a jogtalan lépé­sek hosszú távú és kedve­zőtlen hatással jártak. A történelem bebizonyította, mennyire fontos, hogy még a legbonyolultabb nemzetkö­zi helyzetben is politikai eszközökkel oldjanak meg bármilyen problémát, szigo­rúan tiszteletben tartsák a szuverenitás, a függetlenség és a belügyekbe való be nem avatkozás elveit az ál­lamok között, amj megfelel a Varsói Szerződésben fog­laltaknak. Pozsgay Párizsban VSZ-n yila tkoza t Bulgária. Csehszlovákia, lentették, hogy a katonai Lengyelország. Magyar- egységek 1968-as csehszlová­ország, az NDK és a kiai bevonulása a szuverén Szovjetunió vezetői Möszk- Csehszlovákia ügyeibe való vában december 4-én meg- beavatkozás volt. amit el tartott találkozójukon kije- kell ítélni. mokat, a magyar nemzeti­ség problémáinak mielőbbi megoldását szorgalmazó po­litikai mozgalmak. Megala­kult a Független Magyar Kezdeményezés elnevezésű csoportosulás, amely most alakítja ki tagságát. A szer­vezők között van Grendel Lajos író, Barak László költő, Huncsik Péter orvos. Szlqvákiában hétfőn hoz­ták nyilvánosságra. hogy november 24-én Csehszlo­vákiai Magyarok ' Fóruma néven a társadalom minden rétege felé nyitott demokra­tikus kezdeményezés ala­kult. A szervezők többsége azonos azokkal a magyar értelmiségiekkel, akik idén februárban gyökeres társa­dalmi változásokat és a szlovákiai magyarság prob­lémáinak a megoldását szor­galmazó dokumentumot juttattak el az állami és pártvezetéshez. A pozsonyi Üj Szó hétfőn beszámolt arról, hogy no­vember 22-án a pozsonyi magyar diákság összefogása érdekében megalakult a Magyar Diákszövetség. A Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolya mai Érvényben. 1989. december 5-én Vételi Közép- Eladási Devizanem árfolyam, 100 egységre, forintban Angol font 10 026,66 10 036,70 10 046,74 Ausztrál dollár 4 997,66 5 002.66 5 007,66 Belga frank 171,52 171.69 171,86 Dán korona 927,74 928,67 929,60 Finn márka 1 528,87 1 530,40 1 531,93 Francia frank 1 054,57 1 055,63 1 056,69 Holland forint 3 194,49 3 197,69 3 200,89 Ír font 9 498,08 9 507,59 9 517,10 Japán yen (1000) 446,40 446,85 447.30 Kanadai dollár 5 489.20 5 494,69 5 500,18 Kuvaiti dinár 21 586,25 21 607,86 21 629,47 Norvég korona 940,87 941,81 942,75 NSZK-márka 3 602,37 3 605,98 3 609,59 Olasz lira (1000) 48,88 48,93 48,98 Osztrák schilling 511,68 512,19 512,70 Portugál escudo 41,32 41,36 41,40 Spanyol peseta 55,93 55,99 56,05 Svájci frank 4 015,83 4 019.85 4 023,87 Svéd korona 1 005,26 1 006,27 1 007,28 Tr. és cl. rubel 2 747,25 2 750,00 2 752,75 USA-dollár 6 396,01 6 402,41 6 408,81 ECU (Közös Piac) 7 315,58 7 322,90 7 330.22 Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok a november 21-i közlésnek megfelelően vannak érvényben. (MTI) Michel Rocard francia mi­niszterelnökkel folytatott egyórás megbeszélést hétfőn Párizsban Pozsgay Imre ál­lamminiszter. A nap folyamán találkozott Jean-Louis Bian­cóval, az Élysée-palota főtit­kárával, Mitterrand elnök személyes képviselőjével. Laurent Fabius, a nemzet­gyűlés elnöke ebédet adott Pozsgay Imre tiszteletére. Megbeszélést folytatott az államminiszter Raymond Barre volt miniszterelnök­kel is. A francia kormányfővel folytatott egyórás tárgyalás során pozsgay Imre a kétol­dalú kapcsolatokról szólva rámutatott: a két ország vi­szonyát a hagyományosan jó kulturális, tudományos és po­litikai kapcsolatok jellemzik. Nem először vetődik fel azon­ban, hogy mindkét részről kívánatosnak tartják a gaz­dasági kapcsolatok fejleszté­sét. Magyarország ma első­sorban a francia működő tő­ke közreműködésére számít Michel Rocard a francia kormánv mélységes rokon­szenvéről biztosította a ma­országi politikai fejlő­oest. Lehetségesnek és kívá­natosnak tartotta, hogy Ma­gyarország különleges meg­állapodásokat kössön az Európai Gazdasági Közös­séggel. A kormányfő egyet­értett azzal, hogy a francia működő tőkének nagyobb mértékben lehet bekapcso­lódnia a magyarországi gaz­dasági program végrehajtá­sába. Jean-Louis Bianco Fran­cois Mitterrand elnök sze­mélyes üdvözletét tolmácsol­ta: az elnöknek brüsszeli utazása miatt nem volt mód­ja a személyes találkozásra. Az Élysée-palota főtitkára kifejtette: az elnök már ké­szül újabb budapesti útjára. Bianco aláhúzta; Franciaor­szág támogatja Magyaror­szág felvételét az Európa Ta­nácsba. Laurent Fabius, a nemzet­gyűlés elnöke Pozsgay tisz­teletére adott ebédjén a résztvevők különösen nagy érdeklődést tanúsítottak a magyarországi politikai fej­lődés kérdései iránt. Tájé­koztatást kértek az állammi­nisztertől Magyarország kül­földi adósságállományáról, az adósságszolgálat kezelésének módjáról, a Nemzetközi Va­lutaalappal folytatott tárgya­lásokról. Laurent Fabius megismételte, hogy Magyar­ország számithat a nemzet­közi intézményekben és azo­kon kívül is Franciaország támogatására. Raymond Barre volt mi­niszterelnök, az ismert köz­gazdász a Pozsgayval folyta­tott megbeszélés során derű­látóan ítélte meg a két or­szág gazdasági együttműkö­désének lehetőségeit. Elmon­dotta: véleménye szerint Franciaországnak előtérbe kellene helyezni a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat, mert Magyarország stabil vállalkozói piacnak ígérkezik és elősegítheti gazdasági kapcsolatok fejlesztését más országokkal is.' A volt kor­mányfő kifejtette: Magyar­országnak nagyobb érdeklő­dést kellene tanúsítania egyes francia iparágak iránt. A hírközlés, a közlekedés, a szállítás és más gazdasági ágazatok terén ugyanis a francia eredmények nem maradnak el más országok mögött. Magyarországon azonban kevéssé ismerik azokat. * Pozsgay Imre este vendége volt az Antenne—2 francia televíziós adó, a francia álla­mi tévé vezető csatornája rendkívül népszerű havi po­litikai vitafórumának, az Igazság órája című adásnak. A magyar államminiszter volt a sok éves műsor első kelet-európai — s Helmut Schmidt után mindössze má­sodik külföldi — vendége,' s az adást a Tvs csatornán mesterséges hold segítségé­vel egész Európa területére sugározták. Az MSZP szegedi elnökségének felhívása Az 1989. évi XXXIV. szá­mú törvény 9. fejezet 41. szakasz 6. bekezdése értel­mében: „Minden jelöltnek, pártnak a választásokra for­dított állami és más pénz­eszközök, anyagi támogatá­sok mértékét, a felhasználás módját — országos összesí­tésben is — a sajtóban nyil­vánosságra kell hozni." Ez a kötelezettség a népszava­zásról szóló 1989. évi XVII. törvény 5. fejezet 20. sza­kasz 1. bekezdés értelmében a népszavazásra, annak pro­pagandaköltségeire is vo­natkozik. A Magyar Szocialista Párt szegedi elnöksége felhívja a népszavazásban érintett pár­tokat, hogy az előbb idézett törvényben megfogalmazott kötelezettségüknek mihama­rabb tegyenek eleget. (OS) Rátkai Árpád Végjáték a Tisza mentén Az állampárt utolsó évei Csongrádban 18. Csongrádban egy-másfél év politikai harcait köve­tően már nem volt kétséges, hogy a helyi pártbizottságok­nak már nincs választási lehetősége: megkezdődött egy merőben új, demokratikus gyakorlat kialakítása. Néhány helyen még állítottak fel ugyan jelölőbizottságokat, do ezek már nem a jelöléssel foglalkoztak, csak regisztrálták a jelölteket, választási bizottságként működtek. Az MSZMP történetében először, a tagság jelölte és a tagság válasz­totta a küldötteket. Nem volt ..jelölómunka", nem volt „káder-előkészítés", meg sem lehetett kísérelni azt, hogy a potenciális ellenjelöltek egy részét ne is jelöljék. Bizo­nyos Számú támogató aláírás gyűjtésével bármely párttag jelöltté válhatott. A megyében 248 fő próbálkozott, közü­lük 162-nek sikerült a jelöltté válás. A siker biztositéka a legteljesebb nyilvánosság volt, s a politikai hangulatot az. elégedettség jellemezte. A 162 jelöltből a párttagság városonként, közvetlen szavazással választotta meg az 55 küldöttet (Kisteleken ettől némileg eltértek, de itt ezt most nem részletezzük.) Mivel azonban már a jelölés is demokratikusan történt, lényegében ez volt az MSZMP történetében az első igazi választás. Ennek a választásnak volt tétje. Nem lehetett nem odafigyelni, nem lehetett „megszavaztatni" a párttagokat. A szavazónak választania kellett a különböző beállítottsá­gú, különböző politikai arculatú jelöltek közül, akik há­romszor annyian voltak, mint a megválasztandó küldöt­tek. Ez a választás már nem volt „párt&zerű" — abban az értelemben nem. hogy nem volt MSZMP-szerű. ,Ji.z MSZMP nevű pártállam elhalását, és egy új, demokrati­kusan működő pőlitikai párt első nagy kampányát kisér­hettük figyelemmel 1989. augusztus-szeptemberében." — írtuk a Délmagyarország hasábjain 1989. október 5-én, Az ezt követő események fényében most még fonto­sabbnak tűnik e választás eredményei nyomán a válasz­tók akaratának, a választáson megmutatkozott tendenci­áknak a felmérése. Mit mutattak e választás eredményei? Hogyan döntött Csongrád megye húszezer párttagja? Nos. a választók mindenekelőtt a fiatalabb jelölteket részesítették előnyben: a küldöttek átlagos életkora 41,5 év, míg a rr.eg nem választott többi jelölt átlagos élet­kora 42,2 év. És rögtön ide kínálkozik még egy összeha­sonlítás: az 1988-as országos pártértekezlet Csongrád me­gyei küldöttcsoportjának átlagos életkora 47,5 év volt." Ez az általános tendencia Szegeden jelentkezett a leg­erőteljesebben. Ha a 78 jelöltet a kapott szavazatok sor­rendjében három, 26 fős csoportra osztjuk, tehát úgy, hogy a 26 megválasztott küldött jut az első kategóriába, a meg nem választott jelöltek pedig a következő kettőbe; akkor a következő képet kapjuk: I. 1—26: 26 fő 39,5 év II. 27—52: 26 fő 41.4 év III. 53—78: 26 fő 52,1 év És itt is rögtön megjegyezzük, hogy az 1988 májusi szegedi küldöttek átlagos életkora 48,6 év volt. Három városban, Hódmezővásárhelyen, Szentesen és Kisteleken ezzel ellentétes tendencia érvényesült: itt a küldöttek átlagos életkora magasabb volt. mint a többi jelölté. Legidősebbek a hódmezővásárhelyi küldöttek, át­lagos életkoruk 46,8 év, míg a többi, meg nem választott vásárhelyi jelölté csak 40,3 év. Figyelemre méltó még a nök arányának alakulása a küldöttek között. Ez a megyében 14,5 százalék. Amíg azon­ban Szegeden a nőjelöltek fele küldött lett — tehát ők jobbari szerepeltek, mint a férfiak —, addig a többi vá­rosban a nőjelölteknelc csak egy negyede lett küldött, a községekben pedig a nőjelöltek közül senki sem. Hogy Szegeden a választók a nőket előnyben részesítették. azt más adatok is alátámasztják': a szegedi küldöttek 19 szá­zaléka, mig a meg nem választottak 13 százaléka volt nő. Különösen feltűnő, hogy van a megyében három konzervatív város, amelyekben összefüggés van a fiatalok és a nök háttérbe szorulása között.' Ezekben a választók nem egyszerűen az idősebbeket, hanem kifejezetten az idős férfiakat preferálták. v Átlagos életkor, év Nők aránya, % küldöttek többi jelölt küldöttek többi jelölt Hódmezővásárhely 46,8 40,3 0 22,2 Kistelek 45,5 38,7 0 0 Szentes 45,4 38,6 0 17,6 Csongrádban a fiatalításhoz hasonló erővel mutatko­zott meg egy másik tendencia is, ez pedig a képzettség előnyben részesítése. A küldötteknek több mint háromne­gyede diplomás, de még a meg nem választott jelölteknek L. tebb mint fele felsőfokú végzettségű. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom