Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-23 / 304. szám

1989. december 23%, szombat DM] [magazin ® Karácsonyok delmagyarorszag 1910-1956 A jóságot és szeretetet pedig beszélték. dalolták, zenélték és faragták és festették és játszották és az eröszakot, a hatalmat gyakorolták. (Juhász Gyula: Újszövetség - 1918.) EGY ÉJ A NYOMORTANYÁN A szegedi templomok elött tipikus koldusok állanak és ülnek naponkint. Mindegyik más-más típus, de mindegyik hasonló egymáshoz a nyomor miatt: mind szomorúan fásult arcú, mind kónyörgö szemű, de mind cinikus is. Annál jobban, mennél inkább idősebb és őszebb. Rendesen külön csoportban ülnek az asszonyok, míg a férfiak inkább egyenkint könyörögnek. Mind panaszkodik. A kérdésünkre kivétel nélkül ugyanegyet mondanak. Hogy fösvények már nagyon az emberek. száz közül ha egy akad olyan, aki legtöbbször mérges arccal rézkrajcárokat dob. Megjegyzik, hogy ez azért van, mert olyan nagy a drágaság és az élhetetlenség. hogy a szegény embernek jobb volna, ha fölfordulna! (1910.) PÁRTHARCOK AZ ORSZÁG ÉRDEKEI KÖRÜL A vad pártszenvedély az ország szemeláttára csinált legutóbb politikai ügvet egy tisztára gazdasági kérdésből, abból, hogy mikor lépjenek életbe az új adótörvények. A gazdasági kérdéseknek a politikai élet örvényébe való lecibálását fölötte vészesnek tartjuk, mert hiszen ilyen esetekben pártérdekek istápolására rántják eló a kereskedelem és az ipar érdekeit, amiket pedig nem szabadna odaadni korteszászlók kiabálójelmondatának. (1912) * A város a sebesült katonáknak. A Szegeden fekvő sebesült katonák karácsonyára a város ezer koronát szavazott meg. Ebből az összegből minden katona két szivart és cigarettát kapott, nemzetiszínű szalaggal átkötve. Ezenkívül megkapja minden katona Ditrói Nándor dr. hangulatos költeményét... (1914) KARÁCSONY ELÓTT játékoskedvü katonák hóembert gyúrtak és kitették a drótakadályok elé őrszemnek. Sapkát nyomtak a fejébe, az oldalához, karót tűztek, olyan délcegen állt ott. mintha ezen múlna a háború szerencsés kimenetele. Éjjel a sötétben készült az óriási méretű hóőrszem, az ellenséges lövészárokban. — pedig alig néhány lépésnyire volt — nem vettek észre semmit. A mieink éjjelenként szépítgették... Közben persze az ágyúk is dolgoztak... Félórai borzalmas tüzelés után hírhozó se maradt az ellenségből. A legénység ujjong, énekel, mikor a lelkesedés csillapodik, a zászlósnak eszébe jut valami. Odamegy a kapitányhoz és tisztelettudóan megkérdezi: — Kapitány úr. jelentem alássan a legénység tudni szeretné, hogy honnan kapta az ellenség a géppuskatüzet hátulról. — A százados mosolyog és a fényszórót a hóemberre irányíttatja. A hóember háta levált és a belsó üregből gépfegyver csöve kandikál eló. A géppuska tetején kis karácsonyfa, apró gyertyákkal, az egyik ágon jászol, benne a kis Jézus... (1915) Egy hétgyermekes anya kérelme. A következő levelet kaptuk. Tisztelt Szerkesztőség, bocsánatot kérek, hogy bátorkodom írni. de nagyon szegény vagyok és nagy szegénységben vagyok hét gyermekemmel. Ha lenne szíves a tekintetes Szerkesztőség részemre és gyermekeimnek egy kis jövedelmet szedni össze valami részről, hogy kapnék egy kis tűzifára valót, hogy bírnék venni és szegénységemen segíteni. (1918) KARÁCSONYKOR NINCS VILÁGÍTÁS A szénínség még mindig nem enyhült és így a cseh szénszállítmányok megérkezéséig Szeged továbbra is sötétben marad. A hatóság mindent elkövetett, hogy legalább a karácsonyi ünnepek alatt lehessen világítani a lakásokat, ez a törekvése azonban nem járt sikerrel, mert a karácsonyi ünnepekre tartogatott néhány vagon szenet is felemésztette még az erősen korlátozott áramszolgáltatás is. (1919) EMBEREK A RONGYOK KÖZÖTT (Fénykép a makói rongypiac hódításáról) A rongypiac a háború elött akkora volt, hogy egy főtéri ház frontja elött elfért A háborús években egyszerre Itd * tmmütMtmma KASS-szálloda \ Szinház-tér, Stefánia séta ry mellett. € Modern, minden komforttal berendezett 60 szoba, , j| központi fűtés, hideg és meleg vízvezeték minden % szobában. Villanyvilágítás, fürdőszobák. Külön ffir- || dők. lakosztályok 2-3 szobával. Városi és interur- || ban telefon. Safe-Dcposil. Hall, fényes télikert. Nagy hangverseny és bankett-termek. Elegáns tágas étterem. 0 Pilseni sörcsamok. Nagy elegáns kávéház. Nyári © helyiségek. Villamos megállóhely. Mérsékeli árak. - © A nagyérdemű közönség pártfogását kéri a tulajdonos © Kass János 1 © Utazó uraknak kedvezmény. gj © © ®©©®©©©©©©©©©©®®©®®©©®®®®©©©s®®®®©© sokasodni kezdtek a rongyok és az emberek a rongyok körül... Ma tömegekben sodródnak ide az emberek. Nemcsak a vevők. hanem az eladók is... Az ócskapiacnak büféje van. A jobb sarkán sülttököt árulnak, a püspöki kápolna felé esö szélén tökmagot. Két fillér egy fertály s kézmelegítés céljából egy fillérért lehet melegíteni a kezeket a szénparázs felett illatozó magvakban. (1933) A KARÁCSONYI SZERETET NYOMÁBAN A segélyesek száma különösen a karácsonyi hétben szaporodott meg. Az állandó havi segélyezettek száma 905. népkonyhai ellátásban 57. menzai ellátásban ugyancsak 57 valamikor jobb időket látott személy részesül. Ezeknek gyógyszerrel való ellátása is a népjóléti ügyosztály feladata... A város mindent megtesz, amit szegénysége s nagy küzdelmei mellett megtehet a nyomor enyhítése érdekében. Kitűnő és áldozatkész segítőtársakat kapott a családgondozó nővérek személyében. akik a Szeretetházat, az Árvaházat vezetik, valamint ellátják a központi népkonyhát, ezt a fontos szociális intézményt, amely naponta 400—500 szegény gyermeket juttat meleg ebédhez és tejozsonnához Szegeden. (1944) PÁRTHÍREK Az ünnepekre való tekintettel a szerdai pártnapok elmaradnak. Kádervezetói értekezlet az ünnepre való tekintettel hétfőn elmarad. (1945) HIRDETÉSEK Aranylánc, lópokróc, tábori ágy, cipöbör talpfáért, lisztért elcserélhető. Kövér kacsát vagy pulykát elcserélnék pongyolaanyagért. Ebédlószékek. gyémántgyűrű, bőrmellény élelemért elcserélhető. Keresek cserébe élelemért, esetleg sóért 16-os puskát és töltényt. (1945) * A dorozsmai piacon Rákosi elvtárs beszéde után. Rákosi elvtárs ébersége megint keresztülhúzta a nyerészkedők, ingyenélók könnyű pénzkereseti lehetőségét azzal, hogy javaslatára a kormány eltörölte a jegyrendszert és szabadpiacot rendelt el... Persze, azt nem látják meg azok. akik még ma is a klerikális-, vagy kulákbefolyás alatt állnak, hogy Dorozsma mit kapott a felszabadulás óta... minden becsületes dorozsmai dolgozó saját szemével gyözödött meg arról, hogy ezalatt a pár év alatt községünk nagyobb fejlődést ért el. mint 200 éves fennállása óta. Ennyi ajándék után kötelességünk, hogy az állammal kapcsolatos feladatunkat teljes egészében teljesítsük. hogy Rákosi elvtárs irányításával megvalósíthassuk. a boldogabb életet. (1951) * A Rákosi-rezsim eltörölte a karácsonyi ünnepek második napját — mint ahogy más hagyományos magyar ünnepeket is eltörölt. Az októberi megmozdulás egyik eredménye az is, hogy most valamennyien otthon lehetünk a fenyőillatú szobában, szülőink és gyermekeink meghitt körében... rajtunk, dolgozó magyarok összefogásán múlik, hogy minél előbb elűzzük a gondot, a bánatot és már jövőre boldogabb, békésebb karácsonyunk legyen. (1956) ÜJ SZÖVETSÉG Majdnem kétezer év óta annyi gyűlölettel beszéltek és cselekedtek a szeretet nevében, hogy ideje volna már utána nézni, hogyan is gondolják azt a békét és szeretetet?... Háromszázhatvannégy napig egymást ölni, apró túszúrásokkal. a modern technika minden vívmányát igénybe véve és egy napon szépen odaáHni az aranyfüstös fenyő alá, amely örökzöld, mint az emberi naivság és elhitetni a világgal, hogy az evangélium nem csupán ige. hanem vér és valóság?... Egyszer már föl kellene ébrednie, öntudatra eszmélnie, önérzetre kapnia és hatalomra jutnia a jóságnak is, a szeretetnek is. az emberségnek is, amely nemes, dicső, szent és oktalan és szerencsétlen. (Juhász Gyula, 1918) Összeállította: KELEMEN MÁRTA és NYILAS PÉTER Nyújtsd a két kezed! „írnátok már valami szépet és jót, egy kis humánumot" — mondogatták ismerőseim e nyár derekán, amikor az újságok hasábjain javában tombolt a felszínre bukkant megannyi szenny. Humánumot? Ebben a kaotikus állapotában leledző országban, ahol egyik napról a másikra kiderült, hogy hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon, ahol értéknek kikiáltott hamis illúziók és még hamisabb emberek lepleződtek le, ahol egynéhányan sebtiben — az új időknek, új szeleikor — álarcot váltottak, ahol egykori elvbarátok válnak perlekedve, osztozkodva, mint egymást meggyűlölt hajdani szerelmesek, ahol valaha egy csónakban evezők döfnek egymásba, avagy köpnek vissza abba a fészekbe, ahonnan szárnyra keltek, ahol aljas és alantas akciókra énidegen a reakció, ahol a meghökkentés mértéke kikezdi a lélek tűrőképességét? A kevésbé harcosak pedig eloldalognak egymás mellett. A maguk lelki-fizikai nyomorába süppedve szenvednek, s ebből az önsanyargató, önemésztő, önsajnáló révületből legfeljebb a nagy tragédiák mozdítják ki őket, segítő karnyújtásra ösztökélve. A városszerte megdöbbentő hír néhány hete jelent meg lapunkban. Egy házaspár haláláról tudósított a szörnyű adalékkal: két árvát hagytak maguk után. akiknek nincs közeli hozzátartozója. Már a hír megjelenésének napján félszázán telefonáltak vagy jöttek személyesen a szerkesztőségbe azért, hogy azonnal örökbe fogadják a két gyermeket. A többség nem magánypótló önérdekből, hiszen gyermekes házaspárok is vállalták volna a két kis idegent. De hála a gondviselésnek — mint később kiderült — élnek a nagyszülők, és támogatásra készen az édesanya testvérének családja. A maguk három gyermeke mellett ók vállalják — közösen a nagyszülőkkel — az árvák felnevelését. Öt gyereket maguk körül tudni a legnagyobb boldogság, de a lélek melege mellett adni. mi csak pénzért vásárolható, már-már teljesíthetetlen kihívás. Az anyagi gondok enyhítésében azonban segít az édesapa egykori munkahelye, a Démász, ígéretük szerint mindaddig, amíg az árvák nagykorúvá nem íesznek. Telexen érkezett a kérés. Bizonnyal a világ valamennyi szerkesztőségében lekopogták a gépek egy caarshaltoni kórházban fekvő, gyógyíthatatlan beteg kisfiú utolsó kívánságát, óhaját a halhatatlanságra, hogy bekerülhessen a Guiness rekordok könyvébe. Azt kérte az emberektől, küldjenek neki üdvözlőlapot azért, hogy ö birtokolhassa a világon a legtöbb, képeslapon érkezett jókívánságot. Hányan mozdultak a kérésre? Ki tudja, mint ahogyan arról sincs hírünk, a kisfiúnak volt-e még ideje örülni a neki küldött üdvözleteknek. Akadtak, akik nem tudtak beletörődni a megmásíthatatlanba, s az utolsó kívánság teljesítése mellett még megpróbálkoztak változtatni a változtathatatlanon. A hódmezővásárhelyi állati fehérjéket feldolgozó vállalat munkatársai nagy nehézségek árán szereztek Béres-cseppeket, bízva a csodában — és a szer oly sokak által vitatott erejében —, és elküldték Angliába a kisfiú életét megmentendő. A most négy és fél éves Alexandra két esztendővel ezelőtt, karácsonykor betegedett meg. A jelentéktelennek tűnő kis influenzából agyhártyagyulladás lett, aminek következtében megsérültek a hallósejtek, s a kislány számára azóta csendes a világ. Hogy életben maradt, mindennél fontosabb, de egy szülőnek beletörődni a hangoktól megfosztás tragédiájába lélekgyötró próbálkozás. kivált akkor, ha úgy tűnik, van még remény. Az NSZK-ban éló magyar sebészprofesszor. Bánfai Iván közel száz fülmútétet végzett már. amelyek során egy apró készüléket épít be a süket gyermek fülébe, felerősítendő a hangokat. Csakhogy ez az apró kis készülék 31 ezer nyugatnémet márka. A műtét és az utazási költség legalább 500 ezer forint. Magyarok számára megfizethetetlen összeg. Alexandra szülei mégis próbálkoztak, de nem remélték, hogy a Mai Nap-ban megjelent, adakozásra szólító cikk után hamarosan meglesz a pénz, amelynek 80 százalékát a szülők munkahelye, a Dégáz, valamint az Országos Kőolajipari Tröszt adta, de hozzájárult az Innovációs Bank és számtalan ismeretlen ember, akik a Mai Nap címére küldték el adományaikat. Az összegyűlt pénzből megvehető az a mikroszkóp és azok a műszerek, amelyeknek segítségével az NSZK-beli fülspecialista, — a Heim Pál Kórházban — elvégezheti a műtétet, s nemcsak a szegedi Alexandrán, hanem másik két sorstársán is. A Heim Pál Kórház professzora. Hirsberg Jenó — aki e műtéti technikát már korábban megtanulta, de műszerek hiányában nem gyakorolhatta — az össznépi adakozásnak köszönhetően Bánfai professzor magyarországi operációbemutatója után — már maga is végezheti a teljes süketségtől megszabadító készülékek beültetését. Alexandra szülei szorongva várják a májust, az operáció idejét. Jóllehet, nincsenek magukra hagyva a várakozás nehéz hónapjaiban, hiszen az egészségünkért felelős minisztérium lelki együttérzéséről biztosította őket. Úgy tűnik, a hétköznapi humánum nem halt meg. Maradt még, legalább mutatóba. Hitem szerint ha kevesebb lélekölő nyilat lődöznénk egymásba, talán nemcsak a tragédiák idején jutna erőnk a segítő karnyújtásra. KALOCSAI KATALIN Karacsonyi ajandek Akkor már hetek óta tudtam, hogy meg fog halni. Ó maga mesélte. „Tudja. Tamás, nagyon megkönnyebbültem, amikor az a német orvos azt mondta: rendezze el a dolgait, nem sok ideje van hátra. És tudja, miért könnyebbültem meg? Mert még a halál közelségének bizonyossága is jobb, mint bizonytalanságban várni, meddig bírom még. Belül úgy is érzi az ember, hogy vége. akár megmondják neki, akár nem." Szorongva léptem minden alkalommal a kórterembe: vajon ott találom-e még az ágyán. „Jöjjön!" — derült fel szenvedésektói megöregedett, hetvenévesnek látszó arca, amikor meglátott. Pedig alig múlt még ötvenéves. „Képzelje, karácsonykor meghaltam" — mondta olyan hangsúllyal, mint aki valami érdekeset olvasott az újságban, s arról akar beszámolni. „Hetente háromszor visznek dialíziskezelésre. Akkor, karácsony reggelén nagyon rosszul voltam, elvesztettem az eszméletem is. Amikor magamhoz tértem, elkezdték a kezelést, még beszélgettem is az ápolókkal. Csak utólag tudom, pár perccel később megállt a szívműködésem. Rögtön riasztották az újraélesztő csoportot, és pontosan két óra múlva érkeztem vissza ismét erre a világra. Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatom magam. Kevesen vannak, akiknek megadatik, hogy elmesélhessék: hogy halnak meg. Fokozatosan sötétedett el körülöttem a világ, s ugyanilyen fokozatossággal halkultak el a hangok is. Nem volt teljesen sötét, csak szürkén homályos minden, amikor lebegni kezdtem. Úgy éreztem, hogy fölemelkedek néhány méter magasra, s amikor lenéztem, saját magam láttam a kezelóágyon. Körülöttem nyüzsögtek az emberek. Még azon is elgondolkodtam: ez képtelenség, hogy láthatnám saját magam. De tovább lebegtem. Aztán előttem fénykörök jelentek meg, sorban, egymás után. S a testem megindult ebben a kivilágított fényalagútban. Lassan haladtam előre, de közben még hallottam visszhangos hangokat. Egy idő után teljes csönd vett körül, s a fényalagút végén napkeltéhez hasonló, vakító világosság fogadott. Valahonnan ömlött a fény. de nem jutottam a közvetlen közelébe: lassan kezdtem visszasodródni. Amikor viszszajutottam a fényalagút bejáratához, ismét a szürke homály vett körül, s egyre erősödtek a hangok. Nem értettem, mi történik velem, de kiáltozásokat hallottam magam körül. Ez kíváncsivá tett. s kinyitottam a szemem. Abban a pillanatban diadalmas kiabálást hallottam. Egy doktornő azt mondta: jó reggelt, üdvözlöm a Földön! Lehet, hogy néhány bordáját eltörtük, de legalább életben van... Most már csak arra lennék kíváncsi, vajon más is így éli-e meg a halálát. Ez fájdalommentes volt. Talán jobb is lett volna, ha nem hoznak vissza. Ki tudja, sikerül-e még egyszer ilyen simán meghalnom. Egyébként a_ kezelés megkezdésekor a feleségem is benn volt. O vette észre a gép jelzéseiből, hogy megállt a pulzusom. Egyedül miatta nem sajnálom, hogy újból élek. Bár az újraélesztéskor kiküldték, annak a két óra küzdésnek ő is tanúja volt. így viszont tudtam neki adni valamit karácsonyra, aminek örült. Egy kis hosszabítást az életemből." Sokáig hallgattunk. Én azzal küzdök, hogy ó ne lássa a könnyeimet. Ö talán azon gondolkodik, mennyi időt tartogat még számára új élete. Nehezen szánom rá magam a távozásra, s fölteszem magamnak azt a kérdést, amit mindig, amióta tudom a megváltoztathatatlant: vajon most találkoztunk utoljára? Hangsúlyosan mondom: viszontlátásra! — s az ajtó felé indulok. Már nyitnám, amikor utánam szól: „Tamás. ígérjen meg valamit! Ugye. eljön a temetésemre?" — kérdi, mintha csak arra kérne: kísérjem el a fogorvoshoz, mert egy kicsit tart tóle. Mázsásnak érzem a kilincset, amikor lenyomom. Áprilisban váltottam be az ígéretemet. BALOGH TAMÁS