Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-02 / 286. szám

1989. december 2., szombat 141 DM magazin Újabb terrorhullám Százötven éves fenyegeti Európát a Pesti Műegylet Nyomasztó, elgondolkodtato hírek erkeznek Német- és Olaszföldról. A tavirati irodák jelentése szerint a nyu­gatnémet Vörös Hadsereg Frakció (RAF — Rote Armee Fractio) és az olasz Vörös Brigádok (BR - Brigute Rosse) elnevezésű terrorszervezetek — megszakítva az eddigi mosolvszüne­Ict, felvették egy mással ..a diplomáciai kapcsolatokat" és közös platformot hoztak létre. A rendőrség már 1988 nyarán — reszben milánói, részben romai kons­pirációs lakások felderítése során kéz­rekerült dokumentumok és levelek alapján — valószínűsítette, hogy a két szervezet megtette a bekülés útján egymás felé vezető ut egy-egy szaka­szát. A teljes bizonyosságra azonban 1989. március 1-jéig megvárni kellett. Ezen a napon jelentette be ugyanis a Vörös Brigádok ünnepélyes keretek között, hogy a RAF-fal — a Hans Tietmeyer bonni pénzügyi államtitkár ellen 1988 őszén elkövetett merenylet otu — fennálló akcióegységét tovább kívánja erősíteni. Közismert, hogy egy-egy • terrorista csoport önállóan, elszigetelten is mérhetetlen anyagi és erkölcsi pusztítást képes a társadalom­ban véghezvinni. A szélsőséges szerve­zetek együttműködése következteben pedig a rombolás, a kár még hatványo­zottabb lett. Valószínűnek tartom, hogy a RAF és a BR a közös tevékeny­ségükre vonatkozó megállapodással — mint más terrorszervezetek hasonló aktusai — egy újabb pusztító terror­hullám magját vetette el. „ Meg kell semmisíteni az imperializmust katonailag, nemzetközi méretekben... " (Ulrike MeinhofT) „Mélységes mély a múltnak kútja", merítsünk belőle bátran abból a cél­ból. hogy a szélsőbaloldali modern terrorizmus 1968 ota datálódó törte­nelmének néhány igazán véres lapja a fenti feltevés megalapozottsagái iga­zolja. 7Vmodern nemzetközi ttrrorizirfüs palettáján a szélsőbaloldali csoportok összefogása nem új keletű jelenség. Az ötlet szülőatyja a nagy konspirátor hí­rében álló. olasz milliárdos könyvki­adó Giangiacomo Feltrinelli volt, aki „Itália 1968: Politikai gerillaháború" címmel 1968-ban adta ki diverzáns esz­méinek summázatát. E müvében adja közre a szélsőbaloldali csoportok nem­zetközi akcióegységére vonatkozó fel­hívását . Alma már 1970-ben megvalósulni látszott, amikor háromnapos „csúcsta­lálkozóra" hozta össze a leghíresebb terrorista vehetőket. A találkozón •részt vett a hetvenes evek közepén világhírnévre szert tett Andreas Baa­der és Renato Curcio is. Feltrinelli 1971 októberében újabb kísérletet tett az anarchista csoportok országhatáro­kat átlépő csúcsszervezetének megte­remtésére: 60 illegális csoport képvise­lőit hozta össze egy firenzei találko­zóra. A tanácskozás pontos lefolyása -nem ismert, de hogy nem zárult ered­mény nélkül, azt jelzik a '70-es évek nemzetközi terrorizmusának kínos realitásai. A teljesség igénye nélkül — kizáró­lag a RAF. illetve a BR altat végrehaj­tott legfontosabb terrorcselekmények ismertetésére szorítkozva — kísérlem még a Firenzében kialakult laza szö­vetkezés véres következményeinek csokorba gyűjtését. 1972. május 11-én bomba robbant az NSZK-ban állomásozó V. Amerikai Hadtest frankfurti főhadiszállásán és a közeli tisztikaszinóban, amelynek kö­vetkeztében egy ember meghalt, négy megsebesült. Másnap, május 12-én az augsburgi rendórfönökség és a mün­cheni Tartományi Bűnügyi Hivatal fa­lait razta meg detonáció.Május 19-en a hamburgi Springer-házban, a jobbol­dali sajtókirály üzleti központjában robbantak bombák. S végül 24-en a heildelbergt amerikai főhadiszálláson működésbe lépett pokolgép három ember halálát okozta. A közvélemény ezt a hónapot találóan „sokkoló hó­nap"-nuk nevezte el. A merénylete­kért a RAF vállalta a felelősséget. Olaszországban 1974-ben elrabolják Mario Sossi genovai helyettes államü­gyészt. akit a rendőrség még kiszaba­dít a „nép börtönéből". Nem volt ek­kora szerencséje Francesco Coco ge­novai fóállamügyésznek. akit sofőrjé­vel cs testőrével egy ütt 1976. június 8­an gyilkolt meg brutális módon a Vö­rös Brigádok terrorszervezet. Az NSZK-ban 1977-ben nvilt utcán lelövik Siegfried Buback föállamü­gvészt, s pisztolylövések végeznek Frankfurt melletti lakásában Jürgen Ponto bankárral is. Ezt követően Kölnben Hans Martin Schleyer gyá­rost rabolja el a RAF, akit hosszabb fogvaturtás után megölnek. Szinte azonos forgatókönyv szerint 1978-ban a Vörös Brigádok foglyul ejti, majd meggyilkolja Aldo Murót, az olasz Kereszténydemokrata Part elnökét. Az ma mar történelmi teny, hogy a hetvenes évek legtöbb, legborzalma­sabb és politikailag legkényesebb ter­rorcselekményeit Európában a RAF, illetve a BR hajtotta végre. Ezért is realisnak tűnik egy újabb terrorhullám víziója akkor, amikor a szóban forgó két szervezet szövetkezéséről értesü­lünk. A hetvenes evek „sikereinek" kö­szönhetően a RAF a hasonlo mentali­tású csoportok többségének elismeré­sétől övezve a szélsőbaloldali terroriz­mus képzeletbeli középpontjába ke­rült. A nyolcvanas evek elején a RAF regenerálódott és potolta a hetvenes evek végén 'elvesztett' vezérkárát. A sorok rendezése után sikertelen kísér­letet tett egy egységes „Gerilla, ellen­álló és antiimperiulista front" létreho­zására. Az euroterrorizmus ördöge — amelyet a korábbi nyugatnémet bel­ügyminiszter Friedrich Zimmermann festett a falra — ekkor még pem jelent "pteg. Alkalmanként azonban a RAF a francia Action Directe (AD) és a belga „Hurcoló Kommunista Sejt" elneve­zésű tcrrorszervezetekkel együtt haj­totta végre akcióit. 1986 februárjában Frankfurtban az ,.Antiimperiulista és antikapitalista nyugat-európai ellenállás" kongresz­szusán csaknem ezer ember jött össze az európai radikális baloldali terror egyesítése céljából. A szimpózium le­hetőséget biztosított az ún. autonó­moknak arra, hogy a RAF antiimperi­alista harcának alapelveit megismerje. Az autonómok zöme egyetértett ugyan az antiimperialista politikával, de nem volt hajlandó elfogadni a RAF­terrort, mint harci módszert. A balol­dali terror totális egyesítése tehát ak­kor sem sikerült. A szélsőbaloldali modern terroriz­mus történelmének lajait kettesével lapozgatva eljutottunk a bevezetőben már említett eseményig: a RAF és a BR a csatabárdot elásva akcióegységet hozott létre. A példák is azt bizonyítják, hogy a terrorista csoport szövetkezesei min­dig újabb és újabb terrorhullám szeiz­mográfjai is egyben. Különösen nagy u potenciális veszély akkor, ha a szélsó­baloldal két legerősebb, leghírhedtebb terrorszervezete koprodukció kereté­ben kiván Európa politikai színpadán „maradandót alkotni". A címben sejtetett vízió bekövetke­zésének realitását alátámasztandó, be­fejezésül álljon itt egy 1989. március 15-én kelt BR-dokumentumból szár­mazó idézet. A citátum arról tanúsko­dik, hogy a Vörös Brigádok jövőbeni akciói — egy új stratégia megvalósí­tása érdekében — az 1993-ra tervezett nyugat-európai belső piaci integráció létrehozásának megtorpedózására irá­nyulnak: ,.A nyugat-európai politikai szövet­kezés. (értsd: a nyugat-európai belső piac) ellen egységes politikai alapon indított tamadás megvalósítja a BR és a RAF vezető szerepét az "Antiimpe­rialista Harci Szövotség« kialakításá­ban, valamint megszilárdításában, és ez elvezet a konkrét fogalmakon ke­resztül a forradalmi stratégia új fázisá­nak kialakulásához". CSISZÁR TIBOR Magyarországon, ahol sajátos tör­ténelmi adottságaink folytán nem vol­tak királyi gyűjtemények, csak az 1800-as évek közepén alakultak mú­zeumok, képtárak. Addig a közönség és a művészek is csak templomokban és néhány magángyűjteményben lát­hattak festményt, szobrot. A rendszeres kiállítások első hazai intézménye a Trefort Ágoston által kezdeményezett, 1839-ben alapított Pesti Műegylet volt. Célkitűzése: a honi művészet és művészek pártolása, az ízlés nemesítése, a művészet fej­lesztése. rendszeres kiállítások rende­zése — vásárlások és múlapok készí­tése által. Elnökül Fáy András írót választották, az elnökségben helyet foglalt Eötvös József, Trefort Ágos­ton. Barabás Miklós, s az alelnöki tisztet Kossuth Lajos vállalta fel. A pest-budai polgárok ötforintos rész­vényösszeget fizettek be, amiért in­gyen látogathatták a kiállításokat, múlapokat kaptak, és részt vettek a festmények sorsolásán. Liszt Ferenc egy hangversenyének teljes bevételét (1377 forintot) ajánlott fel az egylet megalapításához. Trefort, Serényi gróf, Lukács Mó­ric, Grimm Vince fogott össze a mű­egylet első tárlatának megszervezé­sére. „Hogy a tárlatra alkalmas képek legyenek — írta Barabás Miklós —, Bécsbe utazott Grimm, sorra járta a művészeket és a műárusokat." Sikerült is 1840. június 8-án az elsó kiállítást tető alá hozni a Redoutban, a Vigadó épületében. Kiállítottak 7 szobrot, 30 vízfestményt, építési raj­zot, 3 dagerrotípiát, 279 olajfest­ményt. Nagy sikere volt Markó Ká­roly négy festményének, Molnár Jó­zsef és Brodszky Sándór tájképeinek, Barabás Miklós. Tikos Albert, Kiss Albert arcképeinek, a velencei szár­mazású Marastoni Jakab 21 olajképé­nek. A műegylet később állandó kiállító­helyiségeket bérelt a Diána fürdőben, hogy a vidékről Pestre érkezők is mindig láthassanak műtárgyakat. Részvényesei 1856-ban már ötezren voltak. így aztán egyre több képet kellett kisorsolni, mert a közönség körében ez volt a legfőbb vonzerő. Csakhogy a műegylet nem állt hiva­tása magaslatán. Egyre több képet válogatott ki sorsolásra, egyre ol­csóbb áron, így aztán a „legigénytele­Barebás Miklós Galambposta című festménye a műegylet kiállításának egyik nagy sikere volt nebb munkákat vitte a közönség kö­rébe". A sok olcsó, gyenge minőségű kép a nyárspolgárok ízlését úgy ahogy kielégítette, de nem terjesztette az igazi művészetet, ahogy az egylet ko­rábban ígérte. Nem töltötte be hivatá­sát a magyar művészet és művészek pártolása terén sem. Ezért éles bírála­tok is érték a sajtóban a múegyletet. Frankenburg Adolf Emlékiratai­ban így vélekedik: „Múegyletünk. melynek feladata lett volna a honi művészetet és művészeket pártolni, ezeket minden alkalommal mel­lőzte... éppen olyan időben, midőn leghöbben buzogtunk nemzetiségünk és honi iparunk (a védegylet alapítá­sával) s művészetünk felvirágoztatása mellett... Annyi bizonyos, hogy a Pesti Múegyietnél magyartalanabb egylet nem volt a hazában! Híre is járta, hogy a hazai művészek az önér- , zet és becsület sugallatát követvén, elszakadni akarnak e hazafiatlan irányban sáfárkodó egyesülettől, s kü- ' Jöri egyesületet kívánnak alkotni, mely egyedül honi művészektől fogad és állít ki műveket." így is lett. 1861-ben megalakult az Országos Magvar Képzőművészeti Társulat, s a műegylet 1869-ben vég­leg megszűnt. KÁDÁR MÁRTA Mi pusztul el Erdélyben? Nehéz művészeti értékeket összehasonlítani, de ha nincs Erdély műemlékeiről összefoglaló átte­kintés, megkísérelhetjük egy erdélyi megye és Csongrád megye középkori műemlékeinek az ösz­szevetését. A középkori Udvarhelyszékról 1981­ben jelent meg Dávid László számos rajzzal és fotóval illusztrált kötete. Eszerint megmaradt: 5 várrom. 4 udvarház, 40 román stílben készített templom. 15 falkép, 10 kazettás mennyezet, 26 új építményű gótikus templom. 14 templom gótikus tornyot kapott. Csongrád megye középköri emlékeit ket kezen össze tudjuk számolni, a román korbán húzták tel a Demeter-tornyot, később gótikus átépítést kapott. Az alföldi gótika remeke az Alsóvárosi templom. Kiszombor rotundájának ott is megvan a párja. Tápé középkori temploma nagyon hasonlít az udvarhelyi kistemplömökra. A pusztaszeri rom az ásatás következtében szinten rangos emlék lett, Óföldeak középkori templomának is van a székely templomok között párja. Csomorkányban és Me­zókopáncson csak romok vannak. Csongrád me­gyét u török uralom tette pusztává, a török és tatár Erdélyben is sokszor végigdúlta a Kükülló és Momorod völgyét, az épen átlő templomok mellett a jegyzékben itt is szerepel 11) romos templom. Udvarlielyszék keleti részén azonban ott emel­kedik a Hargita, mely kitünó építőkövet adott. A 12 — 13. szazadban megtelepedő székely határőrök az alföldi jobbágyoknál szabadabb közösségben éltek, ezek a templomok néhány szakember veze­tésevei úgy épülték, hogy szekereken hozták az építőkövet, a meszét, a fizikai''munkának nagy részét maguk végezték. A falvak nagy resze már a 13. században templomot kapott, sok helyen 2-3 falunak volt közös temploma. A lakosság növeke­désével mindenütt megépült a saját templom. A 14. században indult meg a templom belső kiíes­tésc. a legkedveltebb természetesen Szent László harca a kunok ellen volt. három képben mutatják be az indulást, á harcot és a győzelmet. A 16. században sok helyen került kazettás mennyezet a belső tér fele. szintén díszítésekkel. Sok helyen megmaradt a középkori harang, s néhány szerta­PAPP GYÖRGY METSZETE tási tárgy (a szárnyas oltárok közül csak egy maradt fent). A reformáció idején a legtöbb gyülekezet református vagy unitárius lett. Áz állandó török veszély miatt a templom körüli temetőt erös kőfal­lal vették körül, van, ahol bástyák is vannak a sarkokon, s több helyen a később épült torony nem a templomhoz került,hanem az erődítmény kapuja felett emelkedett lőrésekkel. 1910-ben Udvarhely megyében (az erdós hegy-' ségek miatt is) mindössze 123712 lakos éit 135 településen. Tehát az" átlag áz, ezer lakost sem közelítette meg. 1910-ben öt községbén a lakosság 2U0 to alatt volt. Magának a megyeszékhelynek. Udvarhelynek is csak 9928 lakója volt. Sem a kiegyezés után, de a román uralom elsó időszaká­ban sem kapott ipart. 1960-ban a város lakossága 14450, elsősorban néhány szomszédos község oda­csatolása folytán. A népfelesleg már a múlt században Bukarest felé vette a vándortarisznyát. 1938-ban a Székely­földről Bözödi Györgynek jelent meg szociográfi­ája — Udvarhely még ekkor is a legmagyarabb megye volt. 91%-nyi magyarsággal. De 1934-ben már 126 román állami iskola volt, ahol a gyerme­keknek a szünetben sem volt szabad magyarul beszélni. A megye második központjában, a szín­magyar Székelykeresztúron nem volt egyáltalán magyar tisztviselő, a betelepített 100 román tisztvi­selő számára a megye és a község pénzén építettek templomot. A gazdag műemléki anyagból mutatóban érde­mes néhányat kiemelni. Agyagfalván volt az egész székely közösség évi fegyverszemléje. Kökerítéses gótikus temploma van, a torony is a kerítésben van lőrésekkél. Felsöboldogfalván 1974-ben a műem­léki felügyelőség tárta fel A királyok imádása c. festményt, mely az erdélyi képanyagon belül is magas szintet képvisel. Firtos vára a határvédelem­nek egyik támpontja-volt, a XVIII. században még szerzetesek lakták, amióta elhagyták, romladozik. Énlaka szép kazettás mennyezetével emelkedik ki, Nagygalambfalván 1970-ben bukkantak szépen megrajzolt falfestményekre: Szent Erzsébet, Má­ria megkoronázása. Szent Dorottya. Székelydálya templomában a szentély felsó falán nyolc címer sorakozik, mivel ott van Lénárt alvajda címere is (1501 — 1526), könnyen meghatározható a festés kora. Székelyderzs templomát a művészettörténeti könyvek is be szokták mutatni, a templomot ötbás­tyás és harangtornyos erődítmény veszi körül. Az épület külsőleg és belsőleg is a gótika mintapéldá­nya. A Szent László-legenda itt is megtalálható, kriptájában két szép reneszánsz sírkő van. Székely­udvarhely középkori műemléke a kerek templom, mely a kiszomborihoz hasonló. A felsorolásban csak a középkori emlékek szerepelnek, nem szerepelnek a barokk templo­mai, kastélyai. A középkori emlékeknek ez a gazdag tára nemcsak a magyar múlt emléke, hanem az európai kultúra keleti bástyája is. GIDAY KÁLMÁN \

Next

/
Oldalképek
Tartalom