Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-14 / 296. szám

4 1989. december 14., csütörtök (Folytatás az 1. oldalról.) megbízatásának ideje letelik; ha az államfő — amennyiben megvan rá a jogköre — fel­oszlatja, vagy ha önmaga mondja ki feloszlását. Ez a három lehetőség nem újkele­tü, mint ahogy az alkotmány ás a választójogi törvény azon rendelkezései sem: ha a Parlament mandátuma, meg­bízatása bármely okból lejár, három hónapon belül új Or­szággyűlést kell választani. A szavazás napja előtt 93 nappal pedig a köztársasági elnöknek ki kell tűzni a vá­lasztásokat. A kérdés tehát az; a man­dátum lejártának és a vá­lasztások kiírásiinak időpont­ja összefügg-e egymással? E kérdésre a válasz az — mu­tatott rá Soltész István —, hogy ha az Országgyűlés nem rövidíti le megbízatása idejét, akkor június 8-a előt­ti időpontra nem lehet kiírni a választásokat. Ha ezt a köz­társasági elnök a Parlament akarata nélkül mégis meg­tenné, akkor megsértené az Országgyűlés szuverenitását. Az Országgyűlés tehát szu­verén módon határozhatja meg mandátuma lejártának időpontját. Egyetlen jogsza­bály sem korlátozza abban, hogy a plénum a decemberi ülésszakon kimondja felosz­lásának tényét, és meghatá­rozza; ez a döntése mikor lép érvénybe. Villámlátogatás a szigeten Zsivkov npártonkívüli Todor Zsivkovot,. Milko gúlag hozta a Központi Bi­Balevet és Vladimír Zsiv- zottság. A gyorshír a BKP kovot kizárták a Bolgár Központi Bizottságának Kommunista Pártból. A ki- szerda délutáni üléséről ér­zárási határozatot egyhan- kezett. Elítélték '68-at Az érintettek is Németh Miklós miniszter­elnök tegnap reggel Kovács László külügyminisztériumi államtitkár kíséretében egy­napos hivatalos látogatásra a brit fővárosba érkezett. Németh Miklóst a nagykö­veti rezidencián kereste fel a magyarországi érdekeltsé­gekkel is rendelkező Róbert Maxwell, a Mirror-csoport lapkiadó cég tulajdonos-el­nöke. Rövid megbeszélésük után a magyar kormányfő Sir Geoffrey Howe miniszterel­nök-helyettessel találkozott hivatalában. Azt követően Margaret Thatcher minisz­terelnök asszony hivatalos fogadtatásban részesítette magyar vendégét, majd a Bős—Nagymaros miniszterelnöki reizidencián megkezdődtek a brit—ma­gyar kormányfői megbeszé­lések. Németh Miklós Mar­garet Thatcher társaságában díszebéden vett részt, ame­lyet a brit kormány adott tiszteletére. A magyar kormányfő a délután folyamán John Ma­jor pénzügyminiszterrel folytatott tárgyalásokat. A Westminster-palotában ta­lálkozott Neil Kinnockkal, az ellenzéki Munkáspárt ve­zérével, és eszmecserét foly­tatott alsóház külügyi bizottságának tagjaival. A miniszterelnök nemzet­közi sajtóértekezlettel zárta hivatalos programját Lon­donban. Géppuskát tessék! A szovjet fegyveres erőket érintő jelentós csapat­csökkentési és leszerelési intézkedések nagy mennyi­ségű hadfelszerelést tettek feleslegessé. A gépjármű­vek, vontatók, híradástechnikai és más haditechnikai eszközök népgazdasági hasznosítására nyílt „árubörze" Moszkvában, a Szokolnyiki-parkban. Működik azon­ban már jó ideje egy feketepiac is, ahol nem éppen népgazdasági célokra lehet fegyvereket kapni. A leszereléshez, p>ersze, t"mmi köze e piac árfo­lyamainak. A szovjet belügyminisztérium adatai sze­rint Moszkvában egy pisztoly 800 rubelért (valamivel több, mint 15 ezer forintért) kapható. Egy Kalasnyi­kov-géppisztoly sem sokkal drágább ezer-másfél ezer rubelnél. Egy szövetkezet és egy kutatóintézet közösen — természetesen illegálisan — különleges ötvözetből még golyóálló mellényt is gyártani kezdett a szerve­zett alvilág számára: darabonként 1300 rubelért ér­tékesítették azokat, amíg le nem buktak. Adakoznak a 24-ek r lljra vitatják? Nyilatkozatban ítélte el a csehszlovák parlament az öt VSZ-tagállam 1968-as cseh­szlovákiai beavatkozását. A november 17-i rendőrakció kivizsgálásával kapcsolat­ban az azzal megbízott par­lamenti bizottság . megálla­pította Milos Jakes és Mi­roslav Stepan politikai fe­lelősségét és mindkettőjük visszahívását javasolta a törvényhozásból. A csehszlovák szövetségi parlament határozatot foga­dott el, amelyben a nemzet­közi jog normáinak és a szuverén államok közötti kapcsolatok elveinek meg­sértéseként elitélte az öt VSZ-tagállam 1968-as cseh­szlovákiai katonai beavat­kozását. A parlament azt hangsúlyozta, Csehszlovákia nép>e képes lett volna ön­állóan megoldani életfon­tosságú problémáit, megva­lósítani a demokratikus szo­cializmust. A katonai be­avatkozás lehetetlenné tet­te a helyzet politikai meg­oldását, hozzájárulta gazda­sági és társadalmi reformok felszámolásához. A november 17-i esemé­nyeket kivizsgáló parla­menti bizottság megállapí­totta, hogy Milos Jakes volt főtitkár és Miroslav Stefcin volt prágai pártvezetö poli­tikailag felelős a rendőri beavatkozásért, Stepan köz­vetlenül befolyásolta az akciót, ezért felmerülhet nemcsak a politikai, hanem a bűnügyi felelőssége is. A parlamenti bizottság a poli­tikai felelőssége miatt Jakes és Stepan visszahívását in­dítványozta a törvényhozás­ból. Jakes, aki nem volt hajlandó elismerni a politi­kai felelősségét, és újabb meghallgatást kért a parla­menti bizottságtól, az ülé­sen lemondott képviselői mandátumáról. A bős—nagymarosi víz­lépcső építkezéseinek leál­lítását ajánlja mindkét rész­ről a Rudé Právo hasábjain Hardi Féter, a Magyar Kül­ügyi Intézet igazgatója. Hardi a Rudé Právónak adott nyilatkozatában kije­lentette: A magyar Parla­ment döntéséből semmi olyan nem következik, hogy a magyar fél végleg leállí­totta volna a konkrét mun­kálatokat a bös—nagymaro­si létesítményen. Ezért nem igaz, hogy a Parlament dön­tése az 1977-es kormány­szerződés megszegését je­lentené, mint ahogyan azt Csehszlovákiában helytele­nül értelmezték. — Csupán arról van szó — fűzte hoz­zá a külügyi intézet igazga­tója —, hogy a Parlament jóváhagyása nélkül nem le­hetne tárgyalásokat kezdeni a szerződés módosításáról. Utalva a radikális cseh­szlovákiai változásokra, ki­jelentette: a magyar állás­pontot, amely korábban nem talált pozitív csehszlo­vák visszhangra, újra meg­vitathatják. Megfelelő időt kell adni arra, hogy mind­két fél alaposan átgondol­hassa a további döntést. Azt javasolta, hogy a téli idő­szakra állítsák le mindkét részen a munkálatokat, le­hetővé téve ezzel mind a magyar, mind a csehszlovák vezetőségnek, hogy olyan döntést hozzon, amely a leg­jobban megfelel a csehszlo­vák és a magyar nép való­di érdekeinek. Szerdán délelőtt 10 óra­kor kezdődött a brüsszeli Egmont-palotában a Len­gyelország és Magyarorstzág reformjainak támogatásában a nyár óta részt vevő 24 nyugati tőkés ország — az OECD tagjai — külügymi­niszteri értekezlete. 'A meg­hívottak közül először Krzysztof Skubiszewski len­gyel külügyminisztert hall­gatták meg, aki beszédében körvonalazta a lengyel poli­tikai és gazdasági átalaku­lást, lengyel törekvéseket problémákat és igényeket. Ezután került sor Horn Gyu­la felszólalására. Miután nyilatkozatának szövegét már előzőleg írásban kiosz­tották, a magyar külügymi­niszter annak leglényegesebb politikai elemeit emelte ki. A magyar felszólalásnak jó fogadtatása volt a résztvevők körében. Több kérdés hang­zott el olyan témákról, mint, hogy az árak liberalizálása mellett miként szándékozik a kormány meggátolni az inflációt, milyen részesedésre számíthat a magántulajdon a vegyes vállalkozásokban, mi­lyen középtávú gazdasági el­képzelések léteznek? Délutánra a 24-ek hozzá­szólásaival folytatódott az értekezlet. Addig már elér­te az i milliárd dollárt a len­gyel stabilizációs alapra tör­tént felajánlások összege. A közösség bizottsága ösz­szesítéseket tett közzé a 24­ek által eddig a két ország­nak felajánlott támogatásról. Habsburg Ottó és a csoda Becslések a munkanélküliségről Jövőre az.ÁBMH pnég nem tart százez­res munkanélKuliségtől. A munka nélkül maradók viszont mindenképpen számít­hatnak segítségre — mondotta Munkácsy Ferenc, az Állami Bér- és Munkaügyi Hi­vatal foglalkoztatáspolitikai és területi fő­osztályának vezetője az MTI munkatársá­nak azzal kap' -olatban, hogy Németh Miklós miniszterelnök a közelmúltban be­jelentette: a rubelelszámolású export erő. teljes csökkentese miatt néhány hónapion belül a munkanélküliek száma elérheti a százezret. A nagyarányú munkanélküliség irányába hat az is, hogy gyorsították a veszteséges vállalatok felszámolásának ütemét. Az ABMH a segélyezésen kívül támo­gatja az átképzést, a munkanélküliek igénybe vehetik a megemelt, 400 ezer fo­rintos újrakezdési, pályakezdő kölcsönt. Hozzájárulnak, a munkahelyteremtő fej­lesztésekhez Is. Bizonyos kritikus körze­tekben több más támogatási forma is ren­deíkezésre áll. Az Országos Érdekegyezte­tő Tanács akkor minősíthet egy vagy több gazdálkodó egységet kritikus körzetnek, ha az adott helyen legalább ezer munka­hely szűnik meg. s e dolgozók 25 száza­léka nem tud elhelyezkedni. Ilyen körzet­té minősíthetik azt a területet is. ahol a segélyezett munkanélküliek száma az ak­tív keresőkhöz képest eléri az 5 százalé­kot. Az ilyen kritikus körzetekben a dol­gozók ig&nybe vehetik a maximálisan 24 havi átlagkeresetet jelentő állami végki­elégítést, az 500 ezer forintos áttelepülési kölcsönt. A végkielégítést kiegészíthetik a már említett 400 ezer forintos vállalkozói hitellel. A kritikus körzetekben igényel­hető a 200 ezer forintos, műhelyben vagy technikai eszközökben megnyilvánuló juttatás is. „Pillanatnyilag nem te­kinti magát magyar elnök­jelöltnek" Habsburg Ottó, de végleges döntése a ma­gyarországi helyzet további alakulásától függ. A Pán­európai Unió elnöke, az Eu­rópa Parlament NSZK-beli képviselője ezt Párizsban jelentette ki, kedden este, azon a vacsorán, amelyet a francia föderalista mozga­lom rendeizett. „Ugy gondolom, hogy Közép-Európa népei számá­ra hasznosabb, ha az Euró­pai Közösség keretein belül folytatom tevékenységemet" — hangoztatta felszólalásá­ban. Egyebek között súlyos hibának minősítette, ha Ke­let-Európa számára valami­féle új Marshall-tervet akar­nának kidolgozni, mert sze­rinte nem az egyes álla­mokkal, hanem az ott mű­ködő, vagy újonnan létrejö­vő vállalatokkal kell gazda­sági együttműködést kiala­kítani, és annak a piacgaz­daság megteremtését kell szolgálnia. Ügy vélte azon­ban, hogy lehetséges egy „kelet-európai gazdasági csoda" — hasonlóan ahhoz, amely a háború után az NSZK-ban következett be. Habsburg Ottó elkerülhe­tetlennek tekinti a német újraegyesítés megvalósulá­sát, amelyet szerinte a nagy­hatalmak elleneznek, ám a német nép meg akar terem­teni. Willkommen, Herr Kohl! Helmut Kohl nyugatnémet jelentette be tegnap délutáni szövetségi kancellár decem- sajtóértekezletén Hans Klein ber 16-a és 18-a között szövetségi miniszter, a bonni Magyarországra látogat — kabinet szóvivője. 2. München Dorozsmója Nyár volt, gyönyörű . .. Bár írhatnám, de ez nem igaz. Az a nyár, az évszázad leghidegebbike volt Bajorországban. Novemberi viharok dúltak júliusban, így szobánk fogsá­gában múlattam az időt. Az örök mozgáshoz, változatos­sághoz szokott életstílus után úgy „működtem", mint va­lami megzavarodott komputer, amelybe rcssz programot tápláltak. A magány és az elszigeteltség érzésétől menti meg magát, aki nem nyáron kezdi NSZK-beli tanulmányútját vagy külföldi munkáját. Nyáron kiürülnek a munkahe­lyek, valósággal kihalnak a lakóházak, bezárják kapuikat a könyvtárak, közösségi intézmények, klubok. Amint az iskolaévnek vége, szinte varázsütésre veszik a sátorfáju­kat — lakókocsijukat, szörfjüket, csónakjukat, hajójukat — a családok, és kutyástól, macskástól, papagájóstól, maj­mostól avagy lovastól, útra kelnek. A „Ferien" elsó nap­jaiban óva intek minden honfitársamat, hogy a német autobahnokra merészkedjék: ez azonos az életveszéllyel, no meg az időt és benzint rabló vesztegléssel. Egész Ba­jorország ott zsúfolódik ilyenkor az utakon, és látszólag elég jól tűri a magyar vérmérsékletnek cseppet sem ajánl­ható cammogást, az elviselhetetlen kipufogógáz-felhőt. Az ország útjainak teljes bénulását megakadályozandó, a kü­lönböző tartományokban különböző időpontokban kezdő­dik az iskolai vakáció (Bajorországban akkor július 21­étől szeptember 5-éig tartott). Mig ez idő alatt német ba­rátaink ismerőseink. szomszédaink elmenekültek az esős A li tájakról, én. térképpel a kezemben, igyekeztem föl­leuezni U n terse h 1 e issheimot. Ez a település München Dorozsmája. Persze nagvobb, korszerűbb, gazdagabb és tisztább, mint a mienk. Szép­érzékemet is inkább pedáns rendezettségével, mintsem bravúros tervezésű és díszes kivitelezésű épületeivel ra­gadta meg. Engem valósággal elbűvölt (mi minden kópés elbűvölni idegenben egy szegedi magyart!), hogy létezik az útépítésnek ez a tökélye: sehol egy ravaszul megbújó kis gödröcske a járdán, s nem ázom el. ha autó suhan el mellettem. Sehol nem áll meg a víz: egyszerűen tudja az útját. Minden, gondosan „beszegett" járda lejt kissé az úttest felé. de a? úttest is lejt a csatornanyílások irányá­ban — hosszában és széltében is —, így aztán a fegyel­mezett patakocskák kötelességtudóan igyekeznek a föld alá. Én, sárhoz szokott (lehet azt megszokni?) magyar csak ámultam és irigykedtem. Dorozsmai, algyői, móra­halmi, újszegedi lakosok, ha ilyen gondos-pontos útépí­tőink lennének nekünk is! Olyanok, akik nem adnak ki „férces" munkát a kezük közül, akik szépen „elvarrják" az út szélét. S ami fokozatos sárgulásomhoz további okot adott, az a széltében-hosszában kiépített biztonságos ke­rékpárút-hálózat. A járdától szintkülönbséggel és fehér sávval elválasztott aszfalton bárhonnan elérhető az S-Bahn állomása, a szupermodern, mozgólépcsős bevásár­lóközpont, a piac, a kulturális központ szerepét is betöltő tanácsháza, vagy ellenkező irányban a sportpályák és a fedett uszoda, a Realschule, a gimnázium vagy bármelyik általános iskola. S jellemző az embert — a legkisebbeket — védő figyelmesség, hogv a településen elgurított gom­bolyagként szerteszét futó kerékpárutak mentén, levegő­ben függő, üstdobnyi táblák, földre festett jelek hívják föl a figyelmet: tessék vigyázni, erre iskolás gyerekek köz­lekednek! Reggelente el is indul a diákok hada az éppen divatos 5, vagv 10 sebességű, nagykerekü versenykerékpá­rokon az iskolába, ahol — megint csak csodálkozik a ma­gvar — istállónvi. fedett kerékpártárolók fogadják őket, ahová beköthetik „jószágukat", méghozzá erős lakattal. Merthogy eme jármű olyannyira népszerű, hogy szemér­metlenül lopják is, mihelyt alkalom kínálkozik rá. Ha nem az egészet, csak azt, ami leszerelhető. Az egyik napsütéses reggelen hosszabb útra szánták cl magukat, a család élősködő nötagjai: nekivágtunk a térképen zöldre lestett térség fölfedezéséhez. Utcánk, a Feldstrasse végén, közvetlenül a jegmagasabb bérház mö­gött, valóban mező terült el, amelyből egyre nagyobb fa­latokat kebeleztek be a gyorsan épülő, négyszintes, „réz­veretű" szalagházak. A leendő lakók ringó búzatáblában, pirosló eperíöldekben gyönyörködhetnek, ha kinéznek az ablakból. No meg serénykedő schleissheimiekben. akik maguk szedik hajlongva a friss gyümölcsöt, egyet a szá­jukba, egyet a kosárba pakolva. Kutyasétáltatók, kocogok, kerékpárosok tartottak velünk a mezei úton. A távolban a városka stadionjának reflektorai ágaskodtak a magasba, amott a gimnázium, ősztől lányom munkahelyének csupa fém és csupa üveg épülete tükrözte vissza a napsugarakat S a mezei út végén elénk tárult az erdő. Igazi, romantikus utakkal, „csörgő patakokkal" szabdalt, fenyő- és avarillatú erdő. A tornapálya gyakorlatait befejezvén, az országúton ta.áltuk magunkat — és Oberschleissheimben. Amelynek kastélyáról olvastam korábban, de a személyes találkozás teljesen rabul ejtett. A park kovácsoltvas kapuja mögött egy kis Versaille tárult elénk. Igényes mérnöki és technikai fö.készültség szüleménye a három kastély, a park és a víz esztétikai egysége A távoli folyó vizét csatornán át vezettette ide a régebbi, késő reneszánsz kastélyt építtető választófeje­delem, Maximilian, még 1626-ban. Ez a csatorna ma is szabályozott patakként öleli körbe a kastélykertet, partján vadkacsákat, hattyúkat etetnek a látogatók. Az 1701—4-ig épített reprezentatív, a réginél nagyobb, díszesebb ós gaz­dagabb, új épületet és a távoli, vele szemközti kis lust­heimi vadászkastélyt hársfákkal övezett, pompás virág­ágyásokkal díszített sétány köti össze. A hosszan elnyúló díszmedence partján bandukolva, az otthoni, hársfavirág­tól illatos Teleki utca járt az eszemben. Aztán meg a há­romméteres, szabályosra nyírt sövénykerítés, a mértani formájúvá metszett örökzöldek, a növényekből épített la­birintusok láttán a városgazdálkodási vállalatra gondol­tam. a Stefániára* meg az újszegedi ligetre. Amikor meg a háború alatt csaknem teljesen lebombázott s ma ere­deti szépségükben álló kastélyok termeiben ámultam az aranvozott oszlopok, a márványlépcsők, a freskók és a kiállított, meisseni porcelánok láttán, megint csak eltűnőd­tem. Háború pusztított itt is. háborút vesztették itt ís, r'csis micsoda különbség! Mi, mint akiket az elméit vsnkét évben újabb kór támadott volna meg, békeidőben b csak pusztultunk tovább ... (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom