Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-13 / 269. szám

1989. november 13., hétfő (Folytatás az 1. oldalról.) nöke és Claudio Martelli megbeszélést tartott. Az esz­mecserén fontosnak ítélték országaik, valamint az MSZP és az Olasz Szocialis­ta Párt közötti együttműkö­dés szélesítését. Nyers Rezső kifejtette, hogy az olasz kül­politikának történelmi jelen­tőségű és összeurópai hatású felismerése a közép-kelet­európai térség, így hazánk felé a határozott nyitás. Or­szágunk belpolitikai folya­matainak kiszámíthatóságát Magyarország nemzetközi megítélése szempontjából is mindketten fontosnak tar­tották. Az MSZP elnöke sze­rint veszélyes lehet, ha a po­litikai átmenet tartósan nél­külözi a választott köztár­sasági elnököt, miközben az országban komoly kormány­zati nehézségek adódhajnak. Nyers Rezsó megállapította, hogy a sztálini politika által Nyugat-Európától elszakí­tott magyar szocialista moz­galomnak ismét meg kell ta­lálnia a szoros kapcsolódási pontokat. Megerősítette olasz partnerének, Bettino Craxi­nak, az OSZP elnökének magyarországi meghívását. Hogyan mentették fel Zsivkovot? Belnémet idegenforgalom Berlinben és a nyugatné­met határ mentén új átke­lőhelyek megnyitásával igye­keztek enyhíteni az NDK hatóságai a tömeges turiz­mus nyomán kialakult ha­talmas torlódásokat és kao­tikus forgalmi viszonyokat. Becslések szerint, egyedül Nyugal-Berlinbe több mint 1.2 millió NDK-állampolgár látogatott át a hét végén, és több százezren használták ki az új rendelkezés adta lehetőségei egy nyugat­németországi átruccanásra. Vasárnap hajnalban az NDK néphadseregének utász alakulatai bontották meg a Leipziger Strasse végén, az egykori Polsdamer Platznn át húzódó falszakaszt. Nyolc órakor a két városrész ve­zetőjének, Erhard Krack kelet-berlini főpolgármes­ternek és Walter Momper, nyugat-berlini kormányzó polgármesternek a Jelenlé­tében nyílt meg az új át­kelőhely Berlin — és Kö­7,ép-Európa — egykori leg­forgalmasabb közterén. A két politikus rövid beszélge­tést folytatott a falon tá­tongó résnél, miután kézfo­gással szívélyesen üdvözöl­ték egymást. Momper kihasználta az alkalmat, és Józanságra in­telte az eufórikus hangulat­ban lévő tömegei. A belügyminisztérium köz­lése szerint, csütörtök esté­től vasárnap délutánig a rendőrség útlevélosztálvai 4.3 millió utazási engedélyt (vízumot) adtak ki NDK-ál­lampolgárok részére. A láto­gató célú, utazásra jogosító vízumokon kívül a fenti időszakban 10 144 személy igényelt és kapott kiván­dorló vízumot. Nyilvánvalóan egyes tu­ristaként útnak induló ál­lampolgárok is meggondol­ták magukat, mert csütör­tök óta egyedül Nyugat­Berlinben 4753 NDK-polgár jelezte letelepedési szándé­kát. Ezzel egyidejűleg az NSZK-ba érkezett NDK-sok közül 11 463 közölte, hogy nem kíván visszatérni hazá­jába. A nyugat-berlini Vilmos császár emléktemplomban rendezett vasárnapi isten­tiszteleten részt vett az NSZK szövetségi elnöke is. Richárd von Weizsiicker, a több száz főnyi hallgató­ság — köztük számos NDK­beli — előtt józanságra in­tett mindenkit „a mély em­beri érzések és politikai változások korában". A je­len időszakban nincs helye a diadal érzésének, a Nyu­gatnak nem szabad előíráso­kat ráerőltetnie az NDK-ra. A gazdasági támogatás bi­zonyára jól jön az NDK­nak, de „a nyugatnémet márkának senkit sem sza­bad agyonnyomnia".' Az NSZK államfője az is­tentisztelet után ellátogatott a Postdamer Platzon meg­nyílt új átkelőhelyhez, ahol átsétált Berlin keleti szekto­rába, és kézszorítással üd­vözölte az NDK határőrsé­gének Jelenlévő parancsno­kát. Egyúttal köszönetét fe­jezte ki az embereket szol­gáló lépésért. Berlinen kivül, ahol a hét­végén öt új átkelőhely nyílt meg a Keletről Nyugatra áramló százezres tömegek előtt, az NDK és az NSZK határán vasárnap tíz új ha­tárátlépő helyet létesítettek. Ennek ellenére a délelőtti órákban a bevált átkelőhe­lyek előtt negyven-ötven ki­lométer hosszú gépkocsiosz­lopok alakultak ki. Bár az NDK határőrei csak futólag ellenőrzik az útiokmányo­kat, mégsem lehetett gyor­sabban haladni. Több ha­tár menti nyugatnémet vá­rosban egyszerűen megbé­nult a helyi forgalom, a Keletről érkező nagyszámú autó miatt. A szombati szófiai lapok részletes beszámolókat kö­zölnek a BKP Központi Bi­zottságának pénteki ülésé­ről, Todor Zsivkov lemondá­sáról és Petar Mladenovnak a kb főtitkárává történt megválasztásáról. Mindez a „Szervezeti kérdések" meg­nevezésű második napirendi pont keretében történt, amelyről azonban a pártplé­num összehívásának két hét előtti bejelentésekor még nem volt szó. Most viszont Georgi Atanaszov miniszter­elnök azt mondta el, hogy a politikai bizottsághoz inté­zett levelében Todor Zsiv­kov már egy évvel ezelőtt kérte felmentését minden párt- és állami funkcióból — egyebek között az általa ja­vasolt, bár még be nem ve­zetett mandátumrendszerre hivatkozva —, a pb azonban akkor ezt nem találta idő­szerűnek. Az utóbbi időben Todor Zsivkov — állítólag — újra szorgalmazni kezdte egy év előtti kérésének teljesítését, azzal érvelve, hogy 80. élet­éve felé közeledik, hogy több mint 30 esztendeje áll a párt és az állam élén, hogy a pártfőtitkári poszt nagy energiát követel, őt pedig már kezdi elhagyni ereje. A politikai bizottságban e kérdésről folytatott vita so­rán „hangsúlyt kapott — ol­vasható a Rabotnicseszko Delo beszámolójában —, hogy a folyamatban lévő forradalmi átalakítást, a megújulási folyamatokat ko­moly nehézségek és problé­mák kísérik. A társadalom­nak nyilvánvalóan sokrétű változásra van szüksége, amelyek megvalósítása sok energiát, feszültséget, s a káderekkel kapcsolatban új döntéseket követel." Mind­ezek alapján a pb egyhan­gúlag elfogadta Zsivkov ké­rését, s ajánlatára a kb szintén egyhangúlag dön­tött. Egyhangú volt Petar Mladenov főtitkárrá jelölé­se is, szavazáskor azobban egy ellenszavazatot kapott. A bizalmat megköszönve Mladenov sikraszállt azért, hogy „Bulgária korszerű, de­mokratikus jogállammá vál­jék", hogy elkülönüljenek egymástól a párt- és az ál­lami funkciók, hogy „a glasznoszty a párt- és álla­mi politika elveként szilár­duljon meg", s hogy a BKP ezek — nem a hatalom, ha­nem a tekintélye — alapján legyen a szocialista Bulgária vezető ereje. Teljes támoga­tásáról biztosította a Szov­jetunióban 2ajló folyamato­kat és szoros kölcsönös együttműködést szorgalma­zott a többi szocialista or­szággal is. Végül azt hang­súlyozta: a bulgáriai átala­kítást „egyedül és kizárólag a szocializmus keretében, a szocializmus nevében és a szocializmus útján" képzeli el. A politikában ismeretlen t mm •• | | r szo az orokke Tüntetés- és szesztilalom Megvan rá az esély, hogy Magyarország a jövő év vé­géig tagja legyen az Európa Tanácsnak. Ezt a vélemé­nyét hangoztatta Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió el­nöke, az Európai Parlament képviselője sajtóértekezletén, amelyet szombaton Bécsben tartott időszerű nemzetközi kérdésekről. Magyarország számára az Európához való közeledés el­ső fontos lépése lehet, hogy belép a szervezetbe. A kö­vetkező ilyen lépésnek kí­nálkozik az EFTA-tagság megszerzése, s ez annál in­kább hasznosnak látszik, mert az Európai Parlament­ben most tanulmányozzák: miként lehetne az EFTA-t úgy megerősíteni, hogy tag­jainak utat teremtsen az EK felé. A Közös Piachoz való magyar csatlakozás feltehe­tően hosszabb időt vesz igénybe, mert az országnak nagy gazdasági nehézségei vannak, de jogos a remény, hogy ki tud majd lábalni ezekből — mondta a tekinté­lyes politikus. A kelet-európai demokra­tizálásban — amelynek fel­becsülhetetlen hatása lehet a földrész egységének létreho­zására nézve — kezdettől fogva Magyarország tölti be nehéz körülmények között az éllovas szerepét. Kérdésekre válaszolva Habsburg Ottó ismertette ál­láspontját azokról a magyar­országi kezdeményezésekről, amelyek az ország köztársa­sági elnökévé való jelölését célozták. Ezen a fórumon is közölte, hogy az elgondolást visszautasította, mert nem tartaná helyesnek, hogy az elnökválasztás megelőzze a szabad országgyűlési válasz­tást, továbbá úgy véli, hogy Európa-politikusként betöl­tött tisztségeiben többet tud tenni Magyarországért. Hoz­záfűzte: a jövőre nézve nem zárja ki teljesen egy ilyen felkérés elfogadását, már csak azért sem, mert a poli­tikában nincs helye a „soha­sem" vagy az „örökké" szó­nak. nok így válaszolt: „Védel­mezzük és kérlelhetetlenül kérjük számon a mindenkori kormánytól és pártoktól a szocializmus eddigi vívmá­nyait: a lelkiismereti sza­badságot, az ingyenes okta­tást és gyógyítást, az olcsó lakbéreket, a munkához va­ló jog tényleges érvényesíté­sét, és így tovább. Tiltako­zunk az állami termelőtu­lajdon reprivatizálása, a bel­és külföldi tőke kezére ját­szása ellen ... Leplezzük le és verjük vissza a közigaz­gatás és a rendfenntartó erők szétzüllesztésére, meg­bénítására irányuló nyílt tö­rekvéseket; a hisztérikusan fokozódó személyi hajszát, amelyben egyes hírközlő szervek és a gyorsan kiala­kult botránysajtó, a régi tagkönyvét köpönyegforga­tással feledtetni akaró né­hány bértollnok jár az élen. A sok újsütetű demokratát is leplezzük le, akik más füle mögött keresik a vajat a maguké helyett..." Kószó József a gyakorlati teendőkről beszélt. A vitá­ban elhangzott, hogy Szege­den és a megyében „ befeje­zés előtt áll egy burzsoá visszarendeződés ..., ömlik a sajtóból a burzsoá propa­ganda", s ez ellen tenni kell. Többen fölvetették, hogy a megújuló pártban csak „tisz­ta kezű és szívű" emberek­nek van helyük. Bár az ideiglenes szerve­zőbizottság tagjai óvták a jelenlevőket a szélsőséges megnyilvánulásoktól és a személyeskedéstől, számosan nem tudták fékezni indula­taikat; a mozgalom árulójá­nak nevezték Pozsgay Imrét, és a budapesti MSZMP-szer­veződések vezetőiről vallott rossz véleményüket sem rej­tették véka alá. Az „aktíva" után Komó­csin Mihálytól kértem inter­jút, ám elhárította, mond­ván, Őt ide meghívták mint MSZMP-tagot, eljött, mert párttag volt és maradt, de. nincs szándékában vezetői feladatokat vállalni, kérdez­zem hát a vezetőket. Dr. Krajkó Gyula válaszolt kér­désemre: nincs erkölcsi alap kizárni néhány régi elvtár­sát, az egykor az illegalitást is vállaló munkásmozgalmi embereket. Így Komócsin Mihályt sem, aki azonban funkciót nem kaphat. Ozvald Imre, a volt mun­kásőr baráti kör intézőbi­zottságának titkára elmond­ta: az aktíván résztvevők túlnyomó többsége, szerinte 90 százaléka a baráti kör tagja volt. A munkásőrség­gel ez a kör is megszűnt, de tagjai együtt maradnak az MSZMP-ben, sőt most olyan volt munkásőrök is léptek be a pártba, akik korábban nem voltak MSZMP-tagok. A gyűlésen ott volt és föl­szólalt a már megalakult makói MSZMP-szérvezet képviselője is. Szavaihoz kapcsolódott egy ősz hajú hölgy: Kijelentette, a megye nemcsak ebből a két város­ból áll, fontos feladat, hogy a kommunisták minden te­lepülésen megszerveződje­nek; hiszen az országot aranytálcán kínálták föl a jobboldalnak, s most az ősz hajúak dolga lett megakadá­lyozni a jobboldali fordula­tot. „Ez a harc lesz a végső" — zárta mondandóját, a gyűlés zárásaként pedig a résztvevők elénekelték az Internacionálét. (sulyok) Túladóztatott polgárok Bizonytalan bársonyszék? Heves összecsapás volt a rendőrség. és körülbelül ezerhétszáz tüntető köz'átt, pénteken délután, és este, Kisinyovban, a Moldáviai SZSZK fővárosában. Amint a helyi ATEM hírügynök­ség munkatársa az MTI tu­dósítójának telefonon el­mondta: mindkét oldalon használtak lőfegyvert. A szövetségi parlamentben Moldáviát képviselő népi küldöttek közül többen meg­próbálták visszatartani a tömeget az erőszakos cse­lekmenyektől. Ugyanakkor azonban ismételt tüntetésre szólították fel a lakosságot. Az újabb megmozdulást hét­főre tűzték kt. Azt Javasol­ták, hogy a tervezett tünte­tésen a moldáviai kormány lemondását követeljék. Egy nappal később a moldáviai kormány és a Szovjet Köz­társaság Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége megtiltot­ta tüntetések, gyűlések ren­dezését Kisinyovban. Ez a tilalom kihirdetésétől (szom­battól) kezdve visszavonásig érvényes. Ugyanilyen felté­telek mellett megtiltották a Szovjet Köztársaság főváro­sában az állampolgárok bir­tokában lévő rádióadó-ké­szülékek és hangosanbeszé­lők használatát, a szeszes italok árusítását. Semmilyei közlekedési eszközt nem en­gednek be Kisinyov terüle­tére, kivéve a lakosság ellá­tását biztosító szállító jár­műveket. Az ősz hajúak végső harca MSZMP-szervezet alakult Szegeden nMadarak' — a valóságban is Szinte megelevenedett szombaton a hitchcocki lá­tomás egy izraeli kisváros­ban, ahol varjúcsapat táma­dott meg egy lakóházat. A fenyegető tömegben érkező fekete madarak szinte meg­ostromolták a Halfához kö­zeli Kiriat Haimban lévő épületet. A mintegy 70 var­jú három órán át „tartotta megszállva" e. lakóházat: ki­be repkedtek a lakások ab­lakain, megcsipkedték és rettegésben tartották a la­kókat. A rendőrség szerint egy férfi komolyabb sérülé­seket szenvedett. Ornitológusok a támadást csak azzal tudják magya­rázni. hogy a „megostro­molt" ház lakói közül valaki korábban feltehetőleg elfo­gott egy a csapathoz tartozó fiókát Körülbelül 130 taggal meg­alakult szombaton a kom­munista párt, az MSZMP szegedi szervezete. Egyelőre héttagú (később — szándé­kaik szerint — a negyvene­sek korosztályához tartozók­kal és munkásokkal kiegé­szítendő) ideiglenes intéző­bizottságot választottak. En­nek elnöke dr. Krajkó Gyu­la tanszékvezető egyetemi tanár lett; tagjai: Telkes György. Kószó József, dr. Karácsonyi Béla. dr. Kovács Lajos, dr. Gesztesi Ferenc és Babcsán László. A gyűlésen, amelyet az MSZP Eszperantó utcai ter­mében tartottak, körülbelül kétszázan voltak, jórészt nyugdíjas korúak; köztük Komócsin Mihály. volt MSZMP megyei első titkár, és Juratovics Aladár, or­szággyűlési képviselő, aki­nek üzemében (NKFV) Sze­geden elsőként indult meg az MSZMP-szervezés. Dr. Krajkó Gyula még mint az ideiglenes szervezőbizottság egyik tagja nyitotta meg az „aktívaülést": nem ismerik el legálisnak és törvényes­nek az MSZMP legutóbbi kongresszusát — mondta: a küldöttek összetétele nem tükrözte az MSZMP-tagság összetételét; míg eddig hűen megvalósították a kongresz­szusok jó és rossz határoza­tait, ezúttal nemet monda­nak — jelentette ki a pro­fesszor. Számukra tehát lé­tezik az MSZMP, s azért gyűltek össze, hogy kilépve az egy éve tartó némaságból és cselekvésképtelenségből, amelybe a sajtó igénybevé­telével gyakorolt lelki terror kényszerítette a kommunis­tákat, megkezdjék a párt új­jászervezését és működteté­sét. * Ezután dr. Karácsonyi Bé­la, az Egyetemi Könyvtár igazgatója — arra hivatkoz­va, hogy nem akar sajtó­pert — fölolvasta előadását „a nemzetközi és hazai hely­zetről, a párt stratégiai és taktikai lehetőségeiről, cél­kitűzéseiről". Hely hiányá­ban csak az MSZMP köz­vetlen céljairól szóló be­szédrészletből idézünk, ab­ban a reményben, hogy nem kell perre mennünk ... Saját kérdésére. hogy milyen reális, vonzó, érthe­tő és propagálható gyakorla­ti célok tűzhetők a párt tag­sága és a tömegek elé, a szó­A parlamenti képviselők vállalkozói frakciója a no­vemberben a honatyák elé kerülő adótörvény-módosí­tást több szempontból is ki­fogásolja. Véleményük sze­rint az újabb igazítás nem szolgálja a gazdasági kibon­takozást, a vállalkozások élénkítését, a műszaki fej­lesztést. Az máris bizonyos, hogy a Parlament ülésszakán heves viták várhatók. Az el­múlt héten a Csongrád me­gyei képviselők is megbeszé­lést tartottak. Takács Imré­nétöl, a képviselőcsoport ve­zetőjétől érdeklődtünk: — Milyen álláspontot si­került kialakítaniuk? — Szilárd, egyseges állás­pontról nem beszélhetünk, azért sem, mert a tanácsko­zás napján kaptuk meg a tervezetet, igy nem állt mó­dunkban tanulmányozni. Egy biztos: minden képvise­lő egyetértett abban, hogy Magyarországon a polgáro­kat túladóztatják. — Némi csökkenés várha­tó ... — Ez csak látszólagos. Nem engedmény, ha figye­lembe vesszük a várható inf­lációt. Különben is, a meghí­vott pénzügyminisztériumi munkatárs túl magabiztosan nyilatkozott. Mintha már el­döntött tény lenne, hogyan módosul az adótörvény. A képviselők feje felett pedig aligha lehet majd nyélbe üt­ni a változásokat. Borzolta a kedélyeket, hogy a kormány semmiből sem hajlandó en­gedni." Az ad hoc bizottság javaslatait teljesen figyel­men kívül szeretnek hagyni. Márpedig ez nem fog men­ni... — Milyen a képviselők hangulata? — Parázsló. Eke Károly független csongrádi képvise­lő például egyenesen felszó­lította Békési László pénz­ügyminisztert, mondjon le! — Miért? — Erősen felvetődik a kormány és a pénzügyi tárca szavahihetőségének kérdése. Az átgondolatlanul megvál­toztatott valutarendelet erre enged következtetni.' — Világosan látható, hogy mire költi a kormány az adónkat? — Nem mindig. Teljes kö­rű elszámolást kértünk. A kimutatás a napokban ke­rült a kezünkbe. Első látás­ra esak akkor lehet elmenni rajta, ha letesszük a földre. — Milyen javaslatokat terjesztenek elő november végén? — Mindenképpen az adó­terhek mérséklése mellett kardoskodunk. En például azért szeretnék síkraszállni, hogy a műszakpótlékot ne adóztassák. Nem lesz könnyű. His2en a húrom évre tervezett adó­korszerűsitési program 1990­re lebontott feladatai, azaz az adórendszer koncepcioná­lis változásainak nyoma sem látható a mostani előterjesz­tésben. Az Európában is pél­dátlanul kemény adórend­szer módosítása egyelőre nem törekszik a teljesít­mény-visszatartó hatás csök­kentésére Továbbra is min­dent a „kincstár" megtöltése motivál. Hogyan is csodál­kozhatnánk ezen, ha újra­gondoljuk a napokban meg­szigorított valutarendeletet: éppen azok nem kaphatnak belőle, akik megtermelik ... R. G. Kisszövetkezet gyakorlott F0K0NYVEL0T keres 1990. januári munkakezdéssel. Lehetőleg felsőfokú végzettséggel rendelkezők, vagy középfokú végzettségű és legalább 5 éves vezetői gyakorlattal rendelkező munkavállalók jelentkezését várjuk. Jelentkezni: Szeged, Huszár u. 8. szám alatt, 7-14 óráig vagy a 11 -432-es telefonon, a szövetkezet elnökénél. A jelentkezéseket titkosan kezeljük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom