Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-13 / 269. szám

79. évfolyam, 269. szám 1989. november 13., hétfő Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint „Kirabolták" a standokat A protokollmegnyitó előtt fél órával még javában fé­nyesítették a múlt hét végi nemzetközi autókiállítás „résztvevőit" a Budapest Sportcsarnokban. Sokukra rá is fért, hiszen saját lábu­kon érkeztek. Igaz, nem túl messziről, csak innen a szomszédból. Nagynevű au­Nagy László felvétele tógyárak bécsi kereskedelmi lerakatai rándultak át hoz­zánk egy hosszabb hétvége erejéig. Néhány nyugatné­met cégnek is egyszerűbb volt bepakolni a teljes stá­bot négy-öt kocsiba, ök se igen bajlódtak a rendszámok leszerelésével. A kiállításról bővebbet lapunk 3. oldalán '»olvashatnak. Párbeszéd az „aranycsapat" kapusával Ha szóba kerül neve,­amellyel az egykori „arany­csapat" összeállítása kezdő­dött, az idősebb sportrajon­góknak azonnal emlékeze­tükbe villan a régi idők iga­zi focija. Bizonyos, a mai labdarúgók is tudják, ki ő, akit most is a világ legjobb kapusai között tartanak szá­mon, akit annak idején méltán illettek a „fekete párduc" jelzővel. Grosics Gyulát jól isme­rik szerte e hazában, de ha­tárainkon túl is, ám talán mégsem árt felidézni — ha csak dióhéjban is — sport­pályafutását. Dorogi szárma­zású, a MATEOSZ, a Teher­fuvar, a Bp. Honvéd és a Tatabányai Bányász kapusa 1947 és 1962 között, a válo­gatott hálóját 86 alkalom­mal őrizte. Nemcsak kitűnő képességekkel rendelkezett, hanem újítással is szolgált: körültekintően irányította a védelmet, együtt élt a já­tékkal, szükség esetén ka­puját messze elhagyva, szin­te negyedik hátvédként há­rított, lehetőséget adva ez­zel a gyors ellentámadások indítására. Tagja volt az 1952-es helsinki olimpián arany-, az 1954-es világbaj­nokságon ezüstérmet szerzett csapatnak. Visszavonulása után Tatabányán és Salgó­tarjánban edzősködött, majd nyugdíjazásáig, 1904-ig a Bp. Volán SC ügyvezető elnöki tisztét látta el. Grosics Gyulával munka­társunk, Gyürki Ernő be­szélgetett, írása a 7. oldalon olvasható. Szegedi kórussikerek Egy lány két aranya Nem hivatalosan kiküldött tudósítónk volt az elmúlt hét végén Budapesten megrende­zett nemzetközi kórusverse­nyen — ugyanis lapunk volt munkatársa, Igriczi Zsig­mond a versenyben szereplő két szegedi kórus sikere hal­latán gyorsjelentést küldött telefonon lapunknak. Esze­rint az 57 kórus pontozásos vetélkedésében mindkét sze­gedi kórus, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola sze­gedi tagozatának, lapunk ze­nekritikusa, Berényi Bogáta vezette női kara és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Ordast Péter vezette női ka­ra is elérte az arany diploma elnyeréséhez szükséges pont­számot. A versenyt a Talentum Kulturális Fórum és a GEMO Koncert- és Utazási Iroda szervezte, a gálaestet tegnap este a televízió köz­vetítette a Budapesti Kong­resszusi Központból. Ha ol­vasóink látták a műsort, akár fel is ismerhették azt az ifjú tanárképző főiskolás hölgyet, Siiló Erzsébetet, aki a versenyben „áténekelt" a zeneművészetisek kórusába, s így hangját adta a két arany diplomához. A legjobb kóru­sok tv-gáláján egyébként az egész or.-zág megismerhette a végzős zeneművészetis hallgatót, Gémes Szilviát: ő énekelte Kocsár Miklós Há­rom női kar című művének szólóját. Útközben - Európához Beszélgetés a tátongó résnél — Nyilatkozik a híres „sógor Az őszhajúak végső harca 1989. november 11-12. Egy hét óta lapunk első oldalán rendre fölmutatjuk az olvasónak az aznapi újság „útitérképét". Ügy hozta az élet, hogy majd minden nap szolgálhattunk szenzáció­val — elég, ha csak városnevekkel utalunk vissza: Ber­lin, Szófia, Kisinyov... Talán bocsánatosnak tartható, ha a soros szerkesztő mindjárt elöljáróban bevallja: ezúttal nem mutathat föl tempóváltásra, veszélyes lejtőre, vagy éppen kapaszkodóra utaló jelzéseket. Mégsem bizonyult egyhangúnak a hét két utolsó napja, legalábbis magyar vonatkozásban nem. Egyet kell értenünk ugyanis azok­kal, akik az Adria—Duna térség négy országának, köz­tük Magyarországnak a jövőbeli szerepét a „közös euró­pai házban" épp a hétvégi találkozósorozatra tekintettel ezentúl meghatározónak tartják. Bécs, Budapest, Belgrád és Róma az európai biz­tonság és bizalom még nem egészen pormentesített ma­kadámján ólyan korszerűsítésre szánta el magát, mely — remélhetőleg — a „tábor" rázós kockakövekkel, sikos ke­ramittal kirakott útjain is kiköveteli a jobbítást. Sokat ígér, hogy külön utat járó (NATO-hoz, VSZ-hez tartozó, semleges és el nem kötelezett) országok indulnak most egy irányba — a négyoldalú tárgyalásokról ezért olvas­hatnak bővebb összefoglalót. Sok más mellett persze... Szó lesz összeállításunkban a német—német közele­dés újabb fejleményeiről, s egy híres „sógor" sajtóérte­kezletéről. Beszámolunk arról, hogy megalakult Szege­den az MSZMP. Munkatársaink tudósítást hoztak az ag­rárreformerek gödöllői tanácskozásáról és álmaink autói­nak budapesti kiállításáról. Zenekritikusunk az Otelló­felújítást ajánlja figyelmünkbe és bemutatunk egy ígé­retes, ifjú tehetséget. A sportkedvelőknek is kínálunk ol­vasnivalót — érdemes hátralapozniuk! Aki pedig már előre szeretne tekinteni — például nincs ma estére, s holnapra programja — az utolsó oldalon kezdje az olva­sást; mert ajánlatunkat ott kínálja a szerkesztő: Pálfy Katalin Hazánk lesz a koordinátor Horn Gyula, a Magyar Köztársaság külügyminiszte­re, Budimir Loncar, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminisz­tere, Gianni De Michelis, az Olasz Köztársaság külügy­minisztere és Alois Mock, az Osztrák Köztársaság külügy­minisztere november 11—12­én megbeszélést tartott Buda­pesten. A tárgyalásokon ki­nyilvánították kormányaik készségét országaik jószom­szédi kapcsolatainak erősíté­sére és sokoldalú együttmű­ködésének fejlesztésére. A miniif.terelnök-helyette­sek sajtókonferenciájával va­sárnap befejeződött a ma­gyar—jugoszláv—olasz— osztrák négyoldalú találkozó. A négy ország külügyminisz­terei, illetve miniszterelnök­helyettesei két napon át ta­nácskoztak Budapesten, az­zal a céllal, hogy körvona­lazzák az Adria—Duna tér­ség szorosabb együttműködé­sének lehetőségeit. Az eseménysorozat záró­rendezvényeként megtartott sajtókonferencián Medgyessy Péter miniszterelnök-helyet­tes, Alexandar Mit'rovics ju­goszláv miniszterelnök-he­lyettes, Claudio Martelli olasz miniszterelnök-he­lyettes és Josef Riegler al­kancellár tájékoztatta a ma­gyar és a nemzetközi sajtó képviselőit. A találkozó résztvevőinek nevében a házigazda, Med­gyessy Péter összegezte rövi­den a találkozó jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy a négy ország kooperációjával nem valamifajta integrációt kí­ván létrehozni, hanem egy szoros szubregionális együtt­működés alapjait szeretné megvetni. Olyan együttmű­ködést kívánnak teremteni, amely az egyes országok kö­zötti jó, kétoldalú kapcsolat­rendszerre épül, s azt to­vábbfejleszti többoldalú együttműködési keretté. Ma­gyarország számára azért is különösen fontos az elmé­lyült együttműködés a part­nerországokkal, mert belső átalakulási törekvéseinek célja, hogy megtalálja az Európához visszavezető utat. A miniszterelnök-helyette­si találkozón a leendő együtt­működés konkrét területei közé sorolták a szállítás és a közlekedés, a kommunikáció, illetve a környezetvédelem összehangolt fejlesztését. Ha­sonlóan fontos a kapcsolatok erősítése az oktatásban és tudományos kutatások terü­letén. Az együttműködő fe­lek közös erőfeszítéseinek célja az is, hogy a kis és kö­zepes vállalatok egymásra találását segítő nemzetközi intézményes kereteket hoz­zanak létre. Ami az együtt­működés munkamódszereit illeti, a partnerek egyetértet­tek abban, hogy a problémák megoldásához illúziók nélkül kell hozzáfogniuk. Fontos a rugalmas megközelítés, s a felek közötti gyors, össze­hangolt információcsere is. Medgyessy Péter közölte azt is, hogy az együttműkö­dés konkrétumainak kimun­kálása a hamarosan összeülő szakértői munkacsoportokra vár. A négyoldalú együttmű­ködés koordinátori szerepét a jövő nyárig Magyarország látja el. Nyáron miniszter­elnöki találkozót tartanak, majd Olaszország veszi át a tervek összehangolásának feladatát. A sajtókonferencián — csakúgy mint a külügymi­niszterek előző nap megtar­tott sajtóértekezletén — is­mét felvetődött a német kér­dés rendezésének lehetősége. Josef Riegler ezzel kapcso­latban a realista megközelí­tés fontosságát hangsúlyozta. Ügy vélte, Európában főként az együttműködés már léte­ző formáinak, kereteinek ki­használására kell törekedni. Az új kezdeményezések eze­ket a kereteket egészíthetik ki. Az/ NDK-ban történteket örömteli eseményként üdvö­zölte az alkancellár, han­goztatván, hogy azok na­gyobb mozgásteret biztosíta­nak a szabadságjogok érvé­nyesülésének. Egyben a két német állam közötti kapcso­latok fejlesztéséhez is új, kedvező lehetőségeket terem­tenek. Attól azonban óvott, hogy bárki" már most egy egységes német piac, gazda­ság megteremtésének gondo­latával foglalkozzon. Az oszt­rák törekvésekről szólva el­mondta, hogy országa teljes integrációra törekszik az EGK-val, s ennek érdekében a Közös Piac és az EFTA multilaterális kapcsolatainak elmélyítésén munkálkodik. Ezzel együtt Ausztria inten­zívebb kapcsolatok kialakí­tására törekszik a kelet-eu­rópai reformországokkal is, mindenekelőt Magyarország­gal, Jugoszláviával és Len­gyelországgal. Az osztrák megítélés szerint Kelet-Eu­rópa ma a tervgazdálkodás piacgazdasággá való átalakí­tásának nehéz feladatával küszködik. Így a nyugati de­mokráciák felelőssége min­denekelőtt abban áll, hogy Kelet-Európa átállását cél­irányos gazdasági segítség­gel támogassa. Ausztria ezt az átalakulást kétoldalú kap­csolataiban konkrét gazdasá­gi kezdeményezésekkel is előmozdítja. Mindenekelőtt a.ra törekszik, hogy a kis­és középüzemek szintjén ala­kuljanak ki szorosabb kap­csolatok Magyarországgal. Az NDK-beli események értékelését Medgyessy Péter azzal toldotta meg, hogy vé­leménye szerint Európa szá­mára is hasznosak a fejle­mények. A miniszterelnök­helyettes a maga részéről úgy vélte: az európai integ­rációs törekvések lényege, hogy „a torta legyen na­gyobb", s ne pusztán annak felszeletelésével foglalkozza­nak. Medgyessy Péter számos kérdést kapott a magyar gazdaság gondjainak kor­mányzati menedzselésével kapcsolatban is. Ezekre vá­laszolva az egyik legfonto­sabb feladatnak az adósság kezelését tartotta. Ennek kulcskérdése Magyarország exportképességének növelé­se. Ezt úgy kívánják megol­dani, hogy közben az im­portot sem korlátozzák, el­lenkezőleg, Magyarország következetesen végrehajtja importliberalizációs prog­ramját. Az exportképesség jórészt attól függ, sikerül-e bevonni a külföldi működő tökét a magyar gazdaság fejlesztésébe. Hangsúlyozta azt is, hogy gazdasági gondjai ellenére Magyarország korrekt fizető maradt, igaz viszont, hogy újabb külföldi hitelekre szá­mít. A miniszterelnök-he­lyettes szólt arról is: a kor­mány jelenlegi tevékenysé­gének stratégiai célja, hogy biztosítsa a magyar gazda­sági-társadalmi átalakulás zavartalanságát, elkerülje, hogy a rendszerváltás zűr­zavarba torkolljék. A cél ér­dekében a kormány élénk párbeszédet folytat a külön­féle politikai erőkkel; gya­korlatilag úgy viselkedik, mintha már létrejött volna a kormányzati koalíció. Med­gyessy Péter álláspontja sze­rint a kormány a stratégiai kérdésekben konszenzusra tud jutni a különféle pár­tokkal, így biztosítható a gazdaság átépítésének folya­matossága. Ez egyébként a pártoknak is alapvető érde­ke, hiszen a zökkenőmentes átalakulás a leendő koalíciós kormány tevékenységét is nagymértékben segíti. Claudio Martellit arról kérdezték az újságírók, ké­szült-e valamifajta terv az együttműködés finanszírozá­sára. Az olasz miniszterel­nök-helyettes elmondta, hogy ilyen kalkuláció egyelőre nem készült. Korai lenne a konkrét összegekről beszélni, amíg az együttműködő or­szágok nem körvonalazzák a különféle projekteket. Itt egyébként nem valamifajta kölcsönös segítségnyújtási megállapodásról van szó, ha­nem egyenlő felek közös beruházásainak tervéről, ami által összpontosíthatják erői­ket a számukra legfontosabb területek fejlesztésére. Találkozók Németh Miklós miniszter­elnök hivatalában fogadta Claudio Martelli olasz mi­niszterelnök-helyettest, aki hazája képviseletében részt vett a jugoszláv—osztrák­olasz—magyar regionális együttműködés kérdéseiről e hét végén, Budapesten foly­tatott tanácskozáson. A találkozón kölcsönösen hangsúlyozták, hogy a négy ország együttműködésének tervezett fejlesztése új mó­don járulhat hozzá az euró­pai politikai légkör javításá­hoz, a biztonság és bizalom elmélyítéséhez, a helsinki folyamat erősítéséhez. Mind az olasz, mind a magyar kor­mány érdekelt — húzták alá — a gazdasági, kereskedel­mi, műszaki-tudományos, valamint a kulturális és ide­genforgalmi kapcsolatok to­vábbi fellendítésében. En­nek érdekében korszerű együttműködési formák ki­alakítását tartják szükséges­nek. Egyetértően állapították meg, hogy a kedvező nem­zetközi légkörben ma még tágabb lehetőségek nyílnak a társadalmi szervezetek, a megyék és városok, valamint az egyes személyek közötti kapcsolatok megteremtésére és erősítésére, amit mindkét kormány kész a korábbinál is aktívabban támogatni. A találkozón jelen volt Jo­seph Nitti, az Olasz Köztár­saság budapesti nagykövete, valamint Misur György ró­mai magyar nagykövet. Találkozott Claudio Mar­telli és kísérete Pozsgay Im­re államminiszterrel. Az ál­lamminiszter tájékoztatást adott a magyarországi de­mokratizálódási folyamatról, és a Magyar Köztársaság ki­kiáltásának jelentőségéről. Nyers Rezső, az MSZP el­(Foly tatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom