Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-11 / 268. szám

8 1989. november 11., szombat DM1 MMJgzin Családi Magazin p zeretteink körébe húzódni! Nem tudok elképzelni olyan érzó V embert, akiben ez a vágyakozás ne létezne. Ki-ki habitusa és NJ körülményei korlátai között próbálkozik s tétetik próbára eme vágyódásával nap nap után. Legtöbbünk szerettei legkisebb körében: a családban. Amibe kívánkozunk, amit óhajtunk élettérül és „védőpajzsul" — ám amivel mégis mintha nehezen tudnánk együtt élni. Mert elkísérnek ide is nehezedő életkörülményeink gondjai, a gazdasági, politikai és morális bizonytalanságok rajtunk is csattanó problémái, feszültséggócai. Amikkel a birkózáshoz, amiknek a feloldásához mégis a családtól várjuk a plusz energiákat adó impulzusokat, az erőt. Várhatjuk-e? Ha nem hinnék benne, nem rónám ide egymás alá ezeket a sorokat, amiknek célja kifejezésre juttatni a Délmagyarország azon szándékát, hogy jobban a családok felé forduljunk. Ennek érdekében kínáljuk fel olvasóinknak — úgyis mint szeretteink körének — lapunk most induló új „rovatát": a Családi Magazint. Hogy vele, benne mi mindent, arról az aktualitásokat mindig kiforgó idó fog rendelkezni. Szándékaink azon alapvető „rendezőelve" szerint, hogy ezzel az összeállítással a családok mellé álljunk hétköznapi problémáik, gondjaik (sót: örömeik) felismerésében, fel-vagy megoldásában: az élet mindennapi terheinek cipelésében. könnyebbé tételében. Segíteni szeretnénk. Azzal például, hogy megkíséreljük felmutatni köznapi konfliktushelyzeteinket és hárításuknak lehetőségeit. Rizikőriudót fújunk és Konfliktuskeriilót hirdetünk. Furfangot ajánlunk és praktikus tanácsokai próbálunk adni — minden korosztályhoz szólva. Annak érdekében, hogy a szeretteink körébe húzódás, az együttélés könnyebb legyen. Sót, családias legyen! Amiben alapvető az egymás iránti felelősség, a törődés, az odafigyelés, a bizalom, a szeretetnyilvánitás — vagyis egymás sorsának vállalása. Amihez mostanában — mindinkább úgy érezzük — egyre több kitartás, türelem, áldozatvállalás kell. Elhatározásunk, hogy ehhez kíséreljünk meg segítséget adni. Azzal, hogy felmutatjuk, mit is jelent igazából szeretteink köre. u család, a közösség- és otthonteremtés. Kinek mi — vagy mi lehetne — a szerepe ebben. Óhajunk, hogy szóljon erről ezeken a hasábokon hétről hétre az olvasóhoz az olvasó, éppúgy, mint a különböző szakemberek. Jó példák üzenetét ugyanúgy beleképzeljük ebbe a keretbe, mint az orvosi, pszichológusi, jogászi, nevelési, háztartásszervezési, életmódajánlási, művelődési „tanácsokat". S véleményünk szerint belefér a jó tanácsok, ötletek, követhetőségek mellé ebbe a Családi Magazinba a praktikus jótékonyság elősegítése is. Adna—Elfogadna összeállításainkban ezért ingyenes közvetítésre vállalkozunk: olvasóink ajánlatait és kéréseit adnánk tovább. — Igényeiket. óhajaikat, ötleteiket pedig szeretnénk minél tágabb korból összegyűjteni — azért, hogy a lehető legszélesebb családi körnek szóljon majd ez a „rovat" minden héten ezen az oldalon. Olyan DM-es családnak, amibe a magányos nyugdíjastól a nagycsaládosok legkisebb gyermekéig beleszámítódhat mindenki, akiben él a vágy, hogy szeretettek köréhez tartozzék. Leendó családtagjaink, olvasóink. Az Önök családjának új tagja pedig a Délmagyarország szeretne lenni — ezzel a „rovattal" (is). Forduljunk egymás felé — családiason! Segítő szándékkal. megértéssel, szeretettel ajánlja jóindulatukba kollégái nevében is a DM Családi Magazint szerkesztője: SZABÓ MAGDOLNA Van hová menniük gondjaikkal, illetve társaságkeresóbe az idós, magányos szegedieknek, bár közülük ezt még kevesen tudják. A nyugdíjasok városi egyesületében minden hónap,2., 3. és 4. hetének hétfó délutánján várják őket 3 órától 5 óráig az Eszperantó utcai szakszervezeti /lázban. Ügyes-bajos dolgaikat meghallgatják, orvoslásukban próbálnak segíteni. November 20-tól pedig minden hétfőn délután 2 órától fél 7-ig az szmt Tolbuhin sugárúti székházában klubfoglalkozásokat szervez a Nyugdíjasok Szegedi Egyesülete. Programjaikat — olvasási lehetőségek biztosításától,»a kézimunkakörön át az egészségügyi, jogi felvilágosításig — az érdeklődók igényei szerint fogják kialakítani. (Olvasóink ebből a rovatból is értesülhetnek majd róluk.) Konfliktuskerülő Ne haragudj... Feszült, ideges hangulatokban kitörő szó(golyó) váltás során a családi csatatéren sokan adnak-kapnak sebeket: bántjuk, megbántjuk egymást. Aztán — mondern életmódink szerint — mindenki a saját sebeit nyalogatja, csakis azzal van elfoglalva, arra keres gyógyírt. Es közben eszébe sem jut, hogy eltenfele (jobbik esetben csak a lelke) is „vérzik " — s annak sebére éppen nála a flastrom. Két szó: Ne haragudj!, illetve: Bocsánatot kérek! Igazán olyan nehezünkre esne ezt a két szót többször kimondani? Talán ha tudnánk, hogy tévhiteinkkel ellentétben az elnézéskérés nem a megalázkodás jele, hanem épp a felülemelkedni képesség, a nemeslelkúség, az emberség ősi megnyilvánulása, akkor többször mondanánk: bocsánat. S mennyi keserűséget, szomorúságot távol tarthatnánk vele a famíliától. Mérlegeljük csak! És próbálkozzunk többször azzal, hogy a meggondolatlanul osztott sebekre a megkövetés flastromját ragasszuk! Amivel meggátolhatjuk az „elmérgesedést": azt, hogy a sérelmek újabb konfliktusok eredői legyenek, otthonunk pedig végül örökös csatatér. Tanuljuk és tanítsuk meg mondani: ne haragudj; bocsáss meg; elnézést kérek; pardon! Úgy mondani, hogy érezze a másik, valóban megkövetjük. És úgy mondani, hogy mi közben ezt nem érezzük Canosszajárásnak. Hanem elemi emberi kötelességnek Amire gyermekeinket . is neveljük. De ne úgy. hogy kikényszerítsük belőlük az elszálló szót s közben hagyjuk lelkükben a zavart. Ne vegyük elö a szülői tekintéiyelvet (meg az engedetlenek büntetését); az erösebb, a „kenyéradó" jogát. Ne erőszakoljuk ki a bocsánatkérést senkiből! - Főleg ne mindenféle apró „rosszalkodásokért". És ne családi vésztörvényszéket csinálva. Felnőtt jó példáinkkal mulassuk meg a gyerekeknek — s persze magunknak is —, hogy a bocsánatkérés mennyire komoly, tartalmas ügye két embernek! S hogy mennyire természetesen tartozik hozzá életünkhöz (nemcsak a családban!); mennyire képes arra, hogy közelebb vigyen egymáshoz: a békességhez. Adna — Elfogadna Hiába is mondanánk, kérni nem szégyen — még az. De néha kell. S lehet úgy is, hogy ne tudja meg orszájg-világ: valaki valamire rászorul. Miként azt sem muszáj nyilvánosan hirdetni névvel, címmel (sőt: pé/izért) ha valaki adni, jótékonykodni akar. Szeretnénk ebben segíteni az Adna—Elfogadna rovattal. Miven olvasóink ajánlatait és igényeit tennénk közzé — szigorúan betartva, ha kérik nevük és címük titokban tartását. Közvetítésre vállalkoznánk — a praktikus jótékonyság jegyében. írják, telefonálják meg olvasószolgálatunknak. ki mit adna, mivel tudna segíteni rászoruló embertársán, (esetleg cserélne) ingyen; illetve kinek mire lenne szüksége, mihez nem tud hozzájutni — közülni fogjuk. Nem üzleti, hanem szigorúan humanitárius alapon. Az új automata által kiszorított, de még használható régi mosógépét talán épp egy sokgyermekes család tudná még használni. És az a hallókészülék, ami árván maradva lapul valahol egy hagyatékban, esetleg még megszépítheti idős. beteg ember életét. Gyermekeik kinőtt ruháiért, cipőiért, tankönyveiért is elmenne talán valaki: cserébe esetleg nagyobbaknak való könyvekkel vagy akár egy korcsolyacipővel. Gyerekek, lesz aki adna megunt játékot másikért; netán egy papagájt teknősbékáért; vagy „csak úgy" már nem forgatott meséskönyveket? Várjuk — s ígérjük, közvetítjük — azt, ki mit ad, kér. A név és cím a „csaladban marad". Szó-váltó — Hallottam beszélni a maga idősebb fiát. Szép hangja van! — Rám hasonlít. — Három órán át beszélt! — Akkor talán mégis inkább a feleségemre hasonlít. — Te olyan lassan élsz — mondja a férj a feleségének. — Ezt hogy érted? — Neked ötven évre volt szükséged ahhoz, hogy megünnepelhesd a 40. születésnapodat! * — Évekkel ezelőtt teljesen a nulláról kezdtük... — És ma mink van? — Százezres adósságunk... Kuktasapkát neki! Szép, érdekes, hasznos. Azok szerint, akiknek szánták még izgalmas is. Kell ennél szebb ajándék egy gyereknek? Aligha. „ Hát még ha ebből az ajándékból később a kedves szülőnek, az egész családnak haszna lesz. Fogyasztható haszna. Az már ugye majdhogynem maga a csúcs? S nem kell hozzá más, mint megvenni a Főzzetek velünk! című gyermekszakácskönyvet. Amivel Csörgő Anikó, a szerző a konyhába hívja — farsangtól szilveszterig jelszóval — az aprónépet. Hogy étvágygerjesztő színes fotók, receptek, szemléletes főzési-sütési leírások, jó tanácsok segítségével bevezesse őket a táplálékkészítés. mi több. a konyhaművészet titkaiba. Állítva: „Meglátjátok. milyen izgalmas dolog a főzés. Rengeteg ismeretet szereztek tanulása közben. Arról nem is beszélve, mennyivel jobban esik az az étel. amit magatok csináltok." — Kiváltképpen az ilyen „minden héten ugyanaz" menüjú napközis világban. Ahol igenis jó. s kell beengedni a gyerekeket a konyhába! Még ha kezdetben „hátramozdítók" is. Főzési, sütési tudományuk ennek a könyvnek — meg persze az anyai türelemnek. tanítgatásnak — következtében hamarost kamatoztathatóvá válik. Sikerélményben, idóben (tán pénzben is), a közös munka örömében vagy a meglepetésszerzés jó szándékában... Amihez — a finom falatokon és kortyokon túl — még hozzásegíti ez a könyv mindazokat, akik kezükbe veszik. S megpróbálják tanácsai, útmutatásai alapján az egyszerű szendvicsektói a mézes figurákig elkészíteni, megfózni-megsütni-megkavarni-öszszeturmixolni mindazt, ami a negyvennégy oldalon leírva, fotóval és rajzokkal illusztrálva vagyon. Az amerikai mártástól a zöldborsófőzelékig, a tavaszitól a téli ételekig, a terítés fogásaitól a súly- és energiatáblázatig, a hétköznapi „hamikáktól" a vendéglátó ajánlatig. Mindezért ajánljuk felnőttek és gyerekek figyelmébe egyaránt jó szívvel a házikönyvtárba az Officina Nova kiadásában megjelent Főzzetek velünk! című könyvet — aminek szerzője szerintünk kiérdemelte az óriás kuktasapka-díjat. Rizikóriadó Hány neje zsémbel? Furfang Ne a gyereket bántsuk, ha iskolai ruháján golyós- vagy filctoll nyomát látjuk, hanem a foltot! A figyelmeztetés — hogy „Vigyázz jobban a ruhádra!" — jogos, de veszekedni nem kell. Nent olyan kivehetetlen ugyanis az a folt, mint amilyennek hisszük. Csak tudnunk kell, hogy denaturált szesszel (azaz spiritusszal) távolíthatjuk el. Úgy, hogy spirituszos vattát gézbe tekerünk és azzal dörzsöljük a tintafoltot. Néhány vattacsomócsere után a szennyeződés eltűnik. (De csak olyan ruháról, amelyik színtartó! Színét eresztő anyaggal ne is próbálkozzunk, mert csak nagyobb és csúnyább lesz a folt.) ..ő. azért ivott, hogy szebbnek és kedvesebbnek lássa a feleségét. S közben annyit ivott, hogy kettőt látott belóle" — tartja a szállóige. Folytathatnánk: Aztán pedig azért ivott, hogy ne hallja mint zsémbel vele két neje, hogy ne igyon... Aki nem hall (vagy nem akar hallani), olvasni persze tudhat. Nem haszontalan talán, ha leírjuk — nem zsémbelésként! — az alkohollal vigyázni kell. Kismértékben, alkalmanként fogyasztva lehet kedvező élettani és lélektani hatása — például egy pohár vörösbor segíti az emésztést, egy sör az ellazulást, az elalvást. Rendszeresen és literszámra nyakalva viszont testi-lelki méreg. Megyénk, városunk sajnos igen előkelő helyen van a „mérgezettek" hazai listáján — s ennek következtében az öngyilkolási, a válási statisztikában is. Ezért engedtessék meg, hogy rizikóriadóként itt most a szesz kedvezőtlen hatásairól szóljunk. Óvónó ismerősöm mutatja a rajzokat. Középső csoportosokkal, vagyis ötévesekkel végzi a munkaját A rajzok zöme már nem egészen ákombákom, látni, hogy a gyerek mit akart rajzolni. Nézem a rajzokat, de én, a laikus, csak annyit tudok hozzátenni, hogy ez szép, amaz meg csúnya firka. Nem így ő. Dóri, az óvónó. És mondja és mutatja: — Látod, ez itt M. Pisti rajza. Fekete, csúnya, zavaros. És látod, hogy mi van előtérben? — Látom, egy nagy pohár, és ez az egy, ami nem fekete, hanem piros. Gyermekrajzok — Piros, mert bor van benne. Pisti édesapja bizony gyakran néz a pohár fenekére, és úgy látszik ezt Pisti nem tudja elviselni, mert ilyenkor a papa veszekszik, kiabál, a mama is veszekszik, és utána sír... De nézd, ezt a másik rajzot. Napocska van rajta, játszó gyerekek, virágok, és vagy három valami, amiról én már tudom, hogy kutya, mert Emóke minden rajzán ott vannak a kutyák. — Mert van kutyája? — Mert nincs kutyája. Emőke szülei nagyon rendes emberek, szeretik a kislányukat, de borzasztóan vigyáznak a lakásukra, és Emóke kapott már kutya helyett aranyhalat, kapott törpepapagájt, de a kislánynak kutya kellene. Ez az, ami az ő egyébként szép, derűs világából számára hiányzik. És az óvó néni tovább mutogatja a rajzokat, és nagyon sokat lát belőlük. Lát, mert ismeri a gyerekeit és lát, mert még jobban meg akarja ismerni őket. És azt mondja, ezekkel a rajzokkal megy majd családlátogatásra. Talán ez többet jelent a szülőknek, mintha ö „prédikálna". (sm) Arról, hogy folyamatos, nagyobb mennyiségű fogyasztás alkoholfüggóséghez. mérgezéshez vezet. Károsodnak, pusztulnak a sejtek és megbetegszenek különböző szerveink. Romlik a szervezet vitaminháztartása, a zsíremésztés, a fehérjeképzódés, a cukorfelhasználás — és vele csökken a munkaképesség, a reagálóképesség. A máj megbetegedése miatt pang a hasüri vér, hasvízkór fejlődik ki, veseelégtelenség léphet fel. Az ütőerek belhártyája a szesztől gyulladásba jön, az erek elmeszesednek, elzáródhatnak, keringési katasztrófa következhet be. Az idegsejtek károsodása miatt reszketni kezdenek, meg is bénulhatnak az izmok, a kéz, a láb. Reszkető fejünkben pedig csökken a szellemi teljesítőképesség, sót az elmebajig fokozódhat a leépülés. Elsősorban a tömény szesz rendszeres „szopogatása" idéz elő degeneratív, visszafejlődéses elváltozásokat. Amikre az alkohol keltette kellemes mámorban nagyon ki gondol! A bódító állapotban fellazul az önfegyelem, a gátlás. A természetes gátlások csökkenésével pedig megszűnik az ítélőképesség is. Az ittas gépkocsivezető például nem tudja felismerni a veszélyeket, lebecsüli azokat, nem képes ejég gyorsan reagálni — „bátran vezet". Mert észre sem veszi, hogy az alkohol csökkenti szeme alkalmazkodóképességét, szűkíti a látószögét, rontja a hallását, megzavarja térérzékelését. — S akkor jön az árok, a villanykaró (netán Nagyfa)... A veszélybe sodródott alkoholfogyasztó pedig elmélkedhet azon, hogy valóban zsémbes-e a felesége — vagy inkább szép és kedves