Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-09 / 266. szám

1989. november 2., csütörtök 5 Emmanuelle, avagy: szex óra, szex perc Miután több éve nálunk is kapni citrompótlót7 savanykás gesztusként állapíthatjuk meg, hogy két évtizedes késéssel megérkezett filmvásznunkra a szexpótló. Ugyanis az»- Emmanuelle címet viselő műalkotás a szexfilm kategóriába potytyant. Külföldön hatalmas sikereket aratott megjelenése idején, amit így, innen még el is képzelhetünk. Viszont a hazai fogadtatás pozitív kimenetelére nem mernék esküt tenni. A film se nem erotikus, se nem szex, se nem pornó, hanem egy rém unalmas „cselekményszálra" felfűzött szeretkezési sorozat, mely akarata ellenére sehová sem tart. , A főszereplő, Emmanuelle, óriási gondokkal küzd, pardon, egyetlen gondja, hogy nő legyen. Férje abszolút szabadságot engedélyez számára, nem ismeri a féltékenységet — kár, legalább egy kis tragédia ízesíthetné a dolgokat. Hiába Just Jaeckin, a rendező igyekezete, mert még a keleti, pontosabban thaiföldi helyszínnel sem mozgósítja a nézők erotikára és szexre — gondolom — éhes kíváncsiságát. Nemrégiben került kezembe Alberto Moravia A figyelem című könyve, melynek előszavában, mintegy közel negyven oldalon hitelesen eljuttatja az olvasót, ha nem is a szex egyszerűségéig, de addig a felismerésig, hogy a szex nem más, mint egy bizonyos nap bizonyos pillanata. Vagyis emlékezetünk sem a szerelem, sem a gyönyör pillanatának érzését nem tudja visszaidézni. Ennélfogva csupán esztétikuma marad — ha van. Moravia eljut a szex nagyra becsült magasztalásától annak értelmetlenségéig, tehát „az erogén zónát átemeli az intellektuális zónába", s a küzdelem végén az előbbi veszít. A filmben viszont egyetlen intellektuális mozzanat tot sem találunk, mely netán értelmi oldalról közelíttetné „figyelmünket" a szexhez. Itt azonban minden önmagáért van. Ez még nem is lenne baj, hiszen ez egy ilyen műfaj. Viszont valami porszemecske csúszik folyton az epizódok hajtotta gépezetbe, s mikor ismét és ismét elindul valami akció, nem épül ki a jelenet fontossága, a gyönyörben nincs gyönyör. Talán a szereplők alkatábar* is kereshetnénk mindennek az okát. Már maga a főszereplő sem hivalkodhat szépségével, sem bájával; először inkább talányosnak tetszik, végül együgyűnek, s Jia ilyen érzéseket kelt, elég távolra szökell a szextől. A film monotonságát fokozza, bár gondolom, eredetileg más célt szolgált volna, hogy minden egyes szeretkezési jelenet alá ugyanazt a bántóan erőszakos zenét keverik. Igy a filmnézés technikáját megkönnyítendő, elég akkor kinyitni a szemünket, mikor felcsendül az ismerős „dallam". Bizonyára sok érdeklődőt vonz majd a filmforgalomba elsőként bekerült szexfilm. Ajánlom, nézzék meg, de csak egyszer, s pótolják nyugodt lélekkel, ha még van mit. Podmaniczky Szilárd Tiltakoztak a színészek/ és az operisták is Főrendező kerestetik Hogy rendkívüliek a Ruszt József-nyilatkozat által kiváltott izgalmak a színházban. bizonyítja, hogy rendkívüli társulati ülést hívott össze az igazgatóság tegnap reggel 9-re. Az időpont ezúttal dramaturgiai jelentőségű, hiszen több Pesten lakó színész és Ruszt József is csak az előző nap késő délutánján kapták meg a meghívójukat és nem érkezhettek meg Szegedre. Megjelent viszont Müller Józsefné, aki jelenleg a városi tanács ügyvezető elnökhelyettese, és ott voltak a színházi ügyekért felelős munkatársai is. A rendkívüli társulati ülésen Nagy László igazgató kért szót először, s azt mondta, Jachinek Rudolf szb-titkár írásbeli kérésének tett eleget a társulat összehívásával, mert egyébként nem akar — nincs miért — magyarázkodni. (Olvasóink emlékezetébe idézzük, hogy Ruszt az ominózus interjúban alkalmatlannak minősítette a színház három vezetőjét, az igazgatót, a gazdasági és a műszaki vezetőt.) Méltatlan sajtóvitába sem kíván bonyolódni, mert az a véleménye; a vitáit a társulatban vívja meg mindenki, aki ehhez a közösséghez tartozik. Nem akar továbbá többé szégyenkezni sem; olyan „rövidtávú döntésekért" például, mint amilyent a tavalyi szerződtetések idején aláírt: 16 színészt elbocsátott — Ruszt kérésére. Ezt ma is szégyelli, hiszen akinek a kedvéért „a sintérmunkát elvégezte", az jogilag nem is tagja a társulatnak. Pillanatnyilag Ruszt József művészeti tanácsadó a szegedi színházban, december 31-ig szóló megállapodás alapján. A státust korábban felajánDráma a színházban A tanya jövője Meglehetősen ellentétes elképzelések váltogatták egymást a háború utáni bő négy évtized tanyafejlesztési (sorvasztási) koncepcióiban. A világháborút, s a földreformot követően — bizonyítva, hogy a paraszti kisbirtoknak szüksége van erre a településformára — mintegy 50 ezer új tanya épült az országban. A tanyaépítési kedvet azonban hamar megakasztották. A kommunista hatalomátvétel gyökeresen megváltoztatta a tanyákkal kapcsolatos hivatalos állásfoglalást. 'Már a két világháború között is voltak olyan elképzelések, melyek a tanyarendszer totális felszámolását vették tervbe, ám Horthy államának eszközei messze gyengébbnek bizonyultak a fiatal, agresszív és megalomániás „népi demokratikus" állam eszközeinél. 1948-tól egyre erőszakosabb jelleget öltve halad a kollektivizálás. A következő évben kormányrendelettel tiltják meg új tanyák építését, s bár az előirányzott lakásépítési tervet nem sikerül teljesíteni, az Alföldön lánctalpas traktorok rombolják le tanyák ezreit. A tanya útjában van a mezőgazdasági nagyiizemnek, a nagy táblák koncepciójának. Az elképzelés szerint a tanyaiakat városba vagy újonnan felépített mesterséges tanyaközpontokba telepítették volna. Nagy Imre felléptével enyhül valamelyest az a nyomás, ami mellesleg az egész paraszti társadalomra nehezedett. A forradalmat követő években aztán újra felerősödik az a településpolitikai tendencia, miszerint a tanyák útjában vanNovember 14-én tárgyalja a megyei tanács végrehajtó bizottsága az új tanyafejleszztési koncepciót. A megbeszélés alapja ama vizsgálati anyag, melyet — előzetes tájékozódásként — a Szegedi Akadémiai Bizottság és a neb megyei szervezete készíttetett a tanyai lakosság szociális és infrastrukturális életkörülményeit megvizsgálandó. A tanyákra szükség van. Ez derül ki, többek között, a vizsgálati anyagból. nak a korszerű mezőgazdasági termelésnek, ezért fel kell számolni azokat. Ceausescut messze megelőzve háromezres lélekszámú mesterségesen felépített műközségekbe telepítenék nemcsak a tanyák, de a 7-15 ezres lélekszámú „óriásfalvak" lakóit is. A gazdasági reform időszakában hagynak fel ezekkel a szélsőséges és emberellenes tervekkel. 1968-tól a tanyákon fellendül a háztáji termelés, új vállalkozó típusú tanyai lakók tűnnek fel. 1972ben újabb mélyvölgy következik. Tudatosan sorvasztani kezdik a tanyákat érintő infrastruktúrát, fokozatosan felszámolják a tanyai iskolákat. Ujabb három év kellett, hogy országosan ismét javuljon valamit a helyzet. De nem Csongrádban, ahol felmérték a tanyaállományt és a helyreállítási költségek függvényében el kellett rendelni a bontást. A Csongrád Megyei Tanács V. B.-je 1986-ban vizsgálta meg korábbi álláspontját, felhatalmazva a helyi tanácsokat, tegyenek javaslatot általuk kiválasztott tanyás területek fejlesztésére. Hódmezővásárhely, Szentes és Sándorfalva élt ekkor a lehetőséggel. Jelenleg tart a tanyás területek vizsgálatának az a szakasza, melyben azokra a térségekre tesznek javaslatot, ahol nem fejleszthetők a tanyai települések továbbélési lehetőségei. Napjainkra a tanyai népesség lélekszámának csökkenése gyakorlatilag megállt, új tendencia, hogy a nagyvárosok környékén megindult a tanyákra a visszaköltözés. Röszkén, Dorozsmán, Domaszéken pl. rohamosan emelkednek a telekárak. A tanyák száma mindazonáltal fokozatosan csökken, bár üteme ugyancsak lelassult az utóbbi években. Nem tiltják már az épületek felújítását, újjáépítését, melyeknek többsége még most is vályogból, távol a kövesúttól, villamosáram nélkül épült. Ugyanakkor — például Zsombón — növekszik a korszerűen, nem ritkán még telefonnal is ellátott tanyák száma. Ez a viszonylagos és szűk területre koncentrálódó fejlődés sem oldja azonban azt az ellentmondást, hogy bár a tanya termelése jelentőseri hozzájárul a lakosság élelmiszer-ellátásához, mégis mind kevésbé tud megbirkózni az agrárolló nyílásából eredő nehézségekkel. Az ipari eszközök, anyagok folyamatos áremelkedését a mezőgazdasági termékek árában nem lehet érvényesíteni. Csökken a jövedelmezőség, leértékelődik a paraszti munka. Az egyéni termelők, így a tanyai lakosok érdekképviselete, érdekvédelme sem megoldott. Változó politikai, gazdasági viszonyaink között egy valami azonban biztos: tanyára, tanyai településszerkezetre szükség van. A kérdés: hogyan? Darvasi László lották neki, nem vállalta el, viszont alkalmatlannak minősítette azt az igazgatót, aki feltétel nélkül szolgálta és kiszolgálta; s aki — az erős próza megteremtése s a személyes segítségnyújtás szándékával — visszahívta a városba, amikor „művészileg és etikailag nem volt a csúcson". Nagy László hosszasan elemezte még kettejük viszonyát, majd megállapította: Rusztnak abban igaza van, hogy a színházi struktúra változására fel kell készülni, de ez nem indulhat a közösségen kívülről. Hiszen „nem azok lesznek a jövő hiteles emberei, akik időben hitelesnek nevezik ki magukat, hanem akiket a közösségük annak tekint". Gregor József, Pál Tamás, néhány népművelő, és ő maga is szintén keresik a lehetőségeket: milyen legyen a szegedi kultúra? Ök is egységes színházi életet képzelnek el, ám nem a színház és a szabadtéri összevonásával — mint ahogy ezt kocsmai beszélgetésekben kitervelték — megint mások. Végül kijelentette: nem az igazgatói székhez, hanem a feladata elvégzéséhez ragaszkodik, hiszen 1992-ig szól a kinevezése. Ezután Szervét Tibor színművész fölolvasta Ruszt Józsefnek a társulathoz szóló levelét (amelyből „Vállalom ..." címmel, külön idézünk. A fölolvasás után meglepetésszerű fordulat következett: a prózai tagozat jelenlévő körülbelül 30 tagja közül huszonvalahányan fölálltak és kimentek. (A társulati ülés után megkérdeztem Kováts Kristófot, a színészekkel együtt kivonuló, „Ruszt-helytartónak" becézett játékmestert az okról. — Nem tartjuk autentikus fórumnak ebben a témában a társulati ülést. De főleg: értesültünk bizonyos előzetes szervezkedésekről. Tudtuk, méltatlan lenne az ügyhöz amit képviselünk, ha az ezen a fórumon lehetséges szócsatákba bonyolódnánk.) A fölszólaló Németh József operaénekes számára világosnak mutatkozott, kik azok, akik kimentek, dehonesztáló szavai nyomán Hőgye Zsuzsa színművész hivatkozott a jelenlévők „lelki eleganciájára"; Ne így beszéljenek arról, aki nincs ott! Németh József újra szót kért; nem kellene-e rehabilitálni a tavaly elküldött 16 társulati tagot? és Bokor Rolandot (a balett volt vezetője), akit — Németh művész úr értesülése szerint — szintén Ruszt javaslatára menesztettek ? Ebben a pillanatban Krámer György, a balettegyüttes jelenlegi igazgatója távozott. Imre Zoltán koreográfus, a szegedi együttes jelenlegi művészeti tanácsadója pedig fölháborodottan tiltakozott: Bokor Rolandtól azért kellett megválni, mondta, mert annak idején tévedtek akik kinevezték. Szakmai és nem személyes okok miatt kellett mennie, s e döntést Németh József akkor, mint MSZMP-titkár pártfogolta ... Fölszólalt még Gregor József, kijelentve, hogy ennek a színháznak most Kós Károlyokra és nem Matuska Szilveszterekre van szüksége; Jachinek Rudolf szerint a nyilvánosság iszonyú károkat okozott, színházellenes hangulatot teremthet a városban. Müller Józsefné leszögezte; a tanács nem fog kívülről döntéseket hozni, csak a színháziakkal való -megbeszélések után. A társulat vegye kézbe a sorsát — biztatott, s bejelentette, a fenntartó tanács a főrendezői státust pályázat útján kívánja betölteni. A teremben bentmaradt színészek közül érdekes volt Markovits Bori és Jakab Tamás hozzászólása. A művésznő, aki régóta nem kapott szerepet, elviselhetetlennek nevezte a prózai részleg hangulatát. Jakab Tamás azután állt (öl, hogy Gregor „elnézést kért", amiért az operák teltházasak; sikeres a Rigolettó és azt ajánlotta a prózistáknak, dolgozzanak ők is keményen; a színművész megállapította: ha Ruszt elmegy, a szegedi színház a színészek 70 százalékáról is lemondhat, a prózának négy-öt évre lesz szüksége, amíg talpra áll. Az ülést bezárták, kezdődött a délelőtti próba. Értékmozdulatok Edz bpnnünket az élet, mondhatnám rezignáltán, de talán nem vagyok elég' edzett mégsem. Bár viharos társulati — és egyéb — ülést talán többet is megértem, mint amennyi egészséges ebből a műfajból, mégis remelem, a korrekt tudósításhoz nélkülözhetetlen távolságot sikerült megőriznem. Amj viszont „aluledzettségemet" illeti: változatlanul idegenkedéssel figyelem, hogy nehézre, netán válságosra fordult helyzetekben miként válnak — egyetlen pillanat alatt — tegnapi értékek semmissé. „Jobb" esetben. Rosszabban: egyenesen bűnné, az elkövetők pedig a büntetésre éretté. A tegnapi barát — ellenséggé; művészete — értéktelenséggé; emberi minősége — jellemtelenséggé. És a többi, és a többi.. Idegenkedem változásra teljesen fölkészületlen mindannyiónktól; indulattól elhomályosult agyú, apró kis viszszarendeződésekre kész, belső tartás nélküli önmagunktól. Mind az ilyenektől, akik „helyzetbe kerülve", nem mutatnak belső tartást és erőt. És rokonszenvem azoké, akik mégis... Kevesen vannak. A tegnap délelőttiek közül Högye Zsuzsára és Jakab Tamásra gondolok. Nem tartoznak a „Ruszt-istállóba". Sulyok Erzsébet Vállalom... „Itt és most nem a társulat van válságban, hanem a vezetés, s ez akkor is válság, ha csupán én egyedül érzem, hiszen ez a válság igen sok színész sorsát érinti és érint közel száz előadást egy évben, amit a prózai tagozat abszolvál. De a vezetöválság előbb a vezetőkre és az illetékes szervekre tartozik, s csak azután tartozik a társulatra. Ilyen értelemben előkészítetlennek tartom ezt a társulati ülést. Ami Gregor József barátom etikai fenntartásait illeti, teljesen egyetértek vele. De megjegyzem; Nagy Lászlóval szeptember 16-án közöltem, hogy képtelen vagyok tovább ellátni feladatomat. Ezen aggályomról ugyanezen napokban beszéltem Müller Józsefnének is. Zárójelben meg kell jegyeznem, hogy beszéltem erről Gregor Józsefnek is. Igv tehát a szükséges hibát követtem el; a nyilvánosság előtt szólaltam meg, s nem az előtt a szűk testület előtt amelyet alkalmatlannak ítéltek a színház perspektivikus irányítására, Igy etikai értelemben valóban kizártam magam az igazgatósági testületből, de ez volt a szándékom. Vállalom a megmérettetést. Amennyiben alkalmatlannak találnak akár erényeim, akár vétségeim miatt, az általam igényelt provizóriumot már megkezdettnek tekintem. Ebből világosan következik, hogy a mostani igazgatóságnak már a mai napon intézkednie kell utódlásomról. Mindezek ellenére sajnálom, ha félreértésekre adtam okot. így most nagy tisztelettel deklarálom, hogy köszöntöm Pál Tamást a zenekar élén, Gregor Józsefet az ope'raegyüttes élén. Imre Zoltánt és Krámer Györgyöt a balettegyüttes élén. örömmel dolgoznék velük és együtt a továbbiakban is. Az említett cikkben sem nyilatkoztam ennek ellenkezőjéről és most sem gondolom másként ... őszinte tisztelettel; Ruszt József" Mit rejt Szentkirály? A Bács-Kiskun megyei Szentkirályon 20 éve végez régészeti feltáró munkát Palóczi Horváth András, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum részére. A hosszú kutatómunka eredményeként többek között kiderítette, hogy ez a település volt Kecskemét környékén a legnagyobb falu a középkorban. A régi nevét — Szentkirályt — két éveviszszakapott ősi településen több mint 30 épületmaradványt, 400 Árpád-kori és középkori sírt tártak fel.