Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-30 / 284. szám

1989. november 30., csütörtök 5 Naponta százezer A rendkívül nagy kereslet miatt továbbra is teljes ka­pacitással, 3 műszakban gyártják a Béres-cseppeket a Herbária tolnai gyógynö­vény üzemében. Naponta több mint százezer üveggel készül belőle. Az országos igényeket azonban még igy sem lehet teljesen kielégí­teni. A helyzet javítása ér­dekében meggyorsították a cseppek üvegbe töltését és csomagolását, oly módon, hogy a „kiszerelés" már négy helyen történik: a tol­nai üzemben, továbbá a Ba­ranya megyei és a Tolna megyei gyógyszertári köz­pontokban, valamint a deb­receni Biogal Gyógyszer­gyárban. Szent-Györgyi Polliit a pódiumon Régvolt eseményeket tudo­mányos pontossággal számon tartó ismerősöm idézte fel lelkesen a hangverseny szü­netében, hogy 1937. novem­ber 3-án a szegedi Filhar­monikusok adta hangverse­nyen ráadásként a híres No­bel-díjas Szent-Györgyi pro­fesszor tiszteletére játszották el Berlioz Rákóczi indulóját ugyanitt, ebben a színház­ban, ahol most az unokája vezényelt, s ahol valameny­nyien akarva-akaratlanul is, de a világhírű tudósra gon­doltunk. S a taps erejét, az elismerés mértékét óhatatla­nul is e büszke visszaemlé­kezés hevítette. Dávid Szent­Györgyi Polliit, a szegedi szimfonikusok dirigensének édesanyja ugyanis Szent­Györgyi Albert professzor le­ánya. S az ifjú sarj szimpá­tiával teli fogadtatását eleve eldöntötte a patrióta sze­retet. Kiművelt, tanult muzsikust ismertünk meg Szent-Györ­gyi Pollitt személyében. Ze­nei tanulmányait a leghíre­sebb világegyetemeken vé­gezte. Technikája, s fellépé­se egyaránt magabiztos, s ha­tározott volt. Gusztusos mű­sora: Rossini hálás nyitánya, a Tolvaj szarka, vagy Men­delssohn IV. (Olasz) Szimfó­niája, de a Mozart Sympho­nie concertante-ja (Esz-dúr) is élményt ígérő várakozás­Ái én avagy: Miről suttognak olyan édesen a csillagok? Rólad? Rólam? Vagy egyáltalán, suttognak-e még? Kezdhet­nénk finom szelídséggel Az én XX. századom című, Enyedi /idifcó-rendezte film­ről a beszélgetés fonalát. • Régen voltak a csodák, most meg vannak házak és autók. A házak és autók kö­zött kell, hogy a csodáról beszéljünk. A film alap­eleme: a csoda. A csoda, mely szép, de máT nem lát­juk, elveszítettük a transz­cendens iránti fogékonysá­gunk; mi a házaknak meg a buszoknak hiszünk. Van a racionális gondolkodásnak egy beteges foka, amittech­nicizált világunk abszolút­ként fogad el, és nem akar semmi másról tudni, mint amit lát, hall vagy tapint Igy aztán a legtöbb em­bernek a művészethez sincs semmi köze. Azonban az sem véletlen, hogy ponto-. san a logikus és racionális gondolkodáson felnőtt ter­mészettudósok nagy része istenhívő. És hasonlóan, szinte kényszerítve magát — erőszak talán — vagy egy­szerűen megelégelte Enyedi Ildikó ezt a racionális gon­dolkodást és elindult a cso­da felé. A film nem történeti és kronológiai feldolgozása a XX. századnak, hanem el­mondaná, milyen lehetett volna ez a század, fra hall­gat Edison pómpás fényeire. Mert Edison sem csak azért találta fel a világítást, hogy Kovácsék este beállhassa­nak a garázsba, aztán pe­dig. megtalálhassák a pör­költet a tévé tetején. Nem ezért. Edison gyönyörködött a fényben, a fény művésze volt — mondhatnánk. XX. századom, micsoda a csoda ? i Ili film JjOj) J Egy lány ikerpár egy na­pon elveszíti egymást, és megtévesztő hasonlatossá­guk ellenére két, totálisan különböző jellemmé válnak. Az egyik nagyvilági, bo­londítja a férfiakat, iga­zából nem törődik semmi­vel, csak hagyja, hogy az élet apró ravaszságai az ö oldalára fordítsák a partta­lanul hömpölygő életet. A másik elszánt forradalmár, aki gránátot rejteget a pu­lóvere alatt, elhiszi, van „ügy", melyet élete árán is szolgálnia kell. A film ér­dekes és csodálatra méltó fi­gurája az a férfias férfi, aki ismeri mindkét lányt, de úgy hiszi, a két lány egy és ugyanaz. Csak hát nem nagyon érti a hirtelen jel­lemváltozásokat. Végül egy­másra talál a két lány egy tükörlabirintusban, ahol a férfi szeme láttára válik eggyé, amit a természet szétválasztott. A rendezőt több vád is érte, miszerint túlságosan érezhető Bódy Gábor és Er­dély Miklós hatása a fil­men. Nem védekezésként, de válaszolt rá. Bódyval együtt indul, a gyökerek valahol hasonlóak. Erdély Miklóst viszont a mesterének tartja, s erre ifikább büszke, mint­sem bármilyen tágadniválót látna benne... és a csilla­gok suttognak á fekete-fe­hér égbolton. Talán ez is fontos; minden felvétel ter­mészetes fénynél készült, és ez varázslatos hangulatot te­remt. A film, a rendező szándé­ka szerint, kerül mindent, ami szellemes vagy intellek­Töklámpás Hasznos tudnivalókat ta­lálnak felnőttek és gyerekek abban a könyvecskében, me­lyet Töklámpás címmel adott ki a megyei művelődési köz­pont. A szerző, Chabrecsek Teréz a naptári hónapokhoz, az év ünnepeihez köti a kéz­művesség szépségeiről szóló mondandóját. Bemutatja a magyar tájon „termő" kü­lönböző anyagokat. Végigla­pozva a rajzokkal illusztrált könyvet, a paraszti kultúra gyermekjátékainak és a nép­szokásokhoz kapcsolódó tár­gyuknak elkészítési módjá­val is megismerkedhetünk. Kiderül, hogy hagymából, mákgubóból, káposztából, körtéből csinos babát, gesz­tenyéből mackót, dióból tek nőcöt, fenyőtobozból halat, cirokszárból ökörfogatot, tökből pedig lámpást lehet varázsolni. A szövés, fonás alapfogásait is megtanulhat­ják az anyukák, óvónők, ta­nárok és a gyerekek. Gyöngy­fűzést, karácsonyfadísz, fu­kanálbábu és rongybuba ké­szítésének fortélyait is elles­hetik. De szolgál a kiadvány receptekkel is, ha például szalagos farsangi fánkot akar valaki sütni. A tojás­festés, a nemezelés, a vessző­fűzés és a szalmaszövés több­féle módszerét is bemutatja ez az érdekes könyv, mely a megyei művelődési központ­ban rendelhető és vásárolha­tó meg (Szeged, Közép fasor 1-3) tuális. Hisz ez már nem fér össze a csoda termé­szetével. Ügy tűnhet, az élet­ben nincs más, mint egy finoman imbolygó szimbó­lum, melynek mi is éppen olyan részei és részesei va­gyunk, akár egy szál gyufa, mely az éjszakában csöpp­nyi melegséget és aprócska fényt ad. Milyen különös vi­lág ez. Ülünk egy gyorsan száguldó csónakban, és egy fákkal övezett csatornán rö­pülünk valami távoli, ha­talmas víz felé, és tudjuk, hogy megérkezünk, hogy hamarosan és nagyszerűen siklunk a szabadság vizé­re; olyan ez, akár a szüle­tés. Podmaniczky Szilárd sal töltött el. A tolmácsolás azonban — sajnos — mégis némi csalódást okozott. A zenekar sem múlta felül ez­úttal önmagát. Valamennyi mű előadását kisebb-nagyobb pontatlanságok sebezték, nem sikerült tökéletesen együtt játszaniuk, azaz kö­vetniük a dirigens mozgását. A kürtszólam — nem hall­gathatom immár el a nem először tapasztalt tényt — többször kelti az irritáló bi­zonytalanság érzetét, főleg, ha nem is igazán tiszta az in­tonáció. AZ a bizonyos dele­jező áramkör karmester és zenész között, amely izzás­ban tartja az előadást, ezút­tal nem jött' létre. ' A káprázatos Rossini-nyf­tánvból is ez hiányzott. A Mozart-kompozíció — szólis­ták: Perényi Eszter (hegedű), Lukács Péter (brácsa) — szellemi izgalma, érzelmi ki­munkáltsága is a hiánylistá­ra írható. Nem tudott igazán érdekeltté tenni ez a tolmá­csolás, s ez elsősorban a szó­listákon múlott. A belső fe­szültsége, érzelmi rugalmas­sága, a készenlét az érzé­keny, rebbenő hangulatok, árnyalatok ábrázolására — kevés volt. S valójában hasonló hi­ányérzetünk élt a Men­delssohn szimfónia hallatán is. Az ifjú dirigens ökonomi* kus, takaros mozgása nem közvetített valódi, erőteljes, egyéni elképzelést. Kicsit kí­vülről közeledett a művek­hez, s meg is maradt a fel­szín közelében a tolmácsolás. Nem analizált, nem tárt fel, nem mozdított ki a kényel­mes hallgatói egykedvüség­ből. Kicsit érintetlenek ma­radtunk. Bcrényi Bogáta ÉLETKÉPEK '89 Éhe a siónak Tollára vette mostanság a magyar sajtó szüleink és nagyszüleink nemzedékét. Könnyeztető története­ket olvashatunk arról, mi mindenre, lassan már a belevő falatra sem telik szegényeknek, kevéske nyug­dijukból. Egy munkában töltött élet „jutalma", hogy zavarodottan kotorászhatnak a pénztárcájukban, ha a hónap közepén ki akarják fizetni az öt deka párizsit, meg a 20 deka kenyeret. Persze, legtöbbjük nemcsak kenyérrel él. mint ahogy nem csupán azzal élt ifjabb korában, amikor még a társadalom tartotta felé, kérve, a tenyerét: add tudásodat, tapasztalatodat, tehetségedet, megbízható­ságodat, emberi tartásodat. Mindezt adta, mert ez a réteg, mint emiitettem volt, nemcsak kenyérrel élt, hanem nemes eszmékkel és jóravaló szellemi táplálé­kokkal is, amelyek képessé tették az adakozásra. Tör­ténetesen arra, hogy a betű és a gondolat megszál­lottjaiként tanítsák a következő nemzedékeket a tu­dományokra, megbízhatóságra és emberi tartásra. A pedagógus, ha nyugdíjas is, megválva a katedrától, nem elégszik meg azzal, hogy ezentúl csak a nyug­díjasszelvényt olvasgassa. Lételeme továbbra is- a könyv, az újság, a folyóirat, miként a kenyér és a pá­rizsi. — Magyar—történelem szakos tanár voltam, s most, nyugdíjasan is hajt „éhé a szónak". Sajnos, ma­napság az idős pedagógusoknak nem telik arra, hogy megvegye a drága — és egyre drágább — könyve­ket, folyóiratokat — mondta a szerkesztőségi telefon­ba Ls minap egy női hang. — Nagyon jó ötletnek tartottam, amikor a Bartók Béla Művelődési Otthonban 5-10 forintért áruba bo­csátottak régi könyveket. Akkor nemcsak magamnak, hanem a gyerekeknek is meg tudtam venni olyan ér­tékes műveket, mint az Éneklő kutya, vagy a Kincs­kereső kisködmön. Korábban nyugdíjastársaimmal én Ls megvásároltam az Andi-Bandit, hogy mást ne em­lítsek, most azonban 78 forintot képtelenek vagyunk fizetni érte. Kíváncsi vagyok, mi történik a megma­radt, vagy mások által már olvasott folyóiratokkal. Bizonyára a MEH-be. a zúzdába kerülnek, rosszabb esetben a szeméttelepre. Pedig a szerencsétlen peda­gógusok, de gondolom, más nyugdíjas értelmiségiek is, szívesen megvennék féláron vagy negyedáron őket, még ha nem is olyan frissek. Amikor az ötletddó telefonáló neve felől érdeklőd­tem, egy kattanás — és megszakadt a vonal. Pedig csak arra voltam kíváncsi, kit hívhatok vissza, ha ön­kéntes jótevők fölajánlják segítségüket ez ügyben. Ha azonban valamelyik intézménynek támad jó ötlete, azt szívesen közöljük a lap hasábjain, a többi, kevés pénz­ből élő. betűre is éhes nyugdíjas érdekében. Chikán Agncs Könyvtárak segélykiáltása Ki hallja meg? Mi hír a Somogyi Könyv­tárban? — eme szelíd kér­dést dédelgetve indultam szerda csípős-fagyos kora reggelén Hajdú Gézához, a könyvtár igazgatójához. Van hír, mint kiderült, igaz, kul­túraféltő embereknek nem a legszívmelengetöbb. — Igazgató úr, igaz-e, te­kintettel az utóbbi néhány hónap fergeteges könyvki­adási lázára, mindenféle di­vathullámokra, valamint az általános elszegényedésre, hogy csökkent az, olvasók, a könyvtárból olvasók szama? t— Ezek a folyamatok a könyvtárak tekintetében két irányban működnek. Az el­szegényedésből logikusan következik, hogy kevesebb jdő jut olvasásra. Másrészt a könyvek, folyóiratok radi­kális áremelése fokozatosan a könyvtárba kell, hogy kényszerítse az olvasót, hi­szen ki tudja manapság megfizetni a csillagászati árakat? — Néhány, hirtelenjében eszembe ötlö, eleddig a könyvespolcokról hiányzó szerzőt sorolok: Heidegger, Konrád György, Szabó De­zső, Nyíró József. Könyveik ára inkább közelebb van a kétszáz forinthoz, mint a százhoz. Ha az olvasó nem, a könyvtár hogyan tart lé­pést az áremelkedéssel? — Egyértelmű, hogy a mérsékelten növekvő könyv­beszerzési keretek képtele­nek követni uz áremelke­dést. Logikus, hogy ugyan­annyi pénzből kevesebb könyvet veszünk. Három év alatt 20 forinttal emelkedett a beszerzendő könyvek pél­dányonkénti átlagára, 68­ról 88 forintra. A könyvtá­ros a megvásárolandó könyv­nél kénytelen előszűr uz árat megóézni, van-e ra elég pénze. Sajnos, épp a tudo­mányos, szakjellegű kiadvá­nyok ára emelkedett a leg­Felhívás Könyvtári Védegylet alapítására Mi, nagyalföldi városi könyvtárosok felhívással fordulunk minden magyar könyvtári olvasóhoz és könyvtároshoz, két és fél millió állampolgárhoz. Honfitársaink, barátaink! A jogi. közigazgatási, pénzügyi változások 'köny­nyen elemészthetik azokat az értékeket, amelyek az ország egész területén kiépült lakóhelyi könyvtárak­ban testesülnek meg. Ezt eltűrni súlyos; felelősség, melynek elhárítását nem vállalhatjuk a jövö előtt semmilyen rövid átmenetre, semmilyen nadrágszíj­meghúzás kedvéért. -A struktúraváltás nem ölheti meg a változás folytatását hordozó nemzeti reményeket, az olvasó Magyarország reményét... Tartsuk távol az értetlenséggel párosult restrik­ciós politikát a könyvtáraktól! Alakítsuk meg a Könyvtári Védegyletet! Hívjuk valamennyi olvasón­kat, akik átérzik, hogy a műveltségről szóló hangzatos szavak üres frázisok maradnak, ha nincs miből mű­velődnünk .. . Hívunk mindenkit, aki anyagilag is tá­mogatni akarja azt a közkönyvtárat, mely neki, csa­ládjának. rokonságának, lakótársainak jelenti az em­beri szellemiséghez való tartós kapcsolatot! Alakuljon minden városban, minden községben a közkönyvtár mellett védegylet! Ügyünk pártok fölötti ügy. Éppen ezért, fölhívunk minden pártot és politikai tömörülést, vallási és tár­sadalmi közösséget, vegyék fel programjukba a kör­nyezetvédelemmel, az iskolaüggvel egyenrangú fel­adatként a Könyvtári Védegylet támogatását. A védegylet a jövő Magyarországát védi. Szeged, 1989. november 22. A nagyalföldi városi könyvtárosok csoportja inkább, amikből pedig a legtöbbet lenne kötelessé­günk beszerezni. — Mi a helyzet a folyó­iratokkal? — A Somogyi Könyvtár és fiókjai 600 folyóiratot já­ratnak, 1077 példányban. Ezek közül 117 külföldről érkezik, sajnos, jó néhány­ról mar le kellett mondani, s hogy az újabb folyóiratok­ra előfizessünk, arra gya­korlatilag semmi esélyünk nincsen — Visszatérve az olvasók­ra. mennyi például a Somo­gyi Könyvtárba beiratkozot­tak száma? — Az utóbbi néhány évre visszatekintve, itt, Szegeden nemigen változtak az ada­tok. Országos viszonylatban például igen magas a köz­ponti könyvtár 21 ezret is meghaladó olvasótábora. De, és ez nagyon fontos, a ki­kölcsönzött könyvek száma fokozatosan csökken. Lénye­ges átalakulás tapasztalható az olvasószerkezetben is. Megcsappant a szépirodalmi kiadványok iránti igény, miközben nö az ismeretköz­lő szakkönyvek kölcsönzési aránya. — Néhány hónapja új köl­csönzési rendszert vezettek be a könyvtárban. Jómagam ezt már száz forinttal bá­nom, ennyi volt ugyanis a késedelmi díj. — Nagyobb változás a könyvek kölcsönzési rend­szerében nem történt. To­vábbra is öt könyvet, ha jól emlékszem, három hétre le­het kölcsönözni. Ellenben valóban növekedtek a kése­déimi díjak. Nyugati tapasz­talatok alapján igyekeztünk növelni a könyvek „forgási sebességét", épp az olvasók érdekében. A korábbi díj­szabás nem volt ösztönző hatású, sokszor fél év is el­telt, mire visszajött a rég lejárt kölcsönzési idejű könyv. Mindebből, amit eddig el­mondtam, talán még min­dig nem érzékelhető, milyen súlyos veszélyben van a könyvtár és olvasója. Az el­múlt héten az Alföld ki­sebb-nagyobb városaiból gyűltek össze Szegeden könyvtárigazgatók, akik eb­ben az új, mindazonálta' teljesen kiszámíthatatlan é'. zavaros költségvetési hely zetben, személy szerint úgy gondolom, sorsfordító jelen tőségű dokumentumot adtai, ki a magyar könyvtár é: két és fél millió olvasója ér dekében. Felhívást tettünk közzé Könyvtári Védegyle; alapítására. Hajdú Géza igazgató úc ezek után a láp rendelkezé­sére bocsátotta az eleddig még nem publikált felhivá; teljes szövegét, melyből a leglényegesebb gondolato­kat közöljük. Darvasi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom