Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-25 / 280. szám

4 1989. november 25., szombat mmmmmmmmmmmmmmmmmmnmmmmmmmmarnmmmmmmmmmmmmmmm Édes Anna-Újvidékről Két dolog — kissé ellentétes — hatása alól nem tudtam kivonni magamat az újvidéki színház magyar tagozatának Edes Anna-előadásán. Az ogyik, hogy 1989-ben, már a rendező. Harag György halála után, életemben először láthattam rendezését, mely lidérces hangulatával, szürrealisztikus vízióival eleven hatást gyakorolt rám, a másik a társulat kevésbé sikeres igyekezete, hogy immár a rendező kohéziós jelenléte nélkül életet leheljen a színpadi cselekvésekbe. Az 1983-as bemutató felújításakor a színészeknek nagyon nehéz a dolguk: Harag György szellemét n*egidézve emlékeikből, az átélt élményekből és hangulatokból kell táplálkozniuk, mert a rendezés nem ad számukra más fogódzót a lélektanin kívül. A rendező Kosztolányi regényének adaptálásakor figyelmen kívül hagyta a klasszikus dramaturgiai szabályokat, nem színművet készített, hanem a súlyos lélektani rejtélyeket erősítette fel az illusztratív jelleggel megjeleni, tett cselekményfolyamban. Az Édes Anna külön, nyomasztó, irrealisztikus belső világát sajátos színpadi eszközökkel idézte meg. A félhomályban „úszó" színpadon a realisztikus cselekvéseket átszövik a nyugtalan, feszült belső csendek, álomszerű történések. Furcsán lebegővé, lassúvá válik minden mozzanat vagy cselekvéssor. Szinte észrevétlenül telik az. idő, s máris ott vagyunk a csúcspontnál: a gyilkosságnál. S ezt mégsem nevezhetjük dramaturgiai csúcspontnak, mert a második rósz történése ugyanolyan tompa éllel zajlik, mint az első rész epikus zsongásai Nincs egyetlen fölösleges mozdulat sem. A színészek pontosan kiszámított irányokban „helyeződnek" a jeleneteikbe. Ezzel magyarázható az is, hogy a rendező nem tulajdonít jelentőseget Vizy Kornél halálának (Anna csak Vizynót öli meg a darabban), s a többi szereplőnek sem. Az ügyvéd, az ügyvédné. az orvasné nem csehovi súlyú alakok, hanem egy züllött, romlott világ jelképei, akiktől Anna valóban „fizákailag undorodhat". A víziókban felcserélhető szerepek: az ügyvédnő orvosné, Vizyné hármasának „cselédszerző padra" kerülése ugyanúgy pontos konvpozíció, mint az úri társasági élet ordenáré, drasztikus kifordítása a cselédek dorbézolásában. A bírósági tárgyalás színvallásai is hallatlanul erős ellentétek — lennének, de sajnos, azt kell mondani, hogy a megidézett játékban sokszor hiányzott a színészek lelke, a szituációk színészileg nem töltődtek fel (nem egyszer „másolásnak" túnt a játék). A lélektani hatás szempontjából kulcsfiguraként jelenlevő Patikárius János (Ve^czel Valentin) és Vizyné (Romhányi Ibi) az előadás folyamán egyszer sem lehettek volna erőtlenek. Néhol üresen kongó deklamálásokba. uram bocsa'!, ripacs felhangokba is ütköztünk, kivéve a teljesen őszintén és sallangmentesen játszó Rövid Eleonóra Édes Annáját A színház tényleg kegyetlen. Nagyszerű, felejthetetlennek hitt rendezések felejtődnek el igazságtalanul ebben a világban. Az újvidékieknek ez a gesztusa, amely továbbélteti e nagyszerű rendező példa értékű munkáját, mégis, több mint megható. Nagy Márta MTESZ tisztújítás elolt Tegnap, pénteken délelőtt a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége fórumot tartott a technika házában. Jövőre kerül sor az MTESZ tisztújító közgyűlésre. Most, első alkalommal Szegeden került sor a műszaki egyesület megújulásának előkészítésre. A résztvevők megtárgyalták a szervezet jövőbeni működésére vonatkozó legfontosabb kérdéseket, ajánlásokat tettek a szervezeti felépítés megreformálására. Az 1990 októberében sorra kerülő országos tisztújító közgyűlés előtt első alkalommal most tárgyalták meg a szövetség jövőjét érintő kérdéseket. December elején a Szegeden elhangzott javaslatokat az országos elnökség is megtárgyalja. A télre készülnek A közelgő téllel kapcsolatos teendőket összegezték tegnap Szegeden, a MAVigazgatóság területéhez tartozó nagyobb szolgálati helyek vezetői. A résztvevők elmondották: a téli forgalommal kapcsolatos előkészületeket már megtették. Felkészülésük során gondoskodnak a vasút alaptevékenységének, a személyes áruszállítás zavartalan végzésének biztosításáról. A következő hetekben, hónapokban kiemelt figyelmet fordítanak az utazóközönség kiszolgálására, a pályaudvari várótermek és vonatok fűtésére, valamint a hóakadályok miatt feltartóztatott személyszállító vonatok utasainak ellátására és célba juttatására. Áruszállítás vonatkozásában elsőbbséget élveznek majd az energiahordozók és a lakosság ellátását szolgáló áruk fuvarozása. Egy hiteles könyv: a Kánon Annus József új regénye Időnként úrrá lesz az olvasón az a csalóka érzés, hogy történelmi regényt tart a kezében. Mostani mindennapjainkból annyira abszurdnak tetszik mindaz, ami a Kánon hőseit körülveszi, hogy az egész történetet a szereplőivel együtt, mindenestül — talán önvédelmi reflexből — hajlunk a múltba utalni. Volt, elmúlt, vége, pont. A Kádár-korszak első éveiben vagyunk, megint egy több-kevesebb sikerrel álcázott erőszak áldozata a falu, rohamléptekkel halad >ra mezőgazdaság szocialista átszervezése". A kerek és szomorú történet hősei pótdíjjal a faluba telepített tanárok (B terület). „Lámpások", tele jobbító hittel, ifjúi heves elszánással:* úgy gondolják, rajtuk múlik, * . --*o'.orri világa ragyogjon e kies hazában, raj„i.cpiüiszaoaditás", az értékek mentén szerveződő „szocialista jövő". Erre tanították őket. Tragikus vétségük, hogy elhitték. A valóságos élet nem értékekből, hanem akamokok hazugságaiból épül. A Kánon hősei törvényszerűen e hazugságfalaknak ütköznek. A rendszerváltás lendületében hajlanánk, bár végérvényesen a múltunknak tekinteni utóbbi tíz, húsz, harminc évünket — nem megy. Nemcsak az eleven sebek miatt. Hanem, mert a falak — még megvannak. Annus József 1986-87ben irta a most megjelent, az '50-es, '60-as évek fordulóján játszódó regényt. Hogyne emlékeznénk: 1986 a Tiszatáj betiltásának éve. A folyóirat „poéta adminisztrátorát", irodalmat szolgáló szerkesztőjét egyik percről a másikra kiteszik az állásából egy hazugságokból épített világ akarnokai. Akárcsak a regényhőst, a művelt, becsületes, emberséges ének tanárt az aktuálpolitika szolgálatába szegődött cinikus, puhatestű járási (városi, megyei) minikirályok. Valahai intellektusát a disznóhizlalásba és a kocsmai gőzökbe ölte. Az iskolaigazgató; jól ismeri kollégáját, de széttárja a karját — és menti magát. A kórkép oly annyira nem történelmi és tegnapi, anynyira jelenidejú, hogy az — demokrácia-reményes, felejtésre hajló 1989-es napjainkban — hátborzongató. Az író kérdése nem az indulatos, heves. lázadásra buzdító, fenyegető „meddig tűrjük ezt?"; hanem higgadt, a tények számbavételét indukáló, a rációt tételező, az újabb cél végettoknyomozó: miért? Gondoljuk végig, hogyan jutottunk ide! — szólít föl Annus, még mindig azzal az emberszabású optimizmussal, amelyben ott ragyog a régi, megingathatatlan hit: az ember ember szeret(ne) lenni leginkább: értékmentő és -teremtő. Melyikünk — hol. Arról szól a Kánon című regény, hogy üdítő és egyben életmentő lenne, ha mi, e jelenkori abszurd belső sérüléseket lábon átvészelt szereplői, több generáció tagjai, végre azok lehetnénk, akik — és amik. A tanár: tanár, a színész: színész, a politikus: politikus; a szerkesztő: szerkesztő; az orvos: orvos; az értelmiségi: értelmiségi. Az érték — az, s a nem érték — úgyszintén. A krumplileves meg — krumplileves, mondta az öreg, s röhögtünk keservesen a tévék előtt... Mi választja el az igazságot a hazugságtól? Az angolok szerint: az evés (a puding próbája . ..). Annus fiatal tanár hőse többszólamú éneklésre tanítja az iskolásokat. A gyerekek hibátlan ösztönnel éreznek rá az összhangzattan törvényeire; velükszületett, természetes érzékenységgel élvezik a sokszínűség szabadságát — és erejét. Szép és igaz a könyv a Kánon. Mindenek (az irodalom is) inflációja közepette „hiteles szöveg"; zsinórmérték, magunknak. (Szépirodalmi, 1989.). S. E. Elterelt pusztaszeri birkák „Ne csináljanak belőle ügyet... 99 No, ezt aztán nem merik megírni! — mondja a pusztaszeri ember. S annvi igaza van: röpke ideig valóban úgy tetszik, hogy nem jut papírhoz az eset. Na, nem a magunk gyávasága, hanem a kárvallott félelme miatt. Hogy mitől fél? „A meglopott ember fél, s nem beszél!" — Jaj, ne bántsanak minket, nem mondhatok semmit — mondja az otthon talált asszony érdeklődésünkre. — Megmondták, hogy ne tegyük az újságba! — Ki mondta? — Azt se mondhatom meg. Ha elmondom, az én fiamat agyonverik — és elsírja magát. — Keressék meg a fiamat, ha ő elmondja, ő dolga — mondja könnyein keresztül. — De higgyék el, baj lesz belőle. Nem járunk sokkal jobban a fiúval sém, bar könynyen megtaláljuk a majorban. — Azt hallottuk, eltűnt 25 birka ... — Jól hallották, de tőlem nem is hallanak többet. Nem is jutunk ötről hatra: a meglopott ember fél, s nem beszél. Majd elmondja más, hogy mi történt, mondom, „az már engem nem érdekel" — kapom a választ. Bandukolunk kollégámmal a falu közepén, s aztán egy kisteherautó sofőrjét szólítjuk meg: hallott-e a birkalopásról? Hallott bizony, a faluban mindenki beszéli, de hogy pontosan hogy volt — ki tudja. — Fene abba az oroszba, jött volna még kicsit arrébb, vitte volna az én disznómat — tréfálkozik friss ismerősünk. — S ha elviszi? — Fizetne a biztosító. — Nincs piaca a disznónak? — Van, de mennyivel egyszerűbb volna ügy — s harsog az utcán a széles nevetése. Tán ennek is köszönhetjük a szerencsénket: idősebb férfi csatlakozik a társasághoz. Elmondom én, mi történt! — Én vagyok a kéményseprő, nem ismertek meg? — kérdi. A második kérdés már a miénk, s a válasz megnyugtató: „elmondom én nektek, mi történt". A szomszédos házban kapunk helyet, és Czombos Gábor bátyánkból már ömlik is a szó. Azért még előtte megkérdi: nem lesz ebből baj? Mondjuk: mi lenne? — Akkor jó. Mert a múlt rendszerbe' se lett semmi baja a komának, ha nem lépett be a téeszbe. Csak egy este odament három koma, és jól elverte... De most már nyugdíjas vagyok, most már mindent lehet. Szóval az úgy volt, hogy még májusban bement egy autó az egyik tanyához. Ott elakadt, ezért leszaggatták a kerítést, azt tették a kerék alá, úgy indultak tovább, és elvittek a tanyából három birkát. Most aztán a Sándortól is elvittek három birglit, meg egy hét múlva 22-t. Megy ki, látja, szabadon a disznók. Hát a disznóól pántjával tépték ki a másik ajtót. Ebből már nagy baj lett. De nyom először nem volt, mert a tolvaj az autója mögé kötött egy nagy ágat, és az pont jól törölte a nyomokat. Amikor a keresztnél fordultak, az autó eleje bement az árok szélére, aztán visszatolatott, de ekkor leszakadt a kötél. Mentek tovább, míg az orosz lőtérnél le nem pakoltak. A Sándor viszont a keresztnél megtalálta a kötelet meg a faágat — s rögtön kihívta a rendőrséget. Azok megnézték, mindjárt mondták: ez katonai kötél. Kocsiba ültek, mentek a magyar alakulathoz, ott a parancsnok mondta. náluk olyan kötél nincs, náluk olyan autó, aminek a nyomát találták — nincs, menjenek az oroszokhoz. Amúgy is azok szoktak itt lopni. Na, mennek a lőtérhez, egy erdő van mellette, vágnak át rajta. Egyszer találnak egy kötéldarabot fával, hát látszik, hogy annak a darabja, mit amott találtak. Tovább mennek, mondják a Sanyinak: Né mán, itt a birkaszar. Na megtalálták azt is, ahol lepakolták a birkát. Ott aztán senkit nem találtak, mer kivonulás volt. Azért járkáltak ott, egyszer csak szólnak a Sanyinak: ott legeltetik a birkát. 0 meg nagyon el se akarta hinni. Aztán előkerült egy parancsnokféle is, mondták neki, mi járatban, hát az elsápadt. Meg nem szólalt magyarul, pedig máskor, ha megered a nyelve, jobban beszél magyarul, mint mi. Telefon Szegedre, tolmács jött, megbeszélték a dolgot, tán három híján megvoltak a birkák. A ruszki meg nyúlt a zsebbe: mit kérsz? Kifizetem a károd, aztán többet egy szót se, végeztünk. Ott mindjárt kifizetett 12 ezret, később még ugyanannyit. Persze, a rendőrök mondták: ezzel nincs vége. De mar az erdőben ott várakozott egy kocsi utánfutóval, úgyhogy ha egy órával később mennek, úgy lehet, már csak a birkaszart találják. Szerintem, aki a jószágot ellopta, megnézheti magát. Régebben vitték Afganisztánba az ilyet, most oda már nem mennek, de jól nem jár, az biztos. A beszámoló végighallgatása után csak ennyit kérdeztem: — Gábor bátyám, maga nem félt ezt elmondani? — Én mitől félnék? — mondja. — Én voltam orosz fogságba, annál rosszabb tán már nem gyün, azt meg kibírtuk... A rendőrséggel kapcsolatos részleteket már Kisteleken pontosítja Szűcs István zászlós, őrsparancsnok-helyettes. — Kijött a laktanya parancsnoka, mondta, kifizet minden kárt, ne csináljunk ügyet belőle. Megmondtuk, hogy a kártérítés enyhítő körülmény a bíróság előtt, de meg nem történtté nem tehetjük a dolgot. — Mit gondol, honnan tudták, hogy épp abban a tanyában találhatnak birkát? — Arrafelé van a vonulási irányuk. A forgalomirányítóknak van idejük kifigyelni a környéket. De sok magyarral is jóban vannak, nem kizárt, hogy tőlük hallották. A birka most kurrens cikk lett, s amióta autót vehetnek a szovjet katonák, bele vannak bolondulva a gépkocsikba — meglehet, arra kellett volna a pénz. Több mint százezer — Mekkora értéket képviselnek az ellopott birkák? — Durván 116 ezer forintot. A nyomozás konkrétabb része tulajdonképpen ezután történik. A rendőrség az úgynevezett „halaszthatatlan nyomozási cselekményeket" végzi, a többi a katonai ügyészség dolga. Papp János, a szegedi ügyészség vezetője a konkrét elkövetők személyéről még nem tudott tájékoztatást adni. A szokásoknak megfelelően az eljárás után döntenek arról, átteszik-e a szovjet hatáskörbe az ítélkezés lehetőségét. Megjegyezte: eddig minden ügyükben ez történt, s az a tapasztalatuk, a szovjet katonai bíróságok ítélkezési gyakorlata sokkal szigorúbb a hazainál. Az már csak az újságíró megjegyzése: korábban hasonló ügyekben sem a rendőrség, sem az ügyészség nem állt velünk szóba, amíg szovjet partnere bele nem egyezett. Márpedig legtöbbször nem egyezett bele. Papp János azt mondja: akkor sem egyezség volt ez, csak egy gyakorlat, amihez tartották magukat. Most már nem tartják. Szerencsére — teszem hozzá. Meg azt is: remélem, a birkák tulajdonosainak nincs mitől félniük. A „kiszivárogtatás" miatti bosszúállásra ugyanis — nem lesz lehetőségük a tolvajoknak. Balogh Tamás SZEGEDI SZÁMÍTÁSTECHNIKAI KISSZÖVETKEZET KERES GYAKORLOTT KÜLKERESKEDŐT felsőfokú angol, felsőfokú német nyelvtudással. Sívgtdi Számítástechnikai Kisszövetkezet SZEGED BAJZA U 2 TELEFON 62-26-277 A korábban közkedvelt GÖDÖR ÉTTEREM ismét megnyitja kapuit! Az újonnan beindítandó II. o. vendéglátó egységünkbe felveszünk szakképzett szakács, szakképzett pultos, felíró, pénztáros munkavállalókat. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: JATE Irinyi Bisztró, Szeged, Április 4. útja 4., üzletvezetónól. Itt az nyer, aki MA TT-ot kap! Különleges sakkjátszma a Ruhapiacon. (Marx tér 17.) A MATT magyar—amerikai vegyes vállalat teljes választékát kínálja: fehérnemű, felsőruházat, kozmetikumok, háztartási vegyi áruk szórakoztató elektronikai termékek. Minőséget, elérhető áron!