Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-25 / 280. szám

2 1989. november 25., szombat Törvény az áfárólf a személyi jövedelem- és a nyereségadóról Az Országgyűlés 161 igenlő, 40 ellenszavazattal és 41 tartózkodás mellett elfogadta az általános forgalmi aduról szóló törvényt. Ennek keretében, a kormány javaslatának megfelelően, úgy döntött, hogy 25 százalékos forgalmi adót vet ki a személygépkocsik magánimportjára, s a törvénynek erről rendelkező részét már a hatályba lépés napjától alkalmazni kell. * Az Országgyűlés hosszas szavazasi procedúra után. több mint 70 módosító indítvány sorsáról döntve, péntek este elfogadta a személyi jövedelemadóról szóló törvényt. Százhatvanegy képviselő szavazott igennel, 32 nemmel, 31 -en pedig tartózkodtak a döntéshozatalkor. Az elfogadott törvényben végül az eredeti javaslattól eltérő, a reformbizottság által kidolgozott adótáblázat került; e kompromisszumos megoldással végül a kormány is egyetértett Eszerint az adókulcs 0—55 ezer forint évi jövedelemnél 0 százalék, 55 001—90 000 forint között az- 55 ezer forint feletti részt 15 százaléka, 90 001—300 000 forint között 5250 forint és a 90 ezer forint feletti rész 30 szazaiéira, 300 000—500 000 forint kozott 68 250 forint és a 300 ezer forint feletti rész 40 százaléka, 500 001 forintot meghaladó jövedelemnél 148 250 forint és az 500 000 forint feletti rósz 50 százaléka. Ez az elfogadott változat 14,5 százalékos adószintet jelent, a kormány által eredetileg javasolt variáció 15 százalék lett volna * A Parlament elfogadta a vállalkozási nyereségadóról, valamint az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslatokat Ennek megfelelően a vállalkozási nyereségadó mértéke 40 százalék, illetve 3 millió forintot meg nem haladó árbevétel esetén 35 százalék. Nem, fogadták el azt a javaslatot, hogy már jövőre kerüljön sor a teljes bérliberalizálásra, igy 1990-ben sem szűnik meg a vállalati keresetszabályozás adórendszerbeli korlátja. A képviselők 18 százalékos állami vagyon utáni részesedósfizetést szavaztak meg, igy jóváhagyták a kormány eredeti javaslatát. (Folytatás az 1. oldalról.) • mány a lehetséges határig kompromisszumkészséget tanúsított a képviselői indítványokkal kapcsolatban. A miniszter elismerte, hogy az adórendszer bevezetésekor túl sok illúziót kergettek, túlhangsúlyozták az adórendszer szerepéi, ugyanakkor a gazdaság általános bajait sem lehet az adórendszer számlájára írni. Sok képviselő beszélt a túlzott adóterhekről. Békési László ezzel szemben ajánlotta a képviselőknek: gondolják végig mit okozna a személyi jövedelemadó progressziójának radikális csökkentése. Vállalná-e valaki ez esetben a bruttó bérek csökkentését, netán a plusz jövedelmek árufedezet nélküli kiáramlását? Elképzelhető-e, hogy a csökkenő terhek nyeresége a vállalatoknál csapódjék le, függetlenül a -teljesítménytől? Vagy milyen hatással járna, ha a rosszemlékű bérszabályozáshoz kellene visszatérni, s igy megakadályozni a fedezetlen pénz kiáramlását? A kormány elkötelezett a vállalati támogatások mérséklése mellett, de végig kell gondolni azt is, hogy újabb 10 milliárdos támogatáselvonás további 3-4 százalékkal növelhetné a fogyasztóiár-színvonalat, esetleg újabb 50 ezer ember maradna munka nélkül, vagy a gazdaság további 100 millió dolláros exporttól esne el. A kormány tehát itt sem a szándékot vitatja, hanem a mértékeket és az ütemezést. Többen, köztük Varga Miklós és Csongrádi Csaba felvetették: a lineáris adóztatás javára le kell mondani a progresszív adóztatásról. Békési László ezt az ötletet lázálomnak nevezte. Javaslat hangzott el arra, hogy az állami tulajdon utáni részesedés ne 20, hanem csak 18 százalék legyen. A kormány elfogadja ezt az inditványt. Ez 3 milliárd forint körüli terhet jelent a költségvetés számára. Ennek fejében a kormány azt javasolja, hogy a törvényjavaslatban szereplő, a világbanki hitelből megvalósuló beruházások esetében jövőre ne szűnjön meg az általános forgalmi adó. Így 1,2 milliárd forint bevételhez jutna a költségvetés. A kormány javasolja továbbá, hogy a vállalatok, szövetkezeték év végi részesedését változatlanul az adózott eredmény terhére számolják el, s ne a költségek terhére, mint ahogy azt tervezték. Ezzel másfél milliárd forintot spórol az államkassza. A személyi jövedelemadóval kapcsolatban három tábla szerepelt az írásos előterjesztésben. A kormány ezek közül a reformbizottság követelésére a C, 14,5 százalékos adóterhelést jelentő válNagy vihart kavart a magángépkocsi-import forgalmi adójának kiterjesztésére vonatkozó javaslat. A kormány ennek ellenére fenntartja ennek azonnali bevezetését; úgy ítéli meg, nincs indok arra, hogy ebben a termékkörben óriási árkülönbség maradjon az állami, illetve a magánimportban behozott kocsik között. Javaslat hangzott el arra, hogy a kedvezőtlen adottságú tsz-ek adókedvezményét hagyják érintetlenül. Békési László ezzel kapcsolatban arra figyelmeztette a Parlamentet, hogy jó néhány olyan gazdaság van, amelyet immár ötödször-hatodszor szanálnak, helyzetük azonban nem változik, elnyelik az állami támogatást. A kormány ezért fenntartja eredeti javaslatát: valósuljon meg a fokozatos támogatásleépítés. A pénzügyminiszter egyetértett azzal a javaslattal, hogy az infrastruktúra jellegű, állami tulajdonként feltüntetett létesítmények a szövetkezeteken belül ne képezzék az állami tulajdon részét, ez után a tsz-eknek ne kelljen részesedést fizetniük. Kérte azonban a Parlamenttől: a szövetkezetek esetében se zárja ki elvileg azt, hogy állami tulajdon, állami befektetés után részesedést kelljen fizetni. Tehát ennek kötelezettsége maradjon meg a részesedési törvényben, cserébe a pénzügyi kormányzat kiszűri mindazokat az elemeket, amelyek indokolatlan terhet rónak a szövetkezetekre. ' Végezetül Király Zoltánnak arra az indítványára emlékeztetett, miszerint az Országgyűlés hozzon hatátozat elfogadását ajánlja. Egyben kötelezettséget vállal arra, hogy az igy kieső 3,5 milliárd forintot intenzívebb adóellenőrzéssel igyekszik fedezni. A képviselők javasolták azt is, hogy a három- és többgyermekes családok havi ezer forintos adóalapcsökkentő kedvezményét terjesszék ki az egy- és kétAz egyik szemem sir, a másik meg nevet... gyermekes családokra is. Békési László a javaslat ellen foglalt állást, mivel az gyökeres változást hozna a jelenlegi szociálpolitikai rendszerszemléletünkön. Nem utolsósorban az Intézkedés bevezetése, mintegy 6 milliárd forintot emésztene fel. A bernóvekményado megszüntetését szorgalmazó felvetésekre a pénzügyminiszter azzal válaszolt, hogy a kormány egyetert a bérliberalizálás szükségességével. Am ennek végrehajtása 1990-ben meg nagy kockázatot rejt magában. Egy teljes körű bérliberalizálás a tulajdonosi reform végrehajtása nélkül, fejletlen piaci körülmények között, igazi importverseny nélkül a bérek elszabadulásához vezetne. Amíg az állami tulajdon körében mindenki a berkiáramlásban érdékeit, s nincs igazi piaci kontroll, addig nem célszerű feladni ezt az eszközt. Prózaibb ok, hogy ezzel 10 milliárd Ft-tól esne el az allamkassza. Ha az Országgyűlés mégis emellett döntene, akkor a vállalkozási nyereségadót 4ü-ről 43 százalékra kellene emel-, ni. Nagyivanyi András javasolta, hogy a haditechnikai termékek és szolgáltatások után a nullaszázalékos forgalmi adó helyett 15, illetve 25 százalékos adókulcsot alkalmazzanak. Az előzetes számitások szerint ez a hadsereg költségvetései 1,5 milliárd forinttal terhelné meg. A pénzügyminiszter véleménye: jövőre a hadsereget nem szabad tovább terhelni. Elfogadta viszont Búzás Józsefné kérését, hogy a népi iparművészeti termékeket sorolják nulla kulcsos forgalmi adóba. rozatot, hogy a kormány a lakosság forint-, illetve devizabetéteihez semmilyen körülmények között se nyúlhasson hozzá. Ha ezt mégis megtenné, ez a kormány azonnal bizalomvesztését jelentse. Bekesi László leszögezte: a képviselő indítványa nem ellentétes a kormány szándékaival. • Az 1995-re tervezett Budapest—Bécs világkiállítás előkészítésének helyzete került napirendre. Somogyi László, a kiállítás előkészítésének kormánybiztosa beszámolójában mindenekelőtt az 1896-os ezredéves kiállításra emlékeztetett, amely csaknem száz év távlatából is az ország és Budapest fejlődésére kiemelkedő hatású nemzeti vállalkozás volt. Somogyi László azt hangoztatta: ez a nagyszabású vállalkozás csak akkor lehet sikeres, ha ehhez az Országgyűlés és a magyar közvélemény is egyetértését adja. A Parlament novemberi ülésszakán végül a képviselők elfogadták a világkiállítás előkészítésének helyzetéről szóló tájékoztatót, valamint a Munka törvénykönyve módosításáról szóló törvényjavaslatot. Fodor István este háromnegyed 8 órakor bezárta az ülést, és bejelentette, hogy december 18-án kezdődik a következő ülésszak. Nagy László felvételei Rátkai Árpád Végjáték a Tisza mentén Az állampárt utolsó évei Csongrádban 10. Grósz Károly álláspontja, pragmatikus válasza megfelelt u Központi Bizottság álláspontjának, mely szerint a megyéknek maguknak kell eldönteniök, hogy akarnak-e pártértekezletet. Csongrádban a partmozgalom ekkor már valóban közel állott ahhoz, hogy kiforrja a választ, és valóban jó hatású volt az, hogy maga a mozgalom kezdeményezett, szerveződött, ereje tudatára ébredt, tisztázódtak a frontvonalak. A Központi Bizottság határozata azonban mégis képmutató, áldemokratikus volt, hiszen a demokratikus pártmozgalom más megyékben sokkal lassabban bontakozott ki, s csak 1989 tavaszan-nyarán sikerült hasonló eredményeket elérnie egyes megyékben. Másutt még az 1989-es pártkongresszus előkészítését és a küldöttválasztást is a régi káderoligarchia „tartotta kézben". Ez a megoldás végső soron azokra bízta a döntést, akiknek nagy részét azonnal el kellett volna mozdítani a helyükről azért, hogy a májusi pártértekezlet döntései jó ütemben megvalósuljanak. Helyükön maradva azonban ezek országszerte megakadályozták vagy késleltették a döntéseket, a kibontakozás fékjének szerepét töltötték be. Hogy az 1988 májusi félfordulat után még 16 hónapig elhúzódó vajúdás következett, mialatt az MSZMP mindvégig az események mögött kullogott, abban nem kis szerepe volt annak, hogy a megyei hatalom bástyái érintetlenül maradtak, s azokat a lassan kibontakozó, erőre kapó demokratikus pártmozgalom fokozatosan zúzta szét — központi segítség nélkül. A Csongrád megy ei pártmozgalom fegyelmi úton történő megrendszabályozásának gondolata is felmerült. A megyei végrehajtó bizottság augusztus 12-i ülésén a szervezkedés értelmi szerzőségével — ami egyébként nem volt igaz — és frakciózással vádolták Székely Sándor városi első titkárt. A testület nem értett egyet azzal a módszerrel sem, ahogyan a levél írói szervezték az aláírásgyűjtést, véleménye szerint ez ellentétben állt a pártélet normáival. A megyei pórtbizottság első titkára ti. előzetesen beszélt az akció szervezőivel, felajánlotta, hogy azoknak a pártbizottságoknak, amelyek erre igényt tartanak, szemelyesen indokolja meg a megyei pártbizottság pártértekezletet elutasító álláspontját. Ok azonban erre nem tartottak igényt, helyette az idézett levél elküldését választották. A levelet kezdeményező Anderle Adarn egyetemi tanár, a JATE pártbizottságának titkára később nem csak elméletileg cáfolta a felhozott vádakat, hanem több nyugat-európai és latin-amerikai kommunista és szociálist:1 pártban szerzett 'gyakorlati tapasztalatait, ismereteit is hasznosítva védte meg a huszonötök álláspontját, és nyert újabb támogatókat. A részvevőkkel szembeni burkolt fenyegetések hatástalanok és egyre erőtlenebbek voltak, bár még a megyei pártbizottság szeptember 2-i ülésén is voltak, akik a pártszerúség és a pártfegyelem megsértésekent kezelték volna az ügyet, ismételten frakciózást emlegetve. E pártbizottsági ülés után azonban Szabó Sándor első titkár már úgy nyilatkozott, hogy „semmiféle felelősségre vonáa nem lesz,". A szeptember 2-j megyei pártbizottság! üles már csak két rossz megoldás közül választhatott. Szenvedélyes vita után a kudarc beismeresét, presztízsveszteséget, a megyei pártértekezlet összehívását választotta — öt ellenszavazattal. Különösen Horváth Károlyné megyei titkár és Kis Lajos hódmezővásárhelyi elsó titkár ellenezték ezt a megoldást. Utóbbi olyannyira, hogy a hódmezővásárhelyi pártbizottság szeptember 21-én ismételten napirendre tűzte a városi pártértekezlet kérdését, és ismételten ellene foglalt állást — azzal az indoklással, hogy azt csak a párttagság 50 százaléka kívánja.. A szentesiek szeptember 21-én, a csongrádiak pedig október 14-én revideálták korábbi elutasító alluspontjukat, így a vásárhelyi vezetés egyre inkább magára maradt, egyre inkább védekező pozícióba szorult, és még jobban elszigetelődött. Végül belátva, hogy ez elkerülhetetlen, november 2-án harmadszor is napirendre tűzte a témát, és kitűzte a városi pártértekezlet időpontját. A megyei vezetés annak deklarálásával, hogy majd (három hónap múlva!) pártertekezletet fog összehívni, természetesen még semmit nem oldott meg, sót, mivel a továbbiakban már csak saját fennmaradása foglalkoztatta, helyzete gyorsan tovább romlott. Jól mutatta ezt a — mindeddig nyilvánosságra nem került — szeptember 27én a Sajtohaz klubjában mintegy ötven meghivott részvételével megtartott tanacskozas, illetve annak kudarca. (Folytatjuk.)