Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-23 / 278. szám

3 1989. november 16., csütörtök SPD-küldöttség Magyarországon A Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD) DélHessen tartományi küldöttsége, Heidemarie WieczorekZeulnak. az SPD elnöksege tagjának vezetesével szerdán — a Magyar Szocialista Párt Csongrád megye) szervezetének meghívására — Budapestre érkezett. A delegációt fogadta Nyers Rezső, a part elnöke, valamint Pozsgay Imre allamminiszter, az MSZP Elnökségének tagja és Kovács László külügyminisztérium] államtitkár. A vendégek a következő napokban Vastagh Pállal, az MSZP Elnökségének tagjával és a párt Csongrád megyei szervezetének más vezetőivel folytatnak megbeszéléseket. A tervek szerint a dél-he&seni küldöttség találkozik Petrasovits Annával, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnökével, valamint a Magyar Demokrata Fórum szegedi szervezetének vezetőivel is. Sztoj! — mondja a népfront Átmeneti megoldások a szegediekért A szegedi polgár egyre idegesebb, mind kényelmetlenebbül érzi magát. Az orra elől viszik el az utolsó flakon olajat, kénytelen-kelletlen, órákig sorol az üzleti pénztárak előtt..az egyirányú utcában, mit ad Isten, vele szemben gurul egy másik kocsi, parkolóhelyet a Belvárosban meg sem kísérel keresni.. . lemond a szokásos sétáiról, mert nem akarja látni a városszerte szétdobált üzleti göngyölegek szemetét, s egyáltalán, nem kívánja kerülgetni a cuccolós turisták csapatait, s tovább hergelni magát... Legfeljebb akkor indul útnak, ha az internacionalista valutázás „hasznából" akar részesedni. Az utcai ügylet a bíróság épülete előtt éppúgy virágzik, mint a röszkei országút mentén ..., s mint a világútlevél birtokosa, utazási élményei alapján kénytelen szembesülni a valósággal: sehol, egy országban sem látott olyan kulturálatlan, lehangoló bolhapiacot, mint amilyen 'hőn szeretett városában van. Haragudhatunk, méltatlankodhatunk, szidhatunk bárkit, egy eladósodott, hiánygazdálkodással küszködő, piacpolitikát nélkülöző, ám demokratizálódó országban élünk. S az nem engedhet meg magának durva, diszkriminatív intézkedéseket, de úgy tűnik, abban, jelen pillanatban, kevésbé fontosak a patrióta érzelmeken ejtett sebek, meg a honi vásárlók aggályoskodásai. Vagy mégsem így lenne? A Csongrád megyei népfront elnöksége szerint nem lehet megengedni, hogy a bevásárló turisták teljesen kifosszák, tönkretegyék vá,rosunkat. Tegnapi, szerdai értekezletükön ott ült a megyei vámparancsnok, a megyei főkapitányság, valamint a szegedi és a megyei tanács osztályvezetője, hogy elmondja véleményét a lehetséges védő-óvó intézkedésekről. Amelyeknek egyébként különös aktualitása látszik: november 29én ötnapos nemzeti ünnep kezdődik Jugoszláviában. Merész és óvatoskodó, szenvedélyes és higgadt véleményeket, észrevételeket egyaránt hallhattunk. Legtöbben á jelen levő vendégeken kérték számon az ellehetetlenült állapotokat. Azok viszont sok újat nem tudtak mondani, legfeljebb a saját szakterületükön tapasztaltakkal színesítették a képet Kevés a vámos, a rendőrjárőr — hallottuk —, jogszabályok, rendeletek kötik kezüket, a tanácsoknak nincs pénzük, de vállalkozókat sem találtak egy határközeli nagyáruház kialakítására, működtetésére. Hibáztatták a sajtót is, mer* Magyar Kulturális Kamara fl TV—III. legyen kulturális csatorna! az csak az önkormányzatok tehetetlenségéről ír, s keveset szól intézkedéseikről. Nos, hát íme: új üzlet nyilt a Petőfi sugárúton. A Dózsa büfében csökkentett áron vásárolhatók a határon elkobzott árucikkek. A turistáknak idegen nyelvű szórólapokat nyomtattak, amelyekről megtudhatják, vannak boltok Szegeden a Belvároson kívül is. A Cserepes sori piaccal kapcsolatban pedig emlékeztetnünk kell az olvasót, hogy a városi tanács külföldi tőke bevonásával bevásárlóközpontot szeretne ott létesíteni. A tárgyalások folynak, s míg döntés nem születik, értelemszerűen a parkolóhoz nem nyúlnak, semmiféle átalakítást nem végeznek rajta. Mint köztudott, a kereskedelmi miniszterhelyettes sikertelenül tárgyalt e hét elején a bevásárlóturizmusról Szegeden. A miniszter — Beck Tamás — tegnapi lapunkban viszont, kollégánk kérdésére védővámot igért, s amennyiben a kormány a tárca javaslatára rábólint, ez a vámrendelkezés már akár a jövő héten életbe léphet. A népfrontelnökség ülésén elhangzott elképzelések, a kereskedelmi tárcához hasonlóan, átmeneti megoldásokról szóltak. Szinte valamennyien szeretnék, hogy a főhatóságok engedjék meg Szegednek több, valutáért árusító bolt működését. A turisták eme üzletek pénztárgépének számláit mutatnák fel a határon, mint kvázi kiviteli engedélyt. így talán csökkenne a valutázás, és a határon kívülről behozott értékes pénzek az államkaszszát gyarapítanák. Ugyancsak sokan követelték december 31-ei határidővel a teljes élelmiszerimport fölfüggesztését, valamint a vámbiztosíték kiterjesztését a lengyel állampolgárokra. A megyei népfrontelnökség állásfoglalásban rögzítette ezeket a védő-óvó intézkedéseket. A lakosság biztonságos ellátása erdekében megfontolásra javasolja az illetékeseknek. Mint megtudtuk, a rendőrségen három hónapos közlekedési akcióterv készült, végrehajtását már el is kezdték. Ennek keretében főként a külföldi járművezetőket, állampolgárokat ellenőrzik. A népfrontelnökség foglalkozott alkotmányjogi kérdésekkel és a közelgő népszavazással. Ez utóbbival kapcsolatban, a pártok reklámkampányától függetlenítve magát, úgy határozott, nem kívánja befolyásolni a lakosságot. Nagykorúnak tartva az állampolgárokat, mindenki szive-joga, szavaz-e vagy sem, s ha voksol, azt hogyan teszi. M. E. A Magyar Kulturális Kamara olyan intézményeket, vállalatokat, egyesületeket tömörít magába, amelyek a kultúra és az oktatás területén fejtik ki tevékenységüket, s érdekeik egyeztetése, képviselete képezi a kamara legfontosabb feladatát — mondotta Gábor József, az MKK főtitkára a kamara szegedi területi tanácskozásán. A rendezvényen — melyet a szegedi ifjúsági házban tartottak — elsősorban Csongrád megye művelődési központjai, a felsőoktatási intézmények közművelődési szervezetei képviseltették magukat; s számos konkrét, a kultúra „pozícióinak" erősítését célzó törekvésről szerezhettek tudomást. Az MKK azt szeretné, ha a nemzeti televízió III. csatornája kulturális és oktatási célokat szolgálna; s kéri a kormányt; a jelenleg még meglévő egyetlen szabad frekvenciatartomány felosztásában biztosítson elsőbbséget az ország alapvető kulturális érdekeinek, értékeinek. Nem baj, ha ezt az elkövetkezendőkben létesítendő tévécsatornát a reklám „tartja el", de a műsorokban töltsön be meghatározó szerepet a kultúra, az oktatás, a közművelődés. A kulturális bank létesítésével nem csupán a már jelenleg is meglévő bankok számát kívánjuk szaporítani, hanem olyan pénzügyi forrást szeretnénk teremteni, amely képes az, állami támogatások jelentős részének fogadására, továbbítására; a kulturális vállalkozások finanszírozására; s saját döntése alapján kamatmentes, részben visszatérítendő vagy a reálkamatlábak szerint nyújtott kölcsönökkel segíti a financiális gondokkal küzdő magyar kultúra ügyét. Az államháztartási törvénytől azt várják, hogy egyértelműen definiálja a nemzeti kulturális intézmény kategóriáját; s az ebbe tartozók dotálása teljes mértékben az állam feladata legyen. (Ne kényszerítsenek egyetlen, a nemzet kulturális szükségleteinek „alapellátását" végző intézményt sem „nyereségtermelésre"; hiszen ezek fenntartása valóban az állam érdeke, s feladata.) A helyi jellegű kulturális intézményeket részben a helyi önkormányzati szervek finanszírozzák, ám legyen lehetőség itt is az állami támogatások különböző formáinak igénybe vételére. A Magyar Kulturális Kamarába belépő intézmények egyike-másika (ilyen például a Szerzői Jogvédő Hivatal) már jelezte, hogy szolgáltatásait 10-20 százalékkal olcsóbban kínálja a kamara tagjai számára, örvendetes, hogy az MKK tagjai között tudhatja a Magyar Televíziót, a Magyar Rádiót, a Magyar Távirati Irodát, egyes helyi kábeltelevíziókat, az MTESZ-t; sőt, érdeklődik munkája iránt mezőgazdasági termelőszövetkezet és egy bank is. Megkezdődött a kamara regionális csoportjának szervezése is; az érdeklődők a szegedi ifjúsági ház igazgatójánál, Nemes Nagy Antalnál jelentkezhetnek. (sandi) Bemutató a Kisszínházban Aktus és szeretet Pénteken mutatják be a Kisszínházban Komis Mihály Budapesten is sikerrel játszott komoly bohózatát; a „Körmagyar"-t, Sándor János rendezésében. A rendezővel a szerdai próba után beszélgettünk. — Rendkívül aktuális darabról van szó. Mintha a mi hétköznapjaink nyomorúsága költözne fel két óra hosszára a színpadra. „Aranytöki csillag, gyere velem .., ni" — e drasztikus mondattal indul a körbe futó cselekmény, s felszínesen úgy tűnik, ez a koituszvágy mozgatja végig a darab figuráit. Holott nem csak erről lenne szó. — Részben így igaz. Ezek az emberek, a kiskatona, a takarítónő, a „fiatalelvtárs"... stb., a koitusz segítségével igyekeznek változtatni az életükön. Minden aktus mögött valamilyen konkrét, személyes érdek működik. Van, aki állást, van, ki lakást, a „fiatalelvtárs" éppen karriert szeretne általa-... — Én a szeretetvágyra is gondoltam mellesleg. Arra tudniillik, hogy ezek az ösztöneik és önnön kiszolgáltatottságuk által sodort figurák szeretni is éppúgy szeretnének, mint koitálni. Kapaszkodnának egy emberibb élet lehetőségébe ... — Meglehetősen erőtlen ez a kapaszkodás. Hirtelenjében az a mondás jutott eszembe, amit a Bourbonokról állítottak, miszerint azok semmit se tanultak, de mindent elfelejtettek. Kornis figurái is ilyenek, semmit se fejlődnek, nem változnak a darab, pontosabban az idő múlásával... — A „Körmagyar" kapcsán tehát nem is beszélhetünk igazi jellemekről? — A dolog hasonlít a commedia dell'arte szerkezetére, ahol a jellemet igen erős mértékben meghatározza a figura törekvése. Tipizált jellemekről van szó... Ezek eljátszása és megformálása mellesleg igen érdekes színészi feladat. Ebben a — nem a szó szoros értelemben vett — társadalmi szatírában hiszen a szerző másképp jelölte a darab műfaját, a színész közvetlenül ható tükröt tart a társadalom különböző rétegeinek és típusainak. Ebben a tükörben pontosan úgy villan fel a szexualitás és a durva beszéd, mint ahogy élünk. Azt gondojom, a darab közönségcsalogató „durvasága" fogyasztható lesz, ha ironikus humorba ágyazzuk ... Dal. Lengyel-magyar kapcsolatok Látogatást tett tegnap Csongrád megyeben Tadeusz Czechovicz, a Lengyel Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, és tárgyalásokat folytatott Lehmann István megyei tanácselnökkel a lengyel—magyar kapcsolatokról, különös tekintettel a lengyelországi Lódz vajdaság és Csongrád megye kapcsolataira. Ezt követően Szabó G. László, a tanácselnök általános helyettese kíséretében látogatást tett, és megbeszélést folytatott a nagykövet a Szegedi Nemzeti Színház és a Móra Ferenc Múzeum igazgatójával. Gyógyítani, keresztény hittel Az idegsebeszeti klinika orvosa, Kopniczky Zsolt azon kevesek közé tartozik — mert bármennyire nihetetlen, számuk alacsony—, akik polgári (alternatív) szolgalatot kívánnak. teljesíteni. Képesítéséből adódóan reméli, hogy az egészségügyben fogják alkalmazni. — Keresztény hite, avagy orvosi hitvallása miatt nem óhajt fegyvert fogni? — kérdeztem a fiatal doktort. — A hippokratészi eskü szerint az orvos minden tevékenységével az emberj életet szolgálja, tehát eleve erőszakmentes „pacifista", aki fegyverek nélküli világban akar élni. Válaszom, tehát, hogy már pusztán szakmám miatt meg kellene tagadnom bármiféle katonai köteléket. Alapvetően azonban keresztény hitem befolyásol döntésemben. Évek óta tagja vagyok a „Bokor" bázisközösségi mozgalomnak, s ezzel az identitással veszek részt az élet valamennyi területén, így a munkámban is. Talán kevesen tudják, hogy a katolikusok között a Bokor-közösségek tagjai voltak az országban az elsők, akik megtagadták a katonai szolgálatot -*- vállalva ezzel a baracskai börtönbüntetést és saját egyházuk diszkriminációját. Azok közé tartoztak, akik elindították az alternatív szolgálat természetes igényét, melynek következtében ez mára választási lehetőség lett. — ön már tavaly kérte a polgári szolgálatot, s akkor halasztást kapott. Jelenleg mi a helyzet? — Megjelentem az állandó lakhelyem szerinti véleményezőbizottság előtt, ahol újból kifejeztem polgári szolgálat iránti kérelmemet. Most várom a döntést, amelyet a helyileg illetékes hadkiegészítő parancsnok fog meghozni. — Ha a bizottság elfogadja végül lelkiismereti indokait, és a hadsereg is az ön számára kedvezően dönt. akkor szakmájában, az egészségügyben milyen feladatok ellátásira kötelezhető a 28 hónapos szolgálati idő alatt? — Orvosi státusban nincs szükség polgári szolgálatosokra, annál inkább az egészségügy hiányszakmáiban mint ápoló, beteghordó, takarító stb. fgy, a hiány betöltésének elve miatt, kevés reményem van arra, hogy végzettségemnek megfelelő munkát végezhessek. — ön tagja a Keresztény Értelmiségi Szövetség szegedi csoportja egészségügyi és mentálhigiénés tagozatának. Elmondaná, mit kívánnak elérni a magyar egészségügyben? — Elöljáróban hadd jegyezzem meg, hogy a KÉSZ szegedi csoportja épphogy megalakult, az egyes munkacsoportok pedig csak most formálódnak. Bármilyen aktivitás előfeltétele, hogy Szegeden és környékén mi, keresztény elkötelezettségű orvosok egymásra találjunk. Míg ez reményünk szerint megtörténik, a KÉSZ egészében vallja magáénak, hogy szükséges a keresztény értékek és magatartásformák félmutatása az egészségügy valamennyi lehetséges területén. Ügy gondolom, minden vitán felül áll az a tény, hogy a betegszerep, a kórházba kerülés súlyos egzisztenciális problémát jelent az egészségében megrokkant, s ezáltal hihetetlenül kiszolgáltatottá vált ember számára. A kereszténység ezekre a problémákra is igyekszik egzisztenciális igényű választ adni. A magyar egészségügy e válaszadásra ugyanis nem akar, vagy nem tud vállalkozni évtized.ek óta. — E törekvésük hogyan realizálható a mindennapok gyógyítómunkájában? — Első és igen fontos feladatunk, hogy a vallási szolgáltatásokat elérhetővé tegyük a gyógyítás során mind a betegek, mind pedig az ezt igénylő gyógyítók számára. Az országban már több intézményben tartanak istentiszteleteket, míg Szegeden — a klinikai városban — ezt a lehetőséget csupán a II. kórházban biztositiák. Persze, korántsem csupán a különböző felekezetű istentiszteletekhez szeretnénk teret nyerni, hanerr gyógyítóintézményeink mindegyikében szorítani egy „csendes szobát", ahol békésen elmélkedhetnek, olvashatnak, nyugalmat lelnének orvotok, betegek egyaránt. Ezekben a helyiségekben szervezhetnénk elvan előadásokat, amelyek például bizonyos orvosetikai problémákat keresztény szemszögből közelítenek meg. Hiszen nem titok, hogy az orvosetika komoly válságba jutott. — Mely szakmai és etikai problémákat tartja pillanatnyilag a legfontosabbnak? — Az orvasetika manapság kiélezett — s szerintem helytelenül megközelített — problémái: az abortusz, az eutanázia és a hálapénz kérdései. Mindezek kapcsán el szeretnénk mondani a keresztény felfogást a szexualitásról és a gyermekvállalásról, az ember halálhoz való viszonyáról, illetve méltóságáról. valamint a gyógyító munkafolyamat, s ezen belül az orvos—be• teg kapcsolat általános „megbetegedéséről". Végül bátran fel kell tárnunk az orvostársadalom belsó életének, szervezetének jellegzetességeit is, mint például az oly anynyira jellemző, merev, hierarchikus tagozódást és viszonyt, ami gátja mind a kollegiális-közösségi döntések meghozatalának, mind az egyéni ambícióknak. E ponton bennem: közelesik az egészségügy szervezetéhez és a hivatalos egyházhoz való viszonyom. Mindenesetre az egészségügyben — akárcsak az egyház életében — a demokratikus munkaszervezésnek csíráját is alig látni. — S milyennek látja egy keresztény orvos a gyógyítóknak a politikához való viszonyát? Sokan vallják, az orvos ne politizáljon, mert az orvostudomány világnézet. — Az én véleményem szerint — és persze ez vitatható — a gyógyítás és az egészségügy nem izolált a társadalom életének egészétől. Nem veszti el kapcsolatát a szociálpolitikával, a gazdasági élettel, a kultúrával, és — visszatérve indító témánkhoz — a fegyverkezéssel sem. Ez a nézet persze közhely, a baj inkább az, hogy a mindennapi gondolkodásban mégis az a felfogás hódít, hogy az orvosi terep steril, altruista, a világgal csak egy abszolút nemed gesztus — a segítés révén érintkezik. Amennyiben az orvostársadalom tudatosítja felelősséget jelentő kapcsolatait a társadalom egészsége iránt, akkor elkötelezetté, s ily módon politikussá válik. Kalocsai Katalin