Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-03 / 261. szám

DEIMAM0RSZÁ6 79. t'víolyam, 261. szám 1989. november 3., péntek Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Tisztáldozat, vagy a körülmények kényszere ? A városi tanács — munkáltatói jogát gyakorolva — felmentette a polgármestert Ha a tudósító a tegnapi, rendkívüli tanácsülésen készült jegyzeteiből képes lenne kihámozni, melyik szót írta le a leggyakrabban, alighanem a „közvélemény" után húzhatná a legtöbb strigulát. Annak a kérdéscsoportnak a vitájában ugyanis az igazából nem definiálható szó — melyet a Magyar Hírlap cikksorozata tétetett föl a testület több tagjával a tanács és elnöke megítélését illetően — a legkülönfélébb értelmezésekben hangzott el. Ügymint: közvélemény = egy, tagjainak számát nyilvánosságra nem hozó szerveződéssel; vagy egy adott célra (a tanácstagság lemondatására) meghirdetett lakossági fórum másfél száz résztvevőjével; netán egy lakóterületi népfrontbizottsággal; vagy — másfelől nézvést — valamennyi városi polgár törvényesen megválasztott képviselőinek testületével. Ha ez utóbbit fogadjuk el, mint legvalószínűbbet, azt kell írnunk: a város közvéleménye tegnap nem tartotta szerencsésnek, ha dr. Csonka István tanácselnök továbbra is betölti e tisztséget. Megválásának módját illetően — a polgármester kérésének és a testület döntésének is megfelelően —, iaz elmúlt két hétben egy eseti bizottság vizsgálódott, dr. Tóth Károly vezetésével. Javaslatuk tegnapi ismertetése és megszavaztatasa előtt részletes indoklással is szolgált az ad hoc-bizottsag elnöke. Kiszorítósdi A tanácselnök távozása vagy maradása mellett szóló érvek csoportosításakor kiderült: előbbiek a számosabbak. A bizottság véleménye szerint ugyanis azzal szemben, hogy törés és zökkenők nélküli volna a városvezetés, és hogy a választásokig megnövekvő feladatokat nem kellene tetézni az utódlás miattiakkal, nos, ezekkel szemben több „tétel" állitható. Csak vázlatosan: megszűnnének a tanácselnök személye elleni támadások, s így a testület sebezhetősége; megnyugtatóan hatna a közvéleményre is, ha a tanács nem tárgyalna lassanként már folyamatosan személyi kérdéseket, hanem a város működésével foglalkozhatna; a védekező állásba kényszeritett tanácselnök maga is megnyugvással fogadna egy jogilag és emberileg is korrekt megoldást. Nos, ezekre tekintettel az önkéntes lemondást, a testületi kezdeményezésű (újabb) összeférhetetlenségi vizsgálatot, a rosszallást kifejező visszahívást elvetve a bizottság a felmentést, azaz munkáltatói jogának gyakorlásaként a munkaviszony megszüntetését javasolta a tanácsnak. Némi vita után, hogy tudniillik, mi legyen a felmentés dátuma: azonnali-e vagy későbbi, G4 helyeslő és 6 ellenző szavazattal a javaslatot elfogadtak. Eszerint mától, november 3-tól a hónap végéig dr. Csonka István még ki nem vett évi szabadságát tölti, december elsejétől 1990. május 31-ig hat hónapi felmondási időt biztosítanak számára azzal, hogy a munkavégzés alól felmentik. Az ad hoc bizottság vezetője — mintegy magyarázatként arra a vélekedésre, hogy e döntésével „tisztáldozatot hoz a tanács" egy másik tanácstag által „politikai kiszorítósdinak nevezett — sakkjátszmában, arra utalt: a körülmények kényszeréről van szó. Hogyan tovább? Udvariasan, kölcsönös köszönőnyilatkozatok után kézenfekvő kérdésre kellett választ találni: mától ki lesz a vezénylő karmestere a városi tanács testületének és apparátusának. Dr. Müller Józsefné elnökhelyettes javaslatát —, hogy a következő tanácsülésre dolgozzanak ki megoldást — azért vetette el a tanács, mert láthatóan kíváncsi volt, mit tartogat még a tarsolyában az ad hoc bizottság. Előadatott tehát, hogy optimálisan egy tanácstagot kellene elnöknek választani a várhatóan fél év múlva esedékes választásokig. Ám — erre a kis időre — a megkérdezettek (nem derült ki, kik ők) egyike sem vállalta, hogy „rendes kenyérkereső foglalkozását" átmenetileg feladja. A vb-tagok váltott elnökösködésének is vannak ellenérvei, s a jelenlegi elnökhelyettes sem tudná a saját munkája hanyagolása nélkül ellátni (nem is vállalná) az elnöki teendőket. További törvényes eshetőségek hiányában dr. Tóth Karoly azt javasolta: ideiglenesen három tanácstagot bízzanak meg a tanács képviseletével: dr. Karsai Evat, dr. Horváth Tamást és Takács Mátét ajánlva e társadalmi posztra addig, míg elnököt nem választanak. Ekkor aztán szóba hozták, hogy a Hazafias Népfront jelölési jogosítványa még érvényben van, meg hogy az elnökhelyettes feladata a tanács képviselete, így aztán a többség amellett voksolt: az elnökjelölést kell megkezdeni, s az ügyek vitelét dr. Müller Józsefnére bízni. Válasz egy levélre Az ad hoc bizottság szerint arra a levélre, melyet a Fidesz és az SZDSZ szegedi szervezetei juttattak el a tanácstagokhoz két hete, s amelyben egyenkénti lemondásra szólították fel őket egyebek közt, válaszolni kell. Dr. Tóth Károly megtette: eltorzítottnak nevezte a közvélemény-kutatást, melyet aláírások gyűjtésével dokumentált a két szervezet, s hozzátette: ez a tanács „kulturáltabb, méltóbb ellenzéket",' érdemi vitakat érdemelne. (Azt ugyan nem hallgatta el, hogy személyes véleménye szerint is lekellene mondaniuk olyan tanácstagoknak, akik miatt támadások érték korábban a testületet. Be is jelentette, a közeli hetekben összeférhetetlenségi indítványt tesz öt tanácstag ellen, ha ragaszkodnak a mandátumukhoz. A névvel említettek közül dr. Csikós Ferenc és Juratovics Aladar nem volt jelen, dr. Ruzicska László kijelentette, nem áll szándékában lemondani, dr. Benedek Tibor kész ugyan, de csak ha Szegedet szolgálja ezzel a lépésével, dr. Diós József pedig nem nyilatkozott.) Mivel ekkorra már a „testületi lélekben" is nyomot hagyó személyi döntések és a i'itu ide-oda csapongásai meglehetősen kifárasztották a jelenlevőket, a további fő napirendeket ismét csak elnapolva néhány röviden intézhető kérdésben döntött a tanács. Elfogadták a 180 szavazókör 3—3 tanácsi delegáltjának listáját, saját kérésére osztályvezetői feladatkörének és funkciójának meghagyásával felmentették Csonka Miklóst egyes elnökhelyettesi feladatai ellátása alól, s három interpelláció is elhangzott az élelmiszer-ellátás nehézségeiről, a Hajnóczy utcaiak közlekedési-zajártalmi panaszáról, s a Rózsa Ferenc sugárúti építési tilalmak feloldásáról. Az első panaszra központi Intézkedések hozhatnak megoldást, a második ügyben lakossági fórumot ígértek, a tilalmak átgondolására (pontosabban az általános rendezési terv adott részletének előrehozott felülvizsgálatára) határidőt szavazott meg a tanács — a főépítész szakmai kifogásai ellenére. Aki tehát tegnap még arra lett volna kíváncsi, milyen feladatok sorakoznak, hogy a peremkerületekben javuljanak az életkörülmények, vagy hogy miként javítható a városkörnyék cs a város kapcsolata, annak várnia kell: ezekre már nem futotta. Fedig még nem mutatott az óra kettőt sem... 1* K. ((pusztaszeren üljön össze először az új Parlament! A régi Tisza-híd lábazatából előkerült, svéd gránitkockákból álló új emlékmű előtt Szúrós Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke mondott avatóbeszédet tegnap délután három órakor Szentesen. Máté István szobrászművész alkotásán a megszokottól eltérően sehol egy tank, egy gépfegyver, egy patetikus jelkép. A szobor-kapu mégis kifejezi a legfontosabbat: az iszonyatot, a halált és kegyeletet — emlékeztette a szentesi polgárokat Szűrös Mátyás. Zsúfolt program után avatták az-emlékművet. Délelőtt 11 órától Szegeden Lehmann István megyei tanácselnökkel találkozott az elnök, majd Szentesen a Ijplyi politikai csoportok képviselőivel beszélgetett. Késő délután — a kegyeleti aktus befejeztével — a szentesi Horváth Mihály Gimnázium diákjaival találkozott. Sőt, néhány perce arra is jutott, hogy lapunknak interjút adjon. — Miért a szegedi latogatás? — Valójában Szentesre jöttem, útba esett Szeged is. — Elárulná, hogy a szúk körben zajlott megbeszélésen mi került szóba? — Nem titok. A tanácselnök tájékoztatott a megye életéről. Öröm számomra, hogy rendben mennek a dolgok. Bizonyos személyi problémák ugyan vannak, de ezt helyben kell megoldaniuk. — Ilyen fontos szerepet szan a helyi tanácsoknak? — Úgy gondolom, a helyi önkormányzatok erősítése rendkívül fontos. Nemcsak biztos parlamentre, erős kormányra, hanem önálló tanácsokra is szükség van. Ezért is törekszem arra, hogy mihamarabb megalkothassuk az önkormányzatról szóló törvényt. Hiszen belevágtunk a tulajdonreformba, fontos, hogy a városok, a falvak tanácsai kapják viszsza, ami az övék. A privatizáció nem azt jelenti, hogy mindent magánkézbe kell adni, a helyi közösségek is legyenek tulajdonosok. — ön a stabilitást szorgalmazza. Mindez a politikai életre ma aligha mondható el! — így igaz. Az egykori kormánypárt most alakul át, az új pártok erősödőben. Ugyanakkor ziláltak a viszonyok, sok az ellentét, éppen ezért a kormánynak szilárdnak, a nemzet kormányának kell lennie mihamarabb. A békés átmenetet csak így tudjuk biztosítani. Az államélet stabilizálása elengedhetetlen. Minden pártnak meg kell értenie, hogy csak a békés átmenet jelent perspektívát. — A mostani útja akar korteskedésként is felfogható? — 6 nem! Erről szó sincs, hiszen november végéig moratóriumot hirdettek. Egyébként is, ha jelölnek, saját módszereimmel kívánok korteskedni. Ügy gondolom, sokan ismernek az országban és ez nagy előny. — Gondolom, Szegeden nemcsak erről beszélgettek! — Opusztaszer volt a fő téma, mivel a Történeti Emlékbizottság elnöke is vagyok. Fontos, hogy a Fesztykörkép körül minden rendben menjen, hiszen közeleg a világkiállítás — javasolja Szűrös Mátyás Emlékműavatás Szentesen „Hivatalosan évtizedekig nem volt egy talpalatnyi hely sem. ahol — ha jelképesen is. de — gyertyát gyújthattak volna a hozzátartozók a II. viláaháborúban elhunyt szeretteik emlékére. Különösen fájdalmas volt ez, amikor elérkezett a halottak napja. Nem véletlen tehát, hoqu pontosan ehhez a dátumhoz kapcsolódik — átrendeződő politikai életünknek köszönhetően — országszerte az új emlékmüvek avatása. A közös sirok felett, ahol együtt pihennek magyarok, románok, szlávok, németek, zsidók és cigányok, jelképesen új keresztek, új siratófalak magasodnak, rajtuk a felirat: nem feledjük a világháborúk áldozatait. De ezen emlékezőhelyek egyben a nemzeti kataklizmák áldozatainak emlékművei is. Arra figyelmeztetnek bennünket, hogy soha ne ismétlődhessenek meg a több mint négy évtizeddel ezelőtti szentesi gyilkossághoz hasonló tragédiák. Sokak számára az igazság kimondása brutálisan kíméletlennek tűnhet, de valójában ez az egyedüli humánus megoldás; ez hozhat a testnek és léleknek egyaránt gyógyulást. Bárkiről, bármelyik családról is legyen szó. Hősök, vagy áldozatok ők, akikre ma emlékezünk? Mara valamennyien áldozatokká váltak. Valamennyien nemzetünk halottai, sorsuk intő példa a mai nemzedékek számára." (Részlet Szűrös Mátyás avatóbeszédebői) — Hogy all a nemzeti park ügye? — Az epítkezes befejeződött, most a restaurálás körül van még némi vita. Ügy tűnik, a mérleg nyelve arra billen, hogy lengyel szakemberek végezzék el ezt a munkát. — Eddig Csongrád megye eléggé magára maradt ebben ... — Ez nemzeti ügy. Ügy tűnik, most az országos zsebbe is bele fogunk nyúlni, hogy minden rendben menjen. Egy alapítvány is születőben van. Szóval anyagilag rendeződik a körkép ügye. Szorosan összefügg ez azzal is, hogy átalakulóban vannak ünnepeink. Csak az lehet a helyes, ha a nep dönt arról, milyenek legyenek nemzeti ünnepeink. Javaslom, hogy augusztus 20. a Magyar Köztársaság kiemelkedő ünnepe legyen, hiszen az államalapítás, a Szent Istvángondolat jelenti a folytonosságot a köztársaság életében. Ezért is emelem fel a szavam azért, hogy az első szabadon választott majdani Parlament öpusztaszeren tartsa első ülését. Ugyancsak fontosnak tartom, hogy október 23-a legyen piros betűs ünnep. a köztarsasag napja, a nepfelkeles és a nemzeti függetlenseg ünnepe. R. G.